Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-08-04 / 31. szám

Evangélikus Elei 1985. augusztus 4.

ÜZENET AZ EGYHÁZAKHOZ

A Keresztyén Béke-Vllággyúlés (Prága, júl. 2-9.) számos dokumentumot fogalmazott meg. Így többek között levelet irt Andre| Gromikónak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökének, Ronald Reagannek, az Amerikai Egyesült Államok elnökének. Üzenetet juttatott el a világ keresztyénéihez, állam és kormányfőkhöz valamint az egyházakhoz.

Az üzenetek tartalmi ismertetésére visszatérünk. Az alábbiakban pedig közreadjuk a Világgyülés üzenetét az egyházakhoz.

Kedves Testvérek!

Fogadjátok testvéri üdvözletünket a mi Urunk Jézus Krisztus, a Békesség Fejedelme nevében.

*

A világ minden kontinenséről, 90 országból több, mint 800 keresztyén - és más világvallás képviselője - gyűlt össze Prágában, az Arany Városban július 2—9-ig a VI. Keresztyén Béke-Világgyűlésen.

*

Ezért a nagygyűlés résztvevői különösen megfontolták a figyelmeztetést: „Isten szólít, hogy válasszuk az életet - az idő sürget", a konferencia főtémáját.

*

Ezt a gyűlést abban az évben tartottuk, amelyben a Szövetségesek fasizmus felett aratott győzelmének 40. évfordulóját ünnepeljük, a San Franciscói Határozat születését - amely megalapította az ENSZ szervezetét, valamint a Helsinki Záróokmányok aláírását, 1975-ben..

*

Együttesen végiggondoltuk feladatainkat, melyeket evangéliumi bizonyságtételünk ró ki ránk a világban és egyházainkban. Ez a bizonyságtétel teszi élővé a világban folytatott harcunkat a békéért, igazságosságért és életért. *

Félelemmel vesszük tudomásul, hogy a világ, amelyben élünk, egyre inkább szembekerül a deutero- nomiumi választással élet és halál között, (Dt. 30: 19): „az életet és a halált adtam élőtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod...” Ugyanakkor kijelentjük az Egyházak Világtanácsa 6. Vancouver) Nagygyűlésének résztvevőivel (1983) és más hívekkel együtt, hogy a nukleáris fegyverek gyártása, felállítása és használata bűn az emberiség ellen. Visszautasítjuk azt a tévtant is, amely megkísérli elhitetni velünk, hogy a Teremtő, Megbékéltető és Megváltó Istenbe vetett hit összeegyeztethető a nukleáris háború gondolatával, vagy országok elnyomásával „nukleáris zsarolással”, vagy nukleáris fegyverek használatának lehetőségbe helyezésével a béke fenntartása érdekében. Tovább- menve kötelezzük magunkat, valamennyi keresztyént és egyházat, hogy fellépünk 1. a fegyverkezési verseny teljes és azonnali megállításáért, 2. a fegyverek fokozatos csökkentéséért nemzetközi felügyelet mellett, hogy ez amilyen gyorsan csak lehet, teljes megszüntetésükhöz vezessen. Ellenállásra szólítunk fel a világűr militari- zálása ellen, bármilyen formában történjék is, mert egyre jobban hozzájárul a katonai egyensúly megbillenéséhez

*

Elítélünk minden kormányt, amely a keresztyén hitet egy nukleáris kereszteshadjárat igazolására akarja felhasználni. Tényleges hitünk ilyenfajta korrumpálását keresztyénellenes kísérletnek tekintjük.

*

Mi keresztyének, hitünket Krisztus szeretetében mutatjuk ki, aki azért jött, hogy a Teremtést és Teremtőjét kiengesztelje egymással, „hogy életük legyen és bővölködjenek” (Jn. 10:10).

*

Szolidaritásunkat fejezzük ki minden asszonnyal és férfival, aki arra hivatott, hogy elismerést szerezzen az emberi méltóságnak; együtt szenvedünk a szenvedőkkel és együtt örvendezünk az örvende- zőkkel.

*

Az evangélium arra buzdít, hogy szolgáljuk felebarátunkat, segítsünk és támogassunk bárkit, akit elnyom az igazságtalanság vagy akinek életét nélkülözés fenyegeti.

*

Szolidárisak vagyunk mindazok iránt, akik jobb életért harcolnak, amely igazságosságon és békén alapul.

*

Szolidaritást érzünk mindazokkal a mozgalmakkal és csoportokkal, amelyek harcot folytatnak a mérhetetlen fegyverkezési verseny-és az emberiség tömeges öngyilkossága - ellen.

*

Isten Lelke indít minket arra, hogy megbékítsük a felebarát szeretetét és a méltóságáért folytatott harcunkat. Ezért visszautasítunk minden megkülönböztetést faji, nemi, etnikai, kulturális, vallási vagy filozófiai alapon.

'*

Állítva, hogy „0 a mi békességünk” (Ef. 2:14), kötelezzük magunkat a béke szolgálatára. Kötelezzük magunkat, hogy Isten segítségével ezt a békét bensőnkben és külső kapcsolatainkban valósággá tesszük:

*

Örömmel vesszük tudomásul, hogy e központi kérdés iránt meg növekedett az érdeklődés teológiai, egyházi és ökumenikus szinten.

*

Helyeseljük mindezeken a területeken kifejtett erőfeszítéseket, különösen az Egyházak ökumenikus Tanácsában, és kérjük Istent, hogy adjon erőt a munka folytatására és kiterjesztésére.

*

Az emberiség nagy kihívása ma - keresztyének és egyházak számára is - a békéért és igazságosságért folytatott harcban ezekkel a szavakkal jellemezhető: lét és fennmaradás. Más szavakkal: az emberi fajnak felelni kell a túlélését érintő kihívásra.

*

A béke nem egyszerűen a háború hiányát jelenti. A béke nem létezhet igazságosság nélkül. Fájdalommal ismertük fel, hogy az emberiség nagyobb része még mindig szegénységben, éhségben, nélkülözésben, kizsákmányolásban és mindenfajta elnyomásban szenved.

*

Aggódunk bizonyos országokban újra előforduló fasiszta, idegengyűlölő vagy faji ideológiák miatt, amelyek bizonyosan kapcsolatba hozhatók a gazdasági válság ellenőrizhetetlenné válásával. A válság nemcsak egyre növekvő szociális bizonytalanságot hoz emberek millióinak a munkanélküliség növekedésével, hanem társadalmaink leghátrányosabb helyzetben levő tagjait „új szegénységbe” taszítja.

*

Felháborodunk a gazdag országok forrásainak állandó botrányos tékozlásán - amely mellett a szegény országok nyersanyag- készletét elrabolják, tekintet nélkül lakosságuk alapvető életszükségleteire.

*

Megbotránkozunk a nagymérvű fegyverkezési versenyen és az erre áldozott összegek állandó növekedésén.

*

Félünk az új tömegpusztító fegyverek fejlesztésétől és termelésük határtalan növelésétől, mely nemcsak emberi életek millióit fenyegeti, hanem bolygónk ökológiai egyensúlyát is.

Ezzel kapcsolatban el kell ítélnünk a természeti környezet állandó pusztítását - Isten teremtésének gyümölcséét.

*

Az új ezredforduló küszöbén aggódunk, hogy harcolnunk kell Isten teremtésének megóvásáért.

*

Mint Krisztus tanítványai, követnünk kell öt a béke ösvényén. Isten országának gondolatától vezetve utat akarunk készíteni az eljövendő Úrnak, béketevékenységeink által.

*

Ébernek kell lennünk, és nem hagyhatjuk, hogy legyőzzenek bennünket bármiféle ál-misztikus fatalista ideológiák.

*

Mint keresztyének, a többi keresztyénhez fordulunk, hogy együtt folytassuk le a békéért vívott harcot.

*

Könyörgünk, Krisztus nevében, hogy legyetek éberek, amerre csak éltek, mint az őr, aki veszély esetén riadót fúj.

*

Kérünk titeket, hogy fáradhatatlanul támogassátok városotok és országotok béketörekvéseit és az igazságosság az eddiginél nagyobb mértékben való foganatosítását.

*

Kérünk titeket, hogy tevékenyen munkálkodjatok a tudatosság és az ismeretek terjesztésén az emberek között, az emberiséget fenyegető veszélyekről, különös tekintettel a békeoktatásra, úgy, hogy az 1986-os ENSZ nemzetközi békeév sikert érhessen el.

*

Végül elérkezett az idő, hogy egyesítsük erőinket a Dietrich Bonhoeffer-i vízióban, az egész világra kiterjedő egyházi béketanácsban, amely már 50 év óta alakulóban van, és amelyet a KBK első főtitkára oly lelkesen üdvözölt.

*

Kedves testvéreink, köszönetét mondunk meg nem szűnő érdeklődésetekért és támogatásotokért, melyet fáradságos békeharcunkban tanúsítottatok.

*

Az idő rövid - minden keresztyén, minden egyház, minden jóakaratú ember számára eljött az óra, hogy meghallják és megválaszolják Isten hívását, hogy az életet válaszszák.

♦-Válasszátok az életet önmaga- jóknak - válasszátok az életet gyermekeiteknek, válasszátok az életet úgy, hogy megoszthassátok az eljövendő nemzedékekkel.

*- Válasszátok az életet az egész teremtés számára - áldott az Úr- aki meghalt és feltámadott, a Megbékéltetö, a Békesség Fejedelme.

Parancs János:

Egy dedikáció grafikai képe

Szálkás, szaggatott vonalak, csak úgy odavetve, sietősen.

Mint a rángó madárszárnyak «Jan-Ja szélviharban. Mint a-kocsonyásán dermedő közegben egy-egy rovar erőtlen csapkodása.

És nem volt rá szavam, csak így utólag regisztrálom: ismét egy segélykiáltás, amit észre se vettem, amire időben nem feleltem.

(Megjelent a költő: SIVATAGI FÖLJEGYZÉSEK c. kötetében 1985-ben)

V

______________________________________)

Ne

mes versengés

Emlékmúzeum Simontornyán

ILLYÉS GYULA HAZATÉRÉSE

„Boldog volnék, ha egykor e falvak az évszázadok óta tartó, kifürkészhetetlen okű bicskázások helyett, melyek ősindítéka tán még Ázsiában esett, egykor miattam kelnének nemes vesenyre, mint hajdan a két görög város Homéroszért.” Ezt akkor írta le Illyés Gyula, mikor születéshelye megnevezése nehézségeit ecsetelte. „Pusztán születtem, egy magános házacskában, egy dunántúli tanyán, mely öt-hat falu között fekszik.” Sárszentlőrin- cen anyakönyvezték, Pálfán keresztelték, az utolsó posta Simontornya, a legközelebbi vasútállomás Vajta volt, legelébb és legtöbbet Cecén járt iskolába, s az Ozorán-lakás is közel esett szívéhez. De „benevezhet a versenybe még Kajdacs, Bikács, Uzd-Borjád, továbbá Kis- és Nagy- Székely...” - írta Illyés.

Három helyszín, Sárszent- lőrinc, Simontornya és Ozora versengett az emlékhely létesítésének a jogáért. Az átmeneti színhely Simontornya. A végleges elhelyezés várományosa 'Ozora.

Ez a korai -s merésznek tetsző Írói álom be is teljesedett. Ha teltek is közben hűvös, érdeklődést nem mutató időszakok, a költő élete utolsó esztendeiben egyre többen óhajtották magukénak vallani Illyés Gyulát és emlékhelyet kínáltak páratlanul gazdag emberi, írói és hazafiúi öröksége őrizésére. A versengők közül végül is három helyszín igénye látszott legindokoltabbnak: Sárszentlő- rincé, Simontornyáé és Ozoráé.

A sárszentlőrinciek számára nagy biztatás volt, hogy a község nagy szülötte utolsó Tolna megyei kőrútján - a tv-film forgatásakor - szívesen idézte lőrinci emlékeit, amikoris nekibátorod-' va személyesen tárhatták eléje szándékukat s mutathatták meg neki a helyet is, ahol a Petőfi-emlékszoba mellett Ily- lyés-emlékhelyet szeretnének berendezni. A kis falu kéréséhez megértöleg viszonyuló koltp kijelentette: kitüntetésnek veszi, hogy emlékét Petőfi szomszédságában kívánják őrizni, s legott tervezni és sorolni kezdte, mi mindent lehetne eljuttatni a sárszentlőrinci emlékházba. Ám hamarosan kitűnt, hogy a szerény Sárszentlőrinc mégsem versenyezhet tágabb lehetőségeket kínáló versenytársaival, ezért - eredeti álmait fel nem adva - maga elé engedte Si- montomyát.

így történt meg azután, hogy 1984. november 2-án - a költő 82. születésnapján - emléktáblával jelölték meg a simontornyai iskolát, ahol Illyés Gyula az S. osztályt végezte, tizennégy pályatárs vallomásával és tisztelgésével irodalmi ünnepélyt tartottak a „kőtárban”, a vár hangversenytermében és Illyés Gyula emlékmúzeumot nyitottak meg a vár kiállítás-részlegében. Ugyan Vincellér Lászlóné múzeumigazgató nem hallgatta el, hogy ez a színhely még átmeneti, s az Illyés-múzeum akkor fogja végleges helyét elfoglalni, amikor befejeződik az ozorai vár felújítása, s az teljes egészében alkalmassá válik a gazdag örökség befogadására és méltó őrzésére. De a folyamatnak már ebben a szakaszában is bátran beszélhetünk Illyés Gyula hazatéréséről.

A két múzeumi szoba valóban egy hosszú és munkás élet szentélyébe vezet bennünket. Illyés Gyuláné nagy odaadással, műgonddal és fáradhatatlanul válogatta a költőférj szülőföldre vonatkozó feljegyzéseit, kéziratait, cikkeit és könyveit. A gyűjtemény még közel se teljes. Az anyag számbavétele még a* 40-es éveknél tart. De már tele vannak a falak családi képekkel, rajzokkal (a gyermek Illyés Gyula rajzaival), Borsos Miklós illusztrációival, a változatos tájék képeivel, pusztai emberek vonásaival.

Egyszerű könyvespolcon sorakoznak Illyés Gyula kedves könyvei, értékes kútfők, becsült irodalmi alkotások, szívesen forgatott olvasmányok. Ez is még csak tizedrésze a költő könyvtárának. A könyvállványok ölelésében ott van Illyés Gyula íróasztala használati eszközeivel (tollak, ceruzák, asztali lámpa). Ott van a széke. Mind egyszerű paraszt bútordarab. Ferenczy Béni és Bessenyei Odette mellszobrai emlékeztetnek magára az íróasztal faradhatatlan alkotójára. És a sok mű, amely megtölti a tárlókat eredetiben és 10-15 nyelvre lefordítottan..

A múzeum anyagához tartozik még sok-sok hangszalag, film és kazetta, ami megszólaltatja, élővé varázsolja ennek a dolgozószobának szorgos munkását a maga hordozó, erőt sokszorozó közegében: honfitársai, földijei, emlékeket morzsolgató öregek és tanulni vágyó fiatalok között. Gyakran jönnek ide iskolás osztályok irodalomórára, iró-olvasó találkozóra, látogatók, böngészők, eszmélni vágyók a megyéből, az országból, Európából. Simontornyán megszületett a hely közös hitűek összegyülekeztetésére és emlékezésére. A múzeum megnyitásakor 2000-en voltak, fél év alatt 80 000-en látogattak ide, köztük külföldiek is: németek, franciák, bolgárok, olaszok, finnek stb.

Illyés Gyula sokat mozgó, barangoló, utazgató ember volt. Valaki azt mondta róla, hogy rá legjellemzőbb a búcsúzás volt, jellegzetes illyési fogalmazással: „Úgy távozom, hogy itt leszek!” Ez nemcsak országjárására illett, hanem a jelenre is. Nyolcvanegy névesen is úgy távozott, hogy itt maradt Simontornyán, elmosódó határú szülőföldjén és a határok közé nem szorítható, a/pusztán tanult anyanyelvét beszélő minden magyar között. Itt maradt, hogy eszméltessen, gyönyörködtessen, nemesítsen, megtartson felelősnek, becsületesnek, lelkesedni tudónak és segíteni akarónak -, s akit Isten arra rendelt - magyarnak.

Csepregi Béla

Az író asztala a székkel

Fotó: Kapitány

„HELSINKI"

a reménység szimbóluma

Két esztendővel ezelőtt jártam először Helsinkiben. Vendéglátóim büszkén mutatták meg a főváros egyik ékszerét, a Finlandia palotát, emlékeztetve a történelmi tényre: 1975 augusztusában itt ülésezett az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia. S ez a büszkeség mindenképpen jogos és indokolt, hiszen az elmúlt tiz esztendóberl a finn főváros neve szinte szimbólummá vált. Helsinki ~a népek közötti megbékélés, az enyhülés, a reménység jelképe szerte a világon.

Az évforduló alkalmából nem árt röviden felidézni a Helsinkiig vezető csöppet sem könnyű és egyszerű utat. A konferencia gondolatát elsőként Molotov szovjet külügyminiszter vetette fői még 1954-ben. De az akkori hidegháborús légkörben kezdeményezése nem talált visszhangra. A javaslat azonban nem merült feledésbe. A megosztott, feszültségektől terhes Európában a hatvanas években különböző fórumokon újra meg újra hangot kapott a növekvő igény egy ilyen találkozóra. Az előkészítő, hídépítő munkában az egyházak is aktív szerepet vállaltak. 1967-ben az Európai Egyházak Konferenciájának V. Nagygyűlése konkrét javaslatot tesz egy miniszterelnöki szintű biztonsági értekezlet megrendezésére: „Egy ilyen értekezletnek jelentős része lehetne a blokkok felszámolásában, a baráti kapcsolatok erősítésében és a harmadik világ fejlődési gondjainak megoldásában." S végre a hetvenes évek közepére, szívós előkészítő munka után megérett az idő arra, hogy 33 európai-és két észak-amerikai ország felelős vezetői a tárgyalóasztalhoz üljenek.

A konferencia munkájának gyümölcseit a Záróokmány négy „kosárban", tárta a világ elé. Az első „kosár" tartalmazza a kontinensünk biztonságával kapcsolatos elvi határozatokat. A második „kosár" a gazdasági, tudományos együttműködés lehetőségeit tárgyalja. A harmadik „kosár" tartalma a kulturális együttműködés, az információk cseréje. S végül a negyedik „kosár" foglalkozott a konferencia határozatainak megvalósításával, a munka tovább folytatásával.

Akik tíz éve láttuk a televízióban a Záróokmány aláírásának felemelő, ünnepélyes pillanatait, talán sokan úgy véltük: új korszak kezdődik az emberiség, de legalábbis Európa történetében. Az eltelt tíz év, a belgrádi és madridi találkozók szerény eredményei kijózaníthattak minket a túlzott lelkesedésből, hamis illúziókból. Helsinki csupán kaput nyitott egy biztonságos, békés jövő felé. De a továbbvezető utat még nagyon sok fáradsággal, türelemmel kell kimunkálnunk.

Külön öröm számunkra, hogy ebben a létfontosságú útépítésben olyan, aktív külpolitikát folytató kis népek is kivehetik a részüket, mint hazánk. Ezt bizonyítja, hogy az ez év őszén megrendezendő Európai Kulturális Fórumnak éppen Budapest adhat otthont. S meggyőződésünk, hogy az LVSZ tavalyi budapesti nagygyűlése is jelentős mérföldkő volt a bizalomépítés útján.

Amikor ezeket a sorokat írom, gyülekezetünkkel ismét Finnországba készülünk társgyülekezetünk meglátogatására. Ez is Helsinki szelleméből fakad, a Záróokmány határozatai így válnak aprópénzzé a hétköznapokban erősítve a népek közötti bizalmat és megértést. Saját életünkben tapasztaljuk, hogy Koivisto finn elnök joggal nyilatkozhatta a tízéves jubileum alkalmából: „Az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia folyamata dinamikus valóság."

Gáncs Péter