Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-13 / 41. szám
Evangélikus Élet ORSZÁGOS 50. ÉVFOLYAM 41. SZÁM I985. OKTÓBER 13. ÁRA: 5,50 Ft EVANGÉLIKUS HETILAP Aki az evangéliumot akarja hirdetni, hirdesse a Krisztus feltámadását. Aki nem ezt hirdeti, nem apostol az. Mert ez hitünk fő tétele. Könyvben is az az igazán értékes, amelyik ezt tanítja és szorgalmazza. E hitcikk hatalom. Mert ha nem volna feltámadás, akkor se vigasztalásunk, se reményünk nem volna. Akkor minden más, amit Krisztus tett és szenvedett, hiába való volna. (Luther) ■v Kettős lelkésziktatás Miskolcon Nagy ünnepre gyülekezett össze szeptember 7-én Miskolc evangéli- kussága: ünnepi istentisztelet és közgyűlés keretében ment végbe a nagymúltú gyülekezet tizenkettedik parókus-lelkészének, Sárkány Tibornak és feleségének, Sárkányné Horváth Erzsébetnek, az újonnan megválasztott másodlelkésznek, szolgálatba való beiktatása. Zsúfolásig megtelt templom, hatalmas gyülekezet várta az Északi Egyházkerület püspökét, dr. Nagy Gyulát és feleségét, három egyházmegye lelkészeit, a testvéregyházak képviselőit,'Miskolc város és a Hazafias Népfront küldötteit. Sokan érkeztek Hartáról és környékéről is, hogy részt vegyenek szeretett volt lelkipásztoraik beiktatásán és osztozzanak a miskolci gyülekezet örömében. - A püspöki igehirdetés Jn. 6,35 alapján az evangélium szolgálatáról szólt. Arra hívta a gyülekezetét, hogy a lelkészi szolgálatban Isten áldását és szeretetét lássák. A lelkésznek pedig úgy kell fogadnia a gyülekezet hívását, mint magának Jézus Krisztusnak a megbízását a szolgálatra. „Pásztori szolgálatunk nem más, mint Jézus pásztori szolgálatának és ne hagyd el népedet, kezeid alkotását!” A * közgyűlésen először Szentkereszti Béla gyülekezeti felügyelő köszöntötte a püspököt, feleségét és a megjelent vendégeket. Gyermekek virágokat nyújtottak át az ünnepség vendégeinek. A köszöntések sorát dr. Nagy Gyula püspök nyitotta meg: megemléké- zett az előd, Szebik Imre esperes hűséges munkájáról a gyülekezetben; Sárkány Tibort és feleségét pedig arra kérte, szolgálatuk legyen áldássá az egész gyülekezet, a testvér-egyházak és Miskolc város társadalma számára. Miskolc város és a Hazafias I^épfront nevében Hegyi Imre adta át jókívánságaikat. A református egyház nevében dr. Mészáros István esperes, a római katolikus egyház nevében pedig dr. Kovács Nagy Gyula püspök köszönti a beiktatott lelkészeket Fotó: Kerényi folytatás^. És mindenszolgála- tunk legfőbb mértéke az a Jézus Krisztus, aki az életét adta oda az övéiért” - mondta a püspök. Jézus ebben az értelemben lett életadó kenyérré az egész embervilág számára. Ezért „legyetek ti is, lelkipásztor testvéreim, az Élet kenyerének továbbadói, és legyetek ti magatok is életetek odaáldozói mindennap a szent szolgálatban, hogy valósággá legyen Jézus ígérete; Én vagyok az élet kenyere” - fejeződött be a püspöki igehirdetés. Ezután Abaffy Gyula espereshelyettes beiktató szolgálata következett. A közösen elmondott könyörgő imádság után az oltár előtt —a két beiktatott lelkészt körülvéve - tizennyolc lelkész ajkán felhangzott a csodálatos, ősi „Confir- ma”-ének: „Erősítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél értünk, Endre püspök fejezte ki áldáskívánságait. Táviratban köszöntötte Miskolc új lelkészeit dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, a Lutheránus Világszövetség elnöke. Egyházunk részéről többen mondták el köszöntésüket. A lelkész-házaspár meghatott szavakkal mondott köszönetét a hartai gyülekezet szeretetéért, akik részéről előzőleg Helfrich Márton és Schnecken András- né mondtak szívből jövő búcsúszavakat; hálás szívvel köszönték meg a gyülekezet szeretetét és bizalmát, amely Miskolcon fogadta őket, és az elhangzott köszöntő szavakat. A közgyűlés a Himnusz elének- lésével ért véget. A gyülekezeti teremben megterített fehér asztalok mellett, baráti beszélgetésekben oldódott a felemelő szép alkalom ünnepélyessége. Veczán Pál Budapestről jövet... Káldy Zoltánnak, az LVSZ elnökének első genfi jelentéséből Gunnar Stálsett az LVSZ főtitkára Magyarországon Mint közismert, ez év szeptember 1-én Gunnar Stálsett norvég esperes átvette a Lutheránus Világszövetség főtitkári hivatalát. Az új főtitkárt meghívta dr. Káldy Zoltán a Lutheránus Vüágszövet- ség elnöke a Magyarországi Evangélikus Egyház meglátogatására. Stálsett főtitkár október 5-én előadást tartott Budapesten az egyházvezetőség, teológiai tanárok és Budapest környéki esperesek számára. Október 6-án, vasárnap a Budapest Deák téri templomban prédikált. Október 7-én, hétfőn fogadta az LVSZ főtitkárát Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Stálsett főtitkárnak ez volt az első hivatalos útja. Káldy püspök a Német Szövetségi Köztársaságban Dr. Karlheinz Stoll püspöknek az NSZK-beli Egyesült Evangélikus Egyházak (Vereinigte Evangelisch-Lutherische Kirche Deutschlands - VELKD) elnökének meghívására dr. Káldy Zoltán püspök, mint a Lutheránus Világszövetség elnöke részt vesz október 18-19-én az Egyesült Egyházak Püspöki Konferenciáján, 20-22-ig pedig az Egyesült Egyház Zsinatán, Schles- wigben. Útjára elkíséri dr. Reuss András angyalföldi lelkész. Ismert, hogy a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága augusztus 26-30 között Genfben tartotta ülését. A VB több határozatát lapunk már ismertette (Békeigazságosság, Dél-Afrika). Most néhány részletet közlünk Káldy Zoltán elnöki jelentéséből: . Misszió és evangéliziició A budapesti nagygyűlés nemcsak a más keresztyénekkel, evangélikusokkal és nem evangélikusokkal, való kapcsolat kiépítésére irányította figyelmét, hanem hangsúlyozta ennek kitágítását a nem keresztyén világ felé is. Minden élő egyházat missziói buzgóság fémjelez. A nagygyűlés fontos kijelentéseket tett a misszióról és az evange- lizációról, felhívást intézve az ösz- szes tagegyházakhoz, hogy vállalják ezt a felelősségteljes munkát saját területükön is. A tagegyházaknak kölcsönös testvéri viszony ban kellene működniük, de nem kellene állandósítaniuk azt az idejétmúlt gyakorlatot, amit a „küldő” egyházak és a „fogadó” egyházak koncepciója jelentett. Minden egyháznak, beleértve az észak- i atlanti országokat, el kell ismernie a misszió és az evangelizáció szükségességét a saját területükön. A délen élő egyházak semmiképpen ne érezzék azt, hogy függő viszonyban kell lenniök az északon élő testvéregyházakkal. A'nagygyűlés hangsúlyozta az egyház teljes (globális) misszióját, mint az egész egyháznak a közös felelősségét. A délen élő egyházak, akiket eddig csak befogadó egyházaknak tekintettek, felelősek nemcsak a saját területükön a misszióért, de a jövőben tevékenyen részt kell vállalniok az északi területen élő népek közötti missziói munkában is. A nagygyűlés erősen kiemelte, hogy a misszió a diakóniai szolgálatot is magában foglalja, azaz a szükségben levő emberek szolgálatát. Mi nemcsak hirdetjük az evangéliumot, de kenyeret is adunk. A budapesti nagygyűlés ez alkalommal egy olyan akciót kezdeményezett, amely 'a vüágszövetség történetében egyedülálló. Itt gondolok most egy kínosan fájdalmas határozatra, amikor kénytelenek voltunk két dél-afrikai tagegyházat felfüggeszteni. Akkor világossá tettük, ezt a határozatot pásztori és tanácsadási felelősséggel hoztuk. Ez a döntés egy rendkívüli helyzet miatt született, mivel a délafrikai kormány nemcsak eltűrte a faji elnyomás rendszerét, de még az ország alkotmánya is törvényes keretet biztosított ehhez a politikához, sőt ezen a területen élő egyháznak egyes körei még teológiai alapon is próbálták ezt igazolni. E miatt a helyzet miatt, az egyháznak hitvalló integritása (becsületessége) forgott kockán, és arra kellett újra gondolnunk, hogy a Lutheránus Világszövetségnek és a tagegyházaknak tanításuk fényében komoly önvizsgálatot kell tartamok, és alá kell vetniük magukat hitük megvizsgálásának. A budapesti felfüggesztésnek így messzé- ható következménye van a Világ- szövetségre nézve. A nagygyűlés a békéről és igazságosságról szóló határozataiban a mai világunk hasonló vagy ettől eltérő helyzeteire reagált. A nyilatkozat határozottan felhívja a kormányokat és egyházakat, hogy minden lehetőt tegyenek meg az igazságosság és a béke védelmére, hogy ezzel Isten teremtett világát óvják meg a pusztulástól. A'nagygyűlés hitet tett arról, hogy a béke ügyét nem lehet elválasztani az igazságosságtól. Mert nem lehet béke, ha nincs igazság, az igazságosság ügyét csak békébe rí lehet szolgálni. A béke és igazságosság az egész világ ügye és aggodalma, egyes emberé éppúgy, mint minden egyházé, így a Világszövetségé is. Mi hiányzik fájdalmasan a mi világunkból? Éppen ez a kettő: az igazság és a béke. Hiszen látjuk: a reménytelenség érzése állandóan növekszik, nemcsak egyes területeket érint ez, hanem az egész világot. A nagy nemzetek fegyverkeznek és ezeket a fegyvereket még exportálják is a fejlődő országokba, amelyeknek pedig inkább méltányos kereskedelemre, élelemre és fejlettebb technikára lenne szükségük, hogy segíteni tudják éhező népeik életének fejlődését. Kelet és Nyugat közötti hidegháborús versengés rontja a levegőt és mérgezi az egész világot. A Világszövetség minden tagjához fordulok, tegyenek meg minden tőlük telhetőt bátorítva, biztatva a kormányaikat és szervezeteiket, hogy dolgozzanak a békéért és mindenki számára nagyobb igazságosságért. Hassanak oda, hogy'az egyes gyülekezeti tagok is aktívan munkálkodjanak azon, hogy a bizalom erősödjék a népek között, keleten és nyugaton, északon és délen. Ez nemcsak kevesek feladata, nemcsak szervezetek dolga, hanem mindannyiunké és minden egyes testvérünké az egész világon. A budapesti nagygyűlés felfigyelt arra a tényre, hogy a gazdasági és társadalmi igazságtalanság a világon növekvőben van és nő a szakadék a gazdagok és a szegények között, a gazdag és szegény nemzetek között, és egyre jobban szélesednek a gazdagságban bővelkedő tájak és a nyomorúságos vidékek közti szakadékok. Azok, akik gazdagok, szinte képtelenek vagy még valószínűbb, hogy nem is akarják elismerni, hogy ők kizsákmányolják a szegényeket és a hatalomnélkülieket; nekik elsőrendű érdekük, hogy saját jólétüket védjék, még akkor is, ha ezzel másoknak okoznak szenvedést. Ha egy nemzetnek vagy személynek nagyon emelkedik az életszínvonala, ee természetesen hozza magával, hogy mások elviselhetetlenül nyomorúságos körülményese közé kerülnek. A nagygyűlés megbízta a Világszövetséget, hogy tanulmányozza a társadalmi és gazdasági igazságtalanság okainak gyökerét és törekedek azok megszüntetésére, de itt csak akkor várhatunk eredményeket, ha az összes tagegyházak őszintén és aktívan elkötelezik magukat, hogy vállalják részüket ebben a nagy feladatban. Ha az egyház a Krisztus teste, az élő tagoknak meg kell találniok a módját annak, hogy az emberiség segítségére siessenek. . Budapestről jöttünk, ez azt jelenti, hogy a világszövetség nagyobb érdeklődéssel figyeljen a kelet- és nyugat-európai kisebbségi egyházak életére, hitbeli megnyilatkozásaira, de nem kevésbé a fejlődő országok egyházi életére is. Nyugat-Európa és Észak-Amerika nagy egyházai eddig is nagy szolgálatot tettek a többi tagegyháznak a teológiai gondolatok, a misszió és evangelizáció területén, pénzügyi és személyi erőforrások tekintetében. Mondanom sem kell, hogy ezekért igazán nagy hálát érzünk. Egyes kisebbségi egyházak nehéz helyzetekben, néha egészen korlátozott feltételek között élnek. Ugyanezt mondhatjuk el egyes egyházakról a fejlődő országokban. Ennek ellenére ezek az egyházak is fontos szolgálatot végeznek a Világszövetség fejlődése és az egész világra kiterjedő közösség erősítése érdekében. Egyházaink Afrikában, Ázsiában és a Csendes-óceán vidékén a nagy világvallások: iszlám, buddhizmus, hinduizmus és számos törzsi vallás környezetében élnek. Ezek a lutheránusok száz és száz ezer nem keresztyén között élnek és a hitük mégis erős Krisztusban, az evangéliumban, és erőt és szeretetet sugárzó keresztyén életet élnek. Számukra az egyik legnagyobb kérdés az, hogyan győzzék le a szinkretizmus kísértését és ugyanakkor hogyan hirdessék a Krisztust a saját kontextusukban (környezetükben) (Folytatás a 3. oldalon) Az evangélium hódításának nincsenek korlátái ApCsel 5,29 e Nincsenek irigylésre méltó helyzetben az apostolok. Ám mégis majdnem ennek a furcsa emberi érzésnek az áldozatai. A „főpapot és egész kíséretét”, a szadduceusok pártját, a zsidó nép vezetőit Jeruzsálemben jés Izraelben - Lukács feljegyzése szerint - „irigység fogta el”. Volt már szerepe ennek a mindenki által ismert, aligha rendkívüli, mégis megalázó emberi érzésnek. Méghozzá amikor a megkötözött Názáreti Jézust Pilátus elé állítják. Pilátus talán tréfából, talán félig mégis komolyan választás elé állítja éppen az említett vezetőket: kit válasszanak? A kétes múltú hírhedt rabló-felkelő-lázadó Ba- rabást-e vagy a gyógyító-tanító-szelíd Jézust? Kit válasszanak az ünnepi szokás szerint? Máté feljegyzése (27,15k) olyan benyomást kelt, mintha Pilátus eleve tudná a választás kimenetelét. „Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki.” Irigylésre méltó helyzetben nincsenek az apostolok, mégha angyal szabadítja is ki őket az aligha komfortos, föld alatti börtönből. Hiszen a helyzetük szemernyit sem változik: újra csak a templomba kell menniök tanítani és ezzel kiszolgáltatni magukat. Nem kétséges, hogy a hatalom birtokosai, a főpap és a nagytanács, Izrael vénei újra letartóztatják őket. Kicsit ugyan zavarba jönnek, amikor hírét veszik a lehetetlen menekülésnek, de akadálya az újabb letartóztatásnak nincsen, hiszen „ott állnak a templomban és tanítják a népet”. A megkö- vezéstől rettegő őrök akadály nélkül állíthatják őket újra bíróság elé és megkezdődhet a kihallgatás. Hogyan merészelték ők', éppen ők, a senkik, a névtelen halászok teológiai végzettség, kultikus jóváhagyás nélkül felbolygatni a szent fővárost, a teokra- tikusnak vélt rendet? Hogyan merészelték ők, a vidéki senkik a hatalommal rendelkezők szigorú tilalma ellenére is „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint embereknek” éppen „azt a nevet” emlegetni...? Éppen „annak a nevében” tanítani...? Még kimondani is borzadnak „azt a nevet”, megérezvén „ama ember véré-- nek” titokzatos hatalmát. És tényleg, hogyan merészeltek és hogyan voltak képesek ezek a még nemrégen gyáván és reszketve bezárkózó tanítványok arra, hogy most a nyilvánosság elé álljanak? Ok, akik Jézust éppen elégszer félreértették ahhoz, hogy „hozzáértésüket” teológiai szakkérdésekhez kétségbe lehessen vonni. Hogyan volt mindez lehetséges? A válasz már-már kétezer éves: mert találkoztak az Isten által feltámasztott Jézussal. Mert ez a találkozás most és mindörökké elpecsételte őket a szolgálatra. Mert ennek a találkozásnak a hatása alól egyszerűen nem voltak képesek kivonni magukat. A Feltáma- dottban a mindenséget teremtő Istent lelték meg, emberi méretekben és engedelmeskedtek neki, mint fűszál a napsugárnak; ahogy a gyenge fűszál még a nyomasztó szikla alól is előkúszik és létével bizonyságot tesz a napsugárról. A főpap és pártjának hatalma sziklányi súllyal nehezedett ezekre a névtelen és képzetlen halászokra, egykori vámszedőkre, de Istennek a halált legyőző hatalma engedelmességre vonzotta őket, bizonyságot tenni. Nem a hatalommal szemben vagy ellenére - hanem bizonyságot tenni az embert felemelő és gyó- gyitó új lehetőségről és az életről. A halál feletti győzelem felfedezése, Jézusban konkrét és gyakorlati meglátása olyan hatással van rájuk, hogy többé nem hallgathatnak. Még ha parancs szó is tiltaná szavukat - nem hallgathatnak! Mert aki egyszer is átélte ezt a találkozást, a halált legyőző Úrral való találkozást, azt nem lehet tiltásokkal elnémítani. Többről van szó, mint puszta engedelmességről - megraga- dottságról. Kibár János
