Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-06-10 / 24. szám

A 237. számú pünkösdi énekünk utolsó versében ezt kérjük: „Szállj szívembe, adj erőt, sóba el nem csüggedöt”. Ez a kérés ősi emberi vágyat fejez ki, mert minden ember tudja, hogy az egyik dolog, amire nagyon szükségünk van az életben, az az erő.

ERŐRE VAN SZÜKSÉGÜNK A MINDENNAPI MUNKA ELVÉGZÉSÉHEZ. Igaz, ma már sokat segítenek az embernek a gépek és a különféle technikai eszközök, amelyeket mind azért talált fel az ember, hogy könnyebben végezhesse a nehéz munkát. Mégis mindenki tudja, hogy az emberi erőre továbbra is szükség van. Nemcsak azért, mert nem minden munkát lehet gépek és eszközöl: nélkül elvégezni, hanem azért is, mert a gépek kezeléséhez is kell az erő, a testi erő is, a szellemiekről nem is szólva. Csak akkor teljes az életünk, ha egészségesek vagyunk, és bírjuk erővel a mindennapi munkánkat.

ERŐRE VApj SZÜKSÉGÜNK AZ ÉLET TERHEINEK HORDOZÁSÁHOZ. Mert nem mindig könnyű az élet. Sok gonddal, bajjal is találkozunk. Váratlan nehézségek mindig adódhatnak, nem mindig tudjuk megvalósítani terveinket. Találkozhatunk rosszakarattal, irigységgel, vagy kiszámíthatatlan nehézségekkel, és ezeket csak úgy tudjuk elviselni, ha van hozzá testi-lelki erőnk. És amikor a testi erőnk megfogyatkozik, másfajta erőre van szükségünk, amellyel át tudjuk vészelni életünk nehéz korszakait. Ilyen erőre van szükségünk ahhoz is, hogy ha betegek leszünk, fel is gyógyuljunk a betegségből; és ilyen erőre van szükségünk akkor is, ha valami szomorúság vagy gyász ér minket.

ERŐRE VAN SZÜKSÉGÜNK MÁSOK TERHEINEK A HORDOZÁSÁHOZ. Hiszen vannak családtagjaink, szeretteink, barátaink, akiknek segítenünk kell, ha bajba jutnak, vagy ők találkoznak nehézségekkel. Igazában mindben embernek vállalnia kell az ilyen teherhordozást,~de nekünk keresztyéneknek elsősorban. Az ,,egymás terhét hordozzátok” (Gál 6,2) felszólítás nekünk szól. Tudjuk, hogy az ilyen teherhordozás áldozatot kíván, mert gyakran úgy érezzük, elég nekünk a magunk baja-gondja is. Valóban: különösen is sok és nagy erő kell az ilyen teherhordozáshoz. Es ha ehhez még azt a gondot és terhet is hozzávesszük, hogy nem lehet közömbös számunkra az, ami hazánkkal és az egész emberiséggel történik, ha így az eddigiekhez hozzávesszük azt, hogy mind a munkához, mind a magunk és mások gondjainak hordozásához nemcsak azért kell erő, mert nehezek ezek a terhek, hanem azért is mert tennünk is kell valamit, hogy a gondtól, tehertől megszabaduljunk, akkor még így is kell szólnunk:

ERŐRE VAN SZÜKSÉGÜNK A KÜZDELEMHEZ. Igaz. nagy dolog az, ha valaki tartani tudja magát, vagy ha valakinek van jó, vigasztaló szava mások számára, ha meg tudja hallgatni szenvedő embertársának panaszát, ha van ideje a számára. Mégis érezzük, nem elég csak elszenvedni a nehézségeket. Valamit tenni is kell. Fel keli venni a harcot a nehézségekkel, bajokkal Ki kell vennünk a részünket abból a küzdelemből, amelyet emberek folytatnak a jobb, szebb, békés, nyugodt életért, az egészségért, az éhínség, az igazságtalanság és minden emberi szenvedés megszüntetéséért. Bizony nagy erőre van szükségünk ehhez a küzdelemhez!

MI MINDENT MEGTESZ AZ EMBER AZÉRT, HOGY ERŐS LEGYEN! Edzi a testét, gyakorolja az akaraterejét, igénybe veszi az orvostudomány, a pszichológia minden vívmányát. És jó, hogy ezt teszi. Bizonyos, hogy Isten azért adott az embernek értelmet és ügyességet, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy erős maradhasson, hogy józanul jelmérje, mit kell kerülnie, nehogy elveszítse erejét, és mit kelt 'gyakorolnia, hogy egyre erősebb legyen.

mindehhez Pünkösdkor mi a szentlélek erejét

KÉRJÜK, hogy amikor elfáradunk, csüggedünk, akkor se essünk leétségbe, hanem belsőleg is megújuljunk. Ha egyszer tudjuk, hogy Isten igéje a Szentlélek ajándéka, akkor azt is tudjuk, hogy számunkra ez erőforrás. És akkor hát éljünk is belőle! Nem szabad elfelejtenünk azt, amivel ezt az esztendőt elkezdtük, mindig emlékeznünk kell bibliaolvasó Űtmutatónk ezévi igéjének Ígéretére:

„nem a csüggedés lelkét adta nekünk az Isten.

hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2 Tim 1,7)

Muntag Andor

SOLTVADKEIiT. Hatvanad vasárnapján teológusnap volt a gyülekezetben, melynek keretében a gyermekis ten tiszteleten Brebovsz- ky Éva III. évf. hallgató szolgált. A délelőtti istentiszteleten Szabó- né Mátrai Marianna otthonigaz- gató-helvettes hirdette az igét. A délutáni istentiszteletet Bócsán Brebovszky János III. évf. hallgató tartotta. A teplógusnap gyülekezeti esttel zárult, amelynek szolgálatát az említetteken kívül Povazsanyecz Gyöngyi és Sándor Frigyes II. évf. hallgatók látták

el. Az est témája a ivasárnap evangéliuma^ a magvetőről szóló példázat volt. A gyülekezet 18 200 Ft készpénzzel és természetbeni adományokkal támogatta a lelkészképzés ügyét.

— MONOK. Strek Ferenc gondnok 30 éve tölti be szolgálatát nagy hűséggel a leánygyülekezet élén. Ebből az alkalomból szeretettel köszöntötte Tarjáni Gyula. h. lelkész és átadta a gyülekezet ajándékát. Szebik Imre esperes levélben kívánt áldást a további hűséges szolgálathoz.

»Nem rejthető el a hegyen épült város«

Lelkésziktatás a pesterzsébeti gyülekezetben

MINDEN LELKÉSZIKTATÁS BIZONYSÁGA ANNAK, hogy a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot folyamatosan, kihagyás és szünet nélkül hirdetnünk kell. Ezért ünnepi alkalom egy adott gyülekezet szátnára, de az egyház egésze számára is.

A szép tavaszi délutánon megtelt a pesterzsébeti templom, hogy tanúi legyenek a helyi és szomszédos gyülekezetek tagjai, a volt évfolyamtársak és barátok, a budapesti lelkésztársak Pintér Károlyné Nagy Erzsébet beiktatásának.

Megtisztelte jelenlétével az ünnepi alkalmat dr. Káldy Zot- tán, egyházunk püspök-elnöke, dr. Pálfay Tibor, a Hazafias Népfront X.X. kerületi bizottságának elnöke, valamint a szomszédos református, katolikus, baptista gyülekezetek több képviselője is.

SZIRMAI ZOLTÁN ESPERES Mt 5,14—16 alapján hirdette az igét. Ahogyan a Nap fénye nélkül elsorvadna az élet földünkön, úgy Isten irgalmának és szeretetének bátorító, megtartó fénye nélkül sem élhetünk. Az egyhangúan megválasztott új lelkész személyében Budapest első női parókuslelkészét iktatjuk be tisztébe, aki korábban a Deák téren, Fancsalon. Özdon, Putnokon és Budapest-Zuqlóban végzett szolgálatot. Nagy felelősséget ró ránk, felkészekre, gyülekezeti tagokra, gyülekezetekre az idézett igében Jézus: hegyen épült városként kell élnünk és

szolgálnunk, a fényforrást nem szabad elrejtenünk, hanem a mindenünnen jól látható lámpatartókra kell tennünk, belső értékeinket pedig cselekedeteinkkel kell hitelesítenünk úgy, hogy ezért ne minket, hanem Meny- nyei Atyánkat illesse dicséret és hálaadás. A pesterzsébeti templom domb tetején álló, az új toronyházak között is messziről látható templom. Legyen az új lelkész élete és szolgálata, de az egész gyülekezet élete és szolgálata is ilyen látható, egyházunk és népünk számára gyümölcsöző, hiteles szolgálat. Legyen a szeretet és békesség fénye jól látható a családokban, munkahelyeken, társadalmi közösségekben és a templomi gyülekezetben, mert Isten- fény- és energiaforrásai ki- meríthetetlenek. Azokból kell merítenünk.

A BEIKTATOTT LELKÉSZ Jn 12,24 és Fii 1,19 alapján mondott igehirdetést. A gyülekezet termést vár, életet akar látni, gyümölcsöket, mindent, ami szép, jó és üdvösséges. Érzi termőerejét és azt, hogy még sok kihasználatlan tartaléka v;..n. Nem könnyű ezzel a várakozással szembenézni. Vállalni kell a küldetést és tudni azt, hogy amit nekünk kell elvégeznünk e földön, más nem végzi el helyettünk. Üdvösség-üggyé lesz így a küldetés betöltése. Gyermek- és konfirmandus csoportok, hétről-hétre igére váró gyülekezet, imádkozó ‘ emberek, akiknek imádsága nyomán a

EPPLER REAGAN SZEMÉRE VETI KORMÁNYÁNAK A TÖRTÉNELEMBEN EGYEDÜLÁLLÓ CSŐDJÉT

„Az Amerikai Egyesült Államoknak még soha nem volt ilyen felelőtlen kormánya.”

Erhard Eppler szociáldemokrata politikus és evangélikus zsinati tag a jelenlegi amerikai kormányt a történelemben eddig egyedülálló csőddel vádolja. Duisburgban a húsyéti békemenet kezdő rendezvényén április 21-én Eppler azt állította, hogy az Egyesült Államok két évszázados történelmében még nem volt olyan kormányzat, amélvik oly sok hatalommal olyan felelőtlenül bánt volna, mint - a jelenlegi kormányzat. Technochfa- tikus nagyhatalmi őrülettel, ideológiai csökönyösséggel és világ- politikai tudatlansággal megkísérli az Amerikai Egyesült- Államok számára az abszolút biztonságot kiépíteni, és ezzel az egész emberiséget a „teljes bizonytalanságba” kergeti. Az amerikai és az európai békemozgalmak szükségszerű felelet erre a „dilettáns erőfitoktatásra.”

A Szövetségi Kormányt azzal vádolta Eppler, hpgy sokakat „közismerten valótlan megnyugtatásokkal” tévesztenek meg.

A rakétatelepítéseket fél évvel ezelőtt azzal igazolták, hogy majd akkor „a Szovjetunió beadja a derekát”. A rakétákat — így az SPD elnökségi tag-Eppler — és minden tömegpusztító fegyvert újra el kell távolítani. A rakéták,. amelyeket az NSZK-ban állítottak fel a Szövetségi Köztársaságnak vajmi kevés biztonságot jelentenek, annál több kereskedelmi játékteret jelentettek az USA-nak a Harmadik Világban.”

Eppler, aki tagja a Német Egyházi Napok elnökségének, elvetette az atom-elrettentési rendszer gondolatát, és szervezett őrültségnek jelentette ki. Ismételten követelte az európai atommentes övezet felállítását. Figyelembe kellene venni a Palme-bi- zottság vagy .a Rapackl-féle javaslatokat. A békémozgalom érdemének tulajdonította, hogy a biztonságpolitikai vita alapvetően demokratizálódott. Ami „férfiak és asszonyok százezreit illeti, úgy ismerik a stratégiai, és felfegyverzési kérdéseket mint a szövetségi kancellár.”.

(Epd. ZA.) — N. I.

terhek is elhordozhatók, a fárasztó munka is termőerővé válhat. Ez a reménység élteti, erősíti a földbe eső gabonamagot is, hogy önmaga odaaidozása nem hiábávalÖ.

A beiktatási istentiszteletet gyülekezeti közgyűlés követte, amelynek során többen köszöntötték az új lelkészt és a. gyülekezetét. Dr. Pálfay Tibor, a Hazafias Népfront kerületi bizottságának elnöke meleg szavakkal kérte a közös feladatokban a kerület életében és a béke nagy ügyében való együttműködést. Békeffy Lajos a pest- erzsébeti református gyülekezetek köszöntését, Szűcs József a baptista gyülekezet áldáskívánását tolmácsolta. Dr. Bagó István címzetes apát a római katolikus szomszéd-gyülekezetek szeretetteljes üdvözletét adta át, külön is megemlékezve a néhány nappal korában , a Parlamentben tartott nagyjelentőségű, minden magyarországi vallásfelekezetet magába ölelő országos béketalálkozóról. Dr. Hafenscher Károly Deák -téri igazgató-lelkész a Lelkészi Munkaközösség és a barátok nevében, Keveháziné Czégénpi Klára a volt teológiai évfolyamtársak nevében mondott meleg, köszöntő szavakat. Az egyházmegye és a lelkész korábbi szolgálati helye, a zuglói gyülekezet üdvözletét Húsz Róbert egyházmegyei- és zuglói felügyelő, a pesterzsébeti gyülekezet köszöntését pedig Dúl István felügyelő mondta el. A felügyelő megköszönte dr. Káldy Zoltán püspök-elnök gyülekezetük iránt megmutatott sokféle szeretetét és támogatását is.

A KÖSZÖNTÉSEK SORÁT dr. Káldy Zoltán püspök-elnök zárta. Megköszönte a nyugállományba vonult elődnek. Virág Gyula esperesnek a gyülekezetben, a kerületben és társadalmunkban elvégzett szolgálatát. Példákkal illusztrálva emelte ki, hogy könnyűnek nevezhető szolgálat egyházunkban nincsen, egyetlen gyülekezetben sem és ezt a munkát csak áldozatosan, erőt, szereteted, nem kímélve lehet végezni. Reményét fejezte ki. hogy a bizalomnak és feladatok vállalásának mind az első budapesti női lelkész, mind pedig maga a gyülekezet hűséggel meg fog felelni. Ebhez ő maga is felajánlotta segítségét.

A közgyűlés az új lelkész válaszával és az esperes imádságával ért véget. Ezt követően a gyülekezet buzgó asszonytagjai valamennyi résztvevőt vendégül láttak és szeretettel vettek körül.

A dombtetőn épült pesterzsébeti templomban és a gyülekezet tagjainak szívében, otthoná- bán égjen ezután is Isten evangéliumának éltető fénye.

Sz. Z.

„...homályban élni nem lehet...’*

Egy postumus verseskötetre

Láng volt az élete Pinczési Juditnak, hamar ellobbant láng. Fiatalon vitte halálba a súlyos betegség, s a néki jutott kevés esztendőből költői élete is csupán hat esztendő volt. Láng volt az élete, és sóvárgás szeretetre, emberségre. Ezért pedig meg kell küzdeni, költőnek talán még keservesebben, mint a mindennapi embernek. Látleletét e küzdelemnek örökül hagyta ránk Pinczési Juciit: most jelent meg költeményeinek gyűjteményes kötete Láng volt az élet címmel; benne három korábbi verseskötetének legjava, s a hátrahagyott művek, közöttük egy újabb kötetre való költemény és egy csomó jegyzet, talán veleholt versek magvai.

„A szeretetnek azzá kellene válnia, az kellene hogy legyen, aminek az emberiség nagy lírikusai megálmodták” — írja egy ilyesféle töredék-feljegyzésben —- „a pszichikai erőket épségben megtartó, nagy tettekre indító, az egyént megemelő, gögtelen, gyilokta- lan, bonthatatlan szeretetté”. Korszerű megfogalmazása ez nemcsak a költőben élt vágyakozásnak, hanem az em-f beriség évezredes szeretet-igényének, annak, hogy a szeretet mindenféle embertelenség és önzés nélkül való, s igazában cselekvő életfölértékelője annak is, aki szeret, és segítője annak, akit szeretnek.

Tudta, nagyon is jól tudta Pinczési Judit, •hogy ez ritkaság: „milyen ritka ez áradatban, f ha ember az emberre

rátalál” — írja egyik versében, s egy másikban: „viselni kell a csodát / hallottam fölöttem és bennem” s ennek hatására így foglalja össze többízben költői-emberi feladatát: „ember viszi az embert”, hozzátéve: „ennél kevesebbet / nem ígérhetek”.

Ritka eset, hogy az ember mindennapjait morzsolgatva ráébred arra, hogy ekkor is „viselni kell a csodát”, vagyis arra törekedni, hogy ember az emberre rátaláljon. „Az emberiség nagy lírikusai” mindig is a tevőleges szeretet pártján állottak, erre hívtak, maguk is ebben fáradozván. Éhe ‘ a szeretetnek talán ott lappang minden emberben, de a költőt ez élteti (s ez teszi holtában is halhatatlanná). Tudja, hogy „Egy szó / lehet mégis öröm / egy szó / ha időben jön.” Időben — ennek felelősségét viseljük. Időben, ez más szóval annyi: „A szeretet titka: előbb szeretni”, így vallja Pinczési Judit is, s hozzátesz egy' mondat-töredéket: „mert mitől tiéd, / ha a második pillanatban.”

Költő élete a szó: illendő megmondanom, milyen szavakat írt Pinczési Judit. Tiszta szavakat — ez az első, amit el lehet mondani róluk, hiszen tudta: „nincs már időm / festett szavakra”. Csodálatos képek fénylettek föl

szavaiban: költeményeiben a világnak olyan látványa tárul föl, amit szemmel sosem láthat az ember, csak a leikével. „... elült ! a néma lárma” — írja például nagyanyjára emlékezve, s bizony mindenki, akinek szeretettje meghalt, tudja, mi a néma lárma. Igaza van a költőnek, ha vállalja: .. elmondom mit kimond / egy felbontatlan levél” — s ránk hagyya örökül, .hogy eltöprengjünkz vajon felbontatlan levél-e az életünk s a köröttünk lévőké.

„Szavak hurkolnak szavakat”— vers-e ez, vagy mindenkire váró szolgálat? „Költő és közönsége” című versében megrázó képeket sorol, s közben meg- vallja: „Viszem alvó városok elé / az egyetlen szót mit / mondani kaptam”, s kicsit később hozzáteszi: „Mégis viszem az egyetlen szót / mit mondani kaptam / mit mondani kell”; s egy másik versben, aminek már a címe is ez: „Ki kell mondani”: „Nem betonlázban, talán remegve / Buborék-hangot rázva sűrűséggé, / ahogy gyógykutak füstje / rácsap szemedre. / Nem i'as- sugárzps, nem érclepedő, / Ködbe tört vállnyom, felhőből varrt kabát, / talán szalmaszál alatti / hangyaerő. / Nem falban várni, biztosan ugrani. / Szakadékmentes áramból az idő, J mészvallató csontokból a rózsák, / ki kell mondani, ki kell mondani.”

írta ezt is a költő: „Szeretném ha értenétek”, mégis azt kell hozzátenni: „a szeretet . .. nemcsak az értelemből jön”, s a vers értelmét is inkább megérezni kell, legalábbis megérzés, vele- érzés nélkül megérteni sem lehet. Nehezek-e például a’Ki kell mondani’ képei? Ügy vélem, meg-megállva minden szavánál, könnyen fölfejthetfík, vagy ha tetszik: megféjthetők. S milyen szépek! Milyen igazak! Beismerte a költő: „Nagyon merész voltam: / átlépdeltem a szavak árnyékát” — de ezzel . feladatot is ró olvasóira: át kell lépdelni a szavak árnyékát,: hogy fölleljük fényüket. Világos-e ez a két sor: „A reményszigeten I tilos a szívekbe vágni”? Persze, hogy világos. Csak tudni kell, hogy van reménysziget. Igaz-e a sóhaj: „Uramisten, de ritka is / ha egy mozdulat jóra fordul”? Sajnos, igaz. S éppen ezért: „annak, aki álmodott, / homályban élni nem lehet”,

A verseket érteni — inkább élni kell. S az életet költészetté, szeretetté nemesíteni. „Sikolyaink lombját I lehánt- juk körömmel”: a költő szava sikoly, élethívó, em berhívó. örömhívó sikoly, s mégis: „Iqmbja van a csöndnek”. A cselekvő, szolgáló szeretet csöndes sikolyának, néma lármájának. „A szeretet titka: előbb szeretni.”

Zay László