Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-09 / 23. szám
r Evangélikus Élet 50. ÉVFOLYAM 23. SZÁM 1985. JÚNIUS 9. ÁRA: 5,50 Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP A TARTALOMBÓL „Kész vagyok az együttműködésre"- Interjú Dr. Heinz-Joachim Helddel, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának elnökével Lelkészszentelés és kettős beiktatás Celldömölkön ^ Az ecset prófétája __________________ Ha gyományos ünnep - nyolcadik alkalommal Nemeskéri Nap Nagy Gyula püspök és Bárány Gyula esperes úrvacsorát osztanak a nemeskéri templomban Luther legkedvesebb zsoltára, a 130. zsoltár, határozta meg a május 12-én, az imádság vasárnapján tartott nyolcadik Nemeskéri nap alap-mondanivalóját. A hazánk közeli és távoli tájairól, Ausztriából és az NSZK-ból összesereglett, népes gyülekezetnek dr. Nagy Gyula püspök igehirdetése erőteljesen hangsúlyozta, hogy az igazi imádság csak a mélységeket megjárt emberi szívből fakadhat. Bárány Gyula esperes megnyitja a Nemeskéri Nap délutáni ünnepélyét Olyan ember szívéből, aki végére ért a saját lehetőségeinek, sem maga, sem mások erejében, bölcsességében nem talál többé megoldást. Amikor az égből napfény és eső helyett bombák hullottak negyven évvel ezelőtt, vagy amikor haldoklók ágya mellett szembe kellett néznem a halállal és a sötét ismeretlennel, ami azon túl van - hány emberből szakadt fel a lélek kiáltása, imádságra kulcsolt kézzel! Az igazi imádság a jövőbe is néz mindig, mégpedig reménységgel. Várom az Urat, bízom ígéretében. Ezért tudunk reménységgel előre nézni: hiszen személyes életem, családom, népem, a világ sorsa Isten kezében van. És ezért tudunk reménységgel cselekedni: Isten oldalán, kegyelme erejével a jóért, akarata teljesüléséért a világában! A mélyből jövő imádság kitárul Isten és a jövő felé, kéri és várja Isten földi segítségét és Isten Országa eljövetelét. A bűnbánatra, reménységre és hálaadásra hívó, püspöki igehirdetésre mintegy 'válaszúi, igén sokan térdeltek az urvacsorai oltárhoz, hogy Jézus Krisztus testének és vérének vételében átéljék: van szabadulás a mélységből Istennek Jézus Krisztusban adott kegyelme által. A délutáni ünnepélyen a tágas-1985 nemeskéri templom szűknek bizonyult: sok résztvevőnek csak „állóhely” jutott. Bárány Gyula esperes megnyitó szavai után dr. Fabiny Tibor professzor köszöntötte a gyülekezetét, a magyar és külföldi vendégeket, közöttük dr. Gustav Reingrabner burgenlandi szuperintendenst, dr. Karl Leipziger bajor diakóniai igazgatót, Heinrich Réi- tinger bajor diakóniai vezetőt, Hans Kratzelt villingeni (NSZK) lelkészt, dr. Egg augsburgi lelkészt és a vele jött huszonhét fiatal bajor segédlelkészt, valamint Michael Holzkorn nyugalmazott locsmándi lelkészt. Az ünnepi előadást id. Fasang Árpád karnagy tartotta az egyházzene három óriásáról: Schütz, Händel és Bach életművéről. Mindegyik művészetét az jellemzi, hogy alkotásaikkal Istent dicsérik és az embert közelebb segítik Istenhez, Schütz-ről azt mondta valaki, hogy „komponálás közben istentiszteletet tart”. Händel, aki bejárta a világot, müveiben több téma összefonásával a fényt, ragyogást, a bőségét, az áradást akarta kifejezni Isten iránti hálából; pedig ő is megjárta az emberi élet mélységeit, hiszen elveszítette szemevilá- gát. Bach is a mélységből kiáltott fel például a H-molí misében azzal a meggyőző erővel, hogy nem hiábavaló az imádság. Ezért tudta boldog bizonyossággal zengeni a Benedictusban: áldott, aki jön az Úr nevében. A gazdag tartalmú, értékes előadáshoz gazdag illusztrációt adtak az orgona, énekkar és szóló-ének betétek. Dr. Weltler Jenő vezényletével a Lutheránia énekkar, Szilágyi Gyula orgonajátéka, Gede Éva, jvftklÖssy Ártna és Mezey Róbert szólóéneke nemcsak zenei élményt jelentett, hanem eszköznek bizonyult Isten kezében az előtte való elcsendesedésre, bűnbánatra, de az ujjongó örömre is. A János-passió egyik korálénekével adózott az énekkar és a gyülekezet Novak Elekné emlékének, aki az eddigi Nemeskéri Napok „lelke és mindenese” volt. Nagy püspök zárószavában röviden visszatekintett és hálát adott Istennek ezért a több, mint két és fél évszázados templomért és gyülekezetért. Ez alatt az idő alatt, nem egyszer a szó szoros értelmében a „mélységből kíaTtVá" Tstén- hez, maradt meg mindmáig az igeszolgálat. Örömét fejezte ki az egyházi zene drága kincséért, a jelenlevő, népes gyülekezetért, amely bizonysága annak, hogy békében szolgálhatunk, és az egymással való közösség ajándékáért, amelyet átélhettünk. Az ünnepnap végén, a kora esti órákban Nagy püspök letette az emlékezés és szeretet virágait Novak Elek lelkész és felesége sírjára. A hagyományossá vált Nemeskén Nap minden mozzanata tanúsította, hogy itt többről van szó, mint puszta hagyományról. Ameddig Isten népe bünbánattái, hálaadással és reménységgel tud kiáltani Istenhez, megtapasztalhatja, hogy Isten imádságot meghallgató, gondviselő és üdvözítő Istenünk. Bárány Gyula Mai emberek MESTER, kérdései HOL VAN Jézushoz: A LAKÁSOD? János 1, 38 Hivatásválasztás pályamódosítás Keresztelő János két tanítványának kérdése nem ELŐZMÉNYEK nélkül hangzott el. Az Útegyengető így mutatott Jézusra: „ez az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” Ez a Messiásra (Ézs S3) utaló bizonyságtétel indította Andrást és társát (valószínűleg az evangélista Jánost), hogy Jézus után menjenek és többet tudjanak meg Róla. Jézus megkönnyíti a kapcsolatfelvételt, ő szólítja meg őket: „mit kívántok?” Akkor hangzik el a kérdés: „Mester, hol van a lakásod?” Hallottuk, amit tanítónk Rólad mondott, meg szeretnénk jobban ismerni: hol élsz és hogyan? A kérdés nem marad válasz nélkül: .jöjjetek és meglátjátok”. Látogatásuk és az együtt töltött délután KÖVETKEZMÉNYEI: Jézus tanítványai lettek, bizonyságot tettek a felismert Messiásról és másokat is Jézushoz vezettek. Ilyen hétköznapi egyszerűséggel lettek emberek Jézus tanítványai. A nagy élmények később, a nagy próbatételek még később következtek. Sokan lettünk ehhez hasonlóan tanítványokká. A MAI EMBERre aligha jellemző, hogy Isten-kereső, Jézust közelebbről megismerni és őt követni akaró ember lenne. Értékrendje, erkölcsi tartása, felelősségtudata fellazult. Gyakorta nem törődik a másik emberrel sem, nem érdekli gondja, baja vagy öröme, csak önmaga körül forog. Igényei messze meghaladják lehetőségeit, ezért könyököl és tapos, szóval és tettel. Sokan érzik, hogy valami nem jó, hogy másként kellene élni, de nem találnak kivezető utat, mert nem tudnak a lehetséges új élet forrásáról, Jézusról. Jézus MAI tanítványainak, nekünk kell rámutatnunk: ő az, aki megszabadít a rabságból, erre egyedül O képes. Az embermentő bizonyságtételnek ezt a pótolhatatlan szolgálatát végzed-e? Ebből támad az érdeklődés és a - ma igy fogalmazható - kérdés: hol található ez a Mester? Hogy néz ki az a lakás és család, ahová ő beköltözött? Milyenek a tanítványai és hogyan valósítják meg mindennapi életükben a krisztusi tanítást és példamutatást? Merjük-e hívni az érdeklődőt: jöjjetek, nézzétek meg! Ez az életem, ilyen a családom, ez pedig a gyülekezetem! A szavak és a tettek mennyire fedik egymást? - erre kíváncsi a kívülálló. A beszéd a mai embert'nem győzi meg, bármilyen magasról és bármilyen lelkesülten hangozzék is. Nem prédikációt akar hallani a ma embere a hitből fakadó áldozatos szolgálatról, hanem látni akarja az eredményt, a gyümölcsöt. Ha egyenlőségről, szeretetről, megbocsátásról, igazságról hall és látja a bőszítő rangsorolást, a gyűlölködést, az irigységet, az irgalmatlanságot, a hamisságot és a hazugságot - gúnyos mosollyal legyint, elfordul és továbbmegy: ilyen tanítványi körbe nem kíván tartozni! Meg tudod-e mutatni magatartásoddal a hitedet? Milyen képviselője vagy Megváltó IJradnak? Mindenki tudja, mit kell rendeznie életében házastársával, szüleivel, gyermekeivel (keresztgyermekeivel!), gyülekezetével és egyházával, főnökével és beosztottjával, barátjával és ellenségével és szomszédaival. Ne próbáljuk takargatni, mentegetni a bajokat, ez még az emberek előtt is sikertelen, hát még Isten előtt. És ne tetézzük azzal bűneinket, hogy erényt próbálunk faragni belőlük. Kezdjünk hozzá sürgősen a rendrakáshoz, mert az idő sürget, felelősségünk pedig felmérhetetlen. Amíg nincs krisztusi rend az életedben, addig nincs hitele a szavaknak! Rendezett otthonban lehet beszélni Jézusról, Jézussal. Oda majd hív a vendég másokat is: jöjjetek, találtam egy otthont, egy gyülekezetei, ahol nemcsak beszélnek Jézusról, hanem úgy is élnek, ahogy tanította. Inotay Lehel Isten akarata és megbízása az, hogy az ember dolgozzék, munkálja és hódítsa meg a földet. De a munkára is vonatkozik az, hogy a munka van az emberért, és nem az ember van a munkáért. A munka nem az emberi élet végső értelme és célja, hanem eszköz arra, hogy az ember megtalálja és gyakorolja az életben Istentől kapott megbízatását. És ezért egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan és mit dolgozunk. A munka: kenyérkereset, vagy hivatás? Sok ember a munka egyedüli értelmének azt látja, hogy általa egyre gazdagabb legyen. Kétségtelen, hogy Isten az embertől azt kívánja, hogy a saját kezével munkálkodva szerezze meg az életfenntartásához szükséges javakat. (1 Thess 4, 11) Ám nagyon téved az, aki csak ezt az egy szempontot tartja szem előtt, és olyan munkát keres, amely lehetőleg minél kevesebb erőbefektetéssel minél többet „hoz a konyhára”. Sok fiatal barátomat láttam ebbe a tévedésbe beleesni, amikor a „menő” foglalkozások, szakmák után igyekeztek: orvosnak, ügyvédnek, autószerelőnek vagy magántaxisnak. Majdnem minden erejét, idejét arra fordítja sok ember, hogy egyre többet gyűjtsön, egyre magasabb élet- színvonalat teremtsen. Ennek a célnak rendeli alá pályaválasztását, a munkahelyének kiválasztását, és szinte mindent az életében. Ha valaki az eddigiek alapján azt gondolná, hogy a szegényes, spártai életforma, az igénytelenség eszményét kívánnám dicsőíteni, az téved. Hiszem, és tapasztaltam is, hogy Isten munkánkra válaszul bőségesen megadja a mindennapi kenyeret. Éppen ezért nem lehet a keresztyén ember számára a munka értéke csak az érte kapott pénzzel egyenlő. A munka a Biblia tanúsága szerint hivatás. Isten hívta el rá az embert, és - még ha a bűneset következtében verejtékkel és fáradsággal is jár - 0 azt akarja, hogy munkánkban örömöt, sikert és áldást találjunk. És mert Isten ismer minket igazán, ö tudja a legjobban, hogy milyen munkaterületen találhatnánk meg a helyünket. Keresztyén ember számára a pályaválasztás, munkahely kérdése éppen ezért sohasem elsődlegesen anyagi szempontok alapján dől el, hanem Istenhez kötött lelkiismeret, imádság, Isten akaratának keresése segíti őt abban, hogy helyére kerüljön. Mert igazán örömmel, szívesen és áldásosán csak azt végezhetjük, amit Isten bízott ránk. „...ügy, mint az Úrnak” Pál apostol, a Kolosséi levélben írja, hogy „amit tesztek, lélekből végezzétek, úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint embereknek. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát.” (Kol 3, 23-24) Ä hivő keresztyén ember sohasem végezhet „lélektelenül” semmi munkát. Becsülettel, Isten előtti felelősséggel kellene mindig dolgoznunk, mintha maga az Úr lenne a közvetlen főnökünk. Az így végzett munkára ígéretként hangzik: „a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (1 Kor 15, 58) Nem a munka produktivitása, nem is a látványos siker, hanem Isten ígérete és áldása garantálja az eredményt. Jézus Krisztus és embertársaink iránti szeretetből és szolgálatból lehet vállalni a nem „menő”, nem mutatós munkát is. Nem fogom elfelejteni azt a fiatal barátomat, aki egy egyházi öregek otthonában vállalt gondozói munkát, hitből. Sok éjszakázással, nehéz fizikai munkával járó állás volt. De boldogan mondta el: én úgy szeretem ezeket az embereket. Igen, lehet hitből és hittel dolgozni, pályát választani, akár „főfoglalkozásúként” az Úrnak dolgozni, mint lelkész, vagy diakóniai munkás. És akkor átélhetjük: a munka nemcsak fáradság, hanem öröm is! A hitünkön múlik, hogy a helyünkre kerülünk-e, és ezen múlik, hogy megelégedetten, céltudatosan tudjuk végezni azt, amire Isten hívott el minket. így lehet a munkánk kenyérkeresetből - hivatássá. Balicza Iván BEfRATÁS VALLÁSOKTATÁSRA A hittanbeíratás az 1985-1986. tanévre az általános iskolákban és a gimnáziumokban Június 20-án, csütörtökön délután 14.00-18.00 óráig és Június 21-én, pénteken délelőtt 8.00-13.00 óráig lesz. A tanulókat abban az Iskolában lehet beíratni, amelyben a rendes befratást végezték. A befratást az egyik szülő, Illetve a gyám az iskola igazgatója, vagy a befratást végző pedagógus előtt szóban vagy - meg nem Jelenés esetén - Írásban kérheti. Kettős beiktatás Celldömölkön (Cikkünk a 3. oldalon) Celldömölki evangélikus templomunk FOTO: Bognár •
