Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-07 / 14. szám
Evangélikus Élet 1985. Április 7. LUTHER és az evangélikusság Kelet-Eun) pában Egy könyv tükrében CŰ GÖRGEY ARTÚR a szabadságharcban Nagyon érdekes és fontos könyv jelent meg 1983-ban az NDK-ban, az Evangelische Verlagsanstalt gondozásáb >an. Bassarak és Wirth adták ki, illetve szerkesztették. Minden evangélik us ember szívét megdobbantja a 364 oldal szöveget és néhány oldal képai nyagot tartalmazó könyv. Ami benne van, az a fél világot átöleli, legalábbis a mi számunkra. Ahogy a címe is mutatja, a Kelet- európában élő evangélikus egyházakkal foglalkozik. Általában mindegyikről van benne egy, az illető egyház történelmébe és a jelenébe bepillantást nyújtó dolgozat, és esetenként még valami csemege az érintett egyház teológiai munkájából. Végre egy könyv, amely nem kívülről mutatja be az egyházak életét, hanem bemutatkozások formájában. Az előszóban idézik Niemöllert, aki Vető Lajos könyvéhez írt előszavában mondja: „Jó lenne, ha e könyv elolvasása odahatna, hogy a Magyarországon élő evangélikus keresztyéneket testvérekként ismernénk meg, és rálépnénk arra a hidr a, amelynek verését a szerző e könyvvel elkezdte. „Ebből az idézetből mindjárt kitűnik, hogy mi vezérelte a kiadókat e könyv megjelentetésekor. Közelebb hozni egymáshoz ezeket a kis egyházakat. öt kelet-európai ország Az a történeti valóság, amiben ezek az egyházak élnék, legalább olyan nagy összeköt ő kapocs, mint áz a történelmi múl t, amely sokuk számára közös vol t. Szerepelnek itt egyházak, melye knek történelme évszázadokon éit közös volt. Gondolok itt a mag yar, a szlovák és az erdélyi magyar evangélikus egyházra. Vannak, evmelyek távolabb vannak tőlünk, de a múltban és a jelenben is sok a közős vonás, ilyenek a Szovjetunióban élő észt, litván és lett egyháza k. Az első és a másod ik világhábo- n út követő határrent Jezések egyese, két elszakítottak eg >ymástól, mások 'at meg összehoz tak. Jellemző min degyik egyházra., hogy nem csak egyházilag diasz pora, de nyelvileg is szinte mindegyikben kell több l tyelven is szol Igálni. Ezalól talán eg tyedül az érdé :lyi szászok a kivétel. . Ez viszont é rthető eddigi merev zái "kózottságui kból. A köny\ 'ben a következő egyházak szerepe lnek. A Cs sehszlovákiá- ban élő Szik ^ziai Evangélikus Egyház: és a Szlovák Evangéükus Egyház:. A Lengyel Evangélikus Egyház . Az Erdélyi Szász Evangélikus Egy ház és az Erdélyi Magyar Evangélikus Egyház. A Magyar- orsziági Evangélikus Egyház. A Sz ovjetunióban élő Észt, Litván és Lett Evangélikus Egyház. Mindegyik egyházat jellemzi az erőfeszítés, aimit a második világháború sok vesztesége utáni talpraállás tett szükségessé. De közösek abban ai reménységben is, amiben építik jelenüket és jövendőjüket. Egyházunk hangja A mi egyházunk három dolgozatban mutatkozik be a könyviap- jain. Faibiny Tibor Luther Mártonnak az egyházunk birtokában levő, félitve őrzött végrendeletéről számol be nagyon érdekesen. Nagy István a lelkészek továbbképzésén 51 számol be részletesen és alaposan. ír az LMK-k munkájáról, a teol ógiai szakcsoportokról, a lelkészkoi nferenciákról, de szól arról a nag;y munkáról is, amit egyházunk végzett és végez teológiai tisztánlát. ásunk érdekében és amivel hozzáj árult az LVSZ témáinak a kidolgozásához, és amivel támogatja az E:,VT és más nemzetközi szervezetek munkáját. Ottlyk Ernő egyházunk történetébe és mai életébe ad nagyon jó bepillantást. Mindhárom szerző ablakot tár, hogy aki ak ar bepillanthasson egyházunk élet ébe. Mindössze 35 oldal foglalkozik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal, de ez sokmindent elmond az érdeklődőnek. Jó így egy üttlátni ezen egyházakról szóló bemutatkozásokat. Sok történeti tragédia, szórványsorsok gondja, nagy erőfeszítések a megmaradásért, ele nagy hit és reménység csendül k:i a sorok közül. Áz LVSZ Budapesti Nagygyűlése adott sokaknak kedves találkozásokat éppen eizekből az egyházakból jött küldöttekkel. Jó dolog, többet megtud ni róluk. Minden kedves testvéremnek ajánlom a könyv elolvasását. Címe: Luther und Luthertum in Osteuropa. Lackner Aladár Görgey Artúr tábornok nemcsak „az 1848/49 évi magyar szabadságharc egyik főszereplője”, hanem annak legkiválóbb hadvezére és valószínűleg minden idők egyik legnagyobb magyar hadvezetője volt. Persze nemcsak ezért került személye és szereplése a szabadságharcban, szenvedélyes viták középpontjába s dagadt a róla szóló, hadvezéri működését méltató és kutató irodalom immár könyvtárnyira. Pusztaszeri László Görgey Artúr a szabadságharcban című, a Nemzet és emlékezet sorozatban, 1984-ben megjelent 775. oldalas könyvében 12 oldalon sorolja fel a tárgyra vonatkozó forrásokat és irodalmat s 67 oldalát tesznek ki jegyzetei. Hanem azért is, mert a szabadságharc tragikus befejezését jelentő világosi fegyverletétel, 1849. augusztus 13-án, Paskievics orosz cári tábornagy előtt, Görgey nevéhez fűződik, lévén ő ekkor a magyar haderők teljhatalmú - a kormány által ilyen joggal felruházott - főparancsnoka. S már Kossuth ún: viddini levelében - 1849. szeptember 12 - felbukkan az „árulás” vádja Görgeyvel szemben. A vád hamar elterjedt s szárnyakat kapott, nem utolsósorban azért, mert Görgey nem osztozott az aradi 13 vértanú tábornok sorsában, hanem csupán klagenfurti száműzetésre Ítéltetett. Hogy ez az orosz cár kifejezett kívánságára történt, amely előtt Ferenc József és Hay- nau is kénytelen volt meghajolni, azt figyelmen kívül hagyták. így vált s nőtt Görgey szereplése a szabadságharcban egy évszázadon át „Görgey-kérdéssé”, sőt a „Görgey-jelenséggé”. Pusztaszeri László kiváló hadtörténeti művében nem Görgey életrajzot kíván nyújtani, hanem Görgeynek a szabadságharcban való katonai tevékenységére szorítkozik, attól kezdve, hogy az egykori testőrtiszt, majd a vegyészet tudományának európai hírű művelője - a laurílsav felfedezője, akinek legfőbb óhaja a vegyészeti egyetemi tanszék elnyerése volt - 1848 májusában a honvédseregben szolgálattételre jelentkezett, nem hadvezéri babérok elnyeréséért, hanem honfiúi érzése indíttatására. S ezért nem tárgyalja a könyv azt a 67 évet sem, amit Görgey 1849 után még megélt. Például azt, hogy a kiegyezés (1867) után hazatérve, „egyideig a láncúdnál volt alkal- mazva”(!) (Pallas Lexikon, VIII. kötet, 159. o.), majd visegrádi teljes visszavonultságában, házának ablakait nemegyszer éretlen su- hancok beverték s csak ritkán keresték fel tisztelgő látogatók, pl. 1915rben az akkori német hadsereg!!) küldöttsége. Pusztaszeri László könyve, mindazoknak, akiket a magyar szabadságharc ügye érdekel s szerintem minden magyar embert kell, hogy érdekeljen, letehetetle- nül izgalmas és megragadó olvasmány. Hiszen Görgey katonai pályafutását kísérve és bemutatva, szinte szemtanúivá, részeseivé tesz bennünket legnagyobb és kihatásaiban, elbukása ellenére is, beláthatatlan jelentőségű nemzeti önvédelmi harcunknak, eseményeinek és színtereinek. Annak a küzdelemnek, amelyre akkor felfigyelt egész Európa - Lenau és Heine lelkes költeményeket írtak róla, méltatta Marx és Engels, Jerome angol író nevébe felvette a „Klapka” nevet (Jerome Klapka Jerome) - s amelynek lángja felizzítóttá s e harc részeseivé és vértanúivá tette számos nyelvünket nem is beszélő Felújult a rég tatarozásra váró Püspökmolnári gyülekezeti torony. Az 1924-ben épült tornyot, 60 éves évfordulójára a gyülekezet közös munkával felújította. Az évfordulós ünnepet Fehér Károly esperes szolgálatával az elmúlt esztendő őszén tartotta a gyülekezet. idegen szivét (pl. Aulich, Pölten- berg, Leiningen-Westerburg, aradi vértanúk, Guyon, stb.), amint ezt Nemeskürty István „Kik érted haltak szent világszabadság” c. művében olyan szépen és hitelesen megírta. . Ugyanakkor a könyv, bár „a politikai összefüggéseket csak any- nyiban érinti, amennyiben a vizsgált események megértéséhez elengedhetetlen” (8. o.), mégis betekintést enged azokba a politikai ellentétekbe, viszályokba, amelyek nem kis mértékben okozták a szabadságharc végzetes kimenetelét. S ez a betekintés bizonnyal félelmetes és kiábrándító. Mennyi ellentét és ellenszenv feszült Görgey és Dembinszky, Görgey és Perczel Mór, Klapka és Nagy Sándor - hogy csak néhányat említsünk - között. S persze a fő, a nagy s egyre mélyülő ellentét a két legnagyobb forradalmi férfiú: Kossuth és Görgey között! Mennyi volt ezekben az elvi, politikai szemléleti meggyőződés, különbözősége s mennyi a személyi vetélkedés, megbántott önérzet, hiúság, hatalomvágy? - ki tudná ma már tárgyilagosan felmérni. A szabadságharc vezető szereplői sem voltak félistenek - mint belőlük utóbb a romantikus legendaköltés formálta - hanem emberek, gyarlók, mint mindany- nyian. 1849. június 2-án Görgey egy személyesen vezetett rohamban súlyos, életveszélyes fejsebet kap. Szinte ezzel egyidejűleg Kossuth felmenti fővezéri megbízatásától s hadügyminiszterré kinevezve, helyébe Mészáros Lázárt nevezi ki. Ekkor írja Ludvigh kormánybiztos Kossuthnak levelében: „És éppen, amikor Görgey vérében fet- reng, mikor az egész sereg... érte lelkesül, mikor a katona e névben bízni tanult, mivel alkalma volt látni, mit tud s mer vezérje, akkor a szerencsétlen Mészárossal lépsz fel. Édes barátom ne bizalmatlan- kodj... megmondtam, Görgey önfejű, Görgey különc, Görgey nagyravágyó..., de ’ Görgey nem áruló...” (516. o.). Egyik tisztje — törzskari futár - így emlékezik róla: „Görgey mindenütt ott volt, ahol a csata hevében buzdításra volt szükség”. Valóban, katonái rajongásig szerették, csak a főtisztek féltékenykedésével gyűlt meg a baja. S persze mindenen végighúzódik a Görgey-Kossuth ellentét. Ez azonban csak a főága volt annak a számtalan, sokszor kicsinyes és oktalan torzsalkodásnak, ami a szabadságharc vezetőinek - katonáknak és politikusoknak egyaránt - viszonyát annyira megmérgezte. Azon kell csodálkoznunk, hogy mindezek, pl. a sokszor egymással ellenkezően kiadott parancsok ellenére, a hiányosan felszerelt és alig kiképzett, sokszor éhező és rongyoskodó, lőszerhiánnyal is küzködő honvédsereg végül is annyi fényes győzelmet aratott két nagyhataíom, az osztrák és az orosz, seregei felett. Ahogy a költő vallja: „Annyi balszerencse közt s oly sok viszály után...” S még egy kiábrándító s eleddig alig tudatosított valóságról tudósít a könyv, A honvédsereg harcát a sokszoros túlerővel „anélkül vívta, hogy a dunántúli kerület földnépében a sokat emlegetett rokon- szenwel találkozott volna”, írja keserűen Görgey 1849. január 5. kelt híres váci kiáltványában. A hazai tömegek közönyének, sőt ellenséges érzületének evvel a megdöbbentő jelenségével többször is találkozunk. A jelenség magyarázatának elemzése messze vezetne s nem ide tartozik. Tény, hogy igazi népfölkelésről szó sem lehetett s ahol ilyen alakulatok mégis voltak, azokat maga Görgey oszlatta fel, mert inkább akadályozták, mintsem segítették a rendes sereg hadmozdulatait. „A forradalom széles népi háttere, erőtartaléka a liberális középnemesi réteg megtorpanása következtében leszűkült”, állapítja meg a könyv szerzője. S végül a sokat vitatott kérdés: miért tette le Görgey Világosnál a fegyvert? Erre ő maga válaszol: mert értelmetlennek látta a további Vérontást, amikor Dembinszky és Bem temesvári veresége után „megsemmisült az utolsó valószínűség is, hogy az osztrákok ellen tervezett támadó hadműveletünk sikerhez vezessen. Ezentúl a szövetséges hatalmak hadseregei elleni cselekvő ellenállásunk legföl- lébb még személyes érdekeket szolgálhatott - nemzetieket nem többé”: A Görgey-kérdés azóta a történettudomány kutatásainak fényében immár eldőlt — pozitíve. Erre már Pethő Sándor rámutatott 1930-ban megjelent, „Görgey Artúr” című művében, s mások is. Hogy csak a legújabbkori irodalmi feldolgozásokra is utaljunk: Németh László „Az áruló” című drámájára és Féja Géza izgalmas könyvére, „Visegrádi esték” (1974). A nagy hadvezér - nagy hazafi is vplt. Hibákkal persze, gyarlóságokkal, mint minden kortársa, mint minden ember. Példája, alakja történelmünk legfényesebb korszakából a valóság hűségével lép elénk. Segíthet nemzeti saját magunk - identitásunk - jobb megértéséhez és mélyebb átéléséhez. S erre mindannyiunknak, nem utolsósorban ifjúságunknak, igen nagy szüksége van. Ezért vagyunk hálásak Pusztaszeri Lászlónak értékes és gazdag művéért. Groó Gyula ÁPRILISI KRÓNIKA 1 BBS»» Isii 1 1 wmm 1 IlllH 75 ” éve 1910. április 2-án halt meg F. BO- DELSCHWING bie Tefeldi evangélikus lelkész. A németorsz. ági di; ikónia jeles alakja volta 19.százac iban. .1867-ben az epüeptikusok számár a n; agyszabású gyógyintézetet alapitoti ‘ Bet hel néven. 1882-ben pedig nagy mur> 'kast elepet létesített munkanélküliek fog ialkoztatására Wilhelmsdorfban. Ezzel en edit lényeket is ért el. Máshol is követték pé. Idáját hasonló jellegű telepek alapín isá val. 325 éve lönböző épitési irodákban tevékenykedett. 1893-ban Gier.gl Károllyal társult, s együtt tervezték a történeti stílusokra és a szecesszióra támaszkodó alkotásokat: Klotild-paloták Budapesten a Március 15. téren, a Zeneművészeti Főiskola, Kolozsvárott a klinikák és az egyetemi könyvtár. A Pénzjegynyomdát és a debreceni egyetem épületeit a Nagyerdőn önállóan tervezte, s ezekért 1924-ben Greguss-díjat kapott, az angol Királyi Építésztársaság pedig tagjává avatta. Budapesten hunyt el 1930. szeptember 16-án. trencséni csata után (1708. aug.) egyre nehezebb helyzetbe került a szabadság- harc. 1711. február 22-én orosz segítség megnyeréséért elhagyta az országot. A távollétében megkötött szatmári béke miatt előbb Lengyelországban, majd Franciaországban élt, majd 1717- ben a Porta meghívására Törökországba ment - abban a reményben, hogy új lehetőség nyílik a szabadságharc folytatására. A pozsareváci béke (1718) után Rodostót jelölte ki tartózkodási helyéül a török kormány. Itt élt haláláig a bujdosókból álló kicsiny kíséretével együtt. 125 éve 1860. április 8-án halt meg Döblingben SZÉCENYI ISTVÁN, a 19. sz. első felében megindult liberális reformmozgalom kezdeményezője és legjelentősebb személyisége. Fiatalon ébredt fel benne az érdeklődés Magyarország gazdasági és kulturális élete iránt. Nyugat-európai útjain gazdag tapasztalatot szerzett, s ezek ösztönözték, hogy itthon is változzék a helyzet. 1822-ben Pesten rendeztek lóversenyt angliai mintára. Majd 1825-ben szép felajánlásával megvetette a Magyar Tudományos Akadémia alapjait. Sorra jelentek meg könyvei: Lovakrul (1828), Hitel (1830), Világ (1831), Stádium (1831). Részt vett a dunai gőzhajózás, a pesti Hengermalom és a Kereskedelmi Bank alapításában, létrehozta az óbudai hajógyárat és téli kikötőt (1836), irányította az Al-Duna szabályozását, a Lánchíd felépítését, szorgalmazta a Tisza szabályozását, segítette a balatoni gőzhajózás megvalósítását (1846). De politikai programjában egyre inkább megtorpant. Örömmel fogadta az 1848. febr.-márc.-i vértelen forradalom győzelmét. A Batthyány-kormányban a közlekedés és közmunkák minisztere volt. Felzaklatott idegrendszere nem bírta a sok feszültséget, háziorvosa kíséretében Döblingben ideggyógyintézetben élt elborult elmével. Itt végzett magával önkezével 1860. április 7-ről 8-ra virradó éjszaka. 400 éve 1585. április 9-én halt meg Szelindeken SIEGLER MIHÁLY evangélikus lelkész. Nagyszebenben tanúit. 1555. március 5-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be. Hazaérkezve 1557-ben rektor lett Brassóban, 1559-ben Nagyszebenben, 1562-ben jegyző volt ugyanitt. 1573-ban lelkész lett Nagy- csürben, majd Szelindeken. 250 éve 1735. április 11-én született Ispánlakán BÁRÓCZI SÁNDOR író, műfordító, Bessenyei György bécsi írói körének tagja. A nagyenyedi kollégium elvégzése után az erdélyi kancellária szolgálatába állt. 1760-ban Mária Terézia magyar nemesi testőrségének tagja lett, 1802-ben ezredes, de 1806-ban nyugalomba vonult. Élete utolsó évtizedeit önmagával is, családjával is meghason- lottan élte. Az alkímiában talált vigaszt. Kevés eredeti műve maradt meg. Németből és franciából fordított. Ezek a nemesi felvilágosodás teijedését szolgáló fordítások voltak. Szabatos, választékos stílusa az ízlés polgáriasodá- sát szolgálta. Bécsben halt meg 1809. december 24-én. lOO éve 1885. április 14-én halt meg Budapesten GYORY VILMOS evangélikus lelkész. Győrben született 1838. január 7-én. Iskoláit is itt kezdte, majd Pesten folytatta. 1854-ben jogi pályára lépett. 1856-ban a pesti protestáns teológiai akadémia hallgatója lett. 1860-ban Berlinben tanult, majd 1861-ben pesti segédlelkész, 1862-ben pedig orosházi, 1876-ban budapesti lelkész lett. Műfordításai, eredeti munkái mind a próza, mind a vers terén tehetségéről tanúskodnak. Énekeit az énekeskönyvünkből gyakran énekeljük. 250 éve született és 200 éve halt meg SEIVERT JÁNOS evangélikus lelkész. Nagyszebenben született, 1735. április 17-én. Iskoláit szülővárosában végezte, majd Helmstedtben gyarapította ismereteit. 1757-ben hazaérkezett, tanár, majd subrector, 1765-ben pedig prédikátor lett Nagyszebenben. 1771-ben Szenterzsébetre választották meg lelkésznek. Főleg a történelem és annak segédtudományai terén dolgozott. Szenterzsébeten halt meg 1785. április 24-én. 325 éve 1660. április 18-án halt meg Sárospatakon LÓRÁNTFY ZSUZSANNA, I. Rákóczi György felesége. 1600 körül született. Különösen a sárospataki kollégium felvirágoztatása volt nagy érdeme. Jelentős támogatást adott a külföldre induló fiataloknak. 1651-ben nyomdát is alapított. Vallása védelmére maga is írt munkákat, amire kora katolikus hitvitázói a maguk módján válaszoltak. Férje halála után végleg Sárospatakra költözött. Comenius is az ő hívására ment Sárospatakra 1650- ben. 425 éve 1560. április 19-én hunyt el ME- LANCHTHON FÜLÖP, Luther legközvetlenebb munkatársa. 1497. február 16-án született Bretten városában. Schwarzerd fegyverkovács fia volt. A görög hangzású nevet később vette fel. 12 éves korában már a heidelbergi egyetem hallgatója volt, majd Tübin- genben tanult. 1518-ban a wittenbergi egyetem tanára lett. Hamar Luther befolyása alá került, s bibliai könyvek magyarázójává vált. Luthert helyettesítette az egyetemen. Mindig Luther mellett állt: a lipcsei vitában, a zwickaui prófétákkal és rajongókkal szemben. Résztvett a bibliafordításban és kiváló könyveket írt a reformáció támogatására. Résztvett a gyakorlati munkában is. 1527-ben utasítást irt az egyházkormányzásra. Tankönyveit még a 18. században is használták kisebb javításokkal. Az 1530-as években a reformáció második alakjának tekintették. Az Ágostai Hitvallás és az Apológia dicsérik tehetségét. Luther halála után azonban nem bizonyult alkalmasnak ez a csendes tudós á reformáció művének folytatására. Wittenbergben halt meg. Luther mellé temették a vártemplomban. Detre János 1660. április 6-án született Nt nugeising- ben JOHANN KUHNAU, n «met zeneszerző, a több tételes zongori iszonáta megteremtője. 1701-ben - kör vétlenül J. S. Bach utódaként - lett a lipcsei Tamás templom karnagya. Jelei itősek bibliai szonátái, melyeket bilié ntyűs hangszerre írt: Dávid és Góliát h. arca, Dávid szemével gyógyítja Sault, Já kób házassága, Ezékiás halálos betegség « és gyógyulása, Gedeon, Izrael megmen tője, Jákob halála és temetése. Lipcséb en hunyt el 1722. június 5-én. 225 éve 1760. április 7-én született Ácsán PRÓ- NAY SÁNDOR, az evangélikus egyház egyetemes felügyelője (1819-1839). Bölcseleti és jogi tanulmányokat folytatott Pozsonyban és Pesten. Tudását német egyetemeken is gyarapította. Kutatta a magyarok eredetét. A főrendi ház tagja is volt. Pesten hunyt el 1839. február 5-én. 125 éve 1860. április 7-én született Kecskeméten KORB FLÓRIS NÁNDOR építész. Oklevelét Berlinben szerezte. Kü250 éve 1735. április 8-án hunyt el Rodostóban II. RÁKÓCZI FERENC, erdélyi fejedelem, a Habsburgok elleni kuruc szabadságharc vezére. Borsiban született 1676. rnáricus 27-én. Édesanyja Zrínyi Ilona volt, aki mellett élte át 1685-88- ban M unkács vár ostromát. 12 éves korában elszakította anyjától a bécsi udvar, Csehországban a jezsuitáknál neveltéit. Gyámja Kollonich Lipót volt. 1692-ben kivonta magát nagykorúvá vá lásával a gyámkodás alól, Bécsben élt, megházasodott, majd Magyar- országa n telepedett le, ahol 1694-ben Sáros megye örökös főispánja lett. Itt döbbeni: rá a jobbágyság, nyomorára. Bár 169'7-ben a hegyaljai felkeléskor még kitt ért a vezéri felkér és elől, de a felkelés kegyetlen megtorlása és Bercsényi M iklós rábeszélésére cselekvésre . szánja ír lagát. Élére áll a szabadság- 1 íarcnak. Külföldről is rém élt támoga- t; ist, de eredmény nem volt. 1703-ban éi kezett Haza, 1704-ben erd'élyi fejede- lei n lett, l1705-ben vezérlő fejedelemmé választotta a szécsényi országgyűlés. 17C )7-ben az ónodi országgyűlés detro- nizeílta a Habsburg-házat. A vesztett
