Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-08-24 / 34. szám

Evangélikus Elet 1986. augusztus 17. ?ÓI_ -Ö--RA „A megrepedt nádSzálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el.” £zs 42,3 VASÁRNAP „Jövevény vagyok a földön.” Zsolt 119,19-(Zsid 11,9—10- Mk 7,31-37-Zsolt 68,1-19) Dávid életében sok szép dolog történt. Ifjú évei, sike­rekkel teli évei voltak, s családja is volt. Mindennek I „ellenére” egyszer csak megtapasztalta, hogy csak jövevény, aki abból élhet amit kap. 0 is csak bűnei bocsánatából élhet. Amikor olvassuk ezt az igét egy- egy pillanatra gondoljuk végig eddigi életünket. Bűn­bocsánat nélkül nehezen juthattunk volna el eddig. räTFÖ „Bizony, a ti Istenetek, az Úr az Isten fönn a mennyben és lenn a földön”. Józs 2,11 (Ef 1,9—10- Mk 8,22-26 - Jn 9,35-41) Jézus így tanított bennün­ket imádkozni, „mi Atyánk”. Atyánk, aki gondosko­dik a mindennapi életben a kenyérről, s adja szá­munkra a bűnök bocsánatát. Atyánk, aki nincs távol tőlüiüc, akit imádságban megszólíthatunk. Ugyanak­kor Úr, a bennünket körülvevő látható és láthatatlan világban. KEDD „Jöjj Istenünk légy bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged!” Zsolt 82,8 (Jn 5,22-23- ApCsel 14,8-181 Jn 10,1-10) Isten sokféleképpen tart ítéletet. Néha megengedi, hogy bűneink utoléije- nek bennünket. Máskor mások bűnei csattannak raj­tunk. Gyakran azonban azt érezzük, hogy Isten alszik és virágzik a bűn. Nyilvánvalóan bűnös emberek életét siker koronázza. Mi abban a reménységben élünk, hogy Isten nézi a mi életünket. Felkel és az utolsó napon minden nép felett Ítéletet fog tartani, mert minden nép, minden ember az övé. Még az is aki ezt tagadja. „Mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt.” C7Pnna t'Ö, Uram, segíts meg! Ó Uram, adj Szeren­cset!” Zsot 118,25 (Jn 21,6 - ApCsel 3,1-10 - Jn 10,11-18) Ma sokan szerencsére lesnek. Egy jó nyere­ménnyel megoldódna a család sok anyagi gondja. Mi Istentől váijuk a segítséget és a szerencsét, a jó előme­netelt. Hiraen a legnagyobb szerencse amikor Isten megáld, olyan családdal, gyerekekkel, házastárssal akikkel, együtt figyelhetünk rá. Akikkel együtt kér­hetjük bűnbocsátó szeretetét. S ezzel a szeretettel fi­gyelhetünk egymásra, s ezzel a szeretettel hordozhat­juk egymást. Micsoda szerencse. CSÜTÖRTÖK „Ne gyalázzátok meg szent nevemet.” 3Móz 22,32 (Zsid 13,15-Jak 5,13-16-Jn 10,19-21) Az Úrnak neve szent, oda az ember nem tud sarat szórni. Ezt bizonyítják az évezredek. Nekünk, keresz­tyéneknek, nem elég ha nem gyalázzuk az Úr nevét, hanem az a küldetésünk, hogy dicséljük az ő nevét. Luther így tanít „...nevével ne átkozódjunk, né eskü- dözzünk, ne igézzünk, ne hazudjunk, se ne csaljunk, hanem nevét minden bajban segítségül hívjuk, imád­juk és hálaadással dicsőítsük.” PÉNTEK „Örvendjetek és vigadjatok mindörökké an­nak, amit teremtek.” Ézs 65,18 (Ef4,24- lKor 3,9-15 - Jn 10,22-30) Nem általában a teremtettségről van itt szó, hanem arról amit Isten bennem végzett el. A Jézus Krisztusban kapott bűnbocsánatnak örüljek. I Ezzel az örömmel forduljak mások felé is. Ha ez az I új teremtés tölti be az egész életemet, akkor mindé- I nütt ővele fogok találkozni, őt fogom látni. Minden I utamon az Ő cselekedeteit fogom dicsérni. Ennek az I útnak a vége egy nagy újdonság az örök élet lesz. SZOMBAT „Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, áldott leszel jártodban-kelted- ben!” 5Móz 28,1.6 (ÍJn 3,24 - Mt 12,9-21 - Jn 10,31-42) Ma mindenütt találkozunk automaták­kal. Ha ezekbe a megfelelő pénzérmét bedobjuk, ak­kor a várt ételt, italt vagy jegyet megkapjuk érte. fi Isten az ő népének nem ilyen formulát adott. Egyszer I imádkoztam, egyszer templomban voltam, egyszer I igét hallgattam, most teljesül a kérésem. Isten a folya- I matosan őrá hallgatóknak áldást ígér. Áz Ő áldott I gyermekei lehetünk mindenütt, ahol csak megfordu- I lünk. Szabóné, Piri Zsuzsanna [ W Gyarmathy Irén Valami nincsen rendben Újságokban, folyóiratokban, csalá­dokban, világszerte még mindig sok szó esik az öregekről. Es hogy ez így megy már évek óta és még mindig sok kívánni­valót követel öregtől, fiataltól, ez arra enged következtetni, hogy valami még nincs rendben, valami baj van. A fiatalok lemondó kézlegyintéssel mondják:- Hiába tesz meg az ember mindent az öregekért, semmivel nincsenek meg­elégedve. Kritizálnak, állandóan meg­jegyzéseket tesznek, vagy egyszerűen nem válaszolnak. A fiataloknak pedig nincs türelmük a faggatásra. Mindkét félben van hiba, ezt én is tudom jól. Sőt, napról napra találkozom fiatalokkal, akik szinte gyűlölik az öreg embereket, és találkozom öregekkel, akiknek napja azzal telik, hogy folyton a fiatalokat marasztalják el. Egyik fél részéről sem illő és nem a békességet szolgálja, ha örökösen vitat­koznak odahaza, de még bántóbb, ha a nyilvánosság előtt szidják egymást. A kérdés megoldását számtalan jó ta­nács segíti, anyagi áldozatokat is vállal­nak ezért, és mégis, az öregek azt állít­ják, hogy olyan bántóan teszik ezt, hogy jobb, ha nem teszik. Egy kicsinyke sze­retet, 'egy kis megértés, türelem, figye­lem, ez kellene! Hogy érezzék, szükség van rájuk, szeretettel lehajolni egymás problémái mellé. Ehelyett már ott tar­tunk, hogy a két generáció már-már gyűlöli egymást. Már ott is hibát talál­nak, ahol valójában nincs is. Legyen erre bizonyíték két kis egy­szerű megélt esemény. Az egyiknek a főhőse Mónika. Móni­ka a kezelő teljhatalmú „ura". Most reggel van, nem régen érkezett munka­helyére, a tükör előtt áll, szépitkezik. En az egyik boxban már jó ideje várok. Az ablak mellett egy szerelő valamelyik el­romlott műszert javítgatja. A kezelő aj­taja óvatosan nyílik és egy öreg, mankó­val járó asszony lép be.- Itt van már kérem a Mónika? - kérdi.- Itt nincs - mondja valaki. - Tessék künn maradni, majd ha szólítják, akkor tessék bejönni.- Tegnap két óra hosszat várakoztam és nem szólított senki.- Nincs nekünk időnk a szólitgatásra. Majd ha valaki kilép, tessék utána be­lépni. Az asszony behúzza maga mögött az ajtót, a másik helyiségből kilép a hőn óhajtott Mónika. Az én boxomba jön be.- Halálra szekálják az embert ezek az öregek - kezdi. A rendelés nyolckor kezdődik, de ez a pióca öregasszony már itt van. Csak tudnám, miért küldik eze­ket ide. Úgy sem tudunk már velük sem­mit sem kezdeni. Aztán ezek a nyári vendégek a két forint borravalójukkal!- Nem ismerik a pénzünket - kísére­lem őket menteni. Újabb kopogás. - Nézzetek már utána ki az megint - szó­lítja az egyik kislányt. Lassanként már reggelizni sem tudunk. (A beteg felé - nem tetszett látni a feliratot.) Nyolckor kezdünk.- Maga túl szigorú, gyönyörű Móni­ka, mondja a kisipari javító-tag -, mért haragszik ennyire az öregekre?- Nem bírom őket, Janika, hát még amikor kezdik: meggyógyulok még, Mónika, úgy fáj, Mónika, itt is, különö­sen a térdem hasogat!- Örüljön, hogy magának még nem fáj semmije.- Az biztos, ha fájna, nem nyögnék annyit.- Azt ma még nem tudhatja, lehet, hogy magát is éri valami és akkor talán, amikor nem számított rá. A baj olyan hirtelen jön. Olyankor válik el, hogy az a sok barát,, ismerős, akikkel együtt szo­kott sörözni, konyakozni, elvezeti-e az orvoshoz, ha majd nem tud már járni és ha bekopog egy rendelőbe, nem utasit- ják-e ki, hogy ne zavarja őket.- Jobbat nem tud mondani? Igyekez­zen megjavítani a készüléket, mert azzal is szoktunk dolgozni. Amikor kilépek az ajtón, a folyosó már telve betegekkel. Egyszerre többen is felállnak, hogy ki lesz a boldog követ­kező, az azon múlik a lába, vagy a válla fáj-e éppen.- Könnyű neki, mondja egy öreg bácsi - én még fel sem álltam, a másik meg már benn van! Útban hazafelé elmegyek a piacra. Gyönyörködve megállók egy zöldpapri­kahalom előtt. Latolgatok: vegyek már vagy várjak, ha olcsóbb lesz? Ez utóbbi­nál maradok és tovább lépek. Egyszerre valaki hátulról ütögetni kezdi a válta­mat. Megfordulok. Egy törékeny, öreg néni áll előttem.- Azt hiszi, hogy nem látják, amikor lopja a paprikát! - mondja nekem. Fejembe száll a vér. De csak egy percig. Látom, a néni nem ura annak, amit be­szél. Nem is válaszolok neki. Tovább megyek „paprikalopó minőségemben”. Az eladók meg csak állnak, egyik sem szól. A néni még mindig mondja a magáét, miközben üres kosárral megyek hazafelé. Néha bizony nagyon kell szeretnünk ahhoz, hogy megértsük és elviseljük egy­mást! Közmondások az Ige fényében Mondd meg az igazat, betörik a fejed Egy iskolai felmérés, dolgozatírás al­kalmával megkérdezték a gyermekeket, hogyan tetszik nekik ez a közmondás. Egy 10 éves kislány írásban ezt válaszol­ta: „Ez azért tetszik, mert ennek a köz­mondásnak az értelme velem már elég sokszor megtörtént és az lett a vége, hogy most már inkább nem szólok egy szót sem”. - Ha már 10 éves korra el lehet jutni ilyen „keserű tapasztalatra”, ilyen „bölcsesség” levonására, mennyi­vel inkább 20, 40 vagy 60 év alatt. Az egyik legáltalánosabb tapasztalatok közé tartozik ez. Emiatt oly sok a meg­keseredett, megfáradt, állandó sértő­döttségben élő, gyakran még a kifejezet­ten cinikusnak is mondható ember. Mondhatunk-e az Ige fényében valami * érdemlegeset, netán újat, esetleg meg­szívlelendőt erről? Egyrészt a Biblia is teljes mértékben igazolja ezt a szomorú tapasztalatot. Események, történetek százai mutatják, hogy rettentően nehéz az embernek tu­domásul venni, elfogadni az igazságot. Próféták szenvedése köztük Keresz­telő János haftla, Jézus Krisztus szenve­dése és halála, majd az apostolok megp­róbáltatásai mind innen indulnak: akik­nek mondják, eleve képtelenek az igaz­sággal szembenézni. Inkább az igazság­talanságban gyönyörködnek, ahogy Pál apostol fogalmazza. - A Bibliában ugyanakkor hangsúlyt kap az is, hogy akik eleve tudják, hogy az igazságért mi lesz a sorsuk, mégis vállalják. - Azon­ban az esetek túlnyomó többségében nem a Biblia szelleme és példája uralko­dik, ezért nekünk, a hétköznapi életre nézve érdemes bizonyos szempontokat megfontolni. , Nehéz az igazat mondani. Az igazság mindig komplex jelenség. Ezért írta Jó­zsef Attila „Thomas Mann üdvözlése” c. versében: „Az igazat mondd, ne csak a valódit”. Amit mi mások felé igazság­nak vélünk, az igen gyakran távolról sem az igazság, hanem olyasvalami, amit legfeljebb mi tartunk igazságnak, de semmiféle tárgyilagosságot nem tar­talmaz. Érdekektől, indulatoktól meg­határozottak vagyunk, nehéz, ha nem lehetetlen valóban az igazság platform­ján állni. Nehéz az igazat jól mondani. Jól, tehát bölcsen, szeretettel. Igazmondási kényszerünk többnyire akkor támad, amikor haragszunk, mérgesek va­gyunk, márpedig a harag tudvalevőleg rossz tanácsadó. Amikor bárkinek problémát jelent, hogy hiába mondta az igazat, amikor a meg nem hallgatás, a visszautasítottság, esetleg a fájdalom­mal, szenvedéssel járó reagálás lett a válasz, nem árt arra gondolni, hogy amit mondtunk, vajon szeretettel tud­tuk-e mondani? És tény, hogy nehéz az igazságot el­viselni. De most arra gondoljunk, hogy nemcsak másoknak nehéz. Mindenki­nek nehéz, nekünk is nehéz. Amíg va­lóban újonnan nem születik az ember, addig eleve képtelen a legkisebb iga­zságot is elfogadni és befogadni. Amit gyakran talán másoknál neheztelünk, hogy képtelenek engedni az igazság­nak, ezt könnyen megtaláljuk sajátma­gunkban is. És ha én ilyen vagyok, mi jogon csodálkozom vagy bosszanko­dom azon, hogy a másik ember is ilyen. Mondd meg az igazat és betörik a fejed. - Ez a mi világunknak és a mi, szivünknek veleszületett törvényszerű­sége. De ennek ellenére nem árt minden esetben elgondolkodni azon, hogy va­lóban az igazat mondtam-e?, valóban szeretettel mondtam-e? és énmagam valóban képes vagyok az igazságot el­fogadni? Győr Sándor ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1986. augusztus 17-én \ Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácshá­zi Zelma, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv, Muntag Andomé, du. 6. Muntag Andomé. Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza. Karácsony Sándor a. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál Kőbánya de. 10. Kinczler Irén. Vajda Péter n. 33. de. fél 12. Kinczler Irén; Zugló de. 11 Göllner Pál. Kerepesi út 69. de. 8. Göllner Pál. Gyarmat n. 14. de. fél 10. Göllner Pál Kassák Lajos u. 22. de. 11. Bachorecz Kata­lin. Váci út 129. de. negyed 10. Reuss And­rás. Frangepán u. 43. de. 8. Reuss András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Újte- lep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlő­rinc de. 10. Havasi Kálmán. Pestlőrinc Er- zsébet-telep de. háromnegyed 8. Havasi Kál­mán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 10. Má­tyásföld de 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákos­csaba de. 9. I notay Lehel. Rákosliget de. 11. Inotay Lehel. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ko­sa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Gálát György, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10, Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Buczolich Márta. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Buczolich Márta. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvöl­gyi út 138. de. 9. Weltler Ödön. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. a Balaton mellett 1986. augusztus 17-én Balatonalmádi (Bajcsy-Zsilinszky u. 25.) du. 4. Balatonboglár (ref. templom) de. 9. Balatonfenyves (ref. templom) du. 6. Bala- tonfüred (ref. imaterem) de. 8. Balatonkenese (ref. templom) du. fél 4. Balatonlelle (ref. templom) de. 11. Balatonszepezd du. fél 2. Dörgicse du. 5. Kapernaum (Gyenesdiás, Bé­ke u. 57.) de. 9. Keszthely de. 11. (úrv.). Kővágóőrs de. 10. Révfülöp de. 11. Siófok (Fő u. 93.) de. 11. Sümeg (protestáns temp­lom) du. fél 4. Zánka de. 11. Szentháromság ünnepe utáni 12. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mk 7,31-37; az igehirdetés alapigéje: Ézs 54,7-10. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. 1986. szeptember 7-én, vasárnap reggel 7.05 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet: Szabóné Mát­rai Marianna a Teológus Otthon igaz­gatóhelyettese, Budapest. A HÉT PORTRÉJA Wunderlich Sándorné Kepes Ilona Müvészetszeretö családban nőtt fel, ahol természetes volt a zenével való megismerkedése. Ismerete csak elmé­lyült, amikor lehetősége nyílt hosszabb belgiumi tartózkodásra. Itt kezdett el orgonán játszani. Édesapját elvesztette s ezért a család anyagi helyzete nagyon megrendült. Tanulmányait nem folytathatta. Dol­goznia kellett különböző helyeken. Ze- neszeretetéből fakadt, hogy nyelvlecké­ket adott orgona tanulmányainak fede­zésére. Kereszthy Jenőnél tanult. Még­is a mindennapi megélhetésért való küzdelem megakadályozta a zene rend­szeres művelésében. Ekkor már gyüle­keztek a háború vészt jósló fellegei. Ebben az időben ismerkedik meg férjé­vel. Kapcsolatukat a közös hit, a zene szeretete és a hasonlóan nehéz sors csak erősítette. Négy testvére közül két bátyját és egyik húgát a háború vitte el. Édesanyját nem sokkal a borzalmak megszűnte után vesztette el. J. S. Bach muzsikáját jól ismerte, s csodálta a'korálok világát. Férje laikus munkás volt. Házasságukat Isten két gyermekkel áldotta meg. Érrendszeri megbetegedés miatt so­káig ágyhoz volt kötve. Ekkor kezdett el verselni. Bibliai történeteket öntött irodalmi formába. Versei közül néhá­nyat az Evangélikus Élet is közölt. Több versét zenésítette meg. Gyógyu­lása lehetővé tette, hogy visszatérjen a zenéhez. Leányaiban is elültette a zene szeretetét. 1954-ben, amikor a budafoki gyüle­kezetnek nem volt többé kántora, kezdte el szolgálatát. Először a szórvá­nyokban, majd Visontai Róbert lelkész biztatására a budafoki templomban. Itt szolgál mind a mai napig s ő is hangoztatja - nem szólamként - egye­dül Istené a dicsőség! Händel Vilmos emlékére Selmecbánya utolsó magyar­német lelkésze Szepesváralján szü­letett 1837 február 2-án tekintélyes és jómódú családban. Hazai isko­láztatása mellett a jénai és hallei teológiákon képezte magát, mert úgy tartotta, hogy népének tartozik azzal a talentummal, amit kapott. Rövid miskolci segédlelkészkedés nyomán hívták meg Selmecbányá­ra az ígéretes tehetségű fiatalem­bert. Exaudi vasárnapján iktatták be 1862-ben hivatalába - amellyel párhuzamosan sokáig tanárként is működött. Sokat fáradozott az is­kolák színvonalának emelésén és buzgólkodott a tanítóképző ügyé­ben. Érvényt szerzett a felekezetek közötti egyenlőségnek - ami nagy szó volt az ő idejében. Az ébredés idején került a régi, történelmi múl­tú bányavárosi gyülekezetbe, s ott fellendítette a hitéletet. Tisztes te­kintélyt szerzett magának hűséges papi szolgálatával és példamutató pedagógiai tevékenységével miköz­ben protestáns íróként és teológus­ként is számon tartották. Közegyházi megbízatások sorát látta el. Lelkésztársai megbecsülé­sét jelezte, hogy 1885-ben alespe- resnek választották, majd később főesperesnek. Püspök-jelölt is volt, s 1903-ban a „Ferenc József-rend” lovagkeresztjével tüntették ki. öt­ven éves lelkészi jubileumán Sel­mecbánya városa díszpolgársággal tisztelte meg, néhány év múlva pe­dig magyar nemességet kapott. A budapesti zsinatokon kül­döttként vett részt. Tankönyvet írt, gyermek imakönyvet szerkesz­tett, s elkészítette az evangélikus egyház szervezeti szabályzatát még 1893-ban. Egyháztörténeti mun­kákat német nyelvre fordított, hogy magyarul nem tudók is meg­ismerkedhessenek • történelmünk­kel. Thököly Imre hamvainak kés­márki elhelyezésénél is ő szolgált igehirdetéssel. Az elmúlt karácsonykor volt 60 éve, hogy a Selmecbányái papia­kon csendesen elaludt, a mennyei hazába tért. A hűséges és kitartó szolgálat példaképeként áll előttünk alakja, amikor megemlékezünk róla szüle­tésének közelgő 150. évfordulóján. Bencze Imre HAZAI ESEMENYEK MEGHÍVÓ 1986. augusztus 17-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a békéscsabai Nagytemplomban iktatja hivatalába új lelkészét Aradi András eddigi Szarvas-újtemplomi lelkészt TÁBORSZKY LÁSZLÓ esperes. Az istentisztelet után ünnepi közgyűlés lesz. Mindkét alkalomra minden érdeklődőt szeretettel vár AZ, EGYHÁZKÖZSÉG PRESBITÉRIUMA Nádasd-Nemeskolta A két gyülekezetben szupplikációs szolgálatot végzett Szemerei János IV. évf. teológus. Ez alkalommal Nádasd 3412-, Nemeskolta 4747,- Ft-tal támo­gatta a lelkészképzést. Egy magát meg­nevezni nem akaró pedig 5000,- Ft-ot adományozott. Halálozás Hegedűs Margit nyugdíjas néptaní­tó, rubindiplomás pedagógus életének 94. évében 1986. június 18-án visszaad­ta életét az Úrnak. Pályafutását 1914- ben a Bártfához tartozó Aranypatakán kezdte, majd az I. világháború kitörése miatt Békéscsabán folytatta. Több mint negyven éven át a mezőberényi körösi úti iskola szeretett tanítónője volt. Nyugdíjas éveit Cegléden töltötte nővérének gyermekeinél. Hamvasztás utáni temetése Cegléden volt 1986. júli­us 25-én Zászkaliczky Pál szolgálatá­val. Jézus mondotta: „Bizony mondom nektek, ha... olyanok nem lesztek mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,3). Czigola Károlyné született Jobbágyi Karolin, „Lincsi” néni, lapunk hűséges olvasója, 77 éves korában elhunyt. Temetése július 24-én volt a zala- szentgróti temetőben. Áldott legyen emlékezete! Kurucz Gábor MEGHÍVÓ Augusztus 15-én, pénteken délután 6 órakor a Deák téri templomban istentisztelet keretében EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT Közreműködnek a kántorképző tanfolyam előadói és hallgatói. Az EVANGÉLIKUS KÁNTORKÉPZŐ _ TANFOLYAM KÓRUSÁT ifj. Hafenscher Károly vezényli Igét hirdet: Dr. Hafenscher Károly ig. lelkész Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Szeretettel értesítjük az érdeklődő­ket, hogy az Evangélikus Teológiai Akadémián (Bp. XIV., Lőcsei út 32.) 1986. augusztus 18-tól 29-ig (de. 8-tól 12-ig; du. 14-től 18 óráig) nyelvi tárbort tartunk. Ezen az alkalmon héberből és újszö­vetségi görögből alap-, közép- és felső­fokú oktatást végzünk, latin nyelvből pedig alapfokú tanfolyam lesz. (Szom­bat, vasárnap a tanfolyam szünetel.) A tanfolyam ingyenes, szállást és el­látást viszont nem tudunk biztosítani. A nyelvi táborba mindenkit, de kü­lönösen a teológiai doktorálásra készü­lő lelkésztestvéreket szeretettel hívjuk és várjuk. (A jelentkezéseket 1986. augusztus 15-ig lehet beadni.) Evangélikus Teológiai Akadémia A kis veresegyházi leánygyüle­kezet tagjai nagy örömmel és büsz­keséggel vették kezükbe a május 25-i Evangélikus Életet, benne volt nagyon szeretett és megbecsült kántoruk, Kurucz Gábor portréja. Lelkészünk nagy elismeréssel és szeretettel írt róla. Most nagy fáj­dalommal és szomorúsággal adja hírül a gyülekezet, hogy az utolsó szívdobbanásig hűséges kántora, az ÚR hűséges szolgája hazatért Urához. 1986. július 20-án vasárnap a délelőtti istentiszteleten kántori szolgálatának végzése közben érte a hivó szó. Énekeskönyvünk 439. énekének második versét énekel­tük; „Légy hű hozzá szeretetben, Ő már előbb szeretett. Mások iránt is szívedben Égjen igaz szeretet.” Eb­ben a hűségben és szeretetben élt és szolgált Kurucz Gábor. Temetésén hatalmas gyülekezet vett részt. A vigasztalás igéjét a ravatalozónál Roszík Gábor lel­kész hirdette Mt 25,21 alapján: „Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kévésén hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be Urad ünnepi lakomájára.” A sírnál Bohus Imre fóti­mogyoródi lelkész szolgált. 45 éves volt. Köszönjük szolgálatát és őt ma­gát a Teremtő Istennek. R. G. Értesítjük a Lelkészi Hivatalokat és megrendelőinket, hogy a Saj­tóosztály július 1-től augusztus 31-ig iratterjesztési szünetet tart. A szünet idején a készpénzért tör­ténő eladás zavartalan. A július 1. után érkező megrendeléseknek csak szeptember 1. után tudunk eleget tenni. SAJTÓOSZTÁLY Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedö Üzem (867078/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 86.60093 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: ABLAKA ISTVÁN igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hirlapkézbesitö postahivatalnál, a hír lapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hfrlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi tenesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési dij: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem örzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents