Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-04 / 31. szám
Evangélikus Elet i9bs. augusztus 4. k J3 m- Qp * GYERMEKEKNEK Az egyházi szolgálat alapja: a gyermekmunka Ildi gitárra^ érkezik a gyermekbibliakörre vasárnap reggel. Jócskán kinőtt már a gyerekek korosztályából: az énektanításban segít a vezetőnek. Tudom róla, hogy szívügye a gyermekmunka. Saját életében is döntő jelentőségű volt. Ezért kérdezem őt a Pilisen folyó gyermekbibliaköri munkáról.- Ildi, vissza. tudsz emlékezni, mióta jársz vasárnaponként „kis- istentiszteletre”?-Három éves voltam, amikor egy szomszédban lakó iskolás „nagylány" elhozott. Tele voltam izgalommal, attól féltem, hogy itt kifaggatnak, és majd felelni kell.- Milyen emlékeid vannak az első időről?-Igen hamar feloldódtam és nagyon jól éreztem itt magam. Hamarosan én mutattam be a többieknek a „mutogatós’,' gyermekénekeket.- És. később?-A vasárnaphoz nálam elválaszthatatlanul hozzátartozott a gyermekbibliakör. Később, mikora szomszéd gyülekezetben kisegítő kántor voltam, mindig hiányérzetem volt, hogy nem lehettem itt.- -Miért tartod fontosnak ezt a munkát?-Ha csak a magam példájára gondolok, a bibliaolvasásra neveltek ezek az alkalmak. Szinte az egész Újszövetséget itt ismertem meg. Az aranymondások, sokszor egy egész bibliai szakasz, pl. a 23. zsoltár, máig is megmaradtak bennem.- Most már te hozod a húgodat vasárnaponként. Mit gondolsz, neki is ennyit jelentenek a bibliaköri alkalmak?- Úgy látom, hogy ő azóta lelkes bibliakörös, mióta az új énekeskönyv énekeit tanuljuk. Otthon minden éneket megtanul furulyával kísérni. Már komoly repertoárja van. (III. osztályos.)-Számolj be te a nálunk folyó gyermekmunkáról!-Két csoportban foglalkozunk a gyerekekkel. A kicsinyek sokszor már 3 éves kortól járnak 9 éves korig. A nagyobbak a konfirmációig, de néha még tizennégy évesek is jönnek. Az Ö- és Újszövetség legfontosabb történetei kerülnek elő ez alkalmakon. Van amikor az egyházi év eseményeit követjük soron, máskor egy-egy rövid könyvet ismerünk meg összefüggésében. A szeretetvendégségeken egy-egy személyt állítunk a középpontba, mint pl. Jónás, Sámuel, Dániel. Ilyenkor énekkel, képekkel, rajzzal mélyítjük el a mondanivalót. A va- j sárnap reggeli alkalmakon is hasz- 1 nálunk illusztrációs anyágot: képeket, flanellt, diaképeket, táblára rajzolunk és sokat énekelünk. A tanítást egy-egy aranymondásban foglaljuk össze, amit a gyerekek füzetbe ragasztva gyűjtenek.- A létszám?- Változó! Sokszor az időjárás, a szülők programjának a függvénye is. Nyáron 15-20, télen felmegyünk 80- 100-ra is. Amikor egy-egy szolgálatra készülünk, mint karácsony, termésért való hálaadás, anyák napja, mindig nagy számban és szívesen vesznek részt mindenben a gyerekek.- Köszönöm Ildi, hogy te mondtad ki a döntő szót: egyházi szolgálatunk alapja a komolyan vett, jól végzett gyermekmunka. ' K. L.-né A "V VASÁRNAP IGÉJE Jn 15,1-5 ...SOK GYÜMÖLCSÖT... ízesedik már a korán érő szőlő. Amikor az asztalunkra kerül, nem gondolunk a szőlőtőkére, pedig azon termett, a szőlővesszőre, pedig arról vették le, a sok munkára, amit addig kellett elvégezni a szőlőben, amíg a termést meg is kóstolhatjuk. Egy fürt szőlő a kezünkben' bennünket, hívő embereket Jézusra, a Töle kapott életre és a Lélek gyümölcseibe emlékeztet (Gál 5,22). Arra is, hogy a keresztyén élet termés, amit a nagy Szakértő munkája, gondos szeretete érlel be az életünkben. Jézustól tanultuk ezt a hasonlatot, mely azt a felhívást tartalmazza,, hogy ilyenné kell válnia az életünknek, mert Jézus a szőlőtő! A keresztyén életet döntően ez határozza meg. Ezen van a főhangsúly: az a szeretet, amellyel Jézus szeret, az az engedelmesség, ami Jézust vezette egész útján, amikor Isten akaratát szolgálta szavaival és cselekedeteivel, az a hűség, amellyel Istenhez ragaszkodott halálig mindenben. Ez értünk történt. Nekünk szolgált Jézus. Nemcsak példát adott. Szeretete úgy éltet bennünket, hogy átjárja, mint vér az egész testünket, s így segít el egymás szeretetére, Istenünknek való engedelmességre, a hűségre Isten iránt éppúgy, mint a házastársunkhoz, a családunkhoz, a népünkhöz, az embertársainkhoz. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha olyan kapcsolatban vagyunk Jézussal, mint a szőlőtőkével van a szőlővessző! Ezért Jézus hasonlata arra emlékeztet, hogy „mi vesszők vagyunk”! így áramlik az életünkbe Jézus szolgálata, éltető ereje, az a hatalmas erő, amely sok gyümölcsöt képes teremni! Jézus ezt az életet ajándékozó, új életet formáló erejét a vele megbonthatatlan kapcsolatban élőkön keresztül mutatja és ajándékozza a világunknak is. Ebben van a hivő emberek nagy szolgálata! Vegyük észre, milyen nagyszerű az, ahogyan Jézus szolgál ma! Nem a tőke termi a gyümölcsöt, hanem a vessző! Úgy szolgál ma Jézus, hogy azok mellett van, azokat élteti és erősíti, akiken keresztül szolgálni akar mai világunkban. Ezért teremheti a hívő ember ma is az engedelmesség, a hit, a szeretet, a reménység és a szolgálat gyümölcseit. Ezek azonban sohasem maradhatnak a lélek mélyén, mint „lelki termések”, hanem láthatók, megérezhetők, iránytmutatók, segítők a mindennapi élet dolgaiban azoknak, akik között élünk és végezzük munkánkat. Gyümölccsé válik így a beszédünk, útbaigazító szavunk, a véleményünk, a házasságunk, az otthonunk, a gyermekeink nevelése, szüléink megbecsülése, a munkánk elvégzése. Ahban, .hogyily énekké válhassunk, a hirdetett, ige,,tehát az evangélium, Jézus beszéde is mellettünk van. Ez a Gazda munkája. Ahogyan a szőlőben á metszés is, a oszntas is a sok gyümölcsért történik, ezért munkálkodik közöttünk Isten az igével. Bár többször azt emlegetjük, hogy a tisztítás a megpróbáltatást és szenvedést jelenti. Azt is tapasztaljuk azonban, hogy a szenvedések és a próbatételek nem tesznek tisztává bennünket. A meghallott, az elfogadott és megértett ige újjáformál! Megerősít a Jézűssal való közösségben. így válunk még alkalmasabbá a sok gyümölcs megtermésére, azaz a szolgáló életre. Azért fontos ügy ez, mert a szőlősgazda, aki a szőlőt ültette, a metszést és tisztítást végzi, az Isten! A termő szőlőtő a gazda dicsősége. Ilyen nagy értéke van a szolgáló keresztyén életnek mai világunkban. Detre János IMÁDKOZZUNK Köszönjük Istenünk, hogy Jézussal kapcsolod össze az életünket igéd által. Tudjuk, csak így válik neked tetszővé az életünk. Segíts bennünket igéddel, hogy Jézussal megbonthatatlan maradjon a kapcsolatunk és sok gyümölcs jelezze szolgáló életünket, nagy neved dicsőségére. — Amen. Egy ösztöndíjas postájából —1 Erlangen, 1984. nor. 23. Kedves Barátom, ígértem, hogy helyszíni tudósításban számolok be egyetemünk tanulmányi életéről. Sommásan úgy mondanám, hogy teológiai reneszánsznak vagyok tanúja. Az előadásokra előszeretettel járnak más karok hallgatói is, aminek következtében a legnagyobb termekben is alig férünk el. Amikor a prof. bejön, úgy kell átlépkednie a földön kuporgok feje fölött, de sokan szoronganak az ablakban ülve is. Azt mondják, a legtöbb német egyetemre jellemző ma ez a nagyfokú teológiai érdeklődés, néhány tartományi egyházban a lelkészjelöltek már a munkanélküliségtől félnek, olyan sokan vannak. Egyetemünk talán legnagyobb egyénisége az újszövetséges professzor, Jürgen Roloff, akivel sokat fogok találkozni, mert - mint tudod - elsősorban újtestá- mentomi ismereteim gyarapítására jöttem. Bejutottam egy föszeminá- riumára is, ahová a nagy túljelentkezés miatt valóságos felvételi vizsgát kellett tenni. Nagyszerű élmény a keze alatt dolgozni: igényessége és teherbírása talán átragad ránk, hallgatóira is. Az egyetem másik nagy sztárja von Lilienfeld asszony, a keleti egyházak világhírű ismerője. Csodálatos egyéniség. Egy közös kávézás során ismertem meg, közben az angyalok nyelvén beszélt Dosztojevszkijről. Sikerült beilleszteni órarendembe a fiatal Ulrich professzor etika-előadását is, amelyek során a hagyományos nézeteket állandóan ütközteti korunk olyan égető kérdéseivel, mint a terrorizmus, munkanélküliség, békemozgalmak. A legutóbbi levelemben már említett Seitz professzor előadásain is nagyon sokat tanulok a lelkigondozásról. Kétéves gyülekezeti tapasztalattal a hátam mögött különösen is értékelem, amit az életuntak felkarolásáról vagy a betegek, haldoklók lelkigondozásáról mond. Felkeltette érdeklődésemet az egyetem Publicisztikai Intézetének munkája'is, ott is vállaltam hát egy izgalmasnak ígérkező szemináriumot, de erről majd később. Délutánjaim nagy részét a teológiai kar külön épületében töltöm. Kutatómunkámat nagyon megkönnyítik a fillérekért igénybe vehető fénymásoló gépek. Be kell fejeznem mai levelemet, mert rohanok a menzára, utóíznek pedig majd bekapok egy filozófia-előadást... Erlangen, 1984. december IS. Tegnap nagyon szép ádventi műsort adtunk a Martin Luther Bund épületében, amelyre meghívtuk az egyetem professzorait, a város lek készeit és sok barátunkat. A hallgatókból alkalmi ének- és zenekar verbuválódott, mi, külföldiek köszöntést mondtunk. A héten az itteni egyes csatornán föműsorban egyórás összeállítást sugároztak Budapestről. Nem mondom, ,jó a sajtónk". Magamban szinte ezt kellett mondanom: ennyire szépek azért nem vagyunk, de persze örültem. Mondanom sem kell, hogy az adás hatására nyári látogatóink száma alighanem tovább fog emelkedni... Tegnapelőtt bementem Nürn- bergbe, s a csodálatos templomok környékén felbolydult méhkast találtam: ez a hagyományos karácsonyi piac, amely minden elképzelésemet felülmúlta. Mindenhol sátrak, árusítók, kikiáltók és persze tömeg. Mindehhez még képzeld hozzá a konflisokat, az utcai vándorzenészeket, meg az aluljárók aszfaltjaira mesteri freskókat rajzoló festőnövendékeket. A város már magára vette ünneplő ruháját, hogy karácsonyra ebben tündököljön. Zakója fenyőágból, inge gyertyafényből készült, angyalhajból font nyakkendőt magának. Fabiny Tamás A Luther Márton Szövetség székháza Erlangenben AUGUSZTUSI KRÓNIKA 300 éve, 1685 augusztusának első napjaiban halt meg Blatnicán TAR- NÓCZI MÁRTON a bajmóci egyházkerület püspöke. Beckón született 1620 táján. Iskoláit is itt kezdte, majd Vágújhelyen, Győrött, Pozsonyban, Rajecen és Lőcsén tanult. 1644-ben a wittenbergi egyetem hallgatója volt. 1647-ben tért onnan haza magisteri címmel. Szenicen lett rektor 1648-ban, egy év múlva pedig Trencsénben. 1651-ben lelkész lett Vágújhelyen, • 1652-ben pedig Privigyen, s itt választották meg püspöknek a bajmóci egyházkerületben 1656-ban. 1660-ban azonban hite miatt elűzték Privigyről és Divékújfaluban kapott lelkészi állást. 1673-ban a pozsonyi vésztörvényszék előtt kivándorlásra kötelezte magát, Németországba költözött. Sok viszontagság után 1681-ben jöhetett haza Divékújfaluba. 1682-ben Lőcsére, majd Privigyre választották meg lelkésznek. Műveit latin nyelven írta. Versben örökitette meg a száműzött lelkészek szomorú sorsát. 275 éve, 1710. augusztus 4;én hunyt el Eperjesen REZIK JÁNOS evangélikus tanár. Koroson született. Felsőbb iskoláit Eperjesen végezte. r > 1670-ben a wittenbergi egyetem hallgatója volt. 1674-ben thorni tanár, 1685 őszén kassai, 1686-ban eperjesi iskolaigazgató, majd 1687- ben újból thorni tanár lett. 1705- ben újra Eperjesen iskolaigazgató. Latin nyelvű tanulmányokat írt, kora nagyjaihoz pedig magyar, nyelvű üdvözlőverseket küldött. 150 éve, 1835. augusztus 8-án született Kolozsvárt SZÉKELY BERTALAN festő, a magyar történelmi festészet legnagyobb képviselője. Mérnöknek készült, ezért a bécsi műegyetemen tanult. 1851-5$ között azonban Bécsben Geiger és Rahl tanítványa volt. 1855-ben hazatérve Erdélybe, éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta el magát. 1859-ben Münchenben tovább folytatta tanulmányait. Itt festette Önarcképét és II. Lajos király holttestének megtalálása c. képét. Ettől kezdve sorra festette a magyar • történelem eseményeiről és nagy alakjairól a képeket. Freskófestéssel is foglalkozott. A pécsi székesegyházban, a pécsi Szt. Mór- kápolnaban, a tihanyi apátságban, a Mátyás-templomban, a kecskeméti városi tanács dísztermében, a Vajdahunyad várában, a Zene- akadémián es még több helyen tervezett freskói betegsége miatt nem készülhettek el. Élete vége felé a festőpedagógiai munkák kötötték le idejét. Szadai házában emlékmúzeumot rendeztek be. 75 éve, 1910. augusztus 21-én halt nifeg Budapesten. 125 éve, 1860. augusztus 11-én született Tatán BLATHY OTTÓ gépészmérnök, az elektrotechnika kimagasló úttörője. Főiskolai tanulmányait a bécsi műegyetemen végezte, majd a MÁV gépgyárában dolgozott. A Ganz-gyár 1883-ban újonnan létesített villamossági osztályára került, ahol Ohm-törvényének gyakorlati alkalmazásával - a külföldet megelőzve - végezte méréseit. Munkatársai segítségével 1885- ben megszületett a mai transzformátor. 1889-ben megjelent az első indukciós wattóra-számláló (áranjfogyasztásmérő). Szerkesztett turbogenerátorokat is. Még számos találmánnyal és a meglevő ismeretek tökéletesítésével járult hozzá az elektrotechnika fejlődéséhez. Budapesten hunyt el 1939. szeptember 26-án. 50 éve, 1935. augusztus 19-én hunyt el Gyomán KNER IZIDOR nyomdász, könyvkötő és kiadó. Gyomán született 1860. február 5-én. Szolnokon tanulta meg a könyvkötő mesterséget. Aradon, Budapesten, Egerben, Komáromban, Tatán és Székesfehérvárott dolgozott nyomdászként. 1882-ben alapította gyomai műhelyét. Ebben kezdetkor csupán egyetlen kézisajtó volt. Kora ízlését tükröző báli meghívók tették nevét és nyomdáját ismertté. Később a közigazgatási nyomtatványok terén is kitűnt ez a nyomda. Áz 1914-es lipcsei kiállításon aranyérmet nyert. A művészi könyvkötés és könyvnyomás magyarországi úttörőjének számít. 1932-ben céhmesteri címet és oklevelet kapott. Szakcikkeket írt, megírta önéletrajzát, anekdota- és aforizmagyűjteményt is állított össze. 200 éve, 1785. augusztus 22-én adta ki II. József a JOBBÁGYRENDELETET, mely Magyarországon megszüntette a jobbágy elnevezést. A rendelet biztosította a szabad költözést. Kimondja, hogy a paraszt szabadon házasodhat, mesterséget tanulhat, ingó javaival rendelkezhet és telkéről törvényes ok nélkül el nem űzhető. A rendelet azonban a régi jobbágyszolgáltatások rendjén semmit sem változtatott. Lényegében a jobbágyság helyzetén nem javított. Mivel azonban a parasztok e rendeletet eleinte úgy értették, mint jobbágyfelszabadítást - csalódásuk ellenére is - növelte öntudatukat, erősítette harcaikat. 450 éve, 1535. augusztus 27-én vette kezdetét Genfben d. Faréi reformációja. A 16. század elején Genf a szomszédos világi és egyházi uradalmak között független város volt. A sa- voyai hercegek szerették volna megszerezni a város feletti hatalmat, de a hazafias köztársasági párt meg tudta őrizni a város függetlenségét. A helyzet akkor szilárdult meg, amikor belépett a svájci kisállamok (kantonok) szövetségébe. Ezzel a politikai reformmal egy időben kezdődött meg az a folyamat is Genfben, mely az egyház megjavítására irányult. Faréi Vilmos (meghalt 1565. szeptember 13-án) 1532-ben Bernből Genfbe érkezett. Itt mint városi lelkész nyújtott segítséget a reformáció munkájában. Hatására Genfben 1535. augusztus 27-én elhagyták a misét, a képeket eltávolították a templomból, és mindenütt az evangéliumot hirdették a lelkészek. A katolikus püspök kénytelen volt távozni a városból. Az átalakulás nehézségeivel azonban Faréi nem tudott megbirkózni. Az a veszély fenyegetett, hogy az elmenekült genfi püspök és a savoyai herceg látva a felvetődött nehézségeket, beavatkozáshoz folyamodnak. Genf a válság szélén állt, amikor Faréi munkatársa lett Kálvin János, aki végig vitte a maga reformációját. 25 éve, 1960. augusztus 30-án halt meg Zebegényben SZŐNYI ISTVÁN kiváló festőművész. Újpesten született 1894. január 17-én. Tanulmányait Ferenczy Károly mellett kezdte el. Első kiállításon 1920- ban szerepeltek művei, mégpedig nagy sikerrel. 1924-ben újból láthatta festményeit a nagyközönség. A húszas évek végén Zebegényben telepedett le, ahol a nagybányai tradíció továbbfejlesztéséből alakította ki sajátos művészi formanyelvét: napfényjárta színek, lágy tónusok, masszív, meditativ líráját. Ez volt az ún. posztnagybányai festőstílusa. Zebegényben a falu népét és a Duna-kanyar varázslatos szépségű tájait jelenítette meg festményein. Művészetét több kitüntetéssel és díjjal jutalmazták. 1938-tól haláláig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Sajátos stílusát több fiatal művész követte. D. J.
