Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-23 / 25. szám

Evangélikus Életi 50. ÉVFOLYAM 25. SZÁM 1985. JÚNIUS 23. ÁRA: 5,50 Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS Tagegyházak meglátogatása. A Lutheránus Világszövetség elnökének a térképen lelzett többezer kilométeres tengerentúli útvonala egy szolgálat több megállóhelyeit mutatják. HESS KANADÁBAN ÉS AZ USA-BAN AZ LVSZ ELNÖKEKÉNT A tengeren túl a Lutheránus Világszövetség szolgálatában Regionális találkozások Magyar-ünn-észt lelkészkonferencia Budapesten A Lutheránus Világszövetség el­nökének feladatai közé tartozik a ^tagegyházak meglátogatása, a ve­lük való kapcsolat erősítése. így került sor kanadai és amerikai utamra, melyen velem volt Dr. Carl Mau, a Világszövetség főtit­kára. Zürichben találkoztunk, az­tán 14 órát repültünk - egy 'kis torontói pihenéssel - a kanadai Winnipegig. A kanadai evangélikus egyhá­zak hívtak meg bennünket alkot- mányozó ünnepi zsinatukra Win­nipegbe, ahol kimondották két ka­nadai evangélikus egyház egyesü­lését. Ilyen ülésre valóban érdemes elmenni és minden fáradságot vál­lalni. Hiszen mi evangélikusok is olyan sokat szenvedünk amiatt, hogy még a mi evangélikus egyhá­zaink között is szakadékok van­nak. Most arról volt szó, hogy két - eddig külön élő - evangélikus egyház, egy egyház lesz. Nem először voltam Kanadában. Ez volt a negyedik utam. Mindig lenyűgözött ennek az országnak óriási területe: 9 974 400 négyzet- kilométer. Százszor akkora mint Magyarország. Ugyanakkor, csak kétszer annyi lakosa van, mint ha­zánknak: 22 millió. Egy négyzetki­lométerre mindössze 1,8 lakos esik, Magyarországon több, mint 100. És ezen az óriási - szinte át- foghatatlan területen - mindössze valamivel több mint 305 000 evan­gélikus él. És mi most azért men­tünk, hogy köszöntsük ezt a két egyházat, amelyek egyesültek. De menjünk csak sorba. Kana­dában az őslakosság indián volt. Most mindössze 160 000 van belő­lük. Ellenben, jöttek az angolok és franciák. így az anglikán és a ró­mai katolikus vallás lett a két ural­kodó keresztyén felekezet. Az or­szág ma is a Brit Nemzetközösség tagja és államfője az angol király- noTAztán megjelentek az evangéli­kusok is Kanada földjén. Jórészt Európából vándoroltak be: Né­metországból és Skandináviából, később Kelet-Európából is. Ezek az evangélikusok „idegenek” vol­tak az angolok és franciák, a római katolikusok és anglikánok között. De szervezkedtek, gyülekezeteket alapítottak. így jórészt etnikai (népcsoport) alapon három evan­gélikus egyháztest alakult ki: Három egyház 1. Evangélikus-Lutheránus Egy­ház Saskatoon központtal. Tagjai jórészt Norvégiából és Németor­szágból jöttek, de más országok­ból is. Ok 1966-ig az Amerikai Lutheránus Egyház részlege (szek­ciója) voltak. Hozzájuk tartozott 318 gyülekezet, 182 lelkésszel. Fő­leg a nevelésre tették a hangsúlyt. Lélekszámúk több mint 82 000. 2. A másik egyház neve ez: Lu­theránus Egyház Amerikában - ka­nadai részleg. A név is mutatja, hogy az Egyesült Államokban elő egyik evangélikus egyház (LCA) szekciójaként működtek. Ez a leg­nagyobb és legrégibb evangélikus egyház Kanadában. 324 gyüleke­zetük és 187 lelkészük van. Atyáik két évszázaddal ezelőtt érkeztek Németországból és Svédországból, továbbá Finnországból, Dániából, Észtországból, később Magyaror­szágról, Szlovákiából is. 3. Végül a harmadik egyház a Lutheránus Egyház - Kanada. Ez az ún. „Missouri Synod” egy­háza, amely a mai napig sem lépett be a Lutheránus Világszövetségbe. Ennek 173 gyülekezete és 190 lel­késze van. Jórészt Ontarióban él­nek. Tagjainak száma 88 000. Kettőből egy A felsorolt három evangélikus egyházból az első kettő - Evangéli­kus Lutheránus Egyház és a Lu­theránus Egyház Amerikában - Kanadai részlege - elhatározta, hogy egyesül. E célból jött össze május 16-19-én az alkotmányozó zsinat Winnipegbe a Manitoba Egyetemre. 524 küldött és 215 lá­togató volt jelen. Kimondták az egyesülést. Ez lett az egyház neve: Evangélikus Lutheránus Egyház - Kanadában (ELCIC). Tagjainak száma 210 000. A központjuk Winnipegben lesz. Munkájukat 1986. január 1-én kezdik. Megválasztották az új egy­ház elnökét is Donald W. Sjoberg személyében. Öt egyházkerületük lesz, élükön egy-egy püspök. Május 16-án részt vettem a meg­nyitó és úrvacsorái istentiszteleten. A két egyház tagjai két különböző teremből indultak el az istentiszte­letre. A középen találkoztak. Át­ölelték egymást és együtt úrvacso­ráztak. Áztári a kettőből egy lett, melyet hivatalosan is kimondták. Május 18-án a zsinaton mintegy 1000 ember előtt előadást tartot­tam ezen a címen: „Arra hívattunk, hogy egyek legyünk.” („Called to be one”). Az előadásban arról szóltam, hogy az egységre hívág állandó „kihívás” az egész lutherá­nus család és az'egész keresztyén egyház számára. Aztán beszéltem a „lutheránus egység”-ről, majd a „keresztyén egységről”.. Hangsú­lyoztam, hogy az „egység” nem önmagáért szükséges, hanem Jézus Krisztus evangéliumáról való kö­zös bizonyságtételért. Aláhúztam, hogy közös bizonyságtételre hivat­tunk a béke, az igazságosság, a faji egyenlőség, a nyugat és kelet kö­zötti feszültség feloldása, a gazda­gok és szegények közötti egyenlőt­lenség megszüntetése ügyében, ab­ban, hogy ne engedjünk Afrikában 150 millió embert a körülmények­től, az éhségtől szenvedni. De fára­doznunk kell az egész keresztyén- ség egymásra találásáért, egységé­ért és közös szolgálatáért is az em­bervilágban és az emberviíágért. Az előadást nagy szeretettel és megértéssel fogadták. Ä zsinatot üdvözölte J. Crumley New York-i, D. Preus minneapoli- si püspök, továbbá E. Treit a Mis­souri Synod püspöke. Az anglikán és római katolikus egyház érsekei is nagyon melegen szóltak. Igehirdetés Május 19-én Winnipegben a „Kereszt”-ről elnevezett evangéli­kus gyülekezetben prédikáltam az ott előírt textus: ÍJn 4,13-17 alap­ján. A zsúfolt templomban azt hangsúlyoztam, hogy. Krisztus egyházának nemcsak a „hitvallás” (confessio) az imertetője, hanem a szeretet (karitas) is és ez utóbbi nélkül hamis a hitvallás. Az isten­tiszteleten résztvevők között ma­gyarok is voltak, akik nagyon örültek a találkozásnak. A következő szolgálat már az- amerikai Minneapolisban volt. . Mai emberek „Hogyan születhet kérdései az ember Jézushoz öreg létére?” Jn 3,4 Az ember gondolatai, amelyekkel megítéli a körülötte levő világot, em­bertársait, saját tennivalóit, mindig ön­magából indulnak ki. Az önző ember Ítélete szerint mindenki csak a maga hasznát lesi, a pénzsóvár szerint min­denki megvesztegethető. így keresi az ember Istent is, mert önmagából kiinduló gondolatai vallá­sosságát is meghatározzák. Azt hiszi Isten cselekvését is befolyásolja az ér­dek, -a dicsőségvágy, a hízelgés. Jézus szavai világossá teszik, hogy az ember ezzel az önmagából kiinduló gondolkodásmóddal soha nem juthat el Isten szeretetének a megismeréséhez és megnyeréséhez: „Ha valaki nem szü­letik újonnan, nem láthatja meg az Is­ten országát.” (Jn 3, 3) De mit jelent az újonnan születés? A saját lehetőségeit felmérő ember ott áll a lehetetlen előtt, és Nikodémussal együtt kérdezi: „Hogyan születhet az ember öreg létére?” „Megszülethet-e is­mét?” Más adottságokkal, más gon­dolkodásmóddal, más szívvel, arra al­kalmasan, hogy megismerje Istent? Az ember évei nem pergethetők visz- sza, öröklött adottságai nem cserélhe­tők ki. Hogyan mehet végbe akkor az ember életében az a változás, amely gondolkodását, magatartását, tetteit, egész életét, Isten és embertársaihoz való viszonyát is megváltoztatja? Mindent megelőz az, hogy hangzik felénk Isten szava. Akár az írott betűn, akár embereken keresztül. Törvényé­ben tükröt tart elénk, hogy akaratához mérhessük életünket. Az ember mene­külhet ez elől a szembesülés elől, bírál­hatja Isten törvényét, de mértékét nem módosíthatja. Leleplező ereje megma­rad és kíséri az életünket. Miközben hangzik felénk Isten sza­va, Isten Lelke végzi bennünk a maga munkáját. Vádoló lelkiismeretünk nyugtalanná tesz, megkeseríti életün­ket, bűntudatot teremt bennünk. Vá­gyat ébreszt a bűneink terhétől való szabadulás után. Természetes ösztöne az az ember­nek, hogy ezt a maga erejével akarja elérni. Azt hiszi, ha nagyon összeszedi magát, ha nagyon akar, megszabadul­hat ettől a tehertől. Keserű csalódások vezetnek el bennünket arra a felisme­résre, hogy a magunk erejéből gondol­kodásunkat, érzéseinket megváltoztat­ni nem tudjuk, Istenhez való viszo­nyunkat nem rendezhetjük. így lesz számunkra örömhírré Isten bűnbocsátó kegyelme, a Jézus Krisz­tusban kapott váltság és élet: „Úgy sze­rette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 16) A Szentlélek munkája bennünk, amikor az életújulás után vágyódó em­berben megszületik az Isten iránti biza­lom. Mer hinni a Krisztusban kapott bűnbocsánat erejében. Szíve megtelik hálával és örömmel. S amit saját erőfe­szítésével nem tudott elérni, azt Isten szeretetének az ereje elvégzi rajta. Meg­változik Istenhez való viszonya s vele együtt gondolkodása, egész életértéke­lése. Ami lehetetlennek tűnt az ember szemében, lehetségessé válik Isten lelke által. Az Isten kegyelmében és szereteté- ben bízó hitnek ez az életújító ajándéka mindig megmarad Isten csodájának. De ez a csoda szemlélhető valóság az egyháznak azokban a tagjaiban, akik tudják, hogy Isten kegyelméből élnek, és Isten szeretetének az erejével szolgál­nak. Isten Lelkének a munkája nincs kor­hoz kötve. Ezért eljuthat az Isten ke­gyelmét megragadó hitre, Istenhez való viszonyában újonnan szül“*1”:. ai em­ber még öreg létére is, ha meghallja, megérti Isten szavát és végbemegy rajta Isten csodája. Magyar László A negyedik alkalommal rendezték meg a finn-magyar-észt lelkészkonferenciát Budapesten június 4-5-én. Az első ilyen konferenciát 1937-ben Budapesten tar­tották. Majd a háború után 1968-ban ugyancsak Budapest adott otthont a má­sodik konferenciának. A Finn egyház meghívására 1981-ben Iisalmiban foly­tatódott ez a sorozat. A negyedik alka­lomra népes finn küldöttség érkezett Ka- levi Toiviainen és Matti Sihvonen püspö­kök vezetésével. Az észt egyházat Edgar Hark érsek és Paul Thomas dómprépost képviselte. A konferencia első napján részt vett Anto Mantsala Finnország bu­dapesti nagykövete is. Finn részről a konferencia szervezője Martti Voipio esperes volt, egyházunk részéről dr. Ko­ren Emil - aki betegsége miatt nem ve­hetett részt az együttléteken. Tőle vet­ték át a szervezés munkáját Kosa Lász­ló, Baranyai Tamás és Vető Béla lelké­szek. Megnyitó istentisztelet A budavári templom megnyitó is­tentiszteletén dr. Nagy Gyula püs­pök Mt 20, 26-27 alapján hirdette Isten igéjét. Igehirdetésében ki­emelte, hogy Jézus Krisztus en­gesztelő áldozatul adta magát a golgotái keresztre, az egész világ bűnéért. Ez a krisztusi áldozat köt össze bennünket. Hiszen mi abból élünk, hogy Krisztus nem uralkod­ni, hanem szolgálni jött ebbe a vi­lágba. Bennünket, valamennyiün­ket is ennek a szolgálatnak az útjá­ra hív. Jézus azért adta oda életét, hogy mi átélhessük a bűnbocsánat kegyelmét. Csak a bűnbocsánatot nyert ember járhatja a szolgálat útját. Jézus a szeretet törvénye he­lyett a szeretet evangéliumát he­lyezte a szívünkre. Az istentisztelet keretében szolgált a kuopioi ka­marakórus, akik ugyancsak ha­zánkban tartózkodtak. Kalevi Toiviainen püspök a finn, Edgar Hark érsek pedig az észt evangélikus egyház nevében kö­szöntötte a konferencia résztve­vőit. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, az LVSZ elnökének „Ä Lutherá­nus Világszövetség és a kelet-euró­pai kisebbségi egyházak” címen tartott előadása indította el a kon­A konferencia finn szervezője Martti Voipio esperes ferenciát. Utalt a finn-ma­gyar-észt konferenciáknak elindu­lására, s kifejtette, hogy milyen di­namikusan fejlődik a testvérgyüle­kezetek kapcsolata. Sok áldása van a stipendiáns cseréknek, a pro­fesszorcseréknek és a rendszeres magas szintű püspöki találkozók­nak. Jelenleg az LVSZ-nek 55 millió tagja van, 99 tagegyházban. Kelet- Európában megközelítően 2 millió evangélikus él. Káldy püspök két kérdésben válaszolta meg az LVSZ és a kelet-európai kisebbségi egy­házak kapcsolatát. A konferencia résztvevői. A kép előterében balról jobbra: Matti Sihvonen, Kalevi Toiviainen finn püspökök, valamint Káldy Zoltán püspök-elnök Mit tud adni az LVSZ a kisebbségi egyházaknak? A legnagyobb talán, amit a kisebb­ségi egyházak az LVSZ-től kap­nak, az az, hogy tagjai lehetnek egy nagy közösségnek, egy hatal­mas családnak. Hiszen 1 sorrend­ben az egyházak között a 3. he­lyen, mintegy 70 millió evangélikus él ezen a világon, melyből 55 mil­lióan tagjai az LVSZ-nek. Mind­annyian érezhetjük azt a testvéri erős kart, mely bennünket is átölel, és értünk is imádkozik. Hatalmas lelki, spirituális erőforrás ez min­den egyház számára. Ezenkívül az LVSZ rendkívül jelentős anyagi segítséget is nyújt a kisebbségi egy­házaknak. Templomok építésére, renoválásokra, gépkocsikra igen jelentős adományokat kapunk. A kisebbségi egyházak tagjait szé­les körben vonja be az LVSZ a teológiai munkába, közös együtt­gondolkodásba. A Végrehajtó Bi­zottságokban, a genfi központban megtalálhatjuk ezeknek az egyhá­zaknak a képviselőit. A nagyobb testvérek szorosan ölelik maguk­hoz a kisebb testvéreket és ez na­gyon jelentős erőforrás számunk­ra. Mit adhatnak a kelet-európai egyházak az LVSZ-nek? Sokáig tartotta magát nyugaton az a nézet, hogy a nagy egyházaknak az a feladatuk, hogy a kisebbeket „beültetik az iskolapadba” és majd ők végzik a tanítás munkáját. Ter­mészetesen mi nagyon szívesen ta­nulunk a nyugati egyházaktól, de csak abban az esetben, ha ők is (Folytatás a 3. oldalon) Választottunk A napi hírekből, híradókból gyakran értesülünk egy-egy or­szág választási eseményéről, gyakran meglepő eredményeiről. Sokan érdeklődéssel figyelik eze­ket anélkül, hogy közelebbről is­mernék azt az országot. Mind­nyájan tudjuk: nem mindegy, hogy kik irányítják a népek és nemzetek életét, kik vesznek részt népük felemelkedéséért és ezáltal az egész emberiség békéjéért és a társadalmi igazságosságért folyó nemes harcban. Június 8-án a mi országunk­ban voltak választások. Most nem kényelmes karosszékekből figyeltük az eseményeket, hiszen ez a mi választásunk volt, saját népünk élete, fejlődése, józan ter­vei és azok becsületes és eredmé­nyes megvalósítása volt a tét. Mindez meglátszott a választást megelőző jelölő gyűlések magas részvételi számán, a felszólalások nagy számán és azon az őszinte érdeklődésen, amellyel készül­tünk a választás napjára. Minden eddiginél nyíltabb, de­mokratikusabb és ezáltal izgal­masabb volt ez a választás. Min­den képviselői és tanácstagi hely­re legalább két jelölt, több he­lyütt három vagy négy jelölt kö­zül kellett választani. Mindazok, akik korábban úgy szavaztak, hogy elfogadták a jelölteket a szavazólap változatlanul hagyá­sával, most tollal, ceruzával a ke­zükben felelős döntésre kénysze­rültek, hogy kit választanak a több jelölt közül. Ahogyan a je­lölő gyűléseken lehetett új jelölte­ket javasolni, úgy most figyelni és gondolkodni kellett, hogy meg­ítélésünk szerint ki az a jelöltek közül, aki jobban tudja betölteni felelős munkáját. Éreztük egyút­tal azt is, hogy a társadalom bár­mely területén végzett munkánk­ban is ilyen felelősen kell gondol­kodnunk és figyelnünk. Kádár János mondta a választások előt­ti napon, hogy igen nagy tartalé­kaink vannak, elsősorban az em­beri tényezőket, vagyis a munka­erőt, munkakedvet, alkotókész­séget, szorgalmat, hűséget és a tehetség sokoldalú kibontakoz­tatását alapul véve. Sokszor hal­lottuk már itthon és külföldön, hogy hazánk elsősorban nem nyersanyagokban, hanem szelle­mi energiákban, emberi helytál­lásban gazdag ország. Ezt kell az előttünk lévő években is kibonta­koztatni, jó munkával, nemzeti egységben, a most megválasztott felelős emberek irányításával. A megválasztott képviselők és tanácstagok között ott vannak a mi egyházunk képviselői is. Püs­pök-elnökünk az országgyűlési képviselők között, több lelké­szünk és egyháztagunk a tanács­tagok között. Bizalommal sza­vaztunk rájuk is és örülünk, hogy sokan, akik nem tartoznak a mi egyházunkhoz, osztoztak ebben a bizalomban, szavazatukkal. A választás jó és derűs légkör­ben folyt. A szavazóhelyiségek­ben jó szóval, figyelmes eligazí­tással fogadtak minket az ott szolgálatot teljesítők. Ezt a jó légkört, felelős részvételt és jó re­ménységet őrizzük és erősítsük az előttünk lévő évek során is, éle­tünk minden területén. Szirmai Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents