Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-10 / 6. szám

t AMIKOR AZ ÉG ZENGETT... Budapestnek vannak római korból származó romjai. Régi ez a város. Budán a Várban a török időkhöz mérjük az épüle­teket. A mai metropolis születé­sének néhány éve ünnepeltük a centenáriumát. Nekem ez a város mégis negy­ven éves. , Akkor láttam vérből, romokból, holtak és meggyötörek között vajúdva megszületni. Hadd em­lékezem erre a születésre. La­pozgatok régi jegyzeteimben. Apró mozaikokban, élménytöre­dékekben villózik elém akkori életünk. Jövőt tapogatva lelkészi be­szélgetésre gyűltünk össze Ke- lenföldön. Utána együtt kimen­tünk megnézni az első „hábo­rús kárt” a szomszéd utca egyik házának falán. Valami kóbor belövés szakította le a vakolatot s ütött rést a falon. Borzasztó! — rémüldöztünk mi, akik még háborút nem láttunk. S mivé lett Budapest néhány hét múlva! Plakát a falon. Virágos domb­tetőn feltűnik egy tank. „Egy nép- — egy akarat!” — hirdeti a nyi­las felirat. Láttam, amint valaki lopva a szöveg alá írta szénnel: — „egy tank”. • Amikor hirtelen felmorajlott a kísérteties ropogás-robbanás, és karácsonyfánkat légnyomás „szedte le”, leköltöztünk a föld alá. Négyszázan szorongtunk az ötemeletes tömbház pincéjében. Ám akkor a harcok még csak valahol a város határán folytak. Még fel-fel jöttünk és jártunk az utcákon is. Agyonlőtt vézna lo­vakból húst szabdalni. Egyszer felmerészkedtem a Várba: mi lehet a templommal, parókiával, lelkészekkel. Még nem érte őket kár. Feri bácsi hívott, mennénk át Pestre, pró­báljunk Kemény Lajosékig eljut­ni. Hátizsákkal mentünk. Mesz- sziről látszott, hogy az ország­ház egyik tornyán valami piro­sat lenget a szél. Csak nem sza­badultunk már fel! — kapott lángra bennünk a gondolat. Ilyen gyorsan és egyszerűen menne? Csak csalóka látszat volt: egy ejtőernyő foszlányai akadtak fel. Biztatásul? A Lánchídon még át lehetett menni, bár az úttestet kósza bombák szaggatták már fel. Az oldalutcákon osontunk. A get­tót meg kellett kerülnünk. A Ke­leti felé már élesebben süvítet­tek a lövések,, hangzott, sűrűn a pakk-pakk. Valahol egy kis üzlet még nyitva volt. Negyven kiló sárga­borsót tudtam venni. Ekkora kincset még nem cipeltem a há­tamon. Az orvos egészségügyi, étkezé­si tanácsokat adott az óvóhe­lyen. „Változatosan igyekezze­nek ’ beosztani az élelmet. Ne egyék egymásután többször ugyanazt.” Nekünk csak sárgaborsónk volt. Olykor lóhússal. A sarokban nyári nyugszé- ken M. méltóságosék kuporog­tak plédekbe burkoltan. A cse­léd minden reggel — amikor belövés-csend volt — lehozta az emeletről a lágytojást. Tálcán, he­rendi porcellánban és ezüst ka­nállal. — Hja. az úr a pokolban is úr — dünnyöate mellettem a csóró joghallgató. * Nem csak szorosan, de szo­rongva éltünk. Csak hajnalon­ként volt csend. Ilyenkor —. hogy hogynem —, hallgattak a fegyverek. Kinyitottuk az óvó­hely ablakát szellőzni. Vékony csíkban beszökött a fény. Szin­te látszott, milyen áporodott. poros a levegőnk. Liedeman né­ni, aki egy fonott kerti székben kuporgott, felsóhajtott, mint aki az életet és boldogságot lelte meg: — Süt a Nap! * Aztán berontott egy hókö­penybe burkolt kozák óriás. Ke­zében géppisztoly volt. Azt elő­reszegezve kiáltott be: nyemec- ki! — nyemecki! Egy ügyvéd odalépett s reme­gő szónoklatba' kezdett, törve az oroszt, hogy itt nincs német. Az óriás csak félretolta s vé­giglépkedve a földön-székeken gunnyasztó embereken, élesen végignézett mindenkit. S hogy nyemeckit nem talált, visszajö- vet „urra, urra” kiáltással el­szedte az órákat. Aztán hátrál­va kivonult. Néhány perc múlva egy szov­jet tiszt lépett be. Németül be­szélt, s kérdezte, nem -rejtünk-e német katonát. Adjuk ki, ha vol­na, mert csak nekünk lesz rossz, ha mégis találnak. Egyébként nyugodjunk meg, a polgári la­kosságnak nem lesz bántódása. Igen nyugtató, sőt biztató volt a hangja. Közülünk többen mégis felpanaszolták: „De elvi­szik az óráinkat!” A tiszt szomorú lett. Szinte láttam a tekintetén, hogy végig­fut előtte a sok száz kilométer, a kockázat, a szenvedés, amit harcolva tett meg. Talán haza­gondolt szüleire, családjára, él- nek-e, halnak-e —, s itt az órák miatt fanyalognak neki. Néhány pillanatnyi csend volt. Nagyon szomorúan végignézett rajtunk, s csak ennyit mondott: — Hát adják oda nekik. Sarkon fordult s elment. Másnap egy járőr jött be. Ki­válogatta a fiatalabb férfiakat. Kivezényelt az udvarra, sorba állított, s közölte, hogy elme­gyünk „kicsi robotnyi”. Egész délután' gyalogoltunk, keresztül a Rózsadombon, át Óbudán, fel a téglagyár mellett és erősen al­konyodéit már, amikor valahol a Táborhegy oldalában beterel­tek egy üresen álló házba. Olyan szorosan voltunk, hogy leülni csak úgy tudtunk, ha egymás mögé állva féltérdre ereszked­tünk, ráültünk a mögöttünk tér­delő térdére, s a miénkre az előttünk álló ült. Így töltöttük az éjszakát. A hideg falak ve­rejtékeztek a sűrű testek párá­jától. Pirkadatkor kivezényeltek. Akkor láttuk, hogy a környező villák is mind tele voltak ha­sonlóan emberekkel. Mintegy háromezren gyűltünk össze. Elénk lépett akkor egy tagba­szakadt szovjet tiszt, akinek ala­csony, vékonyka orosz katona volt a tolmácsa. Idegen hang­lejtéssel, de választékos nyelven tolmácsolt. — Álljanak ki a papok és az egyetemi tanárok — kezdte a tiszt. — Ne menj — súgták a velem lévők — agyonlőnek! Nem hősiességből, esakhát mert szólítottak, kiléptem én is. Lehettünk vagy ötvenen. — Mi tudjuk, hogy az önök rendje szerint papok és tudósok nehéz testi munkát nem végez­nek. Az urak fáradjanak haza — mondta a tolmács a tiszt sza­vait. Így kerültem vissza, s mentem folytatni a munkát Sztehlo Gá­bor mellé a Paxba, immár nem az irodájába hanem a gyerme­kek közé. ahonnan azok a na­pok szakítottak el, „amikor az ég zengett”. Láttam a hidakat leszagga- tottan. A házakat kiégetten, vagy romba dőlve. Templomainkat te­tő és ablakok nélkül. A Déli pá­lyaudvar helyén az iszonyú bom­batölcsért. S nem hittem, hogy újra város lesz ez a város. De a ..Manci-hídhoz” az anám is cipelte a gerendákat, a vány- nyadt arcú „Sztehlo-gyermekek” — akiket a Paxban sétáltatva olvkor hullahegyek mellett kel­lett elvezetnem — ma művészek, tanárok. írók. orvosok, filmren­dezők és diplomaták, a hidak muzsikálnak, s az emlékek mö­gül egyre erősödve zeng fel a Város szimfóniája. Az újra szü­letetté. Koren Emil HANVAYNE T. MARIA: BABÁK Beteg egy kicsi szőke lányka. Olyan étvágytalan. Nem ízlik neki semmi se, tányérján bármi van. Édesanyja, édesapja együtt töprengenek: Ö, hát mit is adjunk neki, vajon mit enne meg? Végül mentő ötlet segít: a szekrény mélyiből két féltve őrzött kis baba nyomban előkerül! S nincs többé étvágytalanság, nincs letört hangulat, hisz svájci baba s finn baba most vele játszanak! — Köszönjük nektek távoli drága testvér-szívek,' ■ hogy egy kicsi magyar leány most már nem oly beteg! — Így nem ismert határokat soha a szeretet! Sokszor kis szolgálattal is sokat segíthetett. AH VASÁRNAP IGÉJE Meg ne keményítsék a szíveteket! Zsolt 95,1—11. ZSOLTÁRUNKAT A ZSIDÓ LEVÉL ÍRÓJA levelében majdnem teljes terjedelmében lemásolta, és az idézetet felhasználta intései alátámasztására. Azokkal a tévtanítókkal küzdött, akik azt hirdet­ték, hogy aki már megkeresztelkedett és megtért, az mindenkép­pen üdvözülni fog, annak' a bűne már nem kárhozatos. Az erköl­csi szabadosságot hirdetőknek ezzel a zsoltárral akarta bebizonyí­tani, hogy az Isten kegyelmétől el lehet szakadni. Lám Isten an­nak a megkeményedett szívű népnek mondta, hogy nem mennek be a nyugalom helyére, akiket Mózes száraz lábbal vezetett át a Vörös tengeren, mikor Isten kiszabadította őket Egyiptomból. Pál apostol is felidézi a Korinthusi levélben izrael népe vándor­lásának ezt az epizódját, melyet Zsoltárunk is felidéz, és e törté­net példájával inti a gyülekezetei: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék”.. Ügy látszik a szíven sok minden múlik! Sokféle szív létezik a világon. Ezékiel prófétától tanultuk, hogy van kőszív és hús szív. Jézus példázatából ismerünk útfélhez, kősziklás talajhoz és tövises földhöz hasonló szívet. Egy német mesében és egy svéd regényben olvastam az ördögnek eladott szívről. Beszélnek lágy szívről, olyan­ról, mint a vaj, melyet kenyérre lehet kenni. Olyat is hallottam már, hogy sok-sok szívtelen ember él ezen a világon. Mindez arról beszél, hogy az Isten és az ember, de az emberek egymáshoz való viszonyában is döntő szerepe van a szeretetnek. Isten azt akarja, hogy Öt mindennél jobban szeressük, embertársainkat pedig mint önmagunkat! MILYEN A KEMÉNY SZÍV? A zsoltáros szerint elsősorban is­tenkísértő. Az ilyen ember önállósítani akarja magát az Istentől, hasonlóan a kötéltáncoshoz, aki a két ház közé szédületes magas­ságban kihúzott kötelén — félútra érve — ledobja az egyensúlyo­záshoz szükséges rudat. A kemény szív próbára teszi Istent, akár­csak azok, akik ettek a megsokasított kenyérből és halból, és másnap azt mondták Jézusnak, csak akkor hisznek benne, ha jelt mutat. A kemény szív tévelygő, nem akar a Jézus kezére bízott nyáj báránya lenni. A kemény szív olyan, mint a becsukott ajtó, rajta hiába kopog­tat Jézus. Olyan, mint a papé és a lévitáé az irgalmas samaritá- nusról szóló példázatban. Olyan mint a fagypont alá süllyedt hő­mérsékletű víz: a jég. Hideg és merev. Amerre jár megborzonga- nak körülötte az emberek. Nem tud szánni,'szeretni. A kőszívben gazdájának sem sok öröme telik. Nem tud igazán örülni, nem is­meri az igazi boldogságot. Nem tud hálás lenni. E szív gazdája örökre magányos marad, mert távol van Istentől, és távol tartja magát a felebaráttól. E szív nem tud fájni, nem tud bánni. Nem tud meghajolni, nem képes meglágyulni. Nem tud Jnegbocsátani és nem tud bocsánatot kérni. Nem ismeri az irgalmasságot és irgalmat elfogadni is kép­telen. Fő jellemvonása mindenekfelett, hogy maga keményíti meg önmagát, ezért a kemény szív bűnös ‘SZiV-’Iriten színe'előtt. MILYEN A HÜSSZÍV, mely nem merevedett kősziklává az em­ber keblében? Ez hasonlít Jézus szívéhez. Tud szánni, mint Jézus szánta az embereket, akik hasonlóak voltak a pásztor nélküli ju­hokhoz. Tud részvétet érezni mint a Mester, amikor Máriának és Mártának súlyos gyásza volt. Tud könnyet ejteni, mint az Űr tette a meg nem térő Jeruzsálem felett. Tud szeretni, mint a Bűnösök Barátja, aki együtt evett a bűnösökkel és a vámszedőkkel. Tud megbocsátani, mint Megváltónk tette, amikor a megkövezni vitt asszonynak ezt mondta „én sem kárhoztatlak”. Tud alázatos lenni, mint Ó volt, amikor megmosta tanítványai lábát. Tud szolgálni, mint a Bárány, aki testét és vérét adta eledelül. Tud másokért szenvedni, mint ö, aki helyettünk és érettünk vérezett a kereszten. Mi legyen hát a kemény szívekkel? Sajnos ezzel nem lehet oly könnyen elbánni, mint a fagyasztott hússal, vagy a mélyhűtött éte­lekkel. Felolvasztani a kőszívet nem lehet. Ezzel csak egyet lehet tenni: összetörni. Ez a szív egyedül az ige pörölycsapásai alatt ké­pes összetörni. Az összetört, töredelmes szív, a bűnbánat csoda és kegyelem. Ez az igén keresztül munkálkodó Szentlélek csodája. Csodá az is, amikor új szívet, hússzívet kapunk. A ZSOLTÁROS ÍGY HÍVOGAT: „Jöjjetek boruljunk le, hajol­junk meg, térdeljünk le alkotónk, az Ür előtt.” Jézus a kereszten magára vette ami a miénk, a bűneinket, és nekünk adta .ami az övé, a szeretetét. Boruljunk le előtte, aki azért halt meg, hogy halálába beletemethessük régi életünket, kőszívűnkkel együtt, és új életet kapjunk feltámadása diadala által. A tőle kapott új élet­ben az új szív maga Jézus szíve, ezért olyan áldott és gazdag az új élet szolgáló szeretetben. Bcnkő Béla Imádkozzunk! Ür Jézus Krisztus! Kérünk, szíveinket Te magad melegítsd át, és adj olyan indulatot, mely Benned is van. Tudjuk szánni az embe­reket. Tudjunk részvéttel lenni mindenki felé. Tudjuk átérezni más emberek keserűségét. Tudjunk mindig, mindenkinek tiszta szívből megbocsátani. Tudjunk alázatosan szolgálni válogatás nél­kül mindenkinek. Tudjunk igaz barátként szeretni, mindenkinek a hasznára lenni. S ha kell, tudjunk együtt szenvedni és terheket megosztani azokkal, akiknek erre szükségük van. Ámen. / A HOLLAND EGYHÁZ ÜJ ZSINATA A mintegy 30 ezer tagot számláló Hollandiai Evangélikus Egy­ház 60 gyülekezete januárban új zsinatot választott. 70 jelölt közül, került ki a zsinat 12 lelkészi és 24 laikus tagja. — A holland egy­ház zsinatját négyévenként választják, és évente 2—3 alkalommal ülésezik. Megválasztja a 9 tagú vezetőséget, élén az elnökkel. A jelenlegi elnök Adriaan Burghoorn. akit az elmúlt év májusában választottak Wonno Bleij utódjául. (IDL — szp) ÜJ ELNÖK A SZOVJET EGYHÁZÜGYI HIVATAL ÉLÉN A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Vallásügyi Ta­nács elnökévé a közelmúltban Konsztantyin Csarcsevet nevezték ki, aki azelőtt hazáia guayanai nagykövete volt. Eldője, V. Kuro- jedov 17 évig állott a szervezet élén. (lwi — szp)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents