Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-07-21 / 29. szám
A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA EREDMÉNYEI Evangélikus Elet 1985. július 21. Tizenöt nemzet fiai tisztelegtek emléke előtt Folytatás az 1. oldalról A MUNKABIZOTTSÁG A KBK évente összejövő szerve, a mozgalom irányítója. Magyar részről tagjai lettek: Vi- czián János baptista egyházi elnök és Szabóné Mátrai Mariann evangélikus lelkész. Ez a bizottság választotta meg a KBK további tisztségviselőit. TARTALMI KÉRDÉSEKBEN a nagygyűlés a tanulmányi munkára tette a hangsúlyt. Erre különösen is szükség lesz, mert az ENSZ célkitűzése szerint 1985. okt.^-től 1986. okt. 24-ig lesz a nemzetközi békeév. Újraszervezte a nagygyűlés az egyes bizottságokat. A jövő munkáinak konkrét irányítása a Munkabizottság hatáskörébe tartozik. Összefoglaló értékelés A KBK FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE azt mutatja, hogy minden eddiginél szélesebb körű és magasabb színvonalú volt a szolgálata. Ez kitűnik az előadások, bibliatanulmányok, referátumok szövegéből is, amelyekkel a későbbiekben a magyar egyházak olvasói is megismerkedhetnek a Theológiai Szemle hasábjain. Noha különbözőek az álláspontok a társadalmi rendszerek, világnézetek, országok, egyházi és felekezeti tömbök szerint, a KBK mégis összefogja a békéért és az igazságosságért felelősséget érző vallásos meggyőződések alaphangját, és tükrözi Isten békeakaratának megváltását. A SZÉLES KÖRŰ MEGBESZÉLÉS IS MUTATJA A KBK értékét. Hosszasan lehetne felsorolni az államelnökök, kormányelnökök KBK- hoz intézett üdvözletét. Lo- sonczi Pálnak, a Magyar Nép- köztársaság elnökének és Tyi- honov szovjet miniszterelnöknek a köszöntése emelkedik ki ezek sorából. A KBK nagygyűlése levélben fordult a világ miniszterelnökeihez, valamennyi egyházhoz, egyházi világszervezethez, a nem-keresztyén vallások képviselőihez, az ENSZ- hez, a Béke Világtanácshoz. Mindez szemlélteti a KBK világméretű szolgálatát. Általános az a vélemény, hogy a nagygyűlések sorában ez volt a legeredményesebb. Ottlyk Ernő A konferencián résztvevő magyar küldöttség Csesztve példája Nem csoda, hogy a gyönyörű dombok és erdők övezte nógrádi kis ősi település, Csesztve, rabul ejtette a kilenc évig itt élő Madách Imrét és érzékennyé tette lelkét az élet végső nagy kérdései iránt. így lett az Ember tragédiája - Babits szerint - az egyetlen igazában filozófiai költemény a világirodalomban. Igaz, hogy évente ezrek keresik fel a cseszt- vei Madách-múzeumot, mert a falut ez tette híressé itthon és külföldön egyaránt; de hazai egyházunk az itt élő mintegy kétszáz hittestvérünk múltját, je- j.vlenéh, ésvjjövőbe vetett hitét kiemelt helyen tartja számon. 1716-ban kezdődött el az itt élő evangélikusok „gyászos fél évszázada”, amelynek útját imaházuk ,’,lerombolása”, tanítóik és kántoraik elüldözése, gyülekezeti tagjaik bot- és fogházbüntetése kíséri. Ők mégis évszázadokon keresztül megtartották hitüket, és egyházuk iránti hűségre nevelték utódaikat. így érthető, hogy 1973-ban új templomot építettek, és idén elkészült a tájegységre jellemző építészeti stílusban temetőjük nemes vonalú ravatalozója. Csesztve - a szügyi gyülekezet filiája - június 16-án kellemes idővel fogadta dr. Nagy Gyula egyházkerületi püspököt. A ravatalozó átadására érkező püspököt Záborszky Csaba, a gyülekezet lelkésze, Garami Lajos esperes és Kalácska Béla esperes- helyettes kísérték el, közösen végezve a szertartást. A csesztvei gyülekezeten túl az átadásra jelentős számban érkeztek az anyagyülekezetből, Mohoráról, Patvarcról, Balassagyarmatról és Ipolyszögről. A püspök szentelési igehirdetése Mt 9,18-26 alapján hangzott el. Az emberi élet egyik legnagyobb kérdése a halál - kezdődött a főpásztori igehirdetés. Minden út a halál felé vezet. A „világi” gondolkodású ember kétféle megoldást kefes: elfeledkezni a 'halálról, vagy szembenézni vele felemelt fejjel. Az elsőt nem lehet tanácsolni azoknak, akiknek szeretteiket vitte el a halál. A másodikat tanácsolni ugyan lehet, de ha magunk állunk a halál révén, akkor félünk és rettegünk. Mi az a segítség, amelyet Isten ad nekünk? A hit és az örök élet reménysége. Ez. a legnagyobb erő a halállal szemben. Az őskeresztyének katakombáinak festményei örömtől sugárzó arcú embereket ábrázolnak. Nyoma sincs ott a gyásznak, pedig a katakombák sok millió ember temetői. Az első keresztyének feltétel nélkül Krisztus-hitben éltek és haltak meg. Ez volt győzelmük alapja. Legyen ez a ravatalozó és temető az a kapu, amelyen keresztül Istenhez térünk végső otthonunkba! Legyen ez a hely a csesztvei gyülekezet számára a vigasztalás és/ békesség helye! - fejezte be a püspök igehirdetését, majd átadta a ravatalozót rendeltetésének. Ezt követően Záborszky Csaba, a sokat építkező gyülekezeti lelkész, beszámolt a 238 ezer forintot kitevő ravatalozó építési munkálatairól. 210 nap társadalmi munkát végzett a gyülekezet Pauló Pál presbiter vezetésével és Prazsák János pénztáros segítségével. Gyérik János balassagyarmati presbiter irányította társadalmi munkában a ravatalozó építését. Záborszky lelkész végül köszönetét mondott a gyülekezetnek a nagy áldozatvállalásért, a püspöknek az erkölcsi és anyagi támogatásért és az állami szerveknek megértő segítségükért. A köszöntések sorát Garami Lajos, az egyházmegye esperese nyitotta meg. Prazsák János pénztáros - a többi között - a gyülekezet lelkészének mondott köszönetét az építkezésért. Az ünnepség után Bajnóczy gondnok házában fehér asztal mellett folyt a kötetlen beszélgetés és emlékezés a kis gyülekezet múltjáról és jelenéről. Kalácska Béla Tóth Endre: Johanna a máglyán Már megrakva állott a máglya, s tagadott konokul a Szűz. A város népe leste-várta, mikor lobban föl már a tűz. • S Franciaország védangyalát, ki megmentette nemzetét, elárulta orvul a gálád, csuhás-koronás söpredék. Mikor elhangzott az ítélet, Johanna a máglyára lépett,- ropogott a fenyőhasáb,- : • ... .. . rwmonÍJO VífSr >ík>zl; . <.,/ katonák sírtak, de ő bátran dalolt az egyre izzóbb lángban, mert nem ég el a Tisztaság! (Megjelent a költő: BIZALMAS VALLOMÁS c. kötetében 1984-ben.) Finn vendégek Kecskeméten Az új evangélikus ravatalozó Csesztvén Fotó: Suba A magyar-finn-észt lelkészkonferencia finn résztvevői a hivatalos program után néhány napig vidéki gyülekezeteinkkel ismerkedtek. így jutottak el június 7-én délután Kecskemétre, ahol a mintegy 30 fős finn csoportot a helyi gyülekezet és Tóth-Szöllós Mihály esperes fogádta. A gyülekezet felfokozott érdeklődéssel és kedves figyelmességgel várta a vendégeket: jelenlétükben nyílt meg „A Kalevala és a magyar kultúra" cimü kiállítás a Duna-melléki Református Egyházkerület Ráday Múzeumában. A kiállítást Ulla Hauhia-Nagy, a budapesti Finn Nagykövetség kulturális titkára és Töth-Szöllös Mihály esperes nyitotta meg. A kulturális tttkár a Kalevala páratlan magyarországi népszerűségéről szólt, kiemelve, hogy aligha van világirodalmi alkotás, amelynek a Kalevalánál többféle magyar fordítása lenne, az pedig egészen bizonyos, hogy a finn népi eposzt a világ nyelvei közül a magyarra fordították le legtöbbször. Tóth-Szöllós Mihály esperes a Kalevala és Bács-Kiskun megye kapcsolatáról beszélt. Itt élt és tevékenykedett Szllády Áron, a tudós lelkész, irodalomtörténész, az MTA tagja, aki az elsők között, már 1868-ban részleteket fordított a Kalevalából. A megyében, Dunavecsén töltötte élete jelentős részét Vlkár Béla, akinek neve elválaszthatatlanul összeforrt a magyar Kalevalával, neki kö-' szönhetjük az első irodalrini értékű teljes fordítást. Vikár Kalevala-fordl- tásának fihológiailag pontos, lírai hangvételű, nyelvi leleményekben gazdag megoldásai mára sem vesztettek sodró lendületükből, olyannyira, hogy a Helikon Kiadó az idei Kale- vala-jubileum tiszteletére az első alkalommal 1908-ban megjelent fordítást diszkiadásban újból megjelentette. De nem maradhat ki a sorból a város szülötte, Kodály Zoltán sem, aki Vejnemöjnen muzsikál címmel kórusmüvet komponált a Kalevala 44. énekére. Finn vendégeink egy karéliai népdallal köszönték meg a kiállítást, majd a kecskeméti gyülekezet 1984- ben megújított, Ybl Miklós tervezte templomával ismerkedtek. Az együtt- lét szeretetvendégséggel fejeződött be, amelyen szervezett program nem volt, személyes beszélgetéseken keresztül igyekeztünk gyülekezetünk életét minél sokoldalúbban bemutatni finn festvéreinknek. Magyar, finn, német és angol szavak keveredtek, s ahol ez sem volt elég, ott baráti mosoly pótolta a hiányzó nyelvtudást. Az idő - mint minden jó hangulatú alkalmon - most is rövid volt, távolról sem tudtuk elmondani mindazt, amit szerettünk volna, célunkat mégis elértük: vendégeink azzal a tudattal búcsúztak, hogy nyitott szivü, a finn nép és egyház mindennapjai iránt érdeklődő gyülekezetben jártak. A csoport másnap továbbutazott Békéscsabára, de a kecskeméti „finn hét" ezzel még nem ért véget: június 9-én, vasárnap Paavo Kattunen volt budapesti ösztöndíjas lelkész visszatért a gyülekezetbe és magyar nyelvű igehirdetéssel szolgált. Ruttkay János A greifswaldi Bugenhagen-ünnepségről Észak reformátorára, Johannes Bugenhagenre emlékezett az evangélikus egyház népe június 21-26. között az NDK ősi egyetemi városában, Greifswaldban. Az ünnepségsorozat záró istentiszteletét egyenes adásban közvetítette a keletnémet televízió. Mint egyházunk képviselője, magam is felvillantok most néhány képet olvasóinknak. AKIKET LÁTTUNK Meglepően sokan és igen magas szinten képviseltették magukat az evangélikus világcsalád közösségének egyházai. Bugenhagen ugyanis - aki a Greifswald melletti Wollin városkában született - wittenbergi működését (1521-1558) több évre megszakítva Braunschweig, Hamburg, Lübeck városaiban, az északi német tengerpart csaknem egész hosszában, Dániában (ahol még királyt is koronázott) gyülekezeteket szervezett, majd egyházi rendtartást alkotott. Ezért máig is saját reformátorának tekinti őt Skandinávia egy része és az északi német evangélikus- ság. Észak-Európa vezető egyházfői közül ott láthattuk Andreas Aarflot oslói, John Vikström helsin- kii és Karlheinz Stoll észak-elbai püspököket; jelen volt Martin Kruse nyugat-berlini, Dieter Knall bécsi, Ján Michalko pozsonyi és Szed- ressy Pál kolozsvári püspök, de eljött az egykori német missziók területéről Douglas Hart dél-afrikai püspök Kimerleyből és Nicholas Mwachusi lelkész Tanzániából is. Horst Gienke greifswaldi püspök, mint házigazda rajtuk kívül ott köszönthette az LVSZ képviselőit - Carl Mau főtitkárt és Sam Dahl- gren Európa-titkárt - az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkárát, Garfield Glen Wülamst, s nem utolsósorban a több napon át jelenlévő Állami Egyházügyi Hivatali államtitkárt, Dr. Gysi urat. AMIKET TAPASZTALTUNK Egy megnyitó esti egyházzenei hangverseny után a nemrég restaurált középkori Mária- és Jakab- templomok, valamint a hatalmas városi kultúrház termei adtak helyet az Egyházi Napok első, egész napos rendezvényének, a sokszínű fórum-alkalmaknak. Az összefoglaló téma - Hit által gazdaggá lenni - egyik neves előadója a könyvei révén közismert Jörg Zink volt. Különös figyelem kísérte a békével és az éhség legyőzésével kapcsolatos pódium-beszélgetést. A XII. századi Eldena-kolostor- rom hatalmas kertjében, ahol több, mint 3000 ember gyűlt össze, rám várt a feladat, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház köszöntését tolmácsoljam. Másnap a szép greifswaldi Főtér tribünjei előtt pedig az Egyházi Napok fő rendezvényén 7000 résztvevő jelent meg. A lelkes, színes tömeg felejthetetlen látványt nyújtott. A legmaradandóbb emlék mégis az ünnepi zsinat volt az ősi Jakobi- Kircheben. Ennek során Stoll és D. Johannes Bugenhagen Aarflot püspökök, Wilhams főtitkár és mások értékelő hozzászólásai mellett egy női lelkész tartott széles történeti kitekintésű Bugen- hagen-emlékbeszédet. A mind egyházi, mind állami részről adott gazdag fogadások közül kiemelkedett Gysi államtitkár szűkebb körű fogadása. Az ennek keretében elhangzott köszöntések rávilágítottak az egyházak egyre erősödő állami megbecsülésére és az egyházi részről való együttműködés készségére. AKIKRE EMLÉKEZTÜNK A greifswaldi Marienkirche XVI. századi szószékén a három reformátor: Luther, Melanchthon és Bugenhagen olajportréja látható. E hagy triász hazánkban kevésbé ismert tagja, a Doctor Pomeranus sokoldalú örökséget hagyott ránk. Luther legszűkebb baráti köréhez tartozott, úgy is mint gyóntatója és lelkipásztora, úgy is mint a wittenbergi városi templom paróchusa és az egyetem professzora. Itthon sokan csak aláírását ismerik Luth^yggrendeletének egyik tanújaként, kevesebben az erdélyi reformációval kapcsolatos levéléit. Hogy a sokirányú egyházszervező mennyire egyedül Krisztuson tájékozódott, azt bizonyítja sokat mondójelszava: „Si Christum bene scis, satis est, si cetera nescis”. Magyarul - szabadon: Ha Krisztust jól ismered, elég, még ha semmi más ismereted sincs. A nagy reformátorok közül most elsősorban Észak Reformátorára emlékezett hálaadással a világ evangélikussága. Tette pedig ezt példamutató, nagy vendégszeretettel a Greifswaldi Tartományi Egyház, amely egyben reformációjának 450. évfordulóját ünnepelte. Úgy, amint az egyetemének egyik termében látható hatalmas XVI. századi gobelinszőnyeg - az ún. Croy- Teppich - felirata üzeni az utókornak: „Krisztus születése utáni 1535. évben gyúlt fel és hirdettetett D. Johannes Bugenhagen által Pome- rániában a kegyelem fénye, az isteni Ige”. Fabiny Tibor Az ünnepség meghívója Ökumenische Bugenhagen-Tage in Greifswald vom 21. - 24. Juni 1985
