Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-07 / 14. szám
Evangélikus Élet i9bs. Április 7, (Folytatás az 1. oldalról) ház térítse meg az ateistákat.” Tuda- tában vagyunk annak; hogy „Isten azt akarja, hogy minden ember üd- vözüljön és az igazság ismeretére eljusson” és ezért az egyháznak az evangélium hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása révén végeznie kell a misszió szolgálatát. Ezt a szocialista társadalomban is szent feladatunknak tartjuk. Mégis úgy látjuk, hogy akkor végezzük itt el missziónkat, ha nem térünk ki azok elől a kihívások elől, amelyek egy szocialista társadalomban válaszadásra szólítják az egyházat. Milyen kihívások? Az egyház önmagáért van-e, vagy a világért, az emberekért? Vagyis: abban látja-e a maga szolgálatát a szocialista társadalomban, hogy megmentse vagy éppen „átmentse” önmagát, vagy el tud feledkezni önmagáról és tud élni mások megmentéséért? Abban látja-e az egyház feladatát, hogy az evangélium hirdetése által a „bűn rabságából” szabadítsa az embereket, vagy feladatának tekinti más „rabságából” mint pl. a szegénységből, a társadalmi elnyomásból, a faji megkülönböztetésből, az éhségtől, a háborútól is segítse megszabadítani az embereket? És ha az egyház el Bánify György színművész is utasítja mindenestül az ateizmust, tud-e együttműködni az ateistákkal ezekért a célokért? Hogyan tud segítséget adni az egyház a társadalom humanizálódásához? Miben látja az egyház a maga békeszolgálatát, ab- ban-e, hogy hirdeti az evangéliumot és reméli, hogy a „megtért” emberek majd a béke követei lesznek — és ebben az esétben a békemunka egyenlő a misszióval vagy kész összefogni minden jóakaratú emberrel a béke előmozdítása céljából? Elkerülhető-e az egyház politikai állásfoglalása ilyen kérdésekben: háború, nukleáris fegyverek gyártása és használata, kizsákmányolás, társadalmi és gazdasági igazságtalanság, faji elkülönülés és elnyomás? De kihívás egyházunk számára az Új élet és béke sított értelem” használatával megfelelő választ adtunk. Ez tükröződik Egyházi Törvényeink előtt álló Ünnepélyes Nyilatkozatban is, melyben többek között ez a két mondat is olvasható: .... az egyház Ura... Dr. Prö hle Károly tanulmányi főigazgató hazánkban új élet lehetőségét adta egyházunknak és Szendéikével arra indította, hogy az Úr Jézus követésében és az 0 példája nyomán a szolgálat útját járja népünk és az emberiség közösségében”. A másik: „... a Magyarországi Evangélikus Egyház... Isten akaratából él a magyar hazában és népe közösségében. .. a kölcsönös bizalom és megértés szellemében végzi igehirdető munkáját és szolgáló szeretettel vesz részt népünk építő munkájában a jobb és emberibb életért.” A kihívásra tehát azt a feleletet adta Zsinatunk, hogy készek vagyunk együttműködni államunkkal az építő munkában a Jobbért”, az „emberibbért.” Hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez az együttműködés „politikai” és nem „ideológiai” együttműködés. Bármilyen sok igazságot tartalmaz a marxizmus, elutasítjuk annak ateista aspektusát, vüágnézetét. Nem lehet szó az egyházi tanításnak a marxizmussal való keveréséről sem. Ezért elutasítjuk azokat a külföldről érkező vádakat, hogy a mi egyházunk „kontextus-vallásban” él, ellenben kijelentjük,-hogy a kontextusban Krisztusról teszünk bizonyságot. Visszautasítjuk azt a vádat is, hogy egyházunk „hozzáidomul” az, államhoz és annak ideológiájához. Ezt német szóval „anpassen”-nel jelölik. Mi Jézus Krisztushoz szabjuk magunkat, de azt is valljuk, hogy aki Jézushoz szabja magát, az egyre közelebb kerül az emberhez, akiért Jézus meghalt és feltámadott. Ezt valljuk a diakóniai teológiában is. a kallódókért, a munka rangjáért, az emberi méltóság nagyra értékeléséért, a békéért, a társadalmi haladásért, a szocialista társadalmi rend fejlesztéséért. Az ünnepi megemlékezést követően dr. Nagy István professzor olvasta fel az Országos Presbitérium nyilatkozatát, amelyhez többen hozzászóltak. Dr. Prőhle Károly tanulmányi főigazgató többek között ezt hangsúlyozta: - Olyan sorsfordulat történt, amely egész népünk életét alapjaiban változtatta meg, és alapvetően határozza meg azoknak az életét is, akik nem élték át azokat az eseményeket, mert azóta születtek... - Mi ebben a sorsfordulóban a történelMárk húsvéti bizonyságtételében olvassuk, hogy a két Mária és Salomé „napkeltekor” ment Jézus sírjához. Az evangélista bizonyára nem csupán azt akarta jelezni, hogy reggel lett. Többet éreztet olvasóival. Azt, hogy vége a sötétség idejének. Vége annak a korszaknak, amelyben a bűn, a halál, a kárhozat uralkodott. Jézus feltámadása új „nappalt” kezd: a világosság, a reménység, a szabadulás, /----------------------------------------------------------------------------\ Lábnyomok Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk, két pár lábnyom a parti homokon, ahogy ö mindig ott járt énvelem. De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen, ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz „Amikor éltem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem, Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem. S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégse látom szent lábad nyomát! Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb Ínségben?!" Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett „Gyermekem, sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak!" Ismeretlen szerző verse Németből fordította Túrmezei Erzsébet V _____________S_____________J Új élet - új ember az élet ideje érkezett el. Az embor nem a sötétség rabja többé, hanei m Jézus feltámadásának erejével felszabadult arra, hogy Isten gyerm .e- ke legyen. A megkezdődő új korszakban új életet élhet, új emljer lehet. Mindez reánk is érvényes. Jé zus nappalának csodájában mi is részesedünk. Semmit sem tettünk érte, mégis körülvesz ragyogása. Ajándékként kaptuk, de éppen ezért tudatában kell lennünk 1 cöfelezésének. Fel kell készülnünk arra, bogy a sötétség ura el akarja venni ti ölünk ezt a világosságot. Ismét rab ságba akar taszítani. Utolérhetetlen ügyességgel szövi hálóját ellenünk: úgy lép elénk, mintha a mii érdekünket nézné. Jézus melletti is ezt cselekedte. „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek válja- nak.kenyérré.” (Mt 4,3) Jé zust is- tenfiúságára hivatkozva akarta szembeállítani Istennel. Valóban sátáni gondolat! Szüntelenül próbálkozik Nálunk is szüntelenül próbálkozik. Tekintetünket folyton önmagunk felé irányítja: gondolj arra, ami a te érdeked! Nem a;;t ajánlja, hogy vegyük el a másét, de állandóan fülünkbe duruzsolja, hogy ragaszkodjunk a magunkéhoz. Nem azt tanácsolja, hogy kíméletlenül tiporjuk el a másik at, de biztat arra, hogy érvényesítsük igazunkat és védjük meg jogainkat. Óva int attól, hogy durván legyünk embertelenek, de helyeslőén bólint, ha szavakkal sí túrunk embertársunk'felé. Elkeserít azzal a gondolattal, hogy kimaradunk nagy ügyekből, és eltereli figyelmünket, hogy ne vegyfik észre azokat a kis feladatokat, amelyekben Isten helytállást vár tőlünk. Az új ember új élete az, hogy átlát ezeken a mesterkedéseken és az élő Jézusra tekintve megmarad az Ő' világosságában. Ez a „megmaradás” azonban nemcsak szembeszállás, hanem cselekvő odaszánás is. Pál apostol így biztat: „.. .adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek.” (Rm 6,13) Miért adjam oda magam az Istennek? Hogy biztonságban legyek, hogy a Vele való közösségben védettnek tudjam magam, hogy a lehető legnagyobb békességem legyen? Önző gondolkodás ez, az önzés pedig halál. De „a halálból életre keltem”! Életem az, hogy Valaki használhat. Aki „életre kelt”, az eszközzé lett. Feladata van, amit vállalnia kell. A halálból életre kelt ember nem önmagának él, mert visszakapott élete nem az övé többé. Éppen ezért életét nem sajnálja odaadni másokért. Az „odaadásban” látja meg életének az értelmét. Val’ija, hogy az életet úgy nyeri el, hogy - sokak számára érthetetlen ül - elveszti. Isten óvjon attól, hogy most nagy szavak bűvöletébe essünk! Éljetek úgy... Hallgassunk megint Pál apostolra: „...egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság fiai. A viüágósság gyümölcse pedig csupa jóság, igsizság és egyenesség.” (Ef 5,8 -9) Gondoljuk meg, hogy mit jele nthet a mellettünk élőknek, ha goi idolatainkat, szándékainkat, cselekedeteinket a Jóság, igazság és egyenesség” irányítja! Odaszánásu nk azonban nem egyszeri elhatározás, hanem mindennap felvállalt küzdelem. Az új ember új élete: sohasem véglegesen kialakult állapot. Ebben az életben soha véget nem érő formálódás, amely a húsvéti „napkelte” fényé ben megy végi be. De ezért a fényé „-rt érdemes válla lni! Bohus I' mre A szavazás pillanatai Erősödő diakóniai felelősség a tény is, hogy a két háború közötti helyzethez képest nagyon erősen megváltozott a társadalom szerkezete, megnőtt a munkásosztály aránya a mezőgazdaságban dolgozókhoz képest, nagyobb a műszaki, technikai műveltség, hogyan szólítja meg ezeket az embereket az egyház? Nem pusztán a párttagok, hanem a lakosság széles rétege marxista ismeretekkel rendelkezik. Hogyan tesz bizonyságot az egyház Krisztusról, ilyen körülmények között. Egyházunk az elmúlt negyven esztendőben törekedett arra, hogy válaszokat adjon a kihívásokra. Lehet, hogy nem minden esetben tudtuk megadni a legjobb választ. Bizonyára több esetben tévedtünk is. Mégis abban a bizonyosságban élünk, hogy a legélesebb kihívásokra Isten igéjéhez való kötöttségben és Luther által oly erősen hangsúlyozott „Szentlélek által megvilágoDr. Nagy István professzor felovassa az ünnepi nyilatkozatot Igényeljük a marxista-keresztyén párbeszédet is, amely segíti a másik fél álláspontjának alaposabb megismerését és fényt derít azokra a területekre, melyeken együttműködhetünk népünkért és az emberiségért. Mindenesetre most is és a jövőben is együtt akarunk működni államunkkal és társadalmunkkal a családért, az erkölcsi értékek megbecsüléséért, az ifjúságért és öregekért, met formáló Isten munkáját látjuk... az új lehetőségek közös lehetőségek, és az Istentől kapott nagy feladatok közös feladatok, amelyeket egész népünknek együtt, a kölcsönös bizalom és megértés szellemében kell megoldania. Szebik Imre miskolci esperes gyermekként élte át a sorsfordulót. - A gyermek értelmével nem érti, miért kell millióknak elpusztulni, vagy miért kell életben maradni. Utalt az 50-es évek nehézségeire, majd ezzel kapcsolatban kifejtette: - Nem értettük, hogy amíg az ország egy része várja a fejlődést, miért kell kísérnie a fényt döbbenetes árnyékkal... Belül kiáltottunk egy igazságosabb rend után! Abban a hitben és meggyőződésben éltünk, hogy Isten jelölte ki számunkra a helyet, ahol egyházunk szolgálatát végzi. így tapasztaltuk meg Isten meggyőző, jóságos kegyelmét. Halicza Iván salgótarjáni lelkész, aki 1948-ban született, nem élte át a 40 évvel ezelőtti korszakot. Felszólalásában elmondotta: - Örülök, hogy nem kellett ilyen korban élnem... Miben látom, mint új generáció tagja, evangélikus keresztyén és lelkész mai feladatomat?... Feladatomat az evangélium, a megfeszített, feltámadott Krisztus evangéliumának tisztán és igazán való hirdetésével és megélésével tudom meghatározni. Azét az evangéliumét, mely békességre szólít, mert aki Istenben megbékélt, az embertársával is békességben tud élni. Az ünnepi ülés az Országos Presbitérium ünnepi nyilatkozatának (az ünnepi nyilatkozat ismertetésére külön visszatérünk) egyhangú elfogadásával és nemzeti imádságunk, a himnusz eléneklé- sével zárult. A domonyi gyülekezet a hozzá tartozó vácegresi filiával együtt 1087 tagot számlál. Ebbe a létszámba beletartozik a csecsemőtől az aggastyánig minden itt élő evangélikus. Jellemző a gyülekezetre az egyre erősödő diakóniai felelősség. Égy esztendő leforgása alatt a Teológus Otthont 17 000,-, a kerepes- tarcsai Özvegy Papnék Otthonát 19 000,-, a Gyülekezeti Segélyt 23 000,-, a kötelező offertóriumok céljait 20 000,-, a közegyházat 19 000,-, a sajtószolgálatot 20 000,- forinttal támogatta a gyülekezet. A gyülekezetbe járó Evangélikus Életek péld ányszáma megközelíti a százat. Id én 10 új előfizető jelentkezett, zö:mmel a nemrégen alakult vácegresi énekkar tagjai. Több tízezer forintra tehető annak a közel 3000 <darabból álló ruhaadománynak a:z értéke, amivel a gyülekezet tagjai a Budai Szeretetotthonokat ajándékozták meg. Érzékelteti a rub.aakció méreteit, hogy a gyülekezet tisztségviselői és az ifjúsági biblia órások több estén át válogatták és csomagolták a ruhaneműket. A gyermek és felnőtt alsó és felsőruhák, lábbelik 52 zsákot töltöttek meg és elszállításukhoz teherau tóra volt szükség. Megtelt veiül k egy mű sfél tonnás Barkas. Külc >n köszön ,et illeti azokat az asszoi tyokat, ? tkik resztvettek az össze .-gyűjtési jen, valamint azokat, akik a csoir jagolásban, rakodásban, elszállít; jsban segédkeztek. A diakóniai & 3 közegyházi célokra a gyű lekez étből kimenő, egy lélekre jutó öss ,zeg meghaladja a 150,- forin tot.T Más szóval, egy-egy gyülekezeti ta/ g - ideszámítva csecsemőt éís a- ggastyánt - ekkora anyagi te rhe t vállal a gyülekezet fenntartá sár 4 kívül, közegyházi célokért.
