Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-31 / 13. szám
V \ Evangélikus Élet 1985. március 31. J3 CQ '* GYERMEKEKNEK Oltárterítőt varrtunk Borika már vagy két hete az oltártéuion uolyuzfk. kapukig /uita a várost. Lila selymet keresett. Kivételesen kedves eladónők mindenfélét kínáltak helyette. Szép bordót, sárgát, sötétkéket. Divatszineket. Ö ragaszkodott a lilához. Böjti lesz az a terítő. Megfigyeltétek-e? Ahogy múlik az esztendő, ahogy új és új ünnepekhez érünk, úgy változik az oltárterítő színe a templomban. De mindig csak az a néhány. Megfelelő ünnepnek megfelelő színei. Szépek, Ízlésesek. De nem önmagukért mutatósak. Nemcsak gyönyörködtetnek. Színük, mintájuk meghatározott mondanivalót hirdet. Csendességet vagy gyászt. Örömünnepet vagy lobogó lángot. Van, amelyik a növekvő vetést idézi. Azt a tartalmat, amelyet megfogalmaz a Biblia, amelyről muzsikál az orgona, azt hivatottak a színek és formák nyelvén kifejezni. Nagypénteken mindig fekete, karácsonykor fehér. Böjtben lila, egész nyáron át zöld. Ezeknek a térítőknek mondanivalójuk van. Meg kell tanulnunk a nyelvüket. Figyeljük csak vasárnapról vasárnapra, mit hirdet oltárterítőink színe! A mi Borikánk megtalálta végül, amit keresett. Megpróbálta, meg is varrta. Díszíteni is kell - gondolta. Barátnőjét kérte, segítsen rajzolni. Vele majdnem úgy járt, mint az iménti eladókkal. Szép, népi motívumokat, modern vonalakat ajánlgatott. Borika azonban ragaszkodott elképzeléséhez. Ne csak a szín, a minta is tartalmat fejezzen ki! Méghozzá lehetőleg olyat, amilyet már évezredekkel ezelőtti, római keresztények is rajzoltak a porba, hogy jelt adjanak egymásnak hovatartozásukról. Krisztus-monogram, kereszt, hal, jászolbölcső, galamb és töviskoszorú a sok egyéb mellett. Egyik sem disz csupán. Művészi formába öntve bár, de sokat mondó jelkép. Honnan vegyünk ötletet, ha egyszer mi is meg szeretnénk lepni templomunkat egy új oltárteritővel? Lapozgassátok új énekeskönyvünket! Rajzokat is fogtok találni benne. Nem díszítő elemeket. Keresztyén szimbólumokat. Akinek ügyes keze és egy kis fantáziája van, ellesheti, és sok-sok helyen felhasználhatja. M. c BÖJTI SZÓTÁR ) Kereszthalál „Értünk keresztre is feszíttetett Pon- cius Pilátus alatt, kinhalált szenvedett és eltemettetett”. A Niceai Hitvallásnak ezt az Apostoli Hitvalláséhoz hasonló mondatát is sokan ismerik. Nagypénteken a keresztrefeszített Jézus kepére, szobrára tekintünk, amely minden keresztyén ember számára ismerős. Már az evangéliumok is kifejezésre juttatják, milyen nagyon fontos esemény volt kezdettől fogva azok számára, akik Benne hittek. Nézzük csak meg, milyen részletesen írják le, mi történt nagypénteken: szinte óráról-órára tudósítanak ennek a napnak eseményeiről. A keresztyénség két évezrede alatt sokat változott ez a kép. Valljuk be: sokat szépült is. Csak néhány olyan ábrázolást találunk, amely valamit sejt- tet Jézus szenvedésének, kereszthalálának realitásából. Ilyen pl. Grünewald híres isenheimi oltárképe, amelynek másolatát láthatjuk rákoskeresztúri templomunkban. A kereszthalál egyáltalán nem volt „szép halál”. Jézus kortársainak szemében a legsúlyosabb, leggyötrelmesebb és legmegalázóbb halálbüntetés volt, amellyel a gyilkosokat, a gyilkosságra és lázadásra uszitó- kat sújtották a római birodalomban. Gyalázatos halál volt a kereszthalál. Azok között, akik tanúi voltak Jézus kereszthalálának, jóformán csak kétféle embert találunk: vagy olyant, aki gúnyolódik rajta, mert egyetért az ítélettel, és Jézust csalónak, lázítónak, istentelennek tartja, - vagy olyat, aki csalódott benne, szívében félelemmel menekül, akár meg is tagadja azt, akit Mesternek, Krisztusnak vallott. Jézus tanítványai is kudarcnak tartották azt, ami nagypénteken történt. És meg kell értenünk őket, hiszen maga Jézus is így kiáltott a kereszten: Én Istenem, en Istenem, miért hagytál el engem?! Valaminek törtennie kellett, hogy ..azok, akik a legnagyobb gyalázatnak tartották Jézus kereszthalálat, mégis felfedezzék benne Istennek az emberhez lehajtó mentő szeretetét, és azután ne akarónak többé másról tudni, csak a megfeszített Jézus Krisztusról. Azok, akik a kereszthalálnak tanúi voltak, tanúi lehettek Jézus feltámadásának. Ézzel új értelmet nyert számukra a kereszthalál: meglátták, hogy Isten Jézusban vállalta az ember bűnének büntetését, és egyben a legnagyobb ellenséget, a halált is legyőzte. így a kereszt vigasztalás és reménység lett az ember számára. „Tanulj meg hát különbséget tenni s ne aszerint ítélj, amit a szemed lát, hanem amit Isten igéje mond. Látszatra a Krisztus halála gyalázatos, sőt átkozott halál” - mondja Luther. De aki hallgat az apostoloknak, a feltámadás tanúinak prédikációjára, az felfedezi és hiszi, hogy Jézus miértünk vállalta ezt a gyalázatos halált, hogy megmutassa Isten irántunk való szeretetét és megszabadítson a bűntől, a haláltól és az örök kárhozattól. Muntag Andor “* .....: ■ ■ A VA SÁRNAP _IGÍÉJE__ AZ IGAZSÁG KIRÁLYA Virágvasárnap történeti eseménye Jézus bevonulása Izrael fővárosába, Jeruzsálembe. A szegényen és szamárháton bevonuló királyt a diadalittas tömeg pálmaágakkal köszönti. Vágyaik valóra váltását, a Dávid trónján igazságosan uralkodó, a népnek emberhez méltó életet biztosító vezért látnak az alázatos, önmaga ünnepléséhez nem szokott Jézusban. Csalódásuk annál nagyobb, amikor ő visszautasítja a földi kormányzást. Nem nekik, hanem az Atyának engedelmeskedik. A tömeg nagypénteki haragja részben az igényeiket visszautasító Jézus iránti ellenszenvből táplálkozik. Jézus rejtélyes magatartása újra elevenné teszi a kérdést, kicsoda ő valójában? Király, de nem e világból való. - Pilátus is Jézus személyének titkát kutatja. A párbeszédből kitűnik, hogy a helytartó magatartása szokatlan pártatlanságról tanúskodik. Jézus király, de nem uralkodni akar, hanem szolgálni. Király, aki nem parancsol, nem katonáit vezényli a csatába, az élvonalba, hanem maga megy a halálba vezető úton, adja életét váltságul sokakért. Országának nincsenek határai, nemzetek felett való. Országának nincsenek katonái, mert az Ő országa igazság, békesség és szeretet, más szóval a lelkek birodalma, követőinek tiszta és mély emberséget sugárzó életvitele. Országának követei azok, akik igéit, üzenetét tolmácsolják, hogy minden nemzedék meghallja szavát. Ezért éneklik diadalmasan Händel: Messiás c. oratóriumának zárótételében: „...és országának nem leszen vége.” Ez az ország mégis itt valósul meg töredékesen látható világunkban. Itt hatnak az Ő erői, erősítik követeit a modern élet feszültségteli hétköznapjaiban, hogy több békesség, több megértés, nagyobb segítőkeszség, igazabb szeretet és őszinte, krisztusi emberség gazdagítsa mindennapjainkat. Jézus király. Készek vagyunk-e országának követei lenni, akik hitelesen adják tovább a hírt és hiteltérdemlően élik országa igaz rendjét? Az igazság királya, de nem földi igazságot képvisel. - Pilátus cinikus kérdése mögött: micsoda az igazság? - élettapasztalata sejthető. Tudja, hogy mindig annak van igaza, akinek a kezében a hatalom. A pártatlanság tiszteletreméltó törekvése mindig akkor szenved csorbát, amikor az érdek ütközik a valós igazsággal. A fiatal éveiben járó Pilátust beoltották már a hatalom mámorában az igazság iránti közönnyel, szeretne túl lenni ezen a napi ügyön, Jézus személye mégis meggondol- koztatja. Egyik kérdést a másik után teszi fel. Jézus számára az igazság Ő maga. Személyében hordozza az isteni igazságot. Az ókor nagy gondolkodói sokszor ámulatba ejtették az európai műveltség bölcsőjét körülálló görögöket. A zsidó írásmagyarázók nagyszerű eszmefuttatásai új filozófiai rendszereket hoztak létre.. Mindnyájan csak beszéltek az igazságról, de Jézus volt az egyetlen, aki kijelentette: én vagyok... az igazság. Kijelentésével az istentitkot akarta felfedni^ Megoldani azt az örök rejtélyt, kicsoda és milyen az Isten. Én vagyok... az igazság ez annyit tesz: én vagyok az Isten. Rólam olvassátok le! Ő pedig nem győzött szeretni, bűnösöknek megbocsátani, testi-lelki betegségben szenvedőket gyógyítani, elkallódott életeket megmentem, visszaszeretni uj életre. Az az isteni igazság tehát, akit Ő képvisel, azonos a szeretettel. Jézus az igazság királya. „Készek vagyunk-e elfogadni igazságát, azt az Istent, akiről Ő életével és halálával bizbnyságot tesz? - Aki az igazságból való, hallgat az Ő szavára. Szebik Imre IMÁDKOZZUNK Áldott légy Jézus, aki értünk mentél Jeruzsálembe. Bocsásd meg, hogy mi sokszor csak távolról követünk, s a döntő pillanatban csődöt mond keresztyénségünk. Hozz vissza minket Magadhoz igéddel, szelíd tekinteteddel. Tarts meg minket Nálad erősent hogy országod hűséges követei legyünk földi világunkban. Amen. ÍROK NEKTEK, IFJAK Felszabadult élet Amikor nagy veszedelemből szabadulunk meg, mindig tőrbe ejt a kísértés, hogy szabadulásunkra való emlékezésünkkor csak a veszedelem nagyságát emlegessük. Ez a szemléletmód pedig meggátol bennünket abban, hogy eszünkbe jusson, mire is szabadultunk fel. Amikor most például népünk negyven éve történt felszabadulására emlékezünk, nem szabad megrekednünk a régi világnak és a háború borzalmainak az ábrázolásánál -, persze ezt is ismernünk és tudnunk kell - hanem el kell jutnunk annak felismerésére, hogy milyen új élet kialakulását tette lehetővé népünk számára a felszabadulás. így van ez a bűn hatalmából való szabadulásunkkal is. Az elmúlt alkalommal arról szóltunk, milyen mélységből szabadított meg bennünket Krisztus, most azért lássuk, milyen új élettel ajándékozott meg bennünket megváltó Urunk, azaz mire is szabadított fel. A szeretetre Emberi kapcsolataink egyik legnagyobb nyomorúsága, hogy nem tudunk felszabadultan, őszintén szeretni. Mindez sok könnynek és fájdalomnak lesz a forrásává. A Jézus Krisztustól nyert bűnbocsánat képessé tud tenni bennünket arra, hogy megvalósuljon életünkben az őszinte szeretet. Ennek első megnyilvánulása, hogy nem tartunk haragot, hanem hajlandók vagyunk megbocsátani, úgy amint a mi bűneinket is megbocsátja Isten. „Bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!” - imádkozzuk naponként az Úrtól tanult imádságban. Ez a kiinduló pontja a kiegyensúlyozott, boldog emberi kapcsolatainknak. „Mert. ahol bűnbocsánat van, ott élet és üdvösség van” - mondja Luther a Kis Kátéban. A mások bűnét megbocsátani kész magatartásból következik, hogy életünk célja nem a saját örömünk és boldogságunk keresése, hanem a körülöttünk élő emberek javának munká- lása lesz. A szolgálatra Ezt a másokért élő, áldozatra is kész életformát nevezzük bibliai kifejezéssel szolgáló életnek. Hogy ez valójában mit jelent, Jézus életének a példáján szemlélhetjük. Jézus mindig tudta, mit kell tennie, hogy örömöt fakasszon az emberek szivében és boldoggá tegye őket. Nemcsak tudta, hanem a saját nyugalma és élete feláldozása árán meg is tette. Ez volt életének a célja és programja. A tőle kapott új életben, a vele való közösségben, az ő erejéből mi is képesek vagyunk megvalósítani ezt a szolgáló életformát. Ha engedjük hatni életünkben Jézus szeretetét, akkor eszünkbe se jut többé az önzés, hanem családi életünkben, munkánkban és egész életünkben nekünk is ez a szolgáló szeretet lesz az életprogramunk. Ez a szolgáló életforma tesz bennünket igazán boldogokká, felszabadult emberekké. Persze a Krisztusban felszabadult élet sem diadalmenet csupán. Emberi gyarlóságunik és erőtlenségünk miatt sokszor megszakad a kapcsolat köztünk és az új élet forrása, Jézus között. Ilyenkor újra visszasüllyedünk az önzés és a szeretetlenség állapotába. A Jézus Krisztussal átélt győzelmek azonban ilyenkor is megmutatják a kivezető utat. Jézusnál újra meg újra bocsánatot nyerhetünk és mindent újra kezdhetünk. Kudarcok, elbotlások esetén is Krisztus Urunk erejéből mindig van reménységünk az újra kezdésre. Ez a reménység sohasem szégyenít meg- Egyszer majd eljön az az idő is, amikor véglegesen megszabadulunk a Gonosz hatalmától. Ez akkor lesz, Jézus ígérete szerint látható hatalommal újra visszajön és megvalósítja híveinek bűntől és kísértésektől mentes, boldog közösségét. Itt értjük majd meg igazán, hogy mi is tulajdonképpen a Jézus Krisztus által felszabadult új élet. Selmeczi János A reménységre ■Sí A Tamás-templom szolgálatában Bach 1723-ban lett lipcsei kántor. Pontosabban Lipcse város zeneigazgatója és a Tamás-iskola kántora. Az a körülmény, hogy igen sok felettese volt, sok súrlódást okozott. Első perctől látható, hogy felettesei nem voltak tisztában Bach nagyságával. Bach úgy próbált tekintélyt szerezni magának, hogy különféle címeket szerzett („weisenfelsi udvari karmester”, szász királyi udvari zeneszerző” stb.). Az eddigiek ellenére a Lipcsében töltött 27 év jó hátteret adott Bachnak, hogy szíve vágyát végre teljesithesse a „rendszeres egyházi zene” komponálásában. Vessünk egy pillantást iskolai és templomi munkájának kereteire. Az iskolában Bachnak napi 3 órát kellett tanítania. Az ének mellett latint is. Csütörtökön szabadnapja volt, szombat délután volt a kantátapróba. Bach tehát nem volt túlterhelve és elég ideje maradt a komponálásra. A gazdag templomi szolgálat hátterét Geiringer így jellemzi: A vasárnap hajnali zsolozsmázással kezdődött. Ezt követte a főistentiszjelet, amely kerek 4 órát vett igénybe. Fél 12-kor kezdődött a déli ájtatosság, majd azt követte fél 2-kor a 2 óra hosszúságú vecser- nye... Bach korábbi életére nézve - mint láttuk - sajnos igen kevés adatunk van. A lipcsei korszakból már jóval több emlék maradt, de ezek főleg Bach konfliktusait tárják fel különféle kérdésekben. Személyének és munkásságának megismeréséhez a lipcsei korszaknál is fennmaradt muzsikájára vagyunk utalva. A korszak első szakaszát az egyházzenei művek fantasztikus bősége jellemzi. A 200 templomi kantátából 165 Lipcsében született. 1724-25-ből csaknem egy évfolyamot tesznek ki a korál- kantáták, melyekből kiemelkednek a Luther-énekekre írt művek: „Jöjj népek Megváltója” - „Jézus Krisztus dicsértessél” - „Már megyek békén, örömmel” stb. A kutatás mai állása szerint 1727-ben született meg a lutheránus egyházi zene kinúagasló, páratlan alkotása, a Máté-passió. E rövid írás kereteiben nem vállalkozhatunk a mű méltatására. Az evangélikus zenehallgat ó gyülekezet számára a legfontosabb, hogy az áriákban és főleg a korálokban a gyülekezet „válaszol” a-passió-történetre, vagyis az igére. Ez a válaszolgatás teszi lutheri istentiszteletté a Máté-passiót. 300 éve született JOHANN SEBASTIAN BACH (1685. III. 21.-1750. VII. 28.) A Tamás-templom előtt álló Bach-emlékmü Hiszen Luther szerint: Az istentisztelet lényege, hogy abban Krisztus szól hozzánk igéjében, mi pedig felelünk Neki énekben és imádságban. A passió egyik legjellemzőbb vonása, ahogyan Bach kiélezi, annak üzenetét a hallgatók számára. Főleg a korálok dallamai vésődnek mélyen a hallgatók szivébe. Talán legjobban az a vers, amely Jézus halálának pillanatában hangzik: „Midőn eljő halálom, vigasztalóm Te légy...” Elmondhatatlan azoknak a száma, akiket ezek a korálok segítettek szenvedésben, kereszthordozásban, és adták nekik az evangélium vigaszát. 1723-29 'között Bach fáradhatatlanul ontotta egyházzenei műveit. A fogadtatás nagyon is fagyos volt. Egy évvel a Máté-passió bemutatása után hangzott el egy ilyen javaslat: „Csökkenteni kell a kántor fizetését, mert nem csinál semmit...” Tagadhatatlan, hogy a következő szakaszban alábbhagyott Bach Icantátaírási lendülete. - Új szint, új lehetőséget jelentett ebben a helyzetben, hogy 1729-ben ő lett a lipcsei „Collegium Musicum” igazgatója. Ezt az intézményt Telemann alapította. Hetenként voltak az előadások. Ennek keretében Bach sok szép muzsikát komponált és adott elő a diákzenészekkel a lipcsei Zimmermann-kávé- házban. Bach 1730-ban levelet írt volt iskolatársának, Erdmannak. Ez a levél bepillantást enged a lipcsei évek nehézségeibe, hiszen eléggé elkeseredett hangon ít helyzetéről. De azt is említi, hogy családjából egész kis énekkart és zenekart tud kiállítani. Gyermekei, mint írja, valamennyien született muzsikusok és hozzáteszi „mostani feleségemnek szép, tiszta szoprán hangja van és legidősebb lányom sem éppen ügyetlen a zenében.” A sok csalódás, meg nem értés bizonyára gyakran keserítette Bachot, de mikor a templomban az orgona mellé ült, vagy odahaza szobájában dolgozott, komponált, kottát írt, míg a szomszéd szobából áthallatszott gyermekeinek éneklése, akik egy új kantátáját gyakorolták: bizonyára kisimultak arcának keserű vonásai és szívét öröm és békesség töltötte el. A nagy tradíció megy tovább. Friedemann 1733-ban a drezdai So- phien-Kirche orgonistája lesz (a templom pazar Silbermann orgonája, sajnos a második világháború áldozata lett). Emmanuel 1740-től Nagy Frigyes udvari csembalókísérője lett. De valamennyi tehetséges zenész fia'7 már más szellemben és stílusban komponál. / Gáncs Aladár 1 ■' ■ I ■ . /. ' Y [
