Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-28 / 17. szám

\ Evangélikus Elet ft. 50. ÉVFOLYAM ^SZÁM 1985. ÁPRILIS 28. ÁRA: 5,50 Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP----------------------------------------------------------------------------------------------------------N A TARTALOMBÓL Bemutatjuk díszdoktorainkat Bach-sorozat folytatása Ifjúsági konferenciák Gyenesdiáson Kitüntetések V_______________________________________) Am i most a miénk Mint már közöltök, az Országos Presbitériumunk kibővített ünnepi ülésén emlékezett meg hazánk felszabadulásának 40. évfordulójáról. Az ünnepi megemlékezést dr. Káldy Zoltán püspökelnök tartotta. Előadásából egy részt lapunk húsvéti számában már közöltünk. Most egyházunk 4 évtizedének összefoglalását olvashatjuk az előadás következő részletéből, amelyet ezúttal közlünk, (Szerk.) Egy ilyen előadás nem elegendő ahhoz, hogy csak megközelítőleg is felsoroljuk azokat az eredményeket - Isten ajándékait -, amelyeket a negyven esztendő alatt sokak szor­galmas munkája, helytállása, türel­mes fáradozása és imádsága nyo­mán elértünk. Mégsem teljes ez az előadás ezek megemlítése nélkül. Az utolsó negyedszázadban lett va­lóban „országos” egyházzá a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház, a korábbi egyházkerületi tagoltság helyett. Maga az a tény, hogy az egyház egésze megmaradt és egyet­len gyülekezete sem veszett el, a Szentlélek Isten ajándéka. Ez bi­zony nem természetes, hiszen egyfe­lől óriási népvándorlás ment végbe országunkban és egyházunkban, másfelől a német és szlovák lakos­ság egy részének kitelepítése miatt elveszítettük az evangélikusság mintegy 13%-át. Emiatt került sor több kis gyülekezet társítására, me­lyekben folyamatosan biztosítottuk az ige hirdetését, a szentségek ki­szolgáltatását és lelkipásztori gon­dozását. Bár mintegy 300 lelkész ment nyugdíjba vagy hunyt el, he­lyükbe újak léptek és tovább folyt a szolgálat. Különösen nagy gon­dot fordítottunk a szórványlelké­szek szolgálatának biztosítására. Bevezettük a Központi Alapot, hogy ezzel kiegészítsük fizetésüket. Ugyanakkor elsősorban a Lutherá­nus Világszövetség, de a Gusztáv Adolf és Luther Márton Egyesület adományaképpen több mint 100 gépkocsit adtunk szórványlelké­szeinknek, hogy ezzel megkönnyít­sük nehéz szolgálatukat. Felépítettünk négy évtized alatt megközelítőleg 100 új templomot, illetve imatermet vagy lelkészlakást és szinte valamennyi régi templo­mot vagy lelkészlakást renovál­tunk. Ezekre a célokra a gyülekeze­tek óriási összegeket áldoztak. Ugyanakkor a Lutheránus Világ- szövetség, a Gusztáv Adolf Egyesü­let és a Luther Márton Egyesülettől negyven esztendő alatt több mint 100 millió forintot kapott egyhá­zunk új épületek emelésére és a ré­giek renoválására. Minden szeretet- intézményünket felújítottuk, mo­dernizáltuk, bővítettük. Gyenesdiá­son, Pesthidegkúton, PiÜscsabán, Albertirsán újakat építettünk, illet­ve szereztünk. Elindítottuk az egyház Teoló­giai Akadémiáját. Uj Teológiai Akadémiát és Teológus Otthont építettünk. Elindítottuk a három­éves teológiai továbbképző tanfo­lyamot. Megszerveztük a teológiai tanulmányi főigazgató munkáját. Professzoraink csere-, vagy ven­dégprofesszorként szolgálhattak külföldi teológiai fakultásokon és Akadémiánk fogadhatott ven­dégprofesszorokat. Újra lehetővé vált külföldi stipendiánsok foga­dása. Ugyanakkor lehetővé tettük fiatal magyar lelkészek számára a külföldi tanulmányútakat Finnor­szágba, Svájcba, Franciaországba, a Német Szövetségi Köztársaság­ba, a Német Demokratikus Köz­társaságba, Ausztriába és Szlová­kiába. így az utolsó 20 esztendő­ben mintegy 60 fiatal lelkész tanul­hatott külföldön hosszabb-rövi- debb ideig. Ezenkívül 30 lelké­szünk 1 hónapos nyelvtanfolya­mon tanulhatott az NSZK-ban. Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli doktorátusok adományozására is feljogosult. Kiépült és elmélyült a Lelkészi Munkaközösségek szolgálata. A havonta, ill. kéthavonta tartott munkaülések nemcsak a teológiai munkát mélyítették el, de erősítet­ték a lelkészek fratemitását. Nincs tudomásom olyan külföldi egyház­ról, ahol ez a teológiai továbbkép­zés ilyen átgondoltan és rendszere­sen folyna. Ugyancsak az utolsó negyven esztendő csodálatos ajándéka az új fordítású magyar Biblia, amely ökumenikus összefogással készült. Új Agendát adott ki egyházunk és új országos Evangélikus Énekes- könyvet. Elindítottuk az Ó- és Új­szövetség könyveinek magyaráza­tát és Sajtóosztályunk már számos írásmagyarázati művet adott ki. Ez lesz az első magyar nyelvű kom­mentársorozat. Ezenkívül mintegy 80-100 könyvet adtunk ki: hittan­könyveket, konfirmációi Kátét, ima- és áhítatos könyveket, egyház­történeti rendszeres teológiai műve­ket, szépirodalmat, prédikációs kö­teteket. Folyamatosan jelent meg az Evangélikus Élet, a Lelkipász­tor. Elindítottuk a Diakónia c. pe­riodikát is. Zsinatot tartottunk, amely megalkotta egyházunk Tör­vénykönyvét. Rendeztük lelké­szeink nyugdíj-ügyét, melynek kö­vetkeztében más magyar állampol­gárokhoz hasonlóan kapják megél­hetésüket biztosító nyugdíjukat. Évente 20-25 lelkészházaspár szá­mára biztosítunk külföldi üdülést Finnországba, Svájcba, a két Né­metországba, Ausztriába és Dá­niába. Elindítottuk Gyenesdiáson a nyári egyhetes ifjúsági konferen­ciákat, melyeken mintegy 300-an vesznek részt. Újra szerveztük a fóti Téli és nyári kántorképző tanfolya­mokat. Megszerveztük a Gyüleke­zeti Segély egyre jelentősebb szolgá­latát. Felállítottuk az Országos Egyházi Múzeumot. Kiépítettük az Országos Evangélikus Könyvtár és Levéltár sokoldalú szolgálatát. De­mokratizáltuk az egyházi vezető testületek munkáját. Az országos munkakörök vezetői havonta tar­tanak munkaülést, a külügyi mun­kát pedig a külügyi bizottság terve­zi és irányítja. A pénzügyek vitele magas szinten, átgondoltan folyik. A külföldi kapcsolatok építéséről más helyen szóltam már. Időnként jó a megerősítés A magyarországi egyházak vezetőivel találkozott április 10-én Pozsgay Imre a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára a Népfront Belgrád rakparti székházában. A találkozón részt vett Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke. Az évről évre ismétlődő alkalmak lehetőséget adnak az egyházak vezetőinek arra, hogy társadalmunk fejlődéséről elmondják észrevéte­leiket, kritikájukat, tapasztalataikat. Pozsgay Imre előadásában kiemelten szólt a társadalmi közmegegyezés fon­tosságáról. Arról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa megerősítette a demokrácia fejlesztésének programját. Majd szólt az aktuális politikai feladatokról, az új választási törvényről, a helyi közösségek szerepének felértékeléséről. Az egyházak vezetői elmondották, hogy élénk figyelemmel kísérték a kongresszus eseményeit. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, a Katolikus Püspöki Kar elnöke szólt arról, hogy mindent meg kell tenni a család, a gyermek, az anya kultuszáért. Rámutatott számos kedvezőtlen társadalmi jelenségre. Kifogásolta, hogy gyakran hangot kapnak a család ellen ható nézetek. Felszólalásának befejező részében foglalkozott a népesedés csökkenésének jelenségével. Megállapította, olyan atmoszférát kell teremteni, hogy ne csökken­jen a magyarság száma. Bartha Tibor püspök, a Református Egyház Zsinatának elnöke emlékeztetett az elmúlt évtizedek felelősségvállalására. Őszinte örömének adott kifejezést azért az erkölcsi, politikai, kulturális légkörért, amelyben élünk. A társadalom erkölcsi tudatának növekednie kell - állapította meg. Káldy Zoltán, az Evangélikus Egyház püspök-elnöke hangsúlyozta, hogy a kongresszus után megerősödött a vezetés iránti bizalom. Nem árt, ha az ember időnként megerősíttetik. Felszólalásában foglalkozott a 40. évforduló ünnepségei­vel, amelyek növelték a nemzeti érzést. Szólt a társadalmunkban egyre jobban megvalósuló toleranciáról, bár mint mondotta ez az ország bizonyos területein nem érvényesül úgy, ahogy kellene. Etikai kérdésekben lazulást lát, ezekben egyességre kell jutni. E tekintetben szólt a család, az ifjúság, az elhagyott gyerekek helyzetéről. Salgó László főrabbi a veszélyeztetett gyermekek számának növekedéséről szólt. Szakács József a Szabadegyházak Tanácsának elnöke, az élet- és családvéde­lem felelősségéről szólt. Biró Imre kanonok az új választási törvényt méltatta. Ferenc József unitárius püspök kiemelte, hogy a hivök széles tábora helyesli a nemzetiségekkel való törődést, hogy hazánk jó pélfiával igyekszik elöljárni. Nagy Gyula az Északi Egyházkerület püspöke a társadalmunk minden rétegére kiterjedő dialógus kiterjesztésének fontosságáról, erősítéséről szólt. Aranyos Zoltán az Egyházközi Békebizottság főtitkára a nemzetközi egyházi kapcsolatok tevékenységéről szólt. Miklós Imre azon örömének adott kifejezést, hogy a lényegre törő bevezető előadás után milyen nyílt eszmecserére kerülhetett sor. Ebben az eszmecserében türelmesen figyelve egymásra hangzottak el a bírálatok is. Pozsgay Imre végül megállapította, hogy az egyházak vezetői az ország jobbításának felelősségével szóltak. Javaslataikkal, észrevételeikkel, kritikájuk­kal támogatják azt az igyekezetét, hogy hazánk megtalálja a problémákból kivezető utat.-s s Mi a dolgunk? „Nem az a dolgunk, hogy ma­gunkról vagy szolgálatunkról szól­junk, hanem hogy azt a Jézust hir­dessük, akiben hiszünk és akinek szolgálunk egy életen keresztül.” így kezdte dr. Koren Emil esperes húsvéti prédikációját a Bécsikapu téri templomban, amikor 70 éves születésnapján, nyugdíjba vonulá­sa alkalmából búcsúzott gyüleke­zetétől. Majd arról a húsvéti, transzcendens hitről szólt, amely János apostol szívét betöltötte és amely ma is megláttatja velünk az „elrejtőzött Isten” szeretetét Jézus Krisztusban, aki feltámadott. Ezért nem hiábavaló prédikálá- sunk és hitünk. Az istentisztelet keretében tar­tott ünnepi közgyűlésen dr. Nagy Gyula püspök köszöntésében mél­tatta Koren Emil közel fél évszáza­dos önfeláldozó, hűséges munká­ját, ami túlterjedt a gyülekezetek, sőt szeretett hazánk határán is, hi­szen az egyházvezetésben és a finn kapcsolatok elmélyítésében is ha­talmas szolgálatot végzett. Hálá­san emlékezett meg szépírói tevé­kenységéről is. Könyveinek, cik­keinek sokaságában Istentől ka­pott képességével gyönyörűen írt az egyház életéről, a finn népről, a papi szolgálat örömeiről és tértiéi­ről. Széles körű és sokrétű munká­jában hűséges társa és segítője volt felesége, aki egy életen keresztül oly áldozatosan és meleg szeretet­tel végezte a papnék alázatos, ne­héz szolgálatát. Majd húsvéti ál­dáskívánással adta át az északi egyházkerület ajándékát nyugdíj­ba vonult lelkésztársának és he­lyettesének, azzal a reménységgel, hogy szolgálata a pihenés éveiben is gyümölcsöző lesz egész egyhá­zunk számára. Dr. Tolnay Knefély Tibor fel­ügyelő meleg szavak kíséretében adta át a gyülekezet ajándékaként azt a fényképalbumot, amely Ko­ren Emil 14 évi budavári szolgála­tának emlékeit őrzi. A gyülekezet háláját és köszönetét fejezte ki tisz­ta igehirdetéséért, szeretetet sugár­zó egyéniségéért, amellyel a hívek bizalmát és szeretetét megnyerte. A születésnapi jókívánságok mel­lett reményét fejezte ki, hogy a nyugdíjas évei idején továbbra is segítségére lesz a budavári gyüle­kezetnek. Fotó: Koós Koren Emil válaszszavaiban utalt arra, hogy betegsége, ami miatt nyugdíjazását kérte, éppen 20 évvel ezelőtt kezdődött. Azóta napról napra Isten kegyelméből él. Visszavonulásának másik oka vi­szont az, hogy még nagyon sok dolga van, amit a gyülekezeti szol­gálat napi feladatai mellett nem tudna elvégezni. - Majd hálásan köszönte meg a budavári hívek­nek, az egyházvezetőségnek, a finn és erdélyi testvéreknek azt a kitá­gult szeretetet, amellyel körülvet­ték 48 éven keresztül. Az ünnepi istentisztelet után, terített asztal mellett, testvéri együttléten folytatódott a kö­szöntések sora. Madocsai Miklós lelkésztársa szavai után Kom­játhy Aladár református esperes, Kari Károly egyházmegyei fel­ügyelő mondta el köszöntését. Végül a gyülekezet munkacso­portjai nevében hangzott el sok jókívánság. M. O. KOREN EMIL esperesnek az állam és az evangélikus egyház közötti jó viszony munkálásában kifejtett eredményes tevékenysége elismeréséül, 70. születésnapja és nyugalomba vonulása alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munkaérdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke április 9-én adta át. Az ünnepségen jelen voltak dr. Káldy Zoltán, a magyarországi evangélikus egyház püspök-elnöke, dr. Nagy Gyula, az északi egyházkerület püspöke, valamint az Állami Egyházügyi Hivatal vezető munkatársai. r TEMPLOMFELÚJÍTÁSI HÁLAADÓ ÜNNEP TÉTEN MEGHÍVÓ „Sorsdöntő találkozás” A 250 éves nemeskéri evangélikus műemlék templomban 1985. május 12-én, vasárnap Nemeskéri Napot tartunk. PROGRAM: Délelőtt 11 órakor: Ünnepi istentisztelet Igét hirdet és Úrvacsorát oszt: DR. NAGY GYULA püspök. Délután 3 órakor: Templomi ünnepély 1. Gyülekezeti ének: Erős vár a mi Istenünk (254. é. 1-2. v.) 2. Megnyitó: BÁRÁNY GYULA esperes. 3. Köszöntés a burgenlandi osztrák evangélikusok részéről. 4. „Az egyházzene óriásai". Megemlékezés Bach, Schütz és Händel jubileumáról. Ünnepi előadást tart: id. FASANG ÁRPÁD karnagy. 5. A LUTHERÁNIA ÉNEKKAR KAMARAKÓRUSA (Budapest) az előadás keretében Bach, Schütz és Händel müveiből szemelvényeket énekel. Szólót énekelnek: GEDE ÉVA, MIKLÓSSY ANNA és MEZEY RÓBERT. Vezényel: DR. WELTLER JENŐ karigazgató. 6. Zárószót mond és imádkozik: DR. NAGY GYULA püspök. 7. Himnusz. Május 6-ig történő jelentkezésre ebéd-előjegyzést elfogad: Evangélikus Lelkészi Hivatal. 9737 BÜK, Jókai u. 4. Tel. 167. ERRE A HAGYOMÁNYOSSÁ VÁLT EVANGÉLIKUS EGYHÁZI ÜNNEPRE MINDEN ÉRDEKLŐDŐT SZERETETTEL HÍVUNK ÉS VÁRUNK! V ______________________________________) Eb ben a két szóban foglalta ösz- sze dr. Nagy Gyula püspök a virág- vasárnapi ige (Jn 18,33—38) mon­danivalóját a téti templomban. A templom felújítását ünneplő gyülekezet az elé a kérdés elé ke­rült, hogy Pilátusként önző érdek­ből keresi-e az igazságot, vagy Jé­zus mellett dönt, aki elhatárolta magát az önzéstől, bűntől, de a bűnös világot annyira szerette, hogy Isten igazságát hozta számá­ra: szabadítást a bűn és halál fog­ságából. Pilátus úgy vélte, hogy az ő kezében van Jézus sorsa, pedig éppen neki volt sorsdöntő a Jézus­sal való találkozás. - Azóta is, a téti templomban is, újra és újra a virágvasárnapi kérdés hangzik, vá­laszt várva: „Áldott, aki jön...”, vagy „Feszítsd meg őt”. A válasz attól függ, hogy felismeri-e a gyü­lekezet Jézus Krisztusban az igaz­ságot. A téti gyülekezet az 1630-as évektől kezdve igyekezett a Krisz­tus igazságát elfogadni. Az első templomát a törökök rombolták (folytatás a 4. oldalon) A hálaadó istentisztelet után a templom bejáratánál. Középen dr. Nagy Gyula püspök, balról Bárány Gyula győri esperes, jobbról Kardos József téti lelkész, valamint az ünnepi gyülekezet tagjai m B |g IP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents