Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-07 / 14. szám
50. ÉVFOLYAM 14. SZÁM I985. ÁPRILIS 7. ÁRA: 9P- Ft % ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP A húsvéti sír üres. Jézust nem tartotta fogva a halál, ő él. Feltámadása világraszóló győzelem, máig is ható erő. Ezt a győzelmes hitet szeretnénk továbbadni, tovább kiáltani, hogy az olvasóban is győzzön a Feltámadott. Lépjen be életébe megbocsátó, megváltó, újjáteremtő hatalmával, hogy megvalósuljon egy énekünk óhaja: „...úgy ébredj minden reggelen, hogy életed húsvét legyen..." Új élet és béke Kibővített ünnepi ülés Egyházunk Országos Presbitériuma 1985. március 26-án délelőtt 10 órakor, az Országos Egyház budapesti Üllői úti imatermében kibővített ünnepi ülésen emlékezett meg hazánk felszabadulásának 40. évfordulójáról. Az ünnepi alkalomra az ország számos gyülekezetéből érkeztek meghívott vendégek és érdeklődők. Az ünnepségen egyházunk elnökségén kívül részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal részéről Bai László főosztályvezető, Lóránt Vilmos főtanácsos, valamint a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára Juhász Róbert. Az Erős vár a mi Istenünk el- éneklését követően dr. Nagy Gyula püspök a 46. zsoltárt olvasta, majd imádkozott: ... Erős várunk, oltalmunk és erősségünk voltál nemzedékről nemzedékre: a halál és nyomorúság időszakai, háborús viharok után újra békességet adtál és új életre támasztottad népünket... Taníts meg minket, hogy a legnagyobbat és legdrágábbat: mindennapi életünket tudjuk odaadni szeretet- ben és szolgálatban egymásért, magyar hazánk és népünk boldogulásáért, a népek és fajok, az egész embervilág békés jövőjéért! Urunk, áldásodat kéijük szeretett hazánkra, népünk életére, vezetőire, jelenünkre és jövendőnkre ezen a történelmi évfordulón!... Dr. Nagy Gyula püspök a 46. zsoltárt olvassa Nagy püspök bevezető imádsága után Illyés Gyula 1945 tavaszán írt verseinek szemelvényeit Bánjfy György színművész adta elő. A Lutheránia énekkara pedig Distler: Áldjad én lelkem... és Gárdonyi: Énekeljetek az Úrnak című művét énekelte el, Weltler Jenő vezényletével. Áz ünnepi megemlékezést dr. Káldy Zoltán püspök-elnök tartotta. Előadása kezdetén Istennek adott hálát, hogy szeretete folytán elkerülte népünk a megsemmisülést és lehetőséget kapott egy új Magyarország felépítésére - Úgy ünnepeljük hazánk felszabadulásának és vele együtt egyházunk új úton való elindulásának 40. évfordulóját. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök ünnepi megemlékezése közben hogy sok bennünk a hála, nincs bennünk önelégültség, de nincs bennünk bizonytalanság sem népünk, sem egyházunk útját illetően. Beszédének további részében emlékeztetett Káldy püspök a megelőző állapotra; a fasizmus rémségére, a háború poklából való megmenekülésre, az igazságtalan gazdasági és társadalmi rend igájából való kiszabadulásra. Hangsúlyozta, hogy meddig jutottunk, hogyan emelkedtek gazdaságunk mutatói, hogyan fejlődött népünk élete és változott társadalmunk szerkezete. Ebbe az új magyar világba került bele egyházunk, amelynek 1945 utáni történetét elemezte az ünnepi beszéd. Majd kiemelte, hogy bizonyos kérdésekben „nem-teológiai” tényezők érvényesültek. Égyházunk 1948 decemberében aláírta államunkkal az egyezményt, melyben kimondta az állam és egyház különválását, ugyanakkor bizKRISZTUS feltámadt! WBk A NAGY TITOK NYOMÁBAN ■■ A húsvéti harangzúgás diadalmas örömében a szokottnál is erőteljesebben hangzik fel az ajkakon a hitvallás: „... harmadnapon feltámadott halottaiból”. így vette a szemtanúktól a keresztyénség hajnalán Pál apostol is (I Kor 15,4) s így adja tovább korunk költője is: „.. .et resurrexit tertia die”. Mert megölhették hitvány zsoldosok... Igen, megölhették. Isten engedte, hogy az ártatlan, a Szent ne csak az emberiség bűnterhét vegye magára a Golgotán, hanem a neki ácsolt keresztet, a zsoldoskatonák gúnyát, a kínzóeszközök fájdalmát és á teljes testi-lelki elhagyatottságot. A legelső tanúk egyike, Simon Péter is erre utal jeruzsálemi pünkösdi beszédében: „akit ti a törvényszegők keze által felszegeztetek és megöltetek, azt az Isten feltámasztotta”. Nemcsak Péter és Pál: az egész őskeresztyénség egyöntetűen hitte Jézus feltámadását, mégpedig nem pusztán a szellemi világban való továbbélés értelmében. Amennyire történeti tényként áll előttünk a nagypénteki kereszthez kivezényelt római katonaság szerepe, annyira kétségbevonhatatlan történeti tény az őskeresztyénségnek ez a feltámadáshite. Ez az első bizonyosság, amire bátran támaszkodhatunk. ...és megszűnhetett dobogni szíve Nemcsak a kortársak és az egykori tanítványok éreztek rá arra, hogy aki közöttük járt, annak páratlan szeretettel dobogott a szíve. Úgy - és éppen azzal-jelentette ki és jelenítette meg Istent, hogy az Embert szerette halálig, éspedig a keresztfán történt haláláig. Ez a kisugárzó, páratlan erejű t irgalmas szeretet volt a titka Jézus ellenállhatatlan vonzásának. Teljes öröme volt azoknak, akik a Mestert földi életében „szemükkel látták és kezükkel illették” (I Ján 1,1-4) és a csaknem teljes megsemmisüléssel felérő vereségük lett a halál bekövetkezte. Hogyan juthatott a zsidók királya keresztfára, s hogy nem parancsolt Isten fia az ő angyalainak, hogy leszállhasson a keresztről? A húsvéti titok újabb - kulcsát adja hát kezünkbe most Isten: a tanítványok soha nem léphettek volna ki levertségükből és félénk visszavonultságukból a nyilvánosság elé, ha nem jutottak volna arra a sziklaszilárd meggyőződésre, hogy - bár valóban megszűnt dobogni szíve - valóban feltámadt! Harmadnapra legyőzte a halált... Világraszóló volt ez a győzelem. Enélkül Jézus neve elmerült volna az ismeretlenség homályában, legfeljebb az álmessiások sorában tartaná számon a történettudomány. Am feltámadásának sok tanítványa által személyesen megtapasztalt valóságából. ebből a diadalmas hitből merítette a keresztyénség a maga két évezredes hódító erejét. Mert máig ható erő a Feltámadott ereje. A költővel, akit most idézek, Pilinszky Jánossal közös iskolába jártunk: mindketten piarista diákok voltunk. Ő négy ó^vel járt felettem. A háború után hosszú éveken át nem találkoztunk. Amikor egyszer - nem sokkal halála előtt - összefutottam vele a Kodály Köröndön, rákérdezett, mi vitte az egykori világias ifjút Krisztus útjára. Bizonyságtevésemre átölelt és jellegzetes hanglejtéssel ezt mondta: „Benned is győzött a Feltámadott!” Igen. Aki harmadnapra legyőzte a halált, bennünk is diadalt arathat. ... et resurrexit tertia die! Nemcsak egyéni keresztyén életünk: maga az egyház is ezen a tételen „áll vagy bukik”. Mert ha Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a mi prédikálásunk és hiábavaló a hitünk is. Mert akkor hamis tanúknak bizonyulunk. De hát igazolhatja-e a történet- írás Jézus Krisztus testi feltámadását? Bizonyára nem. De azt bizton vallhatja, hogy csak a legtisztább forrásból származhatott az a tiszta, évszázadokon át miihókat gyógyító erő, amelyet a keresztyénség ismer és továbbad. Azt is biztosan vallhatjuk, hogy semmilyen révü- letes látomásból vagy halluciná- cióból nem lehetne megérteni és megértetni a húsvéti hit hatalmas erejét és páratlan dinamikáját. Vallhatjuk és valljuk, hogy még egy „objektív vízió”, vagy egy valóságos lelki élmény sem volna elég ok arra, hogy a tanítványok egyöntetűen Krisztus testi feltámadását tanúsítsák. Hiszen akkor tévedésükért magát Jézust kellene a világnak felelőssé tennie. Nincs helye húsvétkor sem történet-kritikai megállapítások, sem világnézeti megfontolások elemzésére. Átvilágíthatatlan misztériummal van dolgunk. De Krisztus feltámadása eleven meggyőződéssé válhat számunkra, ha élő hittel felelünk a megváltás örömhírére. Akkor a mi életünkbe is belép megbocsátó, megváltó kegyelmével és újjáteremtő hatalmával a halál legyőzője. Fabiny Tibor tosította a lelkiismereti szabadságot és a vallás gyakorlásának jogát. Az 1956-os ellenforradalmi „közjáték” után 1958-cal új szakasz kezdődött egyházunk életében, ez az új szakasz ma is tart. Előadásának egyik legjelentősebb szakaszának e címet adta Káldy Zoltán püspök: Szolgálátunk teológiai és nem-teológiai meghatározói. (E szakasz teljes szövegét közöljük. Szerk.) , A legfőbb kérdés egyházunk számára az elmúlt negyven esztehdőben lényegében ez volt: mi végre van egyházunk a Magyar Népköz- társaságban, a szocialista társadalmi rendben, mi itt a küldetése és küldetését hogyan viheti véghez. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a magyarországi evangélikus egyház nem véletlenül vagy éppen tévedésből került a szocialista társadalmi rendbe, hanem Isten akaratából. Ehhez hozzátesszük: ez az egyház ugyancsak Isten akaratából él negyven esztendő óta ebben a társadalmi rendben. Tehát helyünket Isten kezéből fogadtuk el és magunkat most is Isten kezében tudjuk. Helyünket nemcsak elfogadjuk mint rendelést, hanem meg is köszönjük Istennek, hogy itt jelölte ki helyünket. Ezzel arra méltatott bennünket, hogy a többi magyar- országi egyházzal együtt rajtunk mutassa meg megtartó erejét és leleményes szeretetét olyan történelmi helyzetben, amely egyházunk számára eddig ismeretlen volt. Nagy meggazdagodást jelent egyházunk számára az a tapasztalat, mely képes új történelmi körülmények közepette is hitet ébreszteni, egyházat megtartani és addig ismeretlen úton vezetni. Ugyanakkor azt is valljuk, hogy Isten nem önmagáért - tehát nem csupán azért, hogy új hittapasztalatokat szerezzen - helyezte a magyarországi evangélikus egyházat a szocialista társadalmi rendbe, hanem azért, hogy ott küldetését elvégezze. Ennek a küldetésnek szimpli- fikálását látjuk abban, hogy az egy- (Folytatás az 5. oldalon) Foto: Batár Az Országos Presbitérium ünnepi ülésének vendégei
