Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-26 / 4. szám

Evangélikus Elet igife. januAr 26.

fi ^ Q3 « ft

GYERMEKEKNEK

„Bibliai TOTÓ”

Eredményhirdetés

A

VASÁRNAP

IGÉJE

A december 22-1 számunkban közölt „Bibliai TOTÓ" helyes megfejtése a következő: 1 = 2; 2 = X; 3 = 2; 4=1; 5=1; 6=1; 7 = X; 8 = 2; 9 = X; 10=1; 11 =X; 12=1; 13 = X; 13-M = 2.

A megfejtéseknek ebben a fordulójában kevesebb helységből kaptunk több levelet. Nem kis örömünkre a megfejtések nagyobb része Jól Újra a Pilisi gyülekezetből kaptuk a legtöbb levelet. Maczlk Erika megfejtési módját, vagyis azt, hogy rögtön utána Irta a megfelelő bibliai helyet Is, követte a Nyíregyházán működő gyerekbibliakör is. Remélem, sokat tanultak Így a Biblia közvetlen használatában Is. Ferencz László Isaszegföl betegágyból küldte be a megfejtést, kívánjuk, hogy azóta újra egészségesen járhasson Iskolába.

13+1 megfejtést az alábbiak értek el: Ajkáról Paksa Rudolf; Albertijáról Bárdossy Tekla, Bocsik Pál, Erős Attila, Erős Zsolt, Juhász Katalin, Kerepszkl Zsuzsa, Rácz Angéla, Tóth Annamária, Tóth Emil; Bakonyszombathelyról ősz Erika; Budapestről Kiss Gergely, Laborczi Péter, Takács Eszter; Győrből Bujtor Gábor és Lacika; Györkönyböl Lamm Krisztina; Ipolyvecóről Rezessy Dorottya és Szabolcs, Súlyán Zsuzsanna; Isaszegröl Ferencz László; Lucfalváról Klagyl- vlk Judit, Priblsán Tamás; Nádudvarról Maczlk Erika; Nagyatádról Nagybocskai Zsófia, Kovács Rita; Nagytarcsáról Bartha Mariann, Galántai Vera, Győri Péter, Morva István, Slnka Csaba, Tagai Gábor és Judit, Szlankal Judit, Zsiga Erika; Nagykállóból Szakos Csaba; Nyíregyházáról Gyermekblbliakör az Iskola utcában és az Élimben; Nádasdról Mandli Beata; Pilisről Baranyai Klára, Gál Erika, Hegedűs Zsuzsa, Lasán János, Melich Edit, Pétervári Mónika, Szemók István;

Sopronból Berényi Virág; Szügyből a

1. Mózest hová tette ki az édesanyja a kosárban?

1 A Jordán folyóba.

X A Vörös tengerbe.

2 A Nílus folyóba.

2. KI figyelte távolból a kosár és a gyerek sorsát?

1 Az édesanyja.

X Mlrjém, a kisfiú nővére.

2 Áron a kisfiú bátyja.

3. Hol nevelkedett fel Mózes?

1 A fáraó palotájában.

X A szülői házban.

2 Egy előkelő iskolában.

4. Mózes kivezette népét Egyiptomból. Miért fogyott el a kenyerük?

1 Mert nem volt bolt a közelben, hogy kenyeret vegyenek.

X Mert nem volt fájuk, hogy kenyeret süssenek.

2 Mert a pusztai út hosszú voft és nem lehetett elég kenyeret magukkal vinni.

5. KI adott kenyeret a pusztai vándoroknak?

1 Mózes adott nekik kenyeret.

X Isten adott nekik kenyeret.

2 A szomszéd népek adtak..kenyeret.

6. Csak azért adta Isten a mannát

a pusztában, hogy ne haljon éhen a nép?

1 Isten azért adta a mannát, hogy az egyben előképe Is legyen Jézusnak, az élet kenyerének.

X Isten azért adta a mannát, hogy a nép ne zúgolódjon.

2 Isten azért adta a mannát, hogy a nép ne haljon éhen.

7. Miért hagyta el Omrí és Ahéb király az élő Istent?

1 Mert csalódtak benne.

X Mert Baal Isten papjai gazdagabb földi jólétet ígértek.

2 Mert nem ismerték az élő Istent.

8. Kik a próféták bibliai értelemben?

1 Akik Isten akaratát, néha előre

Is, megmondják.

Beküldési határidő: január 31.

gyermekbibliakör tagjai.

X Akik a jövőt ismerik.

2 Akik sokat tanulmányozzák a Bibliát.

9. Miért haragudott meg a király Illés prófétára?

1 Mert isten akaratát határozottan képviselte és üzenetét átadta.

X Mert erőszakos volt Illés próféta.

2 Mert nem adta meg a tiszteletet a királynak.

10. Keresd meg egy bibliai térképen, I • hogy hol van a Kerít patakja?

1 Az északi országrészben, Gali- leábart.

X A középső országrészben, Sa- máriában.

2 A déli országrészben, Júdeábán.

11. Miért küldte Isten Illést Sareptá- ba?

1 Mert ott volt még elég kenyér.

X Mert az idegen Sareptában

nem keresik Aháb katonái Illést.

2 Mert Illésen keresztül egy özvegy asszonyt is meg akart Isten menteni.

12. Miért bízott az özvegy asszony Illés szavában?

1 Mert csalódott az általa eddig Ismert kitalált istenekben.

X Mert Illésnek megnyerő modora volt. '

2 Mert Illés különös Jelet mutatott.

13. Kije volt még odahaza az asz- szonynak?

1 Szülei.

X Fia.

2 Testvére.

13+1. Miért nem fogyott el a fazékból a liszt és a korsóból az olaj az asszony házában?

1 Mert Illés csodát tett.

X Mert engedelmeskedett Illés szavának.

2 Mert vásárolt magának még lisztet és olajat.

összeállította: Missura Tibor

Mt 9,9-13

KÖVESS ENGEM!

A debreceni Református Kollégiumban gyakran énekeltünk egy kedves éneket. Egyik verse így hangzik: „Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, Hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.” Hatása alatt voltam, de azt hiszem, mégsem ezért vagyok evangélikus lelkész, hanem azért, mert Jézus minden rátermettség és érdem nélkül, elhívott erre a szolgálatra.

Igénkben nem egy gimnáziumi tanulót, egy érettségizett diákot, hanem egy jól kereső, befutott embert szólít meg Jézus. Egy embert, aki úgy gondolta, megtaláltam a helyem. A vámszedő Mátéról van szó, aki sokszor állt fel asztalától, s aztán újra visszaült, s folytatta, ahol abbahagyta. Ám, amikor Jézus megszólította, „felkelt és követte őt”. Jézus csak két szót mondott neki s indult vele, pedig azt sem tudta, mi lesz a további teendője. Életünk sűrű teendői közepette gondolunk-e arra, hogy Jézus minket is hív? Megszólít, mint egykor Ábrahámot is megszólította Isten: „Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!” (lMóz 12,1).

Nem fizikai helyváltoztatást követel Urunk, hanem egy olyan új magatartást, amely nem köt a régihez, kimozdít beidegződött gyakorlatból, önzésünkből, csak a magunkkal (örődő magatartásból, s odafordít a másik ember fele.

Kiket keressünk? „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek” - mondja igénk. Igen, sok szép elgondolás lehet bennünk s nagy a kísértés arra, hogy a dolog „könnyebbik végét” fogjuk meg. Jézust nem érte volna támadás, ha az akkori kor „elit” embereivel veszi fel a kapcsolatot, ő azonban mindig azokat kereste, akik legjobban rá voltak szorulva segítségére. Lelki és testi ínségben szenvedőkre egyaránt gondolhatunk. Amikor Jézus szolgálatra hiv, ne gondoljuk azt, hogy oda hív, ahol semmi baj sincs, hanem oda, ahol segítségre van szükség.

Jézus szolgálatra hívása és szolgálatba állítása meg kell, hogy tanítson bennünket Isten logikájára, mely mögött a figyelmes szeretet van: a „beteg” nem azért van közöttünk, hogy kikerüljük, vagy irtózattal elhúzódjunk tőle, hanem azért, hogy meggyógyítsuk. Ezt Jézus egyszer így hozta nyilvánosságra: „Nem akarom a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen.” Az ebben való.segítéshez nyitott szem, körültekintő figyelem és megértő szeretet szükséges. Igénk leírása alapján, ezt Jézustól megtanulhatjuk... Lelkipásztori szolgálatom során találkoztam egy idős emberrel, aki valamikor hívő embernek számított, egy váratlan fordulat azonban hosszú időre elfordította Istentől, sokan haragudtak*is rá. Úgy alakult, hogy találkoztunk egymással. Időnkénti látogatója voltam, s több ízben úrvacsorát vett. A gyülekezet tagjai közül többen tudtak erről s nem marasztaltak el érte. Úgy érzem, megértették Jézust! Ott kell ségíteni, ahol baj van, s vállalni kell a kockázatot is.

E téren ki kell lépni az egyház határain túlra is, el kell hagyni országhatárunkat, át kell repülni más földrészre - ha másképpen nem, gondolatban, imádságban. Azon is segíteni kell, aki nem tud imádkozni, azt is meg kell keresni, aki modern korunk káros szenvedélyei között vergődik, s azokra is gondolnunk kell, akik - talán tőlünk nagyon távol - az igazságtalanság miatt szenvednek. Jézus hívó szava nyomán mozduljunk ki „piti” gondjainkból, hagyjunk alább önző „nagy” terveinkből, s vállaljunk életközösséget azokkal, akik valami miatt szenvednek. Érezzünk felelősséget családunk, barátaink iránt, de ha Jézus valami újjal bíz meg, ne mondjuk, hogy „ez nem az én asztalom”. Péter Jenő

IMÁDKOZZUNK

Uram! Bűnös ember vagyok, azok se különbek, akik körülöttem élnek. Egyformán Rád vagyunk szorulva. Tisztíts meg Szentlelkeddel, hogy hívásodra munkatársad lehessek a jónak szolgálatában. Ámen!

Boldogok

Mt 5,3

KÉPMEDITÁCIÓK A HEGYI BESZÉD ALAPJÁN

Rádióriport-foszlányok- Örülsz, hogy felvettek az egyetemre?- Hát, igen, de tudtam előre, hogy így lesz, a szüleim elintézik.- Meg vannak elégedve az új lakással?- Megelégedve - ez túlzás, de az eddiginél jobb.

Énekesnő pályája csúcsán.- Elért mindent, amit az életben akart. Boldognak érzi magát?- Tudja, a sok küzdelem, amibe ez került, elvette az örömömet tőle. Van pénzem, szép és népszerű vagyok, s az életet mégis üresnek érzem.

Boldogság - mire gondolsz, ha ezt a szót hallod? Talán anyagi javak, saját ház, autó, divatos holmik, műszaki szuper újdonságok jutnak az eszedbe. Vagy hozzáteszed ezekhez még az igaz barátságot, szerelmet, a meleg családi tűzhelyet stb. is. Mindez nem elérhetetlen. Mégis olyan kevés felhőtlen boldogságot, derűs, megelégedett arcot látsz magad körül. S ha valaki megvalósította álmait, abban is ott él a kérdés: csak ennyi? Valami más, külső körülmények által nem befolyásolható érzést keresünk, ami életünk végéig megmarad.'De létezik-e egyáltalán ilyen boldogság?

Egy boldog gyermeket látsz itt... Szinte hallod csengő kacagását. Legszivesebben együtt nevetnél vele.

Gyermekkor - lehetnek szép és rossz emlékeink is róla, de egy bizonyos: azt a gondtalanságot, tökéletes bizalmat, ragaszkodó sze- retetet, víg huncutságot, ami ebből a kisfiúból árad, mi már véglegesen elvesztettük. Bizalmunkat meglopták, szeretetünket kihasználták, nevetésünk cinikusan cseng. Meggazdagodtunk. Már nem kell mindenért másokhoz fordulnunk, megvagyunk magunkban is. - J Vagy mégsem? Lelki gyarapodás helyett talán szegényebbek lettünk? Mi az igazi boldogság titka? I Kit lát boldognak Jézus? Meglepő azoknak az embereknek a sora a. Hegyi Beszédben, akiket Jézus bol- > dognak nyilvánít. Ő a boldogság alatt nem valami múló érzést ért, hanem Isten előtt kedves állapo- v] tot: Boldogok, akik szegények lelki 'I értelemben. (Mt 5,3)

Kik ezek a lelki szegények? | A Biblia szerint azok, akik felismerték: szükségük vap Jézusra, I mert egyedül ő tölti ki a bennük levő űrt. A boldogság kergetése közben rájöttek, valami több kell a testi és szellemi kincseken túl, s j most üres kézzel várják Isten aján- • J dékait. Az ő bocsánata és ajándé- 1 kai felé való nyitottságukat nevezi Jézus boldogságnak. Éppen ez az j örömhír Jézus szavában: előtte nem kell megjátszanunk magunkat, ő elfogad bennünket, úgy ahogy vagyunk. Itt is látszik, mi- j lyen nagy különbség van 'aközött, hogy boldognak érzem magam, vagy az Isten lát annak. Ez lehet, hogy külsőleg kevésbé irigylésre méltó és nem látványos, mégis olyan kapcsolatba állít Istennel, amelyen keresztül rendeződik életünk.

Nem tadunk kérni és elfogadni - ez korunk egyik problémája.

A lelki szegény éppen ezt tanulja mindennap. Nem szégyell Istentől kérni útmutatást, sőt boldog, mert tudja: nem kell egyedül megküzdenie, valaki mellette áll, segít terheit hordozni.

Ez a boldog bizonyosság árad ebből a gyermekarcból.is. Nincs egyedül. Valaki ott áll mellette. Szemével őrá néz, bármit is csinál. Tudja, élete jó kezekben van. Boldog. .. Brebovszky Éva

Dona nobis pacem!

Tájékoztató bevezetés a Limai Dokumentummal kapcsolatos állásfoglalásról

azaz „adj nekünk békességet” - Uram c. könyvet tartom kezemben, Grüber berlini prépost 65. születésnapjára kiadott gyűjteményest halálának 10. évfordulóján. Dedikált példány - közel 3 évtizede kaptam Tőle Berlinben.

Ma is aktuális a könyv. A bevezetőben megtudjuk, mit mondanak mások Róla, majd 370 oldalon ő jut szóhoz prédikációkban, előadásokban, beszámolókban. Áz őt köszöntők sorában csak párat említsünk: Nikolaj metropolita, M. Niemöller, G. Bell chicheszteri püspök, Vető Lajos püspök, G. Casalis francia lelkész, M. Riesen- burger főrabbi, H. Hellstem zürichi lelkész, Leuner skóciai lelkész, Soucek prágai professzor. Már ez a részleges névsor is mutatja, milyen ökumenikus egyéniség volt. Sokan tisztelték. Igaz, vitatott személyiség volt itt is, ott is... mert vitatkozó volt, de nem akadé- koskodväThanem a megértés akadályait elhárítva.

Grüber nem nézhette közömbösen milliók szenvedését és halálát, mivel komolyan vette az irgalmas samaritánusról szóló példázatot. Keményen reagált valóban az ir- galmatlanságra, csak hadd említsem 1938. nov. 13-i dahlemi állás- foglalását. A „kristályéjszakán” történt szörnyű atrocitásokat Goebbels így értékelte: „ami e napokban történt, a német nép spontán akaratának megnyilvánulása”.

Grüber azonnali spontán válasza: „ehhez a német néphez nincs semmi közöm se”...

1961-ben Jeruzsálemben feleleveníti Eichmannal folytatott beA fáradhatatlan

szélgetését. Eichmann kérdése Grüberhez: mondja meg nekem, miért exponálja magát a zsidókért... még zsidó rokonai sincsenek. .. nem is értem, miért teszi ezt? Grüber tudva azt, hogy Eichmann járatos volt Palesztinában, így válaszolt: ön ismeri a Jeruzsálemből Jerikóba vezető utat. Ezen az úton egy rablók által kifosztott zsidó feküdt félholtan. Egy samaritánus - tehát egy más vallasú és más fajhoz tartozó ember - arra jött es gondolkodás nélkül .segített rajta... Az Úr, Akinek parancsára egyedül hallgatok, azt mondja nekem: „Eredj el és akképpen cselekedjél!”

Úgy tűnt nekem - mondta Grüber -, hogy Eichmann ezen elgondolkodott. Azért gondoskodtak arról, hogy Grüber éveket töltsön koncentrációs táborokban. így osztozhatott azoknak sorsában, akikért próbált valamit tenni.

A mi nagy „Főpapunk” a Pontifex Maximus szolgálatában állott. A latin pontifex jelentése: hídépítő. Fáradhatatlanul végezte Berlinben a megosztott városban a hidegháború fagyos szelében is a hídépítés szolgálatát. Mikor Robertson tábornok elhagyta Berlint s óvott a „hídépítőktől”, Grüber kijelenti: a keresztyének nemcsak hídépítők, hanem maguk is hidak akarnak lenni.

Megragadjuk a kinyújtott kezet című beszámolóban Grüber nem is tartotta olyan magától értetődőnek, hogy kinyújtatik a kéz a németek felé. 1947-ben mikor az ösz- szeomlás után először áll - személyében - egy német, X. Keresztély dán király előtt, megindultan kér bocsánatot azért, amit népe tett a dán nép ellen „oly nagy ez a vétek, hogy emberek ezt egyedül nem is hordozhatják és nem is bocsáthatják meg.” De mennyire így van... Erről a súlyos vétekről szolt Grüber Moszkvában és Kievben... s mi történik? Kievben, égy kolostorban Krisztus egyszerű szolgáló leánya így válaszol: bizony nagyon sokat szenvedtünk, de mindent megbocsátunk azért, Aki meghalt mierettünk! ,

E témánál óhatatlanul gondolnom kell Hanfried Müller berlini professzorra, ki e hónapban töltötte be hatvanadik életévét. Harcos egyéqiség. Mikor a restauráció veszélye fenyegetett; evangéliumi önvizsgálatra, az egyház megújulására hívott. Amikor az egyház önmagát kezdte igazolni, arra figyelmeztetett, hogy az egyház mások meg- igazításának meghirdetésére hivat- tatott el.

Grüber egyik karácsonyi prédikációjában egy lélegzetvétellel szól Isten dicsőségéről és a békével kapcsolatos elkötelezettségről...

Szólt az atombombáról. Luther - mondja Grüber - írt a katonáskodásról, de ha megsejtette volna, miként élnek vissza iratával, hogyan használják fel arra, hogy ezzel egy egész világot megsemmisítő globális háborút igazoljanak - inkább meghalt volna, mintsem ilyen témához hozzányúljon...

A keresztyén ember és az atombomba c. előadásban szenvedélyesen felveti a kérdést: Vajon Európának a saját testén kell megtapasztalnia, mit jelent az atombomba, hogy végre felébredjen... az ún. keresztény nyugati kultúrát ilyen brutális eszközökkel védjük meg?

Már egészen a könyv végén járok. Itt található Grübemek az a beszéde, melyet Helsinkiben a Bé- kevilággyűlésen - 1955-ben - el- mortdott. Egy-két mondat ebből: Van valami démoni a felfegyverkezésben s vele járó lélektani hadviselésben... a világ egyik oldalán csupa jó ember lakik, a másik oldalon meg minden gonoszság összpontosul. .. ezt akarják elhitetni... a dicsőített pax technica... az erő katasztrófapolitikája, mely az emberiséget evezredeken keresztül egyik vétekből a másikba sodorta, most elérte a tetőpontját. Az emberiség vége megfogható közelségbe került, ha nem vetünk véget a katasztrófapolitikának... Érthető, hogy Grüber a könyvében kétszer is idézi Bodelschwing mondását: Testvérek, igen sürgősen kell cselekedni, különben itt a halál.

Azóta még izgalmasabb a helyzet s még nagyobb a felelősség és még mélyebbről jön a kiáltás: Dona nobis pacem! Lehel Ferenc

Századunk ökumenikus mozgalmai kezdettől célul tűzték kj, hogy az egyházak eljussanak a hit egységére, és ezt nyilvánvalóvá tegyék a világ előtt. Lausanne-ban 1927-ben alakult meg a hit és egyházszervezet ökumenikus mozgalma, amely hordozójává lett ennek a célkitűzésnek, és amely beolvadt az 1948-ban megalakult Egyházak Világ tanácsába. Ötvenöt évi teológiai munkával készült el az a dokumentum, amely három részben a keresztség- ről, az úrvacsoráról és az egyházi- lelkészi hivatalról szólya megkísérelte megfogalmazni azokat a teológiai felismeréseket és tanításokat, amelyekben az egyházak egyetértenek, vagy legalább értelmezésükben közelednek egymáshoz. Célja ennek a munkának az, hogy az egyházak ennek a dokumentumnak alapján egymással párbeszédet folytatva egymást kölcsönösen elismerjék Krisztus egy egyháza részének és valóságos egyháznak, és így megtegyék az első lépést az egyházak egysége felé. Ez a dokumentum 1982 januárjában Limában készült el, ezt az Egyházak Világtanácsa 1983-ban vancouveri nagygyűlésén elfogadta, és kiadta az egyházaknak, hogy állást foglaljanak az irat

elfogadása kérdésében. A dokumentum magyar szövege megjelent a Theológiai Szemlében, valameny- nyi munkaközösségünk részletesen megtárgyqlta, hirt adtunk róla sajtónkban, és egyházunk képviselői több nemzetközi konferencián vettek részt, amelyen a Limai Dokumentumot tárgyalták. Egyházunk állásfoglalását végül egy öttagú munkaközösség készítette elő, amelynek tagjai voltak Hafenscher Károly, Muhtag Andor, Reuss András és. Selmeczi János, mint akik egyházunk képviselőiként éveken át részt vettek felekezetközi dialógusokban, és az én vezetésemmel, mint akinek az a kegyelem és kitüntetés adatott, hogy részt vehettem a Limai Dokumentum kidolgozásában, jelen lehettem Limában a dokumentum ünnepélyes kihirdetésénél, és így nyomába léphettem édesapámnak, aki egyházunk képviseletében vett részt az 1927. évi lausanne-i konferencián, és akinek ökumenikus reménységei ezzel a dokumentummal legalább részben teljesültek. Ezek után mély tisztelettel terjesztem elő javaslatunkat, egyházunk állásfoglalására a Limai Dokumentummal kapcsolatban.

Pröhle Károly