Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-09-14 / 37. szám

Evangélikus Élet 1986. szeptember h Közmondások az Ige fényében Rend a lelke mindennek Egy percig sem vitás, hogy a közmondásnak igaza van. Az élet minden területén nél­külözhetetlen szempontot fo­galmaz. Rendre mindig és mindenütt szükség van. Világ­ban is, egyházban is. - Azon­ban ennek a szólásmondásnak is igazi mélysége, gazdagsága, sokoldalúsága, ugyanakkor velünk emberekkel kapcsola­tos, ránk jellemző velejárója a Szentirás Igéinek fényében tű­nik elő. Tartsd meg és teljesítsd e ren­deléseket olvassuk többek közt az V. Mózes 16. 12-ben. Isten ren­deléseiről van szó. Rendelései­vel Ő adott jó rendet minde­neknek. Ezért van csodálatos rend a csillagok végtelennek tűnő milliárdjaiban és az ato­mok legparányibb világában. Ahhoz, hogy az emberi életben is rend legyen, Isten rendelé­seihez kell újra és újra vissza­térni. Kérni, amit a zsoltár kér: „Taníts meg engem a te rendeléseidre”. - Rend a lelke mindennek! -, .igen, de az Is­tentől adott rend. Rendben van minden? kérdezte a szíriai Naamán az Elizeus próféta szolgájától, Géházitól. 2Királyok 5,21. Ő készségesen felelte: „Rend­ben”. - Pedig egyáltalán sem­mi nem volt rendben és ez na­gyon hamar kiderült. Örök emberi csapda ez. Könnyen azt hiszi az ember, hogy minden rendben van. A legnyilvánvalóbb rendetlen­ségek között élve is elhiteti magával ezt az ember. Úgy látszik, szüksége van erre az illúzióra az emberi szívnek. Javíthatatlanul „rendben lévő­nek” tartja magát az ember. Nem öltem, nem loptam... te­hát rendben van minden. - Rend a lelke mindennek, ez igaz. A baj valójában ott kez­dődik, amikor kezdem azt gondolni, nálam rendben van minden, Isten és ember előtt emelt fővel járhatok. Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben? Jézus Krisztus kérdezte ezt emberektől. Máté 9,4. - Ez a kérdés arra figyelmeztet, hogy van rendetlenség benső, szív szerinti értelemben is. Minden rendetlenség innen indul. Amikor olyasvalami van a szívben, aminek nem kellene lennie. A Szentírás a lelkiek­ben nélkülözhetetlen rend megteremtésének is könyve. - Rend a lelke mindennek, ez igaz, de a szívbéli rend nélkül, megtérés, újjászületés, Ige és imádság nélkül van-e valódi rend? Irgalmasságot akarok, nem ál­dozatot! Jézus Krisztus tanította ezt is. Máté 9,13. A farizeusok és a többiek, akkor is és azóta a rend fanatikus hívei voltak. A Törvény rendjéhez, annak betűjéhez való szigorú ragasz­kodás határozta meg őket. Ez tette és teszi őket olyanokká, amilyennek egy híres író jel­lemzett bizonyos vallásos cso­portokat: „Tiszták, mint a hó, de hidegek, mint a jég”. - Is­ten jó rendjéhez egyaránt tar­tozik a törvény és az evangé­lium. Az áldozat és az irgal­masság. A jó rend áldott erői csak az irgalmasságban mun­kálkodnak, mert igen gyakran ezt segít rendetlenségben élő embereket a rendhez visszatér­ni. Örülök, látván tiköztetek a jó rendet írja Pál apostol a kolossébe- liknek. Kolossé 2,5. Sok áldás forrása az, ha egy gyülekezet­ben jó rend uralkodik. Külső dolgokban is: rendben lévő, rendben tartott a templom, és annak környéke, a lelkészla­kás és annak udvara. Rend a lélek dolgaiban: az Igét tisztán hirdetik, a szentségeket kiszol­gáltatják, az Igét hallgatják, a szentségeket megbecsülik, a diakóniát végzik, egymást sze- retetben és tiszteletben tartják, megannyi jele a jó rendben élő és szolgáló gyülekezetnek. Aki egyházát, gyülekezetét szereti, az örül a jó rendnek és minden tőle telhetőt megtesz, hogy a gyülekezet családjában is rend legyen. Rend a lelke mindennek -, állítja a közmondás. - Rend­ben van minden? valóban rendben? - kérdi Isten Igéje. Győr Sándor Pákolitz István: Sóhaj Hogy megszépült a kismama s milyen lányos! A nagyteknő fölé hajlik, pelenkát mos. Dúdolgatva mossa, mossa, szaporázza;, rigó füttye hull a dallam bársonyára. A baba a járókában mászik^ repked; a kismama szappanoz és énekelget. Mindig ugyanazt dúdolja önfeledten; megszenvedett boldogságát ebből sejtem. , Öt pelenka szárad fönn a kerítésen: öt zászlócska leng libegve, hófehéren. Zizeg, suhog, perelve a déli széllel: nem lohadó, makacskodó tüntetéssel. V Könyörögve, követelve, tiltakozva, hogy ne lökjék a világot a pokolra! Sudár fa legyen a világ ember-bokra! nyújtózkodjék a szikrázó csillagokba! Az emberi vágyat a tág világ őrzi! • S amit kezdtünk, fiunk-lányunk betetőzi! Rábólint az akác lombja, döngicsélnek fürtös fehér virágjában aranyméhek. Repülőgép tépi föl a tiszta csendet: utast visz, de mégis, másra emlékeztet. A kismama néz a zúgó nagy madárra s tovább mos. De nem hallatszik dúdolása. Jel c. kötet 1971. A Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára sorozatban jelent meg 10 000 példányban a Deák téri evangélikus templomunkról e fenti igen nívós kiadvány. Szerkesztette Dercsényi Balázs. Kapható 10 Ft-os áron a Deák téri lelkészi hivatalban, valamint a Sajtó- osztályon. KEKKONEN Kis népeknek is van szava a nagyok asztalánál. Ez Urho Kaleva Kekkonen, a Finn Köztársaság volt elnökének éle­te tanulsága. Neve ismert az egész vilá­gon. A budapesti felhívás nyomán in­dult Helsinki Találkozót ő szervezte meg, s ültetett tárgyalóasztal mellé 33 európai és két tengerentúli országot, hogy oly ígéretes kezdettel megvesse a alapját egy olyan folyamatnak, amely hogy a kezdeti szép lendület ellenére csak akadozva fejlődik tovább, nem az ö hibája. A Budapesten 1978-ban meg­tartott emlékezetes Helsinki Napokon láttuk ennek a találkozónak falat be­töltő monumentális képét, s még az emléke is örömmel tölt el. A békét, megegyezést akarás finn szimbólumává lett a híres Paasikivi­Kekkonen vonal kimunkálásával. El­lentétes rendszerek, világnézetek is megférnek békés egymásmellettiségben - vallotta - s ő tanúsította legjobban, amikor országába átvezették a szovjet földgázt, és Leningrádra rákapcsolták a Suomiban termelt áramot. Nevét nem is tettük gyászkeretbe, s a címben nem is közöltük, hogy augusztus utolsó vasárnapjának hajna­lán, 86 évesen, nem ébredt fel többé. Mert a szimbólumtól nem lehet elbú­csúzni. Többször járt nálunk. Szerette a ma­gyarokat. Barátai éltek itt. Azóta, hogy fiatal sportolóként a hármasugrásban világcsúcsot döntött, s akkor is, ami­kor a finnek első embereként a buda­pesti Parlamentben vegyült el az őt tisz­telők között. Egyházunk képviselőit széles mosollyal köszöntötte akkor, mint aki többszörösen rokonra lelt bennünk. 1963-ban a legmagasabb kormányszinten kérte, hogy a LVSZ helsinki nagygyűlésére kik menjenek ki. Most, halálakor, egyházunk képvU . selöi is tisztelegtek a finn nagykövetsé­gen emléke előtt. Hányszor suhantunk el autóval a vízparton álló elnöki lakosztály előtt Helsinkiben. Az elnökséget letéve is itt lakott. Mindig figyelmeztettek finn ba­rátaink, hogy hol járunk. De nem úgy, hogy „itt lakik Kekkonen”, hanem így: „itt él Kekkonen”. Alakját monumen­tális politikai döntések övezik, és derűs legendák lengik körül. Mint akinek né­pe számára biztos az útja, és akit szíve szeretetébe fogadott a népe. Mi is. Koren Emil Új lelkész Galgagyörkön... Augusztus 10-én iktatta be hivatalába Galgagyörkön Keveházi László esperes Pintér Jánost, aki 1952. szeptember 15- én született. A pilisi gyülekezetben ne­velkedett. 1979-ben fejezte be teológiai tanulmányait. Miskolcon volt segédlel­kész. Rábcakapi-tárnokréti, majd a sa- jókazai gyülekezetben lelkészkedett. 1985-ben került mostani gyülekezetébe. Nős, 3 gyermeke van. A galgagyörki gyülekezet több év­százados múltra tekint vissza a Galga völgyében. Gyakran iktattak lelkészt a templomukban. Ez nemcsak ünnep volt számukra, hanem azt is jelentette, hogy sok felvidéki és alföldi gyüleke­zettel álltak a lelkészeken keresztül lel­ki kapcsolatban. Ahonnan érkezett a lelkész és ahová tovább ment, a testvéri kapcsolat köre tágult és gazdagodott. Ezért vették körül szeretetükkel augusztus 10-én délután - még a forró nyárnál is melegebb szívvel - a galga- györkiek és váckisújfaluiak Pintér Já­nos lelkészt és családját. Az alaposabb megismerésre egy jó esztendő állt a ren­delkezésükre. S közben „megfiatalo­dott” a templom belsője: új oltárt épí­tettek dr. Foltin Brúnó lelkész tervei alapján, új burkolatot kapott a pado­zat, kijavították a padokat, festettek, mázoltak. 2 hónap alatt olyan változás történt ebben a templomban, hogy aki ismerte a régi állapotát, arra gondolha­tott, hogy ez nem is az a templom, amit korábban látott. A gyülekezet magáé­nak érezte a feladatot. Sok-sok mun­káskéz dolgozott. Az adományuk pe­dig megközelítette eddig a 300 ezer fo­rintot. Ennek a megújult templomnak va­donatúj oltára előtt állt Pintér János és iktatta be hivatalába Keveházi László esperes. A beiktató igehirdetés alapigé­je lKor 15,1 volt. Arról szólt az esperes igehirdetése, hogy e templom kultúra- őrző szolgálata, műemlék jellege, a templomban kapott vigasztalás - a templomot a temető öleli körül -, a megerősödés - ahogyan a templom a falu felett áll, s az út is sok-sok lépcsőn át vezet fel hozzá és a lelkész munká­ja a gyermekek, ifjak, öregek, keresők, elesettek, a gyülekezet minden tagja között - végezve a társadalmi szolgála­tot - lényegében ez: eszetekbe juttatja az evangéliumot! - A gyülekezet pedig úgy- tud megmaradni az evangélium­ban, ha azt átveszi és abból él! A beiktatott lelkész igehirdetésében (Jer 9,22-23) arra kérte gyülekezetét: koptassa el a megszépített padokat. Az igazi öröm forrása ugyanis az, ha en­gedjük, hogy Isten igéje hasson ránk! A gyülekezet (Madarász János, Da­nis János és a fiatalok), az egyházme­gye (Ponicsán Gyula egyházmegyei fel­ügyelő), a lelkésztársak (Baranyai Ta­más és Roszik Mihály), a rokonság (Pintér Mihály lelkész), a római katoli­kus egyház (Adámi János egyháztaná­csos), a fasori gyülekezet (Czirbusz Endre) köszöntése ezt a lelkületet sugá­rozta. Dr. Nagy Gyula püspök táviratban, Sólyom Károly püspökhelyettes és Lu­kács József egyházügyi titkár levélben irta meg köszöntő gondolatait. Movik Lászlóné tanácselnök levélben fejezte ki bizalmát és jókívánságait. A megújított templom szépségét, a galgagyörkiek vendégszeretetét Pintér János beiktatása tette emlékezetessé. A sokfelől érkezett 18 lelkész és gyüle­kezeteik tagjai együtt kértük: legyen Isten áldása ezen az ősi gyülekezeten és új lelkészén. Detre János „Minden embernek illik ezt megtudni” (Dévai Biró Mátyás) Az idei Soproni Ünnepi Hetek eseménysorozatának egyik jelen­tős eseménye volt az Evangélikus Országos Múzeum Soproni Gyűj­teményének megnyitása. A nagy múlttal rendelkező sop­roni evangélikus gyülekezetét Ge- rengel Simon (1565-1571) szervez­te meg. Jeles lelkészek sora vezette a gyülekezet életét, akiknek nem­csak lelkipásztori, hanem oktatói és tudományos tevékenységük is jelentős volt a századok során. Fennmaradt írásaik ma már műve­lődéstörténeti emlékek. A gyülekezet történetét bemuta­tó kiállítás 1986. június 15-én nyílt meg. A megnyitó előtt, a vasárnapi istentiszteleten dr, Fabiny Tibor, a Teológiai Akadémia professzora hirdetett igét, majd a műemlékház udvarán Hollósy Elek, a soproni gyülekezet felügyelője köszöntötte a város állami, társadalmi és kultu­rális életének vezetőit, az egyházak képviselőit, a gyülekezet megjelent tagjait. Barokk kamaramuzsika hangzott fel, majd dr. Fabiny Ti­bor, az Országos Evangélikus Mú­zeum igazgatója adta át a kiállítás­látogató közönség számára a gyü­lekezet áldozatkészségéből, az Or­szágos Gyűjteményi Tanács szak­mai és anyagi Segítségével felállí­tott állandó kiállítást, megköszön­ve valamennyi közreműködő mun­káját. Az állandó kiállítás létrehozását időszaki kiállítások sora előzte meg. 1981-ben az 1681-es soproni országgyűlés és a türelmi rendelet kibocsátásának évfordulójára ren­deztek kiállítást. 1982-ben Luther- emlékkiállítás, 1983-ban iskolatör­téneti kiállítás, 1984-ben pedig „Ez az Úr kapuja” címmel az evangéli­kus templom fennállásának 200. évfordulójára rendezett kiállítás készült. A most megnyitott új állandó kiállítás - az előzőekhez hasonlóan - az evangélikus papiakban kapott helyet. A kétemeletes, barokk homlokzatú, donga- és keresztbol­tozatos kapualjjal megépített, log­giákkal díszített ház Sopron egyik legszebb épülete, mely az 1734-es telekkönyv tanúsága szerint már állt, s papiak céljaira 1866 elején szerezte meg az evangélikus kon- vent. „A soproni evangélikus gyüleke­zet évszázadai” című új kiállítás a soproni evangélikusság sok vi­szontagság közt fennmaradt leg­fontosabb írásos, nyomtatott és tárgyi emlékeit mutatja be. A be­mutatott egyháztörténeti és műve­lődéstörténeti szempontból egy­aránt fontos anyag három nagy egységre tagolható. Az első kiállí­tási egység bemutatja az evangéli­kus templom építésének történe­tét. Dokumentumokon keresztül nyomon követhetjük a soproni gyülekezet és vezetőik - Lang Má­tyás, Sowitsch Kristóf - küzdelmét az ellenreformáció legnehezebb időszakában, az első és a második fatemplom, valamint a ma is álló, Neumayer Lőrinc és Ringer József tervei szerint megépitett kőtemp­lom építéstörténetét. A kiállítás másik nagy egysége a soproni gyülekezet történetét mu­tatja be. „Az Ige szolgálatában” címmel lelkészek sorát találjuk, akik az evangélium szellemét köz­vetítették, s egyben összetartották a gyülekezetét az ellenreformáció idején is, Gerengel Simontól, a gyülekezet alapítójától kezdődően Lang Mátyáson, Barth János Konrádon, Torkos Józsefen, a mai templom felszentelőjén, Kolben- heyer Mór lelkészen, Arany és Pe­tőfi németre fordítóján át napjain­kig nyomon követhetjük tevékeny­ségüket. A kiállítás harmadik nagy egy­sége az evangélikus nevelés és mű­velődés témája köré csoportosul. Bemutatják az Evangélikus Népis­kola, a Polgári Iskola, az Evangéli­kus Líceum, az Evangélikus Taní­tóképző Intézet és az evangélikus lelkészképzés történetét Sopron­ban. A falakon és a tárlókban pl. fizikai kísérleti eszközöket talá­lunk az elektromosság szemlélteté­séhez. Érdekesek Major Sámuel volt szakonyi tanító játékos olva­sástanítási módszeréhez készített figurái éppúgy, mint Kövesdy Pál gimnáziumi magyar nyelvtana, melyet 100 évig használtak az ok­tatásban. Tanulmányozhatjuk a Magyar Társaság alapításának (1790) jegy­zőkönyvét, s megtudhatjuk, hogy milyen olvasnivalót kölcsönzött Berzsenyi Dániel, a líceum volt di­ákja a Társaság könyvtárából. Megtaláljuk Ribini János kézira­tos dogmatikakönyvét 1754-ből, és szemügyre vehetjük az evangéli­kus teológusok Győry Vilmos Kö­rének „Törekvés” című folyóiratát is 1890-ből. Kiemelt helyet kapott a kiállí­tásban Torkos Sámuel szekrénye, amelyben a soproni evangélikus egyházközség liturgikus felszerelé­sének néhány darabját mutatják be: passiójelenetes, domborműves kelyhet, fedeles boroskancsót úr­vacsorái jelenettel a 17. századból, a Wirth-féle barokk kelyhet 1686- ból stb. Külön egységet képez a szeretet- intézmények bemutatása. Látha­tók az 1849-ben alapított Testvér­egyesület, a Nőegylet, a Leány­egyesület, a Gábriel Lajos polgár- mester által 1793-ban alapított Ár­vaház, a Gyámintézet, a Munterné Ramisch Anna Krisztina alapítvá­nyából létrehozott Diakonissza In­tézet és az Olvasó és Ifjúsági Egye­sület tevékenységét bemutató do­kumentumok. Az új állandó kiállítás zárófeje­zete a soproni evangélikus szellem jeles képviselőit, tudományos tevé­kenységüket mutatja be munkáik tükrében. A gazdag szellemi örök­séget tükröző művek — a könyvtár és a levéltár hihetetlenül gazdag és eddig még nem bemutatott anya­gából kibővítve - akár egy újabb kiállítás alapjául is szolgálhatná­nak, mely a soproni evangélikus­ság lelkészeinek, tanítóinak, taná­rainak és tudósainak tevékenysé­gét mutatná be a korszerű oktatá­sért, a tudományok továbbfejlesz­téséért harcolva az elmúlt száza­dok során. Eme tárlók egyikében látható Fridelius János 1661-ben írt dispu- tatiója „Antropologia de principiis nobiscum natis” címmel, mely vi­lágviszonylatban is jelentős, hiszen a világon a másodikként megírt antropológiai munka. (Az elsőt Magnus Hundt marburgi filozófus írta lSOLben.) Ugyancsak máso­latban vehetjük szemügyre Dec- card János Kristóf „Flora Semp- roniensis...” című, Loew Károly Frigyes soproni orvossal 1738-ban írt közös művét, mely az első hazai növényenumeráció. Megtaláljuk Kazinczy barátjának, Kis János evangélikus püspöknek és iroda­lomszervezőnek, valamint más li- terátoroknak műveit is. Rauch András „Musikalisches Stamm- büchlein”-je, a későreneszánsz ma­gyar zeneszerző szerzeményei jól illusztrálják e város jelentőségét a zenetörténetben is. (Az eredeti pél­dány a soproni Liszt Ferenc Mú­zeum tulajdona.) Csak néhány kiragadott példa a magyar tudomány számos nagy egyénisége közül, akiknek tevé­kenysége a soproni evangélikus gyülekezethez kötődött, illetve in­nen indultak pályájukra. Tiszteletre méltó az az igyekezet, ahogyan Sopron polgárai, az evan­gélikus gyülekezet tagjai kulturális rangjuk megőrzéséért, a korszerű oktatásért harcoltak századokon keresztül, s csak elismeréssel szól­hatunk azokról a - részben ma is élő - közösségekről, amelyek rang­jukat régi iskoláikon, hagyomá­nyaikon, ill. azok ápolásán mérik, s azon fáradoznak, hogy eredmé­nyeiket közkinccsé is tegyék: „...minden ismeretet a kor szük­ségleteire s kívánataira, a jelenlét nemesítésére és a jövendő előkészí­tésére fordítani...” (Kölcsey) Alpárné Szála Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents