Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-20 / 42. szám
Evangélikus WmEletM 50. ÉVFOLYAM 42. SZÁM 1985. OKTÓBER 20. ÁRA: 5,50 Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Kérve kérek, intve intek minden kegyes keresztyént, hogy ne botránkozzék meg a Biblia egyszerű beszédein s történetein, se ne kételkedjék azokban. Akármilyen hitványnak látszik is, mégiscsak a felséges Isten hatalmának bölcsességének valóságos igéje, műve, történése és ítélete mindez. Olyan könyv ez, amely a bölcseket és tudósokat balgataggá szégyeníti, s csak az egyszerűek érthetik meg... E könyv a jászolbölcső és a pólya, amelyben a Krisztus fekszik. (Luther) ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Másodlelkész-iktatás • • Ünnep a pécsi templomban Szeptember első szombatja. Gyönyörű, őszi nap. A természet is ünneplőbe öltözött. Reggel óta gyülekeztek a vendégek. Kora délután a zsúfolásig telt templomban örömünk két forrásból fakadt. Újra köszönthettük körünkben régi lelkipásztorunkat dr. Káldy Zoltán püspököt, az LVSZ elnökét és készülhettünk igehirdetésére. Örömünk másik forrása volt, hogy Sólyom Károly esperes, püspökhelyettes Varsányi Ferenc tolnané- medi segédlelkésznek a pécsi má- sodlelkészi állásába való beiktatására érkezett hozzánk. Ünnepnapunkra 18 lelkész érkezett, áldást adni és énekelni a „Confirma Deus” ősi énekét. Felügyelők, presbiterek, delegátusok a nagy pécsi gyülekezet területéről, az egyházmegyéből, de még az országos egyház távoli helyeiről is. A keresztyén egyházak egyházügyi képviselői mellett megtisztelő volt szamunkra Szabó Árpád megyei titkár és dr. Pilaszangvics Imre professzor, városi népfront elnökének jelenléte. Káldy püspök - az egész ünnepet megalapozó és meghatározó - textusként 1 Kor 2,2 versét olvasta fel: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok'közietek másról, csak Jézus Krisztusról, mint a megfenem beszűkülést fejez ki, hanem kitárulkozást, bátran mondhatjuk, kozmikus-diakóniát. Hiszen Jézus nem a hívőkért halt meg csupán, nem egy népért, hanem az egész emberiségért. Nemcsak tanítványai szűk körének magyarázza a szolgáló szeretet isteni karakterét, hanem a kereszten kifejezi mindenki számára az elkötelezést: szolgálni a másikat. Ez a textus nyitás mindenki számára. Ez a textus elkötelezés mindannyiunknak. Nem akkor értjük jól az apostoli döntést, ha egy életen át recitáljuk „betű szerint” ezt a mondatot, hanem, ha a kereszt erejével és a kereszt küldetésében cselekszünk, nehogy „hiábavaló” legyen köztünk a megfeszített Urunk szeretete. Az a püspök reménysége, de elvárása is, hogy az új szolgálattevő is ezt az evangéliumot hirdeti és képviseli a diakó- niai teológia bölcsőjében, a pécsi evangélikus gyülekezetben! A püspök igehirdetése után gyorsan pergett az ünnep liturgiája. Ragyogó énekkari szám, méltóságteljes és ősi hagyományt sugárzó iktatási szolgálat, áldások kéz- rátétellel, a megindító „confirma”, majd Varsányi Ferenc szószéki igehirdetése János 17,18-19 alapjan. A választott textusának minden Balról-jobbra: Sólyom Károly esperes, Káldy Zoltán püspök, Balikó Zoltáti helyi lelkész. Előtérben Varsányi Ferenc pécsi másodlelkész. szitettről!” Hangsúlyozta, hogy ezt a textust nem választotta, hanem kapta. 1945 decemberében, amikor Kapi Béla püspök beiktatta pécsi lelkészi szolgálatába, erről ,a textusról tartotta bemutatkozó igehirdetését. Számára azóta is ez a textus egész szolgálatának alapja. Pár napja felhívta telefonon a pécsi lelkészt, hogy milyen textust javasol számomra, arra kért, hogy erről a textusról prédikáljak. Örömmel vállaltam. Mert nemcsak 40 évvel ezelőtt, hanem azóta, napról napra elhatározom: nem akarok másról tudni, mint a megfeszített Jézus Krisztusról. Nem filozófiát, hanem Jézus engesztelő halálát mindig és mindenütt. Csak az Ő sebei gyógyítanak meg. Szeretetből vállalt halálával győztes Űr lett az egész világon. Mivel az utolsó helyre állt, lett az- Első. A szolgák szolgája lett ,az uraknak ura. Azóta is így igaz. Érvényes mindnyájunk számara. Ma sem lehet mast hirdetni a pécsi templomban, de holnapután sem. Azzal számolnunk kell, hogy mint mindent, ezt a textust is gyakran félremagyarázzák. A „csak” szó szava súlyosan értelmeződött: ...küldték.. a világba!... odaszentelem magamat... megszentelődje- nek az igazsággal! Záró oltári szolgálatot már az új lelkész végezte a pécsi oltár előtt. Az ünnepi közgyűlést Müller György felügyelő nyitotta meg és köszönte mind a püspök szolgálatát, mind a püspökhelyettesnek az iktatás elvégzését, majd meleg szavakkal üdvözölte a gyülekezet új másodlelkészét. Sorra hangzottak az üdvözlések, friss, őszinte mondatok, baráti szívre mutató köszöntések, amelyek utolsó előtti helyen Balikó Zoltán lelkész ajkáról hangzott el tömören, kettős fogalmazásban: „szeresd ezt a 110 eves templomot, lelki otthonun/ kát, szeresd a templomot! - és szel resd ezt a várost, drága hazánk lokális társadalmát, utcáit, lakóit, j a népfront szellemében a mindennapi pécsi életet, szeresd a városi!" Vendégek, delegátusok, közelről és távolról érkezettek még sokáig együtt voltak a tanácstermekben terített asztalok mellett kötetlen, jóízű beszélgetésekben. Balikó Zoltán Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító fényforrásra figyeltek, amíg félragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. (2Pt 1,19) Október 27-én Bibliavasárnap Kedves Bibliám, te kopott, hű útitárs! Annyi áldást köszönhetek neked. Köszönöm, hogy fény voltál, hogy lássam az utat a sötétben is (2Pt 1,19) J Köszönöm, hogy csendes rádióként hoztad a hangokat a mennyei világból. Az élet forgatagában l bátorítottál, tanácsoltál, szenvedésben vigasztaltál. Fekete betűiden keresztül átéltem Isten érintését, jelenlétét. Jézust hallottam ki belőled kudarcaim után, s én is mondtam Péterrel: „Uram, a te szavadra kivetem a hálót." Köszönöm, hogy nem elbújtató barlang lettél számomra, ahol elrej- tőzhetem a világ, a problémák elöl. Szárny vagy, mely magasabbra, tágasságba lendít, jó meglátásokhoz segít, s megmutatod, hol vannak az igazi értékek, mit jelent embernek l?nni, szeretni, reménységgel élni. Nem leszűkített létbe hívsz, hanem gazdagabb, teljesebb életre. Tisztelettel vesztek a kezembe: ma is te vagy a legolvasottabb könyv, s persze, a legvitatottabb is. A világ 2000 nyelvéből 1660 nyelvre fordítottak te. (Az utánad következő könyv csak 104 nyelven jelent meg.) Ugyanakkor minden feleke- zet, minden szekta hivatkozik mon-. dataidra. S bőven találni benned ellentmondásokat, bár sosem akartál természettudományi szakkönyv vagy geológia tenni. Sok hálám mellett, engedd meg, hogy azt is elmondjam: félek sok úgynevezett „bibliás" embertől, akik betűről betűre veszik mondataidat. Pedig te mondod: „a betű megöl" (2Kor, 3,6), - csak a Szentlélek világítja meg Istenünk igazi arcát. Mert mi történik, ha valaki betűről betűre veszi például ISám 15,3-at? „Ezt mondja a Seregek Istene: indulj, verd le Amálé- kot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket..." Na, nem, kedves Bibliám, a szeretet Istene ilyet sosem parancsolt! O azt mondta: „Ne ölj!" Volt idő, amikor ezek a betűkhöz ragaszkodó, vakbuzgó emberek máglyán égették el a másként látókat. Jézus van a középpontodban. Vele tudok tájékozódni az egész nagy erdődben. Általa finomodott benned az isteni hang. A véres áldozat, a „szent háborúk" után elérkezett hozzánk a kifinomult, zavarmentes hang: „Szerettek, ember!" Erre tehet így felelni: megyek! De tehet úgy felelni, mint Jónás: nem megyek! Boldogok, akik nem „gazdagokként" olvasnak téged, akik el vannak telve jóságuktól, valamikori egyszeri megtérésüktől! Jézus így kezdte egyszer tanítását: „Boldogok, akik a Létek koldusai..." Azoknak szólalsz meg igazán, akik szegényen, éhesen jönnek hozzád! Hát igen! Nem gyorsírással írták te a kortársak a hallott szavakat, magnó sem volt. Visszatükröződött az isteni hang az emberi szívekben, s így került benned leírásra. Istenem, engedd, hogy magamat mindig megszólíthatóvá tegyem! Görög Tibor FELHÍVÁS Az Országos Béketanács Egyházközi Békebizottsága és Katolikus Bizottsága mély megrendüléssel és együttérzéssel osztozik a földrengés által sújtott dunántúli gyülekezetek, települések, honfitársak sorsában és gondjaiban. A károk mindenekelőtt az érintett térség lakosai, főként azok számár? jelentenek komoly gondokat, akiknek hajléka megrongálódott, lakhatatlanná vált. Miként azonban "az egyházi épületekben, templomokban, lelkészlakokban esett károk is érintik a hívők egész közösségét, úgy a földrengés okozta károk helyreállítása szintén egész magyar társadalmunk, benne a hívő vallásos emberek ügye is. Békebizottságaink - egy szívvel, lélekkel fordulva a hívekhez - bizalommal kérik és buzdítják őket, hogy vallási vezetőik útmutatása szerint, saját közösségük gondjainak természetes felvállalásán és hordozásán túl, a tőlük telhető és lehetséges mértékben vegyék ki részüket áldozatukkal, adományaikkal a földrengés által sújtott térséget és egész magyar társadalmunkat ért károk helyreállításából is, megemlékezve a Szentírás szavairól: „az igaz irgalmas és adakozó” (Zsolt 37,21). Abban a reménységben, hogy a Mennyei Atya felbuzdítja a hívők szívét hitükből fakadó háládatos jó cselekedetekre, kérjük az ő áldását a jókedvű adakozókra, adományaikra s megsegítő kegyelmét minden kárt szenvedett gyülekezetre és honfitársunkra. Testvéri köszöntéssel: Budapest, 1985. szeptemberében az Országos Béketanács Egyházközi Békebizottsága es Katolikus Bizottsága Az adakozásról a püspöki körlevél tájékoztatást nyújt. ( Szerk.) ALBERTIRSA ’85 Országos Diakóniai Konferencia Lapunk korábbi számában már hírt adtunk, hogy Egyházunk Országos Diakóniai Konferenciáját, munkaértekezletét szeptember 23-tól 26-ig tartotta Albertirsán. Résztvevői: a két egyházkerület 16 egyházmegyéjében szolgáló diakóniai lelkészek, 15 diakóniai intézményünk és 3 egyházi üdülőnk vezetői; igazgató lelkészek, otthonvezetők, főnővérek, gazdasági irányítók. Ott volt ezen a konferenciánkon a Pest megyei és bács-kiskuni egyházmegye esperesei és lelkészei, valamint istentiszteleti alkalmainkon az alberd templomot megtöltő gyülekezet. Az alberti gyülekezet Roszik Mihály és felesége vezetésével a konferencia megszervezésében, ellátásában, a vendégek elhelyezésében és kiszolgálásában annyit tett és áldozott, amennyinél többet adni és áldozni nem lehet. A testvéri szeretetnek ezt a megnyilvánulását e helyről is köszönjük. Minden konferencia az egymással való személyes találkozás, egymás gondjainak és feladatainak lecserélésén túl az erőgyűjtés nagy alkalma. Szükségünk van erre azért, hogy újra végiggondoljuk és tudatosítsuk szolgálatunkat, jól lássuk az utat, amelyen járnunk kell, és így jobban végezhessük munkánkat. A két fő előadás, melyet egyházunk püspökei tartottak - „Egyházunk diakóniai szolgálata; intézményeinkben és a gyülekezeteinkben” címmel, valamint az ezeket körülölelő reggeli és esti istentiszteletek segítettek ebben minket. Az elhangzott előadásokból most néhány gondolatot megosztok lapunk olvasóival. „Hogy mi a diakónia?” - erre nincs megrendítőbb válasz, mint annak a mexikói édesanyának az áldozata, aki a szülőotthonban a földrengés pillanatában a ráomló épület törmelékeitől pusztult el, de előbb ráfordult gyermekére, akit tíz nap múlva élve emeltek ki alóla. Ezzel a diakóniai hasonlattal vezette be előadását Káldy Zoltán püspök-elnök. Feltárta előttünk az egész horizontot, azt a világot, melyben az emberiség élete és sorsa Nagy Gyula püspök, az országos diakóniai munka irányítója és felelőse és egyben a Konferencia felelőse szólt. A forrásokig lemenően, de a konkrétumokat is feltáró előadásáról ismertetek néhány erőteljes gondolatot: Elvi alapvetésében rámutatott arra, hogy az egyház lényegétől elválaszthatatlan az egyház diakó- niája, 'mert mindkettő éltetője, mozgatója a keresztre feszített Krisztus. A gyülekezet diakóniája Krisztus e világban végzett diakó- niájának folytatása, aki „tanított és gyógyított” egyszerre és együtt, elválaszthatatlanul a kettőt egymástól. Az újjáteremtő evangélium hirdetésétől ui. elválaszthatatlan a testi-lelki-szellemi segítő és gyógyító szeretet, a diakónia, mely az egész embert érinti és veszi célba. Püspökünk külön szólt hangsúlyozottan a személytől személyig, gyülekezettől gyülekezetig, gyülekezettől személyig, egyháztól egyházig, egyháztól a világig érő és azt átölelő egyetemes, ökumenikus diakóniai egységéről és szükségéről. Rámutatott arra, hogy bármelyik egyoldalú előtérbe helyezése az egész szolgálat megsze- gényesítését jelenti. Nincs bibliai soha sem yolt olyan veszélyeztetett, mint napjainkban. Az „istenülésre induló ember” képes ma nem csak világát, a természetet, levegőt, vizet, növényzetet elpusztítani, hanem önmagát is. Diakóniát váró és diakóniára éhező világban élünk, hangsúlyozta a püspök. Jézus nélkül szociális munkát, humanitárius cselekedeteket lehet végezni és kell is végezni, de diakóniat soha. Az a munkamező, ahol ezt végezni kell, egyre táguló körben áll előttünk; családban, gyülekezetben, egyházak között, társadalmunkban és az egész világon. Egymás terhének hordozása mindig egy konkrét rászoruló személyt jelent, úgy ahogy van, abban amiben van, és amire szükséget érez. Szólt püspökünk intézményeink fontosságáról. Az lenne az ideális, ha minden gyülekezetben lennének „otthonok”. Ezek felszerelése azonban meghaladja egy-egy gyülekezet erejét, ezért vannak intézményeink. A benne lakók magányból, vagy meleg családi közösségből érkeztek, otthonra vágynak, es nem a „halál előszobájában” akarják érezni magukat. Családdá, gyülekezetté kell formálni őket, hogy így egymás felé is diakóniát tudjanak gyakorolni. Konferenciánk második fő témájáról, a gyülekezeti diákóniáról modell a diakóniára, példák vannak csupán egy adott konkrét helyzetben. A szituáció határozza meg azt, hogy mi a keresztyén szeretetnek, a diakóniának konkrét formája és feladata „itt és most” a sürgető és gyorsan tovatűnő időben, melyről Isten előtt kell számot adni. Az egyes intézmények vezetői és az egyházmegyei lelkészek külön is tartottak „csoportmunkát”; Nagy Gyula püspök, Kamer Ágoston főtitkár, Blázy Lajos ügyvivő lelkész és Balicza Iván' vezetésével. Erről a találkozóról kiemeljük azt a munkaágat, mellyel bővült és gazdagodott diakóniai szolgálatunk. Az Alkoholizmus Elleni Evangélikus Szolgálat nem csupán e rabságból szabadulni vágyók részére kíván segítségül szolgálni, hanem mindenkinek, aki valamilyen romboló szenvedély rabja, és azoknák a családoknak is, akik miattuk szenvednek. Ez a munkaágunk egyházunk lelki segély szolgálatává kíván válni. Az egyes előadások utáni megbeszélések, szünetekben a kötetlen egymás közti beszélgetések kohójából 13 javaslat kerül az Országos Diakóniai Tanács elé, hogyan lehet egyházunkban a szolgálatunkat hűségesebben elvégezni. B. L.
