Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-10 / 6. szám

MIT HASZNÁL AZ EMBERNEK... Máté 16,26 Jézus mondja: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Ez azt jelenti: Mit használ az anyának, ha a lakását szépen berendezi, de annak lakóit elhanyagolja? Mit használ az apának, ha gazdagságot szerez családjának, de az irántuk érzett szeretetet elveszíti? Mit használ a fiúnak, ha tisztességet szerez szüleinek, de szívében elfojtja a szülői tiszteletet? Mit használ a leánynak, ha igyekszik, hogy szép és bájos legyen, de tisztességével nem törődik? Mit használ a hívőnek, ha teológiai tudása növekszik, hitében azonban hanyatlik? Mit használ az egyháznak, ha a templomtorony a felhőkig ér, , de az istentiszteletre senki sem jár? Mit használ az embernek, ha bibliai alapelvekkel foglalkozik, de nem cselekszi, amit Jézus parancsolt? Mit használ neked és nekem, ha az egész világ örömét és barátságát megnyerjük, de a békességet és az Urunkkal való közösséget elveszítjük? Megjelent: Johnson Gnanabaranam: „Heute mein Jesus”, Erlangen, 1967. Fordította: Varsányi Ferenc Mert úgy szerette Isten a világot Felgyorsult ütemű napjaink­ban sokszor nem veszünk tudo­mást arról, hogy amit teszünk, nemcsak a saját életünket érin­ti, hanem valamilyen úton mó­don a másokét is. Egyetlen ba­rátságos mosolyunk vagy szavunk megvidámithat egy másik em­bert, akit sorsa éppen szembe hozott velünk. Egy csöppnyi fi­gyelmünk, amely azt mondja: gondoskodom rólad, napfényt ad­hat mindkettönknekí \kJjltimkQn szívetmelengetői y szépségeket: érin­tünk anélkül, hogy észrevén- nénk. Csak üres tekintettel bá­mulunk magunk elé, pedig talán jobbra is és balra is lenne ész- revennivalónk. Emberek, tárgyak, események nem állítanak meg bennünket, gyermekek kérdeznek tőlünk va­lamit, nem válaszolunk rá, nem halljuk meg kérdő szavukat, bá­mulunk magunk elé, vagy ki a vonat ablakon, a volán mellett. Mindig sietünk valahova. Abban a pestkörnyéki kis fa­luban ahova gyakorta járok, volt egy hely, amely mellett évek óta nem tudom hányszor men­tem el, anélkül, hogy bármit is észrevettem volna. Ez a hely egy utcakereszteződés. Az utca a föútba torkollik. A járművek mindig megállnak mielőtt kika­nyarodnának a nagyforgalmú or­szágúira. A megáll jt-parancsoló sarok egy piszkos szeméthalom. Elhasznált autógumik, drótolc, csövek, törött cserepek, gáz, sá­ros nylonzacskók, üres cement- zsákok feküsznek ott halomban. Nem is igen nézett abba az irányba senki, inkább elfordítot­ták a fejüket. Az autósok a főút forgalmát nézték, a járókelők a várakozó járművek indulását, nem tűnt fel senkinek semmi, a szemét elbo­rított mindent. A napokban gyermekeket sé­táltattak az úton. Esett a hó, szürke volt a világ, szürkeség volt az emberek szemében, szí­vében egyformán. A kicsik egy­más kezét fogva elindultak az útkereszteződés előtt, ugyanak­kor a közeli kocsma elől elin­dult egy fogat, a kocsis a lovak közé vágott, a lovak futni kezd­tek. a kantárok vissza-rántására felágaskodtak, az út síkos volt. Az arra jövők szemében rémü­let, valaki felkapta az elesett gyermeket, odaugrott vele a sze­méthegyhez, gyermeksírás, kia­bálás, valaki felsikoltott: Iste­nem, csak a gyermeknek ne le­gyen baja! Mindenki megmenekült. Az eseményről még sokat és sokáig beszéltek, hogy a kocsis részeg volt, hogy milyen szerencse, hogy az az ismeretlen férfi fel­kapta a gyermeket, hogy a kísé­rők elvesztették a fejüket, hogy az emberek nem figyelnek mi­előtt a járdáról lelépnek. Amikor legközelebb kimentem a faluba, első dolgom volt, hogy megnézzem a színhelyet. Nem volt messze, ismertem jól, hiszen hetenként magam is mindig ar­ra jártam. Mikor az utcasarok­hoz értem, egy kissé elbizony­talanodtam. Jó helyen járok? A szeméthegy eltűnt. Elhordták az évek óta odadobott szemetet. A helyén ott állt egy tisztára mo­sott kőkereszt, talapzatán virág, fölötte felirat: . . . mert úgy sze­rette Isten a világot, hogy az Ö egyszülött fiát adá .. . Ki lehetett az, aki arra jártá­ban elsőnek vette észre a hulla­dék alatt levő keresztet? És ki volt az aki valamikor semmivel sem törődve betemette, vagy hagyta, hogy betemessék. Ki volt az, te vagy én? És ki volt az, aki a kőtestet lemosta és lábá­hoz virágot tett? Nem tudom ki volt vagy kik lehettek. Róluk nem beszélt sen­ki. Pedig amit tettek, azzal érin­tették a mi életünket is. Figyelem az arra menő embe­reket. Felnéznek a keresztre és fejet hajtanak előtte. Csodáról beszélnek: hogy ki hitte volna, hogy eltemették és mégis ilyen épen, szépen megmaradt. Gyarmathy Irén A LUTHERÄNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA február 17-én, vasárnap du. 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja BACH: H-MOLL MISÉJÉT Közreműködnek: Verebics Ibolya Kertesi Ingrid Szalai Zsuzsa Fülöp Attila Berczelly István Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök A belépés díjtalan. — KELENFÖLD. A gyülekezet csendesnapja keretében tájékoz­tató hangzik el az ökumenikus Tanács kallódó fiatalok megmen­téséért indított misszió munka­társai részéről „Szolgálati prog­ram . a kallódó, veszendő fiatalo­kért” címmel. A csendesnap feb­ruár 10-én lesz a Bocskai úti templomban. A beszámolóra du. 4 órakor kerül sor. Minden ér­deklődőt szeretettel várunk. Istentiszteleti rend Budapesten, 1985. február 10-én Deák tér (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Mun- tag Andorné, Dózsa György út 7. de fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. (úrv.) Vető Béla. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. du. 4. Szeretetvendégség. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Rákosfalva de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó La­jos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Reuss András. Váci út 129. de. ne­gyed 10. Reus András. Frangepán u. de. 8. Reuss András. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pincémé Nagy Erzsébet. Soroksár- Ü.itelep de. fél 9. Pintérné Nagy Er­zsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kál­mán. Kisnest de. 10. Bm-inyai Sán­dor. du. fél 7. Bonn'yai Sándor. Kis­nest Wekerle-telep de. 8. Bonnvai Sándor. Pestújhely de. 10. Sehreiner Vilmos. Rákospalota Kistemniom de. 10. Bolla Á^nád. .Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. fdid de. 9. Szalay Tamás. Cinkofa de. fél 11. Szalay Tarnál. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákosh^v de. 9. Ferenczv Zoltán. Rákoscsaba d^. 9. Kosa László. PákoslifTot de. 11. T<ósa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Ko­ren Emil. Toroczkó tér de. fél 9. Madocsai* Miklós. Óbuda de. 10. Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11.. du. fél 7. Modo­ri u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imré, de. 11. (úrv.) Boncze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Mi^sftra Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István Bu­dafok de. 11. Rőzse István. Csillag­hegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — Hatvanad vasárnapján az ol­tárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 8,4— 15: az igehirdetés alapigéje: Zs 95,1—11. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN: feb­ruár 24-én, vasárnap reggel 7.05- kor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi Ráridó. Igét hirdet: Simonfay Ferenc, bokodi lelkész. — TORONYSISAKOK kisebb javí­tását, rozsdátlanítását, mázolási mun­káját vállalom. Török Lajos torony­festő, 8800 Nagykanizsa, Vasadi út 45. — TEMETŐBE alkalmas kis haran­got venne a bakonycsernyéi evangé­likus egyházközség. — A DEÁK TÉRI GYÜLEKEZETBEN az egyházfi-házfelügyelői állás ez év augusztus 31-én megüresedik. — Fel­vételre keresünk férfit vagy nőt (há­zaspárt) a szolgálat ellátására. Lakást biztosítunk ideiglenes bejelentővel. Javadalmazás megegyezés szerint. Lelkészi ajánlás szükséges. Cím: Bp. V., Deák tér 4. Telefon: 173-413.----r--------------------------------—----------­— BUDAPEST—ZUGLÓ. De­cember 15-én, életének 87. évé­ben elhunyt Kővári József, aki a zuglói gyülekezet templomépí­tő presbiterei közé tartozott s a gyülekezetnek évtizedeken át pénzbeszedője volt. Nagy létszá­mú gyülekezet énekelt és vallott a feltámodott Űrről temetésén, a Rákospalotai temetőben. „Nekem olyan jó Isten közelsége. Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet”. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkezti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezőst György: Felelős kiadó: | Harkányi László | Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest VIII.. Puskin u. Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egv évre 280.— Ft Előfizethető a Kiadóhivatalnál Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 21! ISSN 0133—1302 Szedés: 85.2315/90-04 Zrínyi _Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs maeasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Mert amikor ezt mondja az írás: Ma, ha az ő hangját hall­játok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredés­kor” — Zsid 3,15. VASÁRNAP. — „Fekvőhelye­men is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.” — Zsolt 63,7 (Ap Csel 17,27 — Lk 8,4—15 — Zsolt 19). Akinek a szívében gyökeret ereszt az Is­ten igéje, az két dolgot tapasz­talhat meg: Istennek van szava, hozzánk, emberekhez. S a másik: mi is válaszolhatunk Istennek — ha sokszor megrendültén isj Ez az imádság kegyelmi ajándéka, mellyel állandó kapcsolatban áll­hatunk Teremtőnkkel. A kettő együtt érvényes: az evangélium, s annak ereje — és az arra való ,emberi felelet. Ezen keresztül erezhetem, milyen közel van hozzám az Isten! HÉTFŐ. — „Nem azért szere­tett meg, és nem azért válasz­tott ki benneteket az Űr, mintha valamennyi nép közt a legna­gyobbak volnátok, hiszen a leg­kisebbek vagytok valamennyi nép között, hanem azért, mert szeret benneteket az Ür.” — 5 Móz 7,7—8 (Lk 15,20 — 5 Móz 32,44—47 — Lk 9,28—36). Min­den érdem és kiváltság nélkül, pusztán szeretetéből választotta ki népét az Isten. Az Isten sze­retet! Erről beszél a teremtés, a gondviselés, a mindennapi ke­nyér, a szépség, a művészet, a feltartóztathatatl an előrehaladás és mindenek felett a bűnbocsá­nat kegyelme. Szeret az Isten! — erről beszél az a tény, hogy Isten ajándékai az emberi bűn ellenére is változatlanok, hogy Krisztusban van mindenki szá­mára bűnbocsánat! KEDD. — „gmbert. és állatot megtartasz Uram!” — Zsolt 36,7 (Lk 12,6 — Mt 13,31—35 — Lk 9, 37—45). Nem úgy van az, hogy Isten megteremtette ezt a világot, s attól kezdve hogyta hogy főj- jön keserű levében. Nem hagyta ebek harrnincadjára, hanem meg­tartja, gondját viseli. Hiszen annyira szereti az általa terem­tett világot — benne az embert is —. hogy a legnagyobb árat is megfizette érte, hogy megváltsa: egyszülött Fiát, Jézus Krisztust is feláldozta, hogy megmentse. Az Ő kezébe adott minden ha­talmat. így van jövője és re­ménysége ennek a világnak. SZERDA. — „Én alkottam nagy erővel és kinyújtott karral a földet, meg a földön élő embe­reket és állatokat, és annak adom, akinek én jónak látom.” — Jer 27,5 (Mt 11,27 — Mk 11, 15—19 — Lk 46—50). Nagyon sok mindenben „partnerré” fo­gadott bennünket az Isten. Ránk bízta az evangélium . hirdetését, az emberek között való szolgála­tot, a misszió lehetőségét. Azon­ban két dolog van, melyben az Isten nem osztozik velünk: ez hatalma és ítélete. Ezt önmagá­nak tartotta fenn úgy, hpgy sza­bad akaratával cselekszik. S ne­ki úgy tetszett, hogy ezt Jézus Krisztusba adja át. Így a mi Urunk a nagy Bíró, s aszerint ítél meg, hogy hogyan fogadjuk be őt, s cselekesszük a mennyei Atya akaratát. CSÜTÖRTÖK. — „Irgalmas Isten az Űr, a te Istened, nem hagy cserben és nem hagy el­pusztulni.” — 5 Móz 4,31 (Ap Csel 26,22 — Zsid 3,12—4,1 — Lk 9,51—57/a). Isten az irgalom példája és forrása. Soha nem hagy el, nem enged bűneink miatt elpusztulni. Idézd fel a rajtad esett irgalmatlanságokat, melyek most is arcodba kergetik a vért és légy egyszerűen embe- ries. A humanitás igen nagy dolog, az irgalmas élet a kultúra teteje, maga a Krisztus szivekbe költözése. Van jóléted, erőd, bűn- bocsánatod, békességed és re­ménységed? Isten irgalma ez! PÉNTEK. — „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz en­gem". — 1 Móz 32,27 (Ap Csel 3, 26 — Zsid 6,4—8 — Lk 9,57/b— 62). Isten áldása számunkra azt adja meg, amire mi magunktól képtelenek lennénk: megszaba­dít minden gonoszságunktól. Hiába emljeri fogadkozás, kín, verejték, bűneinktől nem tudunk szabadulni. Jézus Krisztus vi­szont elveszi bűneinket, megsza­badít gonoszságainktól. Ezért le­gyen naponkéti könyörgésünk: „Nem bocsátalak el, amíg meg nem áldasz engem”. Ez az a na­ponkénti útravaló, melynek bir­tokában megállhatunk a Krisztus által megszabott utunkon. így énekelhetjük: „áldj meg minket .Úristen a te jóvoltodból”. SZOMBAT. — Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkrcu éne­kelni.” Zsolt 147,1 — (Zsid 13,15 Ézs 28,23—29 — Lk 10,1—16). Mindazért, amit napról napra Istentől, az ő kegyelméből ka­punk, az ember részéről egyet­len reakció lehet: mélységes há­lával dicsérni az Urat. Az éle­tünk, a megmaradásunk, a min­dennapi kenyerünk, a jövőbe ve­tett reményünk hálás szívvel énekeli: „Dicsérjétek tetteit szív­vel és lélekkel; Amelyeket vég­bevitt csodás szeretettel, Dicsér­jétek szent nevét szép énekmon- tíáásal, S hirdesétek érdemét il­lő hálaadással” (Evangélikus Énekeskönyv. 49. ének 2. vers). Solymár Péter 12. A £elac*r ürge naeg a Iél3«i!»ií A villamos már a végállomáson, indulás előtt megtelt. A kocsi végében a leglehetetlenebb szerelésbe öltözött fiatalok hangoskodtak. Harsogó röhögés közben a trágár szavakat szinte kötőszóként hasz­nálták. A görcsösen kapaszkodó idősebbek utálkozva hallgatták az ülőhelyeken terpeszkedők nyegle beszédét. Nem mert senki sem közbeszólni, mert bizonyára tudták, milyen választ kaphatnak tőlük, ha megbotránkozásuknak kifejezést mernek adni. Az első megállónál ősz férfi segítette fel nehezen mozgó, sápadt feleségét. A kocsi indult, és a férfi kérőn nézett körül, hogy vajon akadna-e valaki, aki át­adja helyét a beteg asszonynak? E helyett az egyik röhögő fiú fel­kiáltott: — Krapekok, láttatok már fehér ürgét? Mindegyik az ősz férfira nézett, és még hangosabb hahotában tör­tek ki. Ugyanakkor váratlan eset történt. A röhögőkkel egykorú fél­lábú fiú állt fel, és kínálta helyét a beteg asszonynak. Az szabad­kozott, látva a fiú csonkaságát. A férje valamit súgott az asszonynak,, kinek felderült az arca, és hálás mosollyal köszönte a felkínált helvet és leült. A férfi, úgy látszik, átlátta a helyzetet és azt súghatta a fele­ségének, boldoggá teszi a csonka fiút, ha udvariasságát elfogadja. Valóban ez történt, mert a fiú arcát az öröm pírja futotta át, és boldogan kihúzta magát, míg egyik kezével mankóját, a másikkal a kanaszkodókengyelt markolta, úgy látszott, mintha egy fejjel maga­sodott volna! A röhögök egyike megszólalt: — Nézzétek, srácok, fél lába van! Elcsendesedtek. Közülük eay felugrott és kínálta helyét a féllábú­nak, de az büszkén azt mondta: — A te helyed nekem nem kell! Én állva maradok! A féllábú fiú hamarosan leszállt. Utánanéztem, és láttam meg- fényesedett mosolyát, amint boldogan szökdelt mankójával és egy lábával. Minden mozdulata örömöt sugárzott, hogy végre ő is segít­hetett valakin és neki köszönték meg a segítséget. Amikor a fehér haiú férfi és beteg felesége leszálltak, egvik fiú, a hangoskodók közül, udvariasan leugrott és segített a leszállásnál az idős asszony­nak. Még köszönt is neki hangos kezét csókolommal, és senki sem nevetett rajta. (mátis i.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents