Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-13 / 2. szám
Templomunk drága vagy nekünk A 200 éves pilisi templom újraszentelése púknak, ajtóknak fel kell emelkedniük, hogy bemehessen a Király templomába. Nagynak látjuk-e Öt bűneinkkel küszködve, ha veszteség ér, vagy a halál közelében? Táruljanak ki előtte az ősi templom kapui, hogy a .gyülekezet befogadhassa őt. Táruljanak ki előtte az otthonok kapui, hiszen alig van a családoknak másra, nagyobbra szüksége, mint Jézus Krisztusra. És táruljon ki előtte minden szív ajtaja, mikor az igén keresztül hozzánk érkezik. Az ige tudja letörni a zárakat, megtisztítani a szíveket, hogy lakozzék bennünk hit által az ádventi király Jézus Krisztus. Az igehirdetésre feleletként csendült fel az énekkar szolgálata: „Jöjj be, ó mért állasz' ott künn Isten áldott embere?” Majd az ifjúsági énekkar Istent magasztaló énekét hallgatta a gyülekezet. a rövid közgyűlésem Keveházi László lelkész ismertette a templom történetét és a renoválás munkáját. A lelkészek egy-egy igével kérték Isten áldását a jubiláló gyülekezet életére. Ezután köszöntések hangzottak el: elsőként Ormi Räsänen a kontiolahti gyülekezet nevében, Ponicsán Gyula a pestmegyéi egyházmegye nevében szólt. Temesvári Mihály pilisi felügyelő a lelkész fáradozását köszönte meg. Miklós Mihály pedig az évfordulóra írt versét mondta el. Végül Böszörményi András, a Hazafias Népfront Községi Bizottságának titkára köszöntése hangzott el. A gyülekezet asszonyai asztalt terítettek vendégeink számára. Itt került sor arra a színes beszámolóra, melyben Káldy Zoltán püspök a LVSZ nagy családjáról, az elnökként reá váró feladatokról beszélt, és a hozzá intézett kérdésekre válaszolt. GYÜLEKEZETÜNK SZÉP ÜNNEPÉN a tegnap a ma és a holnap találkozott — hallottuk a közgyűlés jelentésében. Hisszük, hogy gyülekezetünket az a Krisztus vezeti tovább, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Keveháziné Czégényi Klára A közgyűlésen Keveházi László esperes köszönti Káldy Zoltán püspököt házzá, s megújítson bennünket az ö szolgálatában — hangzott estéről estére Isten igéje. Pénteken megérkeztek finn testvérgyülekezetünk, Kontiolahti küldöttei, hogy átadják gyülekezetük köszöntését és velünk ünnepeljenek. A TEMPLOMSZENTELÉSI ÜNNEPI ISTENTISZTELETRE ádvent második vasárnapján délután három órakor került sor. Sokpn jöttek el a környék gyülekezeteiből és néhány lelkész is közöttünk volt. Az Országos Egyház képviseletében dr. Karner Ágoston jött el. AZ ISTENTISZTELET SZOLGÁLATÁT dr. Káldy Zoltán püspök végezte, akit felesége is elkísért. Az utóbbi időben gyakran olvashattunk lapunk hasábjain tudósításokat jubiláló templomokról. Ezek között olyanokról, melyek kétszáz éves múltra tekintenek visza. Az 1781-ben kiadott Az ádventi templomban igazi ádventi igehirdetés hangzott. Milyen nagynak látjuk az ádvent- kor hozzánk közeledő dicső királyt, Jézus Krisztust? —\ tette fel a püspök a kérdést. Hatalmasnak látja-e a pilisi gyülekezet Öt, akiről a 24. zsoltár írója úgy tesz bizonyságot, hogy kaTürelmi Rendelet nyomán, mely biztosította a gyülekezetek templomépítési jogát, evangélikus gyülekezeteink egymás után építették fel templomukat, egyelőre torony nélkül, zárt kertben. A tornyok később épültek a templomokhoz. PILISI TEMPLOMUNK is kétszáz éves. 1784. ádvent második vasárnapján szentelték fel az ezerkétszáz ülőhelyes neo-klasz- szicista stílusban épült templomot. A jubileumot méltóképpen szerettük volna megünnepelni, ezért már a múlt évben hozzáfogtunk a templom külső és belső felújításához. Megtörtént a falak víztelenítése, a külső és belső festés, valamint a villany- hálózat teljes felújítása. Ebben a munkában gyülekezetünk komoly áldozatvállalással, pénzbeli adományokkal és sok-sok társadalmi munkával mindvégig lelkesen vett részt. Az elvégzett munkák végösszege másfélmillió forint volt. A kétszázadik születésnapot egy ünnepségsorozattal akartuk emlékezetessé tenni. Azt mondhatjuk, hogy a sorozat már nyáron elkezdődött, amikor két ízben is a már megújult templomunkban köszönthettük a Lutheránus Világszövetség vendégeit. Mégis, a „jubileumi hét” ádvent első vasárnapjával kezdődött el. Teológusnap volt gyülekezetünkben: dr. Selmeczi János igazgató vezetésével a fiatalok végezték a nap minden szolgálatát. Figyelmeztette ez a nap gyülekezetünket arra, hogy a múlt örökségének megbecsülése együtt jár a jövő szolgálatáért érzett és vállalt felelősséggel. Hétfőn négynapos evangélizá- ció kezdődött Zászkaliczki Péter bakonycsernyei lelkész szolgálatával. Témáját a 288-as énekből vette: „Templomunk drága vagy nekünk”. Isten Lelke hatalmas arra, hogy a megújított templom népét, a gyülekezetei élő kövekként építse fel lelki INFARKTUS UTÁN A szívem nem a régi. Valami elhalt benne. Gondosan figyelik, mérik lüktetését és dobogását. Adagolják a gyógyszereket. Javallják a csendesebb életet. Kicserélni már nem lehet. De nekem új szívem is van. Te adtad, Istenem. Csoda történt velem: Tied lett az enyém, enyém lett a tied. S tudom, Te is vizsgálod, figyeled szüntelen ezt a szívet. Dobog-e másokért? Dobog-e érted? Hallgatod, tisztogatod. Hadd legyen hófehér! Mossa meg az értem hullt, drága vér! Ne szennyezze semmi salak ... hogy ha hazahívsz engem, színről — színre láthassalak! Túrmezei Erzsébet — HALÁLOZÁS. Rónay Gizella, néhai Rónay Kálmán somló- szöllősi ig.-tanító, kántor leánya és Rónay Zoltán ny. balassagyarmati lelkész testvére 71 éves korában elhunyt. Nagyszámú gyülekezet jelenlétében helyezték el hamvait szülei sírjába. Az örökélet reménységének igéjét Bödecs Barnabás lejkész hirdette. — özv. Szlabey Rezsőné sz. Engel Ilona, a csepeli gyülekezet alapító tagja, első gondnokának felesége 86 éves korában, október 26-án elhunyt. Temetése november 6-án volt a csepeli temetőben. — PILIS—NYÁREGYHÁZA. _ December 2-án teológusnapi szolgálat volt a két gyülekezetben. Pilisen a délutáni istentiszteleten dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója, a délutáni istentiszteleten pedig Bachorecz Katalin V. évf., a gyermekek között Brebovszky Éva IV. évf. és Farkas Etelka II. évf. hallgató hirdette Isten igéjét. Nyáregyházán a délutáni szeretetvendégsé- gen és Pilisen a gyülekezeti esten a teológusok „Két ádvent között” címen igékkel, énekekkel, versekkel és meditációkkal színesített összeállításban foglalták össze ádvent mai üzenetét. A szolgálaton az említett teológusokon kívül részt vett és szolgált még Brebovszky János IV. évf., Csepregi András III. évf., Herdliczka Éva II. évf., Csepregi András III. évf. hallgató. A két gyülekezet a teológusnap alkalmából 13 112 Ft adománnyal támogatta lelkészképzásünket. A gyülekezetek vendégszeretetét és áldozatkészségét köszönjük. A I VASÁRNA P IGÉJI E A megtérés a gvonással kezdődik Ef 5,11—14 A természetet nem ismerő ember gondolja azt, hogy a virágok színpompás szirma, madarak szivárvány színű tollazata, trillázó hangja csak „önmagáért való”, értelmetlen csillogás. Holott az igazság az, hogy minden a „gyümölcsért”, a termésért, az utódokért adatott. A „GYÜMÖLCSTELEN CSELEKEDET”, — A TERMÉKETLEN ÉLET, — csak az embervilágban ismerős. — Nem lehet nagyobb bűne egy keresztyén embernek, vagy közösségnek, mint amikor Istennek ez az ítélete illik ránk: terméketlen fa — virágzik, de nem terem! Világosan kimondja ez az ige, és tudatosítani akarja a hívek, a gyülekezet előtt, hogy Krisztus népéhez — az Anya- szentegyházhoz — magától értetődően tartozik hozzá a megszentelt, „erkölcsös”, szeretet.ben szolgáló élet „hétköznapja”. Templomi áhítat, és a családi életünk tisztaságának megőrzése összetartozik! Ünnepi istentiszteleteink, megrázó úrvacsoravételeink elragadtatott pillanatai „természetesen termik” a közéleti tisztaságunkat: a „sze- mérmetes”, tiszta beszédet — a munkahelyen is! —, és a Mammon- imádattól, az anyagiak bálványozásától mentes ..tisztakezű életet” a hivatásunkban; a családunkban, de a gyülekezetünkben is! Vagy talán mégsem?! — Hát akkor itt az ideje, hogy a „gyümölcs- telenségünkből” megtérjünk. Ez a megtérésünk azzal a bűnbánattal kezdődhet, amikor „leleplezzük” a magunkban és gyülekezetünkben „meglapuló”, titkolni, szégyellni való mulasztásainkat és vétkeinket. — Nem „bűnbakkeresésre”, nem is „boszorkányüldözésre” biztat minket ez a szent ige — hogy másban keressük a hibát —. hanem a magunk számadását készíti elő Istennel! Ki vagyok én?: „díszfa”, vagy „termő ág” — ebben a világban?! — A magunk megtérését készíti elő ez az ige, amikor őszinte töredelemre, igaz gyónásra biztat, — térdet hajtásra Isten ítélete előtt. AZ IGE SZEMÉLYES ÜZENETE UTÁN keressük annak közösségi összefüggéseit is: mit mondhat gyülekezetünk, egyházunk életére nézve? — Ha egy közösség életében találunk valami rendellenességet, valami kivetnivalót, az első ösztönös mozdulatunk: hallgatni róla! Csak nem rontjuk a „gyülekezet becsületét” azzal, hogy „kiteregetjük a szennyesünket”?! — Hány evangélikus hivő, hány presbiter, vagy éppen lelkész vétkeit „takargattuk” mi is. — mint ahogy azt Efezusban tették: „Mert amiket titokban tesznek, azokról ugyan beszélni is szégyen . ..” Azt gondoltuk: ez a helyes. — a vétkek „agvonhállgatása”. — Jaj, csak meg ne bontsuk a gyülekezet egységét a szeretetlenségek,, haragok, irigységek, rágalmazások, a közös tulajdon elleni lopások vétkeinek leleplezésével, megítélésével. De hát milyen „egység” az ilyen?.! Érdemes-e ezt őrizgetni?! — Amelyik közösség a képmutatásra; az, ,^oUiÁ. épül. — menthetetlenül felbomlik. — Igaz az énekünk sora: ..karmazsin színű bűneidből tisztulj, hogy ki ne pusztulj!” — Amelyik közösség ugyanis képtelen az „öntisztulásra”, — vagyis a bűnbánatra és a megtérésre —, annak nincs jövője: életképtelen! — Pál szavai. Isten jövőt, — az egyház számára „távlatokat formáló” ígéretét hirdetik meg: „De amit lelepleztek, azt a világosság teszi nyilvánvalóvá; amit pedig az nyilvánvalóvá tesz, az mind világosság.” S mivel bűneink „leleplezése” nem egy könyörtelen bíró. hanem az Egyház Ura, a megfeszített, de élő Jézus Krisztus előtt történik. — valóban hihető az ígéret, hogy az őszinte gyónásra, igaz megtérésre való felhívás: az egyház megmaradásának, szolgálata betöltésének egyedül járható útja. — Ez az a „kapu”, amin a „holnap evangélikus gyülekezetének” át kell mennie, hogy „só”, „gyertya”, „hegyen épített város” lehessen, — hogy szolgálatát betölthesse ebben a világban, — Ura akarata szerint. A MEGTÉRÉS A GYÓNÁSSAL — IGAZ TÖREDELEMMEL ÉS BÜNBÁNATTAL — KEZDŐDIK, de az „igazi ébredés” akkor ragyogja be gyülekezeteink, saját életünk mai útját, amikor kegyelemre szorultságunkban felragyog Krisztus keresztiének „halálból feltámasztó” szeretete. Amikor bűnbocsátó szava „visszaküld” — „megmosva”, megújítva, — családomba, gyülekezetembe, hazám életébe: szeretetre, — . gyümölcstermésre”. — Isten üzenetét együtt hallgatva ma — ezért imádkozzunk! Csizmazia Sándor Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Hisszük, hogy atyai szereteted hívott minket ma „gyümöicsteien”, terméketlen életünk takargatásából őszinte gyónásra, igaz megtérésre. Ur Jézus Krisztus! Hisszük, hogy kereszteden a mi bűnünk is „nyilvánosan megítéltetett”, és feltámadásodban a mi új, megszentelt életünk is kezdetét vette. Szentlélek Üristen! Add nekünk ezt a hitet! Ébressz fel minket igaz megtérésre, kegyelmedből élő bizodalomra, reménységre. Ámen FELVÉTELI HIRDETMÉNY A Református Gimnázium igazgatósága felvételt hir- del a gimnázium I. osztályaiba az 1985/86. tanévre. Jelentkezni az általános iskolában kiosztásra kerülő „Jelentkezési lap továbbtanulásra” c. nyomtatványon lehet, amit az általános iskola továbbít az iskola címére. Azok a tanulók, akik a Református Gimnáziumban kívánnak továbbtanulni, az említett űrlapra írják fel: Református Kollégium Gimnáziuma, 404i Debiccen, Kálvin tér 16. Az iskola szeretettel várja olyan jó tanulmányi előmenetelű, protestáns vallású tanulók jelentkezését, akik 1985. szeptember hó 1-ig még nem töltik be 17. életévüket. *
