Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-09-07 / 36. szám
Evangélikus wSÍSmÉlefm 51. ÉVFOLYAM 36. SZÁM 1986. SZEPTEMBER 7. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 15. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft így is van rendjén! Isten nekem, méltatlan és elkár- hozótt embernek, minden érdem nélkül, egészen ingyen s merő irgalomból adta szent Fiában az üdvösség teljes gazdagságát s nekem immár semmire sincs szükségem, csupán a hitre, hogy ez így van. Ilyen véghetetlen kegyelemért hogyne tennék meg önkéntes örömmel én is mindent mennyei Atyám tetszésére?! Hogyne igyekezném ugyanaz lenni felebarátomnak, ami nekem volt Krisztus?! Lám, így születik meg a hitből az Isten iránti szeretet, ebből pedig az önkéntes, önzetlen felebaráti szolgálat. LUTHER Kari Béla Az ünnep megszentelése Megbeszélés a kárt szenvedett templomról Dr. Nagy Gyula 5|1| püspök Sopronban Ez év májusában értesült egyházunk vezetősége a soproni evangélikus templom tetőzetét ért súlyos károsodásról. A hatalmas fedélszerkezet - részben a faanyag két évszázados megromlása, részben a második világháború által okozott károsodás utóhatásai miatt - kimozdult a helyéről, az északi homlokzat párkányzata megrepedt és beomlással fenyegetett. Az Országos Műemléki Felügyelőség soproni szakemberei segítségével a közvetlen veszélyt ideiglenesen sikerült elhárítani, és az istentiszteletek megtartásában nincs fennakadás. A szakértők most folytatják a részletes vizsgálatokat és készítik javaslatukat a végleges helyreállításra, amely előreláthatóan 4-8 millió forintot igényel majd. Egyházunk elnöksége június 26-i ülésén foglalkozott a soproni templomunkat fenyegető súlyos veszéllyel és a segítés módjaival. Ezzel kapcsolatban dr. Nagy Gyula püspök augusztus 18-án és 19-én látogatást tett Sopronban. Többórás tanácskozást folytatott a gyülekezet vezetőségével, és a Műemléki Felügyelőség helyi vezetőjével, Orosz József igazgatóval is találkozott. Az országunk egyik legnagyobb evangélikus templomát, értékes és nagymúltú soproni templomunkat fenyegető veszélyre és annak elhárítása ügyére - amint a részletes kivizsgálás megtörténik - visszatérünk. így kezdődött az európai keresztyenseg , keresztyénségtő, - hol tart ma? ApCsel 26,26-32 Az ünnep és annak megszentelése ma már olyan bonyolult, amilyen bonyolult lett az egész életünk. Valaminek ugyanis visszavonhatatlanul vége lett az élet és a munka mai ritmusa mellett. Vége van a régi kispolgári vasárnapoknak, amikor munkaszünet és ünnapnap okvetlenül egybe estek. Ez ma már hagy on sok esetben nem igy van. Es ez nem kevés embert érint. Bár ez a nosztalgia a hajdan volt békés vasárnapok után talán egy kissé hasonló Izrael nosztalgiájához az egyiptomi húsosfazekak után. Ugyanis azok sem voltak olyan nagyon hússal töltve, ahogy a régi vasárnapok se igen jelentettek teljes munkaszünetet. Gondoljunk csak arra, és ebben élt az emberek többsége, hogy egy parasztgazdaság annak idején mennyi munkát követelt vasárnap is a gazdájától és családjától, vagy egy iparos műhelye mennyi elfoglaltságot kívánt vasárnap is tulajdonosától, hogy hétfőn teljes üzemeléssel beindulhasson. Legfeljebb a vasárnap egy része volt akkor is szabad. összehasonlítva egymással a dolgokat, azt kell mondanunk, annak ellenére, hogy sokak számára vasárnaponként a munkaszünet nem egyszer áldozatul esik a mai élet és munkaritmus kényszerítő hatásának, mégis ötnaponként mindenki számára adva van a munkaszünet megnövekedett mértékben. Ezzel a harmadik parancsolat egyik fele, a „sabbait”, vagyis a nyugalom, a pihenés, a munkából való kikapcsolódás általánosan biztosított joga minden embernek, hozzávéve újabb jog és lehetőségként az évenként visszatérő több napos, vagy több hetes pihenés jogát is. Tehát azt lehet mondanunk, hogy szinte garantált volna a parancsolat első felének teljesíthetősége. Tudjuk azonban, az ünnepszentelésnek a munka szüneteltetése, a munkából való kikapcsolódás csak az egyik fele. Hogy mi tartozik még hozzá, azt Luther a Nagy-Kátéban számunkra mellőzhetetlen módon így summázta: „Hogyan történik mármost ez a megszentelés? Nem úgy, hogy a kuckóba ülünk és nem végzünk semmi durva munkát, ^agy koszorút teszünk a fejünkre és/Jelöltjük legjobb ruhánkat, hanem úgy, hogy Isten igéjével foglalkozunk és abban gyakoroljuk magunkat.” Hogy Isten igéjével foglalkozzunk, ahhoz kétségtelenül egy bizonyos szabad idő szükséges. És ehhez a szabad idő csak úgy állhat rendelkezésünkre, hogy egy időre a munkát és minden egyebet félreteszünk, ha félre tehetjük, vagy akkor vesszük elő, amikor erre szabad időnk van. A parancsolatban kifejezésre jutó kötelesség és a rendelkezésre álló lehetőség között a keresztyénség eleitől fogva keresztyén szabadsággal döntött. A zsidók számára, amennyiben szabadok voltak, egy napra esett mind a kettő, munkaszünet és istentisztelet. A zsidóságon kívüli pogány világ munkaszüneti napot, főleg a dolgozó rabszolgák számára nem ismert. Amikor a keresztyének az istentiszteletük számára a vasárnapot választották, Krisztus feltámadására emlékezve, akkor ez a választásuk munkanapra esett. Tehát istentiszteletükkel, igével és a szentségekkel, imádsággal egy munkanapot szenteltek meg. Összejöveteleik számára minden bizonnyal munkakezdés előtti, vagy munkabefejezés utáni időpontot kellett válasz- taniok. Csak hosszú fejlődés után vált a keresztyének vasárnapja, úgy ahogy, munkaszüneti nappá is. Sőt még tovább tartott, és nehéz küzdelmekbe került a vasárnapi munkaszünetet a szolgák és szolgálók, a béresek és napszámosok, a munkások számára is biztosítani. A mai helyzet most olykor már kihívást jelent a gyülekezetek számára: képesek-e a hétköznapokon, szabad idővel rendelkező, és a vasárnapokon elfoglalt emberek számára vonzó közösséget teremteni az igével való foglalkozás érdekében? Kitartunk-e feleslegesen amellett, hogy csak és kizárólag vasárnapra koncentrálunk? És ezzel magunk zárnánk ki sok embert a munkaszünet és ünnepszentelés összekapcsolásának lehetőségéből. Az vitathatatlan, hogy számunkra a kettő, munkaszünet és megszentelés összetartoznak. De nem okvetlenül szükséges, hogy hétköznapra eső szabadnapon gyülekezeti közösség nélkül kelljen lennünk, vagy munkanapon ne teremthessünk magunknak mégis időt és alkalmat az ige hallgatására, imádságra. Az ünnep igazi megszentelése tehát nem a mikor, hanem a hogyan kérdése. Szabad időt kell hozzá teremtenünk, hogy lelki, szellemi, fizikai feltöltő- désre legyen időnk és alkalmunk. A nyugalom, a „sabbat” ugyanis erre szolgál, értünk van. Mk 2,27. Ezért a megnövekedett szabad idő ellenére minden időt, nyugalom nélkül, felfokozott igényeink kielégítése végett, állandó hajtásra pazarolni annyi, mint önnön ellenségeinkké lenni. Pál védőbeszédének érdekes vonása, hogy bár a rómaiak tartják fogságban és Fesztusz helytartó rendeli maga elé - ahol a kíváncsi Agrippa király is csak vendégként van jelen -, az apostol mégsem a helytartót szólítja meg, hanem újra és újra Agrippát. Először úgy, mint aki „kiváló ismerője a zsidók minden szokásának és vitás kérdéseinek”. Aztán úgy, mint akinek értenie kell a damaszkuszi út fordulatát, azt hogy Pál „nem volt jengedetlen a meny- nyei látomás iránt”: Végül úgy, mint aki „hisz a prófétáknak”. Nem puszta udvariaskodás ez. Pál tudja, hogy Agrippa nemcsak ismeri az írásokat, hanem el is fogadja azokat. Pál tudja, hogy szavainak erős hatásuk van a királyra. A hatás jól érzékelhető: „Még hamarosan meggyőzöl és keresztyénné teszel!” Agrippa nem cinikus és nem fölényeskedő, mint Fesztusz, riadt inkább. Okát csak találgatni lehet. A példázatbeli Gazdag Ifjú esetében világos, hogy az elhatározó lépés akadálya a gazdagság. Itt is lehet szó ilyesmiről; vagy arról, hogy a hatalom tart igézetében. Végső soron bármi az oka a visszarettenés- nek, döntő a tény: az a legfontosabb lépés, az az utolsó, - az elmarad. Végeredményben egyre megy, ha a mag útfélre hull, vagy sziklás, tövises talajba jut, s hogy a madarak kapkodják-e fel, vagy előbb-utóbb elpusztul létfeltételeinek megszűnése miatt, amikor az egyetlen cél a gyümölcstermés! És mindegy, hogy közvetlenül a cél előtt ad- ja-e fel a futó a küzdelmet, vagy már féltávnál, amikor eredményt csak a célbaérkezet- tek esetében mérnek. Bibliánk arról az Agrippáról szól, aki „majdnem” keresztyénné lett. Majdnem! Szívszorító a szó, s tragikus a tartalma. Mindig megrendítőbbek azok a hírek, melyek arról szólnak, hogy valaki a megmenekedés kapujában pusztult el, akkor, amikor már csak egyetlen lépést kellett volna még megtenni. Vége a kihallgatásnak. Feláll a királyba helytartó, szedelőz- ködnek a vendégek, Pált visz- szakísérik fogságába. S a távozók beszélgetvén egymással összegeznek, benyomásaikat adják közre: „Ez az ember ártatlan, szabadon lehetne bocsátani”. Pál és az ő ügye a témájuk. Nem veszik észre, hogy sokkal inkább azzal kellene foglalkozniuk, ami valóban rájuk tartozik, ami a legszemélyesebb ügyük: hogy a különös és felkavaró szavak, Pál egész védőbeszéde értük hangzott el annak érdekében, hogy „akik ma hallgatják az apostoli szót, olyanná legyenek, mint Pál” - szabadok. id. Magassy Sándor Európai Egyházi Nagygyűlés Skóciában CONFERENCE OF EUROPEAN CHURCHES CEC ASSEMBLY IX 4-11 September 1986 University of Stirling/Scotland Szeptember 4-11. között Edinburgh közelében, a skóciai Stirling Egyetemen rendezi meg IX. Nagygyűlését az Európai Egyházak Konferenciája (EEK). Ez az európai egyház- szervezet gyakorlatilag valamennyi európai egyházat egyesíti - összesen 116 tagegyházat - a római katolikus egyház kivételével, amellyel azonban szoros munka-kapcsolatokat tart fönn. Egyházunk megalakulása óta tagja ennek az európai egyházszervezetnek. Az idei nagygyűlésnek különös jelentőséget kölcsönöz, hogy itt vesz búcsút szolgálatától dr. Glen G. Williams eddigi főtitkár, egyházunk tiszteletbeli teológiai doktora. A hét-nyolc évenként tartott nagygyűléseken valamennyi tagegyház hivatalos delegátusokkal képviselteti magát és hoz döntéseket a szervezet jövő feladatairól. A jelenlegi helyzetben fontos döntéseket várnak a nagygyűléstől az egyházak igehirdető szolgálata és nemzetközi kérdésekben való állásfoglalása vonatkozásában. A magyar tagegyházak hivatalos teológiai állásfoglalást készítettek az európai egyházi nagygyűlés főtémájához és részlettémáihoz. A főtéma ez: „Dicsőség Istennek és békesség a földön!” A magyar állásfoglalás kidolgozását tíztagú öku- ménikus munkabizottság végezte, egyházunk részvételével. A német és angol nyelven is elkészült állásfoglalást a magyar Ökuménikus Tanács megküldte a nagygyűlés minden delegátusának. Egyházunk képviseletében dr. Nagy Gyula püspök utazott el a nagygyűlésre. A gyűlés munkájában mint ifjúsági munkatárs részt vesz Vető István segédlelkész. A nagygyűlés eseményeiről később részletesen beszámolunk. Szórványoffertórium Egyházunkat szórványegyháznak nevezzük. Ez azt jelenti, hogy egyházunk kis lélekszámú és szétszórt gyülekezetekből áll. Természetesen lélekszámban, de földrajzi elhelyezkedésben is nagy különbség van az egyes gyülekezetek között. Az anyagyülekezet közül jó néhány lélekszáma alacsony s nagy földrajzi területen helyezkedik el. így pl. Sátoraljaújhely, Szolnok, Baja, ^Esztergom, Gyékényes, Kaposvár, hogy csak néhányat említsünk. Minden esztendőben - szeptember első vasárnapján -, a gyülekezeti istentiszteletek perselypénze a szórványgyülekezetek megsegítését szolgálja. Erre kérjük a gyülekezetek áldozatos adományait.
