Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-23 / 25. szám

Evangélikus Elet 1985. június 23.

(folytatás az 1. oldalról)

Magyar-finn-észt lelkészkonferencia Budapesten

Edgar Hark észt érsek köszöntőt mond

Martti Voipio a finn egyház részéről, Baranyai Tamás pedig a magyar egyház részéről ismertette a kialkault testvérgyülekezeti kapcsolatokat. Jó volt hallani az egyre erősödő és izmosodó testvéri közösségekről.

A második nap dr. Fabiny Tibor professzor a Magyar Evangélikus Egyház életéről adott nagyon átfogó, minden részletre kiterjedő ismertetést. Az elmúlt időszak kimagasló eseménye volt a Luther-év. Áttekintést kaphattunk az LVSZ 'Nagygyűlésének minden munkájáról és eseményeiről, az egyházközi kapcsolatok ápolásáról, Teológiai Akadémiánk életéről, a finn-magyar kapcsolatokról és egyházunk itthoni munkaágaiban elvégzett minden eredményünkről.

Ehhez csatlakozott Kalevi Toi- viainen püspök beszámolója a finn egyház legutolsó három esztendejéről. Részletesen megtudhattuk finn testvéreink és gyülekezeteiknek minden szolgálatát, elért eredményeiket. Nagy figyelem és rendkívül élénk megbeszélés kísérte Juhano Forsberg előadását A hit és a szeretet a lutheránus-ortodox dialógus fényében. Matti Sihvonen püspök Az egyház a keresztség, az úrvacsora és a hivatal szemszögében adott teológiai értékelést, majd Edgar Hark érsek äz észt egyház életét mutatta be. Elmpncjta eredményeiket, beszélt gondjaikról, s aláhúzta, egyházuk életében is a legnagyobb erőt Jézus Krisztus szeretete és evangéliuma jelenti.

Sihvonen püspök meleg szavakkal köszönte a finn vendégek nevében a már oly sokszor megtapasztalt magyaros vendéglátást, a kapott sok szeretetet és meghívta a konferenciát Finnországba 1989— 1990-re.

Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök értékelte és összefoglalta a konferenciát. Megköszönte a szervezőknek a végzett munkát, a vendéglátó budavári gyülekezet szeretetét. összegezte az elért eredményeket, s örömmel állapította meg: finn testvéreink megerősítettek bennünket abban, hogy jó út az, amelyen a magyarországi evangélikus egyház jár, ez pedig nem más mint a diakóniai teológia útja. Együttlé- tünk igen jó szolgálatot tett nemcsak a három ország egyházai, hanem a Lutheránus Világszövetség minden egyháza számára.

A kétnapos konferencia után a vendégek vidéki körutat tettek. Június 6-9. között többek között megismerkedtek Tihany, Gyenes- diás, Sárszentlőrinc, ■ JÍCecskemét, Békéscsaba, Orosháza; ^Szeged, Pusztaszer nevezetességeivel.

Elutazásukra június 10-én a délelőtti órákban került sor.

Solymár Péter

ÖKUMENE

FELÜLNÉZETBÖL

„Csak

szolgálatunkat

teljesítettük”

Századunk vége felé közeledve kétségtelennek tűnik, hogy a mi évszázadunk egyháztörténetére a keresztyén egységtörekvés lesz a legjellemzőbb. Akár az Egyházak Világtanácsa megalakulására, akár a II. Vatikáni Zsinatra vagy a felekezeti világszervezetek megerősödésére gondolunk, mindenképpen érzékeljük a keresztyénség egységtörekvéseit. Természetesen másként látja, aki részt vesz felekezetközi tárgyalásokon és másként, aki egy gyülekezetben élve csak hall ezekről a törekvésekről. Más az ökumené fe- lülnézetből és alulnézetből. A magasság semmiképpen sem jelent rangot, hanem csupán nézőpontot

Aki kilátóról vagy repülőből nézi a tájat, máshogyan lát, mint aki közelről figyeli környezetét. A magasból a részletek ugyan nem látszanak, játékszernek tűnnek bokrok, fák, házak, gyárak, templomok, de jól látja az utakat, a hegyvonulatokat, a folyókat, a táj egészét. Valahogy így van ez a keresztyén egységmozgalommal is. Aki nemzetközi, felekezetközi konferenciákon vesz részt, az a magasból látja a fő vonulatokat, összefüggéseket. Felejtenie természetesen nem szabad, hogy a parányinak látott házakban emberek laknak, autókban emberek közlekednek, templomokban különböző felekezetű gyülekezetek jönnek össze.

Mit látni a magasból a 20. század egyházi térképén? Kétségtelenül látni az egységtörekvéseket, érzékelni lehet a kétoldalú és többoldalú tárgyalásokat, sőt még azt is, hogy az egységre törekvés egyfajta modellt jelenthet a széthullás veszélyében, az atomizálódásban élő emberiségnek.

Folyik az egység felfedezése, azaz a különböző felekezetekben rájöttek, hogy Jézus Krisztusban már megvan az egységünk, nem kell megalkotnunk azt, fel kell fedeznünk csupjjp. Folynak azegysé^ö- rekvésél^a^az különböző jpfi^eze- tekben élők meg akarnak tenni mindent, hogy Jézus Urunk főpapi imádságában is kifejezett egység- akarata érvényre juthasson. Az ökumené ebben a vonatkozásban nem más, mint igenlése Jézus akaratának: legyen meg a Te akaratod!

A felekezetközi párbeszédekben nyilvánvalóvá vált az is, hogy az

egyes felekezetek egyre inkább öntudatra ébrednek, másokkal történő beszélgetésükben önmagukra találnak. A római egyháznál ép- penúgy megtalálhatjuk ezt az ön- eszmélődést, önmagukra találást, mint a különböző orthodox egyházaknál, vagy az anglikánod különben laza szerkezetű közösségében. Elmondható ez evangélikus felekezetűnkre is.

Tudjuk, az ökumenikus párbeszédeknek sok bírálójuk akad. Gyülekezeti szinten lassúnak, nehézkesnek, túlságosan óvatosnak tartják ezeket a dialógusokat, keveslik az eredményt, hiába akarnak sziporkázó sikereket felmutatni. Egy helyben topogásról, fékezésről, az ökumenikus éghajlat hűvössé válásáról beszélnek.

A valóságban nem lehet megkerülni a különbségeket, nem szabad szemet hunyni az évszázadok folyamán kialakult másfajta gondolkodásmód, nyelvhasználat, lfe- gyességi életforma felett. Ezekkel a különbségekkel szembe kell nézni a párbeszédek során, mert ezek nem csak a múltban jelentkeztek,! hanem ma is megvannak és a jövőben bármikor előbukkanhatnak.

A párbeszédek célja a közös ta-1 nulás - a Szentírás egyre jobb megismerése, Jézus személyének és művének egyre jobb megértése, egymás kölcsönös megismerése és együtt tartott istentiszteletek: közös imádság, ige- és úrvacsora-közösség mind-mind építhetik a felekezetek egységét, csakúgy, mint mai vilá- . gunkban végzett közös szolgálatunk, hiszen ugyanabban a veszélyeztetett világban akarjuk a mentő szeretet evangéliumát hirdetni.

Akik alulról nézik az ökumenikus törekvéseket, azoktól több türelmet, bizalmat és megértést kell kérni a dialógusokban részt vevő szakteológusok és egyházi vezetők iránt. Akik felülnézetből látják az ökumenét, , azoktól- aztkell várni, hogy olyan

fiiOii eiiCiuyiUí>uiIjjvauut. .

h°gy

végleg elszakadnának a realitásoktól. hogy megmaradjanak felelős kapcsolatban az egyház való életével. Nem szabad, hogy számukra csak élettelen, térkép maradjon a „lenti” táj, nem feledhetik, hogy élő emberek, egységért imádkozó és tenni akaró hívek várják szavukat, tanításukat. Hafenscher Károly

Az ünnepi könyvhét sikere

Számos érdeklődő és vásárló kereste fel a Kálvin téri protestáns kiadók könyvsátrát. Felvételünk a megnyitás utáni napokban a vasárnap délelőtti dedikáláson készült.

Az Országos Béketanács Egyházközi Békebizottsága - a Béke és Barátság Hónap alkalmából közgyűlést tartott június 6-án, amelyen Tolnay László, a Magyar Külügyi Intézet főmunkatársa tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást a leszerelés időszerű kérdéseiről.

A közgyűlésen, amelyen jelen volt dr. Bartha Tibor református püspök vezetésével az Ökumenikus Tanács elnöksége, megjelent Sebestyén Nándomé, az OBT elnöke Sándor István kíséretében és a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának a Békemozgalomban végzett munkássága elismeréséül átadta az OBT emlékplakettjét. Az átadó ünnepségen részt vett Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára és Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal általános elnökhelyettese Bai László főosztályvezető kíséretében.

Sebestyén Nándomé a kitüntetés átadásakor nagyra értékelte az Ökumenikus Tanácsban tömörült egyházak együttes és külön is évtizedeken keresztül végzett békeszolgálatát, amelyet idehaza és külföldön a legkülönbözőbb területeken és alkalmakkal. Állásfoglalásaikkal rendezvényeikkel

(mint például a Hirosima-nap vagy az Afrika-vasárnap), sajtómunkájukkal nagymértékben segítették a hazai békemozgalom fejlődését, közös céljaink elérését és a különböző társadalmi rendben élő népek közötti bizalom megerősödését. Ennek a tevékenységnek a legutóbbi kiemelkedő eseménye az Egyházközi Békebizottság létrehozása volt. A tagegyházak lelkészei közül számosán vesznek részt a Hazafias Népfront munkájában, cselekvő részt vállaltak a képviselő és tanácstag választás előkészítésében is és kerültek fel az országos és helyi jelöltek listájára nemzeti egységünk bizonyságaként. Végül további eredményes munkát kívánt közös szolgálatunkban a békéért.

Bartha Tibor püspök válaszában részletesen elemezte egyházaink békeszolgálatát a nehéz kezdettől a napjainkra rendkívül ki- szélesedett és sokoldalú tevékenységig. Megköszönve a megtisztelő elismerést hangsúlyozta, hogy a békemunkát végezve nem tettünk semmi rendkívülit, csak szolgálatunkat teljesítettük. Megköszönte és továbbra is kérte az OBT sokoldalú segítségét.

Az ünnepi közgyűlés végül hatá- " rovatot fogádött el.

Tóth Endre

Zsákutcában

Furcsa utcán élek mostan: egynyílású, mint a zsák.

Nekifut a temetőnek, ott a vége, nincs tovább.

»Száz méterre az országút, s a temető ott áll közbe, nem engedi, hogy utcánkat a világgal összekösse.

Idegen, ha idetéved, belépve a sűrű portul, megátkozza e vidéket, s káromkodva visszafordul. Zsákutcában nem jó lakni, itt az élet megreked, lomhaságát nem verik fel a nyugtalan, friss szelek, s a temető falának fut, ott végződik, mint az élet.

Útkeresők: a zsákutcát, mint a csapdát, kerüljétek.

(Megjelent a költő: BIZALMAS VALLOMÁSOK c. Kötetében: 1984-ben)

Dr. Philip Oké 1940-ben született, végzettségét tekintve közgazdász és jogász, a Columbia Egyetem (USA) professzora. A Keresztyén Békekonferenciát, mint nem kormányszintű szervezetet 1976 óta képviseli New Yorkban az ENSZ-nél. Az alábbi Interjút a KBK Munkabizottságának budapesti ülése (május 13-18.) alkalmából készítette Lehel László, lapunk felelős szerkesztője. A fordítás Szentpétery Péter munkája.

Interjú dr. Philip Oke-val, a Keresztyén Békekonferencia ENSZ-képviselőjével

„A sokféleségnek megvannak az előnyei”

beülnek a mi padjainkba és tőlünk is tanulnak. Hiszen mi mindannyian „tanulók” vagyunk és mindannyian egyformán rászorulunk a Szentlélek vezetésére, A nagyobb egyházaknak is el kell fogadniuk azt, amit mi tapasztaltunk, átéltünk egy 40 éves forradalomban! És mik a mi tapasztalataink? Mindenekelőtt az, hogy Isten a legnagyobb hatalom! Ezt fejünkkel, eszünkkel eddig is tudtuk. Teológiailag is megfogalmaztuk. De ez a felismerés számunkra egy forradalmi helyzetben vált valósággá. Mi itt ismertük meg, hogy Isten a legnagyobb hatalom és ezt el is mondjuk mindenkinek.

Azt is megtapasztaltuk, hogy Isten Igéje, az evangélium óriási erő. Ez az erő képes forradalomban is egyházat teremteni, megtartani és hitet ébreszteni. Mi ebben a helyzetben egyetlen valamire támaszkodtunk, és ez elég volt, ez pedig az evangélium. Más mankóra nincs szükségünk.

Az LVSZ elnöke ezután vázolta a prioritásokat az LVSZ munkájával kapcsolatban.

A legdöntőbb feladat a misszió és az evangelizáció. Meg kell hirdetnünk Kelet-Európábán és szerte a világon a Krisztusról szóló bizonyságot, hogy az emberek megtérjenek, az egyházba visszajöjjenek. Ez sehol sem lehet harJaakko Elenius lelkész

mad- vagy negyedrangú kérdés. Diakónia nélkül nincs misszió, nincs evangelizáció. Nem elég a konfesszió, nem elég a hitvallás, ezeknek mindenütt párosulnia kell a szeretetben való cselekvéssel.

Erősítenünk kell az ökumenikus kapcsolatokat, hiszen Krisztusban mindannyian egyek vagyunk. De ennek nyilvánvalóvá kell lennie. Ezért kell tovább fejleszteni a más egyházakkal való dialógusokat. Itt azonban szükséges az, hogy a lutheránus egyházakon belül is erősítenünk kell a kapcsolatokat. Együtt kell eljutnunk arra, hogy az egész világ ínségében segítséget nyújtsunk. Ez pedig nem más, mint a béke munkálása. Ezt viszont csak igazságossággal, az emberi jogok tiszteletben tartásával, mindenfajta diszkrimináció megszüntetésevei lehet elérni. Ezt a békét kell együtt megvédenünk minden jóakaratú emberrel.

Jaakko Elenius Az egyházak és a Helsinki konferencia címen tartott iránymutató előadást. Az Európai Együttműködési és Biztonsági Konferencia Záródokumentuma aláírásának tizedik évfordulója alkalmával adott áttekintést a Záródokumentum előzményeiről, az elért eredményekről a mindannyiunkra váró feladatokról. A Helsinki Záróokmány kész „használati utasítás” äz egyházaknak, hogy annak szolgálatával betölthesse „őrálló szolgálatát”!

Dr. Nagy Gyula püspök Az L VSZ hatása a magyar evangélikus egyházra címen tartotta a délután fő előadását. Hangsúlyozta, hogy „Iisalmi 1981” óta egyházunk életének legjelentősebb eseménye „Budapest 1984”, vagy az LVSZ Budapesti Nagygyűlése volt. Óriási visszhangja volt ennek szerte a világon, hiszen először fordult elő, hogy egy ún. „diaszpóra” egyházban rendezték a nagygyűlést. Ennek a nagygyűlésnek óriási jelentősége volt a magyar evangélikus egyház és ösz- szes gyülekezeteink szamára.

„Üdvös teher” volt egyházunk részére a nagygyűlés megrendezése. Három esztendő volt a felkészülés ideje, amikor is teológiai munkával, gyülekezeteink áldozatvállalásával egész egyházunk népe részt vett valamilyen formában a megrendezésben. Előadásában újra átéltük a felejthetetlen napokat, az elnökválasztás szavakkal szinte kifejezhetetlen pillanatait, s azt a visszhangot, mely szerte az egész világon nagy megbecsüléssel értékelte a magyarországi evangélikus egyházat. Előadása végén magyar szemszögből teológiailag értékelte a nagygyűlést.

Professzor Úr, miben áll az ön munkája az ENSZ-nél?

Képviselem a KBK-t á világszervezetnél, ä KBK itt konzultatív, tanácsadó, nem kormányszintű szervezetként szerepel. Ez azt jelenti, jogunk van arra, hogy szóbeli állásfoglalást tegyünk - általam - a közgyűlésnek, továbbá az ENSZ gazdasági, társadalmi, tudományos és egyéb szerveinek. Ezzel a jogával a KBK minden lehetséges alkalommal él Is. Magam például gyakran felszólalok a KBK nevében a gyarmatosítás elleni bizottságban, támogatva Namíbia felszabadítását, vagy Puerto Rico függetlenségét (ez az Égyesült Államok egyetlen gyarmata). Más, a KBK-t is foglalkoztató kérdésekben is kivesszük részünket a vitákból, amelyek a közgyűlés különleges politikai bizottságában zajlanak. Ez a Közgyűlés legfontosabb bizottsága, minden állam, így Magyarország képviselője is helyet foglal benne.

Korábban Is részt vett a békemozgalomban? Hogyan került a KBK-hoz?

Igen, sokféle békeszervezetnek voltam a tagja. Jelenleg is tagja vagyok az USA Béketanácsának, amely a magyar Béketanács amerikai megfelelője, az Amerikai-Szovjet Barátság Nemzeti Tanácsának és a nyári moszkvai Világifjúsági Találkozó amerikai nemzeti előkészítő bizottságának is.

Az ENSZ-ben gondoskodnak-e az Önök, a KBK elnökségének rendszeres tájékoztatásáról?

Igen, rendszeresen közlönyt adnak ki, amelynek az a célja, hogy többek között a KBK-t és annak szerveit tájékoztassa az ENSZ-ben folyó munkáról. Egyszerűen jelentünk minden fontosabb eseményt, persze válogatunk, nem térünk ki minden részletre.

Hadd térjünk vissza az előbbi kérdésre. Az USA-ban bizonyára nem természetes, hogy valaki egy olyan békemozgalmat képviseljen, amelynek központja Prágában, azaz, egy szocialista országban van.?

Vannak mások is az USA-ban, akik az ENSZ-nél kelet-európai központtal rendelkező szervezeteket képviselnek, például a Szakszervezeti Világszövetséget (Prága), a Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetséget (Budapest) stb. - összesen tízen vagyunk ilyenek az ENSZ-nél.

Hogyan értékeli ezt a mostani budapesti ülést?

Ez a találkozó simábban, zökkenőmentesebben zajlik, mint általában a KBK összejövetelei. Úgy tűnik, hogy mindenki érdekelt a júliusi VI. Összke- resztyén Béke-Világgyűlés előkészítésében és sikeres lebonyolításában. Ez a nagygyűlés minden bizonnyal igen széles körű találkozója lesz a világ keresztyénéinek. A mostani ülés nagyon jó benyomást kelt, a Munkabizottság tagjai nyilván egyetértenek a nagygyűlés terveit,'célkitűzéseit illetően.

Mit remél a Keresztyén Béke- Vllággyúléstöl?

A KBK-nak egy sor problémát kell megoldania, például azt, hogy a szervezetben kevés fiatal munkálkodik. Ezzel a kérdéssel a Világgyűlésnek szembe kell néznie. Aztán van még néhány

téma a háború és béke kérdésén kívül, hiszen az emberi élet jövője egyébként is problematikus. A KBK-nak új távlatokat kell nyitnia a környezetet fenyegető veszélyekkel kapcsolatban, a társadalmi változásokat, azok kulturális kihatásait illetően, különösen is az iparilag fejlett országokban, továbbá a tömegtájékoztatás, a számítástechnika, a biológiai befolyásolás, .tervezés dolgaiban; ezek mind-mind etikai következményekkel járnak és hatással vannak az emberi élet minőségére. Mindezeket tehát a KBK-nak is meg kell fontolnia. Reméljük, hogy az egyik téma, amit most a Munkabizottságban megvitattunk, a nők szerepe a KBK-ban, a nagygyűlésen is felvetődik. Ez egyébként nemcsak a KBK-nak, hanem minden egyházi, sőt egyéb nemzetközi szervezetnek is problémája. Ezeket a gondokat tehát meg kell oldani.

A KBK-nak általánosságban intenzívebben kell hozzájárulnia a békemozgalomhoz, különösen is az egyházihoz, mivel 6 maga nem az egyetlen,

Az Országos Béketanács emlékplakettel tüntette ki a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsát

hanem vannak más egyházi békemozgalmak is. Ezzel a KBK-nak, illetve a nagygyűlésnek foglalkoznia kell, és fog is, új kezdeményezést fog tenni, ha nem is kimerítően és minden részletre kiterjedően.

Elégedett az egyházi békemozgalmak együttműködésével?

Szerintem ez az együttműködés mindig mélyíthető és fejleszthető. De azt hiszem, hogy minden szervezetnek megvannak a maga célkitűzései, a maga tömegbázisa, és ennek a sokféleségnek pedig megvannak a maga előnyei. Az együttműködés szintjei természetesen különbözőek lehetnek, az ENSZ központjában is közösen léphetnek fel, bizonyos dolgokban viszont külön utakon járnak.

Azt hiszem, e kapcsolatok tovább mélyithetők. De nem gondofom, hogy az abszolút egység lenne a cél. Minden szervezetnek, mint már mondottam, megvan a,maga célkitűzése és tömegbázisa. A különbözőségben is rejlik valami erő.

is