Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-07-14 / 28. szám

Evangélikus MMEleti 50. ÉVFOLYAM 28. SZÄM 1985. JÚLIUS 14. ÁRA: 5,50 Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS n. János Pál pápa fogadta Káldy Zoltán püspököt Küldöttek 97 országból Június 27-én II. János Pál pápa a Vatikánban fogadta dr. Káldy Zoltán püspököt. Káldy Zoltán püspök, mint a Lutheránus Világszövetség elnöke tett látogatást a Vatikánban. A püspököt elkísérte dr. Carl Mau, az LVSZ főtitkára. Keresztyén Világgyűlés Prágában A fogadás légköre rendkívül köz­vetlen és meleg hangulatú volt. Káldy püspök „Ószentségé”-nek és egyben „kedves testvérnek a Jézus Krisztusban” szólította a pápát, aki azonnal közbeszólt: „Igen, testvére a Jézus Krisztusban”. A beszélgetés dialógus formájában folyt le, mely­nek keretében Káldy Zoltán el­mondta, hogy a Lutheránus Világ- szövetség nevében köszönti a pá­pát. Ezt követően szólt arról, hogy a Lutheránus Világszövetségnek 99 tagegyháza van, 82 országban. Megköszönte a pápának, hogy le­hetőséget adott a személyes kapcso­lat felvételére. A beszélgetés továb­bi részében Káldy püspök folyama­tos kapcsolattartást javasolt a pá­pának. Kifejezte köszönetét azért, hogy a pápa az LVSZ budapesti nagygyűlésére személyes üzenetét küldte és hogy felszólította a római katolikus egyház híveit a nagygyű­lésért való imádkozásra, továbbá Johannes Willebrands kardinális gyümölcsöző előadásáért és Lékai László bíboros üdvözlő szavaiért. Örömét fejezte ki Káldy püspök azért, hogy a Vatikán és a Lutherá­nus Világszövetség között egy bi­zottságban évtized óta teológiai eszmecsere folyik. Kérte a pápát, hogy támogassa ennek a dialógus­nak á folytatását, a harmadik sza­kaszban. „Eddig i$ sok gyümölcse van ennek a dialógusnak, melyek­nek elfogadása volna szükséges a Vatikán és az LVSZ tagegyházai részéről. Alig lehet más cél mint a „teljes kommunió” az úrvacsorá­ban - mondta Káldy Zoltán. Kérte a pápát, hogy a „békéért, igazsá­gosságért, faji egyenlőségért” a Va­tikán, az LVSZ és más egyházi szer­vezetek egységesen, közös bizony­ságtételben lépjenek fel és együtt cselekedjenek. II. János Pál pápa nyitottan,, megértéssel hallgatta meg a javasla­tokat. A terveket illetően örömét fejezte ki. Carl Mau főtitkár felhasználta az alkalmat arra, hogy főtitkári tisztségéből való távozás (szeptem­ber 1) alkalmából elbúcsúzzon II. János Pál pápától. A látogatás végén Káldy püspök átnyújtotta a pápának a Luther em­lékérmét és egy kalocsai kézimun­kát. A pápa pedig Péter apostol el­ső levele legrégibb kézirata egy ré­szének fakszimilé kiadását adta át. A f ogadás után Johannes Wille­brands kardinális megbeszélést folytatott a püspökkel és főtitkár­ral, végül pedig ünnepi ebédet adott. BIZALOM A VÁLASZTOTTAKBAN Az bizonyos, hogy az idei évnek egyik legkimagaslóbb belpolitikai ese­ménye az országgyűlési képviselők, a tanácstagok megválasztása, valamint az újonnan megválasztott képviselők első parlamenti ülése volt. Június 8-án választottunk és június 28-án ült össze a korábbinál nagyobb' közéleti érdeklő­dés mellett, egy igazán jó politikai lég­körben és sikeresen levezetett 386 tag­ból álló legmagasabb közjogi testüle­tünk, az országgyűlés. Ismert és újon­nan felbukkant nevek és arcok, olyan személyiségek, akik az új választási törvény alapján elnyerték a tömegek bizalmát, s akik maguk is egyértel­műen vállalták a nép szolgálatát, a Ha­zafias Népfront programját, a szocialis­ta haza előmenetelén való fáradozást. A jelentések szerint 133 munkás, 16 paraszt, 179 értelmiségi és 58 alkalma­zotti beosztású képviselőre bízatott öt esztendőre az alkotmányos országve­zetés. Köszöntjük az újonnan megválasz­tott képviselőket! Köszöntjük soraikban a nyolc lel­készképviselőt. Közöttük az országos listán megválasztott dr. Bartha Tibor református püspököt a zsinat elnökét,- Bíró Imre kanonokot, dr. Káldy Zoltán evangélikus püspököt, a Lutheránus Vi­lágszövetség elnökét, Kiss János cím­zetes kanonokot, dr. Salgó László fő­rabbit, dr. Szakács Józsefet, a Magyar- országi Szabadegyházak Tanácsának elnökét. Köszöntjük a választás útján képviselői mandátumhoz jutó dr. Kürti László református püspököt és dr. Pre- gun Istvánt, a nyíregyházi görögkatoli­kus papnevelő megbízott rektorát. Negyven évvel ezelőtt megalakult Debrecenben az első szabad nemzet­gyűlés. Ma az Országházban a képvi­selők közül még öten - Kádár János, Kállai Gyula, Apró Antal, Bognár Jó­zsef és Nánási László - Debrecenben kezdték munkájukat. A negyven év az­óta történelem és az említett öt képvi­selő gazdag tapasztalattal maga mö­gött a jogfolytonosság, de megválasz­tásuk alapján is ott ül az Ország Házá­ban. A nemzet életének szüntelenül áramló folyamában, egyetlen célért, a nép, a nemzet boldogulásáért dolgoz­tak. Azzal a bizodalommal tekintünk a kezdő képviselőkre, de a többiekre is, hogy ugyanazon cél hevíti őket. A nem­zet egészének ügyét kell szem előtt tar­taniuk, a sokoldalúan jelentkező, és gyakran sorskérdésekkel kell szembe­nézniük. Tudásukat felelősen kell latba vetniük, erejüket megsokszorozva kell a köz érdekeiért feláldozniuk. Rájuk vár a nehéz feladat, hogy az ország gazdasági nehézségeiből kiutat találjanak. Nekik kell a társadalomban jelentkező feszültségeket oldani, a tár­sadalmi morál területén mutatkozó la­zaságokkal megbirkózniuk és határo­zott irányt szabni a jelen és jövendő nemzedék számára. Az ö feladatuk lesz a sok nehézség által kitaposott bé­ke útján tartani az ország kormányrúd- ját. Lázár György ezt fgy fejezte ki: „Csak a minőségileg jobb és hatéko­nyabb munkával küzdhetjük le a törté­nelmi okokból és az adottságokból ere­dő gazdasági hátrányt, amely az utóbbi években oly sok gondot okozott. Mi keresztyének, amikor magunk elé idézzük az Ország Házát, ahol tízmillió magyar sorsa igy, vagy úgy alakulhat, akkor jó szívvel kérhetjük Istent, áldja meg azokat, akiket bizalmunkban ré­szesítettünk, adjon bölcsességet és fe-- lelősséget szivükbe és gazdagítsa éle­tüket sikerrel népünk érdekében. R. P. Fotó: MTI - Diós! Prága, július 4. Hatodik világgyülését tartotta még az 1958 júniusában megalakult Ke­resztyén Békekonferencia. Az eseményre július 2-9. között került sor a prágai Kultúrpalotában. 97 ország közel 900 résztvevője - egyházak, felekezetek, békecsoportok, valamint első ízben a megfigyelőként jelen lévő nem keresztyen világvallások számos és az igazságosság kérdésében. 1958-tól napjainkig hosszú utat tett meg a Keresztyén Békekonfe­rencia. A kezdetet - 40 ember re­ménytől és felelősségtől áthatott vállalkozását - gyors kibontakozás követte. Az 1961-ben megtartott el­ső világgyűlést követően a harma­dik világ egyházainak egész sora kapcsolódott be a Keresztyén Bé­kekonferencia munkájába. ője - hallatta hangját a béke Napjaink feszült világhelyzeté­ben tovább növekedett a Keresz­tyén Békekonferencia felelőssége - állapították meg a konferencia kez­detekor a huszonkét tagú magyar ökumenikus küldöttség résztvevői, akik között egyházunkat dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, dr. Ottlyk Ernő ny. püspök, az Ökumenikus Tanács főtitkára, Lehel László az Mai emberek kérdései Jézushoz Jn t „Én vagyok az élő kenyér. Aki e kenyérből eszik él örökké. A kenyér, amelyet én adok: az én testem.” Az ötezer ember megvendégelése után mondotta Jézus Urunk ezeket a szava­kat. Kilépett ekkor elrejtettségéből. Felfedte, hogy nem egyszerű vándorta­nító. Jelezte, hogy önmagát akarja adni az embernek. Nem lelki, szellemi kap­csolatot ’ létesít csupán. Testét adja, hogy testvérünk lehessen. A földi ke­nyér helyett a mennyeire fordította a figyelmet. Azt akarta, hogy észreve­gyék Őt. Tőle várják az élet minden ajándékát. Váratlanul érte őket Jézus kijelenté­se. Vitatkozni kezdtek. Olyan súlya volt Jézus szavának, hogy nem tudták visszautasítani. Ezt kérdezték:- Hogyan adhatná ez nekünk testét eledelül? A kérdés teljesen jogos! Hiszen Jézus nem közölte a módját annak, hogy mi­képpen táplálja az éhezőket. Csak ma­gáról beszélt. Azt hirdette meg, hogy örök élete van annak, aki testét eszi. Jézus a kérdést hallva ezt mondta:- Bizony, bizony mondom néktek, ha nem eszitek az Ember Fia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet ben­netek. Ünnepélyesen kijelentette, hogy ha­lálba fogja adni magát azért, hogy ne­künk életünk lehessen. Testté és vérré lesz. A test és .a vér a szenvedő, meg­haló embert jelenti. Az Úrvacsora szerzésekor a tanítvá­nyok között egy se akadt, aki megkér­dezte volna:- Mester, hogyan lehet a kenyér a Te tested, a bor a Te véred? Megsejtették, hogy Jézus szavát egyedül a hit tudja „Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?” i,52 megragadni. Az Úrvacsora felfogha­tatlan titok! Nem azt parancsolta Urunk, hogy megértsük, hanem, hogy éljünk vele. Az Úrvacsorában mennyei, láthatatlan kegyelmi ajándékot ka­punk. Egy morzsa hull le Isten kegyel­mi asztaláról, mely a mennyben térítte­tett meg. Vágy ébred bennünk Isten szeretete után, mely megérintett az Úr­vacsorában. Luther az Úrvacsorát nem hűvösen, hidegen, a tudós higgadt vizsgálódásá­val nézte, hanem a bűnös, erőtelen em­ber szenvedélyes vágyódásával. Számá­ra az Úrvacsora, mivel magát bűnös embernek vallotta, mentő költél volt, amibe belekapaszkodott. Egy alkalom­mal így nyilatkozott: „Mivel én bűnös vagyok, az ördögnek és halálnak fog­lya és érzem, hogy gyenge a hitem, hi­deg a szeretetem, türelmetlen és irigy vagyok, a bűn reám fonódik elöl és hátul, azért megyek, hogy Krisztus igé­jét meghalljam és megtudjam: itt a ke­nyérben és borban adta nekem az én Uram testét és vérét, hogy biztos legyek abban: bűneim meg vannak bocsátva és enyém az örök élet.” Sohasem tudjuk teljességében megér­teni, hogyan cselekszik Isten az Úrva­csorában. De mind többet ragadhatunk meg ebből a titokból, ha szorgalmasan, hűségesen vesszük kegyelmi ajándékát. Láthatatlanul, az értelem számára meg- ragadhatatlanul, Krisztussal egyesü­lünk. Erőt, biztatást kapunk arra, hogy Isten akarata szerint éljünk. Sugároz­zon életünkből, a Krisztusban elnyert örök élet öröme.-„Boldogok, akik hivatalosak a Bá­rány mennyegzői lakomájára!” Ferenczy Zoltán A konferencia elnöksége a megnyitó istentiszteleten Prágai hidak Fotó: a. Novy világhelyzet részletes elemzését ad­ta. Majd kijelentette, hogy ma már nincs egyetlen olyan egyházi szerve­zet vagy mozgalom sem, amely ne foglalkozna a nukleáris háború ve­szélyével. Ha nem cselekszünk, semmiképpen sem keriilhetjük el egy „nukleáris Holocaust” bekö­vetkeztét. Korunk teológiai állásfoglalásait elemezve sürgetően szólt arról, hogy a föllelhető különbözőségek ellenére is minden vallásfelekezet alkotó együttmunkálkodására van szükség. Egymástól elszigetelten küszködve nem oldhatjuk meg ko­runk égető kérdéseit. Szembe kell néznünk azokkal a megtévesztő állításokkal, amelyek egy győzelmi eséllyel megvívható korlátozott atomháborúról szól­nak, vagy pedig arról, hogy a világ­űrbe telepített nukleáris „pajzs” el­rettentő hatása lehetne a béke zálo­ga. Mindez tudományosan is meg­alapozatlan. Előadásának ezt a részletét számos adattal támasztot­ta alá. Hálaadással emlékezett meg ar­ról, hogy feszültségekkel teljes vilá­gunkban Európa országai között elevenen hat Helsinki szelleme. E példa nyomán hasonló helyzet kialakítására a világ más tájain is megvan minden remény. A reménység jeleként értékelte a referátum azt a tényt, hogy a béke- szervezetek - s közöttük nem elha­éve javasolt egyházközi „béke­zsinat” összehívását a világ vala­mennyi egyházának részvételével. A Keresztyén Békekonferencia programjában az elnöki jelentést .követően több referátum hangzott el. Paulos Mar Gregorios metropo- lita Indiából a konferencia fő témá­ját fejtette ki főreferátumában, Fi- laret Kiev és Galicia metropolitája Az emberiség egyetemes veszélyez­tetettsége - átfogó békestratégia címmel tartotta meg referátumát. A Keresztyén Békekonferencia főtitkára dr. Lubomir Mirejovsky lelkész a mozgalom tevékenységét ismertette összefoglaló jelentésé­ben. A béke-világgyűlés résztvevői különböző munkacsoportokban vi­tatták meg és fejlesztették tovább a referátumokban elhangzottakat, s különféle javaslatokat készítettek elő és értékes dokumentumokat fo­galmaztak meg. A béke-világgyűlés nemzetközi jelentőségét mutatta az, hogy szá­mos egyházi és állami vezető levél­ben, illetve táviratban üdvözölte a tanácskozás résztvevőit. Többek között Losonczi Pál a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke. 1 A konferenciai hét második felé­ben további előadásokra és találko­zókra került sor, valamint az új tisztségviselők megválasztására. (E jelentős mozzanatokat lapunk kö­vetkező számában ismertetjük.) A prágai Kultúrpalota, a konferencia színhelye Evangélikus Élet felelős szerkesztő­je és Szabóné Mátrai Mariann lel­késznő képviselte. A prágai Kultúrpalota méretei­vel, különféle célú sok helyiségével és technikai lehetőségeivel a Ke­resztyén Békekonferencia kitűnő színhelyének bizonyult. A VI. Béke-világgyűlés ökume­nikus nyitó istentiszteletét a bots- wanai Makulu érsek vezette. Isten igéjét is ő hirdette, jó bibliai alapve­tést adva ezzel a következő napok nagy jelentőségű és felelős tanács­kozásainak. Dr. Tóth Károly református püs­pök, a Keresztyén Békekonferencia elnöke beszédében szólt a prágai béke-világgyűlés megrendezésének körülményeiről. Köszönetét, fejezte ki mindazoknak, akik az előkészü­letekben bármi módon részt vettek, segítettek. Kiemelten szólt a múltra emlé­kezve a mozgalom létrehozásában jelentős szerepet vállalt, s a legutób­bi világgyűlés óta elhunyt személyi­ségekről, többek között Kari Irri- meriöl, Martin Niemöllenől, Amb- roso Reevesröl és Kari Linkéről. Beszédének további részében Tóth püspök a jelenlegi bonyolult nyagolható mértékben a Keresz­tyén Békekonferencia - befolyásá­nak engedve több mértékadó ál­lamférfi is határozott lépéseket tett a béke érdekében. Több ország ösz- szefogottan és erőteljesen követeli atomfegyvermentes zónák kialakí­tását. Három év óta jeles tudósok és az egyházak neves képviselői kö­zül sokan rendszeresen találkoz­nak, hogy hatékony lépéseket dol­gozzanak ki a fegyverkezési verseny ellenében. Előadása befejező részé­ben a „Mit tegyünk?” nagy kérdé­sére kereste a választ mind elméleti, mind pedig gyakorlati vonatkozás­ban, különös tekintettel a Keresz­tyén Békekonferencia jövőbeni sze­repére. A legfontosabbnak ítélte azt, hogy szavunk állandó és erőtel­jes hallatásával ébren tartsuk az emberek tudatát, s megszilárdítsuk bennük az Isten által ajándékozott élet egyedülálló értékét. Ezáltal vá­lik lehetővé egy olyan nemzetközi légkör kialakítása, amelyben aztán a politikusok a rájuk bízottak javá­ra folytathatják tevékenységüket. A másik - kifejezetten egyházias - lépést azzal tehetné meg a békevi- lággyűlés, ha elősegítené, hogy a Bonhoeffer által több mint ötven

Next

/
Thumbnails
Contents