Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-07-21 / 29. szám

Evangélikus Elet 1985. július 21.-&-RÓL #-RA „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” Ef 2,8. VASÁRNAP - „Agabosz a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. A tanítványok pedig vala­mennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek mód­jában áll, valami segítséget küldenek a Júdeábán lakó testvérek­nek.” ApCsel 11,28-29. (Ézs 58,7; Lk 5,1-11 - Zsolt 1) Két veszély fenyeget: vagy érzéketlenül megyünk el egymás mellett, vagy lehetetlen, képtelen módon akarunk segíteni. A szolgálat realitásaira tanítgat Isten igéje az első gyülekezetek példájával. Úgy segítettek, amint kinek-kinek módjában állt. Szolgálatunk nem kíván tőlünk lehetetlent, de nem is hagy tétlenül bennün­ket. Ami módunkban áll. Csak ennyit. Se többet, se kevesebbet. HÉTFŐ - „Köszönt titeket Epefrász, aki közületek való, Krisz­tus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen maradhassatok mindabban, ami az Isten akarata.” Kol 4,12. (lSám 12,20.23; Mt 19,27-30 - Fii 1,27-2,4.) Egymásért vállalt és hordozott felelősségünk az imádságban is megmutatkozik. Imádság és küzdelem - e látszólag két ellentétes tevékenységet gyakorolja Epefrász a kolosséiekért. Ez a k üzdés nem agresszivitás az Isten színe előtt, hanem teher átvállalás másoktól: hogy legyen erő az Útra, remény a Jövőre, bizalom a kételyek ellen. A világot az imádság tartja - mondta Luther. Jó lenne komolyan venni, hogy minden hitből elmondott imádság pillér, tartóoszlop, mely roskadozó világunkat.^omladozó hitünket tartja. KEDD -^,Ügy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni.” Ezs 9,2. (Mt 25,21; Róm 13,8-10 - Fii 2,5-11.) Öröm. Nem rezonál bennünk elég mélyen bennünk e szó. Megfakult, üresen koppanó szavunk lett, jelezve életünk „vitaminhiá­nyát”. S közben újabb és újabb örömpótlékokat keresünk. Van, aki hajszolja, van, aki gyűjtögeti, kuporgatja, van, aki hiányát panaszolja. S miért eme örömtelenség? Miért nem tudnak a keresztyének sem örülni? Ézsaiás szerint azért, mert nem Isten színe’előtt örülünk. Elvesztettük a vele való természe­tes, meghitt kapcsolatunkat. Sokkal inkább gátlásosak, félsze­gek vagyunk az Ő színe előtt, mint felszabadultan örvendező emberek. Pedigaz evangélium erre hív bennünket: Isten nem velünk szemben álló hatalom, hanem Atya, akinek jelenlétében a szeretet biztonságot adó sugárzását élhetjük meg. SZERDA -„Megsegítemőket,mint Uruk Istenük. Denem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal és lovasokkal segítem meg őket.”Hós 1,7. (ApCsel 11,20-21; lKir 19,19-21-Fil 2,12-18.) Segítségre szoruló emberek vagyunk, bármely korban, generá­cióban, országban élünk is. Ha már ezt tudjuk, gyakran azt is megfogalmazzuk: milyen legyen a segítség. Nem csupán a segítséget igényeljük, a hogyanját is szeretnénk meghatározni Egymásnak is - Istennek is. ő viszont minden fantáziát megha­ladó segítséget ad. Nem emberi léptékkel mér. Hányán próbál­ták meg előírni Neki a megváltás útjáL és senki nem gondolta, hogy Jézussal mégis az Isten van. Ö váratlan cselekvések, meglepetések Istene. így siet segítségünkre. CSÜTÖRTÖK - „Szánd meg Uram, népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet!” Jóéi 2,17. (Róm 11,28; Gál 1,11— Fii 2,19-30.) A szánalom olyan érzés bennünk, amely legtöbbször tehetetlenséggel párosul. Valakiért nem tudunk semmit se tenni, szánalmat érzünk iránta. Ezt az emberi érzést vetítjük rá Istenre, azt gondolva, hogy Ő is tehetetlenül nézi sorsunkat. Jóéi kétségbeesett kiáltása abból a biztos bizalomból fakad, hogy Isten szánalma több, mint érzelem, ő tudja, hol fáj, mi a gond, a nehézség. Szánalma-használható segítség. Szánalma - óvóhely a bűn bombatámadásai ellen. Energiaforrás, hogy el ne lankadjunk a harcban és a szolgálatban. Szánalma az egyetlen garancia népének: nem hagy el, velünk van az utolsó napig. PÉNTEK - „Ne aggódjatok tehát a holnapért, meft a holnap majd aggódik magáért.” Mt 6,34. (Zsolt 31,16; Jn 1,35-42 - Fii 3,1-11.) Gyermekkoromban egy rajzfilm részlete arról szólt, hogy valaki fel-alá járkált, és elváltozott hangon ismételgette: aggódom, aggódom. Akkor nevettünk rajta, ma már jobban tudom mi az aggódás, szorongás. Sok mindenért aggódunk: önmagunkért, egymásért, múltért, jövőért. Jézus ez utóbbiról beszél tanítványainak. A jövő nem arctalanul elénk jövő isme­retlen szörnyeteg, hanem isten szeretetét felismerhetően magán viseli. Ezt a jelenlétet ugyan a legmodernebb futurológia sem tudja kimutatni, de a hit bizalommal vallja. Vészterhes vilá­gunkban ez a mi reménységünk: nem kincstári optimizmus, hanem gondviselés hit. Ez szabadít meg az aggódástól. SZOMBAT - „Krisztus a feje minden fejedelemségnek és hatal­masságnak.” Kol 2,10. (2Kir 19,15; Mt 13,47-52- Fii 3,12-16.) A napokban jelezte az újság, újabb űrhajót bocsátottak Föld körüli pályára és az űrhajósok tartják a kapcsolatot az irányító központtal. Pál szerint az Irányító Központ Krisztus. Az ő irányítása vezetése nem vak mechanizmusok összege, hanem a szeretet útmutatása. Ezzel gyakorolja hatalmát. Nem diktá­tor, hanem szolgáló Mester. Nekünk mindannyiunknak van hatalmunk, hiszen emberek bízattak ránk. De a hatalom csak üres edény. A kérdés csak az, mivel töltjük meg? Önző, görcsös hatalmi mámorral vagy önfeláldozó szeretettel, reménységgel? Laborczi Géza ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1985. július 21-ón Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zel- ma, de. II. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. II. (úrv.) Inotay Le­hel, du. 6. Inotay Lehel. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. ÜUÓI út 24. de. fél 11. (úrv.) Ker­tész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. II. (úrv.) Boros Károly. Kerepesi út 69. de. 8. Boros Károly. Gyar­mat u. 14. de. fel 10. Boros Károly. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Zoltai Gyula. Váci út 129. de. negyed 10. Zoltai Gyula. Frangepán u. 43. de. 8. Zoltai Gyula. Üjpest de. 10. Blázy LajosJ Pesterzsébet de. 10. Pin- térné Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pin- témé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Rónay Zol­tán. Pestlőrinc Erzsébet-telep de. háromnegyed 8. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fel 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sán­dor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalo­ta Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoscsaba de. 9. Kósa Pál. Rá­kosliget de. 11. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Inotay Lehel. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csen- gödy László, du. fél 7. Takács József. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Kelen­föld de. 8. Scholz László, de. 11. (úrv.) Scholz László, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Istentiszteletek a Balaton mellett 1985. július 21-én Alsó-Dörgicse de. II. Balatonakali de. 10. Bala­tonalmádi (Bajcsy-Zsilinszky u. 23.) du. 4. Balaton­bog I ár (református templom) du. 3. Balatonfenyves (református templom) du. 6. Balatonfüred (reformé*- tus templom) de. 8. Balatonkenese (református templom) du. 7. Balatonlelle (református templom) du. 4. Balatonszárszó (Evangélikus Üdülő) de. 10. Balatonvilágos (Drenyovszky-villa) du. 4. Gyenes- diás (Evangélikus Szeretetotthon) du. fél 3. Keszt­hely (Deák Ferenc u. 20.) de. 11. Kisdörgicse déli 12. Kővágóőrs du. 3. Révfülöp de. 10. Siófok (Fő u. 93.) de 11. Sümeg (Dr. Lukonich u.) de. 9. Zánka de. 11. EGYHÁZMEGYEI PRESBITERI KONFERENCIA SZOMBATHELYEN MINT AKIK PÉLDAKÉPÉI A NYÁJNAK... 99 1 Pt 5,3 A Vasi Egyházmegye presbiterei közül mintegy 130-an gyülekeztek június 15-én Szombathelyen, a már hagyományossá vált évenkén­ti konferenciára. Az időjárás ba­rátságtalan volt hozzánk, de annál barátságosabb és bensőségesebb a fogadtatás a vendéglátó szombat­helyiek részéről. Jó vólí újra kezet szorítani ismerősökkel, ismeretsé­get kötni testvérekkel. Egyik csön- gei presbiter örömmel újságolta, Isten kegyelméből negyven év után újra találkozhatott egykori társá­val, akit mint presbitertársat ölel­hetett át. Együttlétünket énektanulással kezdtük, Weltler Sándor nemes- csői lelkész vezetésévek zengett az ének. A bevezető igehirdetés Bánfi Bé­la nagygeresdi lelkész szolgálata - Ezsdrás 9,15 alapján - adta meg a konferencia alaphangját. A konferencia összefoglaló té­Van annak már nyolc éve is hogy Ma­riska néni férje meghalt. Isten nyugosztalja szegény Jánost, nehéz természetű ember volt, nehéz volt a kedvére tenni. Sokat is szenve­dett örökös kioktatásai miatt.- Maga, Mariskám, egy mártír - mondták neki a szomszédok -, miért túri ezt?- Megvagyunk mi azért valahogyan - mondta -, meg hogy a gyerekeim kirepültek már a fészekből, nagyon magamra lennék egyedül. így mondogatta mindig Mariska né­ni, védte az urát. Jó asszony volt, hűsé­ges feleség, éjt-napot eggyé téve dol­gozott, zokszó nélkül és öregkorára mégis egyedül maradt. A férje egy szép napon meghalt, a gyermekei meg rit­kán látogatták, inkább csak nagy ün­nepek délutánján futottak le, akkor is csak ettek és máris rohantak vissza. Kezdetben csak elvolt magában, ba­romfit tartott, megtermelt a kis kertben mindent, amire csak szüksége volt, be­osztva élt, kicsinyke nyugdijából is megpróbálta a lehetetlent, pár száz fo­rintot félretenni, mert a gyermekek ki kellett segítenie. Ez bizony sokszor elő­fordult.-Nem zárkózhatunk el a világtól, szórakozni is kell néha, különösen amíg fiatal az ember- mondogatták és Mariska néni csak bólintott rá, minek vitatkozni, hogy az aki szórakozni akar, spórolja meg rá a pénzét vagy keressen olcsóbb szórakozást, ne min­dig a mamát pumpolják. Úgyis elvitték lassanként a bútorok nagy részét, mi­nek az már magának, mama - jelszó alatt- Jó lenne nekünk az a nagy karos­szék a kályha mellett, elvinnénk, ma nagy kocsival jöttünk - mondta a lá­nya. Szó sem esett arról, hogy vihetik-e vagy sem, egyszerűen felpakolták. májáról: „...mint akik példaképei a nyájnak...” (1 Pt 5,3) presbiteri szolgálatunk örömei és betegségei - Ittzés János kőszegi lelkész, misz- sziói előadó tartott személyes val­lomástétellel átitatott, mindvégig magával ragadó, gyakorlati kérdé­seket felvető előadást. Néhány gondolat előadásából: A presbiteri esküben ott áll: „ma­gam is példásan élek”. A példaadó élet jellemzői is előkerültek. A „tisztakezűség” - vagyis az anyagiakkal való becsületes sáfár­kodás a' gyülekezetben éppúgy, mint a magánéletben. A presbiter élete példává lehet a tekintetben is, ha betölti szívét az Isten sok-sok ajándékaiban való megelégedés. Az előadás távlatokat nyitott a közegyházi, világméretű felelőssé­günkre nézve is. A hozzászólások­ból kicsendült, hogy Jézus nem hagyja magára azokat akiket elhí­vott, Ő az aki korrigál, akinek ha­V x Gyarmathy Irén Együtt könnyebb Azon az estén, amikor a keményhátú székre ült, életében először lázadozott. Az a karosszék még az anyjától maradt rá. A halál is ebben érte, csak félrebil­lent a feje és már vége volt. Olyan volt, mintha csak aludt volna a karosszék­ben. Ezt azért nem kellett volna elvinni- ök. Keserű lett a szájíze. Egy kis árnyék is a szívére futott, megült rajta és nem akart onnan távozni. Ahogy Így töprengett magában, ko­pogást hallott. Felállt, az ajtóhoz ment. Kovács János, a szomszédja jött át, a mákdarálót akarta elkérni, nagyon megkívánta a mákos tésztát, ha a szomszédasszony kölcsönadná, szé­pen megköszönné. Jó ember volt ez a Kovács szomszéd, özvegy ember. A felesége már hat éve itthagyta. Neki is volt két gyereke, de ritkán látta őket.- Kíváncsiak, hogy már öregebb let­tem-e- mondogatta. Ezért Mariska né­ni neheztelt is, de Kovács arra hivatko­zott, hogy Terájának, jó feleségének sem tudott sohase hazudni. Ez az igaz­ság. Az öreg szülő teher a gyereknek, öt csak a korabéliek értik. Aznap este Mariska néni sokáig fönn volt. Egyre azon gondolkodott, amit ez a Kovács mondott, mármint hogy az öreget csak a korabéli érti meg igazán. Teher az öreg. Hát még ha beteg lesz, tehetetlen, akkor csak iga­zán. Visszagondolt sokéves szomszéd­ságukra. Ezt a Kovácsot haragosnak, gorombának sohasem látta. Jó lehetett mellette élni. Megrémült gondolataitól, mi nem jut az eszébe! De miért ne! Es akkor felfigyelt a sok kölcsönkérésre az utóbbi időben. Hogy csak azt néz­nék a gyerekei, hogy öregszik-e már? talma van arra, hogy példaképpé formálja a presbiterek életét. „Egyházmegyénk élete a számadá­sok tükrében” címmel Magassy Sándor nagysimonyi lelkész tartott számokkal illusztrált, tanulságos előterjesztést. A presbiterek kézbe vehették a kimutatást, megismer­hették egymás gyülekezetéinek anyagi helyzetét s ez okulásul is szolgálhatott. Különösen nagy hangsúlyt fektetett az előadó má­sok megsegítésére, egymás terhé­nek hordozására anyagi téren is. A konferencia záró akkordja­ként együtt járultunk az úrvacso­rái asztalhoz. Fehér Károly esperes igehirdetésében arra a Jézus Krisz­tusra mutatott, aki közöttünk van igében, szentségeiben úgy, mint akinek „van hatalma bűnöket megbocsátani a földön” (Lk 5,24) s általa formálódhatunk mi is új emberré. Igaz, az övéi is mindig csak visznek. Mindent, ami csak megtetszik nekik. Mintha nem tudnák már azt a kis időt kivárni... Hiszen mindenét úgyis nekik adja! Korán ébredt, nem aludt jól. Nyugta­lan lett. Tíz óra felé Kovács már hozta is vissza a mákdarálót.- Hogy aludt Mariska?- Nem a legjobban. A gyerekeimmel virgulódtam.- Ne tegye. Üljön inkább ide mellém, hadd mondom el mi foglalkoztat en­gem. És szépen sorjában elmondta, ho­gyan élhetnének ők ketten együtt egy­mást segítve, vigasztalva, kiegészítve. Már a delet is elharangozták, és ók ketten még mindig beszélgetteft.- De elröppent az idő! - sóhajtott Mariska néni. - Majd megcsinálom ma­gának a mákostésztát. Boldog volt, Jesz kinek kiönteni ke­serveit, lesz aki megérti, megápolja, akinek fontos az ő élete is.- A gyerekeket meg értesítjük a dön­tésünkről - figyelmeztette Kovács Ma­riska nénit. Megtették. Ekkor jött aztán a cudar világ: hogy elment az eszük, ebben a korban házasodni. Hát nem elegendők nekik a gyermekeik, el akarják herdálni azt a kis házat, meg a szőlőt a hegyen. Hát nem elég nekik ha havonta haza­látogatnak. Az a férfi majd kiforgatja magát a kis vagyonkájából! Az az asz- szony tönkreteszi magát, papa. Di­csekvő, lám azzal a fekete sírkővel, amit a férjének állíttatott, azzal is fel­vág. Ök, ketten csak mosolyogtak. Együtt erősek lettek. Jót akartak, szerették gyermekeiket is, csak egyszerűen a magányos várakozás szorongásaitól menekültek. Élni akartak. Ehhez pedig minden embernek joga van. Július 21. Szentháromság után 7. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm 6, 19-23; az igehirdetés alapigéje: Jn 12, 44-50. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. Július 28-án, va­sárnap reggel 7.05 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet Vető Béla lelkész, az Evangélikus Levéltár vezetője. Budapest A HÉT PORTRÉJA Csapó Margit a kiskőrösi gyülekezet kántora Az első világháború nehéz éveinek egyikében várták szorongó szívvel a karácsonyt az emberek. Állandó rette­gésben, hogy az angyali ének Istent dicsőítő, a földet békességgel köszöntő üzenetét nem fojtja-e gyászba egy ha­lálhír a frontról?! Ebben az időben szü­letett 1916-ban, december 16-án. Édes­anyjának az a kérés szakadt fel a szívé­ből, ha Isten megtartja leányát, hadd lehessen az Úr szolgálatában. A családi otthonban biblia és énekeskönyv állan­dóan kéznél volt, és mindennap előke­rült. Itt vésődött szívébe az egyházi ének szeretete. Az újmalomsoki iskolai évek után Győrben járt középiskolába. Itt kezdett zenét tanulni Fodor Kál­mánnál, a gyülekezet akkori nagyhírű kántoránál. Később Budapesten lett diakonissza a Fébé-közösségében. Bu­dapesten és vidéken, mindig gyülekeze­ti munkában szolgált. Gyermekek és fiatalok között és mindenütt volt alka­lom kántori szolgálatra is. 1945 nyarán helyezték Kiskörösre. Itt is gyülekezeti munka várta. Eleinte gyermekek és asszonyok között, az­után mindinkább a kántori szolgálat lett a „főfoglalkozás”. 28 éve, kántor­társakkal együtt a kiskőrösi gyülekezet nem könnyű és nem kevés munkájában örömmel és hálával szolgál. Túl a nyugdíjkorhatáron, fáradhatatlanul, ha szükséges az ige hirdetésével is segíti a gyülekezeti munka zavartalan előme­netelét a városban és a tanyákon is. „Amíg az erőt és a lehetőséget az Úr adja nékem, addig minden szolgálato­mat örömmel és hálával végezem. Hi­szen ez csak nagyon gyenge, erőtelén rezonálás arra, amit értünk végzett Urunk” - vallja Isten fáradhatatlan munkása. Deme Dávid Igéimet adom a szádba Június 22-én, szombaton délelőtt indította el a szolgálat útjára dr. Nagy Gyula az északi egyházkerü­let püspöke az irsai gyülekezetben Magassy Sándorné Csonka Zsu­zsanna lelkészi munkatársat. A Déli Egyházkerületbe szolgá­latra érkező püspököt Mátrai Mi­hály, a gyülekezet felügyelője kö­szöntötte. A zsúfolásig megtelt ir­sai templomban Bárdossy Tibor lelkész, a gyülekezet nevében, Ro- szik Mihály alberti lelkész, az egy­házmegye lelkészei és gyülekezetei nevében köszöntötte a püspököt és feleségét. A lelkész szentelési ének után kezdetét vette a szent szolgálat. A püspök kíséretében dr. Muntag Andor professzor és Bárdossy Ti­bor lelkész lépett oltár elé. Az igehirdetés alapjául a meg­hívón szereplő igét választotta: Ézsaiás 51,16. versét. Szólt arról, hogy Istennek népére mindig volt gondja és ma is törődik azzal. Is­ten népéhez tartozni kiváltságot jelent. A püspök igehirdetése bele­véste szívünkbe az ige üzenetét: Népem vagy! Isten változó idők­ben is Isten marad, aki Jézus Krisztusban atyai szeretetét kö­zölte a világgal, az emberiséggel. Igehirdetése harmadik részében beszélt szolgáiról. Magassy Sán­dorné Csonka Zsuzsanna megbí­zást kap a szolgálatra. Igéimet adom a te szádba - nem magun­kat prédikáljuk, hanem a megfe­szített és élő Jézus Krisztust. Ezután következett a szentelés szolgálata. Közel 20 lelkész mon­dott egy-egy igét és áldásra emelt kézzel énekelték a Confirma Deit. A gyülekezet énekkara, amely­nek éveken át Magassy Sándorné Csonka Zsuzsanna is tagja volt énekével erősítette és köszöntötte őt szolgálatba indulásakor. Az öröm és meghatottság érzése uralkodott a gyülekezeten, amikor látták a köztük felnőtt fiatal lelké­szi munkatárs útra bocsátását, aki az oltár előtt imádságban köszönte meg Urának elhívását és kikülde­tését. A sokfelől érkezett vendégeket az irsar gyülekezet vendégszeretete vette körül. A fehér asztalnál pedig sok kedves köszöntő szó hangzott el a fiatal lelkész házaspár, a ked­ves szülők és az irsai gyülekezet felé. A Déli Egyházkerületben felne­velkedett ifj. Magassy Sándorné Csonka Zsuzsanna az Északi Egy­házkerületben kezdi meg szolgála­tát. Isten áldja meg ezt az elindu­lást! Roszik Mihály A barátság útján Barátság vonat indult június 18- án a Szovjetunióba. A vonaton 360 magyar utazott Veszprém és Pest megyékből. Az útvonal: Kijev, Le­ningrad, Moszkva - e három legna­gyobb és legszebb szovjet város vol­tak. A három város megtekintése, azokban a csoport fogadása, kultu­rális műsorok megtekintése bősé­ges programot nyújtottak. A cso­portban mintegy 20 egyházi sze­mély is utazott, római katolikus, református és evangélikus lelkészek és hozzátartozóik is. Külön élmény volt a leningrádi központi ortho­dox templom megtekintése, és ne­künk egyháziaknak egy szombat esti istentiszteleten való részvétel is. A Barátság vonat „célba ért”; nemcsak egyéni barátságok szö­vődtek, erősödtek, hanem gazda­godott a szovjet és magyar nép ba­rátsága is. Köszönjük az Országos Béketanácsnak és a. Hazafias Nép­frontnak nemcsak a szervezést, ha­nem, hogy ránk egyházi emberekbe is gondoltak, s így a mi barátsá­gunk is tovább mélyült. A Miskolci Evangélikus Tanítókép­zőben 1935-ben végzettek június hó 30- án 50 éves találkozóra jöttek össze Miskolcon. Felkeresték egykori „alma- mater”-üket, kimentek volt tanáraik sírjához, majd együtt vettek részt a gyülekezet istentiszteletén, amelyen egyikük szólóénekkel szolgált. Értesítjük a Lelkészi Hivatalo­kat és megrendelőinket, hogy a Sajtóosztály JÚLIUS 1-től AUGUSZTUS 31-ig íratterjesztési szünetet tart. A szünet idején a készpénzért történő eladás zavar­talan. A július 1. után érkező meg­rendeléseknek csak szeptember 1. után tudunk eleget tenni. SAJTÓOSZTÁLY Halálozás Baráti) Pál volt nemescsói lelkész jú­nius 17.-én életének 78-ik évében meg­halt. Temetése július 12-én délután 6 órakor volt a nemescsói evangélikus templomban. Varga Imréné, szül. Tóth Lenke hosszú, türelemmel viselt betegség után, életének 65. esztendejében csen­desen elhunyt. A kissomlyói gyülekezet hűséges és áldozatos szolgálatot végző tagját nagy részvét mellett temették Kissomlyón. „Tudjuk, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javuk­ra szolgál.” (Rm 8,28). Böröcz Gyula, a borgátai gyülekezet volt gondnoka, életének 86. évében el­hunyt. Borgátán temették, a gyülekezet nagy részvéte mellett. „Jézus mondja: Senki se jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” (Jn 6,44). Értesítjük olvasóinkat, hogy az Evangélikus Országos Könyvtár (Bp. Üllői út 24. 1085) júliusban kedd és szombat kivételével 9-15 óra között áll rendelkezésükre. Az Evangélikus Teológiai Aka­démia Könyvtárában (Bp, Lőcsei út 32/a. 1147) keddenként, 9-15 óra között tartunk szolgálatot.-Augusztusban mindkét intéz­mény zárva lesz. Az Evangélikus Országos Múzeum közli, hogy Szokolay Sándor: Luther Kantáta és Confessio Augustana című lemeze 70 Ft-os árban a múzeum pénztárában kapható. n—j------1-------a------------------f------a ME GJELENT! Balikó Zoltán: Az Etezusi levél Kapható készpénzért. Megrendelést szeptembertől fo­gadunk el. Ara: 210,- Ft A Sajtóosztály Apróhirdetés Orgonát vennénk új templomunkba. Kecel, Ujfalvi plébánia, Kalocsai u. 1. Temetői közlemény A soproni Evangélikus Gyülekezet Presbitériuma közli, hogy a Balfi úti temető rendezés alá kerül. Kéri az érde­kelteket, hogy amennyiben igénylik - a lejárt sírhelyeket 1985. december 31-ig az egyházi pénztárban (Sopron, Temp­lom u. 10.) újítsák meg. A határidő lejárta után a meg nem váltott sírhe­lyek és a rajtuk levő síremlékek a teme­tő-fenntartó tulajdonába kerülnek. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 280,- Ft Előfizethető a Kiadóhivatalnál Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedö Clzem (857326/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 85.51204 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: ABLAKA ISTVÄN igazgató \

Next

/
Thumbnails
Contents