Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-08-04 / 31. szám

Evangélikus Élet 1985. augusztus 4. #-ROL -Ö--RA „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól sokat kérnek számon.” Lk 12,48. VASÁRNAP - „Ha majd azt mondják nektek, hogy for­duljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, ezt fe­leljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek?” Ezs 8,19 (Kol 2,18 Mt 25,14-30 Zsolt 14) Felvilágosult emberek vagyunk. A halottidézők, jövendőmondók világa letűnt. Mégis kísért a 13-as szám, mely szerencsétlen. A szerencsét vátjuk totóban, lottóban, a folyóiratok horoszkóprovatát elolvassuk, és - őszintén - hatása alá kerülünk. Kérdése­inkkel, bizonytalanságainkkal, kételyeinkkel, tanácstalan­ságunkkal. várakozásainkkal Istenhez kell fordulni. HÉTFŐ - „Távol legyen tölünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más Isteneket szolgáljunk!” Józs 24,16. (Kol 3,16 I Kir 3.16-28 ApCsel 24.1-21). AzJLlrat elhagyni? Nem. Akik napról napra elcsendesedünk és szavára figyelünk, nem hagyjuk el őt. - De! Igazán ragaszkodunk hozzá? Szava­ink, cselekedeteink, ahogy élünk, mozgunk a családban, a baráti körünkben, a munkahelyünkön, arról tanúskod­nak-e. hogy ragaszkodunk hozzá? Mert nem elhagyni = ragaszkodni hozzá. KEDD - „Most pedig izrael, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féljed, járj minden­ben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istene­det, teljes szivedből és teljes lelkedből.” V Móz 10,12. (Zsid 13,21 Péld 8,12-21 ApCsel 24,22-27) Isten teljes szivünkre, teljes lelkünkre tart igényt. Pedig olyan sok a megosztott- szívűség bennünk. Őszinte és igaz az az elhatározásunk, hogy az Úr útján akarunk járni. De megvan a magunk útja és a magunk tervei, és ha Isten útjai azokat keresztezik, I akkor járjuk a magunkét. Igaz a szándékunk, hogy szolgál­ni szeretnénk Istent. Sok imádságunk mégis arról árulko­dik, hogy azt szeretnénk. Isten szolgáljon nekünk. Teljesít­se a mi gondolatainkat, vágyainkat, kéréseinket. SZERDA - „Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet [az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.” Zsolt 32,5 (Kol 1,141 Pt 3,1-6 ApCsel 25,1-12) Megvallani hűtlenségemet. Először magamnak. Nem takargatni. Nem mentegetni. Nem magyarázgatni. Nem szépítgetni. - És aztán megvallani az Úrnak. Hogy neki megvallhassam, először magamnak kell meglátnom magamban. Hűtlenség­nek ítélni mindazt, ami nem hűség. Bűnnek vallani mind­azt, ami Isten előtt nem állhat meg. Aztán megvallani neki. Ő hű ahhoz, hogy megbocsásson. CSÜTÖRTÖK - „Bárcsak az Úr egész népe próféta volna és neki adná lelkét az Úr!” IV Móz 11,22 (Lk 11,131 Tim 4,12-16 ApCsel 25,13-27) Vigyázzunk! A próféta nem jövendőmondó. Próféta = akiben Isten Szentlelke lako­zik, az irányítja, formálja a gondolkodását, szavait, maga­tartását. - Bárcsak sokan lennének. Bárcsak egész csalá­domat hatná át. Milyen más lenne a család élete. Bárcsak egész gyülekezetünket Isten Lelke hatná át. És a kör lehet­ne mindig tágabb. Mennyi feszültség megoldódna. Meny­nyi békétlenség eltűnne. - Bárcsak... Lehet érte imád­kozni. PÉNTEK ~ „Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged.” Ézs 26,9 (Mk 1,35 Mt 13,44-46 ApCsel 26,1-23) Gyötrelmes az álmatlan éjszaka. Bosszankodunk, hogy nem tudunk elaludni. És nem tudunk élaludni, mert bosszankodunk. Az ágyunk szélére odaülnek a gondjaink, békétlenségeink, zaklatottságunk. Pedig áldott alkalom az álmatlan éjszaka. Hiszen csend és sötétség vesz körül, sem­mi nem vonja el figyelmünket. Egész szívvel Istenre figyel­hetnénk. Csak keresni kell. Keresni az Istenre gondolást. SZOMBAT - „Ne vedd ki számból teljesen az igazság beszédét.” Zsolt 119,43 (ApCsel 4,29. Jer 1,11-19 ApCsel 26,24-32.) Hadd fordítsuk úgy: Ne vedd ki számból a teljes igazság beszédét. Olyan könnyű valótlant mondani. Akár úgy, hogy a valóság egy részét elhallgatjuk, mert az kényel­metlen, akár pedig úgy, hogy megtoldjuk a valóságot a saját gondolatainkkal, elképzelésünkkel vagy vágyainkkal. Jézus szerint beszédünkben az igen legyen igen. A nem legyen nem. Mert minden, a legkisebb is, ami ettől eltér, a gonosztól van. id. Foltin Brúnó Olvasom az Evangélikus Élet frissen érkezett számát. Amikor egyik szolgatársnőm szülészeti kli­nikáról szóló történetének utolsó mondatához érek: „Uram irgal- mazz mindazoknak, akik itt meg­fordulnak!" - önkéntelenül is irat- tárcám után nyúlok. S kihalászom belőle azt - az annak idején jobb híján gyógyszeresdoboz-darabkára tett - a kis feljegyzést, amelyet ha­zánk egy másik szülészeti kórházá­nak ágyún, reszkető betűkkel én magam írtam. Tettém ezt annak a szomorú napnak az előestéjén, ami­kor én is azok között tudhattam magam, akiknek az'„Úr nem irgal- mazott". Hiszen mindössze két órát élt elsőszülött kisfiam koporsója mellé kellett odaállnom. Mindezt oldalamon életem párjával, akit nem család, hanem nagy áldozat árán özvegy nagymama nevelt fel, s aki azt remélte, hogy születendő gyermekünkkel végre teljessé válik körülötte a család. A feljegyzés az említett nap két Útmutató-beli igéjét tartalmazza: „Hagyd abba a hangos sírást, ne ' Részesek vagytok a vigasztalásban is... könnyezzenek szemeid! Mert meg­lesz szenvedésed jutalma - így szól az Úr.” (Jer 31,16) „...mert tud­juk, hogy amiképpen részesek vagy­tok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is." (1 Kor 1,7) E két - O és Újszövetségi - formá­ban is felém hangzó‘ ígéretet nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Nem volt elég elolvasni, le is kellett írni. Papírra és szívbe egyaránt. Ma már tudom, hogy csak ezzel az ígé­rettel ,felvértezve" lehetett erőm másnap a csöppnyi fehér koporsó mellé odaállni és az ige (mindenna­pi imádság közben oly könnyen ki­mondott, koporsó mellett azonban könyörtelennek hangzó) szavára: Legyen meg a te akaratod - meg­győződéssel rábólintani. A reá rótt igékkel amolyan „kisbibliává” elő­lépett kis keménypapír-darabka at­tól kezdve mindig ott lapult legfon­Pest megyei énekkarok találkozója Domonyban Váci énekkar Maglódi énekkar Fotók Bardossy tosabb irataim között. Ott volt ak­kor is, amikor két évvel a szomorú esemény után, az orosházi kórház szülőszobájában, a fekete bőrű Mils doktor kedves, tört magyarsággal, a feltörő gyermeksirást e szavakkal harsogta túl: — Egészséges kisfia bah! Mielőtt elaltattak volna, odahoz­ták ágyamhoz Isten, akkor már pó­lyába csomagolt ajándékát. S én akkor a másodpercek töredéke alatt átélhettem, hogy mit jelent Is­ten mérhetetlen ajándékát kapni és azt is, hogy mit jelent az, amikor Isten engem is eszközévé avat má­kokat ajándékozó szeretetének. Férjemnek ugyanis aznap volt a születésnapja, s én reggel a robogó mentőautóban még azon „bosszan­kodtam”, hogy aznap már nem tu­dom megsütni számára a máskor el nem maradt születésnapi tortát... Előttem az Evangélikus Elet, raj­ta a lassan már sárguló gyógysze- resdoboz-darabka. A rövidke, ám gazdag tartalmú írás nyomán elin­dult emlékezésem csendjét másik szobában játszó, immár két és fél éves kisfiam kissé még selypes hangfoszlányai törik meg. Miköz­ben színes kockáit' rakosgatja, a I Miatyánk istentiszteletek alkalmá­val el-elkapott szavait próbálja ösz- szerakosgatni. Most éppen ott tart: I „...legyen meg a te akaratod.” Le­gyen! - bólintok, s közben toll és papír után keresgélek, hogy kollé­ganőm nyomában én is elmondjam a magám - szó szerint így történt - I két „szülőszobai” történetét. Az elsőt, amikor egy nővérke halk, együttérző hangján a hitemet I próbáló Úristen szólt hozzám: - Kisfiad lett volna... A másodikat, amikor - hiszem, II hogy ezt sem véletlenül - éppen egy hazánkban szolgálatot teljesítő, sö­tét bőrű orvos szaván keresztül az irgalmazó Úr szólt hozzám: - Kisfi- \ad van! J A „híd” pedig, amely megtartott, I amely átvezetett engem a szomorú­ságból az örömbe, az az Isten ne­kem és nekünk mindannyiunknak adott ígérete volt. Annak ígérete, hogy 0 megpróbál ugyan, de ha zúgolódás nélkül vállaljuk, és segít­ségével megálljuk a próbát, akkor megadja a szenvedés jutalmát. El­kezdi már itt a földi életben s befeje­zi egykor a „teljességben". . .mert tudjuk, hogy amiképpen részesek vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is." fi Kor 1,7) Lászlóné Házi Magdolna ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1985. augusztus 4-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (Úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, du. 6 Hafen scher Károly. Fasor de. 11. Muntag Andorne, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar, úrv.) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) Rédey Pál. Kőbánya de, 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fel 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó­né Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. (úrv.) Reuss András. Váci út 129. de. negyed 10. (úrv.) Reuss András. Frangepán u. 43. de. 8. Reuss András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet Soroksár-Új telep de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. (úrv.) Rónay Zoltán. Pestlőrinc Szemere-telep de. három­negyed 8. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bony- nyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyás­föld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 11. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szebik Imre, de. fel 11. (német), de. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. 6. Herzog Csaba. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Bodrog Miklós. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Kőszeghy Tamás, de. 11. Kő- szeghy Tamás, du. fél 7. Takács József. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fel 11. Takács József. Kelen­föld de. 8. Scholz László, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Ben­cze Imre. Kelenvőlgy de. 9. (úrv.) Rőzse István. Bu­dafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fel 10. Benkó Béla. Csepel de. fel 11. Istentiszteletek a Balaton mellett 1985. augusztus 4-én Alsó-Dörgicse de. 11. Badacsonytomaj (protestáns imaház) de. 9. Balatonakali de. 10. Balatonalmádi (Bajcsy-Zsilinszky u. 25.) du. 4. Balatonboglár (re­formátus templom) de. 9. Balatonfenyves (reformá­tus templom) du. 6. Balatonlelle (református temp­lom) de. 11. Balatonszárszó (Evangélikus Üdülő) de. 110. Balatonvilágos (Drenyovszky villa, Zrínyi u.) du. 4. Fonyód (protestáns templom) du. 4. Gyenesdiás (Evangélikus Szeretetotthon) du. fél 3. Keszthely (Deák Ferenc u. 20.) de. 11. Kisdörgicse déli 12. Kőröshegy (református templom) du. 2. Kövágóörs du. 3. Pécsely (református templom) du. 5. Siófok (Fő u. 93.) de. 11. Sümeg (Dr. Lukonich u.) de. 9. Zamárdi (Aradi utcai evangélikus imaház) du. 5. Zánka de. 11. Szentháromság után 9. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Kor 10, 1-13; az igehirdetés alapigéje: Jn 15, 1-5. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. Augusztus 11-én, vasárnap reggel 7.05 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet Sólyom Károly espe­res, Paks. Horváth Pálné Kötcse kántora v- ff mm Barlahida kis gyülekezet Zala­egerszeg mellett. Horváth Pálné földi életét itt indította el a minde­nek Ura. Isten kiváló énektehet­séggel áldotta meg. Keresztyén családban már kisgyermek korá­ban megszerette és megtanulta az énekeket. Vasárnap sokszor éne­keltek ebéd után. Horváth Pállal, aki a kötéséi gyülekezet kántorta­nítója volt, 1939-ben kötött házas­ságot. Tőle tanulta meg az orgoná- lás művészetét. 1950-ben nemcsak a tudományt, hanem az orgonapa­dot is átvette férjétől, s 35 éve már, hogy igen nagy szeretettel végzi a kántori szolgálatot. Nemcsak or­gonái, hanem kezdi is az éneket biztos hangjával és együtt énekel a gyülekezettel. Temetéseken is min­dig ott áll a lelkész mellett, segít az énekválasztásban, s vezeti az ének­lést. Zord időben bizony ez nagy segítség. Megkérdezem: Annus néni, nem fáradt el? „Bizony sok megpróbáltatás ért, a szolgálatban is és az életem sem volt könnyű. Egy éve férjem sírja mellett is meg kellett állnom, s minden temetéskor elmegyünk mellette. Szeretném mégis tovább végezni ezt az Istentől kapott drá­ga szolgálatot,. amíg az erőm és egészségem engedi”. Marokra fognék Amióta emlékezni tudok, legizgal­masabb olvasmányaim közé az önélet­rajzok, naplók, vallomások tartoztak. Nem firtattam, hogy a sorok mögé rej­tőző lélek miként bújócskázik a való­sággal, szigorú-e önmagához, élesre töltött fegyverét miért szegezi homlo­kának, s perli-e az őt körülvevő vilá­got. Számomra egy-egy ilyen írás felért a krónikákkal, sőt jobban eligazított a történelem útvesztőiben, mint a hivata­los históriaírás. Nem zavart szerény vagy szerénytelen szubjektivizmusuk sem, mert a íelkeken átszűrt élmények alapján magam akartam kitapintani a kort. Kifeszitett íj az önéletrajz, napló, vallomás, amelyeket az adott társada­lom és történelem feszít. Marokra fognék most egy vallo­mást. Egy falusi papiak nyári délelőtt­jén hangzott el. Szerényen és visszafo­gottan. „Nem is tudom, hol kezdjem. Min­den kezdet nehéz. Már 14 éves korom óta egyetlen vágy fűtött, hogy papné legyek. Pedig őseim között egy sem akadt, aki lutherköntöst hordott vol­na. Engem is angol-magyar gimnázi­umba írattak szüleim. De az elemi isko­lai aranykönyvbe bekerült egy versecs- kém. Idézhetem egy részletét? , Mi legyek, jaj, mi legyek? Táncosnő, vagy tanárnő? Operában énekesnő? Most'már tudom, mi leszek! Gyermekeknek anyukája, Unokáknak nagymamája, Ki mesél a jó Istenről...”- Gondolhatta-e egy 8-9 éves gyer­mek, hogy e néhány naiv sorban „ars poetica” rejlik? „A dolgok úgy alakultak, hogy 1950-ben papné lettem. Nem részlete­zem, de igen nehéz körülmények között kezdtük életünket. 1953-ban választot­ták meg féijemet Albertibe, Tessedik szülőfalujába. Két kicsi gyermekkel ér­keztünk, s megosztott parókián lak­tunk másfél évtizedig. Sok-sok alázatra volt szükség, hogy példát adjunk a fa­lunak a papi társbérletről. Városi lány voltam, mégis gyorsan beilleszkedtem a falusi életbe. Megtanultam a kerti munkát, állatok nevelését. Helyt akar­tam állni. Megható módon siettek se­gítségemre a falu asszonyai.” .- Regénybe illő a változás, amelyen keresztülmegy valaki, amíg városi kis­lányból falusi.papné lesz. „Fantasztikus körülmények közé jöttünk. Még kút sein volt az udvaron. egy életet Egyszer - amikor még Pilisen volt fél­jem hitoktató - átjöttünk ide Albertibe látogatóba, s akkor azt mondtam: én itt nem tudnék élni. S mit ad Isten, éppen ide kerültünk. Itt kellett tehát gyökeret eresztenünk, ugart törnünk, lelkűnkhöz formálni a környezetet. Itt kellett papnévá serdülnöm. Már ifjú koromban hivatást éreztem a gyülekezeti munkák iránt. Ifjúsági órákat tartottam, vasárnapi iskolát ve­zettem s különböző egyházi rendezvé­nyek műsorait készítettem elő. Itt is tk. kápláni szolgálatra szegődtem s első­sorban az ifjúsági és gyermekmunkák­ban egészítettem ki féljem szolgálatait. Kedves emberek az albertiek. Jó temp­lomosok, s ez meghatott. Több mint három évtizede, hogy idejöttünk, ez­alatt döbbenetes változás állt be a falu életében. Jómódúak lettek-az emberek, építkeztek, gyarapodtak. S noha az adakozókészségük töretlen, a szabad idejük végzetesen csökkent.”- Egyház, falu, család a változó idők sodrában. „Két kicsi gyermekkel érkeztünk. A többi itt született. Hat gyermekünk itt járt elemibe, középiskolába Cegléd­re. Hittel vallhatom, hogy amint nőtt a család, úgy növekedett Isten gondos­kodó segítsége. Életünkben beigazoló­dott: ha az Isten bárányt ad, legelőről is gondoskodik. Két gyermekem elvé­gezte a teológiát, legnagyobb örömöm­re, hogy a gyermekek hitből választot­ták apjuk hivatását. Az egyik paro- chus. , A gyermekek ma is hazajárnak, pe­dig szétszóródtak, mint az oldott ké­ve.”- Kiperegtek a búzaszemek, a földbe hullott, gabonamag jó termést ígér. „1971-től új szolgálat várt rám. Ek­kor vállalnom kellett a gyülekezet gon­dozásában lévő szeretetotthon vezeté­sét. Amikor belekóstoltam ebbe a munkakörbe, azt mondtam, nem vál­lalhatom. Aztán fokról fokra költözött szívembe a szeretet az öregek iránt. Sok örömöt jelentett az 5-ről 40 főre növek­vő otthonnal való törődés. De ezt egy­szer" már megírta!”- Marokra fogtam egy életet. Partta­lanul csordogált ennek az életnek a pa­takja? Nem. Kiszabott úton, amely utat vajából ott fenn, ahol minden em­beri sorsot kézben tartanak, kijelöltek. S én,úgy látom, hogy Roszik Mihályné életének patakja a biztos cél, az óceán félé hálád. .......R. P. HAZ AI ESEMÉNYEK • Segédlelkészek és lelkészt munkatársak áthelyezése a Déli Egyházkerületben Dr. Káldy Zoltán püspök a Déli Egyházkerületben több segédlel­készt és lelkészi munkatársat eddi­gi szolgálati helyéről más gyüleke­zetbe helyezett át, illetve a most végzett lelkészi munkatársakat ki­küldte első szolgálati helyükre: A .püspök Ifi. Hafenscher Károlyt Keszthelyről Csengődre, Véghelyi Antalt Galgagyörkről Keszthely­re, Ifi. Seben Istvánt Ecsenyből Tolnanémedibe, Csepregi Erzsébe­tet Nagymányokról Sárszentlő- rincre, Hüffher Györgyit Nagymá- nyokra, Bachorecz Katalint az Evangélikus Sajtóosztályra és Bu- dapest-Angyalföldre, Fabulya Hildát Békéscsabára, Tamásyné Molnár Évát Csővárra helyezte. Cegléd Templomi zenés áhítat volt ceglédi templomban június 23-án, vasárnap délután. A műsor gerincét az alberti gyülekezet énekkara szolgáltatta Ro­szik Mihályné vezetésével. Patkós Irma érdemes művész Puskin-verset és Mó- ra-novellát mondott el. Közreműkö­dött Bálint János és Péntek Lajos ének­kettőse. Igét hirdetett Roszik Mihály alberti lelkész. Halálozás Özv. Augusztin Mátyásné Kis Mária a mezőtúri gyülekezet presbitere 75 éves korában elhunyt. Temetése július 12-én volt. „Jól van, jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál, sokat bízok rád ezután...” Kiss Gyuláné Tima Rozália a keme- nesmihályfai gyülekezet buzgó tagja életének 79. évében az ajkai kórházban elhunyt. Temetése júl. 13-án volt nagy gyászoló gyülekezet részvételével. A vi­gasztalás igéjét Mesterházy Sándor ny. lelkész hirdette: „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmé­nyek között békességet”. (II. Thessz. 3.16.) Kovács Anna 28 éven keresztül a Csongrád-Szolnok egyházmegye pénz­tárosa, hosszú éveken keresztül a me­zőtúri gyülekezet pénztárosa, földi éle­tének 84. évében elhunyt. Temetése jú­nius 14-én volt. Koporsójánál Fodor Ottmár esperes és a mezőtúri lelkész szolgált. „Ama nemes harcot meghar- coltam... a futásomat elvégeztem...” Temetői közlemény A soproni Evangélikus Gyüle­kezet Presbitériuma közli, hogy a Balti úti temető rendezés alá ke­rül. Kéri az érdekelteket, hogy amennyiben igénylik - a lejárt sír­helyeket 1985. december 31-ig az egyházi pénztárban (Sopron, 'Templom u. 10.) újítsák meg. A határidő lejárta után a meg nem váltott sírhelyek és a rajtuk levő síremlékek a temetőfenntartó tu­lajdonába kerülnek. Apróhirdetés Orgonát vennénk új templomunkba. Kecel, Újfalvi plébánia. Kalocsai u. 1. A Teológus Otthon felvételre keres takarítónőt és konyhai kisegítőt. Je­lentkezni lehet dr. Selmeczi János igaz­gatónál személyesen (Budapest, XIV., Lőcsei út 32.), vagy a 636-451-es tele­fonszámon. Templomtornyok, tetők korrózióvé­delme, karbantartása, javítása. Villám- védelem bemérése, tervezése, kivitelezé­se, szükség szerint állványozás nélkül, ipari alpinista technológia alkalmazá­sával. Terraservice, Budapest 1021, Bognár u. 3. Tel.: 342-628 Hibaigazítás Lapunk július 28-i számában Ünnepi Istentisztelet Csikóslöttösön című cikk harmadik sora helyesen: ez a kis Bara­nya megyei település.".". Evangélikus Élet Sttí A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség ás kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 280,- Ft Előfizethető a Kiadóhivatalnál Árusítja a Kiadóhivatal ás a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fányszedó Üzem (857328/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 85.51206 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: ABLAKA ISTVÁN igazgató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents