Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-20 / 3. szám

LEGYEN EZ A NAP ÖRÖK ÜNNEPÜNK Templomszentelési emlékünnep Kötésén AZ 1730-AS ÉVEKBEN egy kis csapat, — összesen 70 csa­lád ebből 50 evangélikus — elin­dult a Türingiai erdőből* hogy új hazát keressen. Olyan hazát, ahol hitét szabadon gyakorolhat­ja. Az emlékező istentiszteleten dr. Fabiny Tibor 1. Móz 12,1-—3 alapján hirdette az igét. Szólt arról, hogy a hosszú vándorlás alatt a gyülekezet ősei — ugyan­úgy mint Ábrahámnak nekik sem volt más, csak a hitük. Hit­tek Istennek, hogy megvédi őket és új hazát ad nekik. Így érke­zett meg a kis csapat és húzó­dott meg a somogyi hegyek kö­zött, Kötésén. A hevenyében felépített fa- templomot az itt is dúló türel­metlenség porig: égette. Lelké­szüket elhurcolták és áttérítették az akkor uralkodó vallás hitére. Leégett minden reménység? A német ajkú gyülekezet a szomszédos tabi gyülekezetbe járt istentiszteletre!-'1 Itt ■ azonban az ének, ima. igehirdetés szlovák nyelven folyt. 1 Nem értették, de Isten közelségét érezve jöttek va- sárnapról-vasárnapra, 40 km-t gyalogolva. A Türelmi rendelet után más­fél évtizedre a gyülekezet elha­tározta a templom építést. Most a ltS6-ik évfordulóra nagy költ­séggel' a torony bádog borítását kicserélték rézlemezre. Kívülről új köntöst kapott a templom,, felújították az orgonát. A záró oltári szolgálatban ezeknek a munkáknak a megáldására ke­rült sor. AZ ISTENTISZTELET ÜNNE­PI KÖZGYŰLÉSSEL fejeződött be. Dr. Reinhardt Miklós a gyü­lekezet felügyelője köszöntötte a vendégeket. Köszönetét mondott mindenkinek, aki segítette a mun­kákat. Dr. Káldy Zoltán orszá­gos püspök-elnöknek, aki gyors­segélyt juttatott a gyülekezetnek 90 000,— Ft összegben, az Orszá­gos és Megyei Műemlékfelügye­lőségnek, ahonnét 100 000,— Ft segítség érkezett ehhez a mun­kához, az Egyházmegyének, amely 6000,— Ft-al segített. A gyülekezet felügyelője na­gyon meleg szavakkal megha­tódva. szólt arról, hogy a kis gyülekezet a hiányzó 140 000,— Ft-ot össze tudta gyűjteni. Az adakozásból kivették a részüket olyan személyek is, akik már nem élnek e gyülekezet terüle­tén. (Sajnos ennek a csodálatos fekvésű kis falunak is az lett a sorsa, mint sok másiknak itt Somogybán. A fiatalok a jobb kereseti lehetőség után vágya­kozva elköltöztek a faluból.) Az ünnepi közgyűlésen Dubo- vay Géza esperes az egyházme­gye lelkészei qpvében köszöntöt­te a gyülekezetét és átadta Kál­dy Zoltán püspök köszöntését, aki külföldi útja miatt nem le­hetett ott. Dr. Gömöri István az egyház- kerület és a kaposvári gyülekezet nevében szólt. Levélben köszön­tötték a gyülekezetét: Boncsérné Pecsenye Anna, aki az építkezés alatt szolgált a gyülekezetben,. Fabiny Tamás, a gyülekezet je­lenlegi lelkésze Erlangenből, és Weisz Jenő, hamburgi lelkész. AZ ÜNNEPSÉG AZ UDVA­RON FOLYTATÓDOTT. Egy ré­gi szokás szerint fiatalok vidám zenére az udvaron körbejárnak, rozmaringos kalapban és rigmus­ba szedve fölelevenítik a múltat: „Az elődök akkor írtak 1797- et / mikor az év tavaszán ünnep szenteltetett. / Mert akkor lett letéve a templom alapköve. / Két év sem telt el és máris közölve lett / amit Isten segítségével el­„MAGYARORSZÁG ORGO­NÁI” c. sorozatában a Magyar Rádió hazánk nevezetesebb or­gonáival foglalkozik. Ennek ke­retében január 5~én Deák-téri orgonánk bemutatására került sor Trajtler Gábor egyházzenei igazgató, orgonaművész ismer­tető előadásával és orgonajáté­kával, Ménes Aranka rendezé­sében. A jelenlegi orgona ismerteté­sé előtt felidézte az előző két hangszer emlékét: a 14 regisz­teres Herodek orgonát és a Za- lánffy Aladár idejében szereplő Angster orgonát. Érdekes volt hallani a jelen­legi orgona megszületésének előzményeit. Trajtler 1963-ban az NDK-ban tanulmányozta a régi és az orgonareform szelle­mében épített új orgonákat. A ké­szülő hangszerhez sok tanácsot kapott a Schuke és Eule cég­től. Az 1971-ben elkészült hang­szert kitűnő munkával a Fővá­rosi Művészi Kézműves Válla­lat Orgonaüzeme készítette. A hangszer maradéktalanul követi az orgonareform mozgalom el­veit .Mechanikus csúszkaládájá­kezdtek, el is végeztetett. / 1798 november 21-ik napján, / Ügy történt és lett, ahogy Ök kíván­ták / ... Apáink meg is hagyták örök emlékül, / legyen ez a nap örök ünnepünk / ... Hálátlanok, hálátlanok, mi soha nem le­szünk, / esküdjünk ifjak, míg élünk ünnepiünk. /” val a legnagyobb ilyen rend­szerű orgona Magyarországon. A hangszer jellegzetes színeit mutatta be Trajtler Gábor. Jól esett hallani azt a pár monda­tot, amellyel az orgona fontos szerepét fejtette ki az evangé­likus istentisztelet keretében. Hangsúlyozta, hogy a korálelő- játék a korái szövegének „ze­nei magyarázata”. Hogy a barokk hangvételű hangszer modern művet is jól meg tud szólaltatni, ezt Szoko- lay Sándor erre az orgonára írt műve illusztrálta. Pár szóval megemlítette az adás a Luthe- rania Énekkar fontos Deák-téri szolgálatát is; Bach vokális élet­művének ápolása a fővárosban. Ehhez csatlakozott Weltler Jenő vezetésével egy Bach-motetta elő­adása. Köszönjük az adást amelyben sok újat hallhattunk a mai or­gonaépítésről, és amely ritka örömöt jelentett az orgona ba­rátainak az által, hogy közelebb hozta valamennyiünkhöz Deák­téri orgonánkat Gáncs Aladár CSODÁI VIRÁGZIK \ JELEN „Csodálatos”! Teveled járni, álljon utamba gátnak bármi... erődnek hittel kaput tárni, és új csodákra várni jó. Mert neked új csodáid vannak. Néha észrevétlen suhannak ... s nincsen látó szeme, csak annak, aki meglátja a csodát. Látó szem! Ámuló tekintet! Segíts, Uram, meglátni mindet, mint a harmattal telehintett réten csillogó cseppeket! Csodádat körülöttem, bennem segíts boldogan észrevennem, hogy az ének ujjongva zengjen, és dicsérje irgalmadat! Megújulás és bűnbocsánat! Üde sarjat hajt a kiszáradt, kopár fa, gyümölcshozó ágat! Halál helyén élet terem. Előttünk jársz! Te vagy az Élet! A tegnap is hirdeti fényed, de ha mi ma követünk téged, csodát virágzik a jelen! Túrmezei Erzsébet Szabó Vilmos Az 1797-re emlékeztető, hagyományt visszaidéző ünnepi menet RÁDIÓADÁS A DEÁK TÉRI ORGONÁRÓL áIÍV, \SÁRNÁ ■P 16 ÉJI am Megbékélésre killet as Isteaa Zsid 13,20—21 AZ „ISTEN BEKEMl; NKAJÁT” ezen a vasárnapon összefüggésé­ben állítja elénk ez az ige. — Karácsony felől érkeztünk ide, ezért még fülünkbe cseng a „mennyei seregek” dicsérete: „és a földön békesség”. — Az Isten „békemunkája” karácsonnyal kez­dődik. — A megbékélés azonban a golgotái kereszten ment végbe, az „örök szövetség vére által”. A Fiú engedelmessége és áldozata „kiengesztelte” Isten haragját: „vére” eltörölte a bűneinket. — Isten „békesség-szerzése” igénk szerint — nem ért véget a Ke­reszten, hanem húsVétban folytatódott: „A békesség Istene... ki­hozta a halálból ... a mi Urunkat, Jézust.” A teremtettség válasza az ember bűne és az elégtétel nagysága láttán így áll az evangé­liumban: a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.” Az „Isten válasza”, — megbékélésének végleges dokumentálása: feltámassza a Fiát! A fel­támadott, élő Jézus Krisztusban pedig „Pásztort” adott az Is­ten ennek a világnak, aki vigyázza, védi, őrzi békénket, — övéit pedig „tereli”, vezeti, küldi a békéltetés szolgálatára. Ez a szol­gálatunk nem „alkalomszerű”, nem is csak a „nagy bajok” kész­tetnek rá minket, hogy végezzük, hanem mivel Isten „Örök szövet­ségének”, örökkévaló akaratának a megvalósítása, — addig tart ez a szolgálatunk, amíg az „új égben és új földben” . Isten békessége be nem tölti az egész Mindenséget. AZ EMBER FELKÉSZÍTÉSE erre a szolgálatra ott kezdődik, ami­kor magunk is „szívünk szerint” megbékélünk Istennel, a Jézus Krisztus haláláért kapott bűnbocsánatban. Ez lesz a „békemunkánk forrása”, — ha belefáradnánk, ha meghátrálnánk, ha meghidegülne bennünk a szeretet: megbékéltünk Istennel, ez arra ad erőt, hogy a békességen munkálkodjunk embertársaink között is. — Az Is­tennel való megbékélésünk azonban nemcsak „forrása” ennek, a szolgálatunknak, hanem „gyakorló területe” is: ahogy az Isten naponta „élénkbe jön” — ingyen, kegyelemből, Krisztusért békéi meg velünk, — így kell ezt nekünk is „csinálnunk” naponta. Mert ez az egyedüli járható, lehetséges útja a „békeszerzésnek” az em­berek között: megelőző szeretettel „leszerelni”, „lefegyverezni” a köztünk lévő haragot, irigységet, bosszúvágyat és ellenségeskedést. — Erre a szolgálatra való felkészítésünknek van azonban még egy vonása is. Aki harcoló emberek közé megy „békét teremteni” ma­ga is sebeket, sérüléseket szenvedhet. — A mi Urunk is a Gecse- máné-kerti vergődése és harca után vállalta a békéltetés szolgá­latát. — Ezért a mi felkészítésünkhöz az is hozzátartozik, hogy ne féltsük magunkat, hogy ne féljünk a „kereszt hordozásától”, hanem a Szentlélek Üristen győzzön meg minket arról, hogy a fe­lebarátom békessége fontosabb, mint az enyém, a testvér békes­ségé előbbrevaló, mint a magamé! Itt nem segítenek a fogadko­zások, a szent elhatározások. Csak akiket a „békesség Istene tesz késszé ^akarata teljesítésére”, azok indulnak el sebekét kötözni, széthúzásokat, szembenállásokat megszüntetni, haragvó embereket megbékíteni. A BÉKEMUNKÁNK ^KÖRVONALAIRÓL ezt mondja ez az ige: Isten felkészít minkéV^Slhöért jóra’JbiHfeieteiéiátfnaeimérce’ Ez a" „határtalan határ” vázolja fel a békéltess "«ölállafSfiak távlatait.1 — De ha a keresztyének szolgálatával kapcsolatban valahol is fontos, hát itt az, hogy ne a „levegőbe vagdalkozzunk”, hanem szerényen, kis lépésekben kezdjük:- magunknál. Mert aki a maga lelkében békétlenséget hordoz, hogyan akar másoknál békét terem­teni? — Azután nézzünk körül a családunkban: van-e békessé­günk feleségünkkel, férjünkkel, szüléinkkel és gyermekeinkkel? Hogyan lehetnénk a „békesség apostolai” rendezetlen, békételen családi háttérrel? És még. mindig van egy lépes amit meg kell tennünk előkészületként, hogy nagyobb feladatokra is fel tudjon használni minket az Isten: a gyülekezetünkben, egymás között, az együtt szolgálók között békesség van? Nos amíg a „magunk háza ég , ne akarjunk addig másnál „tüzet oltani”! — De azután igen, ha a békeszerzésnek ezen az alázatos ösvényén végigvezethe­tett az Isten, — azután fel akar használni társadalmunkban, ha-* zánk és az egész világ életében is a megbékélés szolgálatára. Hi­szen Atyánk akarata nem kevesebb, minthogy békéje a föld vé­géig” is elterjedjen. Csizmazia Sándor Imádkoznunk! Mennyei Atyánk! Sokszor imádkoztuk: „legyen meg a te akara­tod”, mégsem lettünk békességed követei, szereteted munkásai eb­ben a világban. Ür Jézus Krisztus! A Keresztedbe kapaszkodó hit által oldozz fel bűneink bilincseiből, és békíts meg minket Istennel és embertár­sainkkal. Szentlélek Üristen! Légy áldott, hogy a megbékélés szolgálatára küldesz minket, és tégy késszé minket ennek a szolgálatnak a vég­zésére. Ámen. PESTŰJHELY. A gyülekezet december 9-én hálaadó istentisz­teleten emlékezett meg Isten szeretetéről temploma felszente­lésének 51. évfordulóján. Igét hirdetett dr. Karner Ágoston rá- kosszentmihályi lelkész, országos egyházi főtitkár. A délutáni szeretetvendégségen Bolla Ár­pád rákospalotai lelkész tartott vetítettképes útibeszámolót a mai Indiáról és annak vallási életé­ről. Juha Lassila ösztöndíjas finn lelkész és felesége üdvözletét mondtak és diafilmeken bemu­tatták gyülekezetük életét és szol­gálatát. Közreműködött Bártfay László operaénekes. Harmóniá­mon kísérte Matúz Mária. — A délelőtti istentisztelet keretében iktatta be szolgálatába Schreiner Vilmos lelkész a gyülekezet új gondnokát. Vadas Istvánt. — NÁGYTARCSA. December 16-án teológusnap volt a gyüle­kezetben. Az anyagyülekezetben dr. Selmeezi János, a Teológus Otthon. igazgatója, Pécelen Csep- regi András III. évf. hallgató, hir­dette Isten igéjét. A gyermekek között az otthonigazgató és Herd- liczka Éva II. évf. hallgató szol­gált. A ■ gyülekezeti, esten a hall­gatók „Két ádvent között” cí­men advent mai üzenetét tolmá­csolták a teológusok énekek, szavalatok és meditációk kísére­tében. A szolgálaton az említet­teken kívül részt vett még Ba- chorecz Katalin V. évf., Farkas Etelka II. évf. és Öcsai Zoltán I, évf. hallgató. A gyülekezet a teológusnap alkalmából 6800 Ft offertóriummal támogatta lel­készképzésünket. A gyülekezet vendégszeretetét és áldozatkész­ségét köszönjük. í I l 1

Next

/
Thumbnails
Contents