Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-27 / 43. szám

Evangélikus Elet 1985. október 27. JJ CQ * GYERMEKEKNEK Bírák 5-7 Isten a béke Isten népe nehéz helyzetbe ke­rült. A szomszédos népek között a midianiták voltak a legerősebbek. Leigázták és rabszolgává tették Iz­rael népét. A gazdag föld nekik hozta a termést. Izrael fiai csak rabszolgamunkát végeztek és nyomorogtak. Ebben a szorult helyzetben Istenhez könyörögtek segítségért: Urunk, szabadíts meg minket és teremts békét közöttünk! Isten meghallgatta népe imád­ságát. Egy Gedeon nevű fiatalem­bert szemelt ki arra, hogy népe szabadítója legyen. Éppen aratás ideje volt. Gedeon egy barlangban csépelte a család kevéske gabo-; náját, hogy meglegyen a szűkös mindennapi kenyér. A többiek ugyanígy tettek a midianitáktól adott Gedeonnak. Azokat az aján- dékokatihasználta fel, amit a ven­déglátás' szokása szerint Gedeon ajánlott fel. vendégének. „Vedd a húst és a kenyeret és tedd erre a kőre!" - szólt az angyal. Gedeon engedelmeskedett. Ekkor Isten an­gyala fogott egy botot és megérin­tette vele a húst és a kenyeret. Hir­telen tűz csapott ki a sziklából és megemésztette a húst és a kenye­ret. Ekkor az angyal is hirtelen el­tűnt Gedeon szemei elől. A csodajelből most már megbi­zonyosodott Gedeon: „Valóban Is- , ten hív el engem a szolgálatra." Hálás szívvel imádkozott Istenhez és oltárt emelt Isten dicsőségére. Az oltárra ezt a mondatot írta: „Is­ten a béke". való félelmükben. Gedeon előtt megjelent Isten angyala és így szólt: „Az Úr veled van, erős vitéz!" Gedeon így válaszolt a szokatlan megszólításra: „Kérlek, ha velünk az Úr, miért történik velünk ez a sok nyomorúság?" Részletesen el­panaszolta népe helyzetét. Erre Is­ten angyala feléje fordult és így szólt hozzá: „Menj és te szaba­dítsd meg Izraelt!" Nagyon meg­hökkent e szavakra Gedeon: „Ho­gyan szabadítsam meg Izraelt, hi­szen családom a legszegényebb a városban, magam pedig a legki­sebb vagyok atyám házában?" „Ne félj, Isten veled lesz, és legyő­zöd a midianitákat." - válaszolt Isten angyala. Gedeon nem akart kitérni a fel­adat vállalása elől, de bizonyos akart lenni, hogy valóban Isten an­gyala beszél vele. Ezért így szólt: „Kérlek, mutass nekem jelt, hogy valóban Isten hív el engem a szol­gálatra!” Az angyal bizonyítékot Valóban nagy békességet jelent minden ember számára, ha megbi­zonyosodik afelől, hogy Isten elhív­ta őt a szolgálatra. Isten segítséget is nyújt ahhoz, hogy engedelmes­kedjünk hívó szavának és alkal­mas eszközei lehessünk a szolgá­latban. Még akkor is, ha mi na­gyon erőtlennek és alkalmatlan­nak érezzük magunkat. Hamarosan elérkezett a pilla­nat, amikor Gedeon megvalósít­hatta küldetését. Háromszáz hős vitézt választott maga mellé - hogy hogyan, azt a Bibliából megtud­hatjátok - és bár a midianiták sok­kal többen voltak, Isten segítségé­vel mégis győzelmet aratott. A győzelem meghozta Isten népe számára a szabadulást és a várva várt békét. Nemcsak Gedeon, ha­nem az egész nép megtapasztal­hatta, hogy Isten valóban a béke Istene és békéjével népét is meg­ajándékozza. Selmeczi János A "V VASÁRNAP IGÉJE Hós 2,17-22 MINT IFJÚSÁGOD IDEJÉN Reformáció hetében, pár nappal a nagy évforduló előtt nem lehet másként gondolni erre az igére, mint Isten hatalmas egyházújító művének a fényében. Ez a prófécia nem valami­lyen sohasem látott újdonságot helyez kilátásba, Isten megújí­tó cselekvését nem a múlttal való szakításként fogja fel, ha­nem éppen ellenkezőleg. A megfáradt hitű, sok bűn terhét magával hurcoló, az Istennel való kapcsolatot egyre felszíne­sebben és formálisabban tartó és tévelygésekben vétkes népet visszavezeti ahhoz az eredeti állapothoz, amikor az Istenre utaltság és a belé vetett bizalom töretlen volt. Nem az időben viszi vissza Isten a népet, a történelem kerekét visszafelé forgatva nem restaurál korábbi állapotokat. Az új helyzetben, megváltozott körülmények között adja a vele való találkozás és áldott összhang csodálatos élményét. A reformáció sem a bibliai kort próbálta feleleveníteni, hanem egy hatalmas történelmi korszakváltás, társadalmi és gazdasági átalakulás és tudatváltozás folyamatában tárta fel a Biblia igazságait és szembesítette az újkor emberét az evan­gélium Krisztusával. A prófécia lényegét az utolsó vers fogal­mazza meg: és megismered az Urat. Milyennek ismeri meg, aki igazán megismeri? Félelmetesnek? Kifürkészhetetlennek? Tárgyilagosan ítélőnek? Elérhetetlenül fenségesnek? Olyan­nak ismerheted meg, amilyennek a mátka a jegyesét. A szere­tet legüdébb, legtisztább és legmélyebb kapcsolatában. A mindenét odaadó jóságban. Sziklaszilárd hűségben, az egy­máshoz tartozás örömében. Ajándékozó Istent ismerünk meg az igében. Ajándék a szeretete, nem a mi szeretetreméltóságunk természetes velejá­rója. Ajándék a kegyelme, nem a mi jóságunk jogos bére. Ajándék az igazsága, nem a mi igaz voltunk nyugtázása. Ajándék a törvénye, nem a mi jó erkölcseink foglalata. Min­den ajándék és minden kegyelem. • Szövetséget köt Isten a világgal. Nem a kölcsönös előnyök alapján. Ő nincs rászorulva és nem nyer rajta semmit. Mi viszont békességet, tartást, biztonságot, erőt és üdvösséget. A hit ajándékával teszi számunkra fontossá ezt a szövetséget. Hiszen hit nélkül semmit sem jelent a kijelentése, meg nem tapasztalható a szeretete, semmit sem jelent az igazsága és nem jelent kincset az irgalma. Természetes dolog, hogy csak annak a szavára adunk, azt vesszük komolyan, akinek becsü­lete van előttünk, akiben bízunk. Akit nem becsülünk, az mondhat bármilyen szépet, ígérhet hatalmas dolgokat, kife­jezheti a ragaszkodását irántunk, hidegen hagy és igyekszünk öt lerázni. Nincsjelen tősége a szavának és a közeledése sem 1 boldogít. Ezért ajándékoz meg a hittel, hogy valóban minden­nél jobban féljük, szeressük és csak benne bízzunk.• Egyedül hit által, egyedül kegyelemből, egyedül Krisztusért igazulunk meg, áll helyre a kapcsolatunk Istennel és találjuk meg az ő útmutatása szerint a helyünket Isten teremtett vilá­gában, ez a reformáció nagy igazsága. Nem újság a maga nemében, nem a reformátorok találták ki. Ők csak újra ráta­láltak a Szentírásnak erre a központi üzenetére. Az Istentől ajándékozott hit, a tőle áradó, Krisztusban megmutatkozó szeretet tesz minket igazi „szövetségesekké”. Elénk jövő szere­tete szeretetet ébreszt iránta és a felebarát iránt, irgalmassága békességet teremtő szolgálatra indít a világban és Jézus feltár­ja előttünk az örök félét reménységének a kapuját. Baranyai Tamás IMÁDKOZZUNK Istenünk, jó Atyánk! Köszönjük ajándékaidat. A hitet, szeretetet, igaz­ságot, hűséget és reménységet. Megújító hatalmad adjon tiszta látást akaratod felismerésére, erőt a teljesítésre. Kérünk bátoríts a hitben, tégy örvendezővé a reménységben és adj irántad bizalmat gondjaink, bajaink között. Szentlélek Isten, erősítsd a hitünket! Jézus Krisztus szolgálata Az északi testvéreink híresek arról, hogy náluk a lopás ismeret­len. A nálunk gyakran használt mondás sem érvényes közöttük; „ki mit talál, övé.” Csak az az övé, amiért ő dolgozott meg. Egy Finnországról szóló beszámoló után, egyik hallgató csodálkozva jegyezte meg: ők bizonyára olyan tiszták mint a vizeik és a levegő­jük. Erre az előadó, aki már sok­szor járt közöttük, azt mondta, hogy ők is Isten kegyelmére szo­ruló bűnös emberek. Az üdvösség számukra is Jézus Krisztus halála által van. Nagyon szépen szemlélteti ezt az adós szolga példázata. Egymás felé való tartozásaink kiegyenlíthetők. Isten felé való tartozásunk mérhe­tetlenül nagy. Emberi mértékkel kifejezhetetlen. Megfizethetetlen. Jézus Krisztus ártatlan szenvedé­sével vette magára bűneink súlyát. Ha ezt egy ember egészen fiatalon megértené, s elhatározná, hogy ő egész életében csak jót tesz, s így törleszti Isten felé az ő adósságát, ha meg tudná is tenni ezt valaki, bár nem tudja, akkor is kevés len­ne további élete a törlesztésre. Külső segítségre van szükség. Ezt kapjuk meg Jézus Krisztus által, ingyen kegyelemből. A törvény sok bűntől megőrzi életünket. Megálljt parancsol mi­előtt elvennénk a másét, amiért nem mi dolgoztunk meg. Mielőtt véleményt mondanánk munkatár­sunkról, kollégánkról, kötelez, hogy segítsük testvérünket becsü­lete megvédésében. Az ördög sze­retné, ha ezeket a törvényeket nem tartanánk meg. Ugyanis akkor már holnap azzal zsarolhatna, ne­ked már úgyis mindegy. Ilyen múlttal Isten szeretetére, kegyel­mére nem számíthatsz. Lassan már él is hi'sszük, amit Öly sokszor hal­lunk. Más emberek ajkát is fel­használja a kísértő a csábításra, neked már olyan sok van a rováso­don, ha elkapnak se számít. A tör­vény ezen az úton fékezhet meg a teljes összeomlástól, a végső elke­seredéstől. A törvény megőriz, életben tart, amíg az üdvözítő Krisztussal találkozunk. Csak a törvény kevés az üdvösséghez. Ha csak a törvényt hallanánk, kétségbeesésbe kergetne bennün­ket. Milyen sok ember összerop­pan, amikor a törvény fényében rádöbben mulasztásaira, bűneire. Képtelen volt jóvá tenni, erőtlen volt újat kezdeni, elmenekült a fe­lelősségre vonás elől, elmenekült az élet elől. Mert a törvény öl a betű által, az evangélium pedig megvi­gasztal az igében és szentségekben. Isten bűnbocsátó kegyelmével ta­lálkozhatunk ezekben. A bűn félel­metes rabságából csak úgy szaba­dulhatunk meg, ha Isten segít raj­tunk. A törvény lassítja a bűn sö­tétjébe való süllyedésünket, de se­gíteni, kiszabadítani, új életre hívni nem tud. A törvény világosan meg­mutatja, milyen messze kerültem az Istentől, de hozzá visszavezetni képtelen. A törvény csak Krisztu­sig vezet, és az üdvösség mindenki­nek Krisztus által van. Életünk, cselekedeteink ennek az ajándékba kapott kegyelemnek nem feltétele, nem is a fizetség érte, hanem az új élet gyümölcse. Jézus Krisztusért megbocsátott bűnök új vágányra teszik az életünket. Az eltörölt szé- gyellnivaló múlt, amely korábban kényszerpályára tette az életemet, nem kényszerít többé. Az Isten szeretetétől átjárt élet­ben új erő hat. Isten akkor kezdett el szeretni engem, mikor az általa adott úttal ellentétes utat jártam. Ebből a forrásból merítve feltétel nélkül szerethettük a körülöttünk élő, más utat járó embereket. Új értékrenddel élhetünk ebben a vi­lágban, gyülekezetben, családban és családon kívül, olyan emberek között is akik nem figyelnek Isten­re. A reménységet az adja, hogy Isten is akkor kezdett szeretni, ak­kor közeledett hozzám, amikor még ellensége voltam. Sok ember mondja, nem lop­tam, nem gyilkoltam, nem sikkasz­tottam, segítettem akiken csak tudtam, családomat becsülettel fel­neveltem, megtanítottam gyerme­keimet dolgozni, gyülekezet életé­ben is részt veszek - én jó ember vagyok -, jóságomat bizonyára Is­ten is értékeli. Ez a gondolkodás azonban önmagában bízik, Jézus Krisztus kereszthalálát teszi feles­legessé. Ha ezt egyetlen egy ember is nyugodt szívvel elmondhatná, akkor Krisztus halála felesleges volt. „Valamennyien semmik vagytok, akár nyilvánvaló bűnö­sök, akár szentek vagytok! Mind­nyájatoknak meg kell változnotok és mást kell cselekednetek, mint amilyenek most vagytok és aho­gyan most cselekesztek! Legyetek akárkik és akármilyen nagyok, bölcsek, 'hatalmasok és szentek, amilyenek csak lehettek, itt senki sem igaz!” (Luther: A Schmalkal- deni cikkek.) Kérjük, engedjük bűnöket gyó­gyító hatalmát a mi Urunknak a mi életünkbe, hogy Krisztus halála rajtunk ne vesszen kárba! Szabó Vilmos Hét évezred óta vallanak az írásos és tárgyi emlékek a rózsáról. Mi a rózsa szeretetének és kultikus tiszteletének az oka? Hány változatban szerepelt a történelem folyamán? Mi hosszú életének a titka? A Luther-rózsa nyomában Luther-rózsa - világszerte Az edinburghy királyi palota fo­gadótermében Luther-rózsa! - a meglepetés erejével hatott ránk a felfedezés. Hogyan kerülhetett Luther-rózsa Edingburghnak, Skócia fővárosának királyi várá­ba? - érdeklődtünk turistautasok egymástól. A lutheri reformáció skóciai kapcsolatai ugyanis általá­ban kevésbé ismertek. Azután fény derült a nem várt mozzanatra. Már 1525-től kezdődően eljutot­tak Luther írásai Skócia kikötőibe. Tanítványai, P. Hamilton és G. Wishart evangélikus prédikáto­rok igehirdetése révén terjedt a re­formáció, bár üldöztetés, idegen földre menekülés, nemegyszer mártírhalál járt a nyomában. G. Wishart tanítványa volt a skót reformáció nagy alakj?, J. Knox, aki később Kálvinhoz csatlakozva megvetette az 1567-ben államilag elismert református egyház alap­jait Skóciában. A lutheri reformáció terjedésé­vel együtt járt a Luther-rózsa. Vi­lágszerte meghonosodott. Evangé­likus templomaink homlokzatán, oltáraink és szószékeink terítőin, kiadványaink címlapján, jelvény­ként is hordva egyaránt megtalál­ható mindenütt a világon. Mi magyarázza a rózsa­szimbólum elterjedettségét? A rózsa évezredek óta ismert és kedvelt virág, a virágok királynője. Közép-Azsia a hazája. Innen ván­dorolt Észak-Afrikába, Dél-Euró- pába, és lett általánosan ismertté. Varázslatos gyógyerőt tulajdoní­tottak neki. Több helyütt vallásos kultusz vette körül. Kedvelt virága volt a görögöknek és a rómaiak­nak is. Aphroditének, a szépség istennőjének és kíséretének, a Grá­ciáknak és Múzsáknak szentelt vi­rágként tisztelték. Magyarorszá­gon a középkor óta jól ismert. A legenda-termő középkorban le­gendák tárgya (pl. Árpádházi Szent Erzsébet legendája). Elterje­déséhez hozzájárult a hódító törö­kök rózsakultusza is. A rózsa sokértelmű szimbólum. Kedvelt világi szimbóluma a szép­ségnek, a gyönyörűségnek. A ke­resztyén egyházi életben is gyakori jelkép. Szimbóluma az örökké­valóságnak, a mennyei boldogság­nak, az egyháznak, magának Krisztusnak is. Krisztus rózsaszí­nű vérére emlékeztetett. A negye­dik böjtvasámap (Laetare) a ró­zsavasárnap nevet viseli. Kedvelte a középkori egyházi művészet, az építészet is. A román és különös­képpen a gótikus stílusú középkori templomok hatalmas, sokszor öt­vösmunka finomságú kőráccsal át­font rózsaablakai - az épületek homlokzatán, a főbejárat fölött - az ünnepi áhítat elmélyülésére in­dítottak. A különböző címerek a rózsát nem természetes formájában ábrá­zolják. Formája erősen stilizált. Alakja - elölről nézve - egyszerű, teljesen nyitott virág, öt, hat, néha nyolc szirommal, amelyek szívala- kúak. Középütt az arany magfé­szek, a szirmokat zöld kehelyleve- lek fogják közre. A címerek színei élénkek: vörös (ritkábban rózsa­szín), arany és ezüst. Előfordul a címerekben a kettős rózsa is, a sziromlevelek itt kétrétegűek. A Luther-nemzetség ősi címerében l a pajzs mezőjében egymás felett két ötszirmú rózsa ékeskedett. A rózsa-szimbólum gazdag je­lentése, mély értelme játszhatott közre Luthernek abban a döntésé­ben, amellyel ragaszkodott a Luther-nemzetség ősi címeréhez. Ennek elemeiből alkotta meg a Luther-rózsát, amelyet 1516-tól pecsétként, majd később címer­ként használt. ’ A Luther-rózsa, ahogy Luther értelmezi Milyenné alakult a Luther- rózsa, és mi az egyes elemek jelen­tése? Segítségünkre - Luther egy 1530 júliusában írt válaszlevelében írta le címerét és részeinek jelenté­sét, tömören, lényegre mutatóan. Teológiájának foglalata, jellemző­je a címer. A Luther-rózsa úgy, ahogy Luther megalkotta, tökéle­tes igehirdetés a megigazulásun- kért kereszthalált halt Krisztusról. „A kereszt legyen az első, feke­tén, szívbe helyezve, amely termé­szetes színű!” A „keresztről szóló beszéd” Luther munkásságának feladata, értelme. Hitének, cseleke­deteinek középpntjában a kereszt állt, ezért kell középpontja legyen a Luther-rózsának is. A Keresztre- feszítettben való hit üdvözít min­ket. Ha szívből hiszünk, igazulunk csak meg (Róm 10,9-10). - „Ez a szív fehér rózsa közepén legyen! A fehér szín ugyanis az angyalok színe.” A rózsához általában a pi­ros képzete asszociálódik. A világi címerekben a rózsaszín, a vörös szín a gyakori. A Bibliában az em­beri vétkekhez társul a skarlátpi­ros, a bíborvörös szín, ezzel szem­ben a bűnnélküliséghez, a tiszta­sághoz a fehér szín kapcsolódik, amely a fénynek, az eszkatológiá- nak színe (Mt 17, 12, Jel 1,14; 3,14). - „Ez a rózsa égszínkék me­zőben legyen!” A kék a mennybolt színe, mindannak szimbóluma, ami a mennyel kapcsolatos. Azt jelzi a kék szín, hogy a keresztyén ember boldogsága „az eljövendő mennyei örömnek a kezdete. Ez a hitben már most megvan, a re­ménység által előre ízleljük” (II. Kor 5,1-9, Kol 3,2-4). - A szívala­kú rózsaszirmokat csipkézett szélű zöld levelek veszik körül. Az erőtől duzzadó, egészséges életnek kifeje­zője a zöld szín. Az igaz, a válasz­tott nép „zöldell” (Zsolt 92,13, Ezs 27,6), a hit teszi erőssé, segíti a szolgálatra. Az igazaké az örök élet öröme. - „A mező körül aranygyűrű legyen!” A mennyei üdvösség” értékesebb minden örömnél és vagyonnál, amint az arany a legnemesebb és legértéke­sebb fém.” Az arany színe ünnepi, eszkatológikus szín. Ragyogása csodálatos. Az új ég és új föld, a szent város - János apostol láto­mása szerint - „tiszta arany” (Jel 21). „A gyűrű jelezze, hogy a mennyei üdvösség örökké tart, s nincs vége soha.” A gyűrű a töret­len kapcsolat, a belső hozzzátarto- zás, a hűség jele. A tékozló fiúnak a gyermekké fogadás jeleként gyű­rűt húznak az ujjára (Lk 15,22). A harmincas években általános­sá vált a Luther-rózsa jelvényként használata egyházunkban. Elősze­retettel viselte az ifjúság is. Jó len­ne, ha újra élnénk vele, nem az egyházi különállás jelvényeként, hanem annak hitvallásaként, ami­re a Luther-rózsa figyelmeztet minket. Vajda Aurél

Next

/
Thumbnails
Contents