Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-27 / 43. szám

Evangélikus Élet 1985. október 27. W»lk;v . \ 125 éves a Gyülekezeti Segély / Jubileumi ülés Kecskeméten Szokatlan látvány fogadja ezekben a napokban a kecskeméti templom pitvarába belépő látogatót. Kamarakiállitás hívja fel a figyelmet a Gyülekezeti Segély 125 éves történetére. A tárlókban múlt századbeli kérelmek, jegyzőkönyvek, folyóiratok, újságok láthatók, a falon pedig hazánk térképe, teletűzdelve színes zászlócskákkal. Az okmányok egyházunk gyámíntézeti múltjából nyújtanak ízelítőt, míg a zászlócskák sűrű erdeje a jelent illusztrálja, azt fejezi ki, hogy 1971—1985-ig hány gyülekezet kapott segítséget a Gyülekezeti Segélytől. A megsárgult lapokon tekintetünk gyakran akad meg már régen nem használt szavakon, mint pl. „Gyámintézet”, „Gusztáv Adolf Gyámintézet” stb. ízlelgetjük e szavakat és idegenül csengenek. Pedig egykor az e szavak mögött szerényen meghúzódó intézmények jelentették a mentőövet bajba jutott gyülekezeteink számára. Keveset tudunk már Gusztáv Adolf svéd királyról is, akinek harci indulója, a „Ne csüggedj el kicsiny sereg” reformációi li­turgiánk szerves tartozéka. Ki emlékszik már arra, hogy a harmincéves háborúban (1618— 1648) fordulópontot jelentett a svéd király színrelépése, és hogy a protestánsok szövetsé­gét győztes csatái után remény­ség töltötte el ebben az egész Európára kiterjedő eldurvult, elvadult háborúban? És kinek jutna eszébe, hogy 1632-ben a Nürnberg melletti Lützennél a hős király is életét vesztette? Pedig nevét az utókor együtt emlegeti a reformáció nagyjai- val. Érdemes megjegyeznünk, hogy nem csak őszinte, egyenes jelleméért, hősi magatartásáért illeti tisztelet, de ha 1631-ben nem avatkozik a vallásháború­ba, aligha beszélhetnénk napja­inkban protestáns tömbökről Európában. Gusztáv Adolf nevét azon­ban mindennek ellenére befed­te volna a feledékenység pora, mint Tilly-ét vagy Wallenstein­ét, ha kétszáz évvel az emléke­zetes lützeni csata után, 1832­ben- egy Grossmann nevű lip­csei professzor és szuperinten­dens szerény alapítványához nem választja éppen áz ő nevét. Az intézmény kitűnő cégért ka­pott Gusztáv Adolfban, mert egy csapásra eszébe juttatta a múlt század nemzedékének a hős király önzetlen segítségét. Ettől kezdve az ő nevével fém­jelezték az evangélikus segély­egyleteket, amelynek célja ki­csiny, szórványgyülekezetek fel­karolása lett. 1832-től óriási utat tett meg az önfeláldozó király neve. Ez időtől nemcsak belopta magát ismeretlen, elveszettnek vélt parányi gyülekezetek szívébe, de akaratlanul is elősegített egyfajta közös felelősségválla­lást és tudatot azokban a pro­testáns egyházakban, amelyek büszkén vallották az autonó­miát. így vált önkéntelenül is közegyházi gondolkodás elin­dítójává. Alighogy Lipcsében megfo­gant ez a korszakalkotó intéz­mény, Európa szerte valami hasonló kezdett kibontakozni. Leszűkítve a kört, nálunk Ma­gyarországon az első próbálko­zásnak 1840-ben nyoma van. A németek Gusztáv Adolf Egy­lete olyan vonzóvá vált, hogy egyházunk Székács József kez­deményezésére 1843-ban egy öttagú bizottságot küldött ki tanulmányozására. És ha nincs is helyünk az iz­galmas história részletezésére, annyit meg kell említenünk, hogy 1860. október 10-én sok sikertelen próbálkozás után megszületett a „Gyámintézet” programja, amely Karner- Ágoston fogalmazása szerint a „közegyházi szellem és gondol­kodás hűséges képviselője volt.” Ezt a napot vehetjük szü­letésnapnak. Lassan különbö­ző egyházi testületek maguké­vá tették a Gyámintézet szelle­mét és végül az, 1891-94. évi zsinat törvénybe iktatta. Idő-’ közben a Gyámintézet neve mellé odasimult Gusztáv Adolf neve is, s így talán teljes képet nyer az olvasó eme intézmény eredetéről. Mindennek 125 éve! És a 125 év felöleléséből aligha marad­hat ki a sok-sok templom, isko­la, papiak, amelyet a nagy kö­zösség, az egész egyház hozott tető alá. A segélyezés tengelyé­ben a Gyámintézet állt. 93 éven keresztül hordozta ezt a nevet, majd 1953-tól átkeresztelték és Gyülekezeti Segély néven foly­tatta ugyanezt a munkát. Az új név semmiféle kritikát nem gyakorolt a régi Gyámintézeti munka felett, inkább arra a lé­nyegre törekedett, amely még jobban ki akarta fejezni az egy­ház szeretetszolgálatát. Törvé­nyünk ezt így fejezi ki: „A Gyü­lekezeti Segély építő, szervez­kedő, vagy nagyszórványú gyülekezeteknek segít, hogy is­tentiszteleti életüket biztosítsa és gazdagítsa.” A 125 évet jubilálta egyhá­zunk Kecskeméten, s ezen belül azt a 32 évet, amelyben mint Gyülekezeti Segély tevékenyke­dett. És itt most újra a már említett térképre vessük pillan­tásunkat! Ezen a térképen négy különböző színű zászlócska jel­zi a segélyeket, amelyekben a Gyülekezeti Segély részesítette az' egyházközségeket. Éspedig: nagy szeretetadomány, kis sze- retetadomány, külföldi segély és szórvány gépkocsi. Már eb­ből az elvi felsorolásból is érzé­kelhetjük, hogy sok millió for rint készteti Isten iránti hálára a segélyezett gyülekezeteket. Két dolgot ezzel kapcsolat­ban még alá kell húznunk! Az egyik a lipcsei gondolat, ame­lyet átvett a Gyámintézet és gyakorolt a Gyülekezeti Segély is. Nevezetesen azt, hogy össze­tartozunk, közös a felelőssé­günk egymásért, és hogy nagy erő rejlik a közösségben. A másik, hogy a Gusztáv Adolf Egyletek nem ismertek és is­mernek országhatárokat, nem­zetségi és egyéb választó vona­lakat. És ha nem is bírnak a teljes evangélikusságra kiterje­dő szervezettel - lévén sajáto­san nemzeti egyházi intézmé­nyek - mégis észreveszik a gaz­dagabb testvérek a szegényeb­beket. így pl. a német Gusztáv Adolf Egyletek gyakran nyúj­tanak segítséget a szórványban élő magyar, csehszlovák, ro­mán, jugoszláv stb. egyházak számára. Az együvétartozás megható demonstrálása ez a gesztus. Legyen érte köszönet e sorokon keresztül is. A magyar segélyintézmény élén mindenkor melegszívű, a szegény, szórványsorban lévő gyülekezetekért aggódó, azo­kat féltő lelkészek álltak. Szé­kács Józseftől napjainkig - Karner Ágostonig, aki közel 15 év óta vezeti a Gyülekezeti Se­gélyt. A Gyülekezeti Segély ahogy neve is mutatja, a szere­tetszolgálatnak egy speciális ágazata, neve és munkássága attól nyeri fényét, hogy mögöt­te áll egész egyházunk, s az évenként meg-megújuló hatal­mas áldozathozatal pecsét az összetartozás okmányán. A 125 év így általánosságban is Isten áldása, részleteiben pe­dig egyházunk teljességéről nyújt hűséges képet. Jubileumi ülést tartott a Gyülekezeti Segély Fennállásának 125. évét ün­nepelte a Gyülekezeti Segély, illetőleg annak elődje, a Gusz­táv Adolf Gyámintézet. Az ün­nepségre 1985. október 12-én, a kecskeméti Ybl-templomban kérült sor, amelyen az istentisz­telet szolgálatát dr. Káldy Zol­tán, a Déli Egyházkerület püs­pöke végezte. Igehirdetésében kiemelte a Gyülekezeti Segély áldott tevékenységét, amely - miként elődje, a Gyámintézet - változatlanul a Galáciai levél 6,2. és 10. verse alapján végzi egyházunkban a szeretetszol­gálatot. A püspök ünnepi hangvételű igehirdetését a kecskeméti gyülekezeten kívül számos vendég hallgatta végig. Jelen voltak egyházunk teoló­giai akadémiájának tanárai, szinte valamennyi esperes, a 16 egyházmegye, a kerületek Gyü­lekezeti Segély előadói, sok lel­kész, valamint a környező egy­házközségek tagjai. Az istentiszteletet ünnepi közgyűlés követte, amelyen dr. Karner Ágoston, a Gyülekezeti Segély országos ügyvivője tar­tott megemlékező előadást. Az előadó többek között meleg szavakkal méltatta a 125 éve, Székács József által kezdemé­nyezett Gyámintézet munkás­ságát, majd a 32 év óta funk­cionáló és a Gyámintézet jog­utódjaként szereplő Gyüleke­zeti Segély közegyházi tevé­kenységét. A jubileumi istentiszteleten és közgyűlésen részt vettek és köszöntötték a Gyülekezeti Se­gélyt D. Gang egyházfőtaná­csos, az NSZK-ban működő Gusztáv Adolf (GAW) Egye­sület alelnöke, H. J. Nölke lel­kész, az NSZK-ban működő GAW Egyesület főtitkára, H. J. Seega lelkész, a westfaliai GAW csoport vezetője, Ute Leube asszony, a wittenbergi tartományi egyház GAW asz- szonycsoportjának vezetője, E. Schröder prépost, az NDK- ban működő GAW Egyesület főtitkára, W. Noshammer lel­kész, az ausztriai GAW Egye­sület vezető elnöke, R. Janik lelkész, a Lengyelországban működő GAW Egyesület veze­tője, B. Novak lelkész, a Cseh- testvérek egyházában működő GAW Egyesület titkára, és W. Hirschmann lelkész, az NSZK- ban működő Luther Márton Szövetség volt főtitkára. A kö­szöntő vendégek valamennyije együttmunkálkodó szeretetét fejezte ki, és ígérte, hogy mint a múltban, a jövőben is hatha­tósan támogatni kívánja test­vérintézményét, a magyar Gyülekezeti Segélyt. A köszöntések sorát dr. Kál­dy Zoltán püspök zárta, aki ki­emelte dr. Karner Ágoston fő­titkár közel 15 éves Gyülekeze­ti Segély élén végzett szolgála­tát és kívánta további közegy­házi munkájára Isten gazdag áldását. Az ünnepi közgyűlést Szemerei Zoltán, a Gyülekezeti Segély világi elnöke zárta le. R. P. A jubileumi ünnepség a kecskeméti templomban. Kaskantyú - Az imaház külső feiiíjítá- Hans-Joachim Nölke a GAW főtitkára köszönti a jubiláló Gyülekezeti Segélyt, sara kapott GyS segítséget Tolmácsolja Reuss András angyalföldi lelkész, a gyülekezet. Nagyalásony - Teljes felújítás GAW és GyS segítséggel. Tápiószele - Teljes külső felújítás GAW segítséggel. tt yrst'lffmt. GYÁMINTÉZET. c A «lkai gyű!«» A Gyámintézet egykori lapja.

Next

/
Thumbnails
Contents