Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-09 / 23. szám

r Evangélikus Élet 50. ÉVFOLYAM 23. SZÁM 1985. JÚNIUS 9. ÁRA: 5,50 Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP A TARTALOMBÓL „Kész vagyok az együttműködésre"- Interjú Dr. Heinz-Joachim Helddel, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának elnökével Lelkészszentelés és kettős beiktatás Celldömölkön ^ Az ecset prófétája __________________ Ha gyományos ünnep - nyolcadik alkalommal Nemeskéri Nap Nagy Gyula püspök és Bárány Gyula esperes úrvacsorát osztanak a nemeskéri templomban Luther legkedvesebb zsoltára, a 130. zsoltár, határozta meg a má­jus 12-én, az imádság vasárnapján tartott nyolcadik Nemeskéri nap alap-mondanivalóját. A hazánk közeli és távoli tájairól, Ausztriá­ból és az NSZK-ból összesereglett, népes gyülekezetnek dr. Nagy Gyula püspök igehirdetése erőtel­jesen hangsúlyozta, hogy az igazi imádság csak a mélységeket meg­járt emberi szívből fakadhat. Bárány Gyula esperes megnyitja a Nemeskéri Nap délutáni ünnepélyét Olyan ember szívéből, aki végé­re ért a saját lehetőségeinek, sem maga, sem mások erejében, böl­csességében nem talál többé meg­oldást. Amikor az égből napfény és eső helyett bombák hullottak negyven évvel ezelőtt, vagy amikor haldoklók ágya mellett szembe kellett néznem a halállal és a sötét ismeretlennel, ami azon túl van - hány emberből szakadt fel a lélek kiáltása, imádságra kulcsolt kéz­zel! Az igazi imádság a jövőbe is néz mindig, mégpedig reménységgel. Várom az Urat, bízom ígéretében. Ezért tudunk reménységgel előre nézni: hiszen személyes életem, családom, népem, a világ sorsa Is­ten kezében van. És ezért tudunk reménységgel cselekedni: Isten ol­dalán, kegyelme erejével a jóért, akarata teljesüléséért a világában! A mélyből jövő imádság kitárul Isten és a jövő felé, kéri és várja Isten földi segítségét és Isten Or­szága eljövetelét. A bűnbánatra, reménységre és hálaadásra hívó, püspöki igehirde­tésre mintegy 'válaszúi, igén sokan térdeltek az urvacsorai oltárhoz, hogy Jézus Krisztus testének és vé­rének vételében átéljék: van szaba­dulás a mélységből Istennek Jézus Krisztusban adott kegyelme által. A délutáni ünnepélyen a tágas-1985 nemeskéri templom szűknek bizo­nyult: sok résztvevőnek csak „álló­hely” jutott. Bárány Gyula esperes megnyitó szavai után dr. Fabiny Tibor professzor köszöntötte a gyülekezetét, a magyar és külföldi vendégeket, közöttük dr. Gustav Reingrabner burgenlandi szuperin­tendenst, dr. Karl Leipziger bajor diakóniai igazgatót, Heinrich Réi- tinger bajor diakóniai vezetőt, Hans Kratzelt villingeni (NSZK) lelkészt, dr. Egg augsburgi lelkészt és a vele jött huszonhét fiatal bajor segédlelkészt, valamint Michael Holzkorn nyugalmazott locsmándi lelkészt. Az ünnepi előadást id. Fasang Árpád karnagy tartotta az egyház­zene három óriásáról: Schütz, Händel és Bach életművéről. Mindegyik művészetét az jellemzi, hogy alkotásaikkal Istent dicsérik és az embert közelebb segítik Is­tenhez, Schütz-ről azt mondta va­laki, hogy „komponálás közben is­tentiszteletet tart”. Händel, aki be­járta a világot, müveiben több té­ma összefonásával a fényt, ragyo­gást, a bőségét, az áradást akarta kifejezni Isten iránti hálából; pedig ő is megjárta az emberi élet mélysé­geit, hiszen elveszítette szemevilá- gát. Bach is a mélységből kiáltott fel például a H-molí misében azzal a meggyőző erővel, hogy nem hiá­bavaló az imádság. Ezért tudta boldog bizonyossággal zengeni a Benedictusban: áldott, aki jön az Úr nevében. A gazdag tartalmú, értékes elő­adáshoz gazdag illusztrációt adtak az orgona, énekkar és szóló-ének betétek. Dr. Weltler Jenő vezényle­tével a Lutheránia énekkar, Szilá­gyi Gyula orgonajátéka, Gede Éva, jvftklÖssy Ártna és Mezey Róbert szólóéneke nemcsak zenei élményt jelentett, hanem eszköznek bizo­nyult Isten kezében az előtte való elcsendesedésre, bűnbánatra, de az ujjongó örömre is. A János-passió egyik korálénekével adózott az énekkar és a gyülekezet Novak Elekné emlékének, aki az eddigi Nemeskéri Napok „lelke és minde­nese” volt. Nagy püspök zárószavában rö­viden visszatekintett és hálát adott Istennek ezért a több, mint két és fél évszázados templomért és gyü­lekezetért. Ez alatt az idő alatt, nem egyszer a szó szoros értelmé­ben a „mélységből kíaTtVá" Tstén- hez, maradt meg mindmáig az ige­szolgálat. Örömét fejezte ki az egy­házi zene drága kincséért, a jelenle­vő, népes gyülekezetért, amely bi­zonysága annak, hogy békében szolgálhatunk, és az egymással va­ló közösség ajándékáért, amelyet átélhettünk. Az ünnepnap végén, a kora esti órákban Nagy püspök letette az emlékezés és szeretet virágait No­vak Elek lelkész és felesége sírjára. A hagyományossá vált Nemes­kén Nap minden mozzanata tanú­sította, hogy itt többről van szó, mint puszta hagyományról. Ameddig Isten népe bünbánattái, hálaadással és reménységgel tud kiáltani Istenhez, megtapasztal­hatja, hogy Isten imádságot meg­hallgató, gondviselő és üdvözítő Istenünk. Bárány Gyula Mai emberek MESTER, kérdései HOL VAN Jézushoz: A LAKÁSOD? János 1, 38 Hivatásválasztás pályamódosítás Keresztelő János két tanítványának kérdése nem ELŐZMÉNYEK nélkül hangzott el. Az Útegyengető így muta­tott Jézusra: „ez az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” Ez a Messiás­ra (Ézs S3) utaló bizonyságtétel indítot­ta Andrást és társát (valószínűleg az evangélista Jánost), hogy Jézus után menjenek és többet tudjanak meg Ró­la. Jézus megkönnyíti a kapcsolatfelvé­telt, ő szólítja meg őket: „mit kíván­tok?” Akkor hangzik el a kérdés: „Mester, hol van a lakásod?” Hallot­tuk, amit tanítónk Rólad mondott, meg szeretnénk jobban ismerni: hol élsz és hogyan? A kérdés nem marad válasz nélkül: .jöjjetek és meglátjá­tok”. Látogatásuk és az együtt töltött délután KÖVETKEZMÉNYEI: Jézus tanítványai lettek, bizonyságot tettek a felismert Messiásról és másokat is Jé­zushoz vezettek. Ilyen hétköznapi egyszerűséggel let­tek emberek Jézus tanítványai. A nagy élmények később, a nagy próbatételek még később következtek. Sokan let­tünk ehhez hasonlóan tanítványokká. A MAI EMBERre aligha jellemző, hogy Isten-kereső, Jézust közelebbről megismerni és őt követni akaró ember lenne. Értékrendje, erkölcsi tartása, fe­lelősségtudata fellazult. Gyakorta nem törődik a másik emberrel sem, nem érdekli gondja, baja vagy öröme, csak önmaga körül forog. Igényei messze meghaladják lehetőségeit, ezért könyö­köl és tapos, szóval és tettel. Sokan érzik, hogy valami nem jó, hogy más­ként kellene élni, de nem találnak kive­zető utat, mert nem tudnak a lehetséges új élet forrásáról, Jézusról. Jézus MAI tanítványainak, nekünk kell rámutatnunk: ő az, aki megszaba­dít a rabságból, erre egyedül O képes. Az embermentő bizonyságtételnek ezt a pótolhatatlan szolgálatát végzed-e? Ebből támad az érdeklődés és a - ma igy fogalmazható - kérdés: hol találha­tó ez a Mester? Hogy néz ki az a lakás és család, ahová ő beköltözött? Milye­nek a tanítványai és hogyan valósítják meg mindennapi életükben a krisztusi tanítást és példamutatást? Merjük-e hívni az érdeklődőt: jöjje­tek, nézzétek meg! Ez az életem, ilyen a családom, ez pedig a gyülekezetem! A szavak és a tettek mennyire fedik egymást? - erre kíváncsi a kívülálló. A beszéd a mai embert'nem győzi meg, bármilyen magasról és bármilyen lel­kesülten hangozzék is. Nem prédikáci­ót akar hallani a ma embere a hitből fakadó áldozatos szolgálatról, hanem látni akarja az eredményt, a gyümöl­csöt. Ha egyenlőségről, szeretetről, megbocsátásról, igazságról hall és látja a bőszítő rangsorolást, a gyűlölködést, az irigységet, az irgalmatlanságot, a hamisságot és a hazugságot - gúnyos mosollyal legyint, elfordul és tovább­megy: ilyen tanítványi körbe nem kí­ván tartozni! Meg tudod-e mutatni magatartásod­dal a hitedet? Milyen képviselője vagy Megváltó IJradnak? Mindenki tudja, mit kell rendeznie életében házastársával, szüleivel, gyer­mekeivel (keresztgyermekeivel!), gyüle­kezetével és egyházával, főnökével és beosztottjával, barátjával és ellenségé­vel és szomszédaival. Ne próbáljuk ta­kargatni, mentegetni a bajokat, ez még az emberek előtt is sikertelen, hát még Isten előtt. És ne tetézzük azzal bűnein­ket, hogy erényt próbálunk faragni be­lőlük. Kezdjünk hozzá sürgősen a rendra­káshoz, mert az idő sürget, felelőssé­günk pedig felmérhetetlen. Amíg nincs krisztusi rend az életedben, addig nincs hitele a szavaknak! Rendezett otthon­ban lehet beszélni Jézusról, Jézussal. Oda majd hív a vendég másokat is: jöjjetek, találtam egy otthont, egy gyü­lekezetei, ahol nemcsak beszélnek Jé­zusról, hanem úgy is élnek, ahogy taní­totta. Inotay Lehel Isten akarata és megbízása az, hogy az ember dolgozzék, mun­kálja és hódítsa meg a földet. De a munkára is vonatkozik az, hogy a munka van az emberért, és nem az ember van a munká­ért. A munka nem az emberi élet végső értelme és célja, hanem eszköz arra, hogy az ember meg­találja és gyakorolja az életben Istentől kapott megbízatását. És ezért egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan és mit dolgozunk. A munka: kenyérkereset, vagy hivatás? Sok ember a munka egyedüli értelmének azt látja, hogy általa egyre gazdagabb legyen. Kétség­telen, hogy Isten az embertől azt kívánja, hogy a saját kezével munkálkodva szerezze meg az életfenntartásához szükséges ja­vakat. (1 Thess 4, 11) Ám na­gyon téved az, aki csak ezt az egy szempontot tartja szem előtt, és olyan munkát keres, amely le­hetőleg minél kevesebb erőbefek­tetéssel minél többet „hoz a konyhára”. Sok fiatal barátomat láttam ebbe a tévedésbe beleesni, amikor a „menő” foglalkozások, szakmák után igyekeztek: orvos­nak, ügyvédnek, autószerelőnek vagy magántaxisnak. Majdnem minden erejét, idejét arra fordít­ja sok ember, hogy egyre többet gyűjtsön, egyre magasabb élet- színvonalat teremtsen. Ennek a célnak rendeli alá pályaválasztá­sát, a munkahelyének kiválasztá­sát, és szinte mindent az életé­ben. Ha valaki az eddigiek alapján azt gondolná, hogy a szegényes, spártai életforma, az igénytelen­ség eszményét kívánnám dicsőí­teni, az téved. Hiszem, és tapasz­taltam is, hogy Isten munkánkra válaszul bőségesen megadja a mindennapi kenyeret. Éppen ezért nem lehet a keresztyén em­ber számára a munka értéke csak az érte kapott pénzzel egyenlő. A munka a Biblia tanú­sága szerint hivatás. Isten hívta el rá az embert, és - még ha a bűneset következtében verejték­kel és fáradsággal is jár - 0 azt akarja, hogy munkánkban örö­möt, sikert és áldást találjunk. És mert Isten ismer minket iga­zán, ö tudja a legjobban, hogy milyen munkaterületen találhat­nánk meg a helyünket. Keresz­tyén ember számára a pályavá­lasztás, munkahely kérdése ép­pen ezért sohasem elsődlegesen anyagi szempontok alapján dől el, hanem Istenhez kötött lelkiis­meret, imádság, Isten akaratá­nak keresése segíti őt abban, hogy helyére kerüljön. Mert iga­zán örömmel, szívesen és áldáso­sán csak azt végezhetjük, amit Isten bízott ránk. „...ügy, mint az Úrnak” Pál apostol, a Kolosséi levél­ben írja, hogy „amit tesztek, lé­lekből végezzétek, úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint embe­reknek. Az Úr Krisztusnak szol­gáljatok tehát.” (Kol 3, 23-24) Ä hivő keresztyén ember soha­sem végezhet „lélektelenül” sem­mi munkát. Becsülettel, Isten előtti felelősséggel kellene min­dig dolgoznunk, mintha maga az Úr lenne a közvetlen főnökünk. Az így végzett munkára ígéret­ként hangzik: „a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (1 Kor 15, 58) Nem a munka pro­duktivitása, nem is a látványos siker, hanem Isten ígérete és ál­dása garantálja az eredményt. Jézus Krisztus és embertársaink iránti szeretetből és szolgálatból lehet vállalni a nem „menő”, nem mutatós munkát is. Nem fogom elfelejteni azt a fiatal ba­rátomat, aki egy egyházi öregek otthonában vállalt gondozói munkát, hitből. Sok éjszakázás­sal, nehéz fizikai munkával járó állás volt. De boldogan mondta el: én úgy szeretem ezeket az embereket. Igen, lehet hitből és hittel dolgozni, pályát választa­ni, akár „főfoglalkozásúként” az Úrnak dolgozni, mint lelkész, vagy diakóniai munkás. És ak­kor átélhetjük: a munka nem­csak fáradság, hanem öröm is! A hitünkön múlik, hogy a he­lyünkre kerülünk-e, és ezen mú­lik, hogy megelégedetten, céltu­datosan tudjuk végezni azt, ami­re Isten hívott el minket. így le­het a munkánk kenyérkeresetből - hivatássá. Balicza Iván BEfRATÁS VALLÁSOKTATÁSRA A hittanbeíratás az 1985-1986. tanévre az általá­nos iskolákban és a gimnáziu­mokban Június 20-án, csütörtökön délután 14.00-18.00 óráig és Június 21-én, pénteken dél­előtt 8.00-13.00 óráig lesz. A tanulókat abban az Is­kolában lehet beíratni, amely­ben a rendes befratást végez­ték. A befratást az egyik szülő, Illetve a gyám az iskola igaz­gatója, vagy a befratást végző pedagógus előtt szóban vagy - meg nem Jelenés esetén - Írásban kérheti. Kettős beiktatás Celldömölkön (Cikkünk a 3. oldalon) Celldömölki evangélikus templomunk FOTO: Bognár •

Next

/
Thumbnails
Contents