Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-28 / 17. szám
/ Evangélikus Élet 1935. Április f§ J3 QP • GYERMEKEKNEK Óriási esküvője volt. Virágerdó. Autókaraván. Pezsgős koccintás a házasságkötő teremben. S aztán mindenki a város legszebb templomába! Gyönyörű orgonazene, gyertyafény, romantikus félhomály. Hiába. Esküvő - jó esetben - egyszer van az ember életében. Meg kell adni a módját. S akárhogy is nézzük, mégiscsak a templom jelenti az igazi, a hátborzongató romantikát. Mindenki érzi, hogy nem ezért. Miért hát mégis a templomi esküvő? Családi békéért? Valljuk be, sokszor bizony azért. Annyit zsörtölődött a papa-mama, hogy a fiatalok már nem bírták halllgatni. Úgy döntöttek, könnyebben viselik el a prédikációt, mint az otthoni morcosságot. A nagymama is azt mondta, az a rég őrizgetett betétkönyv csak tisztességes, templomi esküvő esetén vándorol a ládafiából az unokához... Miért hát? Akiket nem a beletörődés, nem az ajándék-várás és nem csupán külső szépség keresése hajt, azok miért tartanak templomi esküvőt? Biztosítékot keresnek? Olyan sok manapság a rosszul sikerült házasság. Minden újság tele van vele. Nem árt a gondos óvintézkedés! Csak hát mindenki tudja: sok fiatal pár indult a templom nulla-kilométerkövétől s a tizediknél már a válóFérjhez ment a nővérem peres bíróság várta őket. Naivság volna a templomi esküvőt amolyan babonás varázsszernek tekinteni. És mégis. Bizony támaszt kér, aki Istentől kér áldást házasságához. Nem varázsszert, hanem támaszt. Valami ilyesmit: kfsérjen minket Isten áldása. Hadd tudjuk meglátni mindig a szépet és az örömtelit. Hadd maradjunk derűsek és örvendezők. Szeressük és megbecsüljük a másikat akkor is, ha már rég megszoktuk, hogy mindig mellettünk van. Tanítson minket Isten! Tanítsa meg a társunk érdekét és örömét szem előtt tartani. Hadd legyen ő a fontosabb, mint én magam. Tanítson hallgatni és szólni, várni és cselekedni kellő időben. Oltalmazzon minket Isten! Óvjon meg elhamarkodott lépésektől, megkeseredéstől, mindent elrontó, kirobbanó indulatoktól. Tartson meg minket együtt az ő szeretetében! Ez nem szép, de üres forma. Nem is valami biztos sikert reklámozó, csalóka varázsszer. Nem gyógyír, amely családi sebeket hegeszt. Sokkal több annál. Iskola inkább, amelyben Isten neveli mindazokat, akik készek igazi szeretetet tanulni tőle. Szabóné Mátrai Marianna Kilencedszer Kilencedik alkalommal indult el vi- rágvasámapján a Teológiai Akadémia hallgatóinak egy kis csoportja dr. Sel- meczi János otthonigazgató vezetésével, hogy a nagyhéten hazánk egy-egy táján élő evangélikus gyülekezetekben megelevenítse Krisztus Urunk szenvedésének történetét. Somogy-Zala, Békés, Vas, Tolna-Baranya, és Fejér- Komárom után ebben az évben a Nóg- rád megye keleti részén elő gyülekezetekben szolgáltak, miután az egyházmegye nyugati felében az elmúlt évben jártak. Szécsény, Salgótarján, Luciáivá, Sámsonháza, Patvarc, Bér, Vanyarc, Szilák és Egyházasdengeleg evangélikus gyülekezetei látták vendégül ebben az évben a jövő lelkészeit és kísérték végig velük együtt Krisztus Urunkat a szenvedések útján. Az előadás „főpróbáját” ebben az évben is a budapest- cinkotai gyülekezetben tartották. A teológusok a Passiót ebben az évben is dramatizált modern feldolgozásban adták elő. Az evangélista és a rendező Vető István IV. évf. hallgató volt. Jézus alakját Detre János I. évf., Pétert Sándor Frigyes III. évf., Júdást Fodor Viktor I. évf., Pilátust Mónus László V. évf., Kajafást Blázy Árpád III. évf., a tanítványokat, a főpapokat és tömeget pedig Bachorecz Katalin és Fabu- lya Hilda V. évf., Brebovszky Éva és Tóth Márta IV. évf., Povazsanyecz Gyöngyi III. évf., Farkas Etelka II. évf., valamint Bartha István, Hanvay László, Nagy Veronika és Surányi Zsuzsanna I. évf. hallgatók elevenítették meg. A Passió-előadás jellemzője ebben az évben szövegmondásban és éneklésben egyaránt az egyszerűségre való törekvés volt, hogy a Szentírás szövege és az énekek mögött annál jobban felmagasodjék az értünk szenvedő és a kereszten meghaló Jézus alakja. A szolgálatok mellett a teológusoknak alkalmuk nyílt Nógrád csodálatos tájainak megtekintésére is. A Cserhát vadregényes tájain tett kirándulások mellett megcsodálhatták a balassagyarmati Palóc múzeum kincseit, Hollókő múzeum-falu mesébe illő panorámáját, Salgótarján ipari város régi és új arcát. Béren a Virágos pusztai üdülőben elfogyasztott ebéden találkozhattak és beszélgethettek Szirák-Bér-Egyházas- dengeleg közős tanácselnökével. Részt vehettek a béri felszabadulási ünnepségen, amelyen a népviseletbe öltözött iskolások magyar és szlovák nyelvű kultúrprogramja felejthetetlen benyomást tett a teológusokra. Gyülekezeteink mindenütt nagy szeretettel fogadták a teológusokat, akiknek több helyen alkalmuk nyílt a gyülekezetek ifjúságával való találkozásra is. A nógrádi gyülekezetek áldozatkészségét és a lelkészképzés iránt érzett felelősségét mutatja, hogy kereken hetvenezer forint adománnyal támogatták ebből az alkalomból lelkészképzésünket. A nógrádi lelkésztestvérek és gyülekezetek vendégszeretetét és áldozatkészségét ezúton is köszönjük. S. J. V A x fVASÁRNAP ' ' IGÉJE Ézs 65,17-19 Jer, örvendjünk, keresztyének Luther Márton egyik szép éneke így biztat örvendezésre ezen a mai vasárnapon, aminek ősi egyházi neve ez: Jubilate - örüljetek, ujjongjatok! Vájjon van-e oka, joga, lehetősége a mai embernek, Isten mai népének az örvendezésre? Sokszor több okunk lenne a félelemre, aggodalomra holnapunk felől, különösen akkor, amikor aggasztó híreket hoz elénk a sajtó, a rádió, a televízió. Hallunk háborús készülődésekről, gazdasági válságokról, természeti katasztrófákról. Mi jót várhatunk a holnaptól? Igénk ma azt mutatja meg, hogy mi lehet életünk útján örömünk forrása. Örüljünk Isten teremtett világának. Ezt az Isten által teremtett szép világot az ember könnyelműen és felelőtlenül tönkre tudja tenni. A környezetszennyező tényezők hatásáról szinte nap mint nap hallunk. A háborús pusztítások életromboló ereje szinte fel sem becsülhető. A negyven évvel ezelőtt végétért második világháború sebei még ma is sokfelé észlelhetők világunk ábrázatán. Isten most azt akaija, hogy feledjük a múltat, a régire, a rosszra ne is emlékezzünk. Viszont annál inkább örüljünk annak, hogy ismét tavasz van, újra virul a természet, Isten gondviselő kegyelme újra lehetőséget ad arra, hogy a földet megműveljük, dolgozzunk, s szép, vidám, boldog életet éljünk. Aki Krisztusban van, új teremtés az. így hirdeti az Újszövetség azt az evangéliumot, hogy Krisztus által megújul az életünk. Amikor Jézus a földön járt, sok beteg és bűnös élete újult meg. Ezek az emberek, akik megismerték Jézus mentő szeretetét, szabadító hatalmát, részesei lettek az új teremtésnek. Ezt az újjáteremtő munkát Jézus ma is végzi. Amikor ezt mondja: „Én új eget és új földet teremtek”, akkor erre az életünket, hitünket megújító munkájára utal. Benne való hitre hív. A benne vetett hit által teremti újjá életünket, hogy az kész legyén neki engedelmeskedni, s az egymásért végzett szolgálatban új,-szebb és boldogabb világot építeni. Ez is öröm forrása. A teljesség felé megyünk. Az új ég és az új föld itt a földön még nem válik teljes valósággá. Csak valami elkezdődik itt a mi mostani életünkben abból, amit Isten meg akar valósítani. Nem mi valósítjuk meg az Isten országát itt a földön, hanem Isten teremti azt meg, amikor megépíti az új mennyei Jeruzsálemet. Ennek az új világnak a külső képéről és belső tartalmáról ma még túlságosan sok elképzelésünk sem lehet. Amikor azonban igénk azt mondja, hogy „nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja”, akkor ezzel arra utal, hogy ott nem lesz bűn és betegség miatti szomorúság. Ez az öröm teljessége lesz. Van-e hát okunk örvendezésre? Ha csak azt néznénk, amit az ember tesz sokszor embertársa és e világ megrontására, kárára, akkor nem lehetnénk nagyon vidámak. Isten szándéka azonban az, hogy világunkat újjáteremtse. Ezért hoz elő mindig a dermesztő, hideg tél után virágfakasztó tavaszt, hogy ezzel is emlékeztessen minket megújító kegyelmére, amellyel lelkünket, életünket újítja meg. Az eljövendő új világ ígérete is arra figyelmeztet bennünket, hogy Isten boldog életet szán nekünk, s itt a földön is ennek az életnek az építésére hív el, s ennek a teljességét adja majd meg az ő országában. Ma ennek örülhetünk. Vető Béla IMÁDKOZZUNK Jézus Krisztusunk! Áldunk Téged újjáteremtő kegyelmedért. Köszönjük, hogy már földi életünket is örömtelivé akarod tenni. Kérünk, add, hogy amíg eljön a Te országod teljessége, addig is fáradozzunk e világ javán és békességén. Tedd széppé és boldoggá napjainkat, míg elhozod az örökkévaló öröm országát Ámen. Felkészülés - Gyenesdiás, 1985 Nem is olyan, régen volt. Az 1984. évi országos ifjúsági konferenciák utolsó napján a Kaperna- um udvarán álltunk. A záróistentiszteleten egymás kezét fogtuk vagy hatvanan, és arra gondoltunk, kibírhatatlanul messze van a következő nyitány, 1985 nyara. Most pedig már javában folynak az előkészületek. Rohamosan közeledik az idei első ifjúsági konferencia nyitónapja. Gondoljunk csak rá, hogy idei találkozóink valóban tartalmasán s az arra legjobban rászorulók számára áldásosán teljenek majd! Gondoljunk rá Ez az első kérés. Hiába minden emberi igyekezet, minden jól szervezett külső forma vagy átgondolt belső tartalom. Ha hiányzik a kísérő szeretet, ha hiányzik az imádkozok fellege, üres marad minden. Mostanában egyre többen és egyre mélyebben ébrednek rá arra, az egyháznak fontos mondanivalója van a fiatalok számára. Életünkből nem maradhat hát ki a mindennapi imádság az ifjúsági konferenciákért. Hordozzuk mindannyian! Fiatalok, akik előadói szolgálatot vállalunk majd. Gyülekezeti tagok és lelkészek, akik küldik á fiatalokat. S a majdani résztvevők. Kérjük már most Isten erejét és segítségét, hadd tölthessünk egymást erősítő napokat Gyenesen! Készüljünk fel A konferencia vezetői már december óta tervező munkát fbly- tatnak. Megbeszélés és „szakmai erősítés” éppúgy jellemezte ezt az időt, mint a technikai előkészület. Ebben az évben öt egyhetes alkalmat rendezünk Gyenesen. Az első hét június 23-29., a második június 30-július 6., a harmadik július 7-13., majd egy kis szünet után augusztus 11-17. és augusztus 18-24. Aki valamelyik konferencián részt szeretne venni, jelentkezzen lelkészénél! Április folyamán várjuk a jelentkezések beérkezését, hogy még mindenkit tudjunk értesíteni a programról és mindenki felkészülhessen. Ebben az évben így hangzik a témánk: „Te azért, fiam, erősödj meg a kegyelem által Krisztus Jézusban!” (2 Tim 2,1). Mottónk pedig: Keresztségtől a mindennapok konfirmációjáig. Tervünk szerint azok a kérdések kerülnek elő, amelyek a keresztség alapjára való építkezést kísérik végig életünkben. Kísértések és megpróbáltatások, sikerek és bukások mindennapi életünk területén. Ebben az évben fontos szerepet kapnak az ifjúsági év kérdései is, hiszen ezt az esztendőt az ENSZ a fiatalok évének nyilvánította. Szerepünk a világban, a társadalomban, feladataink evangélikus egyházunkban, forgo- lódásunk gyülekezetünkben. Ezek a kérdések mind a témáink lesznek. Továbbképzés is, erősítés is egy-egy konferencia. De kiváló lehetőség a személyes elcsendesedés- re, keresztyén életünk végiggondolására, új erőre, új lendületre. Valósítsuk meg Lesz-e átütő ereje ezeknek a heteknek? Ez mindannyiunkon múlik. Amilyen szeretettel és lendülettel nekilátunk a szervezésnek gyülekezetünkben, ahogyan felkészülünk ezekre a napokra, olyan lesz a megvalósítás minősége. Nincs nagyobb biztosítékunk annál, mint hogy mindenki a maga helyén, családban, gyülekezetben, bármilyen közösségben becsületesen megtesz mindent, ereje és képessége, s ami ennél fontosabb: szíve és hite szerint. Ilyen alapon kérhetjük, hogy Isten áldása kísérje fáradozásunkat. Legyen ez az év egyházi szolgálatunkban is koncentráltan az ifjúság szeretetének, a velük való törődésnek az ideje! Hogy mindazok, akik ebben az évben Gyenesen járnak majd, valóban megerősödve, szolgálatvállalásra készen térhessenek haza gyülekezetükbe. Szabó Lajos Gyenesdiás - az ifjúsági konferenciák színhelye Archív fotó 7. Bach műveinek sorsa Szinte közhelynek számít már, hogy zseniket nem ért meg, nem becsül meg igazán koruk. Úgy tűnik, hogy ilyen tekintetben Bach élete is igazi „zseni-sors”. Kortársai inkább csak a virtuóz orgonistát látják benne, káprázatos kéz- és lábtechnikáját csodálják. De mint zeneszerzőt nem becsülik különösebben, kompozícióiból csak kevés jelenik meg nyomtatásban. De Bach természete, lelki alkata is olyan volt, hogy soha nem kereste a külső sikert, az ünneplést. Ebben is eltér kortársától, Hándeltől, aki ünnepelt, világjáró művész. Bach csöndes alázattal akarta szolgálni Urát az egyházi ének és zene eszközeivel. Tény az is, hogy az úgynevezett polifon stílus, melyhez Bach ragaszkodott, abban az időben már kezdett „unalmas lenni”. Ezt a stílust, melyben minden szólam egyenrangú és önálló életet él, kezdték túl bonyolultnak, nehéznek érezni. Áz egyszerűbb, úgynevezett homofon stílus kezdett tért hódítani, melyben a különböző szólamok csak alárendelt kíséretet adnak a főszólamhoz. így halála után csaknem egy évszázadra szinte teljesen elfelejtik Johann Sebastian nevét és muzsikáját. A nagy felfedezés A fordulat, a nagy felfedezés éve 1829. Ekkor Mendelssohn és Zelter bemutatják Bach egyik legzseniálisabb alkotását, a Máté passiót. A világ kezd felfigyelni újra az elfeledett mesterre. 1850-ben megszületik az első Bach-társaság, amely szívós munkával 46 kötetben folyamatosan kiadja Bach összes művét. A századfordulón, 1900-ban alakul meg az Új Bach Társaság, mely évkönyveket ad ki, és Bach-napokat rendez. Megindul a tudományos Bach-kutatás. Első számú forrás a még 1754- ben megjelent Nekrológ, mely sok fontos adatot tartalmaz a mester életéről. Mind a mai napig a legjelentősebb Bach monográfia Spitta nevéhez fűződik, aki hatalmas, kétkötetes munkát jelentet meg a múlt század végén. Századunk egyik leghíresebb Bach-kutatója Albert Schweitzer, de meg kell említenünk az angol Terry nevét is. Bach-reneszánsz Századunk joggal érdemli a Bach-reneszánsz korának elnevezését. Első pillanatra talán érthetetlennek tűnik, hogy éppen a zajos, feszültségekkel terhes XX. századnak van újra füle a bachi muzsika meghallására. De ha kicsit utánagondolunk, világos okai vannak a barokk muzsika újraéledésének. 300 éve született JOHANN SEBASTIAN BACH (1685. III. 21.-1750. VII. 28.) ▲ A Tamás-templom mai formájában Bach esetében fontos tényező, hogy éppen századunkban fedezték föl újra azokat a régi barokk orgonákat, melyeken eredeti pompájukban szólalhatnak meg a Bach orgonaművek. Silbermann vagy Schnitger neve fogalommá vált az orgonarajongók népes táborában. Az NDK-beli Etema lemezgyár folyamatosan adja ki Bach orgonaműveit korabeli Silbermann- orgonákon megszólaltatva. Korunk jellemzője a nosztalgia-hullám, a régi értékek újrafelfedezése. Újra vonzóak a régi hangszerek, a régi muzsika. De mindez még nem magyarázza eléggé, hogy miért éppen Bach neve emelkedik ki a régi zeneszerző óriások közül. 1950-ben megjelenik a „Bach-jegyzék” (BWV), mely összes művét katalogizálja, összegyűjtik Bach valamennyi ránkmaradt saját kezű írásos emlékét. Ezek négy kötetben jelennek meg „Bach- Dokumente” címmel. A Bach évfordulóra kiadják összes templomi kantátáját (194 mű!) mintegy 100 hanglemezen. Mivel magyarázható ez a megkülönböztetett érdeklődés? Hiánypótló zene Bach muzsikája éppen azt sugározza, ami századunk legégetőbb hiánya. Csendet teremt a külső-belső lárma világában. Harmóniát, rendet áraszt a diszharmónia, a zűrzavar korába. Ünnepi örömöt hoz szürke hétköznapjaink rohanásába. Isten-közeibe állít, akkor is, ha nem akarunk tudni róla... S ha valaki azt mondja, hogy ez csak egy elfogult evangélikus lelkész vallomása, akkor vegyük észre, hogy Bach muzsikája nem csak úgynevezett „egyházi” embereket ragad meg. Számos átirat tanúskodik arról, hogy még a könnyűzenei műfajok művelőit is megérinti a bachi muzsika varázsa. Bach zenéjének sodró ritmusát, lüktetését át lehet ültetni a jazz világába. Ennek gyümölcse számos jazzátirat, mely közül kiemelkedik talán a Swingle együttes jazz-vokálja, akik mértékletes ízléssel szólaltatják meg Bach műveit. Pár éve nagy sláger volt a Procol Harum együttes egy beatszáma, melyben értő fülek felfedezhették Bach egy korálelőjátékát. Itt már erősen megkérdőjelezhető a „szerzői jog” problémája... Az utóbbi évek egyik nagy sikere egy különleges zeneszerzőpár „közös” műve a „Próba”, melyben Presser Gábor Bach-muzsikát rock elemekkel köt össze felhasználva a színpadi technikává balett minden látványos eszközét. Elmondhatjuk tehát, hogy Bach művei, muzsikája, ha különböző megjelenési formákban is, néha-néha búvópatakként eltűnve, de tovább élnek és éltetnek, hiszen ez a zene maga is életet, sőt nem ritkán magát az örök életet hirdeti. Gáncs Péter t
