Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-07-06 / 27. szám

Evangélikus Elet 1986. július 6. DR. NAGY GYULA A világosság útján-Ef Tanévzáró igehirdetés Véget ért egy akadémiai tanév: lezárul egy életszakasz az életünk útján. Vannak, akiknek ez a nap nem­csak egy tanév, hanem öt tanulmá­nyi év befejezését jelenti és az elin­dulást Krisztus szolgálatára. Vannak, akik emlékezni jöttek: hálával a szívükben 40 évvel ez­előtti elindulásukért és az alma mater, professzoraik életre szóló szolgálatáért. És vannak közöttünk spkan, kiknek ez a mai ünnep csak egy rövid pihenő az úton, folytatódik a tanulás, a tanítás, a megérdemelt - reméljük, jól megérdemelt - pihe­nés után. Mi az Ige útravalója, az Élet Igé­je, ennél a mai határkőnél? Rövid, de nagyon gazdag tartalmú üzenet: „Világosság vágytok az Úrban! Éljetek úgy, mint a világosság fiai!” ffl A mai szentige első fele igazi örömhír, valódi evangélium: „Vi­lágosság vagytok az Úrban!” Nem azt mondja először az Ige: „legyetek világosság”, hanem kije­lenti!- „vagytok az Úrban”. Isten először mindig megajándé­koz, mielőtt mi bármit tehetnénk, elénk jön és mégajándékoz szerete­tő vei, áldásaival. ■ Életet adott, a keresztségben gyermekeivé fogadott, családba, otthonba helyezett, megőrizte Akadémiánk szolgálatát, tanárait és hallgatóit, életcélt adott elénk - és mindezeken felül naponként ke­gyelmet, bűnbocsánatot ad, új éle­tet ajándékpz nekünk. Hogyne zengne hát ajkunkon és szívünk­ben a „Te deum laudamus”, a há­laadás éneke! „ VilágosságV vagytok: hogyan kell ezt értenünk? Indiai útjaim egyik felejthetetlen emléke, hogy az ottani keresztyén- ség Istent mint minden fény és vilá­gosság forrását magasztalja. Nincs istentisztelet a Fény magasztalása, gyertyák és olajmécsesek világos­sága nélkül. Igen, Isten az igazi világosság: az igazság és a szeretet ragyogó fénye, teljessége és ezt a világosságot, nem egyszerűen a külső fényt, hanem az O igazsága és szeretete ragyogását kiárasztja a szívünkbe és az életünkbe is! „Világosság vagytok az ÚrbariV Nagyon fontos az igének ez az üze­nete is: Nem mi vagyunk a világos­ság, az igazság és a szeretet. Mi csak a „világosság^za/”, Isten gyer­mekei vagyunk: ha a hit összeköt Istennel, O kiárasztja szívünkbe és életünkbe világosságát, az igazság és szeretet fényét - rajtunk keresz­tül a világba. Legyen azért ez az ige ma mind­;,8­Teológiai Akadémián annyiunknak örömhír, evangé­lium: részesülhetünk Isten fényé­ben, az igazság és a szeretet vilá­gosságában, mert Isten maga adja nekünk ezt a világosságot, az igén, a szentségeken, a teológia tudomá­nyán keresztül, az egyház és a gyü­lekezet közösségében! Áldjuk Istent hálaadással, hogy besugározza életünket,' az 0 vilá­gosságában élhetünk, megajándé­koz szüntelenül igazsága és szere­tete ragyogásával! n Van azonban - s ez az egész írásra, Isten teljes igéjére jellemző - ennek az evangéliumi üzenetnek folytatása is: „Éljetek úgy, mint a világosság fiai!” Ez azt jelenti, hogy a kegyelmet, az ajándékot, hogy Isten világossá­gában élhetünk, ez a fény tölti be a szívünket és életünket, vissza is lehet utasítani; bezárhatjuk a szí­vünket Isten igazsága és szeretete fénye előtt! És ezért sohasem Istent tegyük felelőssé, csak magunkat: szívünk hajlik az önzésre, Isten és embertársaink nélkül élni - még a legjobbaké is! Ezért kell mindig újra az evangé­lium mellett - Isten világosságá­ban éltek - elhangzania Isten tör­vénye követelésének is: „Éljetek úgy, mint a világosság fiai!” A keresztyén élet ugyanis min­dig ez a kettő együtt: a szív hite és az annak megfelelő életfolytatás, az ige hirdetése és a szeretet csele­kedetei. Ahogyan Luther mondta: „keresztyénnek lenni annyi, mint hinni Istenben és szeretni ember­társunkat - ez a kettő és semmi más!” Ma különösen is meg kell tanul­nunk egyházunkban ezt az igei üzenetet, hogy a Krisztus-hit min­dig cselekedet és életfolytatás is. Isten odaajándékozott igazságá­nak, szeretetének, világosságának mindig az emberek felé forduló igehirdetéssé és jó cselekedetekké kell yálnia magunk körül: a csalá­dunkban, a földi hivatásunkban, a gyülekezetben és a társadalomban, népünk és a világ életében! Most különösen felétek fordu- lokj fiatal testvéreim, akik a szent szolgálatba indultok: úgy legyetek mindig az Ige hirdetői, hogy ne csak az ajkatok, prédikálásotok, hanem egész életetek: családi, lel- készi életfolytatásotok, mindenna­pi életetek is sugározza Isten vilá­gosságát! Soha ne legyen ellentét a között, amit hirdettek és ahogyan éltek, sem a gyülekezetben, sem a társadalomban! „Éljetek úgy ...”. Akkor lesz áldás lelkészi szolgála­totokon, bárhová is állít Isten a reátok váró szolgálatban! Az egyházunk egész szolgálatára is érvényes a mai igének ez az üzene­té. Stalsett LVSZ-fötitkár másfél hete hirdette az igét a budavári szó­székről és világviszonylatban a hívő emberek és az egyház cselekedeteit kérte számon, az ige hirdetésével együtt az egyház igaz, szeretetben szolgáló életfolytatását: azt, hogy az < egyház élete sokszor* mást hirdet, mint igehirdetése a szószékről. El- jük-e mint keresztyének és egyház Isten világossága, igazsága és szere­tete cselekedeteit, vagy megelég­szünk jól hangzó szavakkal, ame­lyeknek ellene mond az életünk? Ez egyébként a ma olyan sok­szor szóba kerülő, teológiai utun­kat megjelölő „diakóniai teológia" lényege is. Az evangélium egyfelől hitet teremt szívünkben; de ezzel együtt a szeretet cselekedeteit is termi, a gyülekezetben, a társada­lomban, népünk és a világ életé­ben! Evangélium, hit és szeretet cselekvő diakpniája - ezeket soha nem szabad szétszakítani vagy szembeállítani egymással. Ahol Isten világossága kiárad az evangélium által, ott hitet teremt a szívekben és a szeretet, a szolgáló szeretet jó cselekedeteit az emberek között! Testvéreim! Ezen a mai akadémiai háláadó ünnepen halljuk meg és fogadjuk a szívünkbe Isten üzenetét:- Isten világossága sugárzik Reátok az igéből és a szentségek­ből;- Járjatok hát ti is ebben a vilá­gosságban, éljetek úgy mint Isten fiai: a családban, a gyülekezetben, a társadalomban. A hit rendíthetet­len bizalmával a szívetekben, és szerfetetben szolgáló, tiszta és igaz élettel az emberek között! Isten Szentlelke adja Néktek, valameny- nyiünknek ehhez áldását és erejét, az előttünk lévő úton! Ámen. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének felszólalása az Evangélikus Teológiai Akadémián Miklós Imre államtitkár felszóla­lásában az Országos Béketanács, a Hazafias Népfront, valamint az Ál­lami Egyházügyi Hivatal nevében köszöntötte az Evangélikus Teoló­giai Akadémia ünnepi ülését, majd utalva a végzős hallgatók nevében búcsúzó Vető István teológus sza­vaira - aki többek között köszönetét fejezte ki államunknak a támogatá­sért és azért, hogy nem tűri a hívő keresztyén emberek zaklatását - hozzáfűzte: elfogadjuk a kézfogást, amelyet az ifjúság nevében szóló nyújtott. Mi viszonozni fogjuk. Beszédének további részében az államtitkár szólt a társadalmunk és az Evangélikus Egyház jelen helyze­téről. Emlékeztetett Dr. Káldy Zol­tán püspök-elnök sajnálatos beteg­sége nyomán kialakult légkörre. A jelenlegi helyzetben Dr. Nagy Gyula püspök látja el hónapok óta az Evangélikus Egyház vezetésének feladatát, akinek személye biztosít­ja azt, hogy az Evangélikus Egyház töretlenül folytassa eddigi szolgála­tát. Az államtitkár mielőbbi felépü­lést kívánt Dr. Káldy Zoltán püs­pök-elnöknek remélve, hogy szol­gálatába hamarosan visszatér. A nehezebb helyzetben - amelyben élünk - fokozottabb felelősségre van szükség, hangsúlyozta az ál­lamtitkár, idézve ezzel kapcsolat­ban Dr. Nagy Gyula püspök sza­vait, amelyeket 1984-ben a magyar- országi egyházak és vallásfelekeze­tek béketalálkozóján mondott el. Az Evangélikus Egyházban ma a lelkészek közül néhányan - a jelen­legi nehezebb helyzetet kihasznál­va, hisz Káldy püspök betegsége miatt nem tud válaszolni - az ered­ményeket figyelmen kívül hagyva a . megújulás szükségességéről beszél­nek úgy, hogy az egyház egységét is veszélyeztetik. A megújulás, amiről ma egyesek az egyházban beszél­nek, rég elkezdődött folyamat - hangsúlyozta az államtitkár. A megújulást abban a folyamatban kell munkálnunk, amelyet álla­munk és az Evángélikus Egyház több évtized alatt kölcsönösen ki­munkált. Gondolnunk kell arra, hogy ma a szivre és az értelemre együttesen van szükség, mert egyébként a hosszú évek erőfeszítései és eredmé­nyei után van mit vesztenünk! * Az Evangélikus Egyháznak is! Miklós Imre államtitkár felszóla­lásának további részében utalt Ga­rami Lajos esperes szavaira, aki a 40 évvel ezelőtt végzettek nevében többek között elmondotta, hogy «a háború után egyházunk a nulláról indult el. Örülnünk kell annak, folytatta az államtitkár, hogy ma közel sem a nullánál tartunk az ál- , lám és az Evangélikus Egyház vi­szonyában, mert olyan eredmé­nyeink vannak, amelyek egymás ér­tékeinek kölcsönös megbecsülésé­ben, az előítéletek mindkét részről való felszámolásában nyilvánulnak még. Tervek és feladatok előtt áll az Evangélikus Egyház, - többek kö­zött példa erre a Teológiai Akadé­mia épületének bővítése is - ame­lyeket közösen a szívre és értelemre hallgatva kell megoldanunk. Felszólalásának végén Miklós Imre államtitkár szólt az Evangéli­kus Teológiai Akadémián folyó magasszintű nevelői munkáról, amely olyan lelkészek nevelését tűz­te ki célúi, akik nemcsak az Evangé­likus Egyházért, de egyúttal népünk és társadalmunk előbbrehaladásá- ért és az egész világ békéjéért fára­doznak. Erre az értékes nevelői munkára az Országos Béketanács is felfigyelt. Felhatalmazásom van arra - mondotta az államtitkár , hogy ezt a mai ünnepi alkalmat felhasználva átadjam az Evangélikus Teológiai Akadémiának tevékenységének el­ismeréseként az Országos Béketa­nács kitüntető plakettjét. A kitüntetést Miklós Imre állam­titkár - az Akadémia nevelőmunká­jához további sok sikert kívánva - dr. Vámos József dékánnak nyújtot­ta át. r V Sík Sándor De Profundis Gyülekezeti munkatárs iktatása az ősagárd-felsőpetényi egyházközségekben „Az életet... előretekintve kell élni!” A mélységből kiáltok Hozzád. Uram segíts, Mutasd meg fényességes orcád. Csapkodó tenger körülöttem. Uram segíts, Ne nyeljen el hajótörötten. Sajkám mint labda, száll recsegve. Uram segíts, Tekints a tajtékos vizekre. Mosolyogj rám, utam vezére. Uram segíts Az élő vizek tengeréről „A felsőpetényi gyülekezetben e Pünkösdkor gyülekezeti munka­társat iktatunk. Lelkészünk felesé­gét, Győri János Sámuelné szüle­tett Opauszky Mária gyülekezeti munkatársat indítjuk hivatalosan is arra a szolgálatra, melyet csakis a Szentlélek vezetésével és erejével lehet végezni.” Ezekkel a szavak­kal kezdte igehirdetését a Nógrádi Egyházmegye esperese Garami Lajos Felsőpetényben, Pünkösd második napján. Igehirdetésének fókuszában János ev. 3, 16. állt. A munkanap ellenére szép szám­mal megjelent ünneplő gyülekezet figyelmesen hallgatta az igehirde­tést. Mindennek a forrása az Isten dottan tett bizonyságot az Isten gondviseléséről, hogy a helyettes lelkész mellett most már újabb munkaerő állhat szolgálatba a gyülekezet lelki életének erősítésé­re. Majd felcsendült a fiatalok ka­marakórusa: „Istennek tetszened csak úgy lehet, hogyha van tiszta, nagy hited...!” Ősagárdon Tóth András fel­ügyelő köszöntötte a vendégeket. Az esperes itt a kijelölt igét olvasta fel. „Isten most ennek a gyüleke­zetnek az életében is újat kezd - mondta - új munkát kezd a gyüle­kezeti munkatárs szolgálatával.” A gyülekezeti munkatárs egyik legfontosabb feladata a gyermek­Bajcsy-Zsilinszky, a vértanú Barcs Sándor írta a „Kortársak Baj­csy-Zsilinszky Endréről” kötetben, hogy „a nép, amelyért életét áldozta, tulajdonképpen alig ismeri”. Ez így igaz. Halála után évtizedeknek kellett eltelni, hogy neve újra közszájon fo­rogjon, hogy életét, tragikus halálát újra *tudatosítsuk. Voltak nehéz esz­tendők, amikor nevét sem ejtettük ki. De ha kiejtettük, Áchim András halá­lával hoztuk kapcsolatba. Sokan úgy magyarázták, hogy önként vállalt vér­tanúságában adott elégtételt az Áchim-családnak vagy a Viharsarok népének. Ez azonban hipotézis. Erre Illyés Gyula is rámutatott: „Aki még ma is úgy tudja, hogy Áchim András tragikus halálában akár közvetlen, akár közvetett szerepe volt Zsilinszky- nek, kínálkozó lehetőség, de rossz he­lyen keresné a forrást, ha az ő tragi­kus fatálát, tragikus pályafutását in­nen eredeztetné.” A hallgatás róla aligha egy homály­ba vesző erkölcsi botlás volt. Mi hát akkor? S van-e magyarázat rá? S va­jon ma, amikor születésének centená­riumán vagyunk, Zsilinszky azzá a történelmi nagysággá növekedett, aki­ről ..rriitdent tudhatunk”? Major Ottó ^.ívta fel figyelmünket arra, hogy róla van mit olvasnunk, tőle azonban .Jó­formán semmi. Könyvei... cikkei, be­szédei az egyszerű olvasó számára szinte hozzáférhetetlenek". Egyedül Tilkovszky Lóránt lépte át ezt a vasta­gon meghúzott kaukázusi krétakört az „írások tőle és róla” című most megje­lent kötetben. Talán ez a kötet lesz a feszítővas, amely napvilágra hozza a teljes Zsilinszky-irodalmat és életet. Tilkovszky ugyanis csupán részleteket közöl. Igaz, rendkívül izgalmas részle­teket. | talán a legizgalmasabb olvas­mány a nemrég előbukkant, Szekfű Gyulához írt levele. Major ennek alapján állítja párhuzamba a két éle­tet, hangoztatván, hogy egymástól két idegen gyökér egyazon fa koronáját táplálja, a nemzeti ellenállásnak két kimagasló személyeivé váltak. Én azonban Zsilinszky fejlődésében más párhuzamot keresek és vélek felis­merni. Illyésre hivatkozva mondom, hogy „Zsilinszky fejlődése sokkal bo­nyolultabb, s ugyanakkor világo­sabb”, minthogy arra ne __ találnánk más, plasztikusabb példát. Úgy vélem, századunk elejének két ellentmondá­sos, s alig megértett magyar nagysága volt ő és Károlyi Mihály. Mindkettő igen messziről jutott el a népi gondo­latig, a demokráciáig, a német szövet­séggel való végleges szakításig és a tár­sadalmi fejlődés forradalmáig. Ezen túlmenően mindkettő személye körül periódusonként titokzatos hírek ke­ringtek s esetenként váltak „persona non gratá”-vá. Időben is valóságos kortársai voltak egymásnak, külön- külön csapáson haladtak, de ezek a csapások egy eszmébe torkolltak. A történelem végzetes tragédiája, hogy nem találták meg egymás kezét. Nézzük csak: Károlyi Mihály gróf­ként látta meg a napvilágot 1875-ben, Zsilinszky dzsentriként 1886-ban. Ti­zenegy évvel volt fiatalabb Károlyinál s pontosan ez a tizenegy év választja el a két politikust a közös úttól. Károlyi 1913-tól fordul szembe az uralkodó osztályok politikai módszerével, köve­teli az általános, titkos választást s szegül szembe a Németországgal való szövetségnek. A Zsilinszky család Áchim-ügye 1911-ben volt. Endre, mint huszártiszt 1916-ban sebesült meg. 1918-ban, az őszirózsás forrada­lom után a MOVE egyik alapító tagja. Károlyi 1919-ben szétosztotta kálká- polnai birtokát, s az év elején emig­rált. Zsilinszky ugyanekkor még a szélső jobboldalon, Gömbös mellett serénykedett, segített létrehívni a Faj­védő Pártot. 1926-tól számíthatjuk de­mokratikus „pálfordulását”, s válik egyre erőteljesebben ellenzékivé. Károlyihoz viszonyítva tizenegy év „lemaradását kellett behoznia”. S ha figyelmesen egymás mellé helyezzük az évszámokat, a tizenegy esztendős ké­sés percnyi pontossággal kimutatható. A két élet párhuzama voltaképpen a második háború utolsó éveiben törik meg. Károlyi emigrációban várja a fel- szabadulást, Zsilinszkyt Sopronkőhi­dán a bitó várja. S bár a nemzet meg­becsülése mellett temették el Tarpán, rövid idő múltán síri csend borult ne­vére. A két név sorsa ettől kezdve újra párhuzamot mutat. Károlyiról is hall­gattak a krónikák, 1949-től ismét emigrációban találjuk a grófot. Barcs Sándor is érezte, hogy ez a misztikus hallgatás takar valamit: „Zsilinszkyt nem zavarta volna az ipa­ri államosítás, sem a földosztás, a kul­turális forradalomért pedig lelkesedett volna. Ami az elvi elképzeléseket illeti, nagyon messzire el tudott volna menni mint ellenzéki politikus... Rákosival azonban hamar tengelyt akasztott vol­na. Az erőszakosság ingerelte, az igaz­ságtalanságot pedig nem tudta elvisel­ni. Előttem egy pillanatig sem kétsé­ges, hogy vagy emigrációba kénysze­rült volna (amit nem hiszek), vagy börtönbe kerül”. Bajcsy-Zsilinszky ősi evangélikus családból származott. Szarvason szü­letett, Kőhidán végezték ki. Kivégzése előtt, amint az köztudott, úrvácsorát vett a börtön evangélikus lelkészétől, Bárdosi Jenőtől. Bárdosi erről így val­lott: „Amikor bementünk, a kis aszta­lon már két égő gyertya között állt a feszület. Dr. Bajcsy-Zsilinszky Endre összekulcsolt kézzel állt a feszület előtt és hosszan, psendesen imádkozott... Amikor imáját elvégezte, a legelső sza­va az volt: Tisztelendő atyám, először a lelkemmel akarok rendbe jönni, ké­rem, szolgáltassa ki nekem az Úr szent vacsoráját.” A halálraítélt ezután a lelkészt két­szer megcsókolta és azt mondta: „Az egyik búcsúcsók szeretett egyházamé!” Evangélikus egyházunk nagyjai sorá­ban tartja számon Bajcsy-Zsilinszky Endrét, aki sok nagy társához hason­lóan életét áldozta a hazáért. R. P. szeretetéből fakadó ajándékozás, melyről igehirdetések tesznek bi­zonyságot. Ezekből fakad a hit, mely elhív szolgálatra. így válha­tott ennek az igehirdetésnek is va­lóságos folytatásává az iktatás kö­tött szövege: „Én pedig a Felsőpe­tényi Evangélikus Egyházközség határozata, valamint nyilatkoza­tod és kézadásod alapján beiktat­lak a Felsőpetényi Evangélikus Egyházközség gyülekezeti-munka- társi szolgálatába az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Végezd a reád bízott szolgálatot Isten félelmé­ben, az Úr Jézus Krisztusba vetett hittel és a Szentlélek erejével...!” Id. Győri János nyugalmazott lel­kész és a beiktatott gyülekezeti munkatárs hitvese egy-egy igével mondtak áldást. Ocsenás Pál fel­ügyelő, aki már hosszú évek óta nagy hittel munkálkodik a gyüle­kezeti élet fellendítésén, megható­munka. A gyermekek pedig min­dig az új gyülekezet kezdetét jelen­tik számunkra. Ok lesznek a jövő gyülekezet, ezért fontos, hogy ez a munka szakszerűen, folyamatosan történjék. Az iktatás itt is ugyan­úgy zajlott le, mint Felsőpetény­ben. A köszöntések során a gyer­mekek a juhok előtt járó pásztor­ról énekeltek. Az ifjúság nevében Tóth Zsolt nyújtott át virágcsok­rot. A gyülekezet presbitereinek ajándékát a felügyelő felesége ad­ta át. Az ünnepelt őszinte szavakkal köszönte meg az áldást kívánó igé­ket, köszöntéseket és ajándékokat. Tóth András felügyelő befejező szavaiban fontosnak tartotta egy­házunk vezetőségének, püspökei­nek azt a törekvését, hogy a gyüle­kezeti munkatársak szolgálatba ál­lításával is enyhítsék a lelkészután­pótlás nehézségeit. -1­Balról jobbra Győri János ősagárdi lelkész, Garami Lajos esperes és id. Győri János ny. lelkész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents