Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-04 / 31. szám
r r ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 50. ÉVFOLYAM 31. SZÁM I985. AUGUSZTUS 4. ÁRA: 5,50 Ft A TARTALOMBÓL „Az idő rövid - minden keresztyén, minden egyház, minden jóakaraté ember számára eljött az óra, hogy meghallják és megválaszolják Isten hívását, hogy az életet válasszák" Idézet a Keresztyén Béke-Világgyűlés dokumentumaiból \ _______________________________________________________) BE SZÁMOLÓ a küldő gyülekezetekről dc/lgoza Folytatódnak a gyenesdiási ifjúsági konferenciák bák sorrendjét és a győztesek jutalmat kapnak. Bámulatos rend fogad a legtöbb szobában, beleértve a fiú-szobákat is. Az első pillanatok megszeppent Jelentései” után előkerülnek a gitárok, saját maguk által írt kis versek, énekek. A „szobavizit” fél óra alatt „otthonná” varázsolja a szobákat. A második vizitre már készülnek, derűsen, büszkék a hatnapos otthonukra, a rövid idő alatt közösséggé kovácsolódott szoba-kollektívára. Az utolsó előtti nap délutánján „röpdolgozatirás” szerepel a programban. „Mit adott neked ez a hét?” - „Mit vársz az egyháztól?” - „Milyen jövőt szeretnél magadnak?” - hangoznak a kérdések. A válaszok őszinték és komolyak. Néhányból idézünk: „Gye- nest a »csodák birodalmáénak tartom, hiszen sehol máshol nem tapasztaltam, hogy a fiatalok ilyen rövid idő alatt megnyíljanak egymás előtt, gondjaikról, problémáikról így el tudjanak beszélgetni. Ezek során én is nyugalmat találtam és mások is azáltal, hogy őszintén beszélhettek és nyitott szívvel hallgatta meg őket valaki.”- „Rosszkedvűen érkeztem ide, családi gondok miatt. Most viszont úgy érzem, megerősödtem a hitben és eltűnt a rosszkedvem.” „Mielőtt eljöttem otthonról, úgy éreztem, hogy üresek a napjaim, nincs igazi célom. Most már tartalmasnak, értelmesnek érzem az életem és célom is van!” - „Szeretnék egész életemben úgy hinni és úgy élni, mint ezen a héten, Gye- nesen!” - „Az emberekbe vétett hitemet adta vissza Gyenes, itt mindenki mosolyog és kedves és ez rettentő furcsa osztálytársaim trágár beszéde és az örökös veszekedések után!” - „Önbizalmat kaptam és küldetéstudatot. Mindkettő nagyon hiányzott eddig az életemből.” - „Életem rossz vágányra sodródott és menthetetlenül kisiklott volna, ha nem tudok ide eljönni...” - „Istennek nem olyan emberekre van szüksége, akik csak a maradék idejüket adják neki, hanem teljes emberekre. Most már ilyennek érzem maAz evangélium r , , , , ; a maga nyelven hódításának . n ® . , , ,, hallotta őket nincsenek korlátái Hgg^élni ” ApCsel 2, 6 értjük egymást. Valóban más nyelven beszélünk. Ha a szó csengése ismerős is, de a tartalma felfoghatatlan, idegen, és nem nyílik meg az ige kapuja. Valahol nincs kontaktus, a Lélek nem használt fel eszközének. Vádol az elhibázott alkalom. Vizsgáljuk még tovább, hogyan hallom a magam nyelvén az Isten szavát. Úgy, hogy maivá teszi igéjét. Eltűnik az idői távolság és benne rólam van szó. Más alkalommal másokra gondoltam. Ez most ennek vagy annak szól, az Ő dolgaiban néki kellene figyelnie erre. Amikor nem tudok kitérni Isten megszólítása elöl, akkor olyasmi történik, amiről a Biblia több helyen szól, mintha közöttünk feszít- tetett volna meg Jézus,^mintha én volnék az az ember. így válnak személyessé bűneink, de így lesz személyessé a szabadító evangélium is, amit Jézus hirdet nékünk. Ebben a személyes igehallgatásban élték át ott sokan, hogy eltűnt mellőlük a sokaság és úgy érezték magukat csak én vagyok itt és csak nekem, az én nyelvemen szól Isten üzenete, hívása. Az én dolgaimban igazít el, engem szólít. Ezzel együtt járt az a felismerés, hogy az élő Isten előtt vagyok. Az élő Isten szólít meg. Ez az élő Isten erősítette őket, bátorította őket, hogy ne féljenek és hitüket bátran vallják. így lett ez az élő ige erőforrásuk a nehézségek és szenvedések idején is. Ez az élő Isten hív ma is népet magának, akik engedelmes eszközeiként szolgálnak és tudják, hogy az evangélium hódításának ma sincsenek korlátái. Isten igéje ma is megszólít embereket a Lélek által, kit kit a maga nyelvén. Sólyom Károly Arcok a konferenciáról Éneklésbe feledkezve hite most alapozódott meg. Reméljük, mindkettő elkíséri őt egész életében... V „Beszámoló a küldő gyülekezetről” - ez az egyik esti program. Mit is tudhatnának tizenéves fiatalok gyülekezetük történetéről, mai életéről, gondjairól és örömeiről? Nem lesz-e unalmas, ha elsorolják az alkalmakat, esetleg még lelkészük nevét?! Ezen az estén 28 gyülekezetről hangzik el beszámoló. Játékos formában kell kitalálniuk, hogy éppen melyik gyülekezetről lesz szó, de azután csak ámulni tudunk: választékosán megfogalmazott, sok-sok utánjárást, kérdezést, felkészülést tükröző okos beszámolók hangoznak el, történelmi érdekességek, események és tervek, óhajok és hiányosságok. Büszke lenne legtöbbjükre a lelkészük, presbitereik. Senki nem upja, figyelünk egymásra. tapasztalatokat gyűjtünk, megismerjük hazánk evangélikus- ságának színes életét. A beszámolók végén gyakran hangzik el, hogy innen hazatérve miben akarnak még többet segíteni lelkészüknek, az ifjúsági bibliakör tagjainak. Gyakran felmerül az a kérdés, a mai világban élő ember megérthe- ti-e Jézus evangéliumát, nem „idegen nyelv”-e az és nem más nyelven beszélünk-e? A mi realista világunk, nem áll-é értetlenül az evangélium hitből hitbe szent titokként továbbmenő útja előtt? Ebben ad áldott biztatást ez az ige, amikor az egyház születésekor átéük a feltámadott Jézusról tanúskodó apostolok, igehirdetők és ige hallgatók, hogy Isten Lelke ajtót nyit az igének. Hitből és hitet ébresztve szól az ige és ez mindig a Lélek munkája. Az evangélium hirdetésének mindenkori kulcskérdése Isten Lelke nyit-e ajtót az ige megértésére a szívünkben és nyit-e ajtót mások szívében a hirdetett ige befogadására. (Kol 4,3-4) Isten hangolja rá az emberi szíveket, készíti el azokat igéje számára. Ezért minden szolgálatunk, beszélgetésünk, bizonyságtevésünk előtt, vagy éppen az alatt, azért kell imádkoznunk, hogy most szóljon a Lélek, készítsen szívet, formáljon az ajkunkon mondatokat, adjon gondolatokat, késztessen szólni, irányítsa ezt a beszélgetést, hogy mindenki értse, azaz a „maga nyelvén hallja” az ige üzenetét. Ez a legtöbbször szinte csoda, amire ámulva gondol vissza az ember és megállapítja, nem is tudom hogyan fűződtek egymásba a szavak, hogyan lettek mondatokká, olyan nyilvánvaló Isten Lelkének vezetése, irányítása. Ez a bizonyságtevés igazi belső öröme. Igazi boldog átélése annak, hugy isten eszközeként felhasznált. Ez a papi szolgálatunk drága kincse, amivel megajándékoz Isten. Átéljük az ellenkezőjét is. Nem A résztvevők között feltűnik egy félénk, hallókészülékes fiú. Az első napon beszédhangja is zavart, alig érthető. Mindössze 14 éves, de rebbenő tekintetén érződik, hogy hallás-hibája miatt már sok megaláztatásban, mellőzöttségben volt része. A második napon már kiderül, hogy remekül ismeri a Bibliát. Megtudjuk azt is, hogy egyedül eddig egyetlenegyszer volt távol a szülői háztól, fiatalok közösségében, de onnan is hazamenekült szeretett édesanyjához. A harmadik napon már folyékonyan beszél, sokat beszélget, sokat mosolyog.' Szobatársai szeretik, szabadidőben egyházi énekeket játszik furulyáján. A záróestén nagyszerű jegyzetéért díjat kap, furulyáján pedig a konferencia legnépszerűbb énekeit játssza. Vastapsot kap, hosszú, meleg, szívből fakadó tapsot. Eleven Krisztus-hite erősödése közepette az emberekben, barátságban való A szobák^ rendbentartását a vezetőség többször is ellenőrzi. Híre megy előre annak, hogy szigorú pontozással döntik el a szoFesziilt pillanatok a bibliaversenyen „Négyszemközt” - őszintén (bibliaköri munka) Fotók: Szabó L. gam!” - A sok válasz közül kiemeljük még az éneklésnek és a bibliaolvasásnak megszeretését, a közösségi érzés erősödését és a jövőre vonatkozó kérdésre adott válaszok közül a szinte teljesen egybehangzó békevágyat, az atomháború rémének és az esztelen fegyverkezési versenynek az elutasítását, valamint az éhezők és fajuk miatt megkülönböztetettek iránti felelősség fokozásának fontosságát. Esti tábortűz. Megelőzte egy komoly óra, a hét kérdéseire való válaszadás, egy vidám műsor, melyet a bibliakörök mutattak be. A tábortűznél csendes szavakkal hangzik az igehirdetés, meghitten szólnak a gitárkíséretes énekek, majd mindenki gyertyát kap a kezébe és az első meggyújtott lángocskát egymásnak adják tovább. A nyári éjszaka csendjében gyönyörűek a kis gyertyafények és a parázsló tábortűz, de még szebbek a csendek és egymás után felcsendülő imádságok őszinte szavai. A „csodák birodalmában”, hitünk és életünk valóságainak átgondolása és Jézus Krisztus igéjében megtalált ezernyi segítség után már készen vagyunk az öreg diófa alatti záróistentiszteletre és az úrvacsorában elnyerhető drága útra- való elfogadására... Isten ebben az esztendőben is sok fiatalt szólított meg, erősített meg és küldött el a szolgálatba... Szirmai Zoltán • • Ötvenéves a borsodnádasdi templom Fut velünk a kocsi. Ég felé kúszó bérházak sorát elhagyva kint vagyunk a Borsod-Hevesi dombságon. Üdezöld mezők után hívo- gatóan integetnek Arló, majd Jár- dánháza családi otthonai, végre az út Borsodnádasd közeledtét jelzi. A nagy település úgy terjed szét, mint valami ölelő kar. Itt van az Ózdi Gyülekezet déli határa. Míg északon egész Aggtelekig terjed. Mióta Putnok is gondozási körébe került, igen megnövekedett itt a lelkipásztori feladat és gond. A Lemezgyár közelében épült fel az impozáns külsejű, bensőséges hangulatú evangélikus templom. 1934. december 2-án szentelték fel. Félévszázados jubileumot ünnepel a gyülekezet. Kicsit megkésve, de annál nagyobb örömmel. Tarjáni Gyula lelkész egy éve kezdte el itteni szolgálatát. Egyik legelső gondja volt ennek a szórványtemplomnak a megújítása. Mert igen megviselte az idő. Az annyira jellemző „ERŐS VARUNK” felirat is, mely gyakran megállítja a tovasuhanni akaró utast, megkopott. Sok munka volt vele. A munkálatok fedezetét nagyrészt a Gyülekezeti Segély ún. kis szeretetadománya (80 ezer forint) jelentette, de a helybeliek is szívesen adakoztak, az anyagyülekezet is erősen besegített. Társadalmi munkával is. Napsugaras, szívet-lelket melengető vasárnap délután. Sokan, sokfelől jönnek a jubileumi isten- tiszteletre. Ritka jelenség: kereszteléssel kezdődik az ünnepség. A keresztvíz néhány cseppje egy olyan gyermek fejére hull, akinek a nagyanyját jó ötven évvel ezelőtt, a templomszenteléskor keresztelték meg. Most örömkönnyeket hullatva van itt a szülők, keresztszülők és az ökumenikus gyülekezet körében. Egyaránt érezzük mindannyian, hogy Valaki elkezdte benne, s most elkezdi a jó dolgot a kis unokában is. Pásztor Pál, a Gyülekezeti Segély egyházmegyei előadója hirdeti az igét, aki ezen a napon már Put- nokon és Ózdón is szolgált. A templom szeretetéről beszél. Hangsúlyozza, hogy Isten házának a hiányát akkor érezzük igazáp, ha messze sodródunk tőle. A templom mindig visszavár; a nagyon elmagánosodott mai embert lelki közösségbe akarja vonni. - Ihletett ajkakról bensőséges bizonyságtételek hangzottak el az igehirdetést követően, prózában és énekben egyaránt. S a második szentséghez, az Úr szent vacsorájához sűrű sorokban térdelt oda - felekezeti különbség nélkül - a jubileumi isten- tisztelet népe. Úgy érzem, a szívekben még mindig visszhangzik az 553. énekünk vallomása, melyet részben most tanult a gyülekezet: „Áldásoddal megyünk, megyünk innen el... Maradj mindig velünk, Ha útra kelünk, Őrizd életünk minden nap, Minden nap.” S Borsodnádasdon, amikor a hegyek mögött már lebukni készült a nyári nap, egy kis csapat indult tovább - hitében megerősödve - a hétköznapi élet istentiszteletére. Pásztor Pál
