Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-07 / 14. szám

Evangélikus Élet i9bs. Április 7, (Folytatás az 1. oldalról) ház térítse meg az ateistákat.” Tuda- tában vagyunk annak; hogy „Isten azt akarja, hogy minden ember üd- vözüljön és az igazság ismeretére eljusson” és ezért az egyháznak az evangélium hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása révén végeznie kell a misszió szolgálatát. Ezt a szocialista társadalomban is szent feladatunk­nak tartjuk. Mégis úgy látjuk, hogy akkor végezzük itt el missziónkat, ha nem térünk ki azok elől a kihívá­sok elől, amelyek egy szocialista tár­sadalomban válaszadásra szólítják az egyházat. Milyen kihívások? Az egyház ön­magáért van-e, vagy a világért, az emberekért? Vagyis: abban látja-e a maga szolgálatát a szocialista társa­dalomban, hogy megmentse vagy éppen „átmentse” önmagát, vagy el tud feledkezni önmagáról és tud élni mások megmentéséért? Abban lát­ja-e az egyház feladatát, hogy az evangélium hirdetése által a „bűn rabságából” szabadítsa az embere­ket, vagy feladatának tekinti más „rabságából” mint pl. a szegénység­ből, a társadalmi elnyomásból, a faji megkülönböztetésből, az éhségtől, a háborútól is segítse megszabadíta­ni az embereket? És ha az egyház el Bánify György színművész is utasítja mindenestül az ateizmust, tud-e együttműködni az ateistákkal ezekért a célokért? Hogyan tud se­gítséget adni az egyház a társadalom humanizálódásához? Miben látja az egyház a maga békeszolgálatát, ab- ban-e, hogy hirdeti az evangéliumot és reméli, hogy a „megtért” emberek majd a béke követei lesznek — és ebben az esétben a békemunka egyenlő a misszióval vagy kész összefogni minden jóakaratú em­berrel a béke előmozdítása céljából? Elkerülhető-e az egyház politikai állásfoglalása ilyen kérdésekben: háború, nukleáris fegyverek gyártá­sa és használata, kizsákmányolás, társadalmi és gazdasági igazságta­lanság, faji elkülönülés és elnyomás? De kihívás egyházunk számára az Új élet és béke sított értelem” használatával megfe­lelő választ adtunk. Ez tükröződik Egyházi Törvényeink előtt álló Ün­nepélyes Nyilatkozatban is, mely­ben többek között ez a két mondat is olvasható: .... az egyház Ura... Dr. Prö hle Károly tanulmányi főigazgató hazánkban új élet lehetőségét adta egyházunknak és Szendéikével arra indította, hogy az Úr Jézus követé­sében és az 0 példája nyomán a szolgálat útját járja népünk és az emberiség közösségében”. A másik: „... a Magyarországi Evangélikus Egyház... Isten akaratából él a ma­gyar hazában és népe közösségé­ben. .. a kölcsönös bizalom és meg­értés szellemében végzi igehirdető munkáját és szolgáló szeretettel vesz részt népünk építő munkájában a jobb és emberibb életért.” A kihívásra tehát azt a feleletet adta Zsinatunk, hogy készek va­gyunk együttműködni államunkkal az építő munkában a Jobbért”, az „emberibbért.” Hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez az együttműködés „politikai” és nem „ideológiai” együttműködés. Bármilyen sok igazságot tartalmaz a marxizmus, elutasítjuk annak ate­ista aspektusát, vüágnézetét. Nem lehet szó az egyházi tanításnak a marxizmussal való keveréséről sem. Ezért elutasítjuk azokat a külföldről érkező vádakat, hogy a mi egyhá­zunk „kontextus-vallásban” él, el­lenben kijelentjük,-hogy a kontex­tusban Krisztusról teszünk bizony­ságot. Visszautasítjuk azt a vádat is, hogy egyházunk „hozzáidomul” az, államhoz és annak ideológiájához. Ezt német szóval „anpassen”-nel je­lölik. Mi Jézus Krisztushoz szabjuk magunkat, de azt is valljuk, hogy aki Jézushoz szabja magát, az egyre kö­zelebb kerül az emberhez, akiért Jé­zus meghalt és feltámadott. Ezt vall­juk a diakóniai teológiában is. a kallódókért, a munka rangjáért, az emberi méltóság nagyra értékelésé­ért, a békéért, a társadalmi haladá­sért, a szocialista társadalmi rend fejlesztéséért. Az ünnepi megemlékezést köve­tően dr. Nagy István professzor ol­vasta fel az Országos Presbitérium nyilatkozatát, amelyhez többen hozzászóltak. Dr. Prőhle Károly tanulmányi fő­igazgató többek között ezt hangsú­lyozta: - Olyan sorsfordulat történt, amely egész népünk életét alapjai­ban változtatta meg, és alapvetően határozza meg azoknak az életét is, akik nem élték át azokat az esemé­nyeket, mert azóta születtek... - Mi ebben a sorsfordulóban a történel­Márk húsvéti bizonyságtételé­ben olvassuk, hogy a két Mária és Salomé „napkeltekor” ment Jézus sírjához. Az evangélista bizonyára nem csupán azt akarta jelezni, hogy reggel lett. Többet éreztet ol­vasóival. Azt, hogy vége a sötétség idejének. Vége annak a korszak­nak, amelyben a bűn, a halál, a kárhozat uralkodott. Jézus feltá­madása új „nappalt” kezd: a vilá­gosság, a reménység, a szabadulás, /----------------------------------------------------------------------------\ Lábnyomok Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk, két pár lábnyom a parti homokon, ahogy ö mindig ott járt énvelem. De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen, ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz „Amikor éltem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem, Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem. S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégse látom szent lábad nyomát! Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb Ínségben?!" Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett „Gyermekem, sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak!" Ismeretlen szerző verse Németből fordította Túrmezei Erzsébet V _____________S_____________J Új élet - új ember az élet ideje érkezett el. Az embor nem a sötétség rabja többé, hanei m Jézus feltámadásának erejével fel­szabadult arra, hogy Isten gyerm .e- ke legyen. A megkezdődő új kor­szakban új életet élhet, új emljer lehet. Mindez reánk is érvényes. Jé zus nappalának csodájában mi is ré­szesedünk. Semmit sem tettünk ér­te, mégis körülvesz ragyogása. Ajándékként kaptuk, de éppen ezért tudatában kell lennünk 1 cöfe­lezésének. Fel kell készülnünk arra, bogy a sötétség ura el akarja venni ti ölünk ezt a világosságot. Ismét rab ságba akar taszítani. Utolérhetetlen ügyességgel szövi hálóját ellenünk: úgy lép elénk, mintha a mii érde­künket nézné. Jézus melletti is ezt cselekedte. „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek válja- nak.kenyérré.” (Mt 4,3) Jé zust is- tenfiúságára hivatkozva akarta szembeállítani Istennel. Valóban sátáni gondolat! Szüntelenül próbálkozik Nálunk is szüntelenül próbálko­zik. Tekintetünket folyton önma­gunk felé irányítja: gondolj arra, ami a te érdeked! Nem a;;t ajánlja, hogy vegyük el a másét, de állan­dóan fülünkbe duruzsolja, hogy ragaszkodjunk a magunkéhoz. Nem azt tanácsolja, hogy kímélet­lenül tiporjuk el a másik at, de biz­tat arra, hogy érvényesítsük iga­zunkat és védjük meg jogainkat. Óva int attól, hogy durván le­gyünk embertelenek, de helyeslőén bólint, ha szavakkal sí túrunk em­bertársunk'felé. Elkeserít azzal a gondolattal, hogy kimaradunk nagy ügyekből, és eltereli figyel­münket, hogy ne vegyfik észre azo­kat a kis feladatokat, amelyekben Isten helytállást vár tőlünk. Az új ember új élete az, hogy átlát ezeken a mesterkedéseken és az élő Jézus­ra tekintve megmarad az Ő' vilá­gosságában. Ez a „megmaradás” azonban nemcsak szembeszállás, hanem cselekvő odaszánás is. Pál apostol így biztat: „.. .adjátok oda magato­kat az Istennek, mint akik a halál­ból életre keltetek.” (Rm 6,13) Mi­ért adjam oda magam az Istennek? Hogy biztonságban legyek, hogy a Vele való közösségben védettnek tudjam magam, hogy a lehető leg­nagyobb békességem legyen? Önző gondolkodás ez, az önzés pedig ha­lál. De „a halálból életre keltem”! Életem az, hogy Valaki használ­hat. Aki „életre kelt”, az eszközzé lett. Feladata van, amit vállalnia kell. A halálból életre kelt ember nem önmagának él, mert visszaka­pott élete nem az övé többé. Éppen ezért életét nem sajnálja odaadni másokért. Az „odaadásban” látja meg életének az értelmét. Val’ija, hogy az életet úgy nyeri el, hogy - sokak számára érthetetlen ül - elveszti. Isten óvjon attól, hogy most nagy szavak bűvöletébe es­sünk! Éljetek úgy... Hallgassunk megint Pál apostol­ra: „...egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a vilá­gosság fiai. A viüágósság gyümölcse pedig csupa jóság, igsizság és egye­nesség.” (Ef 5,8 -9) Gondoljuk meg, hogy mit jele nthet a mellettünk élőknek, ha goi idolatainkat, szándé­kainkat, cselekedeteinket a Jóság, igazság és egyenesség” irányítja! Odaszánásu nk azonban nem egyszeri elhatározás, hanem min­dennap felvállalt küzdelem. Az új ember új élete: sohasem véglegesen kialakult állapot. Ebben az életben soha véget nem érő formálódás, amely a húsvéti „napkelte” fényé ben megy végi be. De ezért a fényé „-rt érdemes válla lni! Bohus I' mre A szavazás pillanatai Erősödő diakóniai felelősség a tény is, hogy a két háború közötti helyzethez képest nagyon erősen megváltozott a társadalom szerke­zete, megnőtt a munkásosztály ará­nya a mezőgazdaságban dolgozók­hoz képest, nagyobb a műszaki, technikai műveltség, hogyan szólítja meg ezeket az embereket az egyház? Nem pusztán a párttagok, hanem a lakosság széles rétege marxista is­meretekkel rendelkezik. Hogyan tesz bizonyságot az egyház Krisz­tusról, ilyen körülmények között. Egyházunk az elmúlt negyven esztendőben törekedett arra, hogy válaszokat adjon a kihívásokra. Le­het, hogy nem minden esetben tud­tuk megadni a legjobb választ. Bizo­nyára több esetben tévedtünk is. Mégis abban a bizonyosságban élünk, hogy a legélesebb kihívások­ra Isten igéjéhez való kötöttségben és Luther által oly erősen hangsú­lyozott „Szentlélek által megvilágo­Dr. Nagy István professzor felovassa az ünnepi nyilatkozatot Igényeljük a marxista-keresztyén párbeszédet is, amely segíti a másik fél álláspontjának alaposabb megis­merését és fényt derít azokra a terü­letekre, melyeken együttműködhe­tünk népünkért és az emberiségért. Mindenesetre most is és a jövőben is együtt akarunk működni álla­munkkal és társadalmunkkal a csa­ládért, az erkölcsi értékek megbe­csüléséért, az ifjúságért és öregekért, met formáló Isten munkáját lát­juk... az új lehetőségek közös le­hetőségek, és az Istentől kapott nagy feladatok közös feladatok, amelyeket egész népünknek együtt, a kölcsönös bizalom és megértés szellemében kell megol­dania. Szebik Imre miskolci esperes gyermekként élte át a sorsfordu­lót. - A gyermek értelmével nem érti, miért kell millióknak elpusz­tulni, vagy miért kell életben ma­radni. Utalt az 50-es évek nehézsé­geire, majd ezzel kapcsolatban ki­fejtette: - Nem értettük, hogy amíg az ország egy része várja a fejlődést, miért kell kísérnie a fényt döbbenetes árnyékkal... Be­lül kiáltottunk egy igazságosabb rend után! Abban a hitben és meggyőző­désben éltünk, hogy Isten jelölte ki számunkra a helyet, ahol egyhá­zunk szolgálatát végzi. így tapasz­taltuk meg Isten meggyőző, jósá­gos kegyelmét. Halicza Iván salgótarjáni lelkész, aki 1948-ban született, nem élte át a 40 évvel ezelőtti korszakot. Fel­szólalásában elmondotta: - Örü­lök, hogy nem kellett ilyen korban élnem... Miben látom, mint új ge­neráció tagja, evangélikus keresz­tyén és lelkész mai feladatomat?... Feladatomat az evangélium, a megfeszített, feltámadott Krisztus evangéliumának tisztán és igazán való hirdetésével és megélésével tu­dom meghatározni. Azét az evan­géliumét, mely békességre szólít, mert aki Istenben megbékélt, az embertársával is békességben tud élni. Az ünnepi ülés az Országos Presbitérium ünnepi nyilatkozatá­nak (az ünnepi nyilatkozat ismer­tetésére külön visszatérünk) egy­hangú elfogadásával és nemzeti imádságunk, a himnusz eléneklé- sével zárult. A domonyi gyülekezet a hozzá tartozó vácegresi filiával együtt 1087 tagot számlál. Ebbe a lét­számba beletartozik a csecsemőtől az aggastyánig minden itt élő evangélikus. Jellemző a gyülekezetre az egyre erősödő diakóniai felelősség. Égy esztendő leforgása alatt a Teoló­gus Otthont 17 000,-, a kerepes- tarcsai Özvegy Papnék Otthonát 19 000,-, a Gyülekezeti Segélyt 23 000,-, a kötelező offertóriumok céljait 20 000,-, a közegyházat 19 000,-, a sajtószolgálatot 20 000,- forinttal támogatta a gyü­lekezet. A gyülekezetbe járó Evan­gélikus Életek péld ányszáma meg­közelíti a százat. Id én 10 új előfize­tő jelentkezett, zö:mmel a nemré­gen alakult vácegresi énekkar tag­jai. Több tízezer forintra tehető an­nak a közel 3000 <darabból álló ru­haadománynak a:z értéke, amivel a gyülekezet tagjai a Budai Szeretet­otthonokat ajándékozták meg. Ér­zékelteti a rub.aakció méreteit, hogy a gyülekezet tisztségviselői és az ifjúsági biblia órások több estén át válogatták és csomagolták a ru­haneműket. A gyermek és felnőtt alsó és felsőruhák, lábbelik 52 zsá­kot töltöttek meg és elszállításuk­hoz teherau tóra volt szükség. Megtelt veiül k egy mű sfél tonnás Barkas. Külc >n köszön ,et illeti azo­kat az asszoi tyokat, ? tkik resztvet­tek az össze .-gyűjtési jen, valamint azokat, akik a csoir jagolásban, ra­kodásban, elszállít; jsban segédkez­tek. A diakóniai & 3 közegyházi cé­lokra a gyű lekez étből kimenő, egy lélekre jutó öss ,zeg meghaladja a 150,- forin tot.T Más szóval, egy-egy gyülekezeti ta/ g - ideszámítva cse­csemőt éís a- ggastyánt - ekkora anyagi te rhe t vállal a gyülekezet fenntartá sár 4 kívül, közegyházi cé­lokért.

Next

/
Thumbnails
Contents