Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-07-21 / 29. szám

Evangélikus Elet 1985. július 21 J3 •*- CP * & UW- >*, n A VASÁRNAP 1 IGÉJE Jn 12, 44-50 VILÁGOT MENTŐ, ÜDVÖSSÉGET MUNKÁLÓ SZERETET Jó hírt, kimondhatatlan örömöt hirdet igénk a mai vasárna­pon egyházunk népének. Nevezetesen azt, hogy Jézus Urunk szándéka nem az, hogy kétségbe ejtsen minket, akik birkó­zunk bűneinkkel, sóhajtozunk betegágyunkban, félelemmel nézünk világunk holnapja felé, siratjuk halottainkat, hanem az, hogy bátorságot öntsön szívünkbe. A hit bátorságát, amely Istent minden élethelyzetben páratlanul nagynak látja, ígéretét és parancsát pedig - az örök életet - a hivő ember osztályrészének. Igénk középpontjában Jézusnak az a monda­ta áll, amely így hangzik: „...mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem”. Jézus diakóniájának, Isten örök szeretetprogramjának summázása ez. Világosságul jöttem a világba - hirdeti Urunk. Hogy mit jelent az Ó világossága, azt az az ember tudja igazán, aki a sötétség bénító és félelmet keltő hatalmával találkozott, vagy éppen abban szenved. Ezt az állapotot megrázóan fejezi ki a zsoltáríró: „A mélységből kiáltok hozzád Uram, Uram halld meg hangomat!”. De sok mélység tátong előttünk életutun- kon! De sokszor zuhanunk mi is bűneink vak mélységébe! Életünk sötétjét Jézus képes csak oszlatni bűnbocsátó szerete- tével, új életet ajándékozó hatalmával. A világban ma ször­nyen nehéz terhek nehezednek az emberiségre. Nem Isten rakta ránk, hanem a bűnnel kacérkodó ember teremtett sötét­séget abban a világban, amit Istenünk szépnek és jónak terem­tett. Milliók halnak éhen a világ egyik felén, míg a másik oldalon emberek dúskálnak földi javakban. A bizalmatlanság és gyűlölködés ördöge az élet teljes kipusztításának rémét hozta a nyakunkra. Az erkölcsi torzulások egyéni-családi és társadalmi vonatkozásban tesznek embereket és közösséget egyaránt megalázottá, kifosztottá, s nem egy esetben földön­futóvá. A világosságul jött Jézus a mi életünkben akar fénysu­gár lenni, hogy aztán mi magunk is az élet fényének tovább- adói és oltalmazói lehessünk. Az Atya akaratát hirdetni jöt­tem a világba - ez a másik súlypontja igénk üzenetének. Isten akarata és parancsa az élet. Élet támadt a teremtés hajnalán, élet támadt az özönvizet követően és élet támadt minden esetben, amikor Jézus Krisztus halottakat támasztott fel, lep- rásokat, vakokat és némákat vagy éppen egy Zákeust ajándé­kozott meg az élet örömével. Ma is élet támad ott, ahol édesanyák boldogan vállalják az anyaság örömét, ahol gyer­mekeket és öregeket nem bedugnak egy otthonba, hanem odaölelnek a családi fészek melegébe. Élet támad ott, ahol házastársak botlásaikat nem egymás fejéhez verik, s könnyel­műen tépik szét az egész életre szóló közösséget, hanem meg­bocsátó szeretetben hordozzák egymást. Az Istentől kapott élet pontosan azért mert egyszeri és megismételhetetlen e földön, óriási lehetőség a szeretetre, szolgálatra, önmagunk odaadására, mások boldoggá tételére. Az örök élet megisme­résére, az örök élet útjának meglelésére már itt és most a földi, testi életben kinálja a lehetőséget Urunk. Ahhoz, hogy evan­géliumát halljuk és.hirdessük szóval és élettel, élnünk kell. Az 0 szeretetében és szeretetével. Szalay Tamás IMÁDKOZZUNK Hálát adunk neked Urunk, hogy szereteted életet munkál. Földi múló örömöt és örök üdvösséget. Az enyémet is. Köszönjük, hogy útitársakat adtál mellénk és a Tőled kapott hittel, szeretettel egymást erősíthetjük. Köszönöm, hogy engem is erősítenek és hordoznak testvérek. Add, hogy szeressük, amit parancsoltál, és elnyeljük, amit ígértél. Ámen KRISTÓF ATTILA REGÉNYÉRŐL LEGSZÍVESEBBEN ideidézném Mózes búcsújának majd’ minden sorát Kristóf Attila regényéből, A házból (amely nemrég jelent meg a Szépirodalmi Kiadónál). Veretes, szép mondatok, mi több: igazságok, de hat-nyolc könyvoldal, több, mint ez a kis méltatás. Mózes alapító tag a házban, amely a regénynek címe és egyetlen helyszíne is. A bölcs agg haldoklik, körülállják a lakók, s ő szól. Elsősorban Józsefhez, az új lakóhoz: ő a regény központi alakja. Az első lapon költözik be, testvéré­vel és egyetlen motyójával, egy ággyal (hátán hozza, mint csiga a házát). Jóravaló és jóindulatú ember József, éppen ez teszi gyakran kiszolgálta­tottá: szokások, emberek, törvények és törvényszegések kiszolgáltatott­jává. Szemet vet rá, utódjául szemeli ki a minden lében kanál Séth úr, a ház ideiglenes intézőbizottságának elnöke. TESTÁMENTOMÁVAL Mózes nem tisztséget, hanem tisztességet hagy örökül Józsefnek. Ilyeneket mond: „A házat tényleg irányítani kell...; de vajon mindegy-e, ki irányítja? ...egyértelmű a válasz: csöppet se mindegy. És mégis azt mondom, ne törődj vele. Nem így halad előre a világ. A jó a rossztól nehezen megkülönböztethető, a tűrhetetlen néha a változást segíti. Bábel tornya is leomlott. A jó pedig halmozódik és növekszik, ahogy az emberek élnek. Törekedj a jóra...” Mózes, Séth, József, s még mások is: bibliai nevek. Biblikus ihletésű tehát a regény? Meglehet, hiszen a ház, amelyről A ház szól: az élet, a történelem, az emberiség erkölcsi és létkérdéseinek, egyén és közösség bonyolult kapcsolatrendszerének gondolati tükre. Az eseményekkel leg­alábbis egyenrangúak a gondolatok, mintegy az események visszhangjai az ember bensejében; még ha párbeszéd alakját öltik is. Mentegetőzik maga a szerző, érdekes: nem bevezetőben, hanem a könyv közepén, ha tetíszik: fordulópontján. „Az elbeszélő hibája vagy erénye az aprólékos­ság”, írja, és: „akaratlanul, jobban mondva kényszerűségből kötöttem gúzsba József és Séth úr történetét, néhány órába sűrítve esztendők eseményeit, elhagyva mindazt, ami jelentéktelen”. Elhagyni mindazt, ami jelentéktelen, nem hiba, hanem erény, sőt: írói, mi több: emberi kötelesség. Csakhogy az írónak mindig így kell szólnia, az ember jobbadán csak rendkívüli alkalommal tesz eleget e kötelességé­nek. Például ha szembenéz a halállal, mint Mózes. „Az hát a tanácsom: éljetek” - mondja. - „Egyetlen szó ez, cirkalmazni lehet, de teljesebbé tenni nem”. Cirkalmazni? „Óvjátok a világot önmagatokban, hogy a gonosz ki ne terjessze hatalmát... Legyetek akadályai annak, hogy a világ ’*• Lvetkőzzön önmagából, s a rend visszájára fordulva összekeverje a nyarat a téllel... Ember voltotok egyetlen mércéje legyen: az együttér­zés... Mulassatok és szomorkodjatok a készséges beilleszkedőkön, az HÁZ, AMELY BENNÜNK LAKIK igyekvőkön, akik szokásoknak engedelmeskednek. Mosolyogjatok a gazdagokon, a hatalmasokon, bárkin, aki azt hiszi, hogy hatalma van... Ne veszítsétek el a türelmeteket... Ne éljetek vissza a szeretettel... semmi más keresnivalónk se itt, se ott, se fönn, se lenn: csak Isten... Ez taná­csaim igazolója és sarokköve: lám, meghalunk valamennyien...” VALAMENNYIEN meghalunk, ki előbb, ki utóbb: ezért kell(ene) mindig úgy élnünk, hogy mulasztásaink és hibáink súlya ne nehezedjék ránk se éltünkben, se holtunkban. Talán erre törekszik József is, bár tétován. Sűrű a történet, amelyet a szerző elbeszél (mottóját Dantétöl kölcsönzi, benne e sor: „e szomorú házat azok nyerik, kik közönyösen éltek...”). A szereplők, egymáshoz szólva, valójában inkább gondolat­ban mérlegelik, mentegetik, magyarázzák, méregetik, fölértékelik vagy lekicsinylik, élik vagy képzelik a szép vagy szörnyű dolgokat. A ház: mindaz, amiben él az ember. Környezet, megszokás, hagyo­mány, gyöngék, hibák, erények. A történet épp ezért fordulatos is (nincs helyem elmesélni), van benne szerelem, félelem, lustaság, túlbuzgóság, kegyetlenség. Az arcokat és jellemeket erőteljes vonásokkal rajzolja meg Kristóf Attila: ezért kell komolyan venni a szavát. Hadd említsek erre példát, viszonylag szélsőségeset. Séth úr az igyekvőn jószándékú, kenet­teljes gonosz. Édenkertté akarja tenni a házat, imám, ha nem volna ez képzavar. S még tetézem: segítője a fűtő, a kazánház: alvilág, pokoltor­náca, nem tisztítótűz. A fűtő is merő segítőkészség és engedelmesség, de törpe zsarnokságát a trágár szavakba bújt gyilkos hajlandósága jelképe­zi. Megbotránkoztató? Az; de szavaiban a jellem(telenség)e ölt testet, s ez több, mint megbotránkoztató, ez veszélyes. AZ EMBEREK többsége, bocsánat: a lakók többsége közönyösen él, s ez táptalaja minden rossznak. József tengernyi - vagy tűzözönnyi - élményen át döbben rá felelősségére. Előbb csak rejtélyesen eltűnt testvé­rét keresi, aztán a szeretett nő nyugalmát, gyermekük egészségét és boldogságát, a többiekben azt, ami színleg megvan bennük, végül önma­gát, helyét a házban, ahol élni szeretne és élnie kell; bar amint sűrűsödnek az események és gondolatok, egyre nyilvánvalóbb, nogy nem mi lakunk a házban, hanem a ház mibennünk. / Szójáték? Nem. Igaz, hogy a világ meghatározza az életünket, de az is igaz, hogy életünk meghatározza a világot. Van, ami hat ránk, s van, amire nem tudunk hatni: de felelősek vagyunk érte. Törekednünk kell a jóra, s hogy megtegyük, megtehessük is, nem a halál árnyéka kell, hanem a halál fénye. A bennünk lévő ház falainak föl kell nyílniok, hogy nyugodt fény áradjon ránk, nyílt tisztaság: élet. Zay László ÉLMÉNYEK, ÉRZÉSEK, GONDOLATOK Június 23-al indultak idén az Or­szágos Ifjúsági Konferenciák Gye- nesdiáson. Országos Egyházunk szervezésében immár négy éve, öt egyhetes turnusban, egyenként 55 résztvevővel zajlanak az együttlé- tek. Minden évben jelentős a túlje­lentkezés. Az idei konferenciák fő témája: megerősödés Isten szerete- te által az egyház és a társadalom szolgálatában. Az első konferen­cián főként már korábban e konfe­renciákat járt fiatalok vettek részt „továbbképzés” jelleggel, a többin a már korábbi években is jelentke­zettek, s új jelentkezők vannak együtt. Június 23, vasárnap délután- Higgyétek el a Balatonnál süt a Nap.-Ott? Ott feltétlenül! - és re­ménykedő nevetés csattan a Tra­bantban. A kocsi, mint egy hidro- plán szeli sisteregve a vizet az M 7-es úton; az ablaktörlő alig győzi a munkáját a szakadó esőben. Agárdi, székesfehérvári elágazó, Siófok, Balatonföldvár...- Majd meglátjátok: Keszthe­lyen süt a nap. De Gyenesen min­denképp!- Persze! Hogyne! Másként nem leheti - hän^zik újra a derűs kaca­gás, „ «vr ......... ­Gy enesdiás. A kocsi megáll a Kapemaum üdülő bejáratánál, ki­csapódnak az ajtók. Integető ke­zek, kézszorítások, boldog ölelé­sek, - de az eső továbbra is elkeserí- tően esik... Este 8 óra. A konferencia kezdő­áhítata után az ismerkedési est kez­dődik. Már teljesen mindegy a har­minc gyülekezetből érkezett 55 fia­tal számára, hogy odakint esik-e az eső, vagy sem? Az előadóteremben és a szivekben derű sziporkázik, süt, ragyog a Nap. Sokakban régi emlékek idéződnek, mások most érzik meg először az együttlét ízét... Az egész héten borús maradt az ég, egy-két félnapot kivéve." A strandot, a Balaton vizét egyszer láttuk; a 16—18 C fokos vízben fü­rödni nem volt ajánlatos. De vala­hogy senkinek sem jutott eszébe, hogy ez hiányozna. Az élményeket a találkozás, az előadások, a sok­sok közös és egyéni beszélgetés je­lentette. Rányílni Isten szeretetére és kinyílni őszintén egymás előtt derűs vidámsággal vagy könnyek közti komolysággal. Tisztázatlan problémák, titkos bűnök, megvilá­gosodó új felismerések kerültek fel­színre óráról órára, percről percre. És ez többet, sokszorosan többet jelentett mindnyájunknak, mintha csak a Balaton vize hűsítette volna bőrünket. A lélek, 55 lélek „meg- fürdése”, tisztulása volt ez, s bol­dog megerősödése Istennel és egy­mással való közösségben. Június 28, péntek este Már csak a tábortűz, a tradíció­vá lett konferenciazáró vidáman komoly együttlét, s holnap a záró úrvacsorái istentisztelet van hátra. Komolyra fordul a szó, és mérleg­készítésre szólít. Próbáljuk felmér­ni: mit adott e hét a résztvevőknek, mit várnak ezután az egyháztól, s mit terveznek a jövőben a saját életükben? A csendben a papírla­pok hosszú vallomásokkal telnek meg... Ági: „Most éreztem meg igazán, hogy mit jelent hosszabb időn ke­resztül hivő emberek között len­ni... Az igéken keresztül olyan ösz- szefüggések, problémák kerültek felszínre, amelyek életünk megha­tározó kérdései, alapjai. A régeb­ben bonyolult, érthetetlen igék most teljesen megvilágosodtak, egyszerűnek tűntek. Köszönök mindent!” Edit: „Ez a. hét - úgy érzem - erősített hitemben, és sok minden újat nyújtott. Rengeteg dolgot új oldalról láthattam meg. Nemcsak a tényekkel lettem tisztában, ha­nem sok jövőbeni, rám váró fel­adattal is... Ez alapján el tudom képzelni, milyen boldogság lesz Is­ten országában ilyen emberekkel együtt lenni, ráadásul úgy, hogy mindannyian bűntelenek leszünk.” Éva: „Megerősödtem abban, hogy Jézus Krisztussal kell járnom, ez célt, értelmet ad az életnek, hí­vást, felszólítást a szolgálatra, amit eddig (nagyon) nehezen akartam elfogadni, meghallani.>f1 Julianna: Az egyházamtól azt várom, hogy „a fiatalok többet sze­repeljenek az istentiszteleteken, le­gyenek bevonva az istentiszteleti szolgálatba...” Éva: „Az egyházamtól azt vá­rom, hogy minél több ilyen helyet létesítsen, hogy sok-sok fiatal át tudja élni ezt a csodálatos érzést, amit nekünk jelent Jézus Krisztus.” Jóska: „Személyes életemre azt tervezném, hogy továbbra is hivő keresztyén maradjak, és hogy a dolgát jól végző, sikeres emberré tudjak válni.” Judit: „Szeretnék bizonyságte­vővé válni. Szeretném ezt az örö­met és hitet minden embernek to­vábbadni.” Helga: „A jövőben is erős aka­rok lenni. Isten kegyelmével szeret­ném, ha döntő többségében helye­sen látnám meg a dolgokat, s bármi kevésben is, de segítségére lehetnék az egyháznak és a társadalmunk­nak.” Nóra: „Szeretném a gyermeke­met Istennek tetsző módon nevelni, annyi szeretetet adni, amennyit én kaptam...” Éva: „Családom tagjaiban pró­bálom a hitet felébreszteni. Talán most már jobban fogom szeretni tudni őket...” Magdi: „Leghőbb vágyam, hogy felvegyenek a Teológiára, és az Űr szolgálatának szentelhessem to­vábbi életem.” Mélyből fakadó, őszinte vallo­más valamennyi. Az itt közöltek, s melyek nem fértek e cikk keretébe. - Isten segítségével formálódjanak e szavak a hétköznapi élet vallomá­saivá ott, ahová - ha nem is kipi­henten, de a lélek felüdülésével - hazatérnek e fiatalok az ez évi első, majd az ezutáni négy Országos If­júsági Konferenciáról! ifj. Foltin Brúnó GYERMEKEKNEK Zsiráf voltam vagy hat lépést, aztán teljes tö­megemmel zsupsz! neki a falnak. Azt állítottam ugyanis, hogy le tudom dönteni. A majomtól kezd­ve az oroszlánig mindenki hóruk­kolt nekem, de másodszorra is csak az orrszarvam bánta meg. - Úgy látom te meg kígyó voltál. Te hogyan próbálkoztál?-Töb­bet ésszel mint erővel! Nagyot kacagtam ezen az iménti bestián, és kijelentettem, hogy nincs olyan fal, ahol én ne találnék csak égy kis rést, ez már elég nekem ah­hoz, hogy átbújjak nyúlánk és sikamlós testemmel. De most már igazán érdekel, hogy végül is neked sikerült-e átjutnod? - kérdezem. Igen, illet­ve azt hittem, hogy igen. Tehát. Találtam egy kis rést két tégla között. Bedugtam a fejemet, és haladtam tovább, vagyis siklot­tam tovább. Végre kijutottam a fényre. Kicsit még káprázott a szemem, de csakhamar láttam, hogy ugyanott vagyok, ahonnan indultam, társaim hatalmasat mulattak rajtam. - és szárnyas madarak' nem voltak, akik átre- pültékvolna?-Minél magasabb­ra szálltunk, a fal is annál maga­sabb lett. így mikor földet értünk, ssak lihegve tudtunk károgni! , Kár! Kár! A túloldalt sosem látjuk már!"- És mi volt a megoldás? Ott ma­adtatok bezárva? - Hát mi a magunk erejéből és ravaszságá- 3ÓI nem voltunk képesek átjutni. Dsak egy külső erő volt erre ké­pes. A bún falán ez az ajtó a kereszt, melyen az Úr Jézus halt meg. Győri János S. Igen, én voltam a zsiráf! Én mec a kígyó! - No várjatok csak me séljétek el sorba. Miért voltától1 állatnak öltözve? Ki készítette ezeket a jelmezeket? - szakítorr félbe a lelkes mesélést. - Hát eg\ történetet adtunk elő, ami mese volt, de mégis sok megszívlelen­dő igazság volt benne. A mese lényege az volt, hogy Daudi az öreg néger orvos nemcsak a be­tegek testét, hanem a lelkét is gyógyította. Fontos, hogy tudjuk a betegség nagyságát, lényegét, másképp nem gyógyíthatjuk. De még így is vannak gyógyíthatat­lan betegségek. Ezek lehetetlen­né teszik az életünket, fogva tar­tanak és nem szabadulhatunk. Ilyen betegség a bún is, ami eb­ben a színdarabban nem más mint egy fal.- És mit jelentett az, hogy te pél­dául zsiráf voltál ebben a tanul­ságos mesében? - Hát először is mint az a jelmezemen látható, a zsiráfnak hosszú nyaka van. Én voltam a legmagasabb, csak az a baj, hogy a jelmezre festett sze­meimmel nem láttam. Egyébként messzire láttam volna. A történet szerint borzasztó dolog tanúi le­iettek egyik reggelre az őserdő akói. Hatalmas fal vette őket kő­ül. Senki nem tudott átjutni a álon túlra, ahol az igazi szabad­ág várt. Én fellengzősen azt állí- Dttam, hogy a hosszú nyakam- lal, magas termetemmel nem smerek akadályt. ■ És te mit csináltál? - kérdezem íz egyik zömök fiútól, akinek ha- almas szarv volt á homlokán. - zn orrszarvú voltam. Hátráltam mji if v- nullra nnrli I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents