Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-28 / 17. szám
Evangélikus Élet 19B5. április 28. Akadémiánk új tiszteletbeli doktorai Az Evangélikus Teológiai Akadémia keretében, 1985. április 24-én megalakult az Evangélikus Teológiai Társaság. A délután 4 órakor, a Lőcsei út 32. szám alatti templomban tartott ünnepi ülésen az Akadémia - az Országos Egyházi Elnökség hozzájárulásával - több, a Lutheránus Világszövetségben, az ökumenikus mozgalomban és az egyházaink közötti testvéri kapcsolatok kiépítésében kiemelkedő szolgálatot végzett egyházi vezetőt avatott tiszteletbeli doktorrá. Peter Schellenberg Peter Schellenberg 1935. október 10- én Hamburgban született Dr. Carl Schellenberg művészettörténész és Marie Schröder fiaként. 1947—1955-ig a híres hamburgi Jo- hanneumban tanult, amelyet Johannes Bugenhagen alapított a reformáció korában. 1955-től Hamburgban és Erlan- genben végezte teológiai tanulmányait, 1962-ben lelkésszé avatták, és 1974-ig Hamburg-Winterhude Paul Gerhard gyülekezetének lelkészeként működött. Egyidejűleg tíz éven át mellékállásban a Martin Luther Bund elnöke is volt, és ennek a szórvány-munkát támogató intézménynek a gyülekezeti kapcsolatait igyekezett kiépíteni. Ezt szolgálták publikációi is: „Szórványsegélye- ző-intézmények” című cikke a Theologische Realenzyklopädie-ben 1981-ben; „Evangélikus gyülekezetek a Szovjetunióban 1938—1982-ig” című cikke az oroszországi evangélikus egyház történetéről szóló gyűjteményes műben 1982-ben; „A reánk bízott pénz kényes kezelése” című cikke 1978-ban; „Diaszpóraszolgálat - egyházszolgálat: a német diaszpóra-intézmények másfél évszázada” című cikke a Lutherische Kirche in der Welt” című sorozatban, 1983- ban; valamint több más cikke. 1974 óta a Martin Luther Bund főtitkára Erlangenben, és ebben a minőségben őszinte bizalommal és megértéssel építette á kapcsolatokat egyházunkkal. Pröhle Károly Anza Amen Lema 1932. augusztus 28-án született a tanzániai Moshiban. Ötgyermekes pedagóguscsaládból származik. Alsó és középfokú iskoláit hazájában végezte, egyetemi tanulmányokat az Amerikai Egyesült Államokban folytatott. 1960-ban szerzett magisztrátusi fokozatot történettudományokból a Wisconsini Egyetemen, majd 1973-ban doktorált a Dar es Salaam-i Egyetemen ugyanebből a szakból. 1979-ben neveléstudományi doktorátust szerzett a Genfi Egyetemen. 1961—70-ig tanára, majd igazgatója volt a tanzániai Ilboruban annak a középiskolának, amelyben annak idején maga is tanult. 1970-73 között igazgatója volt a Dar es Salaam-i Egyetem Pedagógiai Intézetének, és innen ment Genfbe, ahol hét évig volt titkára az LVSZ Nevelésügyi Bizottságának. 1980-tól az LVSZ főtitkárhelyettese. Emellett számtalan más testületben fejtett ki tevékenységet. Volt elnöke a Tanzániai Evangélikus Egyház Nevelésügyi Bizottságának, tagja a Nairobi Egyetem Tanácsának, a tanzániai Serengeti Kutatóintézet Tanácsának, elnöke a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Tanzániai Nemzeti Bizottságának, a Tanzániai Keresztyén Tanács Nevelési Bizottságának, az Afrikai Tanáregyesületnek; genfi működése idején is, a mai napig tagja a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek különböző bizottságainak. Számos nemzetközi konferencián vett részt mint az EVT, az LVSZ és a KIÉ delegátusa. Cikkei jelentek meg különböző tudományos, történeti és teológiai folyóiratokban. Tíz, elsősorban keresztyén nevelési problémákkal foglalkozó könyve jelent meg. Az LVSZ vezetőségének olyan aktív tagja, akit a tagegyházak személyesen is ismernek, hűséges, lelkiismeretes munkásságával nagyban hozzájárult a világ- evangélikusság testvéri kapcsolatainak kibővítéséhez és elmélyítéséhez. Sokat tett a mi egyházunk és az LVSZ kapcsolatainak gazdagításáért és nagy része volt a budapesti nagygyűlés sikeres megrendezésében és lebonyolításában. Eddigi munkásságában gazdag életének megbecsülését kívánjuk kifejezésre juttatni a tiszteletbeli doktori cím adományozásával. Muntag Andor Dr. Carl Henning Mau Az Amerikai Egyesült Államokban, Seattle, Washingtonban született 1922. június 22-én. Mint a Lutheránus Világszövetség főtitkára hazánkban és szerte, ahol a világban evangélikusok élnek, ismert, megbecsült és szeretett ember. Felesége: Thilda Anne Hellmann. Házasságukat Isten három gyermekkel áldotta meg. Gyermekei a lelkészi illetve a zenei pályát választották. Mau főtitkár tanulmányait a washingtoni állami egyetemen kezdte. A philadelphiai lutheránus teológián folytatta. Tanulmányokat^ folytatott még az Amerikai Egyesült Államokban és Európában is. 1946-ban lelkésszé avatták. Először mint lelkész végez szolgálatot az Oregon állambeli Portlandban. Innen vezet útja a lutheránusok nagy családjának szolgálatába. 1950-56-ban Hannoverben az LVSZ Világszolgálati és Egyházközi segély osztályának képviselője. A hannoveri tartományi egyház lelkésztovábbképző szemináriumának tagja. Ugyancsak itt egy évig lelkészi szolgálatot végez. 1957-60-ig a Washington állambeli Tacoma lelkésze. Majd négy éven keresztül Madisonban egyetemi lelkész. 1964-72. között az LVSZ főtitkárhelyettese, majd két évig az USA LVSZ nemzeti bizottságának főtitkára. 1974-től a Lutheránus Világszövetség főtitkára. Tagja az LVSZ különböző testületéinek, bizottságainak és osztályainak, a Strasbourgi ökumenikus Intézetnek és dialógusbizottságoknak. LVSZ delegációkat vezetett Rómába, Szovjetunióba, Konstantinápolyba, Kínába, Magyarországra, Romániába, Észak- és Nyugat-Európa több országába. Német és angol nyelven számtalan előadása, tanulmánya jelent meg. Kitüntetései: 1957. Wichem emlékérem. (NSZK) Érdemkereszt. (NSZK) Ugyancsak ott tiszteletbeli doktori címet kapott. 1971. Wagner College, 1972. Susquehanna University, 1973. Capital University, 1975. Luther College, Decorah adományozott tiszteletbeli doktorátust Mau főtitkárnak. 1978-ban Loehe-ér- demérem birtokosa lett és 1980-ban az erlangeni egyetemen szerzett doktori fokozatot. Igen nagy öröm számunkra, hogy most Dr. Mau főtitkárt teológiai akadémiánk tiszteletbeli doktoraként köszönthetjük. Nagy István Dr. Kunchala Rajaratnam Tirupatiban, a dél-indiai Andra Pradesh államban született 1921. augusztus 6-án. Családjában ő már a harmadik keresztyén generációhoz tartozik. Alap- és középfokú oktatásban keresztyén iskolákban részesült. Felsőfokon a tiru- pati Hindu Főiskolán és a Neveléstudományi Egyetemen nyert kiképzést. Ezután a tambarami Madraszi Keresztyén Kollégiumban közgazdaságtudományt hallgatott. Ebből a tudományágból szerzett doktorátust a londoni Közgazdaságtudományi Főiskolán. Mrs. Gloria Rajaratnammal kötött házasságából három leánya született, s már mindhárom egyetemet végzett családanya. Végzettségének megfelelően közgazdaságtudományi munkásságot folytat. Húsz éve tanár különféle főiskolákon és egyetemeken, jelenleg a Madraszi Egyetemen. Feladatokat lát el az ENSZ különféle szervezeteiben (FAO, UNCTAD), s ilyen minőségben mind az őt világrészt bejárta. Széles körű irodalmi munkásságot folytat, könyveket, cikkeket jelentet meg. Mindemellett tevékeny szerepet vállal az egyházi életben is. Már fiatal korában több egyetemi kollégium vezetőségi tagja, elnöke vagy titkára különféle ifjúsági mozgalmaknak. Titkári teendőket lát el helyi és országos egyházi szervezetekben, így az Indiai Egyesült Evangélikus Egyházban is. Egyházi munkássága nemzetközi térre is kiterjedi Több éven át tanácsadója a LVSZ egyházi együttműködési bizottságának, majd a világszolgálati bizottságnak. Budapesten másodízben választották meg a LVSZ végrehajtó bizottsága tagjának. Akadémiánk ezért az egész emberiség testi-lelki javát előmozdító odaadó szolgálatáért és a részéről egyházunk iránt több ízben is megtapasztalt segítő szere- tetéért kívánja őt díszdoktori címmel kitüntetni. Cserháti Sándor Váci Mihály: Május Széles szeleket az ég tereget; kibomlik a fény lobogója Tapsos levelek csapnak tenyeret; fellép a Nap a magas dobogóra. Láng jegenyék friss lelke ég, kifeszítik az égre az út-szált, és sorakozva mennek a dombra, s kivágják az égre a harsona hurrát! Himnuszokat énekelök, mennek a felkelt tájak előtt; madarat csalogat zokogásuk. Viharban vezérek. A szelekbe tévedt bokrok bodorodnak utánuk. Szítja az álnok szél bennük az álmot; üvölteni, fájni, a fényre kiválni!- Gyökerüknél fájnak az árkok. « Gyönyörű göngyölű fátylakban az akácok, az áldott arák, mennek a mennynek elérni a fényre kitárt kapuját. Fésülve a fűzek, az aranyhajú szüzek; rajtuk a rügyek aranykönnye patak; hegedülik a fejfákra kottázott dallamokat. . .. 003 rr.- PaEtrangyakraqtnr.'o rltrJrn niid xaot égtüzü hajjal tettenérve remegnek a nyírfák; térdeik közt feszített ki a szél sikolyos hintát. A büszke ekék tekintete ég, s a gazok gyökerét szaggatva vonulnak. Utánuk örök sorban a zömök ' barázdák egymás vállára borulnak. Esküre ujjak: a fényre kinyúlnak, fogadalmat súgnak, a hű buzaszálak; s a tavasz írt jelszavait egekre terítve a vadludak szállnak. (Megjelent a költő: SZÁZHÚSZAT VERŐ SZÍV c. kötetében: 1971-ben) ELŐ VIZ Jézus kérdései „Ti- mai kinek mondotok emberekhez engem Máté 16,15 Jézus nemcsak akkor, kérdezett, amikor kérdőmondatokat mondott, hanem egész élete, bizonyságtétele, kijelentései kérdés elé állítják az evangélium olvasóját, az igehirdetés hallgatóját! Senki sem mondhatja Jézusra azt, hogy kíváncsi volt. Jézusnak nincs szüksége tesztekre, statisztikai felmérésekre és közvéleménykutatásra. Jézus azért kérdez, mert a megkérdezettnek van szüksége arra, hogy eszmélőd- jön, válaszoljon. Különösen is így van ez a címben elhangzott igével kapcsolatban. Előbb azt kérdezte, hogy kinek mondják az emberek. Most pedig a tanítványok felé fordítja a kérdést: Ti... - Igen, így van ez a mi életünkben is. Először úgy kerülünk kapcsolatba az ÚR ügyével, hogy a mások, a tömeg „válasza” igazgat minket. El kell azonban jutnunk arra, hogy mások általános válaszai helyett mi magunk, a magunk nevében feleljünk. Nehéz lesz a válasz! Ami eddig olyan köny- nyen ment - csak úgy ömlöttek a megfogalmazások -, most feszült csend van. Ti kinek mondotok? - Nem lehet többé a személytelenség, a tömegcikk-válaszok mögé bújni! Személyes választ kell adni. Ez a tanítványok bizonyságtétele azóta is. Ez az egyház szolgálatának lényege: az örök érvényű igazságról, a világméretű megváltásról úgy prédikálni, hogy az ne meggyőződés, ne hitelv, hanem személyes bizonyságtétel legyen! Nemcsak a bizonyságtevő személy, hanem a válasz „tárgya” is személy. Maga Jézus. Ezért nem világnézet a hit! A tanítvány egy személyről kell hogy szóljon és arról a viszonyról, ami ehhez a személyhez köti! - Jézus szemébe kell elmondani a róla alkotott véleményt. Azt ma is kellemetlennek tartjuk, hogy valakiről elmondjuk ugyanazt, amit a háta mögött is mondanánk. Minden bizonyságtételre jellemző, hogy akiről szólunk, az ott van jelen. 0 is hallgatója a róla szóló igehirdetésnek. De menjünk tovább! Nemcsak hallgatója, hanem a Szentlélek által előmozdítója is, oka és célja a bizonyság- tételnek. Nem hagyja a tanítványt kétségek között, hiszen jelen van és a szemébe elmondott véleményt elveti, vagy igazolja. Nemcsak a kérésre vonatkozik az, hogy a „Lélek esedezik értünk...” Rm. 8, 26; hanem segít a róla való beszédben is. Ez annál is fontosabb, mert akiről szólnunk kell, Jézus a Krisztus, nem írható le véges hitvallásokban. * Itt érkeztünk meg a befejező gondolathoz: „mondotok”... Elég mondani? Ez a mondás akkor lesz bizonyságtétellé, ha nemcsak hallatszik, hanem látszik is. Ugyanis nemcsak Jézusnak mondjuk a választ, hanem egyúttal az emberek előtt is. Velük meg nemcsak a beszédünkön keresztül érintkezünk. Sőt elsősorban a magatartásunkat, az életvitelünket figyelik s csak azután gondolkoznak el szavainkon. Ezért több a Jézusnak adott válasz a kimondott hitvallásnál. így a válaszunk gyakran beismerő gyónás kell hogy legyen, mert mi nem tudunk úgy élni és cselekedni, ahogyan O mutatott példát. Fontos és lényeges a válaszadásunk azért is, mert Jézus kérdése ma így is elhangozhatna: „Kinek mondának titeket, kövér teimet, az emberek?” Győri János Sámuel FODOR OTTMÁR KÖSZÖNTÉSE Fodor Ottmár szolnoki lelkész, a Csongrád-Szolnoki Egyházmegye esperese március 7-én töltötte be 60. életévét. Ebből az alkalomból, március 11-én az Állami Egyházügyi Hivatalban köszöntötte Öt Bal László főosztályvezető. Jelen volt Lóránt Vilmos tanácsos, továbbá Káldy Zoltán püspök. A Déli Egyházkerület püspöki hivatalában Káldy Zoltán püspök Luther-emlékéremmel ajándékozta meg a jubilánst. Fodor Ottmár Bőnyrétalapon született 1925. március 7-én, Szabó József akkori dunáninneni püspök avatta lelkésszé 1948 szeptemberében. Több gyülekezetben végzett segédlelkészi szolgálatot. Szolnokon 1962 óta szolgál. 1973-tól a Csongrád-Szolnoki Egyházmegye esperese. Isten áldását kérjük életére és szolgálatára. Júdás, mundérban TÖPRENGÉSEK EGY FILMRŐL REDL EZREDES valóban élt, s valóban a kezébe adott revolverrel lett öngyilkos, de Szabó István filmje „nem hiteles dokumentumok alapján készült”, hanem „fantázia terméke”. A valóságban az Osztrák-Magyar Monarchia el akarta titkolni az ügyet, de véletlenül kitudódott; a filmen ez a véletlen éppen nem véletlen, sőt: gondosan kitervelt akció. A film Redl ezredese csak hűtlenül lehet hű eszményéhez, a Császárhoz, a Birodalomhoz, vakon engedelmeskedik, amikor engedetlenségre kényszerül. Akár az életét adná az Ügyért - adja is, voltaképp önként, mert mást nem tehet. Sors qdta egyszerű sorából Redl csak akkor emelkedhetett föl, ha katonatiszt lett. Otthon és az iskolában egyaránt feltétlen hűségre ösztönözték, áldozatos hálára. Csakhogy az önfeláldozás könnyen válhat önfeladássá, ha méltatlan az eszmény, amelyre valaki az életét tette. Redl - a valóságban és a filmen is - meredeken fölívelő karrierje végén a kémelhárítás vezetője lett, s végül is kém. Miért lett az, alighanem itt tét; el igazán valóság és fantázia. A filmen mintha parancsra tenné. A Birodalom fölbomlóban (az első világháború előtt kevéssel történt az eset, ekkor a filmen is), a Trónörökös, Ferenc Ferdinánd akarja menteni, ami még menthető. Föl kell rázni a hadsereget, az egész Monarchiát, ezért kell veszélyérzetet kelteni, megmutatni, „hogy az ellenség már közöttünk is jelen van, és ezért kérlelhetetlenek vagyunk, bárki vádolható...” - így a Trónörökös. FIGYELJÜNK FÖL arra, amire ekkor még nem neszeit föl Redl: nem valódi „ügyet” kell előteijesz- tenie, hanem produkálnia kell az ügyet. Engedelmesen hozzálát, de a Trónörökös elégedetlen. A tervezett pömek olyan vádlottja legyen, mint maga Redl: feddhetetlen a származása, múltja, karrierje, kapcsolatai tekintetében. Önmaga hasonmását kell megtalálnia - s ez 5 maga. Hűségre törekedve nem először kell árulónak lennie. Gyermekkorában, a katonaiskolában, mert ő a hetes, meg kell neveznie a rendbontókat. Ha hallgat, legjobb barátját hagyja cserben; ha nem hallgat: árulkodik. Megteszi, kénytelenkelletlen. Aztán: „majdnem sír”, s azt mondja: „Júdás! Júdás vagyok. Nem katona.” Csak majdnem sír; talán ha síma, nem válna belőle később is újra meg újra Júdás, igaz, katona sem. Ő pedig bármi áron katona akar lenni, jó hazafi. Csakhogy az ő eszményéhez csak áruló lehet Jiűséges. Későn döbben rá erre, túlságosan későn. „Nyissa végre ki á szemét, ha az ellenség képét kefesi” - utasítja a Trónörökös, s ekkor kezd nyiladozni Redl szeme. „Az egész egy hatalmas árulás” - mondja, és: „Aminek a megvédésére fölesküdtem, az nincs”. Pedig van, de nem védelmet vár tőle, hanem árulást, önmaga elárulását, hogy védve legyen a mundér becsülete. (Érdekes: ha a mundér becsületéről van szó, becstelenséget kell takargatni mindig...) AZ ÉLETÉT megmenthetné, ha a bíróság előtt elismeri a vádat - üzeni bizalmasan a Trónörökös, de Redl elutasítja az ajánlatot: „A hazugság nálunk nemzeti erénnyé vált” - mondja. Engedetlennek vallja magát, engedelmesen? Megszegje esküjét, hogy hű legyen esküjéhez? Nem. Még ha az életét kell is adnia cserébe. Amikor már elkerülhetetlen a végzet, amikor már tudja: elveszett a játszma, amikor talán föladja a harcot, vagy az ellene fordult eszményéhez akar mégis hű maradni, egy templomba menekül. „Megpróbál pontosan középre állni, hogy szembe legyen a Korpusszal. Megpróbál hinni...” De aztán azt suttogja: „Nem megy... Ezt talán előbb kellett volna elkezdeni.” Előbb, igen. De mikor? Talán amikor először került kényszerhelyzetbe. Amikor először kellett valakit elárulnia, még ha a barátját védve is, másvalakit beárulnia. Lett volna más választása? Lett volna. Levetni a mundért. De akkor még azt hitte, katona lesz belőle, hazafi. Önmagát akarta legyőzni, hogy győzzön az, amire életét szenteli. Még akkor nem tudta, hogy ha hű marad - áruló lesz. Veszített. Legyőzték. Az első árulkodást követte a többi. Hazudnia kellett volna, hogy igaza legyen? „Őszintéden” - írta a róla szóló jelentés - feljelentés? - végére egy őszinte pillanatában. Ha most valóban őszinte volt, nem mondott igazat, mert akkor mégsem őszintéden. Ördögi kör ez, ha nem emberélet volna a tétje, mulattató logikai játéknak vélhetné valaki. Aki őszintén őszintédennek vallja magát, az nem őszintéden; ha viszont valóban őszintéden, írhatná azt is, hogy őszinte. Gonosz ember-e végül is ez a filmbeli Redl, ahogyan egyszer a Trónörökös kérdezi tőle, vagy csak a szolgálatát végezte, ahogyan válaszolt a kérdésre? Gonosz volt, amig jól végezte a szolgálatát, vagy éppen az utolsó pillanatban rettent vissza attól, hogy gonosz legyen? Júdás volt, mundérban. Önmaga Júdása. Ezért kell meghalnia. Mert aki árulkodik, az mindig önmagát árulja el. Őszintén élni csak hazugság nélkül lehet, s igaz ügyet nem lehet hazudva szolgálni. Fantázia terméke? Nem. Igazabb a valódinál. S igazságra hiv. Zay László
