Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-31 / 13. szám
50. ÉVFOLYAM 13. SZÁM I985. MÁRCIUS 31. ÁRA: 5,50 Ft ORSZÁGŐS EVANGÉLIKUS HETILAP A TARTALOMBÓL Szabad nép tesz csuda dolgokat Megköszöntük Istennek Bach-sorozatunk harmadik része Vers - Világnak világa „Jézus Krisztus ábrázolása a művészetekben”. Egy képzőművészeti album címe hangzik így. Majdnem ötszáz kép közül jóval több, mint háromszáz Nagypéntek eseményének egy-egy részletét ábrázolja. Élmény egy füzérben látni Michelangelo Pietáját, Rembrandt Krisztus a kereszten-jét, Tiziant és Botticellit, Gauguint és Kokosch- kát. Itt nem számít hit és világnézet. Valami egyetemes emberi szenvedést ábrázolnak a maguk nyelvén és stílusában - csodálatosan. Szépséges formák, félelmetes színek, gazdagon áradó érzések. Nagypéntek kirobbanó feszültsége és zokogó gyásza. Vér és könnyek, kín és fajdalom. Nagypéntek - színekbe és formákba sűrítve. Magától nyílik ez az album a kedvencemnél. Olyan rút ez a kép. hogy elsőre sebesen továbblapoz az ember. Azután vissza-visszatér. Hieronymus Bosch műve ez, A keresztet hordozó Jézus. Zsúfolt tömegjelenetet rajzol elénk. Utcai tolongást. Jézus a Golgotára tart. vállán az otromba keresztgerenda. Körülötte torz figurák tömege tülekedik. A kép egyetlen valóságos, emberi vonásokkal megrajzolt arca Jézusé. Az összes többi szándékosaneltorzított, taszító figura. Katonák és civilek. Fehérek és feketék. Tekintélyesek és jött-mentek. Férfiak és nők. Ijesztően csúf ábrázatu- kon kirajzolódik az érzésekre képtelen, jéggé dermedt ridegség. A szenzációra éhes, szelektálni már képtelen, mohó kíváncsiság. Az elembertelenedett, szadista gonoszság. A reménytelenül sötét butaság. A fékevesztett, ordító erőszak. A szolgai engedelmcsseg. A hatalom pöffeszkedő önelégültsége. Dohos középkor! - sóhajtja az ember, és sietve becsukja a könyvet. Aztán eszébe jut: huszadik századi ruháink mintha épp rájuk illenének! S gyorsan újra felüti az albumot. Pusztítás. Alig ért véget a földön, folytatnánk a csillagokban. Cél nélkül is tán. Puszta gyönyörűségből. Fákat és telefonfülkéket, kultúrákat és védtelen embereket. Nemcsak Bosch undorító világa ez! Alkoholtól és drogtól eltorzult, üresen bámuló tekintetek. Többé meg nem fékezhető indulatok. Menekülés a gondolkodástól és a felelősségvállalástól. Bezárkózás a „nem érdekel” torz várába. Érzéseink sivataggá üresedett helye. Hatalomvágy, nem számít, milyen áron. Égbekiáltó igazságtalanságok szenvtelen, hűvös szemlélése. Eltorzult, emberi mivoltukból kivetkezett alakok az egyetlen ember, a keresztet cipelő Jézus körül. Így szerette Isten a világot - suttogja és harsogja Nagypénteken „O, ember, gondold a Golgota középső keresztje. Ezt a világot szereti így. Közepébe állítja a keresztet. Az egyetlen esélyt arra, hogy elsimuljanak torz vonásaink. Hogy hasonlítani kezdjünk arra a középső alakra. Hogy emberré váljunk. Gondolkodásra, vállalásra, igaz tettekre, szeretette felszabadított emberré. „O, ember, gondold meg!” - fogjuk énekelni az istentiszteleten. Gondold meg, ki vagy, kivé kell és Nagypéntek óta kivé.lehet válnod! Szabóné Mátrai Marianna A törvény és kegyelem allegóriája (részlet) Lucas Cranach olajfestménye 1529-ből Jézus kérdései - mai emberekhez „Ti miért szegitek meg az Isten parancsolatát?” Mt 15, 3. Ezt a kérdést úgy kényszerítette ki Jézusból a Jeruzsálemből érkezett ellenőrzés. Látszólag ugyan tanítványait marasztalják el, mivel mosatlan kézzel nyúlnak az ételhez, valójában azonban a Mesterre hull a vád követői „laza erkölcse” miatt, amivel megszegik, rombolják az ősök hagyományát. Erre a vádoló kérdésre Jézus ellenkérdéssel válaszol. Nem azért tesz így, hogy kitérjen a felelet elől, hanem ^zért, hogy az ősök hagyományáról az Isten akaratára, a rituális mozdulatról mélyebbre, az Isten akaratával dacoló indulatra és magatartásra utaljon. Ennyit a körülményekről. A körülmények ismerete azonban nem akadályozhatja meg, hogy Jézus kérdését nekünk szegezett kérdésként halljuk. A gyülekezeti közvéleményben Isten parancsolatai a kemény, kérlelhetetlen tiltás értelmében élnek. Vasigaként, amelynek törő terhétől mielőbb szabadulni kíván az ember. Mintha teljesen feledésbe ment volna, hogy Isten akaratát nem nyűgnek, hanem rendnek szánta. A rendnek pedig minden normális ember örülni szokott. Hogyan van az, hogy Isten rendet szabó, parancsolatait mégsem ezzel a normális magatartással fogadjuk? Mostanában egyre többet hallunk arról, hogy az Ótestamentumban milyen erőteljesen szólal meg a „Törvény öröme”, hogy Isten rendet szabott és nem tér el attól. Az egyik leg- megragadóbb példa erre a 119. zsoltár, a leghosszabb zsoltár, ahol szinte végtelen sorban említtetik Isten parancsolatainak, törvényének, akaratának, rendjének ereje, áldása, haszna, és ezekkel együtt az a könyörgés, hogy Isten ne engedjen eltérni, eltévelyedni attól. Jellemző, hogy amikor Jézus a kérdést kiveszi a vizsgáztatók szájából és önvizsgálatra kényszerítővé teszi, egyúttal nagyon emberközelbe is hozza Isten parancsolatát. Nem enged kitérőt az elvi finomságok, vagy aprólékos részletek irányába, hanem ott alkalmazza és azt a „passzust” idézi, ahol a megszegés leghamarabb és közvetlenül érezteti hatását. A negyedik parancsolatot említi és benne azt a rendet, amelyet Isten a tisztelet, a szeretet és a gondoskodás életet őrző formájába rejtett. Érdekes, hogy amikor Pál apostol az egyházi szolgálat hiteléről beszél, azt azon méri le, hogyan tudja a szolgálattevő megélni Isten rendet tartó akaratát a legközelebbiek között, a család tagjainak testi-lelki rendbentartá- sa területén. (1 Tim 3. 4-5.) A megtartott rend: életet, tisztességet, hitet őrző Istenszolgálat. De hát akkor miért szegjük meg? Isten parancsolatai megszegésének nincsen ésszerű magyarázata. A jó rend megtörése a bennünk dolgozó Gonosz előtti meghódolás. Nem a rossz természet miatt törjük a rendet, hanem a rossz hit miatt, bizalomhiányból. Nem akarjuk elhinni, hogy Isten parancsolata nem ellenünk van, hanem értünk. Nem akarjuk elhinni, hogy életünk akkor jön rendbe, ha tartjuk magunkat akaratához. Azt azonban ne feledjük, hogy Isten akaratát az a Jézus Krisztus testesíti meg, aki az önvizsgálatra késztető kérdést feltette: „Ti miért szegitek meg az Isten parancsolatait?” Fehér Károly Nyitány Ünnepi hangulat, elcsendese- désbe rejtett várakozásteli feszültség jellemzi a nézők gondolatait, amikor a még leeresztett függöny előtt felcsendülnek a zenekari nyitány hangjai. A nagy zeneszerzők már a nyitány motívumaiban megszólaltatják a színpadi drpma zenei témáit, így a zeneértő néző eleve beavatottá válik, tudja, mit várhat a színpadi cselekmény alakulása során. V irágvasárnap eseménye, amelyet mind a négy evangélium megőrzött, ilyen nyitány, Jézus küldetésének, megváltói művének fontos bevezetője, előjátéka. Ha itt megállítanánk az eseményeket, olyan lenne, mintha a nyitány után abbamaradna az előadás. Ha kihagynánk, olyan lenne, mintha valaki késve érkeznék és előkészületlenül kapcsolódna bele az események alakulásába. Fontos tehát, az egész nagyhét megértéséhez, a virágvasárnapi nyitány. Mindenki vár valamit JézusPüspökeink körleveléből Szeretett Testvéreink! Nagyhét küszöbén pásztori szeretettel köszöntjük a Magyarországi Evangélikus Egyház minden gyülekezetét! Nagyheti bünbánatunk, hálaadásunk Krisztus Urunk golgotái áldozatáért ebben az évben egybeesik egy fontos történelmi évfordulóval. Egész népünkkel együtt a közeli napokban emlékezünk meg hazánk fölszabadulásának negyvenedik évfordulójáról. Sokan vannak közöttünk, akik személyesen is átélhették: a szenvedés és halál micsoda mélységeiből emelte ki akkor népünket Isten megőrző szeretető! Megítélt múltunk bűnei miatt. De megmentett a pusztulástól. Hármas rabságból szabadultunk meg: a fasizmus embertelenségéből, a háború véres poklából és a szegénység, egy igazságtalan társadalmi rend bilincseiből. Hogy a romokon új élet sarjadhatott, hogy népünk immár négy évtized óta békében és új reménységgel építheti jövőjét, ezért egész szívünkből áldjuk a gondviselő, kegyelmes Istent. De nem feledkezhetünk meg azokról sem, akiknek áldozata volt szabadulásunk ára. Hálával emlékezünk a szovjet nép fiaira, a százezrekre, akik a legdrágábbat, életüket áldozták hazánk felszabadításáért, és az élőkre, akik négy évtizeden át verítékükkel, naponkénti élet-áldozatukkal építik magyar népünk új életét. Ma új gondok, új feladatok állnak előttünk. Soha ennyi halálos fegyver nem fenyegette még a világ életét. Jövőnk formálásáért nehéz gazdasági gondokkal kell megküzdenünk. Társadalmunk építése naponta szolgálatra hív a családi élet, a becsületes munka területén, az erkölcsi értékek megőrzésében, a köz javáért való áldozatvállalásban. Csak akkor emlékezünk jól és igazán, ha Krisztus-hitünkből fakadó, önzetlen szeretettel vállaljuk mi is ezeket a mai feladatokat, egész népünk javáért, világunk békés jövőjéért! így kérjük Isten áldását, megőrző kegyelmét hazánk és népünk életére, vezetőire, további közös munkánkra ezen a történelmi évfordulón. „Az Úr Jézus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!" Budapest, 1985. Virágvasárnap. Dr. KÁLDY ZOLTÁN s. k. a Déli Egyházkerület püspöke Dr. NAGY GYULA s. k. az Északi Egyházkerület püspöke tói. Tudatuk mélyén érzik, hogy ez a mostani ünnepre érkezése nem egyszerű látogatás, nem csupán része vándorútjainak, hanem fény fog derülni egyéniségének, isteni hatalmának titkaira. A bevonulás helyszíne, az Olajfák hegye, a tanítványokból és egyéb érdeklődőkből összeverődő sokaság tisztelete, a leterített felsőruhák és pálmaágak, az ünnepélyes hangvételű zarándokének mind-mind a felfokozott várakozást tükrözik. Hogy azonban mindebből Jézus mit fog teljesíteni, azt senki sem tudja még. Ahogyan a karácsonyi angyalének ünnepélyes szavai, a megkeresztel- tetésekor hallott mennyei szózat csak csodálkozó és töprengő gondolatokat eredményezett környezetében, úgy itt is tétován hangoznak a messiási királyra utaló szavak és külső formák. A mi időnkben is elkerülhetetlen kérdés ez: mit várunk Jézustól? Mire tartjuk Őt képesnek? Mit tartunk igazán messiási szolgálatnak? Lelkes hangulatok közepette értjük-e az Ő szándékait? A komolyan vett prófécia. Sokféle elképzelésük volt a Messiás megjelenéséről és akcióba lépéséről, de ezek között a zakariási jövendölés az alázatosan, szamárcsikó hátán érkező, a népeknek békét hirdető Messiásról, nem tartozott a kedvelt és jól értett próféciák közé. Túl is teszik magukat a megalázkodó király látványának zavarán és a helyreállított dávidi országot remélik tőle! Jézus maga azonban komolyan vette a próféciát, ő meghalni jön Jeruzsálembe, hogy így állítsa helyre a bűn által megrontott „országot” és végezze el azt a szolgálatot, amelyet rajta kívül senki más el nem végezhet! Virágvasárnapon, a lelkes nyitány hangulatában már világosan kitűnik, hogy az elkövetkezendő események Ura és rendezője maga az Isten, főszereplője pedig Jézus, az Isten Fia, Aki engedelmes volt halálig... Tegyünk hát félre minden hamis várakozást, emberi szempontot, és figyeljük a felgördülő függöny mögötti előadás isteni rendezését. Az életünk titka van az eseményekbe rejtve! Szirmai Zoltán
