Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-16 / 24. szám
Evangélikus Élet 1985. június 16. J3 w QO * & gyermekeknek \_evele\ kaptunk Fáiról Paris Noémi IV. De szívesen megkérdeznék minden magyar evangélikust! Azt kérdezném tőlük: mit mond neked ez a név, hogy Főt? Biztos sokan lennének, akiknek nem mondana semmit azon kívül, hogy egy Pest környéki falu neve. Másoknál be- ugorna valami kapcsolópont: tényleg, gyermekváros van Fóíonl Mindenféle válasz elképzelhető. De lenne néhány kivétel. Számukat nem ismerem, de meg vagyok győződve róla, nagyon sokan vannak, akiknek a kérdést hallva felragyogna az arca. Talán nem túl merész dolog feltételezni, mindenki arca felragyogna, aki csak egyszer is átlépte a Mandák Otthon küszöbét. Én magam borzasztó zavarba jönnék. Számomra annyi mindent jelent, oly sok felejthetetlenül szépet, hogy elenyésző töredékét tudom csak megfogalmazni. Valami kiindulópontot mindenekelőtt. Egy egészén új irányvétel kezdetét. És ezer emléket. Kínlódó gyakorlások, kikérdezések, hangszer-gyötrések. Arcok. Nagyon sok kedves arc. Barátok, akik a közelemben vannak és akik eltűntek, de azért barátok maradtak. Sok vidámság, szinte csupa vidámság. Házirend és szabály ok apró, de> lélegzetelállítóan izgalmas megszegése. Villanyoltás utáni suttogó beszélgetések és kirobbanó nevetések. Egy ódon falépcső bensőséges csikorgása. Reggeli áhítatok feszült csendje. Bibliai vetélkedők harsány izgalma. Kórusének csillogó zengése.' Meghitt, csendes úrvacsoravétel a szép kis fóti templomban. Ezekután nem nehéz kitalálni. Egyházunk kántorképző intézete működik a fóti Mandák Otthon falai között. Hetedikes voltam, amikor egy majdnem véletlen folytán eljutottam egy nyári tanfolyamra. Az ország minden tájáról jöttek felnőttek és gyerekek, bőröndökkel, táskákkal, kottákkal, könyvekkel. Hamar összebarátkoztunk, remekül éreztem magam. Aztán követosztályos: Fasor kezett az iskolaév és szépen kimosta belőlem az emlékeket. Orgonáim szép dolog, gondoltam, de kántornak lenni olyan ósdi és idegen, hogy én jövőre nem megyek. Akkor történt, év vége táján, hogy levelet kaptam Fótról. Oly körlevelet, amelyet megkap minden gyülekezet és mindenki, aki járt már kántorképző tanfolyamon. A nyári program szerepelt a levélben. De János bácsi'- ő már bizonyára nem emlékszik rá - egy kis cédulát tett még az enyémbe. A szavakat elmosta az idő, a hangulata maradt meg bennem. Olyasmit irt, mintha nélkülem el se ■ tudná képzelni a következő nyári tanfolyamot, ilyen kedves hívásnak nem tudtam ellenállni. Elmentem hát. Akkor - és utána minden nyáron. A következő évben meghalt a kántorunk. Én léptem a helyére. Hiányzott az énekkar. Megszerveztük hát. Közeledett az érett- - ségi, s én úgy gondoltam, egyetlen irányba vezethet az utam, a Teológiai Akadémiára. Úgy érzem, sokan írhatnának le hasonló történetet. A lényeget pedig a legkisebb is kiolvashatja belőle. Isten nagyon vigyáz övéire. Mindenről gondoskodik., Nem túr üresen, maradt - orgonapadokat. Épp időben szól miiidenkinek, hogy megmutassa, hol a helye, hol vár rá tennivaló. Isten nagyon vigyáz övéire. Azt szeretné, ha igazán a helyünkön lennénk valamennyien. Abban a munkakörben, azokkal a feladatokkal, amelyeket épp nekünk szánt, amelyek nekünk valók és ezért szívesen és örömmel tudjuk elvégezni őket. Isten nagyon vigyáz övéire. Akit munkával biz meg, annak megmutatja azt is, mikor kinek a levelébe kell még egy cédulát becsempésznie. Talán ti is kaptok levelet Fótról. Gyülekezetetek mindenképpen. Nem kellene egyszer igazán figyelmesen elolvasnotok? Szabóné Mátrai Marianna VASÁRNAP IGÉJE Ézs 5, 20-24 BECSÜLJÉTEK AZ ÚR TANÍTÁSÁT! Nem tud különbséget tenni! - hangzik sokszor az ítélet az engedetlen kisgyerek esetében. Panaszkodik az édesanya, érzi nevelése csődjét. Ha most elfoglaljuk helyünket Ézsaiás próféta iskolájában, hasonló ítéletet hallgatunk meg. A tanulóknak egy hibája van: a jóra azt mondják, rossz, a rosszra meg azt, hogy jó. A világosra, hogy sötét, a sötétre, hogy világos. A keserű édes és az édes keserű. A helyes fogalomalkotás hozzátartozik a gondolkodó ember életéhez. Ézsaiás a saját korát irányvesztett kornak látja. Az elbizonytalanodás korának. Akkor következik be a romlás, amikor összekeverik az össze nem tartozó fogalmakat. Fejlődés helyett visszafejlődés az út. Ezért Ézsaiás a felelősséget azokra hárítja, akiknek szerepűk és lehetőségük van a „nép előtti beszédre”. A próféta sem kivétel ez alól. Egyértelmű, hogy az igaz próféták mellett vannak hamis próféták is. Isten küldöttei mellett vannak olyanok is, akiket nem küldött senki. A maguk szája íze szerint beszélnek. A veszély az, hogy ezt olyan ügyesen teszik, hogy a nép hisz nekik. Még három alapvető fogalompárt is képes összekeverni a szavukra. Nemhiába figyelmeztet a zsol- táros: ^.Győzzük nyelvvel, segit rajtunk a szánk, ki lehetne ÚRRA rajtunk?” (Zsolt 12,5). Jézus a világ világosságának szánta tanítványait (Mt 5,14). Határozott igény ez. Alapvető szempontja-e Róla való beszédünknek, hogy a jó maradjon meg jónak, a világos világosnak, a keserű pedig keserűnek? Többnek képzeli magát a valóságnál! - ma is élő ézsaiási mondat. Arra mondjuk, aki sokat beszél, érezteti tudásának, ismeretének nagyságát, megfellebbezhetetlen módon nyilatkozik. A próféta jajt kiált erre az emberre Istennel kapcsolatban. Isten Jézus Krisztust adta nekünk váltságul, bölcsességül és igazságul. Isten előtti bölcsesség akkor születik, amikor a hit és megismerés eszközeivel ezen a területen teszünk lépéseket. A bölcs ember azt fedezi fel naponként, hogy minden jónak Isten a forrása. Ezen az úton elkerüljük a nagyképűség csapdáját. Minél nagyobb az istenismeretünk, annál inkább ráébredünk arra, hogy a mi behatárolt és véges bölcsességünk nagyon kevés. Nem mások kioktatására rendelt minket Isten, hanem arra, hogy róla tegyünk bizonyságot minden erőnkkel és minden képességünkkel. Őrá érdemes figyelni! - biztatjuk egymást ezzel .a majdnem közhely mondattal, ha valami olyan hangot, olyan arcot fedezünk fel, ami jó és tiszta, értékes és maradandó. A próféta nem azért ijeszt a pusztulás és ítélet képével, mert számára a büntetés nagyságának If áréjenek mériéke i- döntő, hanem azért, mert Isten számára egy üzeúéff mindenekelőtt fontos: Ő nem keveredik a hamissággal és a gonoszsággal, ő mindig, minden végzésében az igazság képviselője. Ézsaiás tudja, hogy a jó és rossz kérdésében való elbizonytalanodás oka a hitben való megingás, ezért végül arról vall, hogy Isten ezekhez csak igazságával, más szóval ítéletével tud közeledni. Ott pedig mindenről kitűnik, hogy mi is az valójában. Ahogyan a szemléletes képek bemutatják: „a széna összeroskad a tűzben, úgy korhad el a gyökerük. Viráguk elszáll, mint a por, mert megvetik a Seregek Urának tanítását”. Ezen a vasárnapon egyszerre kiálthatunk fel könyörgésünkkel: Becsüljük meg az Úr tanítását! - hogy tudjunk különbséget tenni, hogy ne legyünk üres beszédű, öntelt emberek, hogy minden helyzetben keressük és ismeijük meg az ő tanácsát! Szabó Lajos IMÁDKOZZUNK Istenünk! Tégy alkalmassá minket arra, hogy az igazság és a világosság követei legyünk. Tisztítsd meg szívünket! Újítsd meg életünket! Add meg, hogy tanulók és tanítók lehessünk egyházadban! Ámen. KÖZÖSSÉG (meditáció) Ha ezt a szót hallom, hogy közösség, azonnal egy kérdés ébred bennem: tartozom valakihez? Szinte azonnal követi ezt a kérdést a következő: tartozik hozzám valaki? Amikor így elindulunk gondolatainkkal, tegyünk fel még néhány kérdést önmagunknak!-Hogyan érzem jobban magam: egyedül vagy másokkal?- Menekülök az emberek elől?- Félek tőlük?-Tudok-e gondolni esténként valakire?- Van valaki, aki figyel a lélegzésemre, a lépéseimre?-Ha életemet sérülés éri, van orvosom?-Amikor erőmet* meghaladó terhet kell emelnem, van, aki segítsen?- Amikor a levegőbe tudnék repülni az örömtől, van, aki velem örül?- Szeretem az embereket?- Szeret engem a környezetem? Csak néhány kérdés a mindennapok alapvető közösségéről. Jézus, amikor tanítványainak ezt a szót magyarázta, a legegyszerűbben fogalmazott: „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). A közösség legkisebb száma a kettő, a-másik vége min-“ den ember, minden élőlény a földön. Gondoltál már valaha arra, hogy a legnagyobb, számunkra fel- sorolhatatlan névsorú közösségnek is tagja vagy? A két kép között nem sok különbség van. Mégis lényeges az eltérés. Amikor a széles út még középen, mindenki mérlegel: lesz-e majd az úton olyan jó program, olyan szép táj, olyan kellemes hangulat, hogy jó barátságban, egymás mélyebb ismeretében fejezzük be majd az utat? Amikor már az út egyik oldalán vannak a fiatalok, rendezetlenül bár, de körben, és ki-ki a maga érdeklődésének, kedvének megfelelő tevékenységet folytat, akkor már tudjuk, hogy közük van egymáshoz. A közösség legnagyobb titka a születése. Legnehezebb kihívása pedig a kérdés: meddig tudjuk hordozni egymást? Jézus egyet kér: mindvégig, az egész úton, a célig maradjatok együtt! A jézusi cél megmásíthatatlan: „.. .hogy mindnyájan egyek legyenek...” (Jn 17,21) Ha csak egyetlen embert is megtalálsz, ha magányát enyhíted, ha hordozni tudod és kísérni az úton, már nemcsak úrted, hanem éled is ezt a jézusi imádságot. • Szabó Lajos .íO VÍIKÍÍIO V S.u'JÍ Fotó-SZ. L. 2. VALAKI JÁRT ITT TRAJTLER GÁBOR BACH-ESTJE A MÁTYÁS-TEMPLÖMB AN Megelégedhetünk ezzel a határozatlan névmással: Valaki? - Nem kellene kimondanunk: Jézus járt itt?! Izgalmas kérdések vetődtek fel az ősagárdi fiatalok szolgálata utáni beszélgetésen. Már másodszor adták elő Jerome K. Jerome A SZÁZADELEJI LONDONBAN JÁTSZÓDÓ KÖZEL KÉTÓRÁS SZÍNMÜVÉT. ,Az első színben mindent megtudunk a panzió lakóiról. Olyanok mint mi, csak kiélezett formában, képmutatók, önzők, hazugok, törtetők, másokról rosszat mondók, kiábrándultak, csalók. Közben megjelenik egy újabb lakó. Nem mondja a nevét, csak Idegen-nek, utazónak, vándornak mutatkozik be. - Hamarosan* feltűnik a többi lakónak is a furcsa jövevény, nevetik, gúnyolják. A darab arról szól ezután, hogy mindenkivel beszél egyszer az Idegen, s aki csak kapcsolatba kerül vele, az mind megváltozik. - Mi a titka az Idegen „embeijobbító” erejének? - Többen találgatják a helyes választ a darabról beszélgető fiatalok. Talán a szelídsége! - Talán az a szeretet, amivel közeledik! - Talán az, hogy mindenkiről ismeretlenül is mindent tud! - Igen, ezek mind nagy erőt jelentenek, de talán a legfontosabbat még nem említettük. Az Idegen mindenkiben a Jobbik ént” szólítja meg. Míg a lakók egymásban csak a rosszat látták torzítva és felnagyítva, az Idegen a kevés jót torzítja odáig a beszélgetések folyamán, hogy az először összetör, de aztán hatalmas erőt ad. - Az Idegen távozik. Utoljára Sáritól, a kis cselédlánytól búcsúzik: „Mennem kell. Máshol is várnak. Halkan tedd be utánam az ajtót!” - Igen. Nagyon jó lenbe, ha minél többen elmondhatnák magukról és környezetükről azt, amit Sári: „Valaki járt itt!” A Mátyás-templom Bach-soro- zata időrendben, városok szerint öleli fel Bach orgonaműveit. Ennek során került sor május 24-én Trajtler Gábor hangversenyére, amelyen a Klavier Übung III. részét adta elő. Bach lipcsei idejének utolsó szakaszában több ciklikus művet írt, köztük a híres „orgonamisét”. Érdekes, hogy a mű csak 1927-ben szólalt meg először teljes egészében, addig csak egy-egy korálelő- játékot adtak elő. De azóta fokozatosan hódítja meg a közönséget és napjainkban egyre gyakrabban szerepel. - Bach Luther Kátéénekeit dolgozza fel ebben a sorozatban (az orgonamise nevet azért kapta, mert elején a Kyrie és Glória feldolgozások vannak). A káté sorrendje: Tízparancsolat, Hiszekegy, Miatyánk, Keresztség, Gyónás, Úrvacsora. Amiként idő kellett ahhoz, hogy a Bach-reneszánsz 1927-ben eljusson a teljes ciklus előadásához, úgy minden egyes koncerten idő kell, míg a hallgató beleéli magát Bach hitének és gondolatvilágának mélységeibe, amit ez a ciklus élénk tár. Jó volt látni a zsúfolt templom közönségét. Sokan lehajtott fejjel, elmélyülten hallgatták az orgonát. Ez a zene azonban több mint zenei élmény: Isten trónja elé vezeti a hallgatót, aki igaz Bíró, de egyben könyörülő Megváltó. így kap nagy helyet a bűntudat akár a Kyrie tételekben, akár az „Aus tiefer Not” hatszólamú remekművében. Jó volt hallani az evangélikus orgonazene csúcspontját jelentő alkotást. A Deák téri vagy a Zeneakadémiai orgonától egészen eltérő jellegű hangszeren a ciklus egészen más színben szólalt meg. A nemrég felújított és kibővített Mátyás-templomi orgonán a hatalmasan zengő basszusok, a sok mutatós nyelvjáték, a Mixtúrák csillogó hanggazdagsága bizonyította a felújított hangszer szinte korlátlan lehetőségeit. Bizonyára sok fejtörést okozott a művésznek egy ilyen sokrétű hangszeren a sajátosan barokk hangzás megtalálása. Trajtler Gábor alapos technikai felkészültséggel szólaltatta meg a művet, miközben helyenként új megoldásokat hozott regisztrálásában illetve a mű interpretálásában. A művész számára a rendkívüli technikai és szellemi koncentrálást kívánó ciklus lejátszása minden bizonnyal maradandó élményt jelentett az orgonazene barátai számárá. G. A. Valaki járt itt. Jelenet a darabból - az ösagárdi fiatalok előadásában Nagy Tibor
