Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-24 / 8. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP L. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 1985. február 24. ARA: 5,50 Ft Jelentős lépések előre Beszélgetés dr. Káldy Zoltánnal, az LVSZ elnökével Fotó: C. Rothenbühler (Genf) Balról jobbra: Gunnar Stalsett, az LVSZ most megválasztott új főtitkára, Káldy Zoltán püspök, az LVSZ elnöke, és Carl H. Mau, a leköszönő főtitkár — Végeredményben ki irányítja a Lutheránus Világszövetséget? Az alkotmány szerint egyértelműen az elnök a „legfőbb hivatali képviselője" az LVSZ-nek (the chief official representative), aki VB-vel együtt irányítja az LVSZ munkáját. A főtitkár „végrehajtó” személy, aki munkáját az elnökkel való állandó kommunikáció közben végzi. — Mivel igen nagy igényű a főtitkár szolgálata, egyáltalában lehetett-e a feltételeknek megfelelő főtitkárt jelölni? A „kutató bizottság” — amelynek ülésén magam is részt vettem —, javaslatokat tett a VB- nek, mivel a főtitkárt a VB választja. A VB-nek több lehetősége volt, amelyet most nem kívánok ismételni. Végülis igen nagy szótöbbséggel Gunnar Stalsett norvég lelkészt választottuk meg főtitkárnak, aki 1985. szeptember 1-én foglalja el Géniben az állását dr. Carl Mau eddigi főtitkár utódaként. — Bár olvastunk már Gunnar Stalsett személyéről és munkájáról, püspök úr bizonyára többet is tud mondani róla. Gunnar Stalsett lelkész, éppen most február 10-én töltötte be 50. életévét. Norvégiában Nord- kappban született. Jelenleg a Norvég Biblia Társaság főtitkára. Norvégiában, az Egyesült Államokban és a Német Szövetségi Köztársaságban tanult. 1962—64 között ifjúsági lelkész volt, maid a norvég evangélikus egyház nemzetközi kapcsolatainak osztályán dolgozott. 1972—73-ban állami megbízatást vállalt, államtitkára Volt a norvég . kormány egyházi, nevelési és kulturális minisztériumának. Sőt 1977-79- ben a Központi Párt (Centre Party) pártelnöke volt és majdnem -miniszterelnök lett Norvégiában (de pártja nem nyerte meg a választást). Majd gyülekezeti lelkész lett és végül 1982- ben főtitkára a Norvég Biblia Társaságnak. Egy ideig tagja volt az oslói városi tanácsnak. Jelenleg is tagja a norvég kormány tanácsadó testületének a fegyverkorlátozás és leszerelési ügyekben. A Nobel- békedíjat odaítélő bizottságnak is tagja. Tagja az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának és Végrehajtó Bizottságának. E két utóbbiról most le kell mondania. Mindenesetre igen nagy ökumenikus és politikai kapcsolatokkal rendelkezik. — Ügy látjuk, Gunnar Stalsett jelentősen részt vett és vesz a Munka közben az LVSZ Végrehajtó Bizottságának genfi Böjti szótár HA A BÖJT LÉNYÉGÉT AKARJUK MEGRAGADNI, azt kell mondanunk: a böjt önként vállalt lemondás. A mondat mindegyik tagjára hangsúly esik. A böjt legismertebb formája a lemondás a tápláléknak és italnak élvezetéről, amely lehet részleges vagy teljes önmegtartóztatás. De böjtnek kell tekintenünk a karthauzi szerzetesek életmódját is. ök hallgatást fogadtak, tehát a beszéd „élvezetéről" mondtak le. A böjt úgy ér valamit, ha belső indítékok késztetnek rá. Az idősebb nemzedék átélt kényszerű böjtöket, olyan időket, amikor igen szorosra kellett összehúzni a nadrágszíjat. Ezek a böjtök azonban nem jártak mindig együtt belső megerősödéssel. A böjt vállalásával lelki célokat tartunk szem előtt. Ezért nem sorol- , hatjuk ide az önmegtartóztatás egy modern formáját, a fogyókúrát, hiszen az ilyen böjt könnyen válhat — bibliai kifejezéssel élve — az óemberünk, bűnös énünk hizlalásává (lásd: Kol 2,16—IS!). (Folytatás a 4. oldalon) Dr. Nagy Gyula püspök genfi útja Az Európai Egyházak Konferenciája meghívására az Északi Egyházkerület püspöke, aki 1975 és 1980 között a 115 európai egyházat összefogó európai egyházszervezet teológiai igazgatója volt. február 25. és március 3. között teológiai tanácsadóként az EEK ez idei konferenciáit és a jövő évi skóciai nagygyűlést előkészítő tanácskozásokon vesz részt. Ülésezik a Végrehajtó Bizottság. Balról jobbra: Soritua Nababan. az ÚVSZ elnökhelyettese, Káldy Zoltán püspök, az LVSZ elnöke, Gun- íar Stalsett lelkész, az LVSZ új főtitkára, valamint Carl H. Mau, az eddigi főtitkár resztyén aktivitás kell, hogy jellemezze. Tudnia kell kapcsolatot építeni maga és mások között és bizalmat ébreszteni maga iránt. Képesnek kell lennie mások meghallgatására és pásztorolására. Erkölcsileg feddhetetlennek kell lennie. Jó adminisztrátornak és egyben jó koordinátornak. Jó kritikával bíró ember. Jó igehirdető. Több nyelven kell beszélnie. -Széles síkon kell ismernie és megértenie a különböző kultúrákat, ideológiákat, politikai és gazdasági rendszereket és képesnek kell lennie megalapozni és fenntartani a kapcsolatokat a kormányokkal a világ különböző részein. Meg kell értenie azt a világot, amelyben az egyházak élnek. Munkáját az LVSZ elnökével és a VB-vel szoros kapcsolatban 'kell végeznie. A sajtó már hírül adta, hogy Káldy Zoltán püspök, az LVSZ elnöke január 28—február 6. között Genfben tartózkodott. Útjára felesége is elkísérte. Visszatérése után lapunk munkatársa beszélgetést folytatott a püspökkel arra gondolva, hogy egyházunk egészét érdekli és érinti mindaz, ami Genfben történt. — Milyen üléseken vett részt püspök úr tíz napos genfi tartózkodása alatt? Négy bizottság tartott ülést: az új főtitkárt kutató bizottság, a tisztségviselők, a végrehajtó bizottság és az LVSZ programját tervező bizottság. Mind a négy igen fontos ülés volt. Az LVSZ alkotmánya szerint már Budapesten, a nagygyűlést követő végrehajtó bizottság ülésén meg kellett volna választani az 'új főtitkárt, mert dr. Carl Mau főtitkár megbízatása már akkor lejárt. Ez azonban nem volt lehetséges, mert a választás nem volt kellőképpen előkészítve. A tradíció szerint ugyanis a választás előtt. meg kell kérdezni a tágegyházakat, kiket javasolnak főtitkárnak. Erre az elmúlt év szeptemberében szétküldött körlevelemben szólítottam fel a tagegyházakat. A nagygyűlés után Budapesten tartott végrehajtó bizottság hozott létre egy „kutató bizottság”-ot?> melynek feladata volt a beérkezett ajánlásokat megvizsgálni és jelölteket megnevezni a VB számára. — Van olyan „kritérium”, dagy mérce, amelynek alapján a „kutató bizottság” minősíthette a főtitkári tisztségre javasoltakat? A Budapesten 1984. augusztusában tartott VB nagyon részletesen írta elő a főtitkár személyére vonatkozó követelményeket. Ezeket mind itt nem sorolhatom fel, de néhányat megemlítek: Képzett teológusnak kell lennie, de nem feltétlenül felavatott lelkésznek. Nyitottnak kell lennie más keresztyén tradíciók megértésére, ugyanakkor elkötelezettnek kell lennie a hitvallásos evangélikus tradíció iránt. Mély személyes hit és ke^ . ., v . • ji-; . ffpolitikai életben. Ez nem volt akadálya főtitkárrá választásának? Arra gondolunk, hogy a püspök úr elnökké választásakor a nyugati delegátusok egy része negative ítélte meg, hogy püspök úr a magyar parlament tagja. Ebben az esetben ezt nem ítélték meg negativen. — Volt-e püspök úrnak korábbi kapcsolata Gunnar Stalséttel? Volt“. 1970—1977 között mindketten tagjai voltunk az LVSZ „Egyházi Együttműködési Bi- zottságá”-nak; Amikor Kibira püspök volt a bizottság elnöke. Igen jó tapasztalataim vannak Gunnar Stalsettről. Komoly keresztyén egyéniség. Van érzéké a „kooperációdra. Örülök; hogy politikai érzéke is van. E nélkül nem tölthetné be eredményesen a főtitkári tisztet. Amikor megválasztása után mint elnök a VB-n elsőként köszöntöttem, azt mondtam: „a kooperációs bizottságból jövünk mind a ketten. Ma az egyházak és népek között a „kooperáció” a kulcskérdés. Ezért segítsük az egyházakat és népeket az együttműködésre, hogy kerüljük e! a „konfrontációt”, mert ma ez a legveszélyesebb. Meg vagyok győződve, hogy az elnök és főtitkár jól tud majd együttműködni az egyházak és népek kooperációja érdekében.” — Járt-e Gunnar Stalsett már Magyarországon? — Legalább négy alkalommal. Több mint tíz évvel ezelőtt jelen volt az „Egyházi Együttműködési Bizottság*’ kecskeméti ülésén. melyet az Aranyhomokban rendeztünk. Majd kétszer mint a Norvég Biblia Társaság főtitkára tett nálunk látogatást. Végül az LVSZ nagygyűlése alkalmából volt itt és prédikált a zuglói gyülekezetben. Volt-e a főtitkár-választáson kívül más fontos tárgya a VB ülésnek Genfben? Szerepelt e tárgysorozatban a budapesti nagygyűlés értékelése. Számomra rendkívül tanulságos volt a VB tagoktól hallott értékelés, amely még tovább folytatódik az augusztusi ülésen is. A legtöbben igen pozitívan értékelték a nagygyűlést. Az előadásokat általában jónak ítélték. A megnyitó-istentisztelettel és záróistentisztelettel kapcsolatban meleg elismerő szavakat mondtak. Nagyra értékelték egyházunk életéről bemutatott „Ütünk —életünk” c. filmet. A legtöbb elismerés azonban a gyülekezetekét illétte. A július 29-i gyülekezeti látogatásokról . csak jót mondtak, a vendégszeretetről, a gyülekezetek életéről. Elismeréssel szóltak az újságíróknak, televíziósoknak nyújtott lehetőségekről. Arról, hogy mindenki kapott vízumot. Negatív megjegy- zés'ek is hangzottak el. Többen kifógásolták, hogy nem volt elég idő az előadások megbeszélésére- A- magyar lelkészek által tartott esti, áhítatokat es: annak liturgiáját kissé: fáradtnak, érez-, ték* A' csoportértekezletek is sok-, szór,. későn kezdődtek és nem mentek elég mélyre a témák megtárgyalásánál. Többen kifogásolták a Budapest Sportcsarnok akusztikáját. Azt mondták, hogy nem lehetett bizonyos területeken az előadásokat jól hallani. Mások azt mondták, hogy egyesek ..felhőt” ‘ vontak a nagygyűlés fölé és ez a „felhő” többször beárnyékolta a nagygyűlést. En magam elmondottam, hogy egyházunk számára igen sok gyümölcsöt hozott a nagygyűlés, amely egyre inkább nyilvánvaló gyülekezeteink életében. Beszéltem a gyülekezetek nagy áldozatkészségéről, az 1500 db. kézimunka mögött rejlő szeretetről, az állam nagy segítségéről, a társadalom megértéséről, a kommunikációs szervek (úiságok, televízió, rádió) segítségéről. Kifogásoltam, hogy egyes nyugati sajtótudósítók nem vették észre, milyen nagy dolog, hogy egy szocialista országban lehet a nagygyűlés. Azt sem, hogy mennyi erőfeszítés, áldozat van a naevgvűlés megrendezése mögött. E helyett többen szánt-szándékkal keresték a negatívumokat, amelyeket nagyító alá helyeztek. — Volt-e még más bennünket is érintő téma a VB-n? — A VB kinevezte a lutheránus—református dialógus tasiait. Ennek tagjai: Debela Birri (Etiópia) Philip Hefner (USA) Inge- traud Ludolphy (Német Szövetségi Köztársaság) Soritua Naba(Tolytatás a 3. oldalon)