Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-02 / 22. szám

Evangélikus WBUÉleM 50. ÉVFOLYAM 22. SZÄM 1985. JÚNIUS 2. ÄRA: 5,50 Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS r A Szentháromság- nagy titok. Mélyen hívők, bölcsek és kétkedők kerülgetik évszázadok óta a száraznak tűnő tanítást: „Az egy Istent a Háromságban, a Háromságot az egységben imádjuk”. Az igazi nagy titok mégsem az, hogy értelmi korlátáink és földhözkö- töttségünk fogva tartanak, hanem az a nagy szeretet, amivel érdemtelenségünk ellenére is átölel a Teremtő Űr, a bűnbocsá­natot adó Fiú és a hitre vezérlő Lélek. Az egyházi szóhasználat szerint az un. ünneptelen egyházi félév következik. Valóban ünneptelen félév? Semmiképpen! Minden napja ünnep, hiszen az Atya-Fiú-Szentlélek áldása ragyogja be vándorútunkat. Ülésezett a Keresztyén Békekonferencia vezető testületé A keresztyén lelkiismeret SZdVd A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA ^ ^ munkabizottsága, azaz vezető testű- lete ülésezett máj. 13-17-én Budapes­ten a református zsinati székházban. 21 országból 40 résztvevő érkezett, hogy megszólaltassa a ke­resztyén lelkiismeret szavát az emberiség legfon­tosabb kérdéseiben. Az ötnapos konferencia előadá­saiból és igen sok felszólalásából lényegében két alapvető probléma állt a középpontban, mégpedig a nemzetközi feszültség enyhítéséért és a harmadik világért való fáradozás. AZ ENYHÜLÉS CÉLKITŰ­ZÉSÉT SZOLGÁLTA az az elem­zés, amely a második világháború négyén évvel ezelőtti befejezésének tanulságait vonta meg a jelenre nézve. A fasizmus nyílt célkitűzése volt a Szovjetunió megsemmisíté­se. A fasiszta hatalmi terjeszkedés miatt kellett 50 millió embernek meghalnia, országoknak romba- dőlnie. A Hitler-ellenes koalíció összefogása a második világhábo­rú befejezéséhez is, de új, békés lépések megtételéhez is vezetett. 1945-ben jött létre a koalíció által alapított világszervezet, az Egye­sült Nemzetek Szövetsége, az ENSZ. Ez a szervezet az alapköve az emberiség összefogásának a bé­ke érdekében. DR. TÓTH KÁROLY, refor­mátus püspök, a Keresztyén Béke- konferencia elnöke előadásában kifejtette, hogy a fasizmus és az antikommunizmus között- szoros összefüggés van. Ma mások ugyan a körülmények, mint negyven év­vel ezelőtt, de a szocializmus fe­nyegetése - még egy világégés árán is - ugyanazt a szándékot mutatja, mint egykor. Viszont a Helsinki-i záróokmány, (amelyet 35 állam vezetője írt alá) hasonlóan nagy összefogást jelez az enyhülés, a bé­ke érdekében. A békés egymás mellett élés útja vezet a XXI. szá­zad felé, a jövő felé. AZ EGYHÁZAK egyre jobban vállalnak részt abból, hogy az eny­hülést szolgálják. Korábban a bé­kéért szót emelő egyházi embere­ket sokan vádolták azzal, hogy po­litizálnak, mert állásfoglalásaik egybeestek a haladó mozgalmak törekvéseivel. De ma már egyre tisztábban látják, hogy a béke­harcban való aktiv részvétel nem mond ellent a hitéletnek, hanem éppen a hit embervédő, ember- mentő oldalát jelenti. Ma már a békéért fejnnek világszerte nem­csak a protestáns, hanem a katoli­kus, az ortodox és más egyházak is. A HARMADIK VILÁG gond­ja erősen foglalkoztatta a konfe­renciát. Különösen az afrikai éhín­ség katasztrofális. 21 országból 450 millió ember élete van állandó veszélyben. A gyermekek esnek az éhség áldozatául a leghamarabb. Minden percben 24 gyermek hal meg éhség következtében. A Sza­hara vidékén állandó a szárazság. Másutt polgárháború dúlja fel az életet. A faji megkülönböztetés a dél-afrikai kormányok bűne. Eb­ben a helyzetben a magyarországi egyházak is a bajba jutottak segít­ségére siettek. Dr. Bart ha Tibor re­formátus püspök, a Magyarorszá­gi Egyházak Ökumenikus Taná­csának elnöke megható jelenet ke­retében adta át a hazai egyházak Afrika-vasámapi gyűjtése során összejött adományát Shauri tanzá­niai ökumenikus főtitkárnak. A nyomorúsághoz képest nem A Keresztyén Békekonferencia Munkabizottsági ülésének megnyitó pillanatai nagy a magyar adomány, de kifeje­zi gyülekezeteink lelkes segíteni együttérzését, a gondok felvállalását. A PRÁGAI VILÁGGYÜLÉS ELŐKÉSZÍTÉSE is a munkabi­zottság feladata volt. Július 2-9. között 700 résztvevővel tartja a Keresztyén Békekonferencia a VI. világgyűlését, ahová valamennyi kontinensről 86 országból érkez­nek majd küldöttek, hogy bizony­ságot tegyenek a világméretű ke­resztyén összefogásról a béke és igazság, az enyhülés és a népek barátsága jegyében. A HAZAI MEGBECSÜLÉS je­le volt, hogy a KBK vezetőit álla­mi részről a parlament épületében fogadta Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke. A magyarországi egy­házak támogató szeretetükkel vet­ték körül a mozgalom szolgálatát mind a megnyitó alkalmából, mind a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által adott zárófogadáson. Ottlyk Ernő Hálaadó jubileumi istentisztelet Zalaistvándon 200 éves kívül-belül megújított templomunkért, gyülekezetünkért adtunk hálát a Mindenható Isten­nek április 21-én. Ez a nap persze csak egy volt a mindennapos hála­adások közül Isten gyülekezetét megtartó szeretetéért, de talán kedvesebb és emlékezetesebb, mint a többi. Sok száz ember jött össze ezen a napon, hogy résztvegyenek a hála­adó istentiszteleten, melyen jelen volt és az igehirdetés szolgálatát dr. Káldy Zoltán püspök végezte. Igazi ünnep volt a faluban: Zala- istvándról mindenki ott akart len­ni a templomban. Még a 92 éves Forintos néni is, aki ugyan végig nem tudta ülni az istentiszteletet, de egy picit ott akart lenni a temp­lom körül, hogy ő is részt vegyen a nagy hálaadásban. Jöttek volt zalaistvándiak is minden felől az országból, a szomszédos gyüleke­zetekből, szórványból, filiából, de volt két vendégünk az Egyesült Ál­lamokból - Carl Mau a Lutherá­nus Világszövetség főtitkára hitve­sével, és Anza Lema főtitkárhelyet­tes. Mint ilyenkor szokás és termé­szetes visszatekintettünk - de nem csak az elmúlt néhány év kemény munkájára, hanem a gyülekezet és templom múltjára. Álljon itt mind­kettő története röviden. A templom 1784-ben épült II. József türelmi rendelete után. Va­lamivel több, mint 100 család fo­gott össze, hogy templomot épít­sen. Ezek a családok kb. 100 km-es körzetből kerültek ki. Voltak köz­tük pusztaszentlászlóiak, barlahi- daiak és szentgrótiak is, de ide tar­tozott Tüskeszentpéter és Aranyod is. A templom az évek múltával kicsinek bizonyult, meg kellett na- gyobbítani. Hatalmas munka lehe­tett 1899-ben a templomot mint­egy negyedrészével megnövelni. A munka nagyságát tekintve ta­lán ehhez hasonlítható az a mun­ka, amit a gyülekezet 1983-ban, a jubileumi évforduló előtt már egy évvel elvégzett. A gyülekezet teljes külső-belső renoválást tervezett el, melyre az előkészületeket gondos előrelátással már 1980-ban meg­tette. Ebben az évben faanyagot vásároltunk a készülő ablakok számára, a következő évben me- szet oltottunk, elkészíttettük a ter­veket, kölcségvetést és így tovább, így érkeztünk el 1983 tavaszához, amikor is a munkák első fázisa­ként a templom körül egy víz elve­zető drenázs-rendszert létesítet­tünk a falak száradását elősegíten­dő és a vizesedését meggátolandó. Ezután a templom beállványozása következett, majd még a tavasszal levertük az összes vakolatot kívül és egyrészét belül. Mindezen mun­kákat társadalmi munkában né­hány nap alatt elvégeztük, oly nagy lelkesedéssel és részvétellel, hogy olyan munkát elvégeztünk fél nap alatt, melyre a kőműves mun­kavezető két napot számolt. A va­kolat leverésnél néha 25-30 ember dolgozott, köztük gyerekek és asz- szonyok, idős 70-80 éves testvé­rek. A nyár folyamán társadalmi munkában elkészült a teljes villany felújítás is két presbiter, és a kán­tor testvérünk munkájában. Ugyan­csak a nyár folyamán készült el a templom öt új ablaka, melyek az eredeti ablakokkal teljesen meg- egyezőek voltak. Az iveit ablako­kat művészi kivitelben, nagyrészt társadalmi munkában Bolla Ká­roly ev. asztalos vezetésével készí­tették el. ősszel megtörtént a külső és belső pucolás, ablakok beállítá­sa, teljesen új csatorna és a torony­süveg lefestése. A belső festést ev. zalaistvándi festők brigádja végez­te ugyancsak nagyrészt társadalmi munkában. Külön meg kell említe­ni Tibola László volt presbiter test­vért, aki 71 évesen rengeteget doh gozott a templom körül, ő végezte el a teljes belső kőműves munkát, és dolgozott 20 méter magasan a torony pucolásán. A munkákból átlagon felül ki­vették részüket Szabó Kálmán ak­kori gondnok és Sifter Ernő felü­gyelő. Jelentős támogatásban ré­szesítette a gyülekezet renoválási munkáját az LVSZ, a GAW, a Megyei Tanács és a Műemlék Fe­lügyelőség. Az ünepi istentisztele­ten mindezekről a gyülekezet lelké­sze Vajda István számolt be. Az igehirdetésben a püspök a 147. Zsolt, alapján arról beszélt. hogy a zalaistvándi gyülekezet is 200 év alatt megtapasztalta az Is­ten szeretetét, építését, gyógyítá­sát. Ezért hangzik hát tiszta szív­ből a dicséret és a hála. A gyülekezetét az ünnep alkal­mából köszöntötte az LVSZ ven­dégeken kívül Dubovay Géza espe­res, dr. Blázy Árpád egyházmegyei felügyelő, Kutas Elek és Roszik Gábor a gyülekezet volt lelkészei. Az Isten gazdag áldása legyen to­vábbra is a zalaistvándi gyüleke­zettel. Roszik Gábor A felújított zalaistvándi templom BEIRATÁS VALLÁSOKTATÁSRA A hittanbeiratás az 1985-1986. tanévre az általános Iskolákban és a gimnáziumokban június 20-án, csütörtökön délután 14.00-18.00 óráig és június 21-én, pénteken délelőtt 8.00-13.00 óráig lesz. A tanulókat abba.. iskolában lehet beíratni, amelyben a rendes beifratást végezték. A behatást az egyik szülő, illetve a gyám az iskola ige-hatója, vagy a behatást végző pedagógus előtt szóban vagy - meg nem jelenés esetén - írásban kérheti. ÉÜnlii Mai emberek kérdései - Jézushoz: Élő Víz rovatunkban eddig Jé­zus kérdéseivel szembesültünk. Most új sorozatunkban a mi kér­déseinkre kerül sor. A kérdések sok mindent elárulnak a kérdező­ről. Néha tájékozatlanságát, rossz- indulatát vagy nagyképűségét, máskor tudásszomját vagy őszinte érdeklődését. Kérdéseink bizony lelepleznek, s ettől félve sokszor inkább hallgatunk. Pedig az őszin­te kérdések előre visznek, tisztább látásra, jobb megértésre vezetnek. Jézus előtt nem kell szorongva áll­nunk kérdéseinkkel. Bátran kér­dezhetjük. Jézus nem nevet ki, nem ad fölényes, semmitmondó vá­laszt. Komolyan veszi a kérdező embert és segítségünkre siet. Ne nyomjuk hát el magunkban kérdé­seinket. Ne csak egymás között ke­ressünk választ arra, amiben bi­zonytalanná lettünk, amin fenna­kadunk, ami zavarba hoz. Jézussal kapcsolatos kérdéseink egy része abból adódik, hogy még 2000 év távlatából is úgy tűnik, hozzánk hasonló volt, egy közü­lünk, bár a történelem óriásai közé tartozott. Hiszen a róla szóló hite­les dokumentumok és mai történé­szek számos adatot rögzítettek éle­téről. Meglehetős pontossággal tudjuk, hogy hol és mikor szüle­tett. Tudjuk, hogy ácsmesterséget tanult s édesanyját Máriának hív­ták. Ismerjük azt a népet, amely­nek egyisten-hitét már gyermekko­rában magába szívta és azt a törté­nelmi helyzetet, amelyben oly fo­gékonynak mutatkoztak a Római Birodalom leigázott népei remény­,jNem az ács ez, Mária fia?” séget gyújtó tanai iránt. Nyomon kísérhetjük és magyarázni is tud­juk sikereit és azt is, hogy miért kellett a kereszten meghalnia, mint annyi, de annyi szerencsétlen rab­szolgának Tiberius császár idején. S ha Jézus így besorolható törté­nelmünkbe, ha embersége ennyire valóságos, ha ilyen maradéktala­nul hozzánk hasonlóvá lett, hát akkor tud-e rajtunk segíteni? így akadunk fenn Jézus történe­tiségén, pedig valójában éppen ez az, ami számunkra Isten világon túli világát megfoghatóvá teszi és ember-közeibe hozza. János evan­gélista hite éppen abban fedezi fel a páratlant, a nagyszerűt, az egyet­len megoldást, ami a lehetetlent lehetségessé teszi; hogy az IGE TESTTÉ LETT ES LAKOZOTT MIKÖZÖTTÜNK (Jn 1,14). Az ember „megistenülése” úgyis hiú ábránd. Nem tudjuk levetni ma-, gunkról emberségünk korlátáit és bűneinket sem. Csak környezetün­kön tudunk változtatni, magun­kon nem. A járható út tehát csak Istentől indulhat el. A megoldás csak az lehet, hogy Isten lesz hoz­zánk hasonlóvá, magára véve em­beri sorsunkat, létünk történeti meghatározottságát, még bűnein­ket is, hogy segítsen rajtunk. Ez lett valósággá Jézus Krisztusban. Isten szeretete tehát nem az esz­mék és mítoszok megfoghatatlan és elvont világához tartozik, ha­nem megtestesült abban, aki ács volt és Mária fia. így lesz ajkunkon a kétkedő kérdés boldog hitval­lássá. Madocsai Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents