Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-09-21 / 38. szám

Evangélikus Élet 1986. szeptember 21. Folyatatás az 1. oldalról Lelkésziktatás Békéscsabán ségben tud hűséges lenni a sze- retetben, megértésben, segítés­ben. Gyakorolja a gyermeki engedelmességet, tiszteletet. Szülői hivatása magaslatán áll. A munkatársi közösségben tud együttmunkálkodni. Isten kegyelméből élni azt je­lenti, hogy a keresztyén ember szereti a drága magyar hazát, és fáradhatatlanul munkálko­dik a békéért és az igazságossá­gért az egész Földön. Az ünnepi istentiszteleten részt vett és a közgyűlésen fel­szólalt Sasala János Békéscsa­ba város tanácsának elnöke. Köszöntötte az ünneplő gyüle­kezetét és új lelkészét Aradi Andrást, akivel együtt ült az iskolapadban annak idején. A gyülekezet nevében Ko­vács Pál igazgató-lelkész és dr. Bujdosó Gézáné, az ifjúság nevében Vári István köszöntött. A szomszédos Nyugat-Béké­si Egyházmegye nevében Pintér János esperes üdvözölte Aradi Andrást, megköszönve hűséges gyülekezeti és egyházmegyei szolgálatát, s értékelve a lelkész hitvesének és gyermekeinek példás életét. A testvéregyházak köszönté­sét Nagy László református es­peres, az egykori diáktárs, és Gyenes Mihály rk. esperes, apátplébános tolmácsolta. A Szarvas-újtemplomi gyü­lekezet nevében Roszik János felügyelő köszönte meg Aradi András 15 évi szarvasi hűséges munkáját, kifejezve egyúttal, hogy sajnálják lelkipásztoruk elmenetelét. A Kelet-Békési Egyházme­gye nevében dr. Kiss István egyházmegyei felügyelő és Tá- borszky László esperes szólt. írásban köszöntötte az új lel­készt Dr. Nagy Gyula püspök, Sólyom Károly püspökhelyet­tes és sokan mások. Az ünnepi istentiszteletet gazdagította a gyülekezeti énekkar szép szolgálata, a köz­gyűlést pedig a köszöntők köz­vetlen, testvéri szava. Kedves színfoltja volt a köz­gyűlésnek, amikor az esperes köszöntötte Aradi András öz­vegy édesanyját, a békéscsabai gyülekezet egyik hűséges, templomos tagját és a 90 éves Ruzicskay György kiváló fes­tőművészt, a beiktatott lelkész közeli rokonát. A közgyűlés a Himnusz el- éneklésével ért véget. A sokak számára emlékeze­tes, szép nagytemplomi ese­mény után a közeli Körös Szál­lóban közös ebéden vettek részt a vendégek és a békéscsa­bai gyülekezet sok-sok tagja. Táborszky László Segédlelkészi, lelkészi munkatársi megbízások az Északi Egyházkerületben DR. NAGY GYULA püspök 1986 augusztus 2-től kez­dődő hatállyal Mitykó András segédlelkészt szolgálatra a Kissomlyó-i gyülekezetbe, Vető István segédlelkészt az Északi Egyházkerület Püspö­ki Hivatalába augusztus 15-től kerületi segédlelkészi szolgá­latra, Fodorné, Szkrinyár Katalin lelkészi munkatársat szeptem­ber 1-től a budavári gyülekezetbe, Kovácsné, Tóth Márta lelkészi munkatársat szeptember 1-től a vönöck-kemenesmagasi gyülekezetbe, Lacknerné, Puskás Sára lelkészi munkatársat szeptember 1-től a pusztavámi és móri gyülekezetbe küldte ki. Nagy Edina lelkészi munkatárs a betheli Teológiai Főis­kolán egyéves ösztöndíjas tanulmányokat folytat. Segédlelkészi, lelkészi munkatársi áthelyezések DR. NAGY GYULA püspök 1986 szeptember 1-től kez­dődő hatállyal Donáth László miskolci segédlelkészt a budahegyvidéki és csepeli gyülekezetbe, Buczolich Márta lelkészi munkatársat szeptember 1-től a budahegyvidéki gyülekezetből a soproni gyülekezetbe he­lyezte át szolgálattételre. Helyettes-lelkészi megbízás DR. NAGY GYULA püspök 1986 szeptember 15-től Cserági István lelkészt bízta meg a tési gyülekezetben a helyettes-lelkészi szolgálattal. c-------------------------------------------------------------------------------------\ Ker esztury Dezső Esti imádság 0, milyen vad homályba futnak kik nélküled indulnak útnak. A kezemet nézem: leszárad; szívem sívóhomokkal árad. Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. Én Istenem, hívj vissza engem! Magam maradtam, eltévedtem. Légy bátorságom, bizodalmám; ó, légy úrrá megint Te rajtam! A lelkészi kar megáldja az ősi Confirmával az új lelkészt V J Tizenöt esztendő a Gyülekezeti Segély élén „A testvéri szeretet és annak segítőkészsége mindig megújul 5 ? Interjú a Gyülekezeti Segély országos előadójával 1971. július 2-án rendkívüli ülést tartott az Országos Egyház presbi­tériuma. Ezen az ülésen - többek között - bejelentésre került, hogy Várady Lajos esperes, a Gyüleke­zeti Segély országos lelkész előadó­ja, 1971. május 19-én, elhunyt. Dr. Káldy Zoltán püspök javasla­tára a Gyülekezeti Segély országos lelkészi előadójául a presbitérium, Karner Ágoston lelkészt, az Orszá­gos Egyház főtitkárát választotta meg. Mindez tizenöt esztendővel ezelőtt történt. Ebből az alkalom­ból kerestem fel dr. Karner Ágos­ton főtitkárt.- Hogyan fogadta, főtitkár úr, az Országos Egyház Presbitériu­mának ezt a döntését?- őszintén mondom, nagy meg­lepetéssel. Ugyanis az ülés előtt mindössze néhány nappal érkez­tem haza hosszabb külföldi utáni­ról. így még az ülés előkészítésé­ben sem tudtam részt venni. Ezért a megbízatás váratlanul ért. Tulaj­donképpen azt sem tudtam akkor, hogy mível is jár ez a tisztség.- Miután közvetlen elődje, Vára­dy Lajos esperes elhunyt, így ez nem volt egy „élő" stafétaváltás. Nem jelentett ez problémát?- Várady Lajos viszonylag rö­vid ideig állt a Gyülekezeti Segély élén. Viszont elődje, Koren Emil esperes hosszú esztendőkön ke­resztül töltötte be ezt a tisztséget. Tőle kértem s kaptam segítséget az elinduláshoz. Mai napig hálás va­gyok ezért a segítségért.- Miben látja ennek a murikaág- nak a fontosságát, helyét és felada­tát az egyház mai életében? Nem vált idejétmúlttá, avíttá egyházunk­nak ez a szolgálati ága?- A kérdés második felére egy­szerű a válaszom. Nem és nem! Ez a szolgálat - bár már 125 esztendős múltra tekinthet vissza -, nem vált és nem válhat avíttá, idejétmúlttá. Hiszen a testvéri szeretet s annak segítőkészsége mindig megújul ott, ahol Isten Lelke újra és újra teremti népét. És ennek a valóságát éljük át napjainkban is. Minél mélyebben gyökeredzik az egyház Krisztus evangéliumában, annál nagyobb lesz az áldozat- és a segítőkészség. A mögöttem lévő tizenöt eszten­dő szolgálata három dologban erősített meg. Éspedig: A Gyülekezeti Segély (korábban a Gyámintézet) szolgálata egyhá­zunk egységének igen fontos bázisa. A Gyülekezeti Segély nem beszél az egységről, hanem munkálja ezt a közösséget. Mert amikor pl. a múlt esztendőben a Gyülekezeti Segély nagy összegekkel támogatta a móri és a dunaújvárosi gyülekezeteket istentiszteleti helységek vásárlásá­ban, akkor - véleményem szerint -, annak a lelki és szervezeti egységét, amit úgy hívunk, hogy Magyaror­szági Evangélikus Egyház, tovább­építését és erősítését szolgálta, azaz munkálta az egyház egységét. A másik tapasztalatom, hogy a szórványhelyzetünkről sem elég csak beszélni. Valamit tenni is kell, hogy ezek a kis gyülekezetek meg tudjanak birkózni azokkal az anyagi gondokkal, amelyek rájuk nehezednek. De ugyanakkor lát­nunk kell a különbséget is szór­vány- és szórványgyülekezet kö­zött. Ma már csak az egész egyház lelki és anyagi összefogásával tud­juk az igehirdetés, az egyházi élet folyamatosságát biztosítani ezek­ben a kis gyülekezetekben. És eb­ben a vonatkozásban a Gyülekeze­ti Segélynek további szolgálati le­hetősége van. Végül a Gyülekezeti Segély szol­gálata egy speciális területen hasz­nos külügyi szolgálatot is végez. Csupán a véletlen hozta úgy, hogy éppen az elmúlt tizenöt esztendő alatt a Gyülekezeti Segély által olyan kapcsolatokat tudtunk ki­építeni, amelyek egész egyházunk­ra nézve hasznosak. Nem csak az anyagiakra gondolok. Kevesen tudják talán, hogy lelkészeink ma rendszeresen utaznak - évente ti­zen -, Erlangenbe (NSZK), hogy az ottani Martin Luther Bund (Luther Márton Szövetség) rende­zésében és költségére négyhetes né­met nyelvtanfolyamon vegyenek részt. De szólhatnék a diakóniai intézményekben az utolsó tíz esz­tendőben végzett felújítási munká­latokról is, amelynek pl. egyik „gazdája” a Bajor Diakóniai Egye­sület. De nem hagyhatom ki a mindkét Németországban tevé­kenykedő Gustav Adolf Egyesüle­tet sem. Az NDK-ban tevékenyke­dő egyesület éveken keresztül ter­mészetbeni ajándékokkal támo­gatta - vagonszámra -, diakóniai otthonainkat. Az NSZK-beli se­gélyszervezet pedig mindenütt „ott van”, ahol nagyobb volumenű építkezés folyik hazánkban.- Két és fél cikluson keresztül töltötte be főtitkár úr, a Gyülekeze­ti Segély országos előadói tisztsé­gét. Most ősszel általános tisztújí­tás lesz az Országos Egyház külön­A nyolc hétig tartó munkában közel kétszáz fiatal vett részt Továbbképzés tehetséges kántorjelölteknek Az elmúlt évekhez hasonlóan ezen a nyáron is megtartottuk kántortanfolyamainkat Foton. A tavalyihoz hasonlóan a har­madik tanfolyamot intenzív kurzusként szerveztük meg, s cikkemben ennek a tanfolyam­nak a munkájáról adok számot. A résztvevőket ide nem je­lentkezés alapján vettük fel, ha­nem az Igazgató Tanács hívta meg azokat, akiket az előző tan­folyamokról úgy ismertünk meg, mint szorgalmas és tehet­séges kántoijelölteket. A fóti tanfolyamokra jellemző a részt­vevők komoly igénybevétele. Reggel fél héttől lámpaoltásig folyik a munka, a gyakorlás. De ezen az intenzív tanfolyamon még feszesebb a napirend. A cél az, hogy három hét alatt minél többen jussanak el arra a fokra, hogy a gyülekezetben szolgálat­ba állhassanak, vagy pedig je­lentős lépéseket tegyenek a téli tanfolyamon megszerzendő ok­levél elnyeréséhez. Ezért itt pél­dául a haladottabbaktól azt is megköveteljük, hogy a koráljá- ték alatt a korálszöveget énekel­je. A hittanórák keretében kü­lönös hangsúlyt kap az egyház- történet és a liturgika oktatása. Ez utóbbi az új énekeskönyv és az idén megjelenő új Agenda tudjanak adni. A kórus hang­zására rendkívüli gondot fordít az énekkar vezetője, ifj. Ha­fenscher Károly csengődi lel­kész. A szép kórushang kiala­kítása érdekében hangképzés naponta fél óráig is eltart. A tanfolyam utolsó előtti napján, augusztus 15-én a kórus a Deák téri templomban egy­házzenei est keretében mutatta be e komoly munka eredmé­nyét. Műsoruk első felében az oltár előtt kíséret nélküli műve­ket énekeltek. Eccard nyolcszó- lamú, kétkórusos motettája, J. N. David huszadik századi német zeneszerző rendkívül ne­héz, modern pünkösdi korálfel- dolgozása és Kodály Zoltán: „Sik Sándor Tedeuma” című nagy kórusműve hangzott el. Az est második felében az ének­kar a karzatról orgonakíséretes műveket adott elő. Itt Bach Glória-tétele, valamint Händel Messiásából és Bach 31. kantá­tájából hangzottak el kórus­részletek. Teljes zenekar nem, lévén, azt pótlandó, a zenekari szólamokat Szebik Ildikó bra­vúrosan játszotta az orgonán. Az orgona hangzását Ecsedi Zsuzsa hegedű- és Vető István csellójátéka egészítette ki. Az áhítat középpontjában Fuvolakettős a Deák téri záróhangversenyen liturgiájának megismertetésére törekszik. Az énekkari munkában is fe­szített a tempó, hiszen nagy az anyag: egy teljes egyházzenei estre való műsort kell a hallga­tóknak megtanulniuk úgy, hogy arról egyénileg is számot böző munkaága vezető tisztségeiben is. Milyen reményekkel tekint a jö­vőre? Mit gondol, meg fogják hosz- szabbítani a mandátumát újabb hat esztendőre?- Az elmúlt másfél évtizedben sem végeztem semmi rendkívülit. Nem voltak nagy céljaim s szolgá­latomat nem „övezte” sem kima­gasló elismerés, sem kiugró siker. Szerettem és szeretem a szórvány­gyülekezeteket. Együttérzek a lel­készekkel, akik közül soknak igen nehéz gyülekezeti - és családi - gondokkal kell szembenézniük. Néhány lelkész betegséggel, fárad­sággal küszködik. Különböző munkaterületre állított bennünket az Úr, de egyformán emberek, ke­gyelemre szorultak vagyunk. A mi generációnk „életközeiben” éli át a népegyház felbomlását. Ez sok el­lentmondással jár. A sort még le­hetne folytatni. Egy biztos, hogy mindez kihat s meghatározza a Gyülekezeti Segély szolgálatát is. A magam tisztségével nem sokat foglalkozom. Ha Isten úgy akarja, hogy szerény tehetségemet fel tudja még használni, úgy készségesen alá­vetem magam akaratának. Szá­momra eddig is „édes teher” volt a főtitkári munka mellett - vagy azon belül! -, a Gyülekezeti Segély szol­gálata. Ezután is az marad. Ha vi­szont mást tisztel meg ezzel a fel­adattal egyházunk, készséggel fel­ajánlom tapasztalataimat, amit e té­ren tizenöt esztendő alatt szereztem.- Köszönöm a beszélgetést. Z-né igehirdetés állt, amelyet a temp­lom igazgató-lelkésze, dr. Ha­fenscher Károly tartott. Az énekkari darabok között hang­szeres művek is felcsendültek. Az est üde színfoltja volt Réthey Szilvia és Kertész Botond fuvo­lakettőse. A Deák-téri orgoná­hoz a tanfolyam hallgatói ültek le: Gálos Miklós, Honti Rita, Szilágyi Gyula és Torda Dóra. Hibátlan, átélt orgonajátékuk tette teljessé a jól sikerült, ko­moly, színvonalas egyházzenei áhítatot. A tanfolyam másik csúcs­pontja az utolsó napi záróisten­tisztelet volt. Míg a hangverse­nyen népes hallgatóság vett részt, addig a fóti templomban tartott istentiszteleten majd­nem csak a tanfolyam résztve­vői voltak jelen. Az úrvacsorás istentisztelet a már nyomdában lévő új __ Agenda „liturgikus” rendje (Énekeskönyv 14. litur­giája) szerint történt. A lelkész és a fiatal gyülekezet váltakoz­va énekelte a liturgikus tétele­ket a lutheri énekes liturgia sze­rint, amely a gregorián éneklés ősi hagyományát eleveníti fel. Gyönyörűségesen zengett ez az ének mély áhítatot keltve a résztvevőkben. Mindnyájun­kat az ünnepélyesség és a ben- sőségesség ragadott meg ebben az igei és liturgikus zenei kör­nyezetben. Nem mondhatjuk, hogy e tan­folyam végén pihent hallgató­ság és előadói gárda vett búcsút a felújítás előtt álló Mandák Otthontól, de hogy életreszóló keresztyén élménnyel lettek gaz­dagabbak, az bizonyos. A su­gárzó arcokról legalábbis ezt lehetett leolvasni. Trajtler Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents