Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-31 / 13. szám
Evangélikus Élet 1985. március 31 A tanúkat idézzük . .Megköszöntük Istennek...” „Az Útmutató igét vettem... semmi, politikai vonatkozása nem volt, de az imában megköszöntük Istennek azokat a felebarátokat kiket felhasznált.” A tanúkat idézzük sorozatunkban Lehel Ferenc nyugalmazott szombathelyi lelkésszel Fehér Károly esperes beszélget. A visszaemlékezés harmadik befejező részét adjuk közre. Maradtak-e a munkaszolgálat hétköznapjaiból maradandó élményeid? Igen! Volt egy hősködő, sokat káromkodó bajtársam. Ha közeledett egy repülőgép, elemében volt. Egyszer jól megszórtak minket bombákkal. Lezajlott a dolog, a leghősebbet nem találtuk. Végül is egy árok be- tonhidjából húztam ki egy társammal együtt. Átöleltem: Testvér nem szabad így a tartást elveszíteni! Mikor kicsit megnyugodott, így szólt hozzám: Mehetek e mindig ön mellett a menetoszlopban?... Először azt akartam mondani: ha nem káromkodik, majd eszembe jutott, hogy a nekem ajándékozott nyugalomnak nem volt feltétele... Csak annyit mondtam: Igen! A káromkodás elmaradt. Tiszaalpári szálláshelyünktől hat kilométerre a Tisza partján földmunkát végeztünk a „hadműveletek megnehezítésére”. Egy napon szólít a parancsnok: 1000 kg kenyérhiányunk van, de komoly sonka- és szalonnahiányunk is van. Át kell vennie a raktárt. Az első nap a kenyérátvételnél a pék paprikás csirkére hívott meg. Nem fogadtam el. A hiány nem fogyott, mire segítségként megbízhatókat, földijeimet kértem magam mellé. Az egyensúly helyreállt... Egy szép napon egy csicskás tízórait kért a tiszteknek s csicskásoknak... Rendben van, mondtam, de akkor a zászlóalj minden tagjának is kijár... Nemsokára jön egy tiszt s kiabált velem: maga hét Miatyánkot elmond, mielőtt a dolgot megcsinálná... Ánnyit jegyeztem meg: ha hétszer mondom el a Miatyánkot, hétszer kerül elő a mi mindennapi kenyerünk, tehát valamennyiünk kenyere... Egyébként visszaadhatom a tisztséget, én,erre. nem magam jelentkeztem! Harmadik élményem már nem is hétköznapi. Eszterházán december elején a mellettünk lévő német szerelvény parancsnoka revolverrel vette el a mozdonyunkat. Parancsnokunk dühbe gurult: Ezeknek szállítsak embereket? Odavágódtam s kértem leszerelésemet: feleségem kétéves és egyéves gyermekünk mellett szive alatt hordozza a harmadikat. .. pár hete van csak vissza. Igent mondott, de közben lehűlt s kezdte magyarázni, ha visszamaradsz visznek a SZU-ba... annyit mondtam: adósságtörlesztésre! (Akkor bennünk volt, hogy a kollektív ártást kollektíván kell jóvá tennünk.) így végre viszontláthattad családodat? Sajnos addig még jó pár hónap eltelt. Mosonmagyaróvárra mentem apó- somékhoz. Gondoltam feleségemék náluk vannak. Fordítva volt. Ä svéd követség segítségével szerettem volna hazajutni. Nem ment... Ekkor az óvári Wiedemann Károly, Szent István u. 20/a, villanyszerelőmester mint tanoncot szerződtetett. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetnél 30/1945. számú traktorvezetői jogosítványt szereztem. Igazán nem tudtam, hogy hol lesz e szakmákra szükség: jóvátételben vagy itthon. Igen itthon, hisz a SZU-ban a lelkészi szolgálatot sokan társadalmi munkában végezték. De ki látott akkor tisztán? De csak eljött végre a viszontlátás öröme?! Nem mindennapi előzmények közbejátszásával... 1945 márciusában egy középületen bergmanncsöveket fektettünk. Az épületen orosz hadifoglyok is dolgoztak... Egyik nap Konstantin Lokoty lityinant félrehív s tört német nyelven közli, hogy a „németek visznek bennünket, s. úgy fordul ez a vég... nem nősültem meg beteg édesanyámra való tekintettel. .. mi lesz vele ha nem jutok haza.”.. .Apósomék bérelt házának kertjében a Lajta partján egy kerti ház volt, rejtett padlással, ott töltött egy hetet. Szökések miatt razziák voltak, de nem találták meg... Ápr. 1-én bevonultak a szovjet katonák. Konstantin adott pár sort, mondván: nagyon vigyázz ráv tudom, hogy szükséged lesz rá... Április 8. körül indultam el gyalog a 200 km-es útra... Útközben menetoszlopban civilek, ha valaki lelépett kiegészítették a létszámot a legközelebb találhatóval. .. így engem is többször beállítottak a menetoszlopba... Konstantinnak igaza volt: szükségem volt az írásra. Fel is mutattam. Ä szovjet katona átölelt: igyi domaj tovaris! így láttam viszont feleségemet, karján a harmadikkal ápr. 11-én.- • ' Ügy tudom Tengelic kétnyelvűi gyülekezet. Hogy zajlott le a kitelepítés? Igen, kétnyelvű gyülekezet volt. Felváltva volt magyar és német nyelvű istentisztelet. Mert nekem drága az én magyar anyanyelvem, tudtam, hogy Isten igéjét anyanyelven, tehát a németek németül szívesebben hallgatják. A kitelepítés fájdalmas volt, hisz sokan voltak közöttük megtévesztettek s voltak, kik a „nemzetiség” rovatot megfejelő tájékozottság híján töltötték ki. Sok szorgalmas ember került ki, kik azért kötődtek a szülőföldhöz... még 40 év után is haza, „hazajönnek”. Nemzetközi döntés volt a német nemzetiségűek kitelepítése, a német anyanyelvre ez nem vonatkozott. Egy kitelepítést sikerült megakadályozni. A listán pontatlan, namis adatok voltak, önkényesen német nemzetiségűnek tüntettek fel olyan német anyanyelvűt, ki magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Tengelic község nemzeti bizottságának tagjaival: Varjas Józseífel, Hasitó Gergellyel, Kovács Lajossal, Juhász Istvánnal Tóth Gyulával és Mozolai Györggyel megtárgyaltuk az ügyet s megbíztak, hogy Budapesten az állásfoglalást tolmácsoljam s a bizottságot képviseljem. A pesti útelőtt felkerestem a megyei pártbizottságot tájékoztatás végett. Az ügy nagyon ártalmasnak látszott a népi demokrácia reputációja szempontjából. Budapesten megkértem Vándor József miniszteri osztálytanácsost (úgy emlékszem ő volt a kitelepítési kormánybiztos) hogy helyszínen vizsgálja felül a törvénytelenségeket. Megígérte, de megkért, hogy vegyem rá a szökésben levőket, hogy a bevagonírozási parancsnak tegyenek eleget. Ez drámái körülmények között ejfél utánra sikerült... Ezután igen ingerült emberek egy csoportja keresett fel lakásomon. Felelősségre vontak, hogy lehetek olyan naiv és felelőtlen... én kitartottam emellett, hogy az igazság ki fog derülni... ha nem akkor én is a vagonban maradok, pedig feleségem a negyedik gyermeket hordja a szíve alatt. (A harmadikat elveszítettük.) Életem legnehezebb éjszakája volt ez, egy percet sem aludtam a Losung ige tartotta bennem a lelket: vigasztald meg a Te szolgádnak lelket... De meg is vigasztaltattam! A tárgyalás nagy feszültségek között zajlott. Egy problémás eset volt. Már nem bírtam idegekkel és sírva öleltem át Vándor Józsefet a spanyol szabadságharcokban hegeket kapott orcáját. ő is meghökkent, én is. Aranyos Tanácsos Uram segítsen rajtuk - mondottam. De kinyílt a vagon ajtaja az utolsó család előtt is... Nemzeti zászlókkal fogadta a hazatérőket a falu népe... Nagygyűlésen a zsúfolt kultúrházban mondottam köszönetét a mentesítettek és a falu nevében Prantner Józsefnek, dr. Bihari Ottónak és Mohácsi Károlynak, hogy a Nemzeti Bizottság áílásfoglalását magukévá tették és az ügyet figyelemmel kísérték. A hálaadó istentiszteletről sokan kintrekedtek, vidékről is voltak szép számmal. At Útmutató igét vettem. .. semmi politikai vonatkozása nem volt, de az imában megköszöntük Istennek, hogy olyan rejtetten működik s eszközül olyanokat is felhasznál, kik nem is fogadják el öt - talán a mi engedetlensegünk miatt is - s megköszöntük azokat a felebarátokat, kiket felhasznált... Egy rendőrtiszt odajött hozzám, hogy szeretne evangélikus lenni... Annyit mondtam: emqciók alatt egy ilyen nagy kérdésben nem lehet dönteni!.. .Térjünk vissza rá... de nem volt folytatás. így végződött a harmadik tengelici kitelepítés. Ä megvigasztaltatás egy kicsit bátorított abban, hogy talán az egyháznak a társadalomból való jogos kitelepítése - amire a sok úttévesztés nyomán el voltunk készülve - nem fog bekövetkezni... ezért Barnabások. .. az Egyháznak a megvigasztalt fiai áldják az Urat s az O világkormányzását. Tóth Endre: Világnak világa Hazatért az Ómagyar Mária-siralom Világnak világa i:;;:rn; / Vjr^gnaík-vii-ága * Világnak virága » Virágnak világa Világnak csudája Csudának világa Virágnak csudája Csudának virága Világ békessége Földnek ékessége Nap hold fényessége Csillagok szépsége Óceán mélysége Ember bölcsessége Lelkek üdvössége - ördög veresége V. (Megjelent a költő: BIZALMAS VALLOMÁS c. kötetében: 1984-ben) __________________________________________________________) Sz abadj nép tesz csuda dolgokat Hazánk felszabadulásának ünnepén ne pörgessünk imamalmokat, kerüljük a szólamokat, lapozzunk helyette a történelembe és a történelem igazsága szolgáljon tanulságul. Történelmünk során népünknek az oroszokkal háromszor volt dolga. Először Világosnál, ahol Görgey az oroszok előtt tette le a fegyvert. A cár katonái körül támadt hullámverések hamar elcsitultak, a nemzeti gyűlölet dühödt villámainak céltáblája Haynau és Bach lett. Második találkozásunk 1914-18- ban volt. Ekkor lövészárkok és fedezékek védelmében közel négy éven keresztül néztünk egymással farkasszemet, s mégis 1919-ben Lenin országától várta a megváltó segítséget a bajbajutott magyar Tanács- köztársaság. Harmadik alkalommal a Donnál futottunk össze. Kényszerhelyzetben, egy hamis politika és propaganda eredményeképpen. Formailag aligha lehetett kifogásolni doni jelenlétünket, a tengelyhatalmak szövetségeseként „szabályosan” hahátrahagyva halottainkat, sebesültjeinket - hanem kockára került az lárva haza” sorsa is, sőt prédája a német fasizmusnak, majd kiszolgálóinak, a magyar nyilasoknak. Gör- geynek még volt alternatívája Világosnál, Horthyéknak azonban már nem, s ezért kizárólag a Szovjetunióval kellett volna keresni az őszinte megbékélést. Nos, ennek a politikai tragédiának vonta le Nagy Ferenc a konzekvenciáját: „Magyarországnak nincs egyetlenegy barátja sem.” Igaza volt-e a kisgazdapárti Nagy Ferencnek? Vizsgáljuk meg kijelentését a tények és történések összefüggésében. 1944. szeptember 23-án a Vörös Hadsereg elérte a trianoni határokat valahol Battonya térségében. A Moszkva alól menekülő németek szövetségéből ezidőre Magyarországon kívül kivált már minden nemzet. Okkal tartottunk tehát attól, hogy hazánk és népünk, mint a németek utolsó szövetségese, áldozatul esik az elvadult, eldurvult háború végső csapásainak. dat üzentünk a Szovjetuniónak, Angliának s az Egyesült Államoknak. Gyakorlatilag és erkölcsileg azonban kezdettől fogva kérdéses maradt: mi keresnivalója van a magyar katonának Oroszországban. A tragédia azután nem egyszerűen a katonai kudarcokban tetőzött, hanem abban a politikában, amely képtelen volt a háború megbokrosodott lovai által elragadott szekérről leugrani. Mert ekkor már nem pusztán arról volt szó, hogy a Donnál vesztett csata után hazáig kell futnunk És itt Battonya tájékán döbbenetes meglepetés ért bennünket. Egy olyan hadsereg lépett hazánk földjére, amelynek ideológiájában egyetlen jelszó, a fasizmus elleni jelszó szerepelt. Ez a hadsereg a fasizmussal és nem a néppel állt háborúban, így az egyszerű emberek mosolya és reménye lett az első kifejezése annak, hogy felszabadítókat és barátokat köszöntenek az orosz katonákban. Ezen túlmenően a szovjet politika egyértelművé tette, hogy a (Folytatás a 4. oldalon) VEGYÉTEK ÉS EGYÉTEK! MÍNBi Mt 26, 20-30 I Nagycsütörtök igéje Jézus tudta, hogy halála előtt az utolsó vacsorán van együtt tanítványaival. Ekkor szerezte mindenkori gyülekezetei számára az úrvacsorát, hogy a keresztről szóló igehirdetés mellett e szentség közvetítésével is övéi elnyeljék mindazt, amit számukra drága áron kiharcolt a kereszten. Azóta az egyházban úrvacsorakor legtöbbször nemcsak a jézusi szerzési igék hangzanak. Az úrvacsora kiszolgáltatása előtt külön igehirdetéssel felkészítik az úrvacsorázó- kat az úrvacsora vételére. Azon az utolsó vacsorán Jézus is megtartotta a felkészítő beszédet. Lényege ez a rövid mondat: „...közületek egy el fog árulni engem.” A szó tulajdonképpen az eredeti bibliai nyelven nem árulást, hanem kiszolgáltatást jelent. Jézusról senki sem tudhatott valami árulásra alapot nyújtó terhelő adatot. Ilyet Júdás sem ismert, de kész volt elárulni azt, hogy hol lehet Jézust különösebb feltűnést nem okozva elfogni és ezzel megkönnyítette Jézus ellenségeinek gonosz munkáját. Az a megdöbbentő, hogy a Júdá- son kívüli tizenegy apostol is Jézus szavainak indítására elvégzett önvizsgálat után mind azt volt kénytelen megállapítani önmagáról, hogy e vétek elkövetője ő is lehet. Ezért kérdezték meg Jézustól egyenként: „Én vagyok-e az, Uram?” Júdás és a többiek közötti különbség csak Jézus megszólításában mutatkozott meg. Júdás Jézust „Mesterinek szólítja. Ezzel azt jelzi, hogy ő Jézust tanítójának tekinti ugyan, de fenntartja vele szemben saját külön véleményét és az ennek megfelelő magatartást. A többiek Jézust „Uram”- nak mondják, amivel vallják, hogy alávetették magukat Jézus akaratának és készek elfogadni magukra nézve ítéletét is. A tanítványokhoz intézett, régen elhangzott mondat hozzánk is szól. Közöttünk van és bármelyikünk lehet az, aki miatt sokaknak megtagadott és káromlott leszjézus neve. Látjuk-e megbotránkozásokat okozó vétkeinket? El tudjuk-e fogadni Jézus ítéletét, meg tudunk-e hajolni bűnbánattal Jézus ítélete alatt? JÉZUS MINDNYÁJUNKNAK ÖNMAGÁT és az ő bocsánatát adja az úrvacsorában. Az ami a kereszten történt, a szerzési igében külön említett test és vér, az úrvacsora elkülönítetten kiosztott jegyei mutatják, hogy Megváltónknak a bocsánat nyújtása nem csak „egy szavába került”. Vérének kellett kiömlenie, elválasztódnia a testétől, ahogyan az úrvacsorában is a külön kenyérben és a külön borban ezt a szétválasztódást szemlélhetjük. A bocsánat nagy árát jelzik a golgotái küzdelemre világosan utaló szavak. JÉZUS MINDEN ÚRVACSORÁZÓNAK személyesen adja szabadítását a gonosz és a halál börtönéből és új életre indít. Az úrvacsora méltó vételéhez hozzátartozik az új életre indulás és a bűn elleni harcnak a vállalása, annál is inkább, mert ehhez U runk mindent megad az úrvacsorában. Adja önmagát és Isten új szövetségében megújítja szívünket, hogy Istent Atyánknak és az ő akaratát hálás szeretettel magunkénak is ismerhessük. Adja a testvéreket, hogy kegyelmét elnyerve egymást türelmesen elhordozzuk és szeretettel szolgáljunk minden embernek és adja ígéreteit, hogy megerősödjünk az örök élet reménységében. Az úrvacsorát Jézus nekünk bűnös embereknek szerezte, de nem azért, hogy a bűnben megmaradjunk, hanem azért, hogy az örök élet üdvösségére eljussunk. Az Úr az első úrvacsorakor is kifejezte azt a reményét, hogy a vele vacsoráló tanítványaival, majd a célnál is együtt lesz, mert azt mondta nekik: a szőlőtőnek a terméséből „majd újat iszom veletek Atyám országában.” Azóta is minden úrvacsorái asztalhoz hívott követőjének mondja: „A mennyben is velem telepedhetsz az üdvösség asztalához!” Amen. Nagybocskai Vilmos IMÁDKOZZUNK! Urank! Ahogyan tanítványaid szemét megnyitottad bűnük meglátására, láttasd meg velünk a mi bűneinket is. Ahogyan szabadító irgalmaddal bűnbocsánatban részesítetted őket vacsorádban, úgy tégy velünk is! Urunk, valahányszor közel engedsz minket Magadhoz és Önmagadat adod nekünk vacsorádban, add Szentlelked erejét és világosságát, hogy átvehessiik e szentségben a számunkra elkészített minden ajándékaidat: a maradandó közösséget Veled, a testvéri egybetartozást gyülekezetünk minden tagjával, az Atya szívünket képmutatás nélküli életre megújító irgalmát és az örök élet reménységét. Amen.
