Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-08-24 / 34. szám
51. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 24. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 13. VASÁRNAP Azért e parancsolat ellen nem csak azok vétkeznek, akik Isten igéjét csak úgy hallgatják, mint egy másfajta mesét, csak szokásból mennek el a prédikációra, s úgy jönnek ki onnét, amint bementek, s ha egy-egy évnek vége van, az idén is épp ott vannak, ahol tavaly. Mind ez ideig ugyanis azt tartották: elég jól megünnepeljük az ünnepet, ha vasárnaponként egy misét, vagy az evangéliom felolvasását végig hallgatjuk. Isten igéje után azonban senki nem tudakozódott, aminthogy azt senki nem is hirdette. Most pedig, amikor már Isten igéje itt van a kezeink között, még mindig nem hagyunk fel a visszaéléssel! Hagyjuk szépen, hogy folyton csak prédikálgassanak nekünk, csak intse- nek-buzdltsanak bennünket, meghallgatjuk, de nem vesszük komolyan a szívünkre. LUTHER V _________________:_________________J-----------------------------------------------------------------------------V Gondolatok Gunnar Stálsett főtitkári jelentéséből A 7 &n\/h£l7£)K vvi y * !Cc4>C4r\ es a HeismKHOtyamai A végrehajtó bizottság müncheni ülésén, júliusban, a Lutheránus Világszövetség főtitkára elemezte a nemzetközi helyzetet, elsősorban az emberi jogok, a vallásszabadság és a fejlődő országok eladósodása szempontjából. Emlékeztetett a világszövetség korábbi határozataira, melyekkel kapcsolatosan természetesen megtörténhet, hogy egyes egyházi vezetők nem értenek velük egyet. Ilyen esetekben a közösséget úgy kellene komolyan venni, hogy az eltérő véleményen levők kimondják, amit gondolnak. Az ENSZ nemzetközi békeévének mintegy előzetes mérlegét megvonva, sorra vette a megkezdett vagy megszakadt tárgyalások eredményeit és eredménytelenségét. Utalt azokra a tanulságokra, melyekre a csernobili atomerőmű katasztrófája az egész világot emlékezteti. A világ mai sok problémája és számos erőfeszítés sikertelensége ellenére látnivaló, hogy az ún. Helsinki-folyamat számos pozitív eredményt hozott nemcsak az egyházak, hanem a népek életére nézve is. Jelei vannak, hogy új légkör és kedvezőbb kapcsolatok vannak egyház és állam között több országban. Természetesen sokkal többre van szükség, és ha megfelelő a nemzetközi légkör, akkor sokkal többet is lehet tenni. A Helsinki-folyamatnak erőteljes erkölcsi támogatást kell kapnia az egyházak részéről is. S a tagegyházak nem csak az emberi jogok és az emberi kapcsolatok dolgában tehetnek erőfeszítéseket, hanem a Helsinkiben megfogalmazott elvek és gyakorlati intézkedések mindegyikében, elsősorban a bizalom- építő lépések érdekében, melyek az együttműködést, biztonságot és a leszerelést segítik elő. A jelenlegi stockholmi tárgyalások napirendjén szereplő kérdések közül támogatást kíván az erő alkalmazásáról való lemondás témája. A vegyi fegyverektől mentes európai övezet kialakítására tett javaslatot a vegyi fegyverek teljes megtiltásának összefüggésébe kellene helyezni. Ez a tilalom vonatkozna a vegyi fegyverek tárolására és újak elhelyezésére, de a megállapodás előírná a meglévő készletek megsemmisítését is. Csak természetes az egyházak számára, hogy erkölcsileg támogatják azt a javaslatot, melynek célja olyan európai katonai helyzet megteremtése, amely nyílt és stabil, s csökkenti a szembenállás vagy összeütközés lehetőségét. Itt van annak is az ideje, hogy felismerjük a béke és igazságosság összefüggését. „Nem akarhatjuk a békét először, azután pedig az igazságosságot; a béke az igazságosságból sarjad, az igazságosságnak pedig békére van szüksége.” Az emberi jogokat tekintve továbbra is cél, hogy növekedjék a normális egyházi tevékenység tere, hogy nagyobb nyíltság mutatkozzék az emberi kapcsolatok, a határokon keresztül történő kölcsönös csere, valamint az információk szabadabb áramlása iránt. A nemzetközi egyházi fórumok ébren tarthatják a Helsinki folyamat ügyét keleten és nyugaton, de az egyházaknak minden nemzetben külön felelőssége, hogy a maguk területére nézve terjesszenek elő olyan javaslatokat, melyek előmozdíthatják az egyezmény megvalósulását. Mindez az állami vezetőkkel folytatott felelős párbeszédben történhet, a Helsinki záróokmány elveinek megfelelően. Számos olyan országban, ahol az LVSZ-nek tagegyházai vannak, ez valósággal folyik is. Nem lehet kétség afelől, hogy a Lutheránus Világszövetség teljes szívvel elkötelezte magát a Helsinki záróokmány elveinek s azok továbbfejlesztésének egy olyan kontinensen, melyen két világháború lobbant fel. R. A. ■■■■■■■■■ így kezdődött „ - . Megijedt ezredes az európai , „ , , , es lehanyatlott keresztyenseg korbácsok- hol tart ma? ApCsel 22,23-30 HIROSIMÁI IMANAP WA’ Dr. Aranyos Zoltán köszönti a fasori református templomban megjelenteket 1986. augusztus 9-re az Egyházközi Békebizottság kezdeményezésére az ország különböző gyülekezeteiben egész éjszakán át tartó virrasztást hirdettek meg a hirosimai atomtámadás 41. évfordulójára. A virrasztás római katolikus, református, evangélikus, baptista templomokban és imaházakban folyt le. Ezeken az alkalmakon a keresztyének közös felelősségüket érezve gyülekeztek össze, félretéve a felekezeti különbségeket. A számos ilyen jellegű gyülekezeti alkalom sorából kiemelem a fasori református, és a kelenföldi evangélikus gyülekezet által szervezett összejöveteleket, melyeken én magam is részt vettem. A Budapest-Fasori Református Gyülekezet adott helyet annak a virraszségeskedés megszűnéséért. De ki is az ellenség? Mindenekelőtt az, akit mi tartunk annak. Másodszor az is ellenség, aki mindenkit gyűlöl. Imádkoznunk kell őértük is. Harmadszor pedig imádkoznunk kell azért, hogy Isten gyermekei legyünk. A Biblia bizonyságtétele alapján mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. Imádkoznunk kell tehát azért, hogy testvérként szeressük egymást, és kiirtsuk szivünkből a gyűlölködést. Az igehirdetést követően köszöntések hangzottak el. Először dr. Aranyos Zoltán, az Egyházközi Békebizottság főtitkára szólt a békesség bibliai fogalmáról és mai értelméről. A Katolikus Papi Békebizottság képviseletében Bakonyi József és Nagy Imre jelent meg ezen a jelentős ökumenikus rendezvényen, és kiemelte a békemunkában megmutatkozó törekvések minden egyházat érintő fontosságát. „Sokminden elválasztja még az egyházakat, ma olyan események színterében élünk, melyek az életet veszélyeztetik. Ez a közös veszély és közös felelősség hozza közelebb egymáshoz a különböző egyházakban élő embereket.” Köszöntést mondott még Komjáthy Aladár református esperes és dr. Husz- ti Kálmán is, a keresztyén békemozgalom munkatársa. Az unitárius egyház részéről Bence Márton üdvözölte a megjelenteket. Ezt követően hangzottak el a személyes imádságok három szakaszban. Először magunkért imádkoztunk. Békéért csak úgy esedezhetünk, ha mindenekelőtt megváltjuk, hogy mi magunk is sokszor békétlenek vagyunk, önvizsgálat és bűnvallás nélkül üres szó minden imádságunk. Másodszor a Szentlélek erejét kértük, és imádkozó lélekért könyörögtünk, hogy soha ne Az ifjúság éneke A koraőszi hónapokban országszerte közgyűlésre ülnek össze a gyülekezetek képviselői. Egyházi rendtartásunk szerint háromévenként kell az egyházmegyékben közgyűlést tartani -, ha időközben nem szükséges rendkívüli közgyűlést összehívni. Nem formális, ügyrendi pontoktól agyonzsúfoltak ezek a közgyűlések. Elsőrenden azért nem, mert minden ilyen ünnepi alkalmat igehirdetés előz meg. És ez ugyancsak nem formális része egy egyházi ülésnek. Egy-egy egyházmegye népe, lelkészei, tisztségviselői és a gyülekezetek képviselői együtt vannak az ige hallgatásában is. Leborulnak Isten szine előtt s hálát adnak azért a kegyelemért, amelyet egy földrajzi területen élő egyházi közösség átélt és megtapasztalt az elmúlt három esztendőben. Nagyon bensőségesek ezek az istentiszteletek, amelyek őszinte kegyességgel párosulnak. S az ilyen alkalmakon elhangzott igehirdetésekben - milyen kár, hogy azoknak szövege nem kerül be a hivatalos jegyzőkönyvbe - lehet csak igazán regisztrálni egyházunkban élő ke- gyességi formák típusait. Mert ahány igehirdetés, annyi kegyessé- gi típus figyelhető meg. Igehirdetőink igen széles „skálán” mozognak. Az egyes tájegységek tradíciói, az adott vagy választott hangsúly, amely ilyenkor hűen fejezi ki egy-egy egyházmegye életét, színesíti az ige üzenetét. Ezzel is mintegy dokumentálják az egyházmegyék fontos helyüket és szerepüket a közegyház egészében. Egyházi törvényeink szerint igen fontos funkciót töltenek be ezek az egyházmegyei közgyűlések. Ugyanis ez a legmagasabb egyházigazgatási szerve egy-egy egyházmegyének. Az egyházmegyei közgyűlés iktatja be az esperest és az egyházmegyei felügyelőt. Megválasztja az egyházmegyei tisztségviselőket, meghallgatja és megtárA helyőrség parancsnoka alapjában igazságszerető ember volt. Furcsának tűnhetik, hogy azt fogatta el, akit ütlegeltek, s nem azokat, akik gonoszul bántak vele. A nagy felzaj- dulásban semmiképpen nem lehetett volna megállapítani, hogy ki a bűnös. Tulajdonképpen védőőrizetbe vette Pált - így mondhatnánk -, amíg kiderül az igazság. Az is elismerésre méltó, hogy rögtön elismeri tévedését, amikor meglepődik Pál görög műveltségén. Tehát nem az, akinek gondolta, nem az előző napok egyiptomi lázi- tója. Ezek után meglepő, hogy önmaga számára kényelmesen alantasára bízza a kérdés tisztázását, méghozzá a szokásos drasztikus módszerrel: a korbács majd megoldja a fogoly nyelvét, megtanítja arra, hogy a hatalommal áll szemben, hazudni nem érdemes. Ne csodálkozzunk! Katona volt és egy olyan világban élt, amelyben az elnyomottak a mi világunk elnyomottjainál is elnyomottabgyalja (s most erre az utóbbira helyezem a hangsúlyt!) áz esperesi jelentést. Ez a jelentés három esztendő munkáját, eredményeit és problémáit tárja fel, elemzi és értékeli. De tulajdonképpen akkor válik a jelentés életté s hitelessé, ha azt az egyházmegyei közgyűlés alaposan megvitatja. Hiszen közös munkáról, elvégzett feladatokról vagy ugyancsak az egész egyház- megyei közösség részéről el nem végzett hiányosságokról kell számot adni. A közgyűlések nem az egyes gyülekezetek, vagy éppenséggel lelkészek értékelésének a helyei. De nem is lehet ez olyan fórum, ahol minden problémát „elhallgatnak”. Nyíltan kell szólni az előremutató eredményekről és módszerekről, de nem lehet hallgatni arról a visszaköszönő mentegetőzésről, hogy „az én gyülekezetem csak ennyire képes”. Az egyházmegyei közgyűlések igen jelentős közegyházi alkalmak is. Hiszen egyházi életünk struktúrája olyan - s ezt Egyházi törvényeink is aláhúzzák és kifejezik -, hogy az a gyülekezetekből indul ki s onnét terebélyesedik az Országos Egyház, azaz a közegyház felé. Tehát szerves kapcsolat van a közegyház és a gyülekezetek között. (Ennek csak egy példája, hogy jelenleg 92 szolgálati gépkocsi segíti szórványlelkészeink munkáját!) Kölcsönhatásban „él” egymással gyülekezet és közegyház. A gyülekezet az alap, amely „meghatározott földrajzi területen élő evangélikusok egyházi közössége” - hogy újra az Egyházi törvényeinket idézzem. Szeretettel és áldáskívánással köszöntjük az egyházmegyei közgyűléseket azzal a biztatással, hogy munkájuk és imádság által elért gyülekezeti eredményeik visz- szatükröződnek majd a kerületi és az ősszel tartandó Országos Egyházi Közgyűlés jelentéseiben is. Karner Ágoston bak voltak, mert a másik embert testvérnek mondó krisztusi szó még nem jutott el hozzájuk, és így szolidaritásra sem találhattak. A katonákat pedig erre nevelték és képezték ki, hogy tudjanak csontot tömi, vért ontani, engedelmességre kényszeríteni minden ellenfelet. Az ezredes mégsem lett fanatikus, szólhatott hozzá az alárendeltje, sőt képes volt módosítani kiadott rendelkezésén, mert alapjában igazságszerető ember volt. Pál sokszor szenvedett Jézus nevéért. Bebörtönözték, megbotozták, megvesszőzték, megkövezték nem kevésszer és kibírta. Most is kibírná Isten segítségével a korbácsolást. De ő nem kéjeleg abban, hogy szenvednie kell Jézusért. Amikor lekötözik, figyelmezteti a századost, hogy törvénytelenséget követ el, ha római polgárt törvényes ítélet nélkül korbácsoltál meg a katonáival. Nem csak önmagát félti, azokat is óvja az igazságtalanságtól, akiknek ki van szolgáltatva. Ámuljunk el! A százados és utána az ezredes hisznek Pál szavának. Nem kémek igazolást, nem nyomoztatnak, elhiszik Pálnak, hogy ő valóban az, akinek mondja magát, római polgár. Annak az embertelen világnak is volt valami emberiessége? Egy csendes szó igaza miatt lehanyatlik a korbács. Hittek a szónak. Az ezredest nemcsak saját magatartása dicséri. A „fejétől büdösödik a hal” közmondás fordítva is érvényes. A százados nem ordít Pálra: fogd be a szád! - És akik már a korbácsot suhogtatták, „azonnal félreálltak mellőle”. Valóban igazságszerető ember lehetett, ha emberei is ilyenek voltak. Sem az ezredes és emberei, sem Pál nem takaiják el előlünk az egyház Urát. Pál, akit előbb halállal fenyegetnek, majd őrizetbe vesznek, aki lekötözve és lemeztelenítve váija az első korbácsütésnek agyáig ható villámát, maga sem tudja, hogy a Krisztusról való bizonyságtétel egy egészen sajátos tétele szólal meg ajkán ebben a konkrét helyzetben: minden felsőbbség- nek megvan a lehetősége arra, hogy az igazságosság és emberiesség Útját járja. Tekns Ottó Tenni és imádkozni a békéért tásnak, melyen a magyarországi keresztyén egyházak jelentős személyiségei is megjelentek. Az összejövetelt Adóiján József, a vendéglátó gyülekezet lelki- pásztora nyitotta meg igehirdetéssel. Alapigéül Mt 5,43kk-et választotta, amelyből kiindulva arról beszélt, hogy kiért és miért kell imádkoznunk. Hangsúlyozta, hogy imádkozni kell az ellenA Bocskai úton Bencze Imre lelkész és a közös imádságon résztvevők egy csoportja lankadjon el könyörgésünk, és hogy mindig reménységgel tekintsünk a béke ügyére. A harmadik szakaszban békét kívántunk minden embernek, aki a földön él. A személyes imádságok egy-egy hitvallásként zengtek a templomban, telve ugyan aggodalommal, félelemmel, mégis hittel és meggyőződéssel aziránt, hogy Isten hallja minden szavunkat, és figyel kiáltásunkra. Az imádság láncát itt-ott előadások, bizonyságtételek, zeneszámok szakították meg. Dn Aranyos Zoltán főtitkár a keresztyén békeszolgálatról beszélt. Hangsúlyozta, hogy nem nagy tömegdemonstrációkra van szükség, hanem olyan összejövetelekre, amelyeken azok az imádkozó, hívő emberek vesznek részt, akik őszintén és aktívan cselekszenek, vagy cselekedni akarnak a békéért. Az imádság tett, erő, akció, amely az ÚRral köt össze bennünket - folytatta. Nincs ennél 'hatékonyabb eszközünk. A jelenlévő katolikus testvérek is .'szóltak, miután a gyülekezet - helyéről fölállva g egy percig némán adózott dr. Lékai László bíboros érsek emlékének. Bakonyi József virrasztásunk témáját vette célba: Tenni és imádkozni a békéért. Mit tegyen egy keresztyén ember a béke ügyében? Legyen só és kovász, amely nem látható, mégis ható erő; és legyen világosság, egy biztos viszooyu- lási pont a sötétben botorkáló világ számára. Mindent meg kell tenni a bé- (Folytatás a 3. oldalon) f Az egyházmegyei közgyűlések elé
