Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-24 / 8. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP L. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 1985. február 24. ARA: 5,50 Ft Jelentős lépések előre Beszélgetés dr. Káldy Zoltánnal, az LVSZ elnökével Fotó: C. Rothenbühler (Genf) Balról jobbra: Gunnar Stalsett, az LVSZ most megválasztott új főtitkára, Káldy Zoltán püspök, az LVSZ elnöke, és Carl H. Mau, a leköszönő főtitkár — Végeredményben ki irányít­ja a Lutheránus Világszövetsé­get? Az alkotmány szerint egyértel­műen az elnök a „legfőbb hi­vatali képviselője" az LVSZ-nek (the chief official representative), aki VB-vel együtt irányítja az LVSZ munkáját. A főtitkár „végrehajtó” személy, aki mun­káját az elnökkel való állandó kommunikáció közben végzi. — Mivel igen nagy igényű a főtitkár szolgálata, egyáltalában lehetett-e a feltételeknek megfe­lelő főtitkárt jelölni? A „kutató bizottság” — amely­nek ülésén magam is részt vet­tem —, javaslatokat tett a VB- nek, mivel a főtitkárt a VB vá­lasztja. A VB-nek több lehető­sége volt, amelyet most nem kí­vánok ismételni. Végülis igen nagy szótöbbséggel Gunnar Stal­sett norvég lelkészt választottuk meg főtitkárnak, aki 1985. szep­tember 1-én foglalja el Géni­ben az állását dr. Carl Mau ed­digi főtitkár utódaként. — Bár olvastunk már Gunnar Stalsett személyéről és munkájá­ról, püspök úr bizonyára többet is tud mondani róla. Gunnar Stalsett lelkész, éppen most február 10-én töltötte be 50. életévét. Norvégiában Nord- kappban született. Jelenleg a Norvég Biblia Társaság főtitká­ra. Norvégiában, az Egyesült Ál­lamokban és a Német Szövetségi Köztársaságban tanult. 1962—64 között ifjúsági lelkész volt, maid a norvég evangélikus egyház nemzetközi kapcsolatainak osztá­lyán dolgozott. 1972—73-ban ál­lami megbízatást vállalt, állam­titkára Volt a norvég . kormány egyházi, nevelési és kulturális minisztériumának. Sőt 1977-79- ben a Központi Párt (Centre Party) pártelnöke volt és majd­nem -miniszterelnök lett Norvé­giában (de pártja nem nyerte meg a választást). Majd gyüleke­zeti lelkész lett és végül 1982- ben főtitkára a Norvég Biblia Társaságnak. Egy ideig tagja volt az oslói városi tanácsnak. Jelenleg is tag­ja a norvég kormány tanácsadó testületének a fegyverkorlátozás és leszerelési ügyekben. A Nobel- békedíjat odaítélő bizottságnak is tagja. Tagja az Egyházak Vi­lágtanácsa Központi Bizottságá­nak és Végrehajtó Bizottságának. E két utóbbiról most le kell mondania. Mindenesetre igen nagy ökumenikus és politikai kapcsolatokkal rendelkezik. — Ügy látjuk, Gunnar Stalsett jelentősen részt vett és vesz a Munka közben az LVSZ Végrehajtó Bizottságának genfi Böjti szótár HA A BÖJT LÉNYÉGÉT AKARJUK MEGRAGADNI, azt kell mondanunk: a böjt önként vállalt lemondás. A mondat mindegyik tagjára hangsúly esik. A böjt legismertebb formája a lemondás a tápláléknak és italnak élvezetéről, amely lehet részleges vagy teljes önmegtartóztatás. De böjtnek kell tekintenünk a karthauzi szerze­tesek életmódját is. ök hallgatást fogadtak, tehát a beszéd „élveze­téről" mondtak le. A böjt úgy ér valamit, ha belső indítékok kész­tetnek rá. Az idősebb nemzedék átélt kényszerű böjtöket, olyan idő­ket, amikor igen szorosra kellett összehúzni a nadrágszíjat. Ezek a böjtök azonban nem jártak mindig együtt belső megerősödéssel. A böjt vállalásával lelki célokat tartunk szem előtt. Ezért nem sorol- , hatjuk ide az önmegtartóztatás egy modern formáját, a fogyókúrát, hiszen az ilyen böjt könnyen válhat — bibliai kifejezéssel élve — az óemberünk, bűnös énünk hizlalásává (lásd: Kol 2,16—IS!). (Folytatás a 4. oldalon) Dr. Nagy Gyula püspök genfi útja Az Európai Egyházak Konferenciája meghívására az Északi Egy­házkerület püspöke, aki 1975 és 1980 között a 115 európai egyházat összefogó európai egyházszervezet teológiai igazgatója volt. február 25. és március 3. között teológiai tanácsadóként az EEK ez idei kon­ferenciáit és a jövő évi skóciai nagygyűlést előkészítő tanácskozáso­kon vesz részt. Ülésezik a Végrehajtó Bizottság. Balról jobbra: Soritua Nababan. az ÚVSZ elnökhelyettese, Káldy Zoltán püspök, az LVSZ elnöke, Gun- íar Stalsett lelkész, az LVSZ új főtitkára, valamint Carl H. Mau, az eddigi főtitkár resztyén aktivitás kell, hogy jel­lemezze. Tudnia kell kapcsolatot építeni maga és mások között és bizalmat ébreszteni maga iránt. Képesnek kell lennie mások meg­hallgatására és pásztorolására. Erkölcsileg feddhetetlennek kell lennie. Jó adminisztrátornak és egyben jó koordinátornak. Jó kritikával bíró ember. Jó igehir­dető. Több nyelven kell beszél­nie. -Széles síkon kell ismernie és megértenie a különböző kul­túrákat, ideológiákat, politikai és gazdasági rendszereket és képes­nek kell lennie megalapozni és fenntartani a kapcsolatokat a kormányokkal a világ különböző részein. Meg kell értenie azt a világot, amelyben az egyházak élnek. Munkáját az LVSZ elnö­kével és a VB-vel szoros kap­csolatban 'kell végeznie. A sajtó már hírül adta, hogy Káldy Zoltán püspök, az LVSZ elnöke január 28—február 6. kö­zött Genfben tartózkodott. Útjá­ra felesége is elkísérte. Visszatérése után lapunk mun­katársa beszélgetést folytatott a püspökkel arra gondolva, hogy egyházunk egészét érdekli és érinti mindaz, ami Genfben tör­tént. — Milyen üléseken vett részt püspök úr tíz napos genfi tar­tózkodása alatt? Négy bizottság tartott ülést: az új főtitkárt kutató bizottság, a tisztségviselők, a végrehajtó bizottság és az LVSZ program­ját tervező bizottság. Mind a négy igen fontos ülés volt. Az LVSZ alkotmánya szerint már Budapesten, a nagygyűlést köve­tő végrehajtó bizottság ülésén meg kellett volna választani az 'új főtitkárt, mert dr. Carl Mau főtitkár megbízatása már akkor lejárt. Ez azonban nem volt le­hetséges, mert a választás nem volt kellőképpen előkészítve. A tradíció szerint ugyanis a vá­lasztás előtt. meg kell kérdezni a tágegyházakat, kiket javasol­nak főtitkárnak. Erre az elmúlt év szeptemberében szétküldött körlevelemben szólítottam fel a tagegyházakat. A nagygyűlés után Budapesten tartott végre­hajtó bizottság hozott létre egy „kutató bizottság”-ot?> melynek feladata volt a beérkezett aján­lásokat megvizsgálni és jelölteket megnevezni a VB számára. — Van olyan „kritérium”, dagy mérce, amelynek alapján a „ku­tató bizottság” minősíthette a főtitkári tisztségre javasoltakat? A Budapesten 1984. augusztu­sában tartott VB nagyon rész­letesen írta elő a főtitkár sze­mélyére vonatkozó követelmé­nyeket. Ezeket mind itt nem so­rolhatom fel, de néhányat meg­említek: Képzett teológusnak kell lennie, de nem feltétlenül fel­avatott lelkésznek. Nyitottnak kell lennie más keresztyén tra­díciók megértésére, ugyanakkor elkötelezettnek kell lennie a hit­vallásos evangélikus tradíció iránt. Mély személyes hit és ke­^ . ., v . • ji-; . ff­politikai életben. Ez nem volt akadálya főtitkárrá választásá­nak? Arra gondolunk, hogy a püspök úr elnökké választásakor a nyugati delegátusok egy része negative ítélte meg, hogy püspök úr a magyar parlament tagja. Ebben az esetben ezt nem ítél­ték meg negativen. — Volt-e püspök úrnak koráb­bi kapcsolata Gunnar Stalséttel? Volt“. 1970—1977 között mind­ketten tagjai voltunk az LVSZ „Egyházi Együttműködési Bi- zottságá”-nak; Amikor Kibira püspök volt a bizottság elnöke. Igen jó tapasztalataim vannak Gunnar Stalsettről. Komoly ke­resztyén egyéniség. Van érzéké a „kooperációdra. Örülök; hogy politikai érzéke is van. E nélkül nem tölthetné be eredményesen a főtitkári tisztet. Amikor meg­választása után mint elnök a VB-n elsőként köszöntöttem, azt mondtam: „a kooperációs bizott­ságból jövünk mind a ketten. Ma az egyházak és népek között a „kooperáció” a kulcskérdés. Ezért segítsük az egyházakat és népeket az együttműködésre, hogy kerüljük e! a „konfrontá­ciót”, mert ma ez a legveszélye­sebb. Meg vagyok győződve, hogy az elnök és főtitkár jól tud majd együttműködni az egyházak és népek kooperációja érdekében.” — Járt-e Gunnar Stalsett már Magyarországon? — Legalább négy alkalommal. Több mint tíz évvel ezelőtt je­len volt az „Egyházi Együttmű­ködési Bizottság*’ kecskeméti ülé­sén. melyet az Aranyhomokban rendeztünk. Majd kétszer mint a Norvég Biblia Társaság főtit­kára tett nálunk látogatást. Vé­gül az LVSZ nagygyűlése alkal­mából volt itt és prédikált a zuglói gyülekezetben. Volt-e a főtitkár-választáson kívül más fontos tárgya a VB ülésnek Genfben? Szerepelt e tárgysorozatban a budapesti nagygyűlés értékelése. Számomra rendkívül tanulságos volt a VB tagoktól hallott érté­kelés, amely még tovább folyta­tódik az augusztusi ülésen is. A legtöbben igen pozitívan értékel­ték a nagygyűlést. Az előadáso­kat általában jónak ítélték. A megnyitó-istentisztelettel és zá­róistentisztelettel kapcsolatban meleg elismerő szavakat mond­tak. Nagyra értékelték egyhá­zunk életéről bemutatott „Ütünk —életünk” c. filmet. A legtöbb elismerés azonban a gyülekeze­tekét illétte. A július 29-i gyü­lekezeti látogatásokról . csak jót mondtak, a vendégszeretetről, a gyülekezetek életéről. Elismerés­sel szóltak az újságíróknak, te­levíziósoknak nyújtott lehetősé­gekről. Arról, hogy mindenki ka­pott vízumot. Negatív megjegy- zés'ek is hangzottak el. Többen kifógásolták, hogy nem volt elég idő az előadások megbeszélésé­re- A- magyar lelkészek által tartott esti, áhítatokat es: annak liturgiáját kissé: fáradtnak, érez-, ték* A' csoportértekezletek is sok-, szór,. későn kezdődtek és nem mentek elég mélyre a témák megtárgyalásánál. Többen kifo­gásolták a Budapest Sportcsar­nok akusztikáját. Azt mondták, hogy nem lehetett bizonyos terü­leteken az előadásokat jól hal­lani. Mások azt mondták, hogy egyesek ..felhőt” ‘ vontak a nagy­gyűlés fölé és ez a „felhő” több­ször beárnyékolta a nagygyűlést. En magam elmondottam, hogy egyházunk számára igen sok gyümölcsöt hozott a nagygyűlés, amely egyre inkább nyilvánvaló gyülekezeteink életében. Beszél­tem a gyülekezetek nagy áldo­zatkészségéről, az 1500 db. kézi­munka mögött rejlő szeretetről, az állam nagy segítségéről, a társadalom megértéséről, a kom­munikációs szervek (úiságok, te­levízió, rádió) segítségéről. Kifogásoltam, hogy egyes nyu­gati sajtótudósítók nem vették észre, milyen nagy dolog, hogy egy szocialista országban lehet a nagygyűlés. Azt sem, hogy mennyi erőfeszítés, áldozat van a naevgvűlés megrendezése mö­gött. E helyett többen szánt-szán­dékkal keresték a negatívumo­kat, amelyeket nagyító alá he­lyeztek. — Volt-e még más bennünket is érintő téma a VB-n? — A VB kinevezte a lutherá­nus—református dialógus tasiait. Ennek tagjai: Debela Birri (Etió­pia) Philip Hefner (USA) Inge- traud Ludolphy (Német Szövet­ségi Köztársaság) Soritua Naba­(Tolytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents