Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-10 / 6. szám
Vasárnap istentiszteleten voltunk „Úgyis olyan rövicf a hétvége! Nem sajnálod minden vasárnap délelőttödet a templomban tölteni? Olyan sok izgalmas program kínálkozik helyette!” Mindany- nyian megkérdeztük ezt már magunktól, akik istentiszteletre járunk. S talán már a legkisebb gyereknek is föltették ezeket a kérdéseket pajtásai. Akik már felnőttek vagy fiatalok, de végiggondolták, mi miért fontos számunkra, őszintén válaszolják: nem tudom nélkülözni ezt az órát. Meghatározza számomra az egész hetet. Irányt mutat, feltölt energiával, lendülettel és jókedvvel, csendet és békét ad nekem. Üres az egész hetem, ha vasárnap elmulasztottam az istentiszteletet. Jó lenne, ha tudnátok, szüléitek azért visznek, küldenek titeket templomba, mert szeretnék, ha ilyen erőforrással rendelkező fiatalok s majd felnőttek lennétek. Valami fontosra tanítanak és szoktatnak ezzel, becsüljétek meg! Egy idősebb nénit hívtam a napokban istentiszteletre. Sajnálkozva tárta szét a karját, aztán az ágya melletti kis asztalkára mutatott. „Tetszik látni? — kérdezte. — Itt a Bibliám, az énekeskönyvem, sőt a rádióm is. Én mindennap Bibliát olvasok, nincs nap, hogy ne imádkoznék és minden rádiós istentiszteletet végighallgatok. Minek nekem még templomba mennem?” Tényleg! Kell még neki templomba men-j nie? Hiszen Isten szól hozzánk s mi beszélhetünk vele akárhol. Otthon elalvás előtt, kora reggel vagy akár az iskola folyosóján is. Igaz. Vele találkozhatunk. Csakhogy azokkal is jó együtt lenni, akik ugyanúgy szeretik Jézust. mint mi. Jó hallani az éneküket. együtt imádkozni velük..és megérteni olyan dolgokat is, amelyekre otthoni csendben soha fény nem derült volna.- Kettős találkozás alkalma az 'istentisztelet. Együtt vagyunk Istennel és egymással. Többet kanunk Istentől. ha közösen nyújtjuk érte a kezünket. Jó lenne, ha már gyermekkorban átélnétek az összetartozás örömét, biztonságot nyújtó melegét, az Istent szerető emberek közösségének erejét. Ha szeretnétek a többmket. akik templomba járnak, még akkor is. ha sokkal idősebbek, mint ti, vagy ha istentiszteleten kívül találkoztak velük. Egy kollégám panaszkodott. A gyülekezetében élő gyerekek és fiatalok eljárnak a gyermek és ifjúsági bibliaórára, ám az istentiszteletet nagy ívben elkerülik. „Jobban szeretünk beszélgetni, gitározni — mondják —. az isten- tisztelet túl merev forma nekünk. Aki igazán megismerte az istentisztelet felépítését, nagyon könnyen megszereti és ragászko- dik hozzá. Felismeri az istentisztelet esemény jellegét és ünnepélyes voltát. Megtanulja élvezni, hogy vannak laza. kötetlen alkalmak a gyülekezetben, de minden vasárnap van egy komoly, ünnepélyes alkalom. Olyan rendezvény, ahol minden szónak helye van, ahová épp azok az énekek nem véletlenül kerültek, be. hanem jelenlétüknek mondanivalója van. Kérjétek meg lelkészeteket, magyarázza el nektek, miért fordul az istentiszteleten időnként az oltár felé s aztán újra szembe a gyülekezettel? Miért felelget egymásnak az istentisztelet egy részében lelkész és gyülekezet? Honnan találja ki, mikor melyik igéről prédikáljon? Megkérdezhetitek mindazt, ami idegen vagy érthetetlen számotokra az istentiszteleten. Komoly értéket fogtok kapni cserébe: egy szép, ünnepi esemény értését és élvezetét. Szabóné Mátrai Marianna „Írok nektek, ifjak.. / Misádén nesp — nsn túlzás? A tengerekre végtelen óceánokra, kimerészkedő hajók fedélzetén van egy féltve őrzött kincs. Nélküle még a .leggya- korlottab hajósok sem mernek elindulni a biztonságot jelentő kikötőből. Ez a kincs az iránytű. Vastag vízálló és ütésálló üveggel védik a nedvességtől, sérülésektől. Minden újabb út előtt ellenőrzik, s útközben is — ha az időjárás engedi — gyakran egyeztetik össze esténként az iránytű mutatóját, a csillagok által mutatott iránnyal. Létfontosságú mérőműszer még ma is, az elektronika és űrhajózás világában. Feladata, hogy segítsen a hajó mindenkori pontos helyének és a követendő útiránynak a meghatározásában. A kapitány, s a kormányos naponta többször is az iránytű és a tengerészeti térképek fölé hajolnak. hogy a végtelen vízen meghatározzák azt a pontot, ’ amely felé haladniuk kell, hogy egyszer majd megláthassák a túlsó parton a kikötőt, a rég várt, s eddig talán még sohasem látott úticélt. „SUBU, SUBU!” — Térjetek meg, térjetek meg! — kiáltotia a pusztában a próféta, Keresztelő János, közel kétezer évvel ezelőtt. Azóta is hangzik, lelkészek, igehirdetők szájából ez az Istenhez hívás. A legfontosabb üzenete ez a Bibliának —■ mégis úgy érzem sokszor — megkopott már a szó megtérés értelme. Nem kellene-e az igehirdetőknek kevesebbszer, s mélyebb tartalommal használniuk? Így akik meg akarnak térni, meghallhatnák a hívást, a többiek számára pedig a „Térjetek meg” hirdetése sem tűnne szajkózásnak. S különben is nem fonák dolog-e ott megtérésről prédikálni, ahol nyilvánvaló, hogy a gyülekezet tagjai mindannyian megtért és újonnan született emberek? „Subu!” — kiáltotta' Keresztelő János, s akkor minden arámul tudó ember érthette szavát: „Forduljatok vissza, Forduljatok oda Istenhez!” A megtérés tehát odafordulást jelent. Jelenti azt az eseményt, amikor odafordulunk Istenhez. Rádöbbenünk bűneink megkötöző erejére, énünk fogságára, és rácsodálkozunk Isten szeretetére, elfogadva ingyen kegyelmét. Átéljük a szabadulás örömét, Isten új életet formáló erejét. Valóban olyan ez, ahogyan az előző cikkek egyikében is megfogalmaztuk, mint a születés pillanata. AZ ÚJ ÉLETET AZONBAN különböző veszélyek fenyegetik, ha az ember Istentől önállósulni akar. Sokan gondolkodnak így: mint megtért újjászületett emberek. megállunk a saját lábunkon. Végig tudjuk járni azt az utat, amelyen Isten elindított. Egy dologgal viszont nem számolnak: az új ember nem tökéletes. hanem csak újonnan született ember! ö is kísértésbe eshet, elbukhat. „Hiszen életünk végéig nyakunkon cipeljük az óembert.” (Luther) A kísértésekben, mikor ez a régi énünk feltámad, erőre kap, segítséget, támaszt csak Istennél találhatunk. Megtartó erő, újrakezdés lehetősége, bűnbocsánat csak Istennél található. Igv jelent a megtérés az elsőn túl, állandó, naponkénti odafordulást Istenhez. Ezért ír Luther így: „Amikor Jézus Krisztus, a mi Urunk és Mesterünk ezt mondja: „Térjetek meg!” (Mt 4,17) azt akarja, hogy híveinek egész élete megtérés legyen.” Reformátorunk tehát azt írja, hogy az első odafordulást követnie kell a másodiknak, azt pedig a harmadiknak, a negyediknek ... és így tovább egész életünk végéig. A megtérés tehát azt jelenti: odafordulni mindennap Istenhez. Ez hasonlít a hajóskapitány feladatához — mindennap, ha kell többször is ellenőrizni az útirányt. Hasonlít a lekiismere- tes kórházi orvos munkájához, akinek naponta végig kell járnia a kórtermeket, hogy betegei gyógyulására személyesen is felügyelhessen. Hasonlít a pilóta feladatához, akinek minden felszállás előtt mégegyszer, utoljára ellenőriznie kell a műszereket, hogy az előtte levő útra minél kevesebb veszéllyel indulhasson el. MINDENNAP MEGTÉRÉS — nem túlzás? Én azt hiszem nem. Az életünk, az örök életünk múlik azon, hogy jó irányba haladunk-e. Ezt ellenőrizhetjük, ebben kapunk tanácsot, segítséget Istentől, ha odafordulunk hozzá — naponként. Mindennap — én azt hiszem inkább óriási lehetőség! Valaki ezt így foga mazta meg: „Szomorú, hogy oly sokszor kell újra kezdenünk! Vigasztaló, hogy oly sokszor újra elkezdhetjük!” Brebovszkyné Pintér Márta ELHUNYT WOLD.EMAR GASTPARY PROFESSZOR December 22-én, 76 éves korában Varsóban elhunyt Woldemar Gastpary, a varsói teológiai akadémia nyugalmazott professzora, a Lengyel Evangélikus Egyház kiemelkedő személyisége, öt évet töltött a dachaui koncentrációs táborban. A háború után visszatért hazájába, ahol különböző egyházi tisztségeket töltött be.' Sokat munkálkodott a német és a lengyel egyházak közötti megbékélés érdekében, (lwi — szp) KEMÉNYEN KOPPAN EZ A FOGALOM, mint maga a végítélet. Nem lágyítja a szó szigorát az sem, hogy Harmaged- don néven is számon tartják. Ez utóbbinak jelentése pedig Megiddo hegye. Napjainkban éppen az atomkatasztrófa fenyegető valóságától ösztökélve, egyre gyakrabban halljuk: „Armageddon küszöbön áll, s ez a világ végét jelenti”. Vallásos közösségek, megszállt rajongók veszik ajkukra Armágeddon nevét és félelmet gerjesztenek az amúgyis félelemmel telített emberiségben. Komplikált és önkényesen konst- • ruált számítások alapján még az időpont is biztosnak látszik, amikor a népek véres 'csatája Ar- mageddonnál elkezdődik, vagyis a végkifejlés, a világ vége bekövetkezik. Először a 67-es arab—izraeli háború idején , izzott fel a jóslat, s azóta egyre gyakrabban lehet hallani. Ronald .Reagant a választások körüli időkben a televízió nyilvánossága előtt is megkérdezték; „hisz-e Armaged- donban és mi a véleménye róla?” Ügy látom, az embereket izgatja a gondolat, bár többségében nem is tudja, mi az. Lapozzuk fel a Jelenések könyvének 16. fejezetét! A 16. versben ez áll: „Egybegyűjték azért őket a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek”.. Armageddon tehát földrajzilag meghatározható, ahová a Jelenések írója szerint a sárkány, a vadállat és a hamis próféta a világ összes királyait összegyűjti* az Isten nagy napjára, hogy harcoljanak az Ür ellen: Ez a misztikus prófécia ArmageddonARMAGEDDON nal kapcsolatban természetesen foglalkoztatta a Biblia tudósait és nem kevésbé a régészeket, akik a század elején meg is találták Megiddo város romjait. A Biblia tudósai előtt pedig nyilvánvaló volt az összefüggés Megiddo városával, ahol az Ószövetség idején félelmetes csatáig zajlottak le. A várost és annak várát még a kananiták építették tövében Megiddo vizeinél csúfos vereséget szenvedett Sisera serege annak ellenére, hogy legalább 900 vasszekérrel támadta Bárákot. És mintha Isten tényleg sorsdöntő, véres csaták színhelyéül jelölte volna ki Arma- geddont, Megiddo városát, itt se- besítette meg Jéhu Akháziát, és itt ölte meg Neko fáraó a vesztett csata után Josiás királyt. JÁNOSNAK, A JELENÉSEK KÖNYVE ÍRÓJÁNAK a tudatában nyilvánvalóan véres csaták színhelyeként bukkant fel Armageddon, s ezért lokalizálta erre a helyre a világ vége előtti különös, titkozatos jelenetet. Az emberi képzeletben azután akkor vált jelentőssé a prófécia, amikor a történelem erővonalai Armageddon, ill. Megiddo környékért' keresztezték egymást. A térségben viszonylagos csend uralkodott 1984-ig. Ekkor azonban a nagyhatalmak létrehívtak egy új államot, Izráelt. Nehézkesen, körülményesen rajzolták meg határait, amelyek 4-5 arab állam érdekeit sértették geopolitikailag. sőt vallásos szempontok miatt is. Szükséges tudnunk, hogy a 48-ban kialakított Izráel 'területe csak részben volt azonos a történeti, bibliai Izráellel, s e csonka terület azonnal politikai magasfeszültséget idézett elő a térségben. Izráel háborúk egé:iz során keresztül bővítette területét, miközben arab szomszédai, de az egész arab világ gyűlölete zúdult rá. A politika magas régióiban — a Szovjetunió és az Egyesült Államok között — a feszültség ugyanúgy kiéleződött a kritikus térség miatt. A válság éppen annyi idős, mint Izráel maga. És amint a magaspolitika vezetékét megérintettük, Armageddon gondolata azonnal szíven ütötte a spekulatív embereket. A prófécia új, modern köntösben jelentkezett, az atomkornak megfelelően. S miután állandósult a nyugtalanság Armageddon környékén, még Reagan elnöknek is feltették a kérdést. Persze, tudnunk \kell azt is, hogy Armageddon hem egyszerűen a Bibliát olvasó emberek, józan hitűek képzeletében vert gyökeret. Vannak, akik hivatásszerűen, vallásos elfogultsággal, szinte eszelősen, megrögzötten tartják melegen a kérdést. így van ez pl. a Charles Taze Russel (1852—1916) által alapított agresszív közösségnél, a Jehova tanúinál. Russel önkényesen, a bibliai kronológia megváltoztátá- sával, komplikált számítások alapján kijelentette, hogy 1874- ben jön vissza Jézus és ezzel kezdődik a világ megítéltetése. De amikor számításai nem váltak be, 1914-et határozta meg az armageddoni csata- kezdetéül. Követője, Rutheford újabb számításokat eszközölt, amelybe szintén hiba csúszott, s így módosítani, kellett a világvége elméletet. MI EZEKNEK A TANlTÁ- • SOKNAK A LÉNYEGE? Az, hogy Krisztus 1914 őszén láthatatlanul megjött és uralmát elkezdte gyakorolni. 1914 tehát a a krisztusi teokrácia kezdete és ahogyan az Máté evangéliumában olvasható: „El nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek” (Mt 24,34.) Az események — az idők jelei — tehát 1914 óta élő nemzetség — nemzedék — életében sűrűsödtek, miközben különböző tudományok, első renden a hadászat, világkatasztrófáról szóltak. Az út tehát töretlenül vezet Armageddon felé. A tanítás érzi azonban a naivitást, abban pl., hogy Harmageddon hegye szűk lesz a népek összetereléséhez, ezért azt vallja, ezt szimbolikusan kell értenünk. (Ez az első repedés a masszív tanon.) Viszont Isten „háborúja” elkezdődött 1914-ben és akik már ekkor éltek, megérik Armageddon napját. Innen kezdve ismét lehet számolgatni. Jehova tanúi a sok bejövendölt év kudarca miatt óvatosabbak és azt mondják:,.az idő igen közel van”, de nem tarthat tovább, míg Jehova tanúi ezt a drámai üzenetet tudomására nem hozzák az egész világnak. Nos, nem kívánok részletekbe bocsátkozni, hogyan fog lezajlani e tan szerint, a nagy csata, kinejc a számára biztosított az életbenmaradás stb. Mindezekre a- kádenciát bőven megadják Jehova tanúi. De az feltűnő, milyen szívósan igyekeznek a hírt tudomására hozni a világnak. (Az USA elnöke is így szerzett tudomást róla.) S noha alig vannak néhányan, (158 országban kb. egy milliót tesz ki számuk) szívós következetességgel fejtik ki agresszív missziójukat. ÉS MI HAT AKKOR AZ IGAZSÁG? Armageddon, Harmageddon, Megiddo valóságos történelmi város, hegy, síkság. A Jelenések próféciája ezzel kapcsolatos. Hitünk szerint is visz- szajön Krisztus megítélni á világot. Hogy mikor, azt bölcsen elrejtette előlünk Urunk. Éppen ezért semmi sem jogosít fel arra bennünket, hogy misztikus számítások alapján meghatározzuk a világ végét és ezzel riogassuk az embereket. Egy biztos tény áll rendelkezésül: „Ezt a világot Isten úgy szerette, hogy egyszülöttjét adta érte”. Ez azután elválaszthatatlan attól a problémától, hogy az Atya a Fiú kezébe tette a világ megítéltetésé- nek gondját. Világunk sorsa az ő kezében van. És akkor én bátorán kimondom, hogy „jó kezelőben van sorsunk.” És ezzel együtt, hogy Ö változatlanul nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Ez az igazság vonatkozik világunkra is. Rédcy Pál f i
