Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-11 / 32. szám
Evangélikus wmmiet 50. ÉVFOLYAM 32. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 11. ÁRA: 5,50 Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS--------------------------------1 ) A TARTALOMBÓL „Egy kicsit mindig aggódom, hogy a mi egyszerű környezetünkben jól érzik-e magukat a vendégek. De búcsúzáskor mindig megnyugtatnak, hogy jól, kellemesen töltötték szabadságukat...” Interjú Rédeyné Markó Edittel a balatonszárszói evangélikus üdülő vezetőjével \________________________________________________________) El hunyt Visser’t Hooft AZ ÖKUMENÉ ÉPÍTŐJE 85. életévében elhunyt az ökumenikus mozgalom egyik nagy építője, az Egyházak Világtanácsának hosszú ideig volt főtitkára, dr. Willem A. Visser’t Hooft. Először 1934-ben találkoztam vele a Keresztyén Diákok Világ- szövetségének (WSCHF) - melynek magyar tagozata a Magyar Diákok ProChristo Szövetsé- ge(MKDSz) volt - a Genf melletti La Chataigneraire-ben tartott nemzetközi konferenciáján. Akik ott voltak, mint hazájuk Keresztyén Diákszövetségének vezetői: Pierre Maury, Hanns Lilije, Suzanne de Dietrich s mások, később mind az ökumenikus mozgalom úttörői lettek. Az egyik főelöadást Karl Barth tartotta. A konferencia lelke azonban a Keresztyén Diákok Világszövetsége akkori főtitkára, Visser’t Hooft volt. Mindig derűs egyénisége, hallatlan nyelvtudása - hollandus létére kapásból tolmácsolt angolból németre vagy franciára - szikrázó szellemessége, mély hite s fölényes tudása mindnyájunkat magával ragadott. A hollandiai Haarlemben született 1905-ben. A lelkészi pályát választotta, s beiratkozott a leideni teológiai-fakultásra, mert „az élet értelmét kerestem s másoknak is segíteni akartam azt megtalálni”. Már középiskolás korában s még inkább az egyetemen élénk részt vett a Keresztyén Diákmozgalomban s csakhamar vezető szerephez jutott. Ilyen minőségben járt először Magyarországon, 1923-ban a parádi nemzetközi diákkonferencián. Teológiai fejlődésének első szakaszában erős hatásokat kapott az un. „vallásos-szociális” irányzattól (Kutter és Ragaz svájci lelkészek voltak fő képviselői), később azonban meghatározó lett számára Karl Bart - akihez személyes barátság is fűzte - s általában az un. „ige teológiája”. 1924-től a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek (YMCA) genfi központjában dolgozik a világhíres John R. Mott vezetése alatt - Mott később tagja lett az EVT első elnökségének. Alig 24 évesen, 1925- ben részt vett az „Elet és cselekedet” (Life and Work), vagyis a Dr. Willem A. Visser’t Hooft gyakorlati keresztyénséget hangsúlyozó mozgalom, első Stockholmi konferenciáján, melynek szervezője Nathan Söderblom, svéd evangélikus érsek volt. 1931-től a Keresztyén Diákok Világszövetségének főtitkára. Hivatala lehetővé teszi, hogy - már ekkor - szinte az egész világot beutazza s életreszóló barátságot kössön az ökumenikus mozgalom sok későbbi vezetőjével. A németországi Hitvalló Egyház küzdelmét a Hitler-fasizmussal az ökumenikus mozgalom - a kiala; kulóban levő EVT - genfi központja, Visser’t Hoofttal az élén erőteljesen és a lehetőségekhez képest támogatja. A háború alatt sokat tett az üldözöttek, menekültek megsegítéséért és fáradhatatlanul munkálkodott a hadviselő és a semleges országok egyházai közötti kapcsolat fenntartásáért. 1948-ban az amszterdami első naggyűlésen megalakul az Egyházak Világtanácsa s szinte magától- értődően választja első főtitkárául Visser’t Hooftot. 18 évig állt ebben a szolgálatban s működése meghatározó volt a világszervezet életére. Munkájára jellemző volt, hogy sohasem tartotta az EVT-t intézménynek, hanem sokkal inkább mozgalomnak, amelynek mindig nyitottnak kell lenni Isten akarata és változó tervei számára. Ebben a felfogásában is kifejezésre jutott mély, személyes Krisztushite. S azt is vallotta és gyakorolta, hogy ennek a hitnek a valóságos, tehát a HIROSIMA Jelkép e városnév. Az ember életét semmibe vevő tömegpusztítás szimbóluma, Auschwitz párja a II. világháború utáni nemzedék tudatában. Nemzeti tragédia, mely mégis túl a szigetország határain csendre inti az emberiség igazabb felét. 1945 augusztus 6-án Európában már négy hónapja béke volt, amikor Hirosimában, s néhány nappal később Nagaszakiban ledobták az atombombákat, olthatatlan gyászt hozva ártatlan emberek tízezreire. Fölmérhe- tetlen a kin, amit e városokban elszenvedtek, de az a bún is, amit a bombát létrehozó és kipróbáló apparátus elkövetett. Hirosima gyásza elfelejthetet- len, s az ezt előidéző bűn a maga kendőzetlen gonoszságában, s mérhetetlen közönségességével megbocsáthatatlan. Hiszen Hirosima botránya éppen azt jelenti - mint Auschwitzé is -, „hogy míg a bűnösök tisztán és ápoltan igazgatták e poklokat, áldozataiknak kellett magukra ölteniök a nyomorúság riasztó külszínét.” (Pilinszky) Ami történt sátáni akció volt, valódi terror - avagy magyarul - tökéletes elrettentés. Amely mások elnémltásával kíván megvalósulni. Ha kell akár az élet - Hirosima és Nagaszaki esetében városnyi élet - elnémltásával is. Negyven évvel az első atombomba ledobása után a viszonylag nyugalmas Európában, hajlamosak vagyunk bizalmunkat a tudomány és a gazdaság fejlődésébe vetni, elhitetve magunkkal a gazdagodás és béke illúzióját. S ijedelmünket az újságokban olvasott terrorista akciók, a merényletek és a repülőgépeltérltések keltik. Ám ami az emberiség és az egyes ember békéjét, s puszta létét Igazán fenyegeti az a történelmi és politikai helyzeteket elrettentéssel megoldani akaró intézményesült erőszak. Minden háború kegyetlen. A II világháború túl az erkölcsi és anyagi katasztrófán még valamit örökül hagyott: a tökéletes pusztítás lehetőségét. A háború omega-pontja, Hirosima egyben e lehetőség halál-realitású bemutatása volt. Azóta e lehetőséget fejlesztik és tökéletesítik, akik „az elrettentés egyensúlyára", a csillagok háborújára hivatkoznak. Emlékezve Hirosimára, a túléíők gyászát és fájdalmát.és maradandó betegségét magunkénak vallva, észre kell vennünk: az erőszak és értelmet-. lenség törtépete nem fejeződött be 1945 augusztus 6-án. Nyíltan vagy álcázva magát továbbra is közöttünk pusztít. Donóth László társadalmi, politikai élet összefüggéseiben, a történelmi változások között kell megvalósulni. Ebben a szellemben vezette és irányította az EVT életét és szolgálatát is. Főtitkári tisztségéből nyugállományba vonulása (1966) után is élénken részt vett, szóban és írásban, tanácsaival, tapasztalatai gazdag tárházával az ökumenikus életben. Az ökumené egyik legelső úttörője, építője, majd munkása, „nagy öreg embere” mindig s mindvégig ott volt, ahol szolgálatát igényelték. Már betegen, élete utolsó napjaiban készített összefoglaló tanulmányt az ökumenikus mozgalom és a római katolikus egyház viszonyáról századunkban. Nemcsak az ökumenikus mozgalom, de az újabbkori egyháztörténet egyik nagy alakja távozott vele közülünk. Életművét majd az utókor fogja kellőképpen méltatni, életéért és szolgálatáért azonban már most is hálát adhatunk az egyház Urának. Groó Gyula 200 ÉVES GYÜLEKEZET SZLOVÉNIÁBAN Erős vár a mi Istenünk! Trdi Grad je nas Bog zmozni! Felemelő ünnepség színhelye volt a jugoszláviai hódosi templom. Kétszáz évvel ezelőtt, II. József „Türelmi Rendeletét” követően alakult újjá az akkor Vas megyei Őrség evangélikus egyházközsége. Erre az évfordulóra renovál- tatta templomát az alig 600 lelkes hivő sereg. Kívülről-belülről, a torony csúcsától a föld színéig, sőt még szigeteltette is. Az ünnepi liturgia és az igehirdetések, az énekek és imádságok nemcsak a címben idézett két nyelven, hanem egyszerre négy nyelven hangzottak: magyarul, vendül, szlovénül és németül. S minden oly összhangban folyt, hogy a Hitvallás végén mindenki egyszerre mondotta: Ámen. S hogy még „egzotikusabb” legyen a kép: a renováláson Úrrá Az evangélium hódításának nincsenek korlátái és Krisztussá tette őt az Isten, akit ti keresztre feszítettetek!” Csel 2,36 Mondatunk Péter apostol pünkösdi igehirdetésének csúcsa, frappáns csattanója. Elhangzása után „szíven találva” kérdezgetik a hallgatók: „Mit tegyünk..?” Kérdésükben nemcsak félelem van, hiszen az általuk felfeszített Jézust tette úrrá az Isten, de a Jézushoz vezető út megtalálásának őszinte vágya is. Jézus az Úr, Jézus a Krisztus - számunkra ezek már megszokott, megfakult jelentésű mondatok. „Úr” és „Krisztus” - naponta használt nevei Jézusnak. Megszoktuk őt szólítani így is: „Úr Jézus Krisztus!” Péter mondata akkor azonban meglepően hangzott. A pünkösdi Lélek ihletésében frissen fogalmazott hitvallás volt. Meglepő hitvallás: A népétől eltaszított, durva katonák által meggyalázott szenvedő Jézus nem más, mint a megígért Messiás, a Felkent (görögül) a Krisztus! A leköpdö- sött, bíborpalástban és töviskoronával a vitézek játékszerévé lett megalázott ember - „Kyrios”, úr, az ÚR, akit a Teremtő Isten tett Úrrá, a legnagyobbá ezen a földön! Jézus tehát a Krisztus, őt várta reménységgel Isten választott népe, róla beszéltek próféták, érte imádkoztak hivő családfők. A királyokat is felkenték a királyságra, a papokat is „hivatalukra”, de a Felkentre, az egyetlen Messiásra úgy tekintettek, mint aki majd az Isten helyettese lesz népe között, akin keresztül az Isten telje-- síteni fogja népére vonatkozó terveit. Akik Jézussal jártak három éven keresztül, egyre nyitottabb szemmel vették észre Benne az Isten Krisztusát. Jézus meg is tiltotta nekik, hogy őt nyíltan Messiásnak mondják (Mt 16,20). Hátra volt még a szenvedés a kereszten (Lk 24,46-47), s övéi majd a szenvedő Krisztus-arcon ismerhetik fel igazán az Isten dicsőségét (2 Kor 4,6). Aki így ismeri meg őt - akkor vagy ma- annak már a Krisztus szó Jézusnak nemcsak címe-rangja, de egyik neve is lesz. Jézus az ÚR! - hirdeti Péter, s ezzel Jézus páratlan voltát is hirdeti. Az ótestamentumi Úr megjelölés nemcsak királyi címe az Istennek, de isteni neve is, tulajdonneve az egyetlennek. Az ÚR - Isten, nemcsak egy nép istene, de az egész világ Ura- Istene. Nem csupán egy a népek istenei sorában, de egyetemes és egyetlen, Ő az urak Ura, az istenek Istene (Zsolt 136,2). Aki Jézust megismerte, Benne ezt az Urat, az Istent ismerhette meg! Jézus az ÚR! Ez a hitvallássá lett mondat tartalmazott egy bizonyos tiltakozást is a császárok istenítésének törekvésével szemben. Kikiálthatja magát egy ember úrnak, de az egyedüli, az igazi úr Jézus, mert őt az Isten tette Úrrá! így igazolta a keresztre feszített Jézust az Isten. Ő az, akinek mondta magát, zsidóknak Messiása, pogányoknak Ura, övéinek Úr Jézus Krisztusa... Boldog vagyok, hogy sokak között én is Úrnak és Krisztusnak vallhatom. Uramnak és Krisztusomnak! Zászkaliczky Pál dolgozó kőműves, ács, tetőfedő mohamedán vallású makedón volt. Ezek után talán nehéz kitalálni, hogy hol is található Hódos. A térképen a magyar, jugoszláv, osztrák hármashatár közelében kell keresnünk. Hódos: kapu Magyar- ország felé. S ha valaki a bajánse- nyei határátkelőn át utazik az Adriára, akkor Hódos az üdvözlésre nyújtott kéz. Tehát fontos település. Az I. világháború előtti időben Vas megyei község, s az itteni evangélikus egyházmegye része. Ma a szlovéniai Prekmurjéhez tartozik, s a muraszombati «(Murska Sobota) központú evangélikus egyházmegye magyar anyanyelvű gyülekezete. Az egyházi és az isten- tiszteleti életben nem jelent fennakadást a kétnyelvűség. Olyannyira nem, hogyha történetesen egyszerre négy nyelven kell Istent dicsőíteni - mint ezen az ünnepélyen akkor is gördülékenyen megy az. A templomba betérve meglepetéssel látja a vendég, hogy kívülről, belülről egyformára festették. Még csak árnyalatnyi eltérés sem mutatkozik. Már hozzászoktunk ahhoz, hogy más a külső és más a belső. Itt Hódoson megértették és hirdetik - még az élettelen anyag nyelvén is -, hogy a külsőnek és a belsőnek egyet kell mutatnia, hirdetnie. Amikor Isten igéje a gondolatok és szavak, a szavak és a tettek egységét hirdeti, Isten népének is így kell élnie. E templom puszta létében is azt sugározza, amit belül hirdet, s belül nem ad mást, mint amit kívülről kínál. Ezzel is ösztönzi az idetérőket hasonló magatartásra. A felszentelő imát Ludvik Novák esperes mondotta. A szlovén nyelvű igehirdetést A. Balazsics krizsevci (Tótke- resztúr) lelkész végezte. Magyarul Skalics Gusztáv moravci (Marác) lelkipásztor hirdeti Isten igéjét Efé- zus 4 alapján. Az egyházközségnek 1977 óta nincs saját megválasztott lelki- pásztora. A viszonylag közeli pé- terhegyi (Gornije Petrovci) lelkész Vili Kercmar és felesége Jana, aki ugyancsak lelkész, végzik a helyettesítést. A munkák, gondok terhe Kercsmár Ferenc felügyelőn és Őr Géza gondnokon és tiszttársain nyugszik. Előbbi ismertette az ünnepélyes jelentést és az egyházközség kétszáz éves történetét. A Türelmi Rendelet utáni években Dávid Mihály és Farkas Ferenc pajtáiban jöttek össze vasárnaponkénti istentiszteletekre. Hamarosan egy fatemplomot építettek, mígnem 1842-ben megépült a ma is álló istenháza. A hódosi egyházközség mindig nagyságát meghaladó áldozatot hozott. Ezért mindig is kiváló lelkészeket kapott, mint pl. a múlt században vend énekeskönyvet szerkesztő és magyar verseket író Kardos Jánost is. Az elődök hitéről, helytállásáról és ennek mindmáig megmutatkozó hatásáról így szólt a jelentés: „Ösz- szeszedték erkölcsi és anyagi erejüket, megmutatták, hogy nincs olyan áldozat, amit a szent cél érdekében ne lehetne meghozni. Ők felépítették templomunkat, s örökségül adták az utánuk jövő kornak. Ennek az örökségnek vagyunk mi is részesei. Amidőn ma 200 ÉVES GYÜLEKEZET A MEGÚJÍTOTT TEMPLOM SZENTELÉSE 200 LET CERKVENE OBÚÍNE IN BLAGOSLOVITEV OBNOVUENE CERKVE! »Kako ljuba so tvoja bivalisca, Gospod nad vojskami... blagor cloveku, ki v tebe zaupa!« Ps. 84 HODOS. 30. yUNlJ 1985 Az ünnepség meghívója gyülekezetünk fennállásának magas jubileumát és templomunk megújítását ünnepeljük, s hála érzete tölt el bennünket Kardos János és gyülekezete iránt, akik erős hitükkel és áldozatkészségükkel példát adtak a későbbi generációnak. ..-Az öröklés azonban nemcsak jogokat ad, hanem kötelességeket is támaszt az örökösökkel szemben. Erre int bennünket a templomnak minden egyes téglája, amelyekből az építőknek szelleme beszél hozzánk. Arra int bennünket, hogy az örökséget ne hagyjuk veszni, hanem bővítsük, kamatoztassuk, s azt megnagyobbított szellemi és anyagi tartalommal adjuk az utánunk következő koroknak. ..” - íme egy részlet a gyülekezeti felügyelő, helybeli gazda, jugoszláviai magyar jelentéséből. A szíves meghívásra Bajánse- nyéről érkezett hívek a nagy munka kezdetétől fogva figyelemmel kísérték annak menetét. Bajánse- nye több pontjáról jól látható a hódosi templom. Ezért az ünnepélyen együtt tudtak örülni a helybeliekkel. Annál is inkább, mert közülük többen itt lettek megkeresztelve, itt konfirmáltak. Koszorút is vittek a temetőben nyugvó Heiner Géza tiszteletes sírjára, aki majdnem fél évszázadon át szolgálta népét. Mi több, testileg is gyógyította. Mielőtt teológus lett volna, medikus volt. S amikor 19^0 után nem volt a falunak orvosa, s a legközelebbi orvos 30 kilométerre volt csak található, bizony kisebb sérüléseket ö kezelt, s ha valakinek kórházba kellett mennie ő irányította oda. A megújult templom lépcsőiről gyönyörűséges panoráma tárul a tekintet elé. Hegyek, völgyek, erdők, gondosan megmunkált földek. Az őrségi templomok általában dombtetőre épültek. A szó valódi értelmében őrt állottak. Innen gondoskodtak az ország nyugalmáról, biztonságáról. E hegyen épült templomok ma is betöltik hivatásukat, s emlékeztetik Isten népét, hogy „Őrállóul adtalak téged...” Egy család, egy község, egy nép sorsa múlik Isten népe helytállásán. Papp Vilmos
