Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-23 / 25. szám

Evangélikus Elet 1985. június 23.

CP * #

GYERMEKEKNEK

Gyenesen járt a nővérem

Vasárnap délután van. A fenyősor irányából csoportosan érkeznek. Fiúk-lányok, egyedül és töb- bedmagukkal, városból és faluból, közelből és távolról. Sokan vannak, sokfélék. De nem is! Valójában csak kétfélék: újak és régiek. Az újak kicsit megszeppent érdeklődéssel figyelnek. A régiek? Ok rohannak. Mert már alig várták, hogy újra itt legyenek, hogy lássák a többieket, hogy újra kezdődjön minden: a gyenesi ifjúsági konferencia.

Végeláthatatlan reggeli éneklések. Két-három gitáros kapja a kívánságlistát. Pillanatok alatt tanulják az újak, egy-két nap és megvan a konferencia „slágere”. Valami, amit mindennap, amit napjában többször el kell énekelni. Valami, ami még akkor is meg- megszólal a fülekben, amikor már rég szeptember van és matekdolgozat fölé tiajol a Gyenest járt fiatal.

Előadások - délelőtt és délután. Egyetlen gondolati szálra felfűzve, sok izgalmas témával, naponta más előadóval. Hogy aztán 8-10 fős csoportok induljanak a tágas udvar legkülönbözőbb pontjaira: padra, székre, diófa, ernyő vagy épp a „szaletli" árnyékába. Ki gondolná? Bibliakörök tagjai beszélgetnek, vitáznak, kacagnak és válnak nagyon komollyá ezekben az udvari zugokban. Otthon zordabbnak és szigorúbbnak képzeltük az ilyesmit. Azt gondoltuk, a végén szépen felállunk és jól nevelt gyerekekhez illően hazaballagunk. Most meg már régen „kicsöngettek”, s még mindig ott ülünk. Valahogy nincs kedvünk befejezni...

Es mi minden fér az estékbe az ismerkedéstől a vérre menő Bibliaversenyig! Fórumbeszélgetés és műsoros est, gyülekezetünk bemutatása és a Teológia, a titokzatos kérdések perselye és zene, dia, film, beszélgetés.

Azért a vidámságokról se feledkezzünk el! Strandról és rangadó focimeccsről résztvevők és vezetők között, pingpongbajnokságról és röplabdacsatákról és ezer másról, ami emlékeztet és visszahív.

Valakinek mindig könnybe lábad a szeme, amikor búcsúzunk. Utolsó este tábortüzet gyújtunk, csendesen nézünk a lángokba, s már nagyon egyforma, amit gondolunk, hiszen közösen éltünk át komolyat, fontosat, vidámat és ka- cagtatót egy héten keresztül. Amikor a záróistentisztelet után egymás kezét fogva megállunk a diófa körül, még csak azt tudjuk, kár, hogy vége. Nagyon szép volt. Visz- sza kell jönni. El kell mesélni.

A „miért”-re talán csak akkor kapunk választ, amikor már otthon vagyunk és tényleg mesélünk. Élmény, hogy szerte az országban sok-sok fiatal van, aki hozzánk hasonlóan él és gondolkodik. Élmény, hogy keresztyén életünkről beszélgetni nem unalom, hanem olyan élvezet, hogy abba sem lehet hagyni. Élmény, hogy nemcsak egy-egy órát, hanem egy egész hetet töltünk a Biblia körül. Élmény barátokat szerezni. Élmény tudatosítani és elmélyíteni mindazt, ami eddig érzés volt csupán. Élmény fölfedezni, hogy mindenkinek, aki hazamegy, feladata van, munkája van saját gyülekezetében.

Aki otthon mesél, az biztos, hogy élménybeszámolót tart. S valahogy úgy fejezi be, ahogy én: szeretnénk, ha ti is jönnétek, ha minél többen lennénk, ha egyetlen gyülekezet se maradna gyenesi fiatalok nélkül.

M.

Veres Dóra 7 éves Budapest-Pestlörinci gyermekbibliakörös rajza

f A "V

f VASÁRNAP 1 ' IGÉJE

1 Móz 32, 21-30

KI A GYŐZTES?

Az előzmény

Jákob kiügyeskedte az apai áldást. Az ábrahámi örökség benne folytatódott tovább. Nem korrekt módon érte el, az út sem lett sima Jákob előtt. Kihasználta bátyja könnyelműségét, apja korral járó fogyátékosságát, utána azonban kénytelen föltenni kimondatlanul is a kérdést: mi haszna mindebből? Az áldás is, az örökség is olyan földhöz van kötve, ahonnan neki menekülnie kell. Nehéz terhe ennek a menekülésnek, hogy életét menti bátyja haragja elől minden erejével és képességével. Isten azonban - furcsa módon - nem hagyta őt el. Amikor menekül, Isten biztosítja jelenlétéről és arról, hogy vele lesz, megőrzi, megsokasítja és visszahozza őt. A visszafelé vezető úton az ígéretét megtartó Istent áldja Jákob: „Méltatlan vagyok minden igaz és hűséges tettedre, amit szolgáddal cselekedtél. Hiszen csak egy vándorbottal mentem át a Jordánon, most pedig két táborom van. Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek tőle..”

A küzdelem

Borzasztó a félelmek éjszakája! Az éjszakai félelemben mindennek más az alakja, más a hangja, mint egyébként. Az éjszakában megzavart ember sokkal inkább összerezzen, mint a világos nappal nehéz helyzetbe került ember. Az éjszaka érkező próba mindig valami megfoghatatlan és felfoghatatlan erőt sejtet. Itt azonban valóságos küzdelemről van szó. Valóságos ellenfél támadja meg Jákobot. Valóságos, hiszen Jákob a testén lesz kénytelen hordozni a testi-lelki küzdelem nyomát,-a sántaságot. Amikor felkel a nap Penuélnél, Jákob a lábát vonszolva mehet csak tovább az úton.

Ki állt az útjában? Ki küzdött vele? Erre csak a végén kap Jákob feleletet. Annak az embernek, aki megszokta már, hogy Isten jóban-rosszban vele van, most meg kell tanulnia, hogy Isten lehet ellene is. Útját is állhatja. Ahhoz, hogy az ígéretek és az áldás benne és utódaiban folytatódjon, más emberré kell válnia. Álnok módon ragadta magához az áldást. Most azonban csődöt mond okossága és ügyessége. Itt csak egy segíthet: áldás - „felülről”.

Naponkénti küzdelmünkben a bűneink miatt velünk szembekerült Isten elé megyünk. Isten szine előtt a kérésünk nem lehet más, csak az, hogy váltsa kegyelemre igazságos ítéletét és adjon nekünk bocsánatot. Jákob csak egybe kapaszkodott szívósan. Abba, hogy Isten neki ígéretet tett. Luther csak úgy tudott imádkozni, hogy „szaván fogta” Istent. Küzdelmeinkben nekünk sincs más utunk, mint Isten ígéretét megkeresnünk és megragadnunk az igében. Isten ígéretével és ígéretében élni annyi, mint hinni. Élő hit nem támad és nem marad fenn csak úgy, ha kiharcolják. Isten előtti megállásunk koronájának tekintjük azt a pillanatot, amikor megnyugodva kimondjuk: legyen meg a te akaratod! De ez egy határhelyzet! Addig sok ezer módja van annak, hogy Isten elé lépjünk mindazzal, ami gyötör és szorongat minket.

Az eredmény

Ki győzött Penuélnál? Jákob így beszél: „Láttam az Istent színről színre és életben maradtam!” Ha valaki a puszta életének így örül, ha valakinek sikerült kimentenie életét a küzdelemből s megmaradásán így csodálkozik, ott nem kétséges, minden úgy történt, ahogy Isten akarta. Ez a legjobb minden eshetőség között. A csaló Jákob nincs többé. Él viszont a bűnöst megmentő kegyelem. Szabó Lajos

IMÁDKOZZUNK

Istenünk! Kérünk téged, adj erőt és éló hitet küzdelmeinkhez. Tartsd előttünk ígéretedet, hogy az éjszakában nyugalmat, a sötétben világosságot, az erőtlenségben erőt kapjunk tőled. Ámen.

nhnmmnmnmmmmnmmmnmhmmmmmmmmmmmmmmnmmmmwmnmmmmmmnmmmmmnmmmmmmm

FELVÉTEL

A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁRA

■■■■■■■■■■MMMMMHMNMHMMNNMMMMNnMMMNNMMNMMMMMMMMMMNMNMMMMMMMMMI

Evangélikus egyházunk lelkészeinek képzése a budapesti Teológiai Akadémián történik.

Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve - az Akadémia Dékáni Hivatalának (Budapest XIV., Lőcsei út 32. 1147) augusztus 15-ig, a katonakötelesek pedig július 1-ig küldjék meg.

Az akadémiai felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmagasabb iskolai végzettségi (érettségi) bizonyítvány, 3. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, ill. szociális viszonyait feltünteti, 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és lelkészi pályára alkalmas, 5. keresztelési bizonyítvány, 6. konfirmációi bizonyítvány, 7. részletes önéletrajz, mely feltálja a kérelmező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra jelentkezés okait, 8. esetleg egyházi működésről szóló bizonyítvány. - A felvételhez szükséges az illetékes lelkész bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek ajánlása a jelentkező lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak az utóbbi időben a lelkipásztora volt. - Ezt a bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az

okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolatot „egyházi haszhálatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő.

Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is részesülhet- ' nek.

A Felvételi bizottság döntését felvételi vizsga előzi meg. Ennek időpontjáról a Dékáni Hivatal kellő időben értesíti a jelentkezőket. A Felvételi vizsga anyaga a következő:

írásbeli zárthelyi dolgozat után szóbeli vizsga következik, mindkettő a következő anyag ismeretéből áll:

1. Általános bibliaismeret (a négyevangélium és Mózes öt könyve), 2. Luther Márton Kiskátéja, 3. Énekeskönyvünk Luther-énekei, 4. A „Hi- tünk-életünk" című hittankönyv, valamint dr. Pröhle Károly: Az Evangélium igazsága c. tankönyv anyagának ismerete, 5. Dr. Fabiny Tibor: Egyházismeret c. jegyzet, amelyet kérésre megküldünk. 6. Az Evangélikus Élet, a Lelkipásztor, a Theplogiai Szemle és a Diakonia 1984. és ez évi anyagának vázlatos ismerete, 7. A magyar történelem, 8. Magyar nyelv és irodalom.

A fenti anyaghoz esetleg szükséges segítségért a jelentkező forduljon bizalommal gyülekezeti lelkipásztorához.

Vámos Miklós: Ki nem küldött tudósítónk jelenti

(Magvető Kiadó 1985. 224 oldal)

E képzeletbeli riportok először az „Élet és irodalom” című irodalmi hetilapunkban jelentek meg. Akkori hetenkénti olvasásuknál egy-egy részlet nyilván elkerülte figyelmemet, mert úgy gondoltam, hogy a szerző bizonyára már jócskán a nyugdíjas kor megérdemelt pihenő idejében van, és most emlékei, tapasztalatai közreadásával szorgoskodik még. Mi keltette ezt a látszatot?

A témák gazdagsága. - Képzeletbeli tudósítást olvashatunk pl.: az 1981-es francia elnökválasztásról; Lady Diana Spencer és Károly herceg esküvőjéről; egy hazai futballmeccsről; a terroristák karmaiból; a londoni Hyde parkból; egy rock-koncertről; a Länderer és Heckenast nyomdából; Hollywoodból; a malvi- nok földjéről; a mi utcánkból; a vádlottak padjáról; az Étoil-ból; a Vatikánból; családi körből; a Parnasszusról; a jognak asztalától; a pszichiátertől és így tovább.

Ezeket a kereteket használja fel a szerző arra, hogy észrevételeit, tapasztalatait, kritikáját a legkülönbözőbb kérdésekről és jelenségekről elmondja. Komolyait, humorosan, ironikusan, mindenkor úgy, ahogy az adott témához leginkább illik. Jó néhány említett országban, városban mint turista valóban járt, így a helyszínek felidézése mindig hiteles.

Az elemzések mélysége. - Nem csupán jól átgondolt magánvélemények tükröződneke képzeletbeli riportokban. A szükséges háttért a rendkívül sok tárgyi ismeret, az információk biztos kezelése, a meglepő tájékozottság garantálja. Ki képes a mindnyájunkat naponta elborító tájékoztatás bő áradatából ilyen biztos érzékeléssel kiszűrni a

legfontosabbakat, majd egy elképzelt riportba minden tudálékosságtól mentesen, szinte teljesen oldott légkörben, beépíteni, felhasználni? Ki más, ha nem olyasvalaki, aki évtizedeken keresztül hordozta és érlelte magában korunk, napjaink történelmét?

Az állásfoglalások sokszínűsége és indokoltsága. Ez a harmadik szempont, mely feltétlenül idős kortársat sejtet a könyv olvasójával. A szerzőnek sikerült a témában, fajsúlyban, közérdekeltségben olyannyira bonyolult kérdés-dzsun- gelben úgy állást foglalnia, hogy némely kijelentésétől, ítéletétől, javaslatától eltekintve, személyesen is indokoltnak és elfogadhatónak, gondolatébresztőnek érezzük a legkülönbözőbb kérdésekről felvillantott meglátásait. Ennyi mindenhez így tudni hozzászólni? - világpolitikai helyzethez reálisan; sportkérdéshez drukker lévén is tárgyilagosan; a vallás ma sok helyütt jelentkező reneszánszához kívülállóként is elfogulatlanul és türelmet sürgetően; nevelési kérdéshez minden érintett fél szempontjait mél- tánylandóan; az ügyvédi visszaélésekkel kapcsolatos országos felháborodáshoz csendesen és mérséklőén; az óvodai nevelésről kritikusan; lelki bajainkról és főleg a fiatalok ilyen irányú gondjairól Őszintén és reálisan. - Nos, ki más lenne minderre képes ilyen mértékben elfogadhatóan és további gondolatokat ébresztőén, ha nem egy idős vándora századunk történelmének?

Most a figyelmesebb újraolvasásnál megtudom, hogy a szerző mindössze harminc-egynéhány éves. Kár, hogy amint könyve végén jelzi, ezt a sorozatot abbahagyta.

Gy. S.

Koronatanúja a XIX. századnak. Sokoldalú író. A legnagyobb francia költő.

Az igazság és szabadság lángoló harcosa.

„Az irodalom célja: a Nép”

(EMLÉKEZÉS VICTOR HUGÓRA)

Hatalmas életműve átfogja az egész tizenkilencedik századot. A század hajnalán (1802) született Hugo, és alkonyán (1885) halt meg. Hetven éven át ontotta fáradhatatlanul a verset, a regényt, a drámát, a tanulmányt. Életműve egy könyvtárszekrényt tölt be: huszonkét verseskötet, tizennyolc színpadi mű, tíz regény és tizenöt egyéb prózai mű jelzi termékenységét. így csak a természet alkot. Hihetetlen munkabírása magában álló a világirodalomban.

Költő, drámaíró, regényíró, esztéta, publicista, politikus. Költőként a világirodalom legnagyobbjai közt a helye. Mint drámaíró kora színházának koronázatlan királya. Regényei a romantikus próza csúcsai) jelentik. Esztétaként a romantika irányzatának vezér- egyénisége. A publicista és politikus Hugo pedig a haladás és a humánum világhatású szószólója volt.

Hosszú életén át rengeteget olvasott, antik és modem írókat egyaránt, tanulmányozta a történetírók, filozófusok, társadalomtudósok műveit. Legfőbb olvasmánya, mindennapi kenyere a Biblia volt, amely mély hatást gyakorolt világnézetére, emberi és írói fejlődésére.

Mi volt írói hitvallása?

Az író próféta, tanítómester, az emberiség jótevője. „A népek előtt kell járnia az írónak, hogy fényével megvilágítsa útjukat.” Az írói alkotásnak „központosító tükörnek” kell lennie: „Gyűjtse egybe a világosságot fénnyé, és a fényt lánggá!” A valóság jelenségei közül a .Jellegzetest” kell felmutatnia.

„Bennem - írja - az irodalom és a társadalmi forradalom egybekapcsolódott”. Az irodalmat a leg- magasabbrendű cselekvésnek tekintette. Elvetette és megvetette az öncélú irodalmat, tehetségével és műveivel a haladást kívánta szolgálni.

Hogyan valósultak meg esztétikai, irodalmi elvei a műveiben? Lírai költészete eléggé ismeretlen hazánkban. Maradandót alkotott a próza terén (Nyomorultak, Kilenc- venhárom...), drámáit ma is játszszák (Ruy Bias), halhatatlanná elsősorban versei tették. Hatalmas lírája az egész XIX. század haladó mozgalmainak, eseményeinek, mindennapos életének visszhangja. „Százhangú” lírájának témagazdagsága szinte áttekinthetetlen: politikai szenvedély, családi érzés (az anyatisztelet, az apaság örömei, a gyermekszeretet), vallásosság, metafizikai nyugtalanság, magányosság, az öregkor bölcsessége és derűje egyként hangot kap verseiben.

Az 1830-as évektől kezdve együtt lélegzik az európai forradalmak szabadságeszméivel, s mikor beköszönt 1848, a népek tavasza, tudatosul demokratizmusa. Szembekerülve a császárság népelnyomó rendszerével, majdnem húszéves száműzetésbe kényszerül. Az atlanti-óceáni angol Guemesey szigetén kibomlik teljes gazdagságában politikai költészete (Fenyítések, A rettenetes év), amely nemcsak a francia, hanem az európai szatirikus politikai költészet kivirágzása is. A formák művészéből most válik valóban és végleg az

emberiség nagy élményeit kifejező költőóriássá. Verses epikájának nagy alkotása az évtizedeken át írt, ezer lapra terjedt Századok legendája. Az emberiség fejlődésének története Évától kezdve, ki az emberek anyja, a Forradalomig (1789), amely a népek anyja. Az emberiség emelkedését példázza történeti képekben. A Századok legendája, amely a szabadságban és békében elért emberi haladás lenyűgöző látomásával végződik, trilógiát alkot két nagy kozmikus tárgyú költeménnyel: A Sátán vége, Az Isten, amely az istenkeresés megrendítő eposza. - Ekkor fejezi be prózai főművét, a Nyomorultakat (1862), amely a legteljesebben valósítja meg a lelkiismereti válságból fakadó megtisztulás eszményét és egyben a haladásért küzdő irodalmi mű eszményét is.

„Béke, szeretet, szabadság”

Hosszú élete szakadatlan fejlődés: fiatalkori királypártiságától nagy az út férfi- és öregkorának szocialista humanizmusáig, forradalmi

republikanizmusáig. „E századnak vagyok fia! És évről évre / egy téveszmém hagy el saját döbbenetére.” - Az emberi méltóság nevében indít harcot a szegénység, a nyomor és a szolgaság ellen. „Egyetlen célom: szolgálni azt, ami emberi és igazság.. .Jézus vére hasztalan hull két évezred óta!” Ezért érez együtt a szegényekkel és az üldözöttekkel. Nemcsak írásaival harcol értük, hanem egyéb eszközökkel is. Egyetemes választójogot követelt a Nemzetgyűlésben mint törvényhozó. Nagy hatású beszédben követelt békés megoldást a lausanne-i békekongresszuson (1869). Szigeti otthonában negyven éhes kisgyermek ülte körül a száműzött író asztalát. Végrendeletében ötvenezer frankot hagyott a szegényeknek. Síkra szállt az Európai Égyesült Államok eszméje mellett.

Barátja volt hazánknak. Együtt dobogott szíve a húszas, harmincas évek szabadságmozgalmaival: „Szicília, Olasz-, Németföld, Magyarország! / Egy kontinens nyögi a rabság szörnyű sorsát.” Petőfi, Batthyány, Pest, Buda, Arad, Temesvár neve fel-feltűnik verseiben. Közli Kossuth proklamációját, követeli Kossuth kormányának elismerését. A szabadságharc elfojtásakor együtt érez népünkkel: „s haldoklik szép Magyarország.” A száműzött Hugo házában kedves vendégek voltak a magyar emigránsok, Mészáros Lázár, Perczel Mór, Teleki Sándor és mások.

Melyek Hugo írói munkásságának időtlen értékei? Műveit mély humanizmus hatja át. Minden sorából sugárzik a hit az ember és az emberiség emelkedésében: „A múlt jelszavai háború, gyűlölet, tekintély voltak - a jövő jelszavai béke, szeretet, szabadság lesznek.” Formaművészetének csodálatos gazdagsága példamutató. Verseinek nem egy sora vált szállóigévé. Regény- és drámahősei közül többen szimbólummá nőttek. Hatása felmérhetetlen. Személye köré legenda szövődött. 0 több, mint műveinek összessége. Benne látták megtestesülve a köztársasági erényeket. Eszménykép lett.

Vajda Aurél