Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-08-17 / 33. szám

A Buenos Aires-i magyar evangélikus gyülekezet életéről A Buenos Aires-i magyar evan­gélikusok tavaly zárták 15. egyházi évüket. Ebből az alkalomból is­mertetjük a gyülekezet életét és munkáját az 1986. június 1-i ren­des évi közgyűlésen elhangzott lel- ikészi és presbiteri jelentés alap­iján. Hefty László esperes, a Buenos Aires-i magyar evangélikus gyüle­kezet lelkésze, az 1985. évről szóló jelentésében örömmel ír arról, hogy a gyülekezet egész évi fárad­ságos munkája nem volt hiábava­ló. Nem földi kincsek gyűjtögeté- isére törekedtek, mert aki csak ezt tartja fontosnak, az egész életében kesereg és elégedetlenkedik sorsa miatt. .Az elmúlt esztendőben so­kat kellett vitatkozni és viaskodni ilyenekkel, de végül azok kerültek ki győztesen, akik a Lélek segítsé­gével hirdették az evangéliumot és Krisztus követésére szólították föl I az embereket. A gyülekezeti mun­ka középpontjában tehát a misz- I szió, az evangélium hirdetése, a bi­zonyságtétel áll. A magyarok ki- I csíny szigete egyébként is hűsége- Isen őrzi sajátos hagyományait; mennyivel inkább ügyel arra, hogy hitbeli örökségét nemzedékről nemzedékre továbbadja! Ez az el- I kötelezettség ad reménységet a hí- I vöknek, még akkor is, ha látják, hogyan költöznek egymás után mennyei otthonukba a gyülekezet alapító tagjai. Az ősi hit megma- [rad, öröklődik, így a gyülekezet I élete is újra meg újra megelevened­I hét. A gyülekezeti közösség átélésé­nek páratlan lehetősége az isten- I tisztelet. Nagy ünnepeken mindig megtelik a templom, különösen Karácsonykor és Nagypénteken. A többi vasárnapomazonban egy­re kevesebben járnak istentisztelet­re. Ennek talán az az oka, hogy a magyar eredetű családok egyre ke­vésbé használják anyanyelvűket, s gyermekeikkel, unokáikkal is in­kább spanyolul beszélgetnek. Ezt a helyzetet figyelembe véve, a ma­gyar gyülekezet alkalmai közé spa­nyol nyelvű istentiszteleteket is be­iktattak. Ezeket az alkalmakat egyre többen látogatják. Az évek során világossá vált, hogy a ma­gyar evangélikus gyülekezet csak akkor teljesíti Urától kapott föl­adatát, ha anyanyelve mellett a be­fogadó ország nyelvét is megbe- j csüli és használja az evangélium hirdetésére. A magyar és spanyol nyelvi csoport testvéri szeretetben végzi munkáját. A gyülekezet most legfontosabb föladatának tartja az ifjúság bevo­nását. Örvendetes módon megnö­vekedett a gyermekek és az ifjak száma. Ma már majdnem 70 tagja van a gyülekezeti ifjúságnak. Raj­tuk keresztül még a szülőket is el lehet érni. A felnőttek, akik gyer­mekeiket bibliaórára hozzák vagy küldik, maguk is az ige közelébe kerülnek. Az istentiszteleteken kí­vül azonban szeretetvendégsége- ken is van alkalom arra, hogy Isten üzenetét hallják meg a gyülekezet tagjai, ugyanakkor az asztalközös­ség növelheti a hívők egymás iránti szeret,étét, s az egymás iránti fele­lősség érzését is. A gyülekezet jelentős munkát végez a szeretetszolgálat területén is. öregotthonokban karácsonyi, húsvéti és születésnapi ünnepsége­ket rendeznek, ellátogatnak az ár­va és elhagyott gyermekek ottho­naiba. Ezzel fejezik ki, hogy szere- tetük nemcsak a templombajárók kis csoportjára terjed ki, hanem azokra is, akik nem tudnak részt venni a gyülekezet alkalmain. Hefty László esperes három szere­tetotthonban végez lelki gondo­zást, és istentiszteleteket is tart eze­ken a helyeken. Figyelemre méltóak az ökume- nében elért eredmények is. Szoros kapcsolatba leptek a Comunidad Cristiana (Keresztyén Közösség) nevű gyülekezettel: közösen hasz­nálják a templomot és egymást se­gítik a szolgálatban. Az egyházak közötti egyetértésért a Buenos Aires-i magyar evangélikusok ko­moly tudományos teológiai mun­kát is folytatnak. Ugyanakkor teo-. lógiai alapon ítélik meg az egyhá­zak keresztyénhez nem méltó visel­kedését is. A gyülekezet most áll az előtt a döntés előtt, hogy az egyház élén álló adminisztratív elnök helyére püspököt válasszanak-e. Emellett szól az is, hogy a hívőknek nem­csak olyan emberre van szüksé­gük, aki minden anyagi jellegű ügyet rendez és rendben tart; ha­nem olyanra is, aki tudásával és hitével a gyülekezet teológiai és lel­ki vezetője lehet. Ezt a javaslatot most kell a közgyűlés elé terjesz­teni. A magyar evangélikusok nagy buzgalommal vesznek részt a kul­túra terjesztésében. Előadásokon, újságcikkeken keresztül hívják föl a gyülekezetek figyelmét magyar művészek, tudósok és más jelentős személyiségek munkájára. Még az istentisztelet keretein belül is meg­emlékeznek a magyar nemzeti ün­nepekről, hősökről és mártírokról. Ezt a tevékenységet is a missziói küldetés tudatában vállalta a Bue­nos Aires-i evangélikus gyülekezet. A misszió jegyében lelkigyakorla­tot rendeztek, melyen nyelvi és életkorbeli korlátozások nélkül mindenki részt vehetett. Meg kell még említeni a jelentős szórványszolgálatot is. Uruguay- ban és Paraguayban egyre keve­sebben tartanak kapcsolatot az egyházzal, egyre gyengébb a gyüle­kezeti élet. Ezért a Buenos Aires-i— ek több alkalommal tartottak is­tentiszteleteket és bibliaórákat eze­ken a területeken az evangélikusok lelki épülésére. Ezeket az alkalma­kat hálásan fogadták az igére éhe­ző és szomjazó testvérek. Hefty László, a gyülekezet lelké­sze, így értékelte az elmúlt évet és így tekintett az új esztendőre: „Is­ten Szendéikével megáldott ben­nünket újra. Kegyelmének jelenlé­te és megújító ereje manapság érez­hető minden téren. Ez segítsen, mint gyarló gyermekeit, hogy lelki­leg megerősödve egyre tökélete­sebben, önfeláldozóbban, hűsége­sebben szolgálhassuk embertársa­ink körében dicsőségét ez új esz­tendőben.” Vető István NUESTRA FE. « unt publictd&n dt It Atodadőn Criftiana Evangilica t-utaran^ CONGREGATION “LA CRUZ DE CRISTO", AMENABAR 1748. BS. AS. TX 784-IMS Propltdtd lnttl«ctutl:N 282457 Director: von Htft^ LttMt |l«npwo cowo mtwcriuS. XXXIV. évfolyam 1986 JAM1ÄR - JUNHB 1-6 szám A Buenos Aires-i magyar gyülekezet folyóiratának fejléce Evangélikus Élet 1986. augusztus 17. EZERÉVES LESZ AZ OROSZ KERESZTYÉNSÉG 0 Konferencia a Dnyeper partján A Moszkvai Patriarchátus Kül­ügyi Hivatalának vezetője, Filaret metropolita az orosz orthodox egyház nevében nagyszabású kon­ferenciát hívott egybe július 2J-28. napjaira Kijevbe. Az egyházfők és történészek közös tudományos konferenciája előkészítője kívánt lenni az orosz nép ezer évvel ez­előtt történt megkeresztelését meg­örökítő jubileumi ünnepségeknek. András apostol nyomdokain Az orthodox egyházi hagyo- i mány szerint Péter apostol testvé­rének, Andrásnak a magvetése hullott először őseik lelkének a ta­lajába. Az evangélium világossága azonban az egész országot csak akkor kezdte beragyogni, amikor a X. század közepén Olga fejede­lemasszony Bizáncban megkeresz- telkedett. Bár fia, Szvetoszláv nem akart a Názáreti Mester útján jár­ni, ennek fia, Szent Vladimir azon­ban az „apostolokkal egyenlő” buzgósággal tett meg mindent azért, hogy népe Krisztust megis­merje. Az első, tömeges keresztelé­sekre 988 nyarán került sor Kijev- ben. Ennek a nagy eseménynek millenniumi évfordulóját fogja az orosz keresztyénség két év múlva megünnepelni. A kijevi Magyar-hegyen A repülőtéren már várt bennün­ket a vendéglátó egyház küldöttje. Csohány János egyháztörténész professzorral, a Debreceni Refor­mátus Teológiai Akadémia dékán­Filaret metropolita megnyitja a konferenciát f : \ KáldS János Csak együtt Könnyű lenne egyedül előre menni,- a dolgokon mit se tűnődve - előre törni a jövőbe, s fölmutatni magam diadalmasan. Könnyű lenne - semmit nem venni észre, fütyülni minden szomorúságra és miértre, s így húzni el. Mennék is, ha csak az fénylene előttem: a karrier. De nem! Soha egyedül! Csak együtt lehetünk boldogok, valamennyien. Nélkületek - külön - megőrülne a szívem. v_____________________! __________________) jáv al ketten képviseltük a magyar protestantizmust-. A városba veze­tő 40 kilométeres .utat egy helyen sorompó zárja le: minden mesz- szebbről érkező járművet fertőtle­nítenek a csernobili katasztrófa óta. De a 3 milliós városnak - hi­szen Kijev Ukrajna fővárosa - az élete normális kerékvágásban ha­lad. A Dnyeper csaknem kétszer olyan széles, mint a mi, Dunánk. Magyar őseink a 9. század végén harcban álltak itt Igor és Oleg csa­pataival. Egy dombormű emlékez­tet is erre all. század elején épített Szent Mihály-templomban. Kora­beli krónikák Kijevben magyar ut­cát, magyar kaput is említenek. Máig is fennmaradt a város egyik dombját képező Magyar-hegy em­léke, rajta arany hagymakupolás templom hirdeti a k^resztyénség békítő erejének fényét. Az egykori kijevi nagyhercegség fővárosát a hagyomány szerinl Kij, Scsek és Koriv testvérek alapí­tották. Emléküket hatalmas szo­borcsoport hirdeti a Dnyeper men­tén. Amint a hatalmas Csajka ko csink mellette elhalad, kísérőnk í folyóra mutat: itt zajlott le 988 ban az oroszok tömeges megke resztelése! Egyhetes történészvita Kijev központjában kiemelke dik méreteivel a 16 emeletes Lybii szálló. Nevét a városalapítók nő vérétől kapta. A 40 külföldi é mintegy 100 szovjetunióbeli tudó számára maximális komfort á rendelkezésre, és talán még ennél i nagyobb a vendéglátók figyelme é udvariassága. A Szent Vladimir-székesegyhá/ ban, sok 'száz hívő részvételével 1< zajló ünnepi nyitó istentisztelet pi ratlan élmény. De nem kisebb b< nyomást tesznek a hatalmas kele Háromszázötven éves a szlovák ajkú evangélikusok énekeskönyve, a TRANOSCIUS Súlyos, rézveretes, ízlésesen dí­szített régi énekeskönyv van a ke­zemben. Nagyanyámtól maradt rám. A „keresztépületben” lévő kis lakásában vasárnap délutánon­ként még mint elemi iskolás kis fiúcska, én is énekelgettem belőle. Ő hétköznap js gyakran elővette. Mikor házi munkáját végezte, ke­nyeret dagasztott, vagy kézimun­kák előnyomását, a „drukkolást” csinálta. Legtöbbször olyankor, amikor egyedül volt. Eleinte értet­lenül néztem rá: Nagymama ma­gában énekel. Ő ezt természetes­nek vette. Mindig ott volt az aszta­lán, a „pápaszem” mellett. Amikor jobban megnéztem, csak akkor vettem észre, hogy csa­ládi krónika van feljegyezve benne, így volt az akkor szokásban, emlé­keztetőül is arra, hogy akik már nincsenek közöttünk, azokra a születésük vagy a halálozásuk nap­ján különös kegyelettel gondol­junk, esetleg lapozzuk fel az éne­keskönyvben az ő kedves énekei­ket. Nagyanyám ilyen évforduló­kor engem bízott meg, hogy ker­tünkből vigyek virágot a sírjukra. Ez a könyv éppúgy volt templo­mi énekeskönyv, mint a családok számára második Biblia. Még em­lékszem azokra az időkre, amikor főként idősebb emberek vasárna­ponként vagy ünnepeken már az istentiszteletek előtt jó korán beül­tek a templomba a szokott he­lyükre, kivették a padokban elhe­lyezett és fiókokban tartott Tra- nosciust, s aki jó hangú volt és vezetni tudta az előéneklést, be­mondott egy-egy énekszámot, el is kezdte, a többiek pedig felsorakoz­tak - ahogy folyamatosan érkeztek a templomba, és bekapcsolódtak az éneklésbe. Még az utolsó, a har­madik harangszókor is zengett az éneklés. Nagyanyám megkívánta, hogy a nála töltött vasárnap délutánokon beszámoljak arról, mik voltak az énekek a templomban, miket hir­dettek, mennyien voltak - ő pedig maga előtt tartva a nyomtatásban megjelent évi istentiszteleti rendet, áthúzta azt a dátumot, amely már elmúlott. Szerettem eljárni egy­aránt a magyar és a szlovák isten- tiszteletre, s a Tranoscius már ak­kor beszédes lett számomra. Szerzője és műre Tranovszky György igen ambi­ciózus, költői ihletettségü fiatal lel­kész, aki sok hányattatás után megfáradva, de bizó, erős hittel jutott Árva várába, gróf Illésházy Gáspár birtokára. A nemes gon­dolkodású gróf Tranovszkyt a vár­kastély lelkipásztorává nevezte ki, s ő a reá bízott lelkeket tiszta evan­géliumi szellemben nevelte. Ké­sőbb Liptószentmiklósra került, ott is halt meg, aránylag fiatalon, 46 éves korában. Enekeskönyvét „Cithara Sanctorum” címen adta ki. Legelőször 412 ének volt benne. Köztük sok fordítás latin, német és lengyel nyelvből. Sok átültetés a cseh-morva énekeskönyvből. Az énekek száma idők folyamán 1157-re emelkedett, igen sok éne­ket átplántáltak idegen országok evangélikusai, sőt más vallásúak énekeskönyveibe is. Tranovszky évszázadokra szóló énekeskönyvé­vel kettős célt akai;t munkálni. A 30 éves háborúban küzdő hívéi­nek a kezébe lelki vezért akart ad­ni, hogy kritikus helyzetekben is szilárdan állhassanak meg hitük­ben. S maga akarta őket megszilár­dítani az Ágostai Hitvalláshoz va­ló hűségükben. Könyve azonban a kitűzött néhány célon kívül sok más szent ügynek a szolgálatában is áll mind a mai napig. Elkíséri híveinket bölcsőtől «a koporsóig. Az élet különböző alkalmain meg­szólaltatja a hívő léleknek Istenben gyökerező békességét és megnyug­vását. Szlovák ajkú híveink éppen a Tranoscius által élnek egyhá­zunk „de tempore” jellegében. Ez az énekeskönyv olyan gazdaggá tette gyülekezeteink liturgikus éle­tét, hogy századok változásaiban és viharaiban is alig vesztett vala­mit a gazdagságából. Tranovszky könyve az idők folyamán mindig bővülő s ma már az eredetinek há­romszorosára növekedett kiadá­saiban olyan, mint az az élet min­den vonatkozására alkalmazott Szentírás: annak igazságait hirdeti, szövegét követi és még közelebb hozza a hívekhez. Néhol szinte naiv egyszerűség és igénytelenség, másutt szinte művészi választékos­ság és emelkedettség, de mindenütt az Isten előtt megalázkodó szív tiszta érzelmeinek őszintesége jel­lemzi. Költői érték szempontjából kétségtelenül nem egy színvonalú. Terjedelmes lamentációk és élet­bölcseleti megnyilatkozások van­nak benne. Ez azonban azzal ma­gyarázható, hogy minden más val­lásos olvasmányt pótolni akar, s az élet egész területére eligazítást akar adni egyszerű viszonyok közt élő híveknék. A dallamok száma min­tegy 400. A gyűjtemény nevét szer­zőjétől kapta. Ezzel tisztelték meg annak emlékét, aki életművét az istentiszteleti és a hitélet útjára el­indította. Pásztor Pál (A cikket következő számunkban folytatjuk) keresztyénség megjelent küldöttei­nek köszöntései. Jeruzsálemtől Cypruson át Athénig, a grúzoktól bolgárokon át a román és cseh de­legátusokig számos pátriárka és metropolita, s még több teológiai fakultás köszöntésének tolmácso­lását halljuk. A sűrű tematika megfeszített munkát követel. Sorra hangzanak a referátumok, Filaret kijevi met­ropolita elnökletével sok hozzá­szóló kap szót. Jelen van - mint egyetlen marxista tudós - a moszk­vai Pedagógiai Főiskola egyik ta­nára, dr. Kuzmin, akinek történeti tudása osztatlan bámulatot keltett. Általában minden résztvevő nagy felkészültséggel, a középkori bi­zánci, orosz és bolgár történelem legapróbb részletei e biztos ismere­tével rendelkezett. A négy nyelven - oroszul, ango­lul, németül és franciául - folyó előadásokat és vitákat szimultán tolmácsolás kísérte. A magyar részről nyújtott előadásomban ar­ról szóltam, miként találkozott el­ső ízben a bizánci keresztyénséggel a vándorló magyarság. Két év előkészület Szent Vladimir házassága révén a bizánci császár sógora lett. Hitté­rítő papjait, bazilita szerzeteseit fő­leg Bizáncból kapta. Az első ke­resztyén iratok bolgár közvetítés­sel jutottak el hozzájuk. Innen is 1 érthető, hogy az egykori jeruzsále- - mi anyaegyházon kívül első ren- s den a'bizánci birodalom egyház- s testének utódai vesznek részt foko- 1 zottan a két év múlva esedékes s nagy orosz keresztyén ünnepségek s előkészítésének sokrétű munkájá­ban. Szívből kívánjuk, hogy e millen­nium mérföldkő legyen az emberi­ség béketörekvéseinek és az egyhá- :- zak ökumenikus egymásra talála­ti sának a történetében. Fabiny Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents