Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-08-31 / 35. szám

Evangélikus Elet 1986. augusztus 31. fi DD jfts GYERMEKEKNEK Jn 6,1-15 Hogyan találkozhatunk Jézussal? • • Ötezren a pusztában Néha szükségünk van a csendre, arra, hogy egyedül legyünk. Zajos iskolából, munkahelyről hazatérve jól­esik az otthon nyugalma. Feladataink elvégzéséhez, gondolataink rendezéséhez is hozzátartozik a csöndes elmélyülés. Ilyenkor elvonu­lunk a saját kuckónkba, és nem szeretjük, ha zavarnak. Jézus is szeretett volna egyedül lenni Keresztelő Já­nos halála után. De az em­berek, amikor megtudták, hogy elment, tömegestől in­dultak el megkeresni. Ami­kor megtalálták, Jézús nem mondta azt, hogy most hagyjatok békén. Egyedül akarok lenni a bánatommal. Azt sem mondta, hogy fon­tosabb dolgom van az Atyá­val, minthogy veletek foglal­kozzam. Hivatalok bejáratán ol­vashatjuk: félfogadás, hiva­talos idő ekkor és ekkor. Kö­zöttünk gyakorta megtörté­nik, hogy valaki hiába ko­pogtat. Nemcsak a hivatal ajtaja van zárva előtte, ha­nem a szívük is. Nem érek rá, fáradt vagyok, elég a magam gondja-baja. Jézus­hoz minden ember alkalmas pillanatban érkezik. A vele való találkozás lehetőségét és alapját valójában az te­remti meg, hogy Jézus nyi­tott felénk, kész szóbaállni velünk bármikor. Túl kíván­csiságunkon, igyekezetün­kön, akarásunkon, az igazi vonzást az jelentheti ne­künk, hogy Jézus soha sen­kit nem küld el magától. Hozzá mindenki „hivatalos időben” érkezik. Jézus azt is tudta, hogy miért keresték föl az embe­rek. Meglátta a betegeket, akiket magukkal hoztak, mert gyógyulást reméltek tő­le. Megszánta őket. Tisztá­ban volt vele, hogy szüksé­gük van gyógyító szereteté- re. Segítséget vártak tőle, és ő azonnal cselekedett. Milyen nagy dolog, ha va­laki egy beszélgetés, talál­kozás alkalmával elsősor­ban nem önmagán akar könnyíteni. De jó, ha észre­veszi, hogy a másikon mivel könnyíthet. Ha az ő testi­lelki nyomorúságát na-, gyobnnak látja saját terhei­nél. Jézusnak van szeme, szíve, ereje ahhoz, hogy amikor vele találkozunk ép­pen azt adja, amire szüksé­günk van. A betegeknek gyógyulást, az éhezőknek kenyeret, az aggódóknak nyugalmat, a keresőknek, tévelygőknek kiutat, a bűnö­söknek bocsánatot. Jézus mindezt nem nélkü­lünk teszi. Ott a pusztában a tanítványok képtelen vál­lalkozásnak tartották azt, hogy öt kenyérből és két halból jóllakhat több mint ötezer ember. Jézus még­sem maradt tétlen. Gondol­hatjátok, mennyire zavar­ban voltak a tanítványok, amikor Jézus így szólt: Ti ad­jatok nekik enni. Tehetetlen­ségükben mégsem szégye- nítette meg az övéit. Sőt fel­használta a’ tanítványokat munkájában. Elindította őket különös ingajáratban közte és az éhezők között. Nem fogyott el sem a kenyér, sem a hal. A Jézussal való találkozásban az a nagy­szerű, hogy tétlen kezet cse­lekvővé, üres kezet gazdag­gá teSZ. Tekusné Szabó Izabella jp A VASÁRNAP IGÉJE Jób 32,4-9 MI TESZ BÖLCCSÉ? Alapigénk olvasása közben lehetetlen, hogy eszünkbe ne jusson az ember teremtésével kapcsolatos igehely. Isten a föld porából formált emberbe az élet leheletét lehelte. így lett az ember élőlénnyé. (1 Mózes 2,7) A Mindenható lehelete eleve­nítette meg az élettelent, adott életet neki. Mikor igénkben azt olvassuk, hogy a Mindenható lehelete teszi értelmessé a ha­landót, ez mégis mást, többet akar kifejezni. Azt a meggyőző­dést, hogy Isten lelke vezet bölcsességre. Az ókor általános felfogása szerint az öreg kort tekintették a bölcsesség hordozójának. Elihu viselkedését, hogy csak az idősebbek után szólal meg, nem pusztán az illendőség hatá­rozza meg, hanem az a tény, hogy bizonyos mértékig maga is helyt ad ennek a gondolkodásnak. Csak, mikor látja, hogy a három barát elnémul, és nem tud mit válaszolni, akkor szólal meg levonva a következményeket: „Nem az idősek a bölcsek,... csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehele­te, ami értelmessé teszi.” Korábban maga Jób is hasonlókép­pen beszélt arról, hogy az öreg emberek bölcsek, de mindjárt ellene is mondott ennek azzal, hogy Istentől van a bölcsesség (12,12-13). Ha valóban Isten Lelke teszi az embert bölccsé, mit mond­junk akkor az emberi tudással, tudományokkal kapcsolat­ban, mely a maga szédületes távlataiban nem feltétlenül és csupáncsak hívő emberek által fejlődött és érte el szédületes eredményeit. Azt kell látnunk, hogy mi ezen a szón bölcs, bölcsesség egyszerűen az emberi tudást, vagy a különböző helyzetekben, problémákban való okos magatartást értjük. A Szentírásban azonban ennek a szónak sokkal mélyebb értelme van. A bölcsesség Isten dolgainak, útjainak, cselekvé­sének megértése, belátása, és az azzal való azonosulás. Ilyen értelemben tudás és helyes magatartás. Nem a tudományok világáról van hát szó, és a bölcsek, akikről a Szentírás beszél, nem az azt művelők. A bölcsesség Isten tetteinek és akaratá­nak helyes felismerése, és azok a bölcsek, akik ennek megfele­lően vélekednek és cselekednek. Ebben az értelemben mondja a Példabeszédek könyve és a 111. zsoltár: „A bölcsesség kez­dete az Úrnak félelme.” Mindez természetesen semmit nem von le a tudomány és az érett kor tapasztalatainak értékéből. Isten ajándékai ezek és világfenntartó, gondviselő kormány­zásának eszközei. Hogy az Isten útjaiba, cselekvésébe és akaratába való belá­tásra egyedül a Szentlélek vezet el, nem azt jelenti, hogy ő eddig ismeretlen titkokat tár fel és új kijelentést ad Isten elrejtett dolgairól, hanem azt, hogy ő vezet el a Krisztusban adott kijelentés megismeréséhez, magához Krisztushoz. O az, aki feltálja előttünk Isten jó és kedves akaratát, ő az, aki vezet a jóra stb. Mi tesz hát bölccsé, hogyan lehetünk a Szentírás értelmé­ben azzá? Ha a Szentlélek elevenít meg bennünk. Ez ugyan más bölcsesség, mint amit világi értelemben annak nevezünk. Ez a megfeszített Krisztusra tekint, középpontjában ő áll, akiben Isten értünk való cselekvése csúcspontjára ért (vö. lKor 1,18-24). Bánfi Béla IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk, áldunk téged, hogy Szentlelked által megnyitod sze­münket Krisztusban kijelentett örök bölcsességed meglátására. Hálát adunk, hogy ő általa megelevenítesz bennünk, holt hitű gyermekeidet. Engedd meg kegyelmedből, hogy az ő vezetései alatt éljünk bölcsként e világon, mint akik tudják, mi a Te szent és jó akaratod. Ámen. Ifjúsági mozaik - Nagytarcsa Az alábbi címszavakhoz kapcso­lódóan szeretném tömören felvá­zolni a nagytarcsai ifjúság néhány jellemző vonását. Az így kialakuló mozaikkép talán visszaadja ifjúsá­gunk sajátos színeit. „ROVÁS”—ez a tárcsái ifjúsági alkalmakról készülő napló „ősi” el­nevezése, ami még a Népfőiskola idejéből származik. Ma már a gyü­lekezet irattárában egész polcot be­töltő drága „ereklyék” ezek a nap­lók, melyek évtizedekre visszame­nően tükrözik áz ifjúsági órák han­gulatát, a fiatalság hitét és életét. Ma is minden alkalomról készül ilyen krónika, amit mindig mások írnak, és a következő együttléten felolvasásra kerül. Jó emlékeztető ez, s egyben remek visszajelzés, hogy mi maradt egy-egy ifjúsági bibliaórából. „KIS-IFI”-ezaszombatdélutáni bibliaórai alkalom jelenti a hidat a konfirmáció és a „nagy”-ifjúság kö­zött, ahonnan 1-2 fiatal segíti a lel­kész „hidverő”-munkáját, hogy eb­ből az „előszobából” egy-két év alatt megtalálják az utat a serdülő fiatalok a nagyobb ifjúsági közösségbe. bibliaórai életbe. Tapasztalatom szerint máshol inkább éppen a for­dítottja a gond... ÉNEKKAR - szintén tárcsái specialitás, hogy az ifjúság 75%-a tagja a „Jubilate”-if]úsági kórus­nak. Ez azt is jelenti, hogy az ifjúság zöme a hétfő estét is együtt tölti az énekkari próbán, nem is szólva a havonkénti 1-2 szolgálati alkalom­ról, mely nem ritkán a gyülekezet határain kívül van. Némi gondot jelent az ifjúság nem énekkaros tag­jainak „kárpótlása”... Bár számuk­ra is adódnak szolgálati lehetősé­gek, mint például egyszerűbb szín­darabok bemutatása, a „sport”-élet szervezése. Az elmúlt években kü­lön pingpong termet, röplabda- és lábteniszpályát alakítottak ki ma­guknak a fiatalok, de ezek a lehető­ségek nincsenek igazán kihasznál­va, pedig van némi igazság „az ép testben, ép lélek” ősi bölcsesség­ben... GITÁR - a klasszikus kórus­éneklés mellett a nagytarcsai gyüle­kezetben több, mint két évtizedes múltja van a modem, gitáros egy­házi zenének. Ifjúsági füzetünk 135 „NAGY-IFI” - nincsenek merev életkori határok. Általában 16 év körül lépnek át ide a „kis-ifisek”, és nyugdíjba menni még a házasság- kötés után sem kötelező, bár több­nyire az ifjú házasok már a külön számukra meghirdetett havonkénti alkalmakra váltanak át. Családo­sa^, gyermekek mellett ugyanis már nem könnyű vállalni a „nagy-ifi” időbeli kereteit. Ez a csoport ugyanis hetente két estét tölt együtt az ige mellett. Pénteken általában nagyobb lélegzetű bibliai sorozatok mennek, a vasárnap esti alkalom már kötetlenebb, sokszor maguk a fiatalok hozzák a témát, az éppen aktuális igét. Gyakran előkerül ilyenkor a délelőtti istentisztelet ige­hirdetésének megbeszélése is, mivel az ifjúsági bibliaóra tagjai kivétel nélkül részt vesznek az istentisztele­ten. A tárcsái speciális gond, hogy a templomba járó fiatalok egy ré­szét még nem sikerült bevonni a ilyen éneket tartalmaz, mégis úgy érezzük, hogy jelenleg kicsit hul­lámvölgyben van a gitáros éneklés ügye. Alig születnek új számok, és a régi „Hermons” együttes nyomán szerveződő „New Hermons” még nem találta meg igazi vezéregyéni­ségét, saját hangját, stílusát. So­vány vigasz, hogy úgy tűnik, más­hol is inkább csak emlékeiből él az egyházi „könnyűzene”... SZOLGÁLÁT - öröm, hogy többen szolgálnak aktivan az ifjú­ságból a gyülekezetben: kántor­ként, gyermekbibliakör-vezető- ként, vagy csak olyan egyszerű, de igen hasznos módon, hogy hetente elviszik betegeinkhez az istentiszte­let magnófelvételét... Valljuk, hogy egy ifjúságnak csak akkor és annyi­ban van önálló létjogosultsága egy gyülekezetben, ha nemcsak önma­gáért él, hanem a gyülekezet egészé­nek szerves, eleven része. Gáncs Péter Egyházunk Teoló­giai Akadémiája 1986 őszén harmadízben in­dít hároméves, levelező teológiai tanfolyamot. Amikor az elsőt meghirdették, szorongva várták teoló­giai professzorok, lelkészek és gyüleke­zetek, hogy lesznek-e jelentkezők. Az­óta - a négy évvel ezelőtt végzettek kö­zül sokan - immár hivatalosan folytat­ják gyülekezeti munkatársi szolgálatu­kat. Most egyiküket megkértük, hogy beszéljen szolgálatáról. Ráskai Ferenc, győri gyülekezeti munkatárs örömmel tett eleget a kérésünknek.- Elöljáróban mondjon valamit az életéről, vüágj hivatásáról, családjáról. Zalaegerszegen születtem, Szombat­helyen jártam gimnáziumba. Fiatal ko­romban szerettem fúmi-faragni és érde­keltek a gépek. Ezért lettem gépészmér­nök. Feleségemet budapesti gyülekezet­ből választottam. S hogy kerültem Győrbe? Hosszú meséje van. Csak any- nyit: mint ösztöndíjast az akkori NIK (Nehézipari Központ) a győri Vagon- gyárba irányított. Három gyermekem van és négy unokám.- Aktív gépészmérnökként iratko­zott be az első levelező teológiai tanfo­lyamra. Mi indította erre? A határozott elhívás. Harmadéves koromban történt, amikor Ady szavai­val: „Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.” Az ige szavaival így fejezem ki: .felragyogott nékem a Krisztus.” Az elhívás küldetéssé lett. Akkor már vá­laszút elé kerültem. Kész voltam ott­hagyni öt elvégzett szemesztert, s be­iratkozni a teológiára. Pénzem viszont nem volt, gyülekezetekhez segítségért fordulni röstelltem. Istenre bíztam hát: amilyen kaput nyit, azon bemegyek. Feleletül megkaptam az állami ösztön­„Szívesen vállalok minden alkalmat...” Beszélgetés Ráskai Ferenc gyülekezeti munkatárssal dijat az egyetemen. így teológiát végez­ni már csak levelezőn tudtam. Ezért ra­gadtam meg a legelső, kínálkozó alkal­mat.- Hogyan emlékezik vissza a tanfo­lyamra? Volt ideje tanulni? Melyik tár­gyat szerette a legjobban? Évfolyam- társaival kialakult-e szorosabb kapcso­lat, barátság? Mi maradt meg az akkori kapcsolatokból? Nehéz volt, de szép. A tanulásra rá­ment minden fizetett szabadságom. Mint búvárkodó típus, a történeti tár­gyakat és bevezetéstudományt szeret­tem a legjobban. Évfolyamtársaimmal, tekintet nélkül nemre, korra, munka­helyre, kezdettől fogva szoros, lelki kö­zösség alakult ki, amely megmaradt, sőt: tán erősödött. A teológiára pedig mindig úgy megyek vissza, mintha kicsit hazamennék.- A tanfolyam elvégzése előtt is rendszeresen szolgált a győri gyüleke­zetben, különösen a gyermekek között. Hogyan látja saját szolgálatát azóta, hogy teológiát tanult és hivatalosan be­iktatták gyülekezeti munkatársnak? A kapott anyag elmélyítette ismere­teimet, tágította látókörömet és hasznos módszert adott az ige tanulmányozásá­ra. A mélyebb ismereteket azelőtt min­dig is hiányoltam. Amit kaptam, annak főleg az igeszolgálatban látom nagy hasznát.- Aktívan bekapcsolódott a Győr- Sopron megyei LMK munkájába is. Hogyan fogadták a lelkészek? Kap-e segítséget szolgálata és teológiai to­vábbképzése számára a Lelkészi Mun­kaközösségben? Több társammal, közös elhatározás alapján, önként jelentkeztünk LMK , munkára, ki-ki a saját esperesénél. Testvéri szeretettel fogadtak. A közös munkának mindig haszna és.áldása van, így az LMK munkának is, feltétlenül. Különböző témák kidolgozását magam is vállaltam.- Szolgálatát világi hivatása mellett, azzal párhuzamosan kezdte meg. Nem voltak nehézségei? Nyugdíjas 1 éveire lát-e lehetőséget szolgálata szélesíté­sére? 1 Soha, senki meg nem kérdezte tőlem, hogy mit csinálok vasárna­ponként. A nyugdíjas éveimben rendelkezésre álló több idő, még több lehetőséget ad. Szívesen válla­lok minden alkalmat, ahol az élő Krisztus szabaditásáról és Benne Istennek testet öltött, mentőszeretetéről tehetek bizony­ságot, hiszen ezért küldettem.- Ha valaki megkérdezné, hogy je­lentkezzék-e az ősszel induló, új, három­éves tanfolyamra, mit tanácsolna neki? Ha úgy érzi, hogy elhívást kapott az egyház Urától, feltétlen jelentkezzék. Ha nem kapott, akkor jól gondolja meg, és könyörögjön az elhívásért, mert az elhívás nélküli lelkész olyan, mint az a halász, aki puszta kézzel akar halat fogni.- Ha a teológiai professzorok meg­kérdeznék, hogy milyen „újítást” java­solna az új tanfolyamra, volna-e mon­danivalója? Talán azt javasolnám, hogy adassék lehetőség az egész teológiai stúdium el­végzésére annak a világi állásban levő­nek is, aki erre jelentkezik, de helyzeté­ből adotton nem tud az akadémiára be­költözni. Tudomásom szerint ez a lehe­tőség a reformátusoknál megvan.- Új szolgálati lehetőség egyházunk­ban a gyülekezeti munkatársi szolgátat (legalábbis ebben a formában). Hogyan látja ennek a munkának a jövőjét? A gyülekezeti munkatárs sok terüle­ten tehermentesíteni tudja a lelkészt. Ez a tehermentesítés a lelkészek sokszor túlterhelő és nehéz szolgálatában feltét­lenül szükséges a jelenben és a jövőben egyaránt. A kazuális szolgálatokon kí­vül végeredményben minden egyéb szol­gálatot el tudunk látni. Bárány Gyula Miért járok templomba? Olvasóink leveleiből „Jn 8,12. Megismeritek az igaz­ságot és az igazság szabadokká tesz titeket. Különösen megkaptak azok a sorok, amik a cikk elején a temp- lombajárásról szólnak. Eszembe jutnak 1934. év­től-1944-ig terjedt időszakok. Le- vita-kántortanító voltam 6600 la­kosú községben. Ebből a létszám­ból kb. 250 volt az evangélikus csa­lád 800-850 lélekszámban. Addig nagyon ritkán volt evangélikus is­tentisztelet a községben. 1934-ben felépült a kis templo­munk, mivel tantermünk nem volt, egy évig a templomban tanítottam. A híveink nem azt nézték, hogy csak a kántortanítójuk végzi a va­sárnapi istentiszteletet, hanem val­lották azt „ahol ketten, vagy hár­man összejöttök, az én nevemben ott vagyok én is veletek”. Nem is lelkész, csak egyszerű ta­nító hirdette az Isten igéjét, mégis jöttek. Itt Békéscsabán néhai Linder László lelkész házi istentisztelete­ket (szlovák nyelven prednáská- kat) tartott. Nagy odaadással taní­totta a ritmikus Luther-énekeket. Öröm volt ezeken az összejövetele­ken részt venni.'Azokon részt vevő hívek, biztosan részt vettek a va­sárnapi istentiszteleteken is. Legtöbbet mint kántor itt szol­gáltam a Békéscsaba-Erzsébethe­lyi templomban. Most is ide járok, orgona közelében érzem jól maga, s ezek a vasárnapok megsokszo­rozzák erőmet. Ebben a templom­ban keresztelték meg édesapámat, aki 91 évig itt adott hálát évei­ért... Itt tartottak keresztvíz alá, de a fiatalabb fiamat és unoká­mat is... Nagyapám 97 évig volt hűséges hallgatója az igének ebben a temp­lomban. .. Mint egyházi tanító eb­ben a templomban vizsgáztattam első növendékeimet... Most már ők is nyugdíjasok, sokszor itt talál­kozom velük... Ragaszkodom templomunkhoz, sok-sok igemagyarázatot hallgat­tam itt sok lelkész szájából... de mindig úgy éreztem, hogy itt vi­gaszt és bátorítást találtam... Min­dig csak azt tapasztaltam, hogy Is­ten igéje szól hozzám bűnös em­berhez. .. Örömmel hallgattam végig eb­ben az évben is 50 fős konfirmációs csoport feleleteit... Öröm tölt el, amikor látom vasárnaponként 2-3 pár szülő hozza el gyermekét, hogy lelkészünk szent keresztségben ré­szesítse őket... Szemünk előtt lebegjen mindig: „Vigyázzatok, mert ha valaki az Isten templomát megrontja, meg­rontja azt az Isten!” Varga János Békéscsaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents