Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-13 / 2. szám

A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsába tömörült tagegyházak (református, evangélikus, szabadegyházak, ortodox egyházak) minden évben megtartják az Egyházak Világtanácsa által megküldött egyetemes imahét igehirdetési és imádságba foglalt programját. Országszerte közös gyülekezeti össze jöveteleket tartunk, ahol ki-ki saját egyházához való hűségében, de Isten színe előtti kölcsönös testvéri szeretetben hallgatjuk az Igét és veszünk részt a közös imádságban.

Az ökumené, a lakott föld ügye beletartozik Jézus Krisztus világot átfogó szemléletébe. Egyházaink számos tanújelét adták annak, hogy aktívan vesznek részt a mai feszült nemzetközi légkörben az enyhülésért és a jövő megmentéséért folytatott küzdelemben. ökumenikus össze jöveteleinken érvényesüljön mindaz a tanítás, amelyre ebben a vonatkozásban is eljutottunk. Jézus Krisztus nemcsak a hivők belső világába vezet minket, hanem kitárja előttünk a mai világ iránti fogékonyságot, a messzemenő ember szer etetet és emberszolgálatot. Isten Szentlelke el akarja vezetni gyülekezeteink szemléletét is az életnek, a békének a szolgálatára, a halál és a megsemmisülés erőivel szemben. Így jutunk el a halálos fenyegetésből az életbe, mégpedig az új életbe, a mi Urunk, Jézus Krisztus által.

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

Január 20., vasárnap

A HALÁLBÓL AZ ÉLETRE

krisztussal

1 Kir 17,17—24; Ef 2,1—10; Ján 20,19—23.

„De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt életre keltett a Krisztussal együtt — kegyelemből van üdvösségetek! —, és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban” (Ef 2,4—7).

Öt világrész sok millió keresztyénével együtt ezen a héten azért könyörgünk, hogy Isten Lelke adjon nekünk útmutatást élet és halál kérdésében. A halál mindig jelen volt az emberiség sorsában, de sohasem avval a kendőzetlen ördögiségével, ahogyan mi látjuk két világégés után; akkor, amikor nagy gazdasági föllendülés közepette az emberek kétharmadának nem jut elegendő kenyér. Mi vár ránkj? Mit tehetünk? Ezen a héten az Igéből egy ősi keresztelési himnusz kerül reflektorfénybe, ennek ujjongó bizonyságtételén keresztül akar minket Isten bátorítani.

Gondoljunk arra a sareptai özvegyasszonyra, aki elkötelezte magát az egy Isten mellett, s megtapasztalhatta, hogy az éhínség közepette sem fogyott el az egy véka lisztje, s mikor fiát már megragadták a halál erői, az Ür megszabadította őt, életet ajándékozott neki. Isten hatalmasan bizonyságot tett arról, hogy Ö nem egy a világ erői közül. A mi sorsunk nem Isten és a halál kezébe tétetett, hanem egyesegyedül Istenébe. Erről szól a diádalmas húsvéti evangéliuih is: Istenünk mindenen úr, még a halálon is. Ezt halljuk a föltámasztott Űrtől is, éppen a ke- resztséggel összefüggésben: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön”. És amikor húsvét után belép tanítványainak körébe — akik ugyanúgy rettegtek, mint .mi ma, a saját gondjaink miatt —, akkor azt mondta nekik: „Békesség nékA halálból az életbe - Krisztussal

Egyetemes imahét 1985. január 20—27

tek!” Vajon nem erre áhítozik-e ma egész Földünk, hogy minket is megszólítson az, akinek adatott minden hatalom, és azt mondja nekünk: „Békesség!”? ö pedig ugyanúgy szól nekünk is, és hozzáteszi: Vegyetek Szentleiket!

A mi keresztségben elpecsételt életünk össze van kapcsolva Jézus Krisztuséval. Titeket is megelevenít — mondja az apostol —, akik holtak voltatok bűneitek miatt. Mindenkit hív, akit a halál fenyeget, mert Krisztusban megjelent az új élet lehetősége. Akik pedig már általmentek a halálból az életre, s Krisztus nevéről keresztyéneknek neveztetnek, azok bizonyságot tesznek, hogy jövőnk sem esetleges, hanem Istennél levő, aki az életet és békét adja. Minket is hív az életért való küzdelemre, a halál erői ellen.

ADJUNK HALAT Istennek az egység ajándékáért, amelyet már eddig is megtapasztalhattunk; a hit, a bionyságtétel és a szolgálat közösségéért. Kérjük, hogy ezt az egységet vigye teljességre. Magasztaljuk az Atyát, hogy a Fiúban megmutatta irántunk való szeretetét, s mi nap mint nap ebből az erőforrásból élhetünk.

VALLJUK MEG BONBÁNATTAL, hogy sokszor beletörődtünk abba, hogy a halál erői, a széthúzó, a békétlenséget szító erők, a kétségbeesés, a kilátástalanság uralják a magunk és mások életét. Megfeledkezünk az élő Orról, s azt hisszük, hogy Ö hagyott el minket akkor, amikor mi szakadtunk el Tőle.

KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy mindazok, akik az élet értelmét keresik, különösen is azok a fiatalok, akik hamis remények zsákutcáiba tévedtek, fölfedezhessék az igaz életet a Krisztussal való közösségben. Imádságban gondolunk ma különösen is azokra, akik Ázsiában sóvárognak egy igazibb,' emberibb, békésebb élet után és Krisztus ottani egyházára.

Január 21. Hétfő ISTEN GAZDAG IRGALOMBAN

Ézs 49,14—16; 1 Pét 1,3—9;

Luk 1,67—69. „ ... Isten, gazdag lévén irgalomban,..(Ef 2,4a.)

Isten mérhetetlen gazdagsága különösen szembeötlő ha a saját szegénységünket már fölismertük. Ez azonban egyre nehezebbé válik, hiszen anyagiakban egyre gyarapodunk, s ez elvakít szegénységünk iránt. Isten azonban más — nem anyagi — értékekben gondolkodik. Ö az élet legalapvetőbb értékeiben gazdag.

Nap mint nap megtapasztaljuk egyéni életünkben és a Földgolyó sorsában is, hogy olyan démoni erők kerekedhetnek fölül, amelyek létünkben fenyegetnek minket. Amikor a halál árnyéka vetődik ránk, akkor válik világossá a szegénységünk. Csügge- désünkben, reménytvesztettsé- günkben azzal vígasztal Isten: „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem.” (Ézs 49,15).

Az ő irgalma nagyobb, mint amilyen az ember irgalmatlansá- ga lehet, az ő irgalmassága menthet még ott is. ahol az embertárs az élet szent ajándéka ellen tör. Egyéni és közösségi szinten is megjelenik a kísértés: sérelmeinkért elégtételt venni. Isten nem elvenni, hanem adni akar. „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által az élő reménységre... (1 Pét 1,3).

Jézus Krisztusban az Atya kegyelmét tapasztaljuk meg, mert az ő irgalma által új életet nyerhetünk. Jézus Krisztusban a mi életünket és általunk mások életét is gazdagabbá akarja tenni.

ADJUNK HÁLÁT Istennek az ő nagy irgalmasságáért, amellyel kiengesztelődött ezzel a világgal. Imádkozzunk azért, hogy tegyen minket az ő kiengesztelő szere- tete alkalmas eszközeivé. DicsőítIstentiszteleti rend

Budapesten, 1985. január 13-án

Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. Hafenscher Károly (úrv.), du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. Muntag Andorné, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. (úrv.) Vető Béla. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (anagyar) Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló be. 11. (úrv. Szabó Lajos. Rákosfalva de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pin- térné Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjte- lep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter Rákoshegy de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rákosliget de. 11. Rákoskeresztúr de. fél 11.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Koren Emil Toroczkó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11., du. fél 7. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé István. Csilaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mátis István.

AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA egyházi ismeretekkel rendelkező, gépírni tudó irodavezetőt keres. A rövid életrajzot is tartalmazó jelentkezést a dékáni hivatalba kérjük beküldeni. Cím: 1147 Budapest, Lőcsei út 32.

— Vízkereszt ünnep után az 1. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltárt igéje: Lk 2,41—52; az igehirdetés alapigéje: Ef 5,11—14.

— evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN: január 13-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: KEVEHAZI LÁSZLÓ pilisi lelkész, esperes.

— KIVÁLÓ SEGÍTŐRE talál templomuk homlokzatának, tornyának tatarozásában. festésében, tető javításában, villámhárító szerelésében, egyéb felületek tisztításában. Mindezt állványozás nélkül! Gyors, szakszerű munka, rugalmas árképzés. — ARENA GMK, 8000 Székesfehérvár, Nagybányai u. 5. sz.

— ADJA MEG CÍMÉT az a kedves asszony, aki nekem az LVSZ nagygyűlése befejező istentisztelete után r Korcsarnok előtt ebédet adott. Cím1 Bnaoly Lajosné, 8933 Zalaistvánd, Pe tőfi u. 56.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkezti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György:

Felelős kiadó:

| Harkányi László

Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Előfizetési ár: egy évre 280,— Ft Előfizethető a Kiadóhivatalnál Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta

Index: 25 2X1 ISSN 0133—1302

Szedés: 85.2315/90-02 Zrínyi Nyomda Felelős vezető:

Vágó Sándorné vezérigazgató

Nyomás: rotációs maaasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető:

, Szlávik András vezérigazgató

sük Öt, mert kegyelmét nemzedékről nemzedékre megmutatja a népek történetében, az ő egyházának életében és a mi hétköznapjainkban is.

VALLJUK MEG BÜNBÄNAT- TAL, hogy nem mindig élünk a kapott lehetőségeinkkel, nem használjuk jól ki a rendelkezésünkre álló időt. Kicsinyességünk, szegényességünk, igénytelenségünk miatt nem ábrázolódik ki egyházaink életében Isten végtelen gazdagsága. Mi magunk sem tudtunk úgy élni, hogy embertársainknak hitelesen tehessünk bizonyságot a Krisztusban megújult élet nagyszerűségéről.

KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy felfedezhessük magunkban, egymásban a kapott értékeket. Imádkozzunk azokért, akik anyagi, lelki vagy szellemi értelemben nap mint nap a szegénységgel szembesülnek. Bárcsak fölfedezhetnék az egyházban Isten irgalmasságát és gazdagságát a Krisztussal való egységben! Vigyük ma Isten elé különösen is az óceániai egyházak életét!

Január 22. Kedd

NAGY A SZERETET, AMELLYEL ISTEN SZERETETT MINKET

Hős 11,1—4. 8—11; Róm 5,6— 9; Ján 3,16—17.

„az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett..(Ef 2,4b).

Természettudósok vagy társadalomtudósok zavarba jönnének, ha meg kellene határozniuk, ha egyáltalán szavakba kellene önteniük, mi is a szeretet. Ám az édesanya szótlanul fölveszi gyermekét, a szeretetben összetarto- zók szorosan átölelik egymást, és tudják, hogy mi a szeretet. Az Atya végtelen szeretetét az egyszülött Fiúban jelentette ki a világnak.

Az Atya szeret minket. Ügy, olyan állapotban, ahogyan éppen vagyunk. Méltatlanságunkban. Annak ellenére, amilyenek vagyunk. Mi a másikat méricskéljük, méltó-e szeretetünkre. Isten pedig hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt (Róm 5,8). A szeretet elé tud menni a felebarátnak, és erre a megelőlegezett bizalomra, szeretetre az ember szinte önként, akarattalanul is szeretettel kell, hogy feleljen.

Ha így tudnánk családban, munkahelyen, társadalomban, az egész világban — előleget — adni, csodálatos módon, megszaporodva kapnánk vissza a szerete- tet. Mert az adásban az ajándék csodálatosan megszaporodik

(Márk 6,35—44).

Embertársainknak ma épp erre van szükségük: bizalomra, békére és proexisztenciára. Csak ha ez a szeretet van meg bennünk, akkor nevezhetjük magunkat krisztusiaknak, keresztyéneknek. Ez a szeretet nem a miénk, hanem Istené, és ezt kell továbbadnunk embertársainknak is.

ADJUNK HALAT Istennek, hogy megismerhettük, mit jelent a szeretet. Köszönjük meg szeretteinknek, akiken keresztül a Mennyei Atya mintegy tükör által, homályosan megmutatta nekünk szeretetét. Fogadjuk hálaadással a Jézus Krisztusban közvetlenül nyújtott ajándékát, akiben új életet kaptunk. Köszönjük meg, hogy Krisztus által adatott számunkra —- test szerinti testvéreinken túl — az egyházban a lelki testvérek közössége.

VALLJUK MEG BÜNBÄNAT- TAL, hogy megfakult első szeretetünk; csalódásaink miatt hajlamosak vagyunk a megfáradás- ra. Sokszor még inkább megfoghattuk volna embertársaink kezét. de mi elmentünk mellettük, Atyánk szeretetét nem tudtuk továbbadni testvéreinknek, ezért bizonyságtételünk is elszürkült.

Egyenként sem, egyházként sem mertük magunkat eléggé Isten végtelen szeretetére bízni, mi magunk akartunk a helyére állni.

i

KÖNYÖRÖGJÜNK a Szentlélek megújító kegyelméért, hogy a mi nemzedékünk, egyházunk, gyülekezetünk is átélhesse a pünkösdi csodát. Kérjük el Istentől a mai 1 napra rendelt erőt, hogy hozzájárulásunkkal is segíthessük megoldani a társadalmi gondokat, fölemelni az alkoholistát, a kallódót, hogy egyértelmű legyen a béke után kiáltó szavunk. Imádkozzunk, hogy mi magunk jobban tudjunk szeretni, tudjunk felebarátaink iránt is megnyílni, közeledni. Ilyen szellemben gondoljunk Afrika népeire, éhezőire, mindazokra, akik a szabadságot áhítják és az ottani egyházakra.

Január 23. Szerda

HALOTTAK VOLTUNK VÉTKEINKBEN

2 Sám 12,1—14; Róm 6,19—23; Luk 20,34—38.

„ ... minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt..(Ef 2,5a)

. «

Mindannyian elborzadunk a bűntényektől, szeretnénk nyugodtan, kiegyensúlyozottan, erkölcsösen élni. Sokszor mégis kóros örökség terhe nyom. Olyan indulatok, erők uralkodnak el rajtunk, amelyeket bár idegennek érzünk, mégsem tudunk távoltartani magunktól. Már csak azt vesszük észre, hogy a mélységbe kerültünk. Életünk, emberi kapcsolataink tönkremennek. De nemcsak az egyes emberek, hanem közösségek, népek is szembekerülhetnek egymással.

A bűn zsoldja a halál és ez az egész emberiség halálához vezethet. Az ember szereti magát kivonni: „Nem én tettem!”, de a próféta félreérthetetlenül ránk mutat: „Te vagy az az ember!”. Mindannyian a bűn szolgáivá, a halál rabjaivá lettünk. De Isten, aki nem a holtak, hanem az élők Istene, kész nekünk életet, új életet ajándékozni.

Isten, aki Jézus Krisztusban megtörte a bűn és halál hatalmát, nagyobb, mint a gonosz erői. Jézus Krisztus halála kifürkészhetetlen akaratának megfelelően megváltoztatta az ember és a világ sorsának folyását: ezután nem kell szükségszerűen az életből a halálra mennünk, hanem szabad a halálból átmennünk az "életre. És ez az élet szolgáló, más embereket szolgáló élet.

ADJUNK HALAT az élet Urának, hogy a mélységből is kiálthatunk hozzá. Áldjuk Őt, hogy megszabadított minket halálba sodró vétkeinkből, s így az élet teljességében járhatunk. Gondoljunk hálaadással azokra a javakra, amelyeket a saját életünk során kaptunk Istentől. Köszönjük meg szeretteink életét, barátainkét, és a távolabb állókét is. Kérjünk erőt és bölcs szívet, hogy amikor el jő az óra, engedelmesen, alázatosan és megelégedettségben tudjuk életünket visszaadni a Teremtőnek.

VALLJUK MEG BÜNBÄNAT- TAL: hajiunk arra, hogy bűneinket dédelgessük, ahelyett, hogy meggyűlölnénk azokat. Ha életünk emberi kapcsolataink tönkremennek, ' ha Istentől elszakadunk, nem bűneinkben, hanem másokban, a körülményekben keressük ezek okát. S ezzel magunkat zárjuk el az élet forrásától, az új életet ajándékozni tudótól.

KÖNYÖRÖGJÜNK azokért, akiknek az életét gyötri és pusztítja az igazságtalanság, a fajüldözés, a bebörtönzés, az erőszak, a vallásos bigottság. Imádkozzunk azért, hogy Isten népének az egyesítő ereje legyőzze a bűnnek ezeket az erőit. Imánkban gondoljunk ma különösen is a Latin Amerika-i egyházak gondjaira, új életre születésükre, és a szenvedőkért való kiállásukra. Isten Lelke ébresszen mind többeket árra, hogy válasszák az életet, akkor, amikor oly közel van a halál.

(folytatjuk)

I

\

%