Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-26 / 4. szám

Evangélikus Elet 1986. február 2. #-RÓL#-RA „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket” (Zsid 3,15). VASÁRNAP - „Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket” (Zsolt 19,8-Jn 15,10-Lk 8,4-15-Zsolt 44). Az emberek együttéléséhez törvényes rendre van szükség. Ezt nem nélkülözheti egyetlen vallásos kö­zösség sem. A Szentlélek a rendnek is Lelke! - Isten akarata viszont több minden paragrafusnál. Ha va­laki Isten miatt igazodik a jó rendhez, valósággal megkönnyebbül, amikor a törvény útját járja. HÜTFÖ - „Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs Isten” (Ézs 44,6 - Jel 4,8 - Mt 13,10—17 - Préd 11,1-10). A tudósok lázasan keresik a világ keletkezésének és a világvégének kitapintható ese­ményeit. A kutatás eredményei számunkra fontosak és tanulságosak. Nem nélkülözhetjük őket! Azt vi­szont hisszük, hogy a Kezdet és a Vég történéseiben ott volt és ott lesz a világot Terenitő és arról mindvé­gig gondoskodó Isten. Éz a hit köt össze minket az egész teremtettséggel, és ezért nem félünk szembe­nézni a tudományos igazságokkal. KEDD - „így szól az én Uram, az Úr: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól” (Ez 14,6 - Jel 3,19-20 - Mk 11,15-19 - Préd 12,1-14). A mai bálványok nehezebben ismerhetők fel, mint a régiek! Legtöbbször nincs külön templomuk és külön híve­ik. De amiért a legjobban remegünk, amiért minden áldozatot meghozunk, és ami élefünk fő célkitűzése, az felismerhető. Kérdés, hogy ez a valami, vagy valaki, egybeesik-e Isten kinyilatkoztatott akaratá­val -? Ha nem, Isten szerint veszélybep van életünk. Ha minden ember elismerőleg szól felőlünk, ak­kor is. SZERDAf - „Ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet!” (Jer 1,9 - Jn 20,21-22 - 5Móz 32,44-47 - ÍJn 1,1-4). Amit Jeremiás próféta átélt, ahhoz hasonlót mi is tapasztalunk. Ahányszor figyelünk az igehirdetésre! Tévedés, hogy csak a szívünkhöz szól az Isten, a szánkra is igényt ,tart. Sok drágá ige becsukódik a szívünkbe és csodálko­zunk, hogy ott romlik meg. Csak az az ige él sokáig bennünk, amit el merünk mondani másoknak is. csütörtök! - „Aki azt mondja, hogy Krisztusban van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt” (1 Jn 2,6 - Péld 3,7 - Mk 4,26-29 - ÍJn 1,5-10). Nagy hiba volna, ha valaki Jézus életét akarná utánozni, ahogy a gyermek a szüleit. Jézus tanítványai, a Bibli­át tanulmányozó emberek tudják, hogy ez lehetet­len. Ennél csak az a nagyobb hiba, ha Krisztus népe másra törekszik, mint amit Urától tanult. (Ehhez jó elolvasni Fii 2,1-11 igeszakaszt,) PÉNTEK - „Krisztus hatalmas szavával hordozza a mindenséget, minket bűneinktől megtisztított” (Zsid 1,3 - Zsolt 119,116 - 2Kor 12,1-10 - ÍJn 2,1-6). Hányféle káros szenvedély és indulat van az életünk­ben, amivel már szinte megbarátkoztunk. „Már én ilyen vagyok” - mondogatjuk magunkat nyugtatva, vagy tehetetlenségünkben. Mi ez, ha nem „fegyver- letétel” bűneink előtt -? A szabadító Jézus Krisztust kellene újból segítségül hívni! Akiért egész világun­kat Isten jósága öleli át, - éppen az én bűneimmel szemben volna ő erő télén ...? SZOMBAT! - „Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent” (Jn 3,35 - Zsolt 97,1 - Ézs 28,23-29 - Un 2,7-11). Itt a titka és kulcsa minden igehallgatásnak és igeolvasásnak: ha valaki Istenre kíváncsi, Jézust keresse meg! O az Isten szavának hozzánk elvezetett „telefondrótja”; ő az Isten „képernyőre kivetített” arca; ő Isten valóságos keze és lába közöttünk; sőt, még az Isten szívébe is belelát az, aki a Biblia Krisz­tusára néz. Mindent átadott neki az Atya! Simonfay Ferenc Gyarmathy Irén Az adjunktusra várva- Hol hallotta ezt ez a gyerek, kitől tanulhatta? Hányszor mondo­gatják, kérdezik egymástól a szü­lök. A gyermek tiszta lappal indul az életnek és a kezdetek kezdetén, a legfogékonyabb időkben mégis a szüleit látja a leggyakrabban, őket utánozza, őket választja példaké­pül. Nem mindegy hát hogy beszé­lünk, miként cselekszünk a jelenlé­tében. Nagyon is jellemző, élő példát jegyeztem le a minap az egyik kór­házfolyosóján az adjunktusra várva. Engem 12-re rendelt be az ad­junktus. Meg is jelentem pontosan. A folyosón már hárman várakoz­tak. Egy férfi, a felesége és három év körüli gyermekük. En könyvet is vittem magammal, jó hasznát vet­tem a várakozás alatt. Egyszerre a folyosó ajtaja kivágódott és egy fia­tal nő lépett be rajta. Amikor a má­sik asszonyt meglátta, felderült az arca, boldogan kiáltotta:- Szervusz, Icukám, már van vagy tíz éve, hogy nem láttalak, jaj, annyi mesélnivalóm van! Ti is az adjunktus úrra vártok?- Igen, mi is őreá. • - Hányra hívtak be?- Fél tizenkettőre.- Hát az már elmúlt! Sebaj, lesz időnk kibeszélni magunkat. Bele is kezdtek. A férj, felmérve a helyzetet, finoman visszahúzódott, egy távolabbi padra ült és az IPM-t kezdte olvasni. A gyerek „magára" maradt.- Anyu, figyelj rám, én... kezdte a gyerek.- Hagyjál most kislányom, anyuka beszélget a nénivel. - Meg­oldást keresve körülnézett, majd ki­nyitotta a táskáját és kivett belőle egy „ropit". - Menj, vidd el édes­apádnak. A gyermek így is tett. Elvitte ap­jának a ropit és mint aki jól végezte dolgát, visszafutott az anyjához. Az anya újra elővette a zacskót és egy második Szál ropit nyomott a gyer­mek kezébe.- Vidd apunak. A gyerek elvitte, a férfi megette, aztán idegesen a feleségére nézett. Az asszonyok vidáman cseverész- tek. A gyermek már a negyedik ro- pinál tartott, amikor a férje átszólt az asszonynak.- Mit küldözgetsz, tudod, hogy utálom a ropit!- Anyuci, adjál — türelmetlenke­dett a gyerek. Az asszony megint kinyitotta a táskáját, egy darabig matatott benne, aztán kivett egy kis fésűt.- Menj, apádhoz, fésüld meg szé­pen!- A gyermek boldogan rohant. Az apa lehajolt hozzá, hagyta, hogy megfésüljék, egyszer, kétszer... az­tán odaszólt a feleségének:- Kimegyek a kulcsokért.- Minek neked a kulcs? Mért ép­pen most akarsz érte kimenni. Előbb mutasd meg a gyereknek a nagy liftet. A férfi elment a gyermekkel. Tíz perc múlva visszajöttek. Az asszo­nyok még mindig beszélgettek, az adjunktus úr még sehol.- Megmutathatnád a gyereknek a nagy tik-takot! - szólt az asszony.- Már látta - szólt röviden a fér­fi. - Most kimegyek a kocsihoz.- Mindenből kivonod magad! A férfi elment, úgy fél óráig távol volt.- Eddig kerested a kulcsot? — kérdezte az asszony, amikor vissza­jött.- Nem. Jártam egyet. , - Engem itt hagytál a gyerekkel! A férfi válaszolni akart, de nyí­lott az ajtó és az adjunktus úr lépett ki rajta. A férfi megragadta a gyer­meket és odarohant hozza.- Elnézést kérek, értekezés volt, és most még előbb az emeletre kell mennem. Hamarosan itt leszek - mondta az adjunktus. A férfi visszaült a helyére. Az asszony meg retiküljéből egy zacs­kót vett ki és abból egy szem sava­nyú cukrot.- Menjél, vidd apukának - szólt a gyermekhez, az meg futott és az apja szájába dugta a cukrot, aztán egy fordulat, megint vissza a ma­mához, aki éppen akkor húzta ki a zacskóból a második savanyú cuk­rot. - Anyu küldi neked1—üzenettel. A harmadik szemnél a férfi átki­áltott:- Mit küldözgetsz? Tudod, mennyire utálom a savanyú cukrot!- Egy kis áldozatra sem vagy ké­pes. Egyszer kellene a gyermekkel foglalkoznod, de akkor is csak tü­relmetlenkedsz. A férfi válaszolni akart, de akkor nyílott az ajtó és fehér köpenyben megjelent az adjunktus úr. A nagy tik-tak éppen az ötöt ütötte. f Bárdosi Jenő Az elmúlt év végén ismét szegényebbek lettünk egy kollégával. 76 éves korában pihent meg Bárdo­si Jenő, s mi akik már a meghosszabbodott életkor szférájában élünk, csüggedten mondjuk: túlságo­san hamar hagyott itt bennünket. A kedves, szere­tetreméltó lelkésztől búcsúzunk, aki nemzeti törté­netünk tragikus napjaiban, szomorú kötelességtel­jesítése miatt került a közérdeklődés fókuszába. Kévésünknek adatott meg, hogy nemzeti történel­münk nagyjai számára a kegyelem eszközeinek kiszolgálása mellett a megváltó szeretet vigasztalá­sát nyújtsa. Bárdosinak megadatott. 1944. február 1-től 1950. augusztus 1-ig a sopronkőhidai fegyin­tézet lelkésze volt és ez időn belül kulcshelyzetbe került egy végdráma utolsó felvonásában. A fegyintézetben végzett szolgálata alapján ke­rült újságirók, rádiósok, televíziósok és történé­szek kérdéseinek pergőtüzébe. 1944 decemberé­ben, amikor a főváros katonailag menthetetlen helyzetbe került, a nyilas kormányzat Sopronkőhi­dára hurcolta a politikai foglyokat. Bárdosinak ekkor kezdődött missziója. Mert ide kerültek Baj- csy-Zsilinszky Endrétől Rajk Lászlón keresztül Al- másy Pál és Pataki Istvánig mindazok, akik gyanú­sak voltak a magyar fasizmus szemében. A fegyin- tézeti lelkészek szabadabb mozgásuk következté­ben éppen a politikai elítéltek között végezhettek nagy szolgálatot. A politikai rabok legtöbbje a jövő Magyarország reménységei voltak, akiket pontosan ezért üldözött sok esetben halálig a bu­kás előtt álló rendszer. Bárdosi ebben a helyzetben azt tette, amit papi lelkiismerete diktált. Az utolsók közé tartozott, aki órákat töltött a halálra ítélt Bajcsy-Zsilinszky cellájában, gyóntatta és feloldozta', kiszolgáltatta számára a bűnbocsánat szentségét. Éz 1944 karácsony vigíliáján történt. Bárdosi még politikai tettre is vállalkozott, kicsem­pészte á börtönből, a nagy magyar mártír léveiét. A 34 éves fiatalember, aki a politikai körülmények­kel kevésbé volt tisztában, elkövette azt a hibát, hogy ezt a levelet postára adta s így ez soha nem érkezett meg a címzetthez, a kivégzett feleségéhez. De ez mit sem von le Bárdosi érdeméből. Nem . véletlen, hogy a Zsilinszkyvel töltött utolsó órák anyagát, mint dokumentumot, számtalan törté­nész feldolgozta, idézte és alkalmazta, s ezzel Bár­dosi a legújabb kori. történetírásunk fehér lapjai­nak Számát csökkentette. Bajcsy-Zsilinszky Endre végórái Bárdosi nélkül homályba vesztek volna. A melegszívű lelkész több helyen szolgált. Huza­mosabb ideig Dabronyban - 23 évig -, ahonnan nyugdíjba ment. Nyugdíjas éveit Pápán töltötte. De bárhol végezte az evangéliumhirdetést, vagy pihent, rábukkantak a Zsilinszky-kutatók és újabb és újabb részleteket bányásztak elő az emlékezés mély tárnáiból. Mélységes a szomorúságunk! De­cember 29-e óta Zsilinszky utolsó óráinak króni­kása többé már nem nyilatkozhat. A temetési szolgálatot Görög Zoltán homokbö- dögei lelkész végezte. R. P. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1086. február 2-án Deák tér de. 9. (úrv.) Tamásy Tamás | (szuppl.), de. 11. (úrv.) Selmeczi János, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Muntag Andor­ne. Üllői út 24. de. fél Írj. Kertész Géza. Karácsony Sándor n. 31-33. de. 9. Kertész- Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszKy Ferenc, déli 12. (magyar, úrv.) Ker­tész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Vető Béla. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Vető Béla. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. lg. (úrv.) Reuss András. Váci út 129. de. negyed Í0. (úrv.) Reuss András. Frangepán u. 43. dp. 8. Reuss András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. (úrv.) Havasi Kálmán. Pestlőrinc Szemere-telep de. há­romnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sán­dor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Ár­pád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cin- kota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. (úrv.) Kosa László. Rákoscsaba de. 9. Inotay Le­hel. Rákosliget de. 11. (úrv.) Kosa Pál. Rá­koskeresztúr de. fél 11. (úrv.) Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szebik Imre, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Mik­lós, du. 6. (úrv.) Szebik Imre. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. áé. 9. Takács József, de. 11. Takács Jó­zsef, du. fél 7. Köszeghy Tamás. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Köszeghy Tamás. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. fél 10. (családi) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Benczúr László, du. 6. Bencze Imre. Német­völgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Tóth Melinda (szuppl.). Budafok de. 11. (úrv.) Tóth Melinda (szuppl.). Csil­laghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Hatvanad vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: 2Kor (11,19-33) 12,1-9; az igehirdetés alapigéje: Mt 13,10-17. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. 1986. február 23- án, vasárnap reggel 7.05 órakor az evan­gélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi rádió. Igét hirdet: Lehel László, du- naharaszti lelkész, az Evangélikus Élet felelős szerkesztője. Egyházi újságírók szakosztályának ülése A Magyar Újságírók Orszá- gos_ Szövetsége keretén belül működő Egyházi és'Felekezeti Lapok Szakosztálya január 16- án tartotta meg ezidei első ülé­sét. Az alkalmon Barabás Mik­lós, az Országos Béketanács fő­titkára tartott előadást a magyar békemozgalom helyzetéről, kü­lönös tekintettel az 1986-os „Bé­keév”-«. A főtitkár előadását élénk eszmecsere követte, mely­nek keretében á hozzászólók ki­fejtették a békemozgalommal, az egyházak béketevékenységé­vel kapcsolatos véleményüket. A szakosztályi ülés keretében köszöntötték Magyar Ferencet, az Új Ember főszerkesztőjét, a MUOSZ Egyházi és Felekezeti Lapok Szakosztályának elnö­két, akit az Elnöki Tanács 70. születésnapja alkalmából, ered­ményes munkássága elismeré­séül a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. íi> HÍREK (!) w w Bonhoeffer-bizottság A nemzetközi Bonhoeffer-bizottság február 1-4. között ülést tart Nyugat- Berlinben Dietrich Bonhoeffer születé­sének 80. évfordulója alkalmából. Az ülésen résztvesz Lehel Ferenc ny. szom­bathelyi lelkész, Bonhoeffer egyetlen magyarországi tanítványa. Konferencia Bonhoefferröl A berlini (NDK) Humboldt Egye­tem február 6-7-én nemzetközi konfe­renciát rendez Dietrich Bonhoeffer szü­letésének 80. évfordulója alkalmából. A konferencián résztvesz Lehel Ferenc ny. szombathelyi lelkész és dr. Vámos József, a Teológiai Akadémia dékánja. A HÉT PORTRÉJA Szabó Imre Konferencia a keresztyén etikáról és a tulajdonról A Lutheránus Világszövetség Tanul­mányi Osztálya február 10—16. között konferenciát rendez a keresztyén etika és a tulajdon kérdéseiről február 10-15. közötj Purkersdorfban (Bécs mellett, Ausztria). A konferencián, amely egy tanulmányi program része, a mostani alkalommal a környezet védelmével kapcsolatos keresztyén magatartás ke­rül sorra. A/alkalmon egyházunk kép­viseletében dr. Muntag Andor teológiai tanár és Szabó Lajos zuglói lelkész vesz részt.- Készülődés a KALME nagygyűlésére Az Európai Kisebbségi Evangélikus Egyházak Kommunikációs Bizottsága Sajtószolgálatának, az IDL-nek szer­llllll!llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllll kesztő bizottsága január 8-9-én Buda­pesten tartott ülést, és ebből az alka­lomból a KALME idei nagygyűlésének előkészítésével is foglalkozott. A nagy­gyűlés háromévenként ül össze, a mos­tanit szeptember 10-16. között Edeben (Hollandia) rendezik. Mind a 23 képvi­selt egyházból 2-2 delegátus lesz jelen, továbbá számos vendég más egyházak és egyházi szervezetek információs szolgálatától. A budapesti ülésen részt- vett Paul Weiland, a KALME elnöke, az osztrák evangélikus sajtószolgálat vezetője, Ludvig Josar, a szlovén egy­ház havi újságjának szerkesztője, Conny Sjöberg, az LVSZ Kommuni­kációs Osztálya tanácsadó szolgálatá­nak vezetője (Svédország), és Jibbo Poppen, holland evangélikus egyházi lap szerkesztője. (IDL - szp) Konferencia az EEK-ról A Tljüringiai Evangélikus Egyház ökumenikus munkaközössége január 13-16. között ülést tartott Neudieten­dorfban (Erfurt mellett, NDK), amely­nek témája az Európai Egyházak Kon­ferenciája idei, IX. nagygyűlésére való felkészülés volt. Az alkalmon résztvett Szebik Imre budai esperes. EYCE nemzeti megbízottak - , konferenciája "• Az Európai ökumenikus Ifjúsági Tanács (EYCE) nemzeti megbízottjai­nak idei konferenciáját január 22-26. között tartották Güssow-ban (NDK). A konferencián résztvett Brebovszkyné Pintér Márta pilisi lelkészi munkatárs. Zugló Február 9-én du. 4 órakor szeretet- sndégség lesz, melyen „Segédlelkész oltam Zuglóban” sorozat keretében >etre János aszódi lelkész szolgál. Minden érdeklődőt szeretettel vár a gyülekezet. 1912-ben született Bükön. Szülei kezdetben vendéglősök, később földművesek voltak. 11-en voltak testvérek, de abból csak hatan ma­radtak életben. Szülei, testvérei na­gyon vallásosak voltak, templom- bajárók. A zenéhez már gyerekkorában hozzászokott, mert bátyja jól ját­szott tangóharmonikán, tároga­tón, hegedűn, fuvolán. Apja na­gyon szépen Tudott énekelni. A zenét a Soproni Ev. Líceum­ban szokta és szerette meg, ahol négy évig hegedülni tanult, és Téby Mihály tanár úr vezette líceumi énekkarban énekelt. Később áttért a cimbalomra és évekig járt a Büki Iparoskor Zenekarában cimbal- mozni a helybeli zenekarral. Ké­sőbb cimbalmot tanított, és kezdte megismerni a harmóniumot. Amikor a néptanítóknak nem volt szabad templomban kántori- zálni, engedélyt kért akkori csillag- hegyi papjától, 'Farkas Lajostól, hogy gyakorolhassa az egyházi éne­keket. Hamarosan el merte vállalni a templomi szolgálatot. Mintaképe Hajas Kálmán ev. néptanító volt, aki sohasem használt kottát, ha­nem az énekeskönyvet tette maga elé és úgy vezette az istentiszteletet. 1950-es években id. Peskó Zol­tán orgonaművész, fasori kántor­nál kántorképesítőre járt, ahol bi­zonyítványt kapott. Később éne­kelni tanult nála. A Csillaghegyi Ev. Gyülekezet­ben 21 évig volt kántor. 1970-ben Nagyváradra került. Itt Deák Ödön Ev. Gyülekezetében kisegítő kántor lett, énekéit a temetéseken és az istentiszteleteken,' nagyon sokszor orgonáit. Itt sikerült meg­szereznie az erdélyi evangélikus gyülekezetek énekes liturgiáját, a roráték és vesperák énekes isten- tiszteleti kottáját. Jelenleg a Tiszaföldvári Ev. Gyü­lekezet kántora. A legifjabb énekes­könyvhöz sem használ kottát, mert a dallamokat ismeri, vagy a könyv­ben lévő kottához építi a kíséretet. Pestújhely A gyülekezet legutóbbi közgyűlése a betegség miatt tiszteletbeli felügyelővé lett László Pál helyére Káldy Lajost, a haláleset miatt megüresedett gondnoki tisztségbe pedig Barabás Miklóst vá­lasztotta. Beiktatásuk a karácsony el­ső ünnepi istentisztelet keretében tör­tént. Sebestyén Ferenc, a nagygeresdi gyü­lekezet volt kántora, majd felügyelője, 1985. december 25-én, 85 éves korában elhunyt. Szolgálatát egyházi tanítóként Köcskön kezdte, majd életének nagy részében a kissomlyói gyülekezethez tartozó Borgátán folytatta. Tanítói hi­vatásától való megválása után a nagy­geresdi'gyülekezet kántora lett, ahol szolgálatának elismeréseként a gyüle­kezet később felügyelőjévé választotta. Életét és szolgálatát mindig példamuta­tó egyházsze'retet és hűség jellemezte. Temetése december 28-án volt a gyüle­kezet nagy részvétele mellett. Szarvaskend Ritka szép jubileumot ért meg id. Tóth Sándor, a Körmendhez tar­tozó szarvaskendi leánygyülekezet tagja: kerek 50 évig látta el ä haran- gozói szolgálatot. 1936. január 1-én vette át ezt a munkát, és megszakítás nélkül végezte fél évszázadon át, 1986. január 1-ig. Újév napján az istentiszte­let után a gyülekezet lelkésze köszönte meg töretlen hűséggel végzett szolgá­latát. Halálozás Válint János nyugalmazott lelkész, a Pestmegyei Evangélikus Egyházme­gye (volt) esperese 1985. december 4- én életének 90., boldog házasságának 60. évében meghalt. Hamvasztás utáni temetése 1986. január 3-án volt Buda­pesten. „Mostan bocsátód el, Uram, szolgádat beszéded szerint békesség­ben.” Kozics Pál, a körmendi gyülekezet szarvaskendi íiliájáiiak hosszú éveken át hűséges gondnoka és haláláig buzgó presbitere élete 82. évében elhunyt. Te­metése a hívek nagy részvétele meglett 1985, december 1-én volt a szarvasken­di temetőben. „Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kévésén hű voltál, sokát bizok rája ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25,23) . László Ernőné sz. Szabó Irma, aki az Evangélikus Életnek 50 éven át hétről- hétre szorgalmas olvasója volt, január 9-én, sok szenvedés után elhunyt. Né­pes gyászoló gyülekezet kisérte utolsó útjára a nagyalásonyi temetőben, janu­ár 12-én. „Mindeddig megsegített min­ket az Úr!” Somfai Aladár, a székesfehérvári gyülekezet felügyelője, aki hosszú időn át hűségesen részt vett a gyülekezet ve­zetésében, életének 68. évében hirtelen elhunyt. A temetésen Npgy Tibor nyu­galmazott lelkész és Bencze András se­gédlelkész szolgált.. A vigasztalás igéjét Nagy Tibor hirdette: „Akik Istent sze­retik, azoknak minden javukra szol­gál.” (Rm 8,28) Evangélikus Élet A .Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkeszti a szerkesztőbizottság Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedó Üzem (867050/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 66.60065 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: ABLAKA ISTVÁN igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hlrlapkézbesltó postahivatalnál, a hfrlapkézbesltöknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hlrlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 140,- Ft, égy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza! S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents