Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-20 / 42. szám
Evangélikus Élet 1985. október 20. p 1 QC * <* * A A KERESZTYÉN HIT FŐ TÉTELEI 1 GYERMEKEKNEK 1 Móz 32 Isten elhív és megbékéltet Élt Háránban egy ember, Jákób volt a neve. Mindenki azt hitte róla, hogy nagyon megelégedett és boldog. Hiszen mindene megvolt, ami az emberek szerint a boldogsághoz szükséges. Szép nagy családja volt, tizenkét gyermeke. Emellett nagy vagyona is volt: sok szolgája, ökre, juha, mindene. Nyugalma és boldogsága azonban mégsem volt. Álmatlan éjszakáin mindig az járt az eszében, hogyan kellett menekülnie szülőföldjéről. Visszagondolt arra, hogyan csapta be öreg édesapját, hogyan vette el bátyja, Ézsau elől az elsőszülöttségi áldást és ezzel Istennek azt az ígéretét, amit még nagyapjuk Ábrahám kapott, hogy családjuk nagy néppé növekedik, és Isten áldását fogja közvetíteni az emberek felé. Sose tudta elfelejteni Ézsau dühös haragját, és az ő rettegését, amint menekült Ézsau elől. Igaz, nagybátyjánál, Lábánnál oltalmat talált és Isten megáldotta őt szép családdal, gazdagsággal, de szünteazonban rossz hírrel tértek vissza: Uram, vigyázz, mert Ézsau négyszáz katonával közeledik, hogy bosszút álljon rajtad! Jákóbot a hír nagyon megijesztette. Amikor este lett, nem jött álom a szemére. Körülötte már-mindenki aludt, c§ak ő virrasztott egyedül a sötétben. Később mégis elaludt és gyötrő álmot látott. Egy erős férfival birkózott egész éjjel, Jákób nem akarta, hogy a férfi legyőzze őt. Keményen küzdött, de végül mégis az idegen férfi lett a győztes. A nagy küzdelemben Jákób meg is sérült. Kificamodott a csípője. Tehetetlenül vergődött a földön. Amikor felébredt, egyszerre megvilágosodott előtte, hogy álmán keresztül az Isten üzent: Maga az Isten harcolt vele. 0 győzte le, hogy mint legyőzött alázatosan menjen az Ézsau- val való találkozásra. Tegye le sorsát és egész életét az Isten kezébe, aki legyőzte őt. Reggel megnyugodva és békés szívvel indult el az Ezsauval való talenül az járt az eszében, hogy csak akkor lesz igazán boldog, ha bocsánatot kér bátyjától és rehdéái a vele való feszültséget. Lelkiismerete nem engedte őt nyugodni. Úgy érezte, hogy Isten mindenképpen azt akarja, hogy menjen vissza szülőföldjére és bé- küljön ki bátyjával. Egyszer fel is kerekedett egész családjával és házanépével együtt. Egész úton arra gondolt, hogyan fogadja majd őt Ézsau: bosszúálló haraggal, vagy kész lesz-e megbocsátani. így érkeztek el a Jabbok folyóhoz. A folyón túl már a szülőföld, Kánaán várja őket. Ekkor Jákób- nak az az ötlete támadt, hogy néhány szolgáját átküldi á folyón: Menjenek el Ézsauhoz, vigyenek gazdag ajándékot és kérjenek nevében bocsánatot tőle. A szolgák lálkozásra. Ekkor váratlan dolog történt. Amit nem tudott Ézsau szívében efiritézrtraz éfhbef i kérés és az ajándék, elvégezte maga Isten. Isten elcsitította a haragot Ézsau szívében. Amikor a két testvér meglátta egymást, örömmel futottak egymás felé és boldogan ölelték át egymást. Jákób életében felejthetetlen maradt ez a találkozás. Ez az esemény egész életében arra figyelmeztette őt, hogy mielőtt Isten elhív bennünket a szolgálatra és reánk bízza szeretetének és áldásának továbbadását, elrendezi életünk rendezetlen kapcsolatait. Mert Isten gyermekeként élni és szolgálni csak úgy lehet, ha meg tudunk bocsátani másoknak és alázatosan el tudjuk fogadni Istentől és embertársainktól bűneink bocsánatát. Selmeczi János VASÁRNAP f IGÉJE Ézs 29, 19-24 HÉTKÖZNAPI SZENTEK A próféta korának közállapotait ostorozza és Isten ítéletét hirdeti meg minden társadalmi visszásság fölött. Egyúttal vigasztalást nyújt azoknak, akiket a hatalmasok igazságtalanul félreállítottak, akiknek a szerény, tisztességes életmódját gúny tárgyává tették és igaz úton járásukért úgy néztek rájuk, mint akik nem is ezen a bolygón élnek. Eléggé sötét képet fest Ézsaiás a kortárs társadalmi erkölcsökről. Hatalommal való visszaélés, korrupció az igazságszolgáltatásban, jogtalan meg- hurcolás, a pártfogó nélküü szegények kiszolgáltatottsága a korjellemzői. Isten nem vak, vagy érzéketlen a társadalmi bűnök észlelésére. Örömüket lelik az alázatosak az Úrban annyit jelent, hogy Isten nem engedi a vegtelensegig az emberi kapcsolatok megromlását. Ő az erőset arra rendelte, hogy támogassa a gyengébbet, ajog és az igazság ereje támasza legyen a hatalom nélkülinek, ne pedig eszköz a hatalmasok kezében, hogy elnyomják vele a többséget. Amikor a visszaélések odáig fajulnak, hogy szinte azok tűnnek természetesnek, a hamisság nyíltan elfoglalja a jogosság helyét, akkor Isten lát a rendcsináláshoz. Embereket rendelt, hatalommal és felelősséggel is felruházta őket, Hogy tiszta, tisztességes közállapotokat hozzanak létre, azok felett őrködjenek és erkölcsi tekintélyük és tényleges hatalmuk által példái, garanciái legyenek az igazságnak. Ha erre méltatlanokká válnak az irányítás felelősségét hordozók, Isten gondoskodik az elmozdításukról. Alkalmasabb, odavaló, a hatalmat felelős szolgálatnak tekintő embereket állít a helyükbe. Kritikát nem tűrő kiskirályok, a maguk hasznáért az igazságot megcsúfolók Isten lesújtó ítélete elé kerülnek. Mindenkinek van valami hatásköre, niég a legszerényebbnek tűnő munkakörben, hivatásban is. És minden munkában többféleképpen lehet helytállni. Korrupció, a tisztességtől eltávolodás nem csak a magas pozíciókban lévők botlása-lehet. Hűséggel, tisztességgel, az embertárs igazságát, jogait, emberi méltóságát megbecsülve helytállni azon a helyen, ahová Isten állított. Ez a hétköznapi szentek feladata. A mai vasárnapnak ugyanis az a mottója: járjunk megszentelt életben! Ez nem valami vallásoskodás, ájtatos szemforgatás, hanem a közéleti becsületesség, a mindennapok kísértései között megállás. Isten nemcsak azzal foglalkozik, hogy leleplezi a lehetőségekkel visszaélőket, az egyének, vagy közösségek becsületét, jogát, igazságát, anyagi és erkölcsi elismerését megrövidítőket. Igazolja azokat, akik ellenállnak a hatalom csábításának, a visz- szaélés lehetőségének és tiszta szívvel, tiszta kézzel látják el hivatásbeli teendőiket a köz javára. Észhez téríti a tévelygőt, tanít az igazság szeretetére, nehogy a magunk kárán kelljen tanulni. Nem megfigyelőként akarja alkalmazni a benne hívőket, az ő igazságára vágyókat. Figyelni, számon tartani a másik ember botlásait, hatáskörével és lehetőségeivel visszaélőt és elégíételteJ nyugtázni Isten igazságot osztó beavatkozását. Okulni, tanulni, észretémi, helyes következtetéseket levonni a feladatunk. Mindennapi életünkben, munkánk végzésével ne vonjuk magunkra Isten jogos haragját és az embertárs panaszát. A Messiást tartotta az Ószövetség népe Izráel, vagy Jákób Szentjének. Benne valósult meg igazán a jövendölés Isten megmentő igazságáról. Egyrészt adja nekünk ezt az igazságot,- másrészt ennek a szolgálatába állít. Tőle tanult szeretettel szolgálni az embereket, ez a legszentebb élet, ez az igazi Krisztus-követés. Baranyai Tamás ' IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy Te a szegények, gyengék és megalázónak pártját fogod és gondoskodói igazságukról. Kérünk, tekints ránk kegyelmesen, ne sújtson ránk megsemmisítő ítéleted. Segíts minden lehetőségünket arra használni, hogy a Te gondviselő szereteted munkatársai lehessünk. Amen. Az emberré lett Fiúról Egy régi közmondás szerint a messziről jött ember azt mond amit akar. Szavai ellenőrizhetetlenek. Ugyanígy könnyű kívülről tanácsokkal ellátni másnak az életét. Főnöknek, beosztottnak, szülőnek megmagyarázni, mit kellett volna tenqie. Ilyenkor gondoljunk arra, hogy csak egyszer én lennék felelősséggel az ő helyében. Máskor azzal vádoljuk tanácsadóinkát, hogy nem képesek beleélni magukat a mi helyzetünkbe. Isten minden tekintetben fölöttünk áll, mégsem felülről osztogat tanácsokat. Jézus Krisztusban emberközeli lett, mindenben hasonlóvá lett hozzánk, kivéve a bűnt. „Mivel maga is kísértésf szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” Zsid 2,18. Gyermekkorában átélte az üldözés, a menekülés nehéz éveit. Később se kímélte a Sátán. Negyven napos böjtölés után a_ kenyérkérdéssel kísértette meg. És ma is nagyon sok embert eltérít ez a kísértés a helyes magatartás útjáról. A több és nagyobb kenyér érdekében, milyen sokan feladják világos meglátásaikat, s. erkölcstelen magatartást vállalnak. Elbuknak a kísértés közben. Másokat a hatalom vakít el. Csodálkozva tapasztaljuk, hogy szolid emberek, amikor hatalomhoz jutnak, mintha kicserélték volna őket. A kapott megbízatáshoz általa vélt magatartást választ. Ez még a családtagjai számára is taszító. Jézus a hatalom kísértését visszautasította. Rengeteg élet ment tönkre a virtuskodás miatt. Hadd lássák mások is erőmet, ügyességemet, súlyos baleset, halál lett sokszor a vége. A Mester ezt a próbát is kiállta. Jézus megpróbálta mi az éhezés és a hontalanság. „A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” Lk. 9,58. Több ezer segítésre váró éhes tekintet nézett rá a pusztában. Tanítványok is kétségbeesetten döbbentek rá tehetetlenségűkre, mit tehetünk ilyenkor. Amikor meglátta Jeruzsálemet, sírva fakadt. Bethániában Lázár sírjánál megint könnyezni látjuk Jézust. A templomban elönti az indulat és kitakarítja azt. Ezek az érzelmi megnyilvánulások egészen emberi magatartásai Jézusnak. Nem kerülte el a megaláztatás sem. Ami Nagyhéten, Nagypénteken történt vele az igazán megalázó volt. Amikor Jézus szavait olvassuk a megbékélésről, a másik ember el- hordozásáról, a második mérföldről, vagy a másik orcánk odatartá- sáról, akkor gondoljunk arra, hogy Jézus ezeket a gondolatokat valóságos emberként, szenvedések, kísértések közben fogalmazta meg. Nem úgy tanít bennünket, mint mi szülők a gyermekeinket, neked semmi gondod. Elfelejtve gyermekkorunkat, hogy az akkori gondjaink, egy játék elromlása, milyen nagy, megoldhatatlan feladat volt. Jézus végig küzdötte a földi életet. Figyeljük meg a Mestert mielőtt egy nagy eseményre készült, egy kísértés legyőzése előtt imádkozott. Kérte az Atya segítségét. Jézus minden győzelménél láthatjuk az Atya segítségét. A megoldhatatlannak látszó feladatok között jött a Mindenható segítsége. Az emberré lett Jézus ezt az Atyát hozta közel a mi számunkra. „Aki hisz énbennem az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem”. Jn 12,44. / Életünk nagy kísértései közben nem vagyunk egyedül. Nyitott szívvel figyeljük Jézus szavait, naponként figyeljünk az igére, és akkor a kísértések között segítséget kapunk. S ha elkapna a hatalom mámora, megértjük Jézus csendes szavát, amit Pilátusnak mondott: „Semmi hatalmad nem volna énfajtam, ha nem adatott volna meg neked felülről...” Jn 19,11. A hatalmunkkal Istennek tartozunk elszámolással. Ez a tudat megőriz bennünket minden gőgtől. Amikor kérő kezek nyúlnak felénk, s mi tehetetlenek vagyunk, az elkeseredés helyett ott van az imádkozás lehetősége. Kétségbeesett emberek vigasztalást várnak, de bajaik láttán mi is kétségbeesünk. Elkeseredetten együtt sírunk a sírókkal. Ilyenkor kérjük Urunkat, hogy a mélységes együttérzés mellett, az elsiratott múlt mellett, hadd lássuk meg az 0 bűnöket megbocsátó szeretetét. Jézus Krisztusban a közelségét, aki nem azért jött a világba, hogy elítélje, hanem* hogy megmentse. A Szentlélek erről győz meg minket, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten létére emberré lett, ezért tud rajtunk segíteni. Amikor Jézus szavai földhöz ragadt tekintetünket fölemeli sok felesleges aggodalmaskodástól megóv bennünket, de nem tesz bennünket felelőtlenné. 0 az én Uram, és Testvén rém, Megváltóm és 0 lesz az én bírám is az utolsó napon. A Mester mindig tudta, hogy mi a célja. Mindig valóságos emberként az Atya akaratát kereste. Jézus Krisztus útmutatása által keressük mi is az Atya közelségét, s Krisztusban testvéri segítséget fogunk kapni. Az emberré lett Fiú az Atya szeretetét hozza el nekünk. Szabóné Piri Zsuzsámra ÉVEK ÓTA FOGLALKOZTAT Hadrianus császár alakja. Persze, nem állandóan: időnként mozgatja meg a képzeletemet. Róma cézárjai a későbbi Európa számára gyakran úgy jelennek meg, mint a hatalommal való élés egy- egy lehetséges módja. Ilyen értelemben ma is jó páran lehetünk, akiknek megvan a saját cézárjuk: gyakran a szenzáció szintjén — Nero, Caligula talán ritkábban azzal az örömmel, amit az időszerű és a történeti szerencsés találkozása idéz elő. Marguerite Yourcenar Hadria- nus-könyvének hazai megjelenése kétszeres nyereség: egyrészt a könyv szép, másrészt - bizonyos mértékben - a korszerű monográfiát pótolja. Alapjában nem egyéni jó vagy rosszakaraton múlik, hogy a magyar olvasó talán az üdvösnél gyakrabban tanulja regényből á történelmet. Ez helyzet: s ha így van, még örülhetünk, ha olyan regényből tanul, mint Yourcenaré. Nemesen konzervatív mű, két nagy műveltség nászából született - valahogy így jellemezhetném; de az egyszerű megformálás nagy igényt hordoz: tehát erre kell figyelnünk. Mert Yourcenar - sok kortársához hasonlóan - az idővel szegül szembe: nemcsak történelmi regényt ír, hanem be akarja mutatni, ki is volt Publius Aelius HADRIANUS EMLÉKEZÉSEI Hadrianus. Ehhez pedig föl kell lebbentenie azt a fátyolt, amivel az idő borította be a császár alakját. Erős úrói tehetségét, finom történeti érzékét, nagy műveltségét és a hivatalosokéval versenyző tárgyismeretét egyaránt e nagy cél szolgálatába állította. A jelenlegi források alapján talán nem lehet jobb Hadrianus-regényt írni; ez azonban korántsem jelenti az idő leküzdését. SZERB ANTAL ÍRJA, hogy manapság egy közepes író is többet tud az emberi lélekről, mint Shakespeare. Hadrianus valóságos megjelenítéséhez is hozzátartozik, hogy kora szintjén álló lélekisme- retet tulajdonítunk neki. Ez azon- ban szinte lehetetlen akkor, ha a regény egyetlen nagy belső monológ. Óhatatlanul közbebeszél egy másik fáradt civilizáció, a mi korunk. Nem olyan szimpla meglátásra gondolok, hogy a személyiség „újraszülésének” eleve árthat egy - az ő korában aligha létező forma - nekitulajdonítása. Nagyobb gond ennél, hogy a császár túlságosan okosnak tűnik. Saját érzelmi-értelmi létéhez képest any- nyira tudatos, hogy az olvasóban kétely támad. Yourcenar azt írja, hogy élvezettel festette meg egy csaknem bölcs ember portréját. Ami a bölcsességet illeti, valóban remekeltbe nyitvamarad a kérdés, hogy ez a bölcs tényleg második századi-e? Igen érdekes Arrianosznak a regényben közölt jelentése, amelyet az írónő - a műhöz csatolt feljegyzéseiben - értelmez. Úgy véli: ritka történelmi pillanat, amikor az alattvaló felnőtt emberként szól uralkodójával, mint férfi a férfival. - Érdemes újraolvasni a jelentést és összevetni Pliniusnak Traianushoz írt leveleivel. A hangnem itt is, ott is megnyerő, barátinak hat. A tartalom, ha a császár működéséről van szó, csupa dicséret. Ez persze meggyőződésből is folyhat; de fennmaradt Plinius beszéde, amelyben imperátor barátját a lehető leg- talpnyalóbb modorban magasztalja. Az ilyen emlék arra ösztönöz, tfogy Arrianosz jelentését is bontsuk ki az őszinte, férfias hangnemből. Mert az bizonyos, hogy a második századiak jól tudták: a meggyónt vagy levélben odavetett magasztalás sokkal megkapóbb lehet, mint a szenátusban elhangzó bombasztikus szónoklat. Ez a stílusművészetért rajongó, hanyatló kor szerette a bravúros megoldást. Arria- noszról annyit állíthatunk bizonyosan, hogy ő is korának stílusművésze volt, aki hivatalos jelentésében sem mulasztotta el ügyes irodalmi fogással fölmagasztalni a császár nagy szerelmét. Őszinte volt? Ki tudja? A levelet Yourcenar bizonyítéknak szánja, de éppen az megdöbbentő, hogy a sima sorok az uralkodó személyiségéről édeskeveset mondanak. HADRIANUS A RÓMAI CSÁSZÁROK KÖZÜL talán a legtitokzatosabb jelenség. Sokról ugyan még kevesebbet tudunk, de .azok nem is szítják föl érdeklődésünket. Ő azonban más: koronás filozófus, örök vándor, nagy törvényhozó, nagy építkező, békecsászár, egy tragikus szerelem hőse és egy megkapó'kis vers írója. Egy túlért műveltség képviselője a hanyatlás kezdetén. A rá vonatkozó adatokban van valami szokatlan: szeretnénk megpillantani a mögöttük lévő embert. Talán valóban hasonlított arra az aszkézis nélküli aszkétára, akinek Yourcenar regénye mutatja; talán misztikusabb lelkületű volt; talán nem jutott el a tudatosulás ilyen fokára; talán jobban elcsászárosodott. Csupa föltevés. Nehezen békülünk meg. azzal, hogy végül is az idő győz. Yourcenar könyve nagyszabású rekonstrukciós kísérlet és nagyszerű olvasmány; de az idő - munkája közben - megnyitja szemünket a töredék szépségére: $ ez nemcsak a Milói Vénusszal kapcsolatban igaz, hanem Hadrianus császár történetére is érvényes lehet. Mányoki János j Október 27-én Templomszentelési évforduló / A Bécsikapu téri templofh felszentelésének 90. évfordulóján, 1985. október 27-én, vasárnap, a de. 11 órai istentisztelet keretében kerül sor a Fővárosi Tanács és Műemlékfelügyelőség által felújított templomunk ünnepélyes átadására. Igét hirdet: dr. Nagy Gyula püspök * Du. 6 órakor hálaadó reformációi sorozat kezdődik a gyülekezet kápolnájában az alábbi rend szerint: 27- én, vasárnap: Templomunk története. Mádocsai Miklós lelkész. - Együtt az úrvacsora közösségében. Szebik Imre esperes. 28- án, hétfőn: A reformáció és Buda története. Dr. Komjáthy Miklós történész. - Együtt az ige hallgatásában. Komjáthy Aladár réf. esperes. 29- én, kedden: A reformáció és a naptárreform. Zsigmondy Árpádné tudományos munkatárs. Együtt az imádságban. Dr. Bolyky János ref. teol. profesz- szor. 30- án, szerdán: A reformáció és a zene. Fe- renczy Ilona zenetörténész. — Együtt a szolgálatban. , Cseri Kálmán ref. lelkész. 31- én, csütörtökön: Reformáció-ünnepi istetítisztelet a templpmban úrvacsoraosztással. Szebik Imre esperes. Erre az alkalomra szeretettel hívjuk és várjuk. Az egyházközség Elnöksége 4 i
