Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-16 / 24. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet 50. ÉVFOLYAM 24. SZÁM 1985. JÚNIUS 16. ÁRA: 5,50 Ft A TARTALOMBÓL Közösség - meditáció Evangélikus vagyok Részigazságot hangsúlyozok? Gyülekezeti vezetők találkozója. Bach-est a Mátyás-templomban SZERETETSZOLGÁLATUNK ÚTJAI „A múltnak kútja igen mély” de nem annyira, hogy mindent el kellene felejtenünk. 1954-ben, az első országos teológiai konferencián egyik lelkész felszólalásában ezt mondta: „Egyébként kérdés, hogy mi lesz egyházunkkal 20-30 év múlva, mert egyházunk olyan tenger, amelynek vizét senki és semmi nem táplálja”. Borúskedvű lelkésztársam akkor nem volt magányos ezzel a véleményével. Lelkészek és gyülekezeti tagok nem kevés száma tartozott a kicsinyhitűek népes táborába. Hogy hol volt az élő Krisztusba vetett hit, aki az egyháznak egyedüli Ura, aki még a mi „tengerünket” is táplálja mégpedig az élő víznek kifogyhatatlan gazdagságával, - ma már ne kérdezzük. Nem is kérdezhetjük, mert ebben sem akarunk történetietlenné válni. Milyen jó, hogy az egyház partjait nem emberek építik, medrét nem kicsinyhitűek mélyítik és vizét nem nekünk kell „pótolnunk”. Van, aki gondot visel a nyájra, és a nyájnak van Pásztora. Visszatekintve az elmúlt negyven esztendőre nehezére esik a krónikásnak egyházi életünkből valamit is kiemelni. Mert ez azt jelenti, hogy önkényesen sorrendet .állítunk fel. Most mégis ezt kell tennünk, 'mert mindent, amit Isten segítségével megoldottunk és elértünk nem sorolhatjuk fel. Mégsem önkényes a kiválasztás, mert egy olyan területet ragadunk ki, amely jól szemlélteti egyházunk egész szolgálatát. Nem azt mondjuk, hogy csak „ez” az egyházunk szolgálata, hanem azt hangsúlyozzuk, hogy egyházunk egész szolgálatát szeretetszolgálatunkon keresztül is meg lehet ismerni, - ha nem is teljességében. Az egyház életéhez a szeretetszolgálat úgy tartozik hozzá mint napfényhez a meleg. Elválaszthatatlan egymástól. Ahol egyház van, ott lennie kell szere- tetmunkának is. Mert ez az egyik ismertető jele az egyháznak. A mi Egyházunk is régóta végzi a szeretetszolgálatot. Voltak árvaházaink, kisebb méretű gyermekotthonaink. Ezeket részben az akkori diakonissza anyaházak tartották fenn, részben más egyházi testületek. Mégis csak „áttételesen” beszélhetünk az akkori gyakorlatot ismerve szeretetszolgálatról, még akkor (Folytatás a 3. oldalon) Lapzártakor kezdődött! Magyar-finn-észt lelkészkonferencia Budapesten Őrségváltás a budavári gyülekezetben FOTOrkOÖp Június 4-5. között a Bécsikapu téri templomunkban kétnapos magyar- finn-észt lelkészkonferencia kezdődött. Felvételünk a megnyitó istentiszteleten készült, melyen a kép előterében látható finn egyházi kórus is szolgált. (A konferenciáról lapunk következő számában részletesen hirt adunk.) Mai emberek Honnan kérdései ismersz Jézushoz engem?” ül Jn 1,48 Úgy gondolom, igaz az a megállapítás, hogy aki kérdez, a kérdező, előnyben van a kérdezettel szemben. A kérdezőnek hatalma van a megkérdezett felett. Talán egy klasszikus példája ennek az érvelésnek Jób könyvében található, amikor az ÚR Job miértjeire így felel: „Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel? Nosza övezd fel, mint férfiú, derekadat, én majd kérdezlek... (Jób 38,2-3) Mindenki ismeri a jeremi- ási példát a fazekasról, melyet Pál a Róma 9, 20-ban még inkább kiélez, mintha ezt mondaná: „Tehet-e föl kérdéseket a teremtmény a teremtőnek?” - Sokszor valóban nincs erkölcsi alapunk arra, hogy kérdezzünk, hogy kérdezők legyünk! Mint sorozatunk is mutatja, Krisztusnak lehetett kérdéseket feltenni. Az evangéliumi beszámolók szerint tettek is fel kérdéseket olyanok, akik arra teljesen méltatlanok voltak. Az azonban biztos, hogy senki sem tudta kérdésével megdöbbenteni, bizonytalanná tenni, hatalmába keríteni a világ1 Megváltóját. Még a legravaszabb adópénz-kérdésre is megvolt a hig- ölcs válasz. Talán nem túl- azt mondjuk, a Krisztustól k mind azért kérdeznek, onyos mértékben a „hatal- kerültek. példája ennek Nátánael esete. Nátánael érzi kiszolgáltatottságát. Mennyi minden cikázhatott át az agyán? Mint mikor olyan ismerőssel találkozunk, akiről nem tudjuk, hogy hol találkoztunk. Mennyire lehetetlenné teszi a társalgást, a kapcsolat további folytatását, míg nem tisztázódik: Honnan? Vajon mennyit tud rólam? Hol látott? Éppen kivel voltam, mit csináltam? Hogyan beszéltem? Lehet, hogy egy beszélgető partnerral minden megoldódik, ha kiderül a „honnan”. Krisztus esetében mindez rejtély egészen addig, míg nem ismerjük fel benne a Megváltót. Nátánael kérdésében ott a nyugtalanság, hiszen akivel beszél, az ismeri őt. Jerom K. Jerom darabjában jelenik meg a hazug képmutató társaságban egy „idegen”, aki azzal döbbent meg mindenkit, hogy ismeri előző életüket. Ami a döbbenetnél több, az a tény, hogy mindenkiről csak jót mond! Gonosz emberek az „ismeretet” zsarolásra használják. Krisztus nem zsarol, még csak nem is ítél, hanem öntudatot, önmegbecsülést ajándékoz. A régi jóshely felirata még csak arra ösztönzött, hogy „ismerd meg magad”! Ennek a felszólításnak csak kétségbeesés és pesszimizmus lehet a következménye! Krisztus olyan szeretettel és tisztasággal beszél nekünk magunkról, hogy az első megdöbbenésben kimondott: „Honnan ismersz engem?” után melegség tölt el bennünket. Érezzük, előtte nem kell rejtegetnünk, csak szégyellnünk és megbánnunk a dolgainkat. Aki ma eljutott a kérdésig: Uram! Honnan ismersz engem? az jó úton halad az önismeret és az istenismeret felé! Győri János Sámuel Meghívó Az Evangélikus Teológiai Akadémia 1985. június 20~án, csütörtökön délután 16.30 kezdettel, a Zuglói Evangélikus Egyházközség templomában (XIV., Lőcsei u. 32.) tanévzáró istentiszteletet tart, amelynek szolgálatát Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, az LVSZ elnöke végzi. Ezt követően, 17 órai kezdettel tartjuk Akadémiánk tanévzáró ünnepi ülését. ' . Tárgysorozat: 1. Mily nagy az Úr kegyelmessége, 58. ének 1. v. 2. A teológus énekkar éneke . 3. A végzett hallgatók búcsúzása 4. A teológus énekkar éneke 5. Jutalmak kiosztása * 6. Himnusz Erre at alkalomra tisztelettel meghívom. Dr. Vámos József I e. i..dékán A budavári gyülekezetért a württembergi pietizmustól érintett Mária Dorottya nádoráé kezdett először imádkozni. Majd egy imádkozó és a keresztyénséget igen komolyan vevő lelkészt, Bauhofer Györgyöt nyert meg bu- » dai lelkésznek. Korábban átjártak a hívek a Dunán a Deák-téri templomba. Alig lett önálló gyülekezetté a budai rész (1844), máris templomépítésbe kezdtek. A mostani Bécsikapu-téri templom már a második templomuk. Ez a templom telt meg Pünkösdkor zsúfolásig, hogy együtt örüljenek a Szentlélek kiáradásának és az új lelkész beiktatásának. Dr. Koren Emil ny. esperes Húsvétkor köszönt el volt gyülekezetétől és már is beiktatták Szebik Imre volt miskolci esperes személyében az egyhangúlag meghívott, új gyülekezeti lelkészt. Dr. Nagy Gyula püspök, aki a budavári gyülekezet lelkésze is, az előírt ige, Lk 11,9-13 alapján mutatott rá, hogy mennyire szükségünk van a Szentlélekért való könyörgésre. Az egyháznak nem kell a folyó törvényét követnie, vagyis nemcsak a kezdetben lehet sebes és rohanó, energiát hordozó, hogy majd később kiszélesedve elcsendesedjék és méltóságteljesen follyon bele a tengerbe. A Lélek mindenkor fel tudja rázni a gyülekezetét és el tudja indítani új úton az embereket. A gyülekezeti lelkészi állásba Mezősi György espereshelyettes iktatta be Szebik Imrét, aki Csel 2,1-4 alapján szólt beköszöntő igehirdetésében a gyülekezethez. Nem tagadta, hogy félelemmel lép a nagymúltú templom szószékére. De éppen Pünkösd ünnepe figyelmeztet arra, hogy ne magunkra nézzünk, hanem kérjük a Szentlélek áldását. A Szentlelket kérve és benne bízva kezdi meg ebben a gyülekezetben is szolgálatát - mondta az új lelkész. A templomi együttlét közgyűléssel fejeződött be. Ekkor fog-' lalták jegyzőkönyvbe Szebik Imre vári beiktatását, majd sokan köszöntötték az új lelkészt. Dr. Nagy Gyula püspök kívánt áldást az új lelkészre és a gyülekezetre. Kiemelte annak jelentöséBEÍRATÁS VALLÁSOKTATÁSRA A hlttanbelratás az 1985-1986. tanévre az általános Iskolákban és a gimnáziumokban június 20-án, csütörtökön délután 14.00-18.00 éráig és Június 21-én, pénteken délelőtt 8.00-13.00 óráig \ lesz. A tanulókat abban az Iskolában lehet beíratni, amelyben a rendes belratást végezték. A beíratást az egyik szülő, Illetve a gyám az Iskola Igazgatója, vagy a belratást végző pedagógus előtt szóban vagy - meg nem Jelenés esetén - írásban kérheti. Szebik Imre beköszöntő igehirdetése a budavári gyülekezetben gét, hogy igével és úrvacsorával megerősítve indulhatnak mind a gyülekezet, mind a lelkészei a hétköznapi munkába. Külön megemlékezett dr. Korén Emil esperesről is, aki nem vehet részt ezen a szép ünnepségen, mert kórházban van. Kozma Imre róm. kát. plébános, az ökumené szellemében, dr. Fabiny Tibor a Teológiai Akadémia, Kari Károly a budai gyülekezetek és egyházmegye, Tarjáni Gyula lelkész a borsodi egyházmegye, Szentkereszti Béla, a miskolci gyülekezet felügyelője, a volt gyülekezet nevében köszöntötte Szebik Imre lelkészt. Dr. Tol- nay-Knefély Tibor, a budai gyülekezet felügyelője, a gyülekezet őszinte szeretetéről biztosította az új lelkészt. Madocsai Miklós, a vári gyülekezet másik lelkésze, felolvasta dr. Koren Emil betegágyról írt testvéri üdvözlő levelét. Végül Szebik Imre válaszolt a köszöntésekre, majd a Himnusz hangjaival fejeződött be a közgyűlés. A vári asszonyok gazdagon megterített asztallal várták a közgyűlésen résztvetteket. Tovább folytatódott a testvéri együttlét és nemcsak nyilvános köszöntésekre, hanem testvéri beszélgetésekre is sor kerülhetett. Missura Tibor A beiktatási közgyűlés Balról jobbra: Mezősi György espereshelyettes, dr. Tolnay-Knefély Tibor gy felügyelő, dr. Nagy Gyula püspök, Szebik Imre és Madocsai Miklós budav: lelkészek és Kari Károly egyházmegyei felügyelő
