Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-10 / 6. szám
L. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1985. február 10, ÄRA: 5,50 Ft Egyházunk ^10 éve Treolúglsa esz úton Akadémiánk harmincöt éve: 1950—1985 Amikor a háború és a fasizmus romjain 1945 tavaszán megindult egy új ország és új társadalom építése, fiatalokként csak egyet láttunk világosan az egyházban: meg kell hajolnunk Isten megérdemelt ítélete alatt és hittel el kell indulnunk az új, ismeretlen úton. Magunk mögött hagytuk a régit és kerestük az újat. Isten meg nem érdemelt kegyelme volt, hogy sok küzdelem után rávezette egyházunkat egy új útra: a népünkkel, társadalmunkkal közösséget vállaló, ebben Isten igéjével és a szeretet felelősségével szolgáló egyház útjára. Ennek az út-ta!álásnak fontos műhelye volt Teológiai Akadémiánk. Mik voltak az Akadémia szolgálatának legjelentősebb állomásai? A Teológiai Akadémia megalakul — 1950 Az új magyar állam — az újjáépítés hallatlan nehézségei között is — gondoskodott az egyházak külső életfeltételeiről. Az 1948 végén megkötött Egyezmény biztosította a jogi, szervezeti és anyagi életkereteket egyházunk ige- és szeretet-szolgálata számára. Benne egyházunk is kifejezésre juttatta hogy az új társadalmi rendet Isten kezéből fogadja el és ebben az új rendben népünk javára kívánja végezni szolgálatát. Két évvel később, 1950-ben jött létre az állam és az egyházak megállapodása a íelkészképzés új rendjéről. Az Evangélikus Teológiai Akadémia egyházunk saját teológiai és lelkészképző intézményeként 1950 októberében kezdte meg szolgálatát Sopronban. Előzőleg az egyetemes közgyűlés megalkotta az Akadémia szervezeti és munkarendjét, és megválasztotta az új tanári kart. Egyházunk főiskolája Budapesten — 1951 Sopronból, a csendes határszéli városból, 1951-ben az új Akadémia az ország és egyházunk szívébe, Budapestre költözött. Ez a változás két szempontból volt felmérhetetlen jelentőségű. Az egyik az volt, hogy a teológiai képzés az állami egyetemek szervezetéből az egyház irányítása és felügyelete alá került. A másik pedig az volt, hogy az új Akadémia Budapesten bekapcsolódott az országos egyház életritmusába. Voltak, akik'l akkor a lelkészképzés „tudonfányos szintjének csökkenésétől” tartottak. Nem lett igazuk! A Budapestre költözött Akadémia egyetemi képzési módszerével, négy évről öt évre fölemelt tanulmányi idejével, képzett és elismert profesz- szorok sorával olyan magas szintű teológiai munkát végzett és végez a mai napig, melynek eredményei itthon és külföldön egyaránt elismerésre találtak és agy új, dinamikus, az új társadalomban hűséggel szolgáló lelkésznemzedéket neveltek föl. Ugyanakkor szoros kapcsolatok jöttek létre a gyülekezetek, az egyházi élet minden ágával. Professzorai dolgoztak az egyházi élet, az egyházi sajtó, a külföldi egyházakkal való kapcsolataink szinte minden területén. Hallgatóink járták a gyülekezeteket, megismerték a teológiai munka helyét és értékét az egyházi élet valóságában. A gyülekezetek pedig megtanulták, hogy ez az Akadémia az egyházé, az övék,, ezért, áldozniuk kell érte. Világviszonylatban is ez ma a lelkészképzés iránya: az „akadémikus tudományosság” helyett minél több, eleven kapcsolat a teológiai munka, a professzorok, hallgatók és az egyház valóságos élete között. Kilenc éven át jártam az öt kontinens egyházait, éppen a lelkészképzői és a teológiai munka ügyében. Tapasztalatból, meggyőződéssel vallom: egyházunk legújabbkori történetének egyik legfontosabb lépése volt ez a változás: teológiánk és Teológiánk (Akadémiánk) eleven kapcsolatba kerülése az egyház mindennapi életével! Az a teológiai munka, amely az új Akadémián kialakult, egyszerűen nem lehetett valamiféle elvont, „akadémikus” tevékenység: szükségszerűen vált az egyház útkeresésévé Isten igéje alapján a mában, a forradalmian új viszonyok között. Az „út teológiája" volt, együtt az egyház mai útján — nem pedig a „páholy teológiája”, távol az egyház mindennapi életétől. Üj teológiai egyházi központ Zuglóban — 1974 A Budapestre került teológiai intézmény külső elhelyezése sokáig megoldatlan maradt. Először a Fasorban, majd a Lend- vai utcában, aztán az Üllői úti országos egyházi épületben talált ideiglenes otthonra. A Teológus Otthon, a hallgatók otthona, Hűvösvölgyben, a főváros másik végében volt, rengeteg időveszteséget, gondot jelentve a távolság miatt. . Ezért volt olyan nagy jelentőségű egyházunk vezetőségének az a döntése, hogy új és modern teológiai központot alakít ki az Akadémia és az otthon közös elhelyezésével, a zuglói templom szomszédságában. Sok anyagi áldozat, egész egyházunk szeretete által vált lehetővé, hogy 1974 őszén az .új Akadémia és Otthon megkezdhette szolgálatát. • Természetesen nem volt egyszerű a „belső elhelyezkedés” sem egyházunk és gyülekezeteink életében. Aki azt gondolná, hogy az elmúlt négy évtized során fokozatosan kialakult „diakóniai teológiánk” valamiféle elméleti alkotás, súlyosan tévedne. Egyházunk mai teológiai irányvonala, mely a Krisztushit és a krisztusi, segítő sz'eretet egységére épül, csak a hétköznapok harcában, a gyökeresen új egyházi helyzetben küldetésünk felismeréséért vívott fáradságos küzdelem során születhetett meg. „Elet-teológia” a mában — nem pedig „akadémikus teológia’’ elvont magasságokban és időtlenségben. Teológiai Akadémiánk szélesedő szolgálata A legutóbbi negyedszázad során hálás szívvel lehettünk tanúi a Teológiai Akadémia egyre szélesedő szolgálatának. Csak .y néhány területet említünk meg. A lelkészképzés az Akadémia fontos, de nem egyetlen feladat ta. Az új társadalomban szolgáló lelkészek képzését — egyetemi rendszerben — öt éven keresztül végezzük, hat tanszék munkájával. A „nappali tagoSzámadás és tervezés a Teológián . Az esztendő első két hónapjában egyének és közösségek egyaránt azzal vannak elfoglalva. hogy kiértékelik az elmúlt év munkáját. A sikerek és kudarcok elemzéséből új terveket készítenek. A cél az, hogy az elmúlt esztendő tapasztalataiból tanulva ebben az esztendőben több siker koronázza fáradozásukat. Ez alól a mérlegkészítés alól egyházunk sem kivétel. Gyülekezeteink és egyházi intézményeink ezekben a napokban tartják zárszámadó gyűléseiket.. Az elért eredmények elemzéséből mindenütt új elhatározások születnek, amelyek döntő módon meghatározzák gyülekezeteink és egyházi intézményeink ezévi munkáját. Hogyan áll ez a számadás és tervezés egyházunk lelkészképző intézetében, a Teológiai Akadémián? Vizsgaidőszak Mint más felsőfokú tanintézetekben, Teológiai Akadémiánkon is ilyenkor van az első félévi vizsgaidőszak. A lelkészi szolgálatra készülő fiatalok december közepétől január végéig adtak számot arról, mit tanultak az első félévben. Ilyenkor egészen megváltozik a légkör a Teológiai Akadémián. A hallgatók éjt és napof eggyé téve hajoltak jegy^teik fölé. A tanári szobák előtt sötét ruhába öltözött fiúk és lányok várakoznak, kezükben jegyzetekkel, vagy könyvekkel és izgalommal figyelik az ajtót, mikor kerül reájuk a sor. A kijövő vizsgázók arcán boldogság, vagy csalódottság tükröződik, aszerint, hogyan sikerült a kollokvium. Vannak olyanok, akik szeptembertől fogva jól beosztották idejüket, s így a félévi vizsgákon már karácsonyig túljutottak. Mások meg — rendszerint az elsőévesek — a jobb félkészülés reményében a vizsgaidőszak végére zsúfolták össze vizsgáikat és így kifutottak az időből. Jó tanulság ez a jövőre vonatkozóan, hogy a vizsgákra az egész félév folyamán fokozatosan kell készülni. De a professzorok munkája is mérlegre kerül a vizsgákon, mennyire tudták tanítványaik számára érdekessé, izgalmassá és vonzóvá tenni előadásaikat. A szupplikációk mérlege Ilyenkor történik az évi szupp- likációs és teológusnapi szolgálatok összesítése is. A teológusok 1984-ben 181 gyülekezetben végeztek szupplikációs és 53 gyülekezetben teológusnapi szolgálatot, így összesen 234 gyülekezetét látogattak meg. Ez azt jelenti, hogy csaknem valamennyi gyülekezetünk találkozott az elmúlt évben egyhazunk jövendő lelkészeivel. Különösen felejthetetlen volt a nagyheti passió előadás-sorozat a 14 nógrádi gyülekezetben. De’ valamennyi teológusnapi szolgálatra hálásan emlékezünk vissza, hiszen mindenütt sok-sok szeretetet taasztaltunk és mindenütt nagyon sokul tanultunk. Gyülekezeteink a szupplikációk és teológusnapok alkalmából 1 357 770 Ft adománnyal támogatták lelkészképzésünket. Ez az adomány 222 139 Ft-tal volt nagyobb a megelőző évinél. Legtöbb adomány a Pest megyei gyülekezetekből .érkezett (241 834 Ft), ezt követik a nógrádi (144 014 Ft), a Somogy—zalai (127 626 Ft) és a bács-kiskun gyülekezetek (112 879 Ft). Gyülekezeteink sorában legnagyobb adománnyal a kiskőrösi gyülekezet támogatta a lelkészképzést (49 564 Ft). Ezt követi Békéscsaba (34 785 Ft), Csömör (27 108 Ft), Soltvadkert (26 367 Ft), Gyönk (21 180 Ft) és Zalaegerszeg (20 150 Ft). Gyülekezeteinknek a lelkészképzés iránt érzett felelősségét és áldozatkészségét a legjobban az mutatja, hogy 39 gyülekezetünk adományozott tízezer forintnál nagyobb összeget lelkészképzésünkre. Ha a szupplikációs és teológusnapi adományokhoz hozzáadjuk a gyülekezetek külön adományait (25 921 Ft), a teológus ösztöndíj- alapra befizetett összegeket (135 414 Ft), valamint híveink egyéni adományait (146 600 Ft), akkor gyülekezeteink és híveink az elmúlt évben kereken egymillió hétszázezer forinttal támogatták lelkészképzésünket. Mindez Isten és a gyülekezeteink iránti hálára, de egyúttal komoly munkára kötelezi a teológusokat és a professzorokat egyaránt. Tervek a jövőre A Teológiai Akadémia tanári kara a második félév megkezdése előtt kiértékelve az első félév munkáját az elméleti felkészítés fontossága mellett a hallgatók lelkigondozásának és nevelésének erősítését tűzte ki célul. E feladatok közül legégetőbb a hallgatók hivatástudatának erősítése. Ennek érdekében a második félévben hetenként kétszer is találkoznak gyülekezeti lelkészekkel a teológusok. Az egyik lelkész a szerdai evangelizációs istentiszteleten igét hirdet nekik, a másik pedig az otthonóra keretében a gyülekezeti lelkészi szolgálat örömeiről és gondjairól beszélget a jövő lelkészeivel. Szeretnénk mélyíteni a kapcsolatot a szolgálatban álló lelkészek és a teológusok között azáltal is, hogy alkalmat aduwk a teológusok számára, hogy találkozzanak és beszélgessenek a fiatal lelkészek egy-egy csoportjával, _ akik számára a Teológiai Akadémia rendszeres konzultációkat szervez a jövőben. Anyagi természetű feladataink közül a legfontosabb a teológus-lányok otthonának megtervezése és az építés megkezdése. Régóta húzódó problémát szeretnénk megoldani ezzel. Mindehhez kérjük gyülekezeteink támogató és imádkozó szerete- tét. Sclmeczi János DR. LÉKAI LÁSZLÓ BÍBOROS DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖKNÉL Dr. Lékai László bíboros, prímás esztergomi érsek január 23-án látogatást tett dr. Káldy Zoltán püspök-elnöknél. A kölcsönös látogatások évek óta folynak és jelzik a római katolikus egyház és a magyarországi evangélikus egyház vezetőinek jó viszonyát. A látogatás alkalmával szóba, került hazánk felszabadulásának 40. évfordulójáról való megemlékezés, a Lutheránus Világszövetség elmúlt nyári nagygyűlése, több etikai kérdés, amely az egyházakat és a társadalmat egyformán érinti, továbbá az egyetemes imahét néhány tapasztalata. Lékai László bíboros megajándékozta Káldy Zoltán püspököt „A megnyesett fa kizöldül” című könyvvel, Káldy Zoltán pedig Luther- emlékérmet nyújtott át vendégének. EVANGÉLIKUS EGYHÁZ VENEZUELÁBAN A tizenkét venezuelai evangélikus gyülekezet 1985-ben egy egyházba fog tömörülni, mondotta Hans-Henning Krull lelkész, a jelenlegi koordináló szerv, az Evangélikus Tanács elnöke egy interjúban. Jelenleg 4 ezer nyilvántartott gyülekezeti tag van 12 gyülekezetben. Becslések szerint egyedül Caracasban és környékén 22 ezer német származású evangélikus él. A német eredetű gyülekezetek az elnök szerint önfenntartók, tagjaik elsősorban a közép- osztályból kerülnek ki. (lwi — szp) zat” mellett 1979-ben megindulhatott a „levelező tagozat” is. Ez az egyházi szolgálatban részt venni kívánó vagy teológiai ismeretek iránt érdeklődő gyülekezeti tagokat készít föl. A hároméves tanfolyam elvégzői — világi hivatásuk megtartásával — a lelkészek munkatársai lehetnek. Hálát adunk Istennek, hogy ez az új, modern teológiai képzési forma egyházunkban is megindulhatott. Ugyanakkor Akadémiánk a magas szintű teológiai munka műhelye is egyházunkban. Professzorai részt vesznek — sajátos kelet-európai és magyar színt képviselve — a világméretű teológiai munkában. Könyveket írnak, tanulmányokat jelentetnek meg hazai és külföldi folyóiratokban. Részt vesznek és előadásokat tartanak hazai konferenciákon, külföldi és nemzetközi egyházi fórumokon, gyülekezeteinkben. Külön is megemlítjük itt a hazai keresztyén— márxista dialógusnak világszerte figyelemmel kísért eredményeit. Akadémiánk húsz év óta teológiai doktori képzést és fokozatot adhat a legjobbaknak. Professzor-cserét folytatunk a helsinki, pozsonyi és bécsi evangélikus teológiai karokkal. Legjobb fiataljaink ösztöndíjakkal tanulhatnak külföldi teológiai főiskolákon, és mi is fogadunk külföldi ösztöndíjasokat. Jelentős szolgálatot végzett Akadémiánk a VII. Evangélikus Világgyűlés előkészítésében és munkájában. * * * Csak töredékesen szólhattunk mindarról, amiért soha nem adhatunk eléggé hálát Istennek ma, negyven évvel hazánk fel- szabadulása és egyházi életünk új kezdete után. Számtalanszor megtapasztalhattuk: Isten megítél, de bűnbánó, hivő népének megadja az új kezdés, az új szolgálat lehetőségeit. Ezért végezzük reménységgel tovább a teológia szolgálatát a Magyarországi Evangélikus Egyházban, az új útszakasz ötödik évtizedének kezdetén. Nagy Gyula i i I
