Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-17 / 7. szám
MIRŐL TANÁCSKOZNAK LELKÉSZEINK Tizenhat lelkészi munkaközösség egyházunkban Van egy ága egyházi életünknek, amelyről ritkábban esik szó lapunk hasábjain és a nagy egyházi nyilvánosság előtt, de amelyért nem adhatunk eléggé hálát Istennek. Tizenhat lelkészi munkaközösségünkről van szó, amelyek rendszeresen — csaknem havonta — találkoznak az ország minden részében. A gyülekezet tagjai csak azt veszik eszre ilyenkor, hogy a „nagytiszteletű úr” aktatáskájával reggel autón, vonaton vagy autóbuszon útnak indul a megye- székhelyre vagy a megye egyik gyülekezetébe és csak késő este érkezik vissza. A család és a presbiterek tudják, hogy fontosak ezek az utazások. Olyanok, mint a motorban az olaj: ilyenkor egy egyházmegye valameny- nyi lelkésze találkozik egymással, hogy esperesük vezetésével teológiailag továbbképezzék magukat, tapasztalatokat cseréljenek, megvitassák az egyház és a társadalom, a világ időszerű kérdéseit, a közös egyházi föladatokat, és — nem utolsó sorban — közös úrvacsoravétellel erősítsék magukat a további szolgálatra. EGYHÁZUNKBAN immár több mint három évtizede dolgoznak ezek a lelkészi munka- közöségek. Mégis sokan megkérdezik: mi a jelentőségük ma? Valahányszor külföldön — Európában és más világrészeken elsősorban — egyházunk mai életéről szóltam, egyházi életünknek ez a jellegzetes ága, a tizenhat lelkészi munkaközösség átfogó évi program alapján, rőég- is önállóan történő rendszeres találkozása, igen nagy figyelmet keltett. Az a tény, hogy egyházunkban a lelkészek szinte havonta rendszeresen találkoznak a teológiai továbbképzés, az egyházi tapasztalatcsere és egymást erősítő igei-úrvacsorai elmélyülés céljával, kevés egyházban történik meg ilyen formában! Vannak nyári továbbképző tanfolyamok, vannak önkéntes szakkörök, nyári személyes tudományos munka — de valamennyi lelkész állandó bekapcsolódása ebbe a kisebb, egyházmegyei körzetekben folyó sokágú munkába —, ezért sokan „irigyelnek” bennünket más egyházakban. EGYHÁZUNK TEOLÓGIAI MŰHELYEI — így jellemezhetnénk legelőször is ezt az egyenként tíz-huszonöt lelkészt ma- gábanfoglaló, tizenhat munkaközösséget. Sok lelkész, legyen városban vagy falun, maga is igyekszik lépést tartani a teológiai fejlődéssel: teológiai szakkönyveket olvas, teológiai folyóiratokat dolgoz fel a hazai és a külföldi szakirodalomból: tovább- képzi magát. „A jó pap holtig tanul” — ez a Teológiai Akadémián adott ötéves, átfogó képzés célja is: nem megállni, hanem képessé válni az állandó teológiai fejlődésre, a legújabb teológiai eredmények megismerésére. Egy ember azonban nem lehet „mindenben tudós”; a lelkészek kiegészítik egymást teológiai ismereteikben is. Másfelől számos lelkész — a munka terhe vagy más nehézségek miatt — el van zárva az állandó teológiai továbbfejlődés lehetőségétől, az idegennyelvű szakkönyvek és folyóiratok tanulmányozásától. A lelkészi munkaközösségek egyik legfontosabb célja, hogy itt „lépjenek be” és adjanak segítséget, indításokat a közös teológiai munkában. A tizenhat lelkészi munkaközösség együtt alkotja az Országos Lelkészi Munkaközöséget, mely az egyik püspök vezetése és az országos lelkészi választmány irányítása alatt áll. Ez az országos választvány — tizenkét tagja van — minden év vége felé összeül, hogy az egyes mun- kaközöségek konkrét javaslatai alapján összeállítsa a következő év munkatervét. A múlt év végén hetvennél is több javaslat érkezett a lelkészektől . az ország minden részéből: ezekből választottuk ki az idei év nyolc közös témáját, amellyel — a szabadon választott, saját témák mellett — minden lelkészi munkaközösség foglalkozik majd. Az idei témák — melyeket lapunk nemrég közölt — átfogják a mai egyház élete és szolgálata széles területeit. Foglalkoznak a budapesti evangélikus világgyűlés legfontosabb előadásaival és határozataival. Megvitatják az egyházak mai nemzetközi és hazai társadalmi föladatait. Visszatekintenek népünk és benne egyházunk elmúlt négy évtizedére, értékelve népünk és egyházunk sorsának alakulását, fejlődését történelmünk legújabb időszakában. Foglalkoznak a törvény és evangélium viszonyával a lutheri tanítás alapján egyházunk mai életében, valamint egyházunk mai önértelmezésével és hazai ökumenikus kapcsolataink alakulásával. Megvitatják a „fiatalok éve” egyházi vonatkozásait. Megvizsgálják az egész, a részek (gyülekezetek) és az egyes hivő ember szerepét, viszonyát az egyház életében, végül megemlékeznek néhány fontos egyházi évfordulóról is. Gazdag program — az elhangzó, alaposan kidolgozott előadások, korreferátumok; a témák ezt követő közös megvitatása és az eredmények összefoglalása — hisszük, segítség egymásnak a teológiai továbblépésben. az egyházi szolgálat mai kérdéseiben, népünk és a világ élete jobb, igazabb látásában; ugyanakkor indítás a további elmélyült munkára. TESTVÉRI TALÁLKOZÁS AZ IGE ÉS AZ ÚRVACSORA KÖZÖSSÉGÉBEN — így jelölhetnénk meg a munkaközösségek másik centrális föladatát. Minden munkaközösség minden ülésén közösen foglalkozik Isten igéjével: az eredeti bibliai szöveg és tudományos-technikai kommentárok segítségével közösen dolgozza föl a következő vasárnapok igehirdetési alapigéit, vagy elemzi együtt egyik leikész- társunk elhangzott igehirdetését. Az ilyen, Isten igéje körüli közösség szinte kikerülhetetlenül vezet — csaknem minden alkalommal — az Ür szent vacsorájában való lelki közösséghez. Nagy segítségül, erősítésül elsősorban azoknak a lelkészeknek, akik egyedül szolgálnak és ritkábban hallgathatnak más ige- hirdetőt. részesülhetnek a lelkipásztor-testvértől Krisztus testében és vérében. Ez a „teológiai műhely” mellett a munkaközösségek „fraternitás” (testvériség) — jellege. Mert a lelkipásztornak is szüksége van arra, hogy mások pásztorolják, hogy gondjait és örömeit megoszthassa másokkal, a szolgálatban testvéreivel. Néha rendkívüli munkaközösségi találkozókra is sor kerül: két vagy három egyházmegye lelkészei találkoznak egymással, egy- vagy kétnapos gazdag programmal. Egyházunk vezetői, teológiai professzorai vagy neves külföldi előadók, hazai tudósok, más területek kiváló szakemberei tartanak előadásokat és megbeszéléseket. A közeljövőben tervezzük a Győr-Soproni és Vasi Lelkészi Munkaközösségek lelkészeinek baráti találkozását a szomszédos Burgenland (Ausztria) lelkészeivel. SZÁZNEGYVENHÉT MUNKAÜLÉS EGY ESZTENDŐBEN — ennyi volt a tizenhat lelkészi munkaközösség teológiai továbbképzésre, az Isten Igéjében és az Űrvacsorában megvalósuló testvéri közösségre, az egymással való találkozásra irányuló munkája az 1983-as esztendőben. Nem volt kevesebb az elmúlt évben sem. Legyen Isten gazdag áldása ennek az új munkaévnek a lelkészi tanácskozásain is, hogy lehessenek valóban az ismeretben és szolgálatban való gazdagodás alkalmai — egymás, gyülekezeteink, a reánk bízottak javára! Nagy Gyula Úgy várlak már! Ügy várlak már, te kicsi élet, hogy karomba vehesselek, és ahogy testvéreidet, Téged is úgy szeresselek! Légy te is az <5 gyermeke, s együtt az egész nagy család! Ezért imádkozik naponta már most is az Édesanyád. Hanvayné T. Mária Egyházunk 40 éve A két e«jyh©ízlk©B,£!l©t Egyházunknak azokba az egyházkerületekbe történt beosztását, amely 1952. július 1-ig érvényes volt, a Zay Imre elnökletével 1735- ben, Pesten tartott értekezlet állapította meg, III. Károly jóváhagyásával. így, hosszú ideig 4 egyházkerületben: a bányaiban, a dunán- inneniben, a dunántúliban és a tiszaiban élte egyházunk a maga életét. * Többször is felvetődött ugyan az egyházkerületek arányosításának ügye, de az intézkedés — különböző okok miatt — mindig elmaradt. Pl. az 1891.94. évi budapesti zsinat 2. ülésszakán Hörk József eper- . jesi teológiai tanár rámutatott az egyházkormányzati aránytalanságokra: volt 175 és 30 090 lelkés anyagyülekezet, 5 és 46 egyházközségből álló egyházmegye. Ez a zsinat határozta meg az egyházközség, az egyházmegye, az egyházkerület és az egyházegyetem hatáskörét; egyházkormányzásunkat kiegészítette a zsinattal, mint törvényhozó —, és az egyetemes gyűléssel, mint legfőbb kormányzó szervvel; megtiltotta az egyházközségek nemzetiségek szerinti elnevezését, de ugyanakkor biztosította az anyanyelven történő lelkipásztori szolgálatot. Területi korrekciót is végzett az egyházkerületeknél. A nógrádi egyházmegye 1924. június 12-én tartott lelkészértekezletén is tárgyaltak az egyházkerületek arányosításáról, mert az ország evangélikusságának 57%-a élt a bányai, 28%-a a dunántúli, 7,5%-a a dunáninneni, és ugyancsak 7,5%-a a tiszai egyházkerületben. A két kisebb egyházkerület lélekszáma kisebb volt, mint a bányai egyházkerületben külön-külön két egyházmegyéé, és a dunántúli egyházkerületben is volt olyan egyházmegye, amelynek a lélekszáma nagyobb volt valamelyik kis egyházkerület lélekszámúnál. Az 1934'37. évi budapesti zsinaton is előkerült az egyházkerületek arányosításának a kérdése. A trianoni határok miatt a dunántúli és a tiszai egyházkerület határai lényegesen megváltoztak, és e két egyházkerület lényeges számbeli és területi csökkenése felvetette az összevonás, ill. a területi átszervezés gondolatát. Hosszabb vita után a zsinat úgy határozott, hogy az egyházkerületek területi beosztásán történő változtatás joga az egyetemes közgyűlés, a megszüntetés, • vagy új egyházkerületek létesítésének joga pedig a zsinat hatáskörébe tartozik. Az 1952. február 5-én megnyílt, 1952/53. évi budapesti, ún. novel- láris zsinat első intézkedése egyházunk évtizedek óta esedékes és szükséges területi rendezése volt. Az egyház területi rendezéséről szóló, 1952. I. zsinati törvény tehát radikális és szükséges rendezést hajtott végre: az addigi 4 helyett 2 egyházkerületet létesített, mindkettőt Budapest székhellyel. Az 1952. I. tv. 2. §-a felsorolja a 16 új egyházmegyét; a 3. § ezeknek az egyházközségeit: a 4. § pedig a két új egyházkerületnek az „Északi” ill. a „Déli” Egyházkerület elnevezést adja. A két egyházkerület létesítése: a) tükrözi a realitást: messzemenően figyelembe vette a hazánkban bekövetkezett, mélyreható politikai-társadalmi-közigazgatási gazdasági változásokat; így: az új államigazgatási struktúra kiépítését is; b) leszámolt az irredentizmussal; c) arányosítást jelentett: az egyházkerületeket, és az egyházmegyéket egyházunk nagyságához, és teherbíróképességéhez mérten létesítette; egyszerűen és könnyen áttekinthető mindkét egyhákerület tagolódása. 8—8 egyházmegyében a gyülekezetek és a lelkészek száma megközelítőleg azonos. Az egyha^biégyé'k éürtévezlésénél és területi beosztásánál az egyik lényeges szeffipőM'az aljprhigazgatási területi beosztás figyelembevétele volt. Megszűnt az egyházkerületek és az egyházfnegyék „tájegységek” szerinti elnevezése; ez a gyakorlat ugyanis általában nem könnyítette, hanem inkább nehezítette a tájékozódást; d) mindkét egyházkerületnek budapesti székhelye kidomborította egyházunk egységet — leszámolt a „különállással”, a szűk partikula- rizmussal —, lehetővé tette az egyházvezetésben az állandó, intenzív kapcsolattartást, a jól összehangolt egyházkormányzati intézkedéseket, és tevékeny, dinamikus, szakértő munkatársi gárda kialakítását. A legtöbb egyházi intézményünk is Budapesten, és közvetlen környékén működik; e) nemcsak egyházunknak, hanem állami életünknek is a központja hazánk fővárosa, Budapest; ahonnan összehangoltan hozhatók egyházi és állami intézkedések. * * Az 1966. évi, új törvényrendszert alkotott budapesti zsinat a dia- kónia teológia elvi bázisáról megerősítette két egyházkerületünk és egyházmegyéink funkcióját. [ÉTI. tv. 1. § (3) bek.]. Ez'pedig azt jelenti, hogy a két egyházkerület létesítése: szükséges, hasznos, és időtálló intézkedés volt! Barcza Béla A világ éhező gyermekeiért Tanácskozott az Unicef Magyar Nemzeti Bizottsága Ma 1300 millió tizenöt éven aluli gyermek él a világon; nagyobb részük a súlyos gazdasági-társadalmi gondokkal küzdő afrikai, ázsiai és latin-amerikai országokban. A négyszázötvenhét millió öt éven aluli kisgyermek közül naponként negyvenezer gyermek hal meg éhség, rosszultápláltság és ezzel összefüggő betegségek következtében —, egy év alatt tizenöt millió a legkisebbek közül! Minden emberi szenvedés és halál megrendítő, de leginkább a gyermek szenvedése és halála. Hiszen Isten nekik életet ajándékozott, azt akarja, hogy éljenek —, miért kell mégis milliószámra elpusztulniuk, mielőtt igazán élhettek volna? Mi, keresztyének is felelősek vagyunk azért a világszervezetért, amely a gyermekek millióinak korai halála ellen küzd a Föld szegény, fejlődésben elmaradt országaiban. Az UNICEF, az Egyesült Nemzetek szakosított munkaága, több mint 100 országban mozgósítja az emberi lelkiismeretet a világ szenvedő gyermekeiért. Hazánk is részt vesz ebben a segítő munkában. A Magyar Nemzeti Bizottság az elmúlt évben 19 millió forintot gyűjtött erre a nemes célra társadalmi szervezetek és egyéni adományok útján. A Bizottság legfontosabb célja mégis az, hogy a lelkiismeretünket ébressze föl az évenként tizenöt millió gyermek megmentéséért a haláltól. Az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottsága január 23-án tanácskozott. A társadalmi szervezetek képviselői, pedagógusok, gyermekorvosok. újságírók eiőtt dr. Simái Mihály akadémikus a Bizottság elnöke, szóit a szervezet céljairól, és Bokorné dr. Szegő Hanna főtitkár számolt be az elmúlt év munkájáról, az ez évi tervekről. Egyházunk képviselőiében dr. Nagy Gyula püspök vett reszt a közgyűlésen és felszólalásában az egyházak, a tyivő emberek társadalmunkkal közös felelősségéről szólt a világ éhező, szenvedő gyermekmillióiért. I I
